Nem vagyok szokva a romantikusokhoz. Főleg nem mostanában. De kell egy kis változatosság alapon, elolvastam.
Sokat nem vártam tőle, csak hogy szórakoztasson némiképp, ne untasson és ne idegeljem fel magam a szereplőkön.
Amire vágytam, meg is kaptam.
Nem csöpögött, nem volt rózsaszín ködös és ifjúsági létére túl szájbarágós, agyon érzelmes és szexközpontú sem!
Kellemes csalódás volt!
Finoman csordogáló romantika, cseppnyi erotika és sok sok szikra. Kémia felsőfokon a főszereplők között. Kevés olyan könyv van, aminél lehet érezni a szereplők közötti izzást, gyakran hiányolom. Most teljes mértékben megvolt benne a kellő adag.
Egy kis cselekmény, izgalom, párosítva erkölcsi fejtegetéssel és mai valós problémákkal.
Nem mondom, hogy lerágtam a körmöm és nem volt kiszámítható, de cserébe nem volt bugyuta és fárasztó.
A párbeszédek és a nyelvezete olyan erős közepes, a megítélésem szerint. Talán egy kicsit jobb a közepesnél.
Nem bővelkedik túl sok leíró részben. A tájról nem tudunk meg túl sokat és az egyebekről. De azért tudjuk mikor, hol járunk és ki, hogy néz ki éppen. Talán pont elég is ennyi.
A párbeszédek hitelesek és hihetőek.
Egy olyan téma került benne terítékre, ami aktuális és elég elszomorító dolog. A nemi erőszak. Illetve jelen esetben csak a majdnem.
Szerencsére nem a jól bevált séma alapján íródott( ami nálam annyit jelent, hogy megemlítik, mert kell valami kis plusz a történetbe, majd el is felejtődik, mintha mi sem történt volna) Az erőszak nincs elbagatellizálva, szappanoperásítva és túl lelkizve sem.
Nem a drámai részét domborította ki az író és nem is a lelki felét. Hanem inkább nagy hangsúlyt fektet a megelőzésre, a védekezésre! Így szívesen ajánlanám a fiatalabb generációnak okulás céljából.
Ha már ajánlás. A romantika faktor elég magas, de szintén a jóféle. Így ez miatt is figyelmükbe ajánlom az ifjúságnak. Ilyen egy valós kapcsolat. Némi ferdítés, apróbb hazugságok, sérelmek, szikra, egy kis tépelődés, lelki sebek, szex, egyenrangúság, újrakezdés, andalgás, csók....Nem pedig a Szürke ötven árnyalata féle elnyomás, akarat gyengeség...
A szereplők szintén valósnak tűntek. nagyjából ugyan azokat a dolgokat cselekedték, int a valós világban történne.
Lucas egy álompasiba bújtatott bomba, mely robbanhat bármelyik percben. Egyenlőre még tartok tőle. De menthetetlenül imádom már most az igazi férfiassága, védelmező ösztöne és a humora miatt. Valami azt súgja nem lesz ős szimpla karakter. Fog még meglepetést okozni...Mert ez is egy sorozat. Már miért is ne?
Mondjuk én jobban örültem volna egy lezárásnak és vége.
Jacqueline nem egy elveszett lányka szerencsére, bár néha seggbe rugdostam volna, hogy ébredezzen már. De fejlődőképes és meg is teszi ezt a szívességet nekünk a könyvek lapjai folyamán.
Főgonoszunk vagy inkább gonoszaink is hihetően gonoszak és durvák, nemtörődömök. Elhittem és féltem tőlük, szántam őket és gyűlöltem.
Kedvenc részeim Lucas és Jacquelin sms és email csatározásai voltak. Bár idegesíteni kellett volna. de nem. Kellően ironikus, játékos, humoros és szikrázó volt ahhoz , hogy élvezzem.
A borító tetszetős. Viszont én a fülszöveggel nem vagyok elégedett.
Könyvmolyképző kiadó
saját könyv
Fordította: Komáromy Rudolf
334 oldal
Fülszöveg:
Egy lány, aki úgy gondolja, a bizalmat megtörik, az ígéreteket megszegik és a hűség csak illúzió. Egy fiú, aki úgy hiszi, az igazság relatív, a hazugság elkendőzi a kibírhatatlan fájdalmat és a bűntudat örök.
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált… Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól. Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen; csak együtt nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére. Vajon a találkozásuk megerősíti őket hitükben, vagy megcáfol mindent?
Idézet:
A túlzott csönd nyomasztó és idegőrlő vacsorafűszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése