2017. április 26., szerda

Borítót, könyvcímet vegyenek szerdánként


A mai borító mustra az érdekes borítók szerdája.
Hogy én mit értek az érdekes szón konkrétan? A meglepőt, az újdonságot legfőképpen. Íme a kedvenceim ebben a témában.


1. Az első ez a baglyos. Ő inkább könyvvédő borító. De annyira szép, élethű, hogy muszáj volt a felsorolásba betennem.
A készítőnek több remek munkája is akad. Mit nem adnék egyért legalább én is.

                       
 http://www.boredpanda.com/polymer-clay-book-covers-mandarin-duck-aniko-kolesnikova/


2. Ez a kötet a perforáció és olló miatt került a fölsorolásba.
Egyszerűen mindig késztetést érzek, hogy a megjelölt helyen kivágjam.



3. Egy másik érdekesség. Nem tudom eldönteni, hogy pikkelyek, lyukak, sejtek vagy mik találhatóak a könyv külsején, Akármik is, mutatós azért.




4. Ez a borító talán magáért beszél. Se nem szép, se nem jó. De érdekes és figyelemfelkeltő a maga csupaszságával, csúnyaságával.




5. Ezen a külsőn lett volna mit javítani. A szín, a forma, a szöveg betűtípusa, a kép...egyszóval minden meghökkentő.






6. A szín és a fő motívum is meglepő. Jól szimbolizálja a könyv belsejét, de akkor is. Nem kicsit meglepő.



2017. április 24., hétfő

Kurt Hörtenhuber: Oups sorozat



"Bárhová tartasz is, a szíved vezessen!"





Egy napon kis csomag érkezett, amit lánykáim örömmel bontogattak. Imádnak csomagot bontani, hát még ha az nekik jön és van benne nekik való valami, akkor pláne.
Négy cuki, kis alakú könyv érkezett benne. 
Lányok rögtön lecsaptak rájuk. Kedvencük  a könyvben lévő boríték volt, amiben kártyák vannak elhelyezve. A könyveket elolvastuk, már talán el is lettek felejtve, de a kis kártyák újra és újra elolvasásra kerülnek.

Az én véleményem a sorozatról:
Aranyos kis grafika. Nincs túlrajzolva, nem túl színes. Pont a megfelelő arány figyelemfelkeltéshez egy kisebb gyereknek, ám nagyobbak sem dedósozzák még le így. A kis főszereplő nagyon aranyos. Személy szerint tetszik, hogy emberke formájú. Oups a szívemhez nőtt az olvasások alatt. Kis vidám fickó, nagy igazságokkal, sok napfénnyel, boldogsággal. A mellékszereplők is könnyen megkedvelhetőek.
Nincs túl sok szöveg. Nincs tele zsúfolva. Rövid kis fejezetek tarkítják, így könnyűvé téve a kisebbeknek is a felolvasást. Nem unnak bele a hosszúságba.
A betűtípus kifejezetten kedvenc lett a képek alatt. Nem tudom, láttam-e már könyvben ilyet.
Tetszik a felépítés. 
Szöveg, másik oldalon kép és egy kiemelt idézet. Szerintem csuda klassz így.




Tanulságos történetek, aranyos tanításokkal, megmosolyogtató kis idézetekkel, amit magukévá tehetnek a kicsik. 
Viszont nekem, mint felnőtt, túl sok. 
Mintha minden csupa fény és boldogság lenne, ha úgy élsz. De talán gyerekeknek ezt kell látni a világból, nem a rosszat, a sötétet.
Bár mintha túl sok jót akartak volna egy kötetbe zsúfolni. Nem tudom, így a fele eljut-e legalább a gyerekek tudatáig. A kevesebb, néha több elv elég lett volna. Inkább a 4 kötet helyett lett volna 8, ennyi tanulsággal, jó tanáccsal. 
Apró hibákat is felfedeztem benne, ami elenyésző. A gyerekeknek fel sem tűnt.
Praktikus a kötet mérete, így bármikor betehetem a táskámba és utazáshoz, doki látogatáshoz ideális.

Aranyosak a kis történetek, a szereplők, ezért mindenképpen ajánlanám gyerekeknek, felnőtteknek is. Szebbé teheti a napotokat. Ha megfogadjátok a benne lévő tanácsokat, akkor még szebb lehet.
Egy igazi boldogság és napfény bonbon, tele pozitív megerősítésekkel. Több ilyen könyv kellene, ami ennyire ontja magából a jót, a kedveset, egyszerűen megfogalmazva, mire figyeljünk a boldogságunk miatt.




Viki, a leendő három évesem szerint a könyv:
Anya kérek még Oupsot!(upszt az ő nyelvén)!
Cuki manóka.

Danci, a hamarosan 6 éves nagylányom szerint:
Oups aranyos figura és vicceseket mond néha. A kártyákat nagyon szeretem, amik a könyvben vannak. 
A rajzok nagyon aranyosak.
Tetszik az egész könyv.
Jó volt, hogy anyu elolvasta. Vidámabb lettem tőle.
És befér a táskámba, így magammal tudom vinni az oviba is!





A könyveket köszönjük a Dabasi Nyomdának!

Fülszöveg:
Oups érdeklődéssel figyelte távcsövén keresztül a Földön élő embereket. Csakhogy minden egyes alkalommal szomorúan kellett megállapítania, hogy odalent egyre nagyobb méreteket ölt az elégedetlenség: „Vajon miért rohannak folyton a földlakók? És minek marakodnak annyit? Hiszen olyan gyönyörű bolygón élnek, aminél szebbet senki sem kívánhatna magának!"
Nem értette, hogyan különbözhetnek annyira az emberek az ő bolygójának lakóitól. A Szívbolygón ugyanis a szeretet a legnagyobb érték – a veszekedésről, az irigységről, a rosszakaratról Oups honfitársai hírből sem hallottak. Éppen ellenkezőleg: az ott élők számára az jelenti a legnagyobb boldogságot, ha másoknak örömet szerezhetnek, és segíthetik egymást. Nem is ismerik a szomorúságot!
Hát igen, azt csak a kicsi Oups ismeri, aki saját magának barkácsolt távcsövet, hogy elláthasson vele az emberek szépséges bolygójáig…
Most azonban nagy elhatározásra jutott: elutazik a Földre, hogy kiderítse, miért nehezítik meg a saját életüket az ott élő zaklatott, rohanó emberek, és mi az oka a folytonos háborúskodásnak…
Reálszisztéma Dabasi Nyomda
Fordította: Szabó Andrea · 
Illusztrálta: Conny Wolf
52 oldal

2017. április 20., csütörtök

Interjú

Olvastam egy megrázó, ám szépséges történetet, amit majdnem én is átélhettem. 
Egy olyan kis könyvet, amit mindenkinek olvasni kéne! Egy segély kiáltást és segíteni akarást!
Úgy gondolom a koraszülött babáknak, a nekik segítő helyeknek, embereknek több figyelem és segítség kellene!
Gyöngyvér története után izgatta a fantáziám továbbra is, én hogyan segíthetnék. Érdekelt, ők hogy élték meg és most hogy vannak. Ezúton is köszönöm az interjút!
De neked is olvasóm. Olvasd el! Segíts, ha tudsz egy megosztással, adománnyal, bármivel!



- Az ember nem gondolja, nem várja, hogy valami gond lesz a terhességével, a szüléssel vagy a babával/babákkal. Nálad mennyire volt ijesztő a hirtelen faktor? Hogy nem tudtál felkészülni rá? Vagy volt figyelmeztető jele a koraszülésnek? Fel lehet erre egyáltalán készülni?
Arra a számítottunk, hogy nem negyven hét lesz a terhesség – ikreknél általában a 36-37. héten már várható a szülés –, de koraszülésre egyáltalán nem. A terhességem, bár a dupla teher miatt érezhetően sokkal fárasztóbb volt, mint az előző három alkalommal, teljesen problémamentes volt végig.

Amikor megindult a szülés – elfolyt a magzatvíz – valódi, klasszikus sokkot kaptam. Mindannyian bepánikoltunk, férjemmel és a húgommal együtt, aki ott volt, és segített.
Fogalmam sem volt, és szerintem még sokan nem tudják, hogy a koraszülések nagy hányadánál semmilyen előjele, vagy kimutatható oka nincs az idő előtti szülésnek. Tehát gyakorlatilag bárkinél előfordulhat – egészséges, kiegyensúlyozott, önmagára és a magzatára vigyázó kismamáknál is. Jó lenne, ha erről minél több várandós kismama tudna, és nem csak a „sima” szülésnek, hanem a koraszülésnek is utána olvasna, hogy ne legyen teljesen ismeretlen, ezáltal még félelmetesebb ez a helyzet sem.

A sokk szerintem úgysem kerülhető el, de legalább tudni fogják a szülők, mire számítsanak, mi vár rájuk. Ilyen szinten fel lehet picit készülni. Remélem, a PIC-i történet ebben az alapvető tájékozódásban is tud segíteni.




- Hogy lehet túltenni magát az embernek azon, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte?
Úgy, hogy az élet nem áll meg. A napi teendők teljesen lekötik a figyelmet. Nem érünk rá azon töprengeni, vagy háborogni, vagy kétségbeesni, hogy mi miért történt – az ember teszi a dolgát, mert muszáj cselekedni. Utólag nézve nagyobb teljesítménynek tűnik, mint ott és akkor.
Mint a gyereknevelés is általában. Az ember terhesen még fél, hogy mit fog csinálni az újszülöttel, majd egy egyéves, kétéves, iskolás gyerekkel. Aztán amikor ott van a baba, már az aznapra figyel, teszi, amit tenni kell – nap nap után. Ahogy adja magát, lépésenként.

Ráadásul láttunk nálunk sokkal rosszabb, reménytelenebb helyzetben levő családokat, sokkal kisebb, betegebb, fejletlenebb babákkal. Az ő szemszögükből nézve mi irigylésre méltó helyzetben voltunk. Az anyaszálláson megismert édesanyákról nem is beszélve. Elképzelésem sem volt korábban, milyen iszonyú betegségek is léteznek, miken mennek keresztül például a gyógyíthatatlan, sokszor halálos beteg gyerekek szülei. Csodáltam őket, de azon imádkoztam, sose kerüljek az ő helyükbe. Ilyenkor hálás voltam, hogy a mi bajunk csak múló probléma, a mi nehézségeinknek biztosan vége lesz, ahogy telnek a napok. Persze ez akkorra igaz, amikor már túl voltak a picik az életveszélyen.

- Mi volt a legrosszabb az egészben?
A legelső két nap. Az, hogy egymást érték az újabb és újabb megrázkódtatások, és a baj csak nőtt, mint egy dagadó forgószél, ami mindig felkap valamit, amitől az egész még vadabbul pörög. Először maga a szülés megindulása, aztán az orvosi hiba miatti krízishelyzet, aztán, hogy nem lélegeztek, aztán hogy elvitték őket, aztán az ödémájuk, aztán a hiányuk, a hirtelen súlycsökkenés, szívprobléma, és sorolhatnám. A legrosszabb az volt, hogy nem tudhattuk, a PIC-es orvosok sem, mi jöhet még, mikor jön végre a fordulat.

Pozitív hozadéka volt?
Több is. Az egyik, hogy átértékelődtek a dolgok. Újra mind tudtuk, mik a valóban fontos dolgok, és mik a lényegtelenek. Jobban figyeltünk egymásra, a nagyobb gyerekeinkre, jobban értékeltük a nagyszülői és minden egyéb segítséget, amit kaptunk. És persze magát az életet, a legnagyobb ajándékot.

A kézzelfogható pozitívum – találóan öröm az ürömben – hogy hamarabb regenerálódtam. A terhesség legnehezebb két utolsó hónapját, ami egy ikerterhességnél nem semmi, „megúsztam”, és, a babák nélkül töltött órákban igazán, (tudatosan) tudtam pihenni, erősödni – testileg és lelkileg egyaránt.

Na és persze, hogy megismertem a koraszülött osztály életét és dolgozóit, és most a kampánnyal segíthetek a koraszülöttes szülőknek és remélem, a PIC fenntartását lehetővé tevő Alapítványnak is.



- Mit tanácsolsz azoknak, akik még előtte állnak?
Hogy tájékozódjanak. Ez a legfontosabb. Ha tudják, mi vár rájuk, zökkenő mentesebben fognak telni a napok, kevesebb kétségbeeséssel és aggódással. És hatékonyabban. Nagyon sokat tehet a szülő is, de sokszor ennek nincs tudatában.

Ha tudnák a szülők, mennyit számít a baba gyógyulásában, gyarapodásában az érintésük, a fáradságos munkával lefejt anyatej, de még a puszta jelenlétük is, biztosan nem fordulna elő, hogy a legtöbb apró korababát napokig nem látogatják, vagy ha igen, akkor is csak pár perc erejéig.

Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy ne legyek velük, amennyit csak lehet.

- Az írásoddal támogatást kérsz a koraszülött kórháznak. Mire lenne a legnagyobb szükségük? Mit kellene fejleszteni leginkább e nemes gesztussal?
Dr. Nagy Éva, a Beteg Újszülöttekért Alapítvány elnöke nemrég összeírta nekem, egészen pontosan, hogy most mire van legégetőbben szükségük – a kampány weboldalára is feltettem, hisz ha látjuk, mire fordítják a pénzt, sokkal szívesebben adományozunk:
5db oxigén cella Maquet respirátorhoz – kb. 150.000 Ft darabja, 3db  párásító – kb. 560.000 Ft egy darab, infúzió transzfúzió melegítő, kékfény lámpa állvánnyal, szenzorok a betegmegfigyelő monitorokhoz, és pelenka, ami a mindennapi ellátáshoz nélkülözhetetlen, és sajnos mindig kevés van.



- Hogy alakul most a családi életetek? Az emlékeken kívül emlékeztet még bármi is a kórházi időszakra?
 Az ikrek egy hónap múlva már ötévesek lesznek, középső csoportosak, hál’istennek makkegészségesek. Az első években még többször szenvedtek visszatérő légúti betegségekkel, volt komoly tüdőgyulladásuk is pár hónaposan, de szerencsére – ahogy az orvosok megjósolták – ezt négyéves korukra „kinőtték”.

Ma már a társaiktól semmiben nincsenek lemaradva, sem növésben, sem ügyességben, beszédben, vagy értelmi-érzelmi tekintetben. Sőt!
Lehet, hogy ez a három bátyjuknak is köszönhető. A neurológusunk, amikor megtudta, hogy otthon ennyi nagytesó van, azt javasolta, hogy az intézményi korai fejlesztés helyett tegyük le őket a nappaliban a gyerekek közé, ennél hatékonyabb módszerre ugyanis nincs szükség.

Ez valóban bevált. Andris és Gergő erős, eleven, vagány kissrácok, az óvónők és a mi legnagyobb örömünkre.

A koraszülött intenzívnek örökké hálásak leszünk értük, az életükért.

Nagyon bízom benne, hogy a PIC-i kampánnyal hozzájárulhatunk ahhoz, hogy minden ide kerülő korababából egészséges kisgyermek váljon. Ehhez kérjük a segítséget. Sok pici sokra megy!


Rád is számítunk! Kattints és nézd meg, hogy tudsz segíteni: www.patakgyongyver.hu

2017. április 19., szerda

Heti blog bejegyzések




Nem vagyok egy nagy időre beállítottan író ember. Nem igazán szeretem a megszokottat, a rendszerességet. De most mégis megpróbálkozom vele.
Igyekszem minden szerdán különböző borítókat, könyv címeket más tematika alapján összeválogatni nektek.
Mint a legszebb, legrondább, legijesztőbb, legmeglepőbb, legsárgább...és így tovább.
"Borítót, könyvcímet vegyenek szerdánként" néven keressétek.



2017. április 11., kedd

John Corey Whaley Kobak





Te mit tennél, ha kiderülne hogy nagyon beteg vagy? Halállal végződő betegséged van, de egy kísérleti lehetőség miatt lefagyasztanának, aztán valamikor kiolvasztanak és a fejed más testhez varrják? Megtennéd?

Ez a könyv pontosan erről szól. Travis hátra hagyja barátait, szüleit, az életét, a betegségét és elalszik. Úgy gondolja, mire új testet kap, addigra minden szerette eltűnik már az életből. Ám hamarabb kap új lehetőséget az élettől, mint várta volna.
Ami neki egy perc, a többieknek több változásokkal teli megélt idő.
Így persze hiába csöppen bele Travis újra a nagyvilágba, meg kell keresnie önmagát újra, új célokat kell kitűznie, elengedni a múltat.
Nem könnyű dolog. De egy új esély, amivel élni kell. Mindezt nagy górcső alatt végzi, mert mindenki kíváncsi a csodafiúra, amitől még nehezebb.

Végig azon gondolkodtam, hogy melyik jobb, elaludni pár évre, aztán egy teljesen új testtel, egy új életbe visszajönni vagy az ismerőstől, a megszokottól elköszönni végleg?
Új lehetőséget kapsz egy más életre, egy olyan elköszönésre, ami még tűrhető vagy a régit befejezed cseppet sem méltósággal, de a hátad mögött a megélt élettel, semmi riasztó jövőképpel?
Miután végig olvastam a könyvet, sem tudom, hogy cselekednék.

A történet tele van emlékekkel, fájdalommal, rettegéssel.
Párhuzamosan írja a friss élet történéseit és kalandozik vissza a múlta, majd összeér a kettő.
Érzések kavalkádja. Aki nem akar érzésekről olvasni, az bizony ne ezt a könyvet olvassa!
Ezt a hátborzongató témát mégis megfelelő empátiával és kellően könnyeden, viccesen tálalja az író. Tele van etikai, morális kérdésekkel, mégis könnyed olvasmány.
Vicces jelenetek, szép, érzelmes részek, jó beszélgetések vannak benne barátságról, szerelemről. A történések is kínosak, viccesek, ám megindítóak, sírásra buzdítóak néhol.
Travis élete sehogy sem egyszerű, ám azon kapom magam, hogy irigylem kicsinykét. Kap egy jó hátteret, amiért érdemes visszajönnie, küzdenie. Igaz barátokat, szerelmet, szerető családot. 

Travis jelleme szépen ki van bontva. Kedvelhető és könnyű azonosulni vele. Nincs túl lihegve. Nem tökéletes. Hibázik is olykor, de még mekkorákat. De ettől emberibb csak. Jellemfejlődése szépen felívelt.
A mellékszereplők is szerethetők. Itt is szép megoldásokkal dolgozott az író. Nem szabvány karakterek instant tulajdonságokkal(a cilinderből bármikor előránthatóak). Hanem mindenki szépen megformált, sebezhető, szerethető, gyűlölhető, hibázó egyén.

Nincs tele orvosi utalásokkal, magyarázatokkal, kórházi jelenetekkel. A "hogyant" nem tudjuk meg. Csak a következményeket.
Bevallom én szívesen olvastam volna az orvosi hátteret is. Hiába, a Vészhelyzeten és Grace klinikán nőttem fel.
De akkor elvesztette volna éteri könnyedségét maga a történet. Inkább a megélt dolgokról, a lelki háttérről olvashatunk jobban.

Az író szépen szövi gondolatait. Megfelelő arányban keveri a lazaságot, a vidámsággal és drámával, feldobva megfelelő számú viccel, párbeszédekkel és visszaemlékezésekkel, kitekintésekkel. 
Tetszik, ahogy ír. A szóhasználata, a megfogalmazásai, a metaforái, a párbeszédei mind valósak, követhetőek, szépek, finomak, szórakoztatóak.

A könyv borítója kellően tükrözi a tartalmát. Bár bevallom nekem a kis perforáció és olló jele mindig arra késztet, hogy ott kivágjam:)

És azt tudtátok, hogy Travis élete hamarosan megismételhető lesz?
Na a fagyasztás és abból való felébresztés még utópia, de hamarosan elkezdik az első fejátültetést:
http://www.origo.hu/egeszseg/20150913-emberi-fejatultetes-transzplantacio-sergio-canavero-valerij-szpiridonov.html

Kíváncsi lennék milyen lehet ugyan azzal a megszokott fejjel, gondolkodással, de egy teljesen új, idegen testben ébredni...

Nos, ez egy igen tanulságos könyv volt, megfelelően fűszerezve, ám mégis könnyed kivitelezéssel, ám nem elbagatellizálva a témát.

A könyvet köszönöm az ÉTK- Merit kiadónak!

Fülszöveg:
„Képzeld ​csak el, Travis, hogy szépen elalszol ebben az életben, és egy nap felébredsz egy újban.” 
Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét. 
A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe. 
Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét. 
A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal.


Idézet:
Visszatértél, és elvárod, hogy mindenki pontosan olyan legyen, mint amikor elmentél. De ez nem olyan egyszerű, érted? Kényszerrel nem vehetsz rá minket arra, hogy olyanok legyünk, mint amilyennek szerettél minket.

ÉTK- Merit kiadó
256 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék