2015. március 29., vasárnap

Andy Weir A marsi






Mi a legnagyobb szívás az életben?
Mikor egyedül maradsz egy idegen bolygón, kevés élelemmel és vízzel, levegővel, ráadásul a társaid azt hiszik meghaltál, így vissza sem jönnek érted!
Mark Watney nem igazán szerencsés, ugye? A ti gondotok egészen eltörpül így már az övé mellett, igaz?
Elég rossz napja van, mondhatni szegény főszereplőnek!

Úgy voltam vele, hogy ez a könyv nagyon sztárolt, mindig szembe jön velem és nem is igazán vág az én profilomba. Túl sokan is ajánlották. Ilyenkor óvatos leszek és pont az ellenkezőjét váltják ki belőlem.
Nem, nem olvasom el! Fogadkoztam. 
Tessék. Csak elolvastam.
És még tetszett is!




Mark egy okos ember és ez a szerencséje. Na meg az, hogy élni akar mindenáron. Van humorérzéke és öniróniája. Így a lelki és testi megterhelést is kibírja. 
Néhol azért többet olvastam volna a mindennapjairól, a lelkét foglalkoztató dolgokról.

A szövege meg humoros, szórakoztató. 
Ez meg az én szerencsém. Mert bizony hamar feladtam volna a mindenféle levegő kiszámítás, kémia és hasonló szakzsargon olvasása közepette. Érthetően adja elő magát, de szárazon, úgy mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne és mindenkinek tudni illene. 
Ezeket keveri a saját magával tartó párbeszédekkel, a kalandos, néha félresikerült történésekkel, nagy adag szerencsével és figyelmetlenséggel.
És persze egy idő után a másik fél ( az otthagyók és a Marsi kutatás, repülés felelősei szemszögéből) és visszaemlékezések tarka felhőivel.
Utóbbiak is be lettek mutatva, de minimálisan. Olvastam volna még (ez az én telhetetlenségem) arról, hogy állt össze a csoport, hogy választották ki őket, hogy jutottak el a Marsra, miután a Föld felé vették az irányt társuk nélkül, mit éreztek. És miután visszafordultak érte életük kockáztatásával, akkor mi járt az eszükbe. Hogyan érintette a családtagokat az egész kálvária. 
Nem a könyv a hibás. Az zseniálisan van felépítve.
Mindez csak azt mutatja, hogy felkeltette a könyv jó írásmódja az érdeklődésem és még többet szerettem volna kapni belőle még.

Nagyon gyorsan átrágtam a köteten magam és azt vettem észre, hogy egyre jobban élvezem, már nem zavarnak a mellékes számítások vagy éppen ellenkezőleg érdekelni kezdenek. Na Mars kutató és űrcowboy nem leszek, ettől nem kell félnetek, de utána olvastam pár érdekes résznek.
Izgalmas, mert a kevés, lassú folyású történés után mindig beiktat az író némi ijedelmet, valamit amin izgulhatunk vagy várhatunk. Ugrál az időben, amit én nem kedvelek túlzottan, de most hogy fenntartsa a feszültséget, kifejezetten jót tett a könyvnek. 
Mark egy ideális szereplő. Tőle jobbat el sem tudtam volna képzelni a történethez. 

És ami tőlem elképzelhetetlenül meglepő volt!
Nem zavart a könyvben egy-két érdekesebb, nívó alatti beszólást trágár szóösszetétel sem!

A könyv borítójával is elégedett voltam. Azt hiszem a sci-fit nem kedvelőknek érdemes lenne ezzel a könnyen emészthető könyvvel nyitniuk e műfaj felé!




Fülszöveg: 
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

Idézet: Alig várom, hogy unokáim legyenek. 
– Amikor fiatal voltam, fel kellett másznom egy kráter peremére. Egy EVA-ruhában! A Marson, te kis szaros, érted? A Marson!

Holnap éjjel új mélységekig süllyedek! Újrafogalmazom… Holnap éjjel elérem a mélypontot! Nem, ez sem hangzik túl jól… Holnap éjjel Giovanni Schiaparelli kedvenc lyukában leszek!

Fumax kiadó
FordítottaRusznyák Csaba
358 oldal
könyvtár


2015. március 26., csütörtök

Nina George Levendulaszoba






Színes, szépséges borító, ami majd megszólal! Még illata is van majdnem hogy!
Beltartalmát nézve pedig egy idézetes könyv, tele okosságokkal, tele élettel, érzelmekkel, érdekes karakterekkel.
Hogy túl sok? Sokaknak az lehet a baja vele. Nekem nem volt sok. Sőt, olyan, mint egy jó csoki. Émelyítően édes, de még szednék belőle, ha nem fogyott volna el. Mert bizony túl gyorsan elkoptak a lapok.

Nem számítottam rá, hogy kedvencre lelek.. 
Átlagos kis romantikus könyvnek gondoltam, de túlszárnyalta az elképzeléseim. 
Előlépett hatalmas kedvencé, ami első helyet kap a polcomon, ha rákerül, mert ez a kötet sajna könyvtári volt. De ami késik, az eljő! Hamarosan biztos megveszem.



Nem is a romantikus részt domborítanám ki, nem is a szereplőket, az érzéseket. Pedig mind hangsúlyosak és jól megírtak, hanem az írónő hozzáállását a könyvekhez, olvasáshoz, amit beleszőtt a történetbe. Imádtam. Pár idézet álljon most itt. 
(Bevallom nem szoktam jelölgetni, oldalszámot kiírni vagy idézeteket hozni. De ezek olyan mesések, hogy nem hagyhattam ki.)

Három kategóriába sorolta őket. Az elsők azok voltak, akiknek a könyvek az egyedüli friss levegőt jelentették a mindennapok fulladozásában. ...
A vevők második kategóriája csak azért jött fel az ő Lulujára, a Champs- Élysées kikötőjében álló könyves hajóra, mert a rajta berendezett könyvkereskedés neve odacsalogatta őket: Irodalmi Patika. Hogy aztán vegyenek egy-két eredeti képeslapot (" Az olvasás veszélyezteti z előitéleteket" vagy : "Aki olvas, nem hazudik- legalábbis addig nem")...
Ám ezek az emberek egyenesen elragadóak voltak a harmadik kategóriával szemben, akik királynak tartották magukat, csak sajnos nem úgy viselkedtek.



Téves vélekedés, hogy a könyvkereskedők könyvekkel foglalkoznak. Ők az emberekkel foglalkoznak.

- Papírhajókat a léleknek- patika lesz belőle, magyarázta, Irodalmi Patika mindazon érzések számára, amelyekre egyébként nincs gyógyszer.

Az olvasás :vég nélküli utazás. Hosszú, örökösutazás, amely során az ember szelídebb, szeretetteljesebb és igazán emberbarát lesz.

Kötelezővé kellene tenni, hogy a világ irányítói könyvjogosítványt szerezzenek.

Catherine, Max ma megértette, hogy a regény olyan, mint egy kert. amelynek időre van szüksége. Hogy az olvasó igazán kipihenje magát benne.



Most hogy nagy nehezen, de szeretetteljesen kiírtam a kedvenceimet nektek, jöjjön a könyvről is pár dolog. Igaz az idézetek magukért beszélnek. De azért vagyok én a blogger, hogy én s beszéljek kicsit róla.

Megérintett. Az emberi sorsokkal. A mérhetetlen szenvedéssel, ám mégis élet igenlő felfogással.
A könyvekhez való hozzáállással. A tájak leírásával. Az ételek művészi kreációival. A fordulatos történésekkel. A nagy változásokkal. Az elmúlással...

A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Számomra ez a könyv volt olyan. Nem sekélyes és parttalan. nem unalmas és oktalan.
Jean érdekes kis ember, aki igencsak kedvelhető. 
Manon megfoghatatlan, illékony. 
Max gyerekből felnőtté érik. 
És a többi szereplőről is mind mondhatnék valami pozitívumot. 
Egyedül a nagy Kaszás az, aki dühítő..

A szavakkal mesterien bánó írónő szerintem nagyot alkotott nőknek, de nem csak kifejezetten nekik!



Fülszöveg:
A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást. 
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a gyönyörű Provenzalin Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Jean azóta sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében élte a mindennapokat. Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat, egy ébredő érzés, és a levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi Manon levelét… 
Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek, különleges sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a múlt, hogy helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?



Idézet:
Vajúdás. De a fájdalom olyan boldogságot teremtett, olyan békét... úgy éreztem utána, mintha megváltottak volna. Egyszerre minden értelmet nyert, és már nem féltem a haláltól. Életet ajándékoztam. és a fájdalom volt a boldogsághoz vezető út."

336 oldal
Maxim kiadó
könyvtári






2015. március 25., szerda

Téma van!





Pár kedvenc blogom összefogott és alaposan körüljár egy-egy érdekesebb témát.
Ma én is csatlakozom hozzájuk, mert egy olyan dolgot írnak körül, ami  érdekel.

"Félbehagyjam vagy ne hagyjam, avagy mazochista molyok meddig bírják az önkínzást" is lehetne a cím!
Én bizony notórius önkínzó vagyok. Bele kezdek nagyon lehúzott, rossz értékelésű könyvbe vagy olyan műfajba is, amiben nem vagyok túl jó, így borítékolható a csalódás.
Érdekelnek botránykönyvek, vagy olyan írók "művei"(könyvet nem írnák azért), amik tudom, nem lesznek kedvencek.
Régebben minden könyvet végigolvastam, akárhogy fájt, akárhogy szenvedtem. Képes voltam hetekig szenvedni, míg a végére értem.
Fizikai rosszullétet éreztem egy félbehagyott történetnél.
Úgy éreztem én vagyok a buta, értetlen, kevesebb tőle.
Biztos csak az első pár oldal ilyen rossz, a többi már meggyőz.
Vajon mi lesz az XY szereplőnek a sorsa, mi lesz a könyv befejezése...mindig motivált.
De ahogy korosodom(nem öregszem én, csak az országút), rá kell jöjjek, nem olvashatok el minden könyvet. Túl sok van és engem túl sok érdekel. Nem erőszakolhatok le a torkomon mindent. Továbbra is kísérletező kedvemben vagyok és mindenbe belekóstolok, de nem feltétlenül olvasom végig, nem kínzom önmagam.
Túl kevés az időm ehhez. Inkább jó könyvekre pazarlom.


Amiket mostanában félbehagytam, hol azért mert untattak, hol azért, mert nem az én könyvem volt, esetleg a nyelvezete, korosztályi, műfaji besorolása állt messze tőlem.
Idén büszke vagyok magamra, még egy kötetet sem fejeztem be olvasatlanul. Így átböngésztem nektek a 2014 és 2013-as évet. Találtam jócskán könyvet. Ebből siker könyv és régi klasszikus is van vegyesen.
De bevallom sok blődséget mégis végig olvastam a szenvedés ellenére. Kitartottam. Úgy látszik a kisördög még mindig a vállamon van és sugdos a fülembe, hogy "Olvasd el!"

Bizony nem szeretheti mindeni ugyan azokat a könyveket.
Míg én ódákat tudok zengeni Jodi Picoult vagy Vavyan Fable könyveiről, másnak azok lesznek a "Nem olvastam végig" könyvek. Nekem pedig ezek:

Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Rachel Hartman: Seraphina
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2
Carol Drinkwater: Érzékek és Provence
David Mitchell: Felhőatlasz
Christine Feehan: Sötét herceg
Alan Savage: Nápolyi Johanna
László Zoltán: Egyszervolt
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
Stieg Larsson: A tetovált lány
Vass Virág: Sohaférfi


2015. március 24., kedd

Regények a sci-fi világa körül






Egy igen érdekes írót sikerült tollvégre kapnom!
Köszönöm On sai-nak, hogy vállalta az eléggé provokatív kérdéseimet a regényeiről és privát életéről.

- Nem láttam rólad sok infót a blogodon. Mit tudhatnak az olvasóid a magánéletedről? Mi az, amit fontosnak tartasz megosztani velük magadról?
Ez már a harmadik blogom, a korábbiakon azt hiszem, még volt bemutatkozás. Sci-fis közösségből jövök, és néha rendezvényeken besegítek, moderálok, így az a közeg ismer mint a rossz pénzt. Másnak meg nem jutott eszembe bemutatkozni.
Gyors életrajzom annyi, hogy pszichós végzettségem van, de most szerkesztőként dolgozom, Aranymosó néven a Könyvmolyképző kiadó pályázatát bonyolítom le. Van három gyerekem, és Pest megyében élek egy erdő mellett.
-Tudatosan maradtál inkognitóba, óvva a magánéleted?
Nem vagyok inkognitóban, csak nem szoktam magamról beszélni, a másik ember jobban érdekel. Más helyzetben mások a témák. Az irodalmi életben évekig nem tudták, hogy van gyerekem, pusztán mert nem láttak velük, míg el nem vittem sci-fis táborba őket. A pszichósok nem tudták, hogy szerkesztő vagyok. A helyi tanárnő vagy a szomszédok meg nem tudták, hogy írok, noha itt, vidéken mindenki tud mindent a másikról. De ha ők a tyúkokról szeretnének csevegni, vagy a helyi pletykákról, akkor arról beszélgetünk. Szerintem az olvasókat is jobban érdekli Don karaktere, mint az, hogy a dédi receptje alapján készítem a köménymagos kalácsot.
- Mi a legnagyobb félelmed az írással kapcsolatban?
Minden regény közben azon aggódok, hogy nem tudom megugrani a szintet, nem bírom visszafűzni a dramaturgiai szálakat. Néha túlbonyolítom a dolgokat, és utána nehezen mászok ki az ügyből. A jó mesélés egyfajta varázslat, és tartok tőle, hogy egyszer túl nagyot markolok, és meghaladja a képességeimet. De eddig mindig sikerült addig csiszolni az írást, és úgy letenni a tollat, hogy igen, ez jó munka, elégedett vagyok.
- Van kifejezett helyszíned, időszakod, kedvenc fotelod vagy eszközöd,babonád, amit összekötsz az írással?
Babonáim nincsenek, inkább csak írós szokásaim. Hajnalban nagyon jól tudok írni, és szeretek is. Újabban sajnos ez az időszak kiesik, mert a fiam ötkor kel, hogy elérje a vonatot Pestre a középsuliba, így az én életritmusom is felborult, és még nem tudom, hova illesztem be a napi írást. Rengeteg teát és tejeskávét iszom, plusz ha elakadok, akkor sok csokit eszek. Nem túl egészséges, tudom.

- A napi teendőidbe hogyan kalkulálod bele az írást? Elsőbbséget élvez a takarítással szemben mondjuk?
Régen, ha a történet feszített, mindent félretettem, és írtam. Manapság már sokkal fegyelmezettebb vagyok, tudom, hogy a szereplők megvárnak. Talán furán hangzik, de van egy nagyon bensőséges viszonyunk, amibe belefér a türelem is. Ha viszont szoros határidőre csinálom a szerkesztést, vagy le kell adni a regényt, novellát időre, akkor az elsőbbséget élvez a takarítással szemben. De ilyenkor a lányom mosogat, a fiam elhozza az öccsét a suliból, anyám meg jön kertet művelni. 

- Mely történeted volt az első, amit késznek és publikálhatónak tartottál?
2004-ben lettem kész először a Scar regényemmel. Akkoriban egyszerre éreztem, hogy nagyon jó és hogy nagyon rossz. Háromszor írtam át, mire elnyerte a végleges formáját.
Az első megjelent novellám azt hiszem, 2006-ban volt, egy pályázatra írtam, és az első helyet elvittem. A következő évben hat pályázatból ötön helyezést értem el. Kissé meglepődtem.

- Mikor elkezdted az írást csak álmaidban jelent meg előtted a kép, hogy meg is fog jelenni vagy mindig is tudtad/érezted, hogy kiadásra kerül majd?
Mióta az eszemet tudom, történeteket mesélek magamnak. 12 évesen már sejtettem, hogy idővel író leszek, de nem éreztem úgy, hogy tenni kell az ügyért. Viszonylag szegény környezetben nőttem fel, ahol nem voltak lehetőségek, így aztán nem alakult ki bennem semmilyen álom szakmára, családra, írásra vonatkozóan. Napról napra éltem, és így élek ma is. Mindig azt csinálom, ami érdekel, leköt, flow-élményt ad. Most épp író vagyok, de ki tudja, hova visz az út tíz év múlva. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne azt csináljuk, ami érdekel.
 
- Főként sci-fi és fantasy témában jelentél meg eddig. Van oka, hogy ezt a két műfajt választottad? Van olyan műfaj, amiben nem tevékenykednél, messze áll tőled?
Minden zsánert kipróbáltam egy-két novella erejéig, de a fantasztikum jóval tágabb teret ad a valóságnál. Imádok világokat teremteni, nagyon szórakoztat, sokkal többet ad nekem, mintha a talajon maradnék. Az írás játék, és én szeretek játszani. A fantasztikumban az is jó, hogy az olvasó nem akar mindent kivetíteni az íróra, és nem gondolja azt, hogy önéletrajzi regényt írok. A női E/1 pont az ilyen furcsa olvasói megjegyzések miatt kellemetlen nekem, még sci-fiben is ritkán írok, reál novellákban pedig soha.  

-Bevallom nem olvastam még a könyveid, de kívánságlistámon vannak. Mivel tudnál buzdítani, amiért mindenképpen olvassam el őket?
Calderon, avagy hullajelölt kerestetik egy könnyed, humoros írás, ott a főhős jópasit ajánlom figyelmedbe. A folytatás aCalderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál. Mint a címből is látszik, nem doktori disszertációnak szántam ezt sem, inkább valami bohókás vígjátéknak. A Szivárgó sötétség sorozat két kötete kicsit komolyabb téma, és a transzcendensről szól. Scar, a főhős lány kissé provokatív és modortalan, ám különleges képessége, hogy Istennel beszélget, és ami meglepőbb, választ is kap.


-Mit érzel az írásaid erősségének és mi az, amin még csiszolnál?
A dramaturgia, karakterábrázolás, világteremtés jól megy, de a nyelvi szintemet közepesnek érzem. A szóképek, hangutánzó, hangfestő szavak nem az én világom, de már dolgozom az ügyön, hogy a szövegeim "teltebbek" legyenek. Persze, nem minden témához illik, egy humoros regényben a humor a lényeg, de a komolyabb regényeknél majd kelleni fog.
- Jelen vagy a molyos könyves oldalon is, így közvetlenül tudod kezelni a dicséreteket, kritikákat, kérdéseket. Nem terhes néha?
Nem, mert nem szoktam sehogy se kezelni. Szerintem az olvasók nem nekem írják ezeket, hanem egymással osztják meg a könyves élményeket, és udvariatlanság lenne belecsipogni. Ha megszólalok ott, akkor azért teszem, mert belinkelték a nickemet, vagy élőben ismerem az illetőt. A kritikák nem zavarnak, ilyenkor felírom, miben kell fejlődni vagy mit kell kibontani a következő regényben. A moly amúgy teljesen addiktív. Ha belépek, azon kapom magam, hogy nem írom a regényemet, hanem csak görgetem lefelé az oldalt, és sok tucat könyvértékelést, beszélgetést olvasgatok. :) Pont ezért abbahagytam a saját olvasások feltöltését, mert túl sok időt lógtam ott.

- Nagyon jók az értékelések, magas a csillagozási besorolásuk is. Elégedett vagy az elért eredménnyel?
Igen, nagyon megtisztelő, nem számítottam ennyi lelkes olvasóra, nagy meglepetésként ért. Az igazán bűvöletes viszont az, amikor a szereplők és a világ megvalósul más elméjében. Valahogy így válik élővé az egész, olyanná, mintha pl. Calderon nem is képzelt karakter lenne, hanem másokkal közös ismerős, akinek együtt figyeljük a sorsát.
- Ki a kedvenc főhősöd a könyveidből?
Mindig az, akinek épp foglalkoztat a sorsa. Most épp egy agykutató apa, egy pimasz tinilány, és egy állati helyes fiatal lovag, aki Kósza névre hallgat. Már elkezdték bonyolítani a sztorit, nagyon élvezem a jeleneteket.
- Nőként férfiakról írsz egy férfias műfajban. Mennyire sikerült mindezek mellett a nőiességet is belecsempészned a mindennapokba?
Ó, ezen felnevettem. :) 
A sci-fisek szerint YA irodalmat írok, nekik ez túl nyál, és mi az, hogy mindenki romantikázik, meg kockás hasfala van, ahelyett, hogy belehalna a kalandba. 
De hogy a kérdésre is feleljek, harmincvalahány évig  eléggé nőies voltam, de ma már egyedül nevelek három gyereket, vagyis egyszerre vagyok apa és anya, ennyit a cuki csajszerepekről. 

- Mit gondolsz a hazai fantasy és sci-fi műfaj alakulásáról?
Most egy hatalmas fellendülés van, úgy tűnik, vége az elmúlt időszak recessziójának. Egyre több elsőkönyves kap lehetőséget, a kiadók könnyebben kockáztatnak. A fiatalok az írást kezdik szakmaként kezelni, tudatosan gyakorolni, így egyre igényesebbek.  Az angolszász piac még kihat a misztikus-romantikára, de már megjelennek magyar hátterű történetek is. A sci-fi irodalom is változik, de ez is hosszú téma, órákat lehet róla beszélni.




                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                  - Íróként szeretsz olvasni? Kik a kedvenc szerzőid, regényeid?
Szerkesztőként rengeteget kéziratot olvasok, így munka után már inkább filmet teszek be, általában drámákat. 
Ha olvasok, akkor Könyvmolyképzős könyveket, hogy képben legyek, mi zajlik a kiadómnál, vagy humoros műveket, esetleg pszichós szakirodalmat. Mostanság újra előveszek szépirodalmi írásokat és kortárs regényeket is, tegnap épp A harcosok klubját olvastam.

- Melyik magyar író az, akit a legjobban kedvelsz, egyfajta példakép?
Ó, van három is, de erre nem felelnék, mert ők sem tudják. Szerintem zavarban lennének, hiszen kicsi az irodalmi élet, és ismerjük egymást.
- Most min dolgozol? Mit várhatunk tőled következőnek?
Az Apa, randizhatok egy lovaggal? című kéziraton dolgozom, idén az jelenik meg, a Vörös pöttyös sorozatba kerül. Anna lányomnak készül, a Százvilág az ő világa, és közös játékként erre írok egy regényt. Egy mágikus problémáról szól, amibe belekeveredik Mia Anne a mi világunkból, és Kósza lovag egy másik világból. Érdekessége, hogy egy része Kispesten játszódik, a régi gimnáziumomban. Nagyon jól szórakozom rajta, és remélem, az olvasók is élvezni fogják minden sorát.




2015. március 22., vasárnap

Molyok, bloggerek és az olvasás 1.

Egy kis kérdezz-felelek tőlem, avagy ha úgy tetszik rövid interjúk néhány blog íróval és könyves mollyal.
Három részletben fog jönni. Az elsőt olvashatjátok is!

Első vendégem egy molyos NFLGirl:

Mi az első olvasmány, ami megmaradt az emlékezetedben?A legelső,amire teljesen emlékszem,a Micimackó. Máig az egyik kedvenc könyvem,sokszor olvastam már.
Hogy fogalmaznád meg az olvasás szépségét, előnyét? Neked milyen pluszt ad?Talán abban rejlik a szépsége és az előnye,hogy tágítja az ember látókörét,megdolgoztatja a fantáziáját és bővíti a szókincsét. Kikapcsol a mindennapi mókuskerékből,segít ellazulni egy fárasztó nap után.
Mennyit olvasol átlagosan egy nap, hónapban, évben? Mikor jut időd rá?Ez attól is függ,hogy mit olvasok éppen. Naponta nagyjából 200-300 oldalt,havonta 3-4 könyvet,évente pedig körülbelül 100 könyvet. Leginkább éjszaka és utazás közben olvasok.
Hol olvasol legszívesebben?És mely napszakban?Bárhol képes vagyok olvasni,nincs kedvenc helyem. Éjszaka szeretek,mert olyankor csak ketten vagyunk: a könyv és én :-)
Az otthoni könyvespolcod hány kötetet számlál?A saját polcom jelenleg 460 könyvet tartalmaz,ha a nagy családi polcot nézzük,akkor nagyjából 1000 kötetről beszélhetünk.
Mennyi könyvet vásárolsz átlagosan egy évben?Ritkán vásárolok,inkább ajándékba kapok,happolok vagy cserélek. Ha csak a vételt számolom,akkor 2-3 darabnál nem veszek többet.
– Ki a kedvenc íród, könyved?(több is lehet)Vavyan Fable,Agatha Christie,Stephen King és Leslie L. Lawrence. Nekik minden könyvüket szeretem,nem tudnék kedvencet mondani.
Melyik könyv a legmeghatározóbb az életedben?Hű,de nehéz kérdés ez! De talán Bram Stokertől a Drakula. Ennek hatására szerettem bele a vámpírokba és a többi misztikus lénybe.
Mely stílus áll legközelebb és mely a legmesszebb?A legközelebb a horror,egészen kicsi korom óta rajongok érte. A legtávolabb jelenleg az erotikus regények,bár olvastam egyet,ami viszonylag jó volt.
Olvasol e-bookot is szívesen?Mivel szemüveges vagyok és könyvek terén konzervatív,inkább a hagyományost részesítem előnyben.
Könyvtárlátogató vagy?Csak voltam. Már évek nem jártam könyvtárban és nem is tervezem.
Hogy találtál a molyra, mint közösség? Mióta vagy moly? Miért szeretsz a tagja lenni?Valószínűleg egy könyvet kerestem és így találtam ide,de már nem emlékszem pontosan. 2012. december 14.-én regisztráltam,tehát idén lesz 3 éve. Fantasztikus embereket ismertem meg itt,nagyon hálás vagyok a barátságukért. Nem írok neveket,de bízom benne,hogy magukra ismernek :-) Emellett rengeteg információ van itt,sok olyan könyvvel találkoztam,amiről azelőtt nem is hallottam. Elolvastam,amiket mások ajánlottak,nélkülük biztosan nem vettem volna a kezembe.
Olvasol blogokat?Kik a kedvenceid? Mi fog meg egy blogban? Mi az, amiért te visszajársz rendszeresen egy adott blogra?
Igen,szoktam blogokat olvasni, hármat rendszeresen is. Természetesen molyos blogok :-) @Anitiger ( http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/ ), @y_y_noemihttp://livrefanatique.blogspot.hu/ és 
@lexa24 (http://thinkingaboutyou.gportal.hu/ ) 
blogjai üdítőek,érdekesek és mindig van valami újdonság. Olyan blogokat szeretek,mint amilyen ezé a három fantasztikus lányé,emiatt ezekre rendszeresen visszanézek.

Ariadne a blogos első interjúalanyom:




– Mi az első olvasmány, ami megmaradt az emlékezetedben? 
Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk című regénye. Azóta is a kedvenc könyveim közé tartozik.

– Hogy fogalmaznád meg az olvasás szépségét, előnyét? Neked milyen pluszt ad? 
Azon kívül, hogy segít kikapcsolódni és hozzájárul az ember szókincsének növekedéséhez, elvezet egy olyan világba, ahol az lehetsz, ami akarsz. Minden csak fantázia kérdése. Amikor olvasok, teljes mértékben kikapcsolok, megszűnik számomra a külvilág, mint ha egy láthatatlan burok venne körül. Nincs stressz, sokszor idő sem, csak a könyv, ami épp fogva tart. Aki olvas, hihetetlen utazást tehet olyan berkekben, ahová talán soha nem jut el személyesen. A könyvek lehetőségek, hogy utazhass, kalandozhass, megismerhess új dolgokat anélkül, hogy kimozdulnál, vagy rengeteg pénzbe kerülne.

– Mennyit olvasol átlagosan egy nap, hónapban, évben? Mikor jut időd rá?
Ez változó. Az elmúlt éveket összevetve, átlagosan évente körülbelül száz könyvet szoktam elolvasni, van mikor többet és van, amikor kevesebbet.
Mikor olvasok? Ha nem kap el épp az alkotói láz otthon, hosszabb útra megyek valahová, orvosi rendelőben, munkahelyen ebédszünetben, amikor van legalább tíz nyugodt percem, szóval amikor csak lehet. :)

– Hol olvasol legszívesebben?És mely napszakban? 
Legjobb nyáron, egy kényelmes karosszékben, árnyékban, hűs szellőben, innivalóval a közelben, de bárhol és bármilyen évszakban. A lényeg, hogy bekuckózhassak, legyen elegendő fény az olvasáshoz, ha nyomtatott könyvről van szó. E-booknál bárhol és bármikor. :)

– Az otthoni könyvespolcod hány kötetet számlál? 
Polchiányban szenvedek, de jelenleg körülbelül négyszáz darabos a könyvállományom. Amik nem jutottak fel a polcra, azok dobozolva vannak.

– Mennyi könyvet vásárolsz átlagosan egy évben?
 Attól függ, mennyire csábulok el, illetve pénzfüggő is. Többnyire cserélni szoktam, de éves szinten kb. 25-30db könyv biztos hozzám kerül. Na meg persze azok a könyvek, amiket ajándékba szánok. :)

– Ki a kedvenc íród, könyved?(több is lehet)
Kedvenc íróim: Vavyan Fable, Lőrincz L. László, Nora Roberts, Karen Rose, Julie Garwood, és nagyon szeretem Csitáry-Hock Tamás írásait is.
Kedvenc könyveim: Vavyan Fable sorozatai, valamint a Sárkánykönny. Nora Robertstől jelenleg az Ardmore-i Gallagherek sorozat a favoritom, és nagyon tetszett a legújabb regénye, A gyűjtő.
Lőrincz L. Laci bácsitól régi nagy kedvencem a Gonosz és a fekete hercegnő, valamint a Kicsik nyomában. Ezeken kívül nagyon nagy kedvencem Charles Dickens: Karácsonyi ének, Fekete István: Tüskevár, Jennifer Crusie: Fogadj rám, Linda Howard: Mr. Tökéletes, Jostein Gaarder: Tükör által homályosan, William Shakespeare: Sok hűhó, semmiért és Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk.


– Melyik könyv a legmeghatározóbb az életedben? 
Talán Jostein Gaarder: Tükör által homályosan című könyvét sorolnám ide. Bár terjedelmét tekintve nem túl vaskos olvasmány, igen elgondolkodtató. Jó pár napig az eszemben volt, és rengeteget gondolkodtam rajta.  

– Mely stílus áll legközelebb és mely a legmesszebb? 
Legközelebb talán a krimik, romantikus krimik állnak. Legtávolabb a Sci-fi.

– Olvasol e-bookot is szívesen? 
Persze. Nyitott vagyok az újdonságokra, ilyen az e-book is. Bár a kedvencem még mindig a nyomtatott könyv, mert hiszem, hogy a könyveken keresztül tovább élnek a fák.

– Könyvtárlátogató vagy? 
Manapság már nem annyira. Régen rengeteget jártam könyvtárba, mostanában inkább cserélek, kölcsönkérek, megveszem antikváriumban vagy boltban, esetleg ebook-ban szerzem be.

– Hogy találtál a molyra, mint közösség? Mióta vagy moly? Miért szeretsz a tagja lenni? 
Tudod, hogy van ez. A google a barátom. :) Rengeteg könyvre kerestem már rá az interneten, és sokszor a molyra irányított. Egy idő után kíváncsi lettem, hogy milyen az oldal, így 2012 áprilisában beregisztráltam. Miért szeretek a tagja lenni? Sok kedves ismerőst ott ismertem meg, rengeteg könyvnek ott nézek utána (egy helyen megvan, nem kell keresgetni), ráadásul legtöbbet ott szoktam cserélni is.

– Olvasol blogokat? Kik a kedvenceid? Mi fog meg egy blogban? Mi az, amiért te visszajársz rendszeresen egy adott blogra?
Természetesen olvasok blogokat, főleg könyves, varrós és gasztro bloggerek oldalait követem, de vannak azért kivételek is. Mi fog meg? A stílus, ahogy írják, kezelik. Vannak olyanok, akik inkább a külsőségekre adnak, viszont tartalmilag nem ütik meg a mércémet (ez nem jelenti azt, hogy rossz, pusztán hogy nem nekem való), és vannak olyanok, akiknek az írása magával ragad. Mikor azt érzem olvasás közben, hogy el kell olvasnom azt a könyvet, vagy meg kell varrnom, meg kell sütnöm azt, amiről olvasok.
Miért járok vissza egy adott blogra? Természetesen a tartalma miatt. Vannak olyan bloggerek, akik hasonló könyveket olvasnak, közel hasonló ízlésvilággal rendelkeznek, tehát valószínűleg több olyan könyvről találok náluk véleményt, ami hozzám is közel kerülhet. Illetve vannak olyanok, akiknek az olvasmánylistájuk annyira hozzám nem áll közel, viszont általuk olyan irányba is lépést tettem, ami felé talán egymagam sose léptem volna.
Kedvenceim? Roselyn blogja, cariad5 blogja, Angelika blogja, Szilvamag olvas, Miamona könyveldéje, Hisztis Manó blogja, Kristina blogja, Zakkant olvas, FFG BooK és még sorolhatnám. Szerencsére vannak egy páran, akik részemről kivívták a kedvenc titulust.
S nem titok, hogy a te blogodnak is rendszeres követője, olvasója vagyok.


– Mikor kezdtél el blogot írni és milyen késztetés alapján? 
2008-ban indítottam az első blogomat, a mostani elődjét. Sajnos a tárhely nem volt a legjobb választás, költözni kellett, így találtam rá 2011-ben a mostani, s remélhetőleg végleges helyemre. Mivel írói ambíciókkal rendelkezem, arra gondoltam, ez a legmegfelelőbb módja, hogy bemutatkozzam. Végül mégsem a meséim, verseim vagy novelláim kerültek fel, hanem egy-egy olvasmányomról apróbb vélemények. Magamnak kezdtem el vezetni, de ez már kinőtte magát. Elkezdték követni az oldalamat, visszajelzéseket kaptam, ami pozitívan hatott. Most már nagyobb terjedelmű véleményeket írok, és úgy érzem, kezdem megtalálni a saját stílusomat.

– Minden olvasott könyvről írsz postot? 
Nem. Vannak könyvek, amik semmilyen hatással nem voltak rám olvasás közben, így két-három bemutató sornál többet aligha tudnék írni, ennek pedig túl sok értelmét nem látom. Igyekszem olyanokról írni, amik megfognak valamilyen szinten, illetve valami miatt iszonyatosan kiakasztanak.

– Mennyi ideig tart egy post megírása átlagosan? 
Átlagban fél óra és három óra között. Nagyobb terjedelmű könyveknél viszont 1-2 nap is lehet, hiszen olyankor olvasás közben is jegyzetelek, amiből később összeáll a bejegyzés.

– Ha negatív értékelést kell írnod, az könnyebben megy vagy nehezebben? Jobban átírod, húzod-halasztod vagy ugyan olyan, mint amúgy? 
Általában leírom vázlatban az első benyomást, aztán azt csiszolgatom. Természetesen igyekszem nem túl keményen fogalmazni, ez viszont nem mindig sikerül. Nem, egyáltalán nem szoktam jobban átírni, vagy halasztani, mint a pozitív értékelést. Mindenképpen ugyanazt a véleményt kapják, amit későbbi s kapnának.

– Vállalsz recenziós könyvet is? Szoktál kapni? Nehezebben írsz róla, mint egy sima saját polcosról?
Természetesen vállalok, megtiszteltetés egy ilyen felkérés. Mostanában nem kaptam, de régebben két könyvről írtam az Európa kiadónak, és az Ulpius-ház kiadó könyveiről is írtam már recenziót.

Nehezebben? Nem feltétlenül. Az emberben van egy természetes drukk, amikor egy kiadó felkéri, de ez nem nehezíti meg a dolgom. Inkább arról van szó, hogy átfogóbban írok, és törekszem spoiler mentesen írni, ami nem feltétlenül sikerül. 

2015. március 21., szombat

Sokan miért nem szeretnek olvasni?






Az olvasásánál szórakoztatóbb, érdekesebb, színesebb dolog nincs a világon.
Megvigasztal, megríkat, megnevetett vagy éppen amire szükséged van.
Bármilyen szereplő bőrébe belebújhatsz.
Lehetsz asztronauta vagy légikisasszony, hősszerelmes vagy régi skót harcos.
Bárhová eljuthatsz az esőerdőtől a sarkvidékig, fantáziavilágokba, a múltba vagy a jövőbe!
Számos előnye van az olvasásnak.
Kikapcsolódsz. Elfelejted a napi gondokat. Megnyugtatja az agyat. Felpezsdülsz. Lefáradsz.
A szókincsed szerteágazóbb lesz. Sok dologhoz kicsit érteni kezdesz. Könnyebben fogalmazod meg a mondanivalód. Jó beszélgetés alap...
Még ezer és ezeregy pozitív tulajdonságát tudnám kiemelni a könyveknek és az olvasásnak. De akkor miért nem olvas mindenki?

Pár ötletet hozok.
Ha van neked is egy, hogy miért nem olvasnak, oszd meg velünk.
Vagy hogy éppen te miért szeretsz olvasni, azt is szívesen meghallgatjuk.

- Egyszerűbb bekapcsolni a Tv-t és azt nézni nulla erőfeszítéssel, nem kell hozzá gondolkodni, lehet zsibbadni.
- Gyakran nem a megfelelő kötetet veszi kézbe az olvasó. Nem az ő érettségének, korosztályának, stílusának megfelelőt és eltántorítja a további könyvektől.
- A könyv vastagsága, nagysága is ijesztő lehet néha.
- Visszatartó erő az esetleges kötelező jelleg a suliban, mint a Kötelező olvasmányok.
- Időhiány
- Brena moly szerint: "ezért nem olvas az emberek nagy többsége, mert mire minden nap nagy nehezen visszarázódik a könyvbe már esik is ki a kezéből….és így nem szórakoztató olvasni, naponta három oldalanként…lehet a legizgisebb könyv a kezében, akkor sem köti le…. "
- Unalmas elfoglaltság, egy helyben, elgémberedett tagokkal, semmi mozgás és aki nyüzsgő ember, annak ez kín.
- Aki nem szereti a meséket, a képzelőerőt használni, annak sem túl jó elfoglaltság. 
- ?
Akár hogy töröm a fejem, sajnos több olyan dolog nem jut eszembe, ami miatt valaki ne szeretne olvasni:)
Hiszen ez olyan szuper dolog!


2015. március 20., péntek

Borító, te csodás!



Egy érdekes cikk adta a mai apropót.
http://businessandcafe.blog.hu/2015/03/18/25_inspiralo_konyvborito_a_legjobbaktol

Nektek van kedvenc borítótok?
Tényleg olyan fontos marketing szempontból?
Elolvasnátok egy olyan könyvet, aminek a fülszövege nagyon tetszik, de a borítója nem?
Ugrottatok már be a csini külalaknak, aminek a belseje borzasztó volt?

Én borító függő vagyok. Bevallom vettem meg és olvastam is el olyan könyveket, amiknek csak a borítója tetszett.
Visszatartó erőnek nem nevezném azt, ha nem tetszik a külseje, de zavar azért...
Fanyalgok rajta kicsit, de azért a polcomra kerül.

Az én kedvenceim mostanában és régebben.









































































Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék