Jane Rogers Jessie Lamb testamentuma

Egy újabb világvége teória. Kivédhetetlen és hihető.
Szó sincs robbanásról, pólus váltásról, természeti katasztrófáról, idegenekről, zombikról, önpusztításról...
Banális dolognak indul.

Te mit tennél,ha eljőne a vég?
Ha segíthetnél a világon?
Nem járnál többet autóval, repülővel?
Szétválogatnád szelektív a szemetet?
Nem vásárolgatnál felesleges dolgokat?
Oda adnád másnak, amit nem használsz már?
Vállalnál olyan dolgot, amit minden családtagod, barátod ellenez?
Akár a tested is feláldoznád az emberiség oltárán? Lennél félig holt inkubátor?

A világ összeomlik. A nők meghalnak, amint teherbe esnek. Egy betegség elemészti őket is és a magzatot is. Nem lesz új gyermek. Kiöregszik a nép. Totális káoszt hagyva önmaga után.
De a Csipkerózsika program talán megoldás. Fiatal lányok altatva, leszedálva kihordhatják a babákat, bár nem élik túl.
Halálos az élet legnagyobb csodája!

Jessie eddig a pontig teljesen átlagos tini. 
Tini gondok a szülőkkel, a barátságok és az iskolai gondjai, szerelmek...
Ám úgy dönt, nagyobb dolgot vesz a hátára gondnak. Az emberiség világának problémáját. 
Emlékiratban, visszaemlékezésben meséli mindezt el nekünk. 
(Ez eddig nem is tudatosodott bennem, csak most, hogy leírtam. Pedig totális döbbenet volt a végén.)
Mi vezetett el ideáig?
Mik segítették és mik hátráltatták döntésében. 
Nemes cél? Az!
De én mégsem tudtam megérteni. 
Öngyilkosság mindenféle banális indokra hivatkozva magasztosan.
Szívem szerint jól felpofoztam volna a kishölgyet.
Megértettem az indokait, de mégsem tartom helyesnek. Inkább menekülés az életből. Más indokot elfogadtam volna, de így pusztán csak álca. Egy jó kifogás. Menekülés.
Nem tudom azért éreztem-e ezt, mert az anyuka fejével gondolkodom vagy csupán eleve irritáltak Jassie indokai. 
Ráadásul erősen kétséges, hogy bevállalt volna bárki egy ilyet, ha nem befolyásolja az élet és a (vélt)kudarcai.
Jassie lelkivilága és a tinik élethelyzetei, gondolkodásmódja szépen, érzelmesen, kissé túlzón ábrázolt. A szülők kicsit démonizálva lettek és a felnőttek is, úgy egy az egyben.

Jassie valahogy nem került túl közel hozzám, pedig sokszor felnőttesebben viselkedett, mint a könyvbeli felnőttek. Talán koravénsége nem volt annyira szimpatikus. Vagy a könnyen befolyásolhatósága, némi önzősége. Pedig nagyon jellemző a mai ifjúságra mindez.

A szülők szemszögéből nézve a dolgokat sem értettem meg őket. Mindig olyan furán viselkedtek. Mintha ők lennének a kiskorúak és csak az erőszak maradt volna nekik eszköztárként. Néhol pedig annyira hidegek, elutasítóak voltak.

Kíváncsi lennék egy 16 éves nőci gondolataira a könyvvel kapcsolatban. Ő vajon mennyire másként látja a könyvet, mint én?

Jól meg van írva? Zseniálisan! 
Érdekelt. Borongtam rajta. Izgultam. Sok érzést megmozgatott. Meggondolkodtatott. Latolgattam, én mit tennék Jassie vagy a szülei helyében. Kicsit sarkított a történet. Erősen túlzónak éreztem több helyen is és kicsit sántított némi magyarázat vagy csak hiányzott. De ennek ellenére jó volt.

Jól megszerkesztett, könnyen olvasható könyv. Nagyon szép idézetek tarkítják. Nagy igazságok leledzenek benne.

A borítója pedig egyenesen csodálatos!

Köszönöm a könyvet a Book And Walknak!

Fülszöveg:
Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse? 
Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét? 
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen. 
A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra.

Idézet:
Igenis van jogunk megválasztani a saját sorsunkat. És ez soha nem olyan nehéz, mint amilyennek képzeljük.

Ad Astra
324 oldal
saját, recenzió

Azok az isteni házi kenyerek és Limara

Nagyon szeretek sütni, főzni. 

Saját kenyeret pedig már többször is próbáltam, amiben segítségemre volt  Limara blogja, majd a megjelenő könyve is.

Most őt faggatom kicsit, mi újság vele a nagyvilágban!

- Mit tudhatunk rólad, mint magánszemély?

Igazából nem nagyon szeretek magamról beszélni. Amit szerintem már az összes pékség olvasó tud, az az, hogy Szegeden születtem és éltem egészen addig, amíg férjhez nem mentem. Azóta, már több mint 20 éve, Makón élek, ma már egyaránt szegedinek és makóinak is vallom magam. 2 gyönyörű nagyfiam van, körülöttük forog a világom.

- Híres blogot vezetsz, amin mindenféle étel recepteket osztasz meg a nagyközönséggel. Mikor kezdted és miért vágtál bele végül?

az említett blog: http://www.limarapeksege.hu/

 A blog elsősorban kenyerekről és kelttésztákról szól, de a kedvenc étel vagy sütemény receptjeim is felkerülnek rá. 2008 novemberében kezdtem írni (mindjárt szülinapot ünneplünk), előtte 3-4 évig egy közösségi oldalon osztottam meg a receptjeimet. Egy idő után bennem és másokban is felmerült, hogy legyen egy hely, ahol csak a sajátjaim vannak. Így született meg a Limara Péksége blog. Nem volt különösebb célom vele, tényleg csak egy saját receptgyűjteménynek indult. Őszintén meglepett, hogy rövid idő alatt milyen látogatott lett, hogy mennyi embert vonz a házi kenyérsütés és mennyien szeretik a kelttésztákat.

- Kitől jött az ötlet, hogy mindez végül könyvben is megjelenjen?Nem féltél ekkora fába vágni a fejszéd?

 A blog olvasóitól jött először a könyv ötlete, de én nagyon sokáig úgy éreztem, hogy nincs még itt az ideje. Aztán két évvel ezelőtt majdnem egyszerre négy kiadó keresett meg, hogy lenne-e kedvem a könyv írásához. A Csipet Kiadó volt az, akinek az elképzelései nagyon hasonlóak voltak az enyémhez, gyakorlatilag szinte azonnal igent mondtam nekik. Persze, volt bennem félelem, nem is kicsi, de ők nagyon tudták, hogyan erősítsenek és növeljék a hitemet, hogy meg tudom csinálni.

- Van kedvenc blogod vagy recept könyved, amit rendszeresen forgatsz? Vagy esetleg egy olyan főző személyiség, akitől tanultál, felnézel rá, szívesen találkoznál vele?

 Rengeteg szakácskönyvem van, gyűjtöttem őket, de ma már csak ritkán vásárolok. Amikor elkezdtem a blogírást nagyon sok gasztroblogot kísértem figyelemmel, olvastam rendszeresen, de mostanában sajnos nem nagyon van időm rá. Ugyanígy vagyok a főzős műsorokkal, régebben állandóan néztem őket, ma már csak ritkábban, leginkább vasalás közben jut rá időm. Mondjuk ahogy Jamie Oliver főz, az mindig lenyűgöz.

- Mennyivel másabb egy receptes könyvet kiadni, mint egy regényt mondjuk?

 Nem tudom, soha nem adtam még ki regényt! De a viccet félretéve, itt a receptek pontos, precíz leírását rengeteg próbasütés előzi meg, aztán nagyon fontos a fotózás, hiszen a szemével eszik először az ember. Összetett csapatmunka kell egy receptes könyvhöz.

- Mennyi munkád fekszik a könyvben szereplő receptek kikísérletezésével, az ételek elkészítésével, a képek fotózásával, a könyv összerakásával, a reklámmal...?

Rengeteg! A Limara Péksége alapkönyvben gyakorlatilag azok a kőttesek vannak, amiket gyerekkoromban kezdtem megismerni, megtanulni. A kenyerek meg az elmúlt 10 év kísérletezésének, megtapasztalásának, megfigyelésének eredménye. Minden nap tanultam és minden nap tanulok, tapasztalok ma is újat, ezt szeretem talán a legjobban. A fotózás nekem nagy mumus, bár hozzáértők mondják, hogy sokat fejlődtem az utóbbi időben. De be kell vallanom, nagyon sok recept azért nem került fel a blogra, mert vagy rettentő rossz fotót sikerült készítenem vagy eleve nem is volt hangulatom a fotózáshoz. Egy szép fotó pedig nagyon fontos, rögtön kedvet csinál, arra készteti az olvasót, hogy azonnal induljon a konyhába sütni vagy főzni. Éppen ezért a könyvekhez profi fotósokat kért fel a kiadó. A könyv végső formája is abszolút a kiadót dicséri. Beke Csilla szerkeszti, hihetetlenül precíz, aprólékos, mindenre kiterjedő figyelemmel, felügyeli a tördelést, stb. A reklám meg szintén a Csipet Kiadó munkája, Kereki Noémi nagyon kreatív, sok fantasztikus ötlete van. Persze, ahol csak lehet a reklámozásból én is kiveszem a részemet.

- Mióta sütsz/főzöl rendszeresen és kitől, vagy honnan tanultad az alapokat?

8 éves voltam, amikor először főztem, méghozzá édesapámmal. Édesanyám hosszú időre korházba került, apukám két kislánnyal maradt egyedül, így kénytelen volt főzni. Én pedig beálltam mellé és örömmel segítettem. Azt hiszem, itt fertőződtem meg. Persze később sokat tanultam anyukámtól, aki nagyon jól főzött.

- Kedvenc ételed és amit végképp nem eszel meg?

Kedvenc ételem sok van, hangulatomtól függ, de az biztos, hogy egy friss, jól elkészített rántott hús bármikor jöhet. Belsőségeket, tengeri herkentyűket viszont soha!

- Minden háziasszony rémálma egy odakozmált étel, egy fontos alapanyagot kihagyott sütemény. Neked is vannak vagy voltak hasonló melléfogásaid?

Ó, persze, kinek nincsenek. Ma a rizst égettem oda, pár napja a sót hagytam ki a kenyérből. Apró bosszúságok, ami bárkivel előfordulhatnak.

- Mely étel a büszkeséged, amivel mindenkit leveszel a lábáról?

A férjem és a fiaim a húsleveseimet szeretik nagyon, a család meg a töltött káposztámért van odáig.

- Mennyire vagy rettegett a konyhában?Vannak külön kívánságaid, apró furcsaságaid vagy könnyű együtt főzni veled egy konyhában?

Csupán annyi, hogy ne lábatlankodjon senki a konyhában, amikor főzök. Egészen kicsi konyhám van, megőrjít, ha minden mozdulatnál belebotlok valakibe. Egyébként nincsenek rigolyáim, örömmel főzök együtt másokkal, úgy gondolom nem vagyok nehéz eset.

- Két kisfiad van. Mennyire tartod fontosnak a férfiak főzni tudását?

Szerintem legalább az alapokat tudniuk kell. A férjem abszolút eltéved a konyhában, viccesen azt szoktam mondani, hogy a villanykapcsolót sem találja meg egyedül, de tényleg semmit sem tud főzni. Épp ezért fontos volt, hogy a fiúk ne legyenek ilyen elveszettek. A kisebb fiamat érdekli is a főzés, nagyon ügyes, szívesen segít vagy készít valamit.

Mikor kezdjük el a gyermekek bevonását a konyhai teendőkbe?

Minél hamarabb! Eleinte velünk ülnek a konyhában, az etetőszékben, adunk a kezükbe egy kis edényt és egy fakanalat, nagyon boldogan utánoznak. Később aztán tényleg segíteni akarnak, na ilyenkor nagyon fontos, hogy legyen elég türelmünk apró feladatokat rájuk bízni akkor is, ha sietünk és legszívesebben leültetnénk őket egy mesefilm elé.

- Van olyan féltve őrzött családi recepted, egyedileg kikísérletezett ételed, amit nem osztasz meg a nagyközönséggel?

Sajnos a mi családunkban nincsenek megsárgult papíron, féltve őrzött régi családi receptek, nem maradt ránk dédanyáink gondos kézírásával egyetlen receptes füzet sem. Bennem meg fel sem merül, hogy egy receptet féltve őrizgessek magamnak.

- Mesélj nekünk a most készülő könyvedről. Kiknek készül?Főként milyen ételcsoportot célzol meg?

A hamarosan megjelenő könyv is kenyerekről, kelttésztákról szól. Egy képzeletbeli utazást tettünk a Föld körül és különböző nemzetek kenyereit, péksüteményeit hoztuk el a tisztelt olvasóknak. Vannak benne egészen egyszerű, kezdőknek ajánlott receptek és vannak olyanok, amik már igényelnek némi rutint és tudást. Szerintem mind nagyon izgalmas recept, bízom benne, hogy szeretni fogják.

- Mit tanácsolnál a kezdő háziasszonyoknak? 

Szerintem ma egy kezdő háziasszonynak sokkal könnyebb dolga van a főzés terén, mint akár csak az én korosztályomnak. Annak idején, ha valaki nem tanult meg főzni mielőtt elköltözött otthonról, nem állt rendelkezésére az internet, ahonnan gyakorlatilag bármilyen recept, legtöbbször videóval együtt is letölthető, de nem voltak ilyen gyönyörű, részletesen megírt szakácskönyvek, vagy gasztro magazinok sem. Úgyhogy a receptek rendelkezésre állnak, az a plusz, ami különösen ízessé tesz egy-egy ételt, az meg a szeretet, mert jól főzni csak szeretettel lehet.

- Mesélj a jövőbeli terveidről. Kapunk tőled új recept könyvet hamarosan? Min dolgozol jelenleg?

Pár nap és megjelenik az új könyv, egyelőre ennek örülünk és kíváncsian várjuk a kiadóval, milyen lesz a fogadtatása. Ezután egy kicsit több időt szeretnék a blogra fordítani, az utóbbi időben a könyvek miatt kissé háttérbe került. 

Limara kedvenc receptje:

Fehérkenyér kacsasütő jénaiban

·       50 dkg kenyérliszt

·       1,5 tk. só

·       2 ek. olaj

·       20 dkg öregtészta

·       1 dkg friss élesztő

·       3 dl víz

A lisztet tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval és a közepébe mélyedést készítünk. Ide tesszük az öregtésztát, az olajat és a tetejére morzsoljuk az élesztőt. Hozzáöntjük a vizet, de kb. 2 evőkanálnyit visszatartunk, azt csak szükség esetén adagoljuk a tésztához.

Elkezdjük gyúrni a hozzávalókat, amikor összeáll egy gombóccá, kitesszük a munkalapra és ott folytatjuk. Kb. 10-15 percig gyúrjuk, dagasztjuk erőteljesen.

A tésztánk akkor jó, ha a felülete sima, fényes, selymes tapintású. Sem a munkalaphoz, sem a kezünkhöz nem ragad.

Kelesztőtálba tesszük és 30 percig kelesztjük, szobahőmérsékleten. A szobahő fontos, télen se tegyük meleg radiátor, sütő közelébe, 22 fok az ideális!

30 perc után óvatosan lisztezett felületre borítjuk és visszagyúrjuk egy masszív gombóccá. Letakarjuk és további 15 percig hagyjuk pihenni.

Ezután veknit formázunk belőle és a sütőpapírral kibélelt jénaiba tesszük. Az edény tetejébe kevés vizet permetezünk, és a tésztára borítjuk.

Kb. 1 órán át kelesztjük (nyáron ez lehet 10-15 perccel rövidebb, télen meg ugyanennyivel hosszabb idő), ezalatt a sütőt előmelegítjük 230 fokra.

A megkelt tésztát pengével vagy éles késsel három helyen bemetsszük, alaposan lepermetezzük vízzel, megint ráborítjuk az edény tetejét és a forró sütőbe toljuk.

50-55 percig sütjük, míg eléri a megfelelő színt.

Ha kész a kenyér, az edény tetejét óvatosan levesszük, a kenyeret visszatoljuk a kikapcsolt sütőbe és résnyire nyitva hagyott ajtó mellett még 5 percig bent hagyjuk.

Végül rácsra tesszük hűlni és azonnal lepermetezzük kevés hideg vízzel.

Ha jól dolgoztunk a kenyerünk „beszélgetni” kezd és szépen kicserepesedik.

Öregtészta

·         50 dkg kenyérliszt

·         3 dl víz

·         1 dkg friss élesztő

A vízben feloldjuk az élesztőt és a liszthez öntjük. Alaposan összegyúrjuk, majd letakarjuk és éjszakára a konyhapulton hagyjuk.

Kb. 12 óra után a tésztát egy fedeles dobozba tesszük és tovább a hűtőben tároljuk.

Kenyérsütéskor ebből vesszük ki a megfelelő mennyiséget.

Az öregtészta 7-10 napig áll el a hűtőben. Ha ennyi idő alatt nem használjuk el, akkor adagokban le is fagyasztható.

Lakatos Levente Feltörő ösztönök (Szigor 2.)

Levente Szigor című E könyvének első része kellőképpen jó alapozás volt. Vártam nagyon a folytatást.
És végre meg is érkezett. Örömömnél csak a csalódásom volt nagyobb, mikor megláttam, hogy ismét egy 40 oldalas kis valamit kaptunk. Előzetesnek elment, de folytatásnak? Atyám, hát hogy lesz ez elég nekem, El is olvastam egy éjszakai fél órácska alatt. 

Egy nyúlfarnyi összegzés várható tőlem, mint a könyv önmaga is.

Történetileg arcpirító, merész, lüktető, dinamikus, erotikus és még sorolhatnám a jelzőket, de hosszabbra nyúlna, mint a történet.
Persze ha megvárnám az egészet és egyben olvasnám, nem éreznék így. De ki tud várni addig? Mint egy jó kis drog. Kéred a napi/heti/havi/hónapi/félévi adagod azonnal!
Megkockáztatom, Levente eddigi olvasott könyveinél ez még jobb lesz. Túlszárnyalja az eddigieket. Nem lesz olyan többszálas, szerkezetileg jól megkomponált, mint az Aktus. Nem lesz annyira lélekig hatoló, mint a Bomlás.
De kidolgozottabb, érdekesebb karakterekkel dolgozik. (És végre nem egy megmenteni való leányka, aki szende és szűz és fél...hanem egy belevaló, játékos!). Már most imádom!
A nagybetűs FÉRFI pedig izgalmas, rejtélyes és kiszámíthatatlan, erős, karakteres. Mint egy jó férfi főszereplő.

A történet egyenlőre egy szálon fut, de az nagyon izgalmas. 
A hangulat pattanásig feszült, kellően sötét, kellően előrevetíti a drámát, a konfliktusokat és rengeteg bujábbnál bujább szexjelenetet. Hogy piszkos szex-e? Azt a jövő majd kideríti. Eddig jóféle. Nem sablonos, nem szürkés(Szürke ötven árnyalata), nem leigázó, nem ágyban fetrengő, de mégis tele elfojtott erővel, szikrákkal...
A Szigor- Igor szójátékét külön pluszpont jár. Nagyon bírtam.

Köszönöm a történetet Leventének! 

Fülszöveg:

Szentesy Igor – ahogy a barátai hívják, Szigor – keresett reklámszakember, a kormányzó párt újonnan felfogadott propagandistája. Kreativitása, komolysága és keménysége előtt nem csak a politika zárt ajtajai, hanem a női combok is sorban kitárulnak. A sármos férfi ritkán mosolyog, utálja az ellenkezést, de imádja heccelni a sorsot. Most például az ellenzék sztárpolitikusának menyasszonyát szeretné az ágyába édesgetni.
Bár a vonzalom nem viszonzatlan, vajon melyikük a dörzsöltebb játékos ezen az erotikus sakktáblán? Áruló az, aki titokban az ellenséggel… hetyeg?

Az Aranykönyv-díjas magyar szerző, Lakatos Levente ezúttal férfi szemszögből folytatja Szigor című, kizárólag e-könyvben megjelenő sorozatát. Figyelem, a politikai zsarolással, az érzelmi játszmákkal, valamint a buja jelenetekkel fűszerezett történet néhol egészen szókimondó!

Idézet:

Akkor vagyok kiegyensúlyozott, ha az agyam, a szívem és a férfiasságom összhangban működik. A megbomló harmónia feszélyez.

Magánkiadás

40 oldal

recenzió

Hercsel Adél Magyar szeretők

Hercsel Adéltól nem olvastam még semmit. Így egy igazán kényes témát boncolgató kötettel kezdtem a sort. Valahol féltem is tőle. De csak egy kicsit. Vagy idegenkedtem a fránya előítéleteim miatt talán.

A borító nem csak sejteti, hanem kiabál, hogy miről is fog szólni a könyv. A megcsalásról, a szeretői státuszról.
Tetszik a nyílt figyelmeztetése! A szín, ami kiugrik a képből és kiüvölti szó szerint az arcomba, hogy a könyv egy olyan témát boncolgat, ami tilos, rejtélyes, elítélendő...
Kedvemre volt a körülötte zajló reklám, a lejárató és figyelemfelkeltő kampány is!
És tényleg van ilyen oldal, hogy: https://viszony.hu/
első körben el sem akartam hinni. azt hittem, hogy csak a könyv fiktív része, legyen mivel megalapozni a dolgot. De van ilyen. Már nem csak a szinglik kereshetnek párt maguknak bizonyos társkeresőkön, hanem egy harmadik felet is beinvitálhatunk a megfáradt kapcsolatunkba.

Félve kezdtem a könyvbe, ám nagy elánnal, gyorsan ki is végeztem.
Nem vagyok megcsalós típus. 
Igen, szerintem kifejezetten van ilyen típusú ember, mást pedig a rossz körülmények teszik megcsaló féllé. Ebben a könyv is megerősített.
Csaltak már meg? Hogyne. Pokolian fáj, ha kiderül. nem csak a szíved törik össze, hanem az önbecsülésed, az életed, a jövőképed is. 
Csaltam már meg valakit? 
Eddigi emlékeim szerint nem. Ha nem igaz, nyugodtan kiabáljon az illető. 
Nekem nem fér bele a megcsalás után elnézés, eltusolás, új, tiszta lap sem.
Ilyen szempontból merev, középkori, vaskalapos vagyok.
Nem teszek olyat mással, ami nekem viszont fájna ellenkező esetben. Lehet ezért szidni, lenézni vagy bármi. Így érzem jól magam.

Ellenben mindig érdekelt, hogy valaki a lezárás, szakítás, válás helyett miért választja e szokatlan örömszerző tevékenységet inkább. Ha valami nem megy(márpedig ha kifelé tekintgetünk ennyire erősen, akkor az nem megy), minek erőltetjük?
E könyvecskében férfiak és nők is vallottak eltitkolt vagy éppenséggel segítséggel, kifejezett partneri kéréssel létrejött megcsalásokról. 
Sok típust és sok élethelyzetet felvázolt Adél a könyvében remekül. Mesél, ugyanakkor mégis igaz, nem mese. Már majdnem a megbocsájtható, elnéző kategóriába került több megcsalás is nálam. Ez nagy szó! Megértettem mi vezetett odáig. Sajnáltam az illetőt. de akkor sem tiszta helyzet. Valahogy és nem fogadja be az értékrendem még így sem. Nem én lennék a legjobb partner ebben, azt hiszem. 

Valaki miért keres szeretőt? 
- Mert nem elég, ami otthon van. A fránya mennyiség.
- A minőség nem olyan, mint szeretné vagy mint volt.
- Az a bizonyos hűha faktor. Azaz valami más. Szikrázó. Felrázó. Boldogság. sziporkázás. Eufória...
- Mert megteheti.
- A megbecsülés, a gyengédség, az hogy szeretettnek érezzük magunk, a beszélgetések, a közös időeltöltés, intimitás hiányzik.
- És legtöbbször az elhidegülés, az évek, a varázs elillanása.

Ezek ellen lehetne tenni. ha nem lennénk önzők. Ha ki mernénk nyitni a szánk és beszélnénk. Ha a vágyainkat szavakban is közvetítenénk és nem csak a szívünkben hordanánk.
Erre világított rá a könyv számomra legjobban. Tegyünk ezek ellen. Beszéljünk. Cselekedjünk. Ne laposodjon el. Ne legyen fakó és szürke. Ne maradjunk csak az egzisztencia vagy a gyerekek miatt, ha nem megy, nem megjavítható. 

Hercsel Adél nem polgárpukkasztó akart lenni. Nem botrány könyv szerintem. Hanem élethelyzetek, emberi sorsok gyűjtőhelye, ami megcsalás köré tömörül, mindez életszerűen, választékosan kifejezve, ízlésesen tálalva. Megértést, elfogadást hozhat. Görbe tükröt a benne élőknek. Feloldozást. Lépéskényszert. Felvilágosodást. 

Vizsgáld meg a kapcsolatod. Te mindent megteszel érte? Jó így mindkettőtöknek? Nem vagy megcsalva vagy nem kacsintgatsz épp kifelé? Ez a legjobb, amit tehetsz!

A megcsalás jelei:
http://napidoktor.hu/blog/huncut/a-megcsalas-jelei/

Spoiler

Az éremnek mindig két oldala van ugye. A legjobban pont ezért egy párocska vallomása tetszett, ahol mindketten meséltek a nyitott kapcsolatukról. Ami azért működik, de nem jósolnék hosszú időt még nekik, hiszen azért az apró tüskék megjelentek, még ha nem is érzékelik egyenlőre.

Spoler vége!

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!


Fülszöveg:

Elhidegülés – megcsalás: ez a félrelépés általános képlete. Az elhidegülés szinte kivétel nélkül szexuális természetű, de mit kezdjen magával és a vágyaival az, akit évek óta nem kíván a párja, miközben a kapcsolata alapvetően jól működik, a közös gyerekekről és a közös egzisztenciáról nem is beszélve?! Ugye, nem is olyan egyszerű? És mi a helyzet a történet lelki oldalával? – A Magyar szeretők című riportkönyv tíz férfi és tíz nő őszinte, hol megható, hol fájdalmas, néhol humorral átitatott, de leginkább tanulságos vallomásán keresztül járja körül első sorban azt, hogy kit mi sodor bele egy viszonyba.

Az egyik legfelkapottabb belvárosi kávézó teraszán ültünk egy kellemes tavaszi délutánon, és az egyik riportalanyom épp arról mesélt, hogy a férje egy 20 éves lánnyal csalja. Aztán elhallgattunk, mert észrevettük: a teraszon mindenki a megcsalásról és a viszonyokról beszél.

Idézet:

… a Menny és a Pokol egyszerre: a szenvedély extázisa keveredik a bűntudat és a félelem nyomorúságával, a beteljesülés a beteljesületlennel való szembesüléssel. 

Athenaeum kiadó
336 oldal
saját, recenzió

Dmitry Glukhovsky Metró 2033

Egy lidérces, rossz rémálom, ami minden este újabb, trükkös, talányos, félelmetes fejezettel bővül. 
Körülbelül így éreztem magam a könyv olvasása közben.
Egykedvűen is kezdtem neki, majd a történet behúzott. Kellően baljóslatú, sötét hangulatú könyv. Nem tudnám mi alapján kezdtem el falni a lapokat, mert eléggé unalmas néhol. Nehezen értelmezzük a történetet, apró cseppekben kapjuk a tudnivalókat, a drámát, a durvulást, a hideglelős fejezeteket, a lényeket, az értelmét az egésznek, a múltat, mint  mérget. 

Érdekes világábrázolás, érdekes lények. 
Keveredik a múlt a jövővel. 
Egy jövőbeli nagy világégéstől az emberiséget a nagy metróalagutak hálózata védik csak meg(milyen jó, hogy felénk egy darab sem található, így ezek szerint mi mennénk a levesbe).
Bár területileg Oroszországról van csak szó benne, így nem lehet tudni, más világrészeken élnek-e még.
Viszont annyira nem tudtam kibékülni az orosz nevekkel és orosz állomások nevével. Egyszerűen elfelejtettem őket, nem álltak a számra olvasás közben sem. Jó lett volna egy kis térkép.
Bár végül egy kedves ismerősöm oldalán elkészült egy. 
Itt megtaláljátok: 
http://konyv-sarok.blogspot.hu/2015/10/terkep-metro-2033-cimu-konyvhoz.html
eredetileg itt készült:
http://pangea.blog.hu/2014/11/26/a_moszkvai_metro_igazi_arca

A lassú, lírai, gondolkodós, filozófus részeket váltogatják az ijesztő, pergő ritmusú gyilkolászós, háborúzós, lényes, szaladós, idegborzoló részek.
Néha nagyon elnyújtott, lényegtelen dolgokról van szó, amit untam, majd átzökkenünk egy gyors szemléletváltással akció dús részekre. Igazi kis szellemvasút. Hat az érzékeinkre több fronton is. Néha egy kisgyerek eltűnésével, néha egy baráttal, néhol csak egy ijesztő lénnyel furakodik a lelkünkbe. Ne csak féljünk, rettegjünk is. Mint egy jó thriller. A félelmeink legsötétebb bugyraiba is befurakszik. Pánikolsz a sötéttől? Megkapod! 
Félsz a gyilkos lényektől? Megkapod! 
Rettegsz az embertelen emberektől? Megkapod! 
Emberevés gusztustalansága rémít?Megkapod! 
Az ismeretlentől reszketsz? Megkapod!
Igyekszik minden olvasón fogást találni legalább egy dologgal, amitől fél.
Szerintem jól csinálja. 
Bekajáltam. Vitt előre a történetben. néhol kicsit gagyin vannak megírva a párbeszédek vagy egy lény, esetleg egy aprócska információ hiányzik, elveszel a földrajzban, mégis olvasod és olvasod a történetet!
Artyom egy kis jelentéktelen fiúcska. 
Aki a történet során felnő a feladathoz, az élethez. Bár sokszor szerencséje van csak. Jókor jó helyen van. Segítői a vesztükbe rohannak rendszeresen, mintha a dolguk végeztével feláldozhatóak lennének. 
Nem mondom, hogy nagyon megkedveltem volna. Igyekeztem. Rokonszenveztem vele, mert emberségből, segítségnyújtásból jeles. De mégsem férkőzött hozzám elég közel. 
Azért drukkoltam neki az életben maradáshoz, egy szebb jövőhöz.

Műfajilag besorolható a horror, thriller, dráma kategóriába is.

Szóval ebből a könyvbéli katyvaszból és az én még jobban összehordott katyvaszomból derítsétek ki, hogy nektek tetszene-e, milyen könyv és nekem tetszett-e vajon?:)


Európa kiadó
434 oldal
Fordította: Bazsó Márton
könyvtári

Fülszöveg:
2033. 
Az egész világ romokban hever. 
Az emberiség majdnem teljesen elpusztult. 
Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg – a Föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. A metró állomásai most városállamok, az alagutakban sötétség honol, és borzalom fészkel. 
Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget.

Idézet:
de tudd, sapiens: ez már a haláltusa! Az evolúció, melynek megértetted a törvényeit, már végrehajtotta a maga új szakaszát, és többé már nem te vagy az utolsó foka, nem te vagy a teremtés koronája. Dinoszaurusz vagy. Át kell adnod a helyed az új, tökéletesebb fajoknak. Nem kell egoistának lenni. A játéknak vége, hagyni kell, hogy most mások játsszanak egy kicsit. A te időd lejárt. Kihaltál. És hadd törjék a jövendő civilizációk a fejüket azon, miért haltak ki a sapiensek. Bár ez aligha fog bárkit is érdekelni…

Hartay Csaba Nem boci!

"Megbízható munkatársat keresünk.
Ne féljen a tehenektől, lévén ők a fő munkaadók.
Ne féljen a munkától, vasvillától,a koránkeléstől, a szagoktól, nagy boci szemektől, a portól és egyebekről.
Ha 10-ig el tud számolni, az előny!
Jelige:
Tehén. Mondom tehén, nem boci!"

Nem boci? Hát akkor mi? Ugyan miről fog ez a könyv szólni? Te szent tehén! Csak nem tényleg bocikról? Á!!! Biztos nem. Ki az az eszement, aki ezen állatfajról írna? Ugye nem?Az Athenaeum kiadó nem foglalkozik állattenyésztéses könyvekkel. Akkor mi a fityfirityről lesz szó a történetben?
Ezek voltak az első gondolataim a megjelenéskor. 
A könyv borítója sem adott túl sok támpontot.
De a fülszöveg már érdekesen tálalta a dolgokat.
Vidéki vagyok. Ismerem a teheneket, még a bocikat is, ismerem az állattenyésztés, a vállalkozások buktatóit...
Bár egy hangyányit kisebben, apróbb állatokkal, apukám révén. 
Vállalkozásokat férjem révén. 
Ad vajon valamit a könyv nekem, valami újdonságot ezek után is? Most tényleg tehenek?

És íme az érintettek, aki nem ismerné őket. Hátha nem.

                                                     tehén

boci

bika

Nem összetévesztendő e három. Nem mindegy. Nagyon nem.

Ám végül közelebbi ismeretséget kötöttem a Hartay Csaba vicces, küzdelmes napjaival.
Hogy mi jutott a könyv végén az eszembe? 
Nem az állatok a legbutábbak néha. Nem bizony.
Van itt szó bocikról, tehenekről, traktorosokról, munkákról és munkakeresőkről, takarításról, földmunkákról, anekdótákról, vicces, megmosolyogtató, néha megsirattató emberekről, tájszólásról, a helyi vagány csávókról, vidéki élet örömeiről és ürömeiről...
Mindezek iróniával, a kedvenc fűszeremmel meghintve.
Néhol hitetlenül bámultam magam elé. Tényleg van ilyen ember?
Néhol sírtam volna a nevetéstől.  
Az ismert "elemek" megjelenésekor meg...á, inkább hagyjuk.
Egyszóval nagyon sok érzelmet vonultatott fel annak ellenére, hogy nem egy szépirodalmi mű. Szórakoztat. Erre a funkcióra teljesen tökéletes. 
Ne vedd komolyan! Csak ennyi. 
Egy esti, megfáradt nap után, kikapcsolt a magyar hű könyv. 
Mert bizony megtalálható benne a jó magyar mentalitás. Minden ízével, butaságával, fájdalmasságával, szerethetőségével.
Fejcsóválva, de elment a könyv. Azon kaptam magam, hogy a mélyenszántó, magvas gondolatok elmaradása nem zavart. Elfogyott a könyv hamarost. Gyorsan kivégezhető.
A jó kis grafika feldobta a könyvet.

Köszönöm Csabának a magyar hazai valóságot, az iróniát, a bocikat, a mosolygást! 
És köszönöm, nem szeretnék bocikat termeszteni(ahogy kislányom mondaná). 
Bár néha lennék légy a falon( de csak ha nem fújnak le).
Mert minden hibája, szenvedése, vicces szituációi ellenére Csaba szereti a munkáját, szereti az apai örökségét. Szereti a vidéket és az állatokat. Büszke vagyok rá!
Kedves nagyvárosiak! Ilyen egy vidéki hangulat, igaz azért talán kevesebb butasággal.
És még kinek ajánlanám? Bárkinek!

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak is!

Fülszöveg:
Traktorosok, takarítónők, takarmányügynökök téblábolnak, és beszélnek rettentően sokat a Körös- parti tájban. Roncsolt gondolatok, roncsolt nyelv és annyi elbeszélői irónia, humor, amennyi épp a legfogyaszthatóbbá teszi ezt a mai agrárlegendáriumot. 
Hartay Csaba tényleg tehenész, de nem úgy, hogy ül egy sámlin a boci (NEM BOCI!) mellett, és húzogatja a tőgyét. Ő az egyik cégvezető. Egy akkora cég vezetője, ahol négyszáz tehenet fejnek naponta kétszer. Ez a termék. Tizenegyezer liter tej mindennap. És az elbeszélő napi problémái, élethelyzetei, amelyekről a történetek szólnak, valójában egy menedzser problémái (hogyan osszuk el a szabadságolásokat, hogyan vegyünk fel új munkaerőt, hogyan ellenőrizzük a termelést). 
A Nem boci! a népi írók legnemesebb hagyományaira épít, a mai magyar próza legüdébb nyelvét használja, és az üzletemberek legaktuálisabb problémáira reflektál, plusz még vicces is.

Athenaeum kiadó
230 oldal
saját, recenzió

Enni vagy nem enni, avagy T. S. Thomas, a Londinium hercege és írója

Az év legbizarrabb borítóját tartom a kezemben. 

Első körben megrettentett, majd kíváncsivá tett. 

De nem csak a könyv, hanem a könyv születése és az író maga is érdekel. 

Így az olthatatlan kíváncsiságom kiélve, meginterjúztattam.

T. S. Thomas és a Londinium hercege.

Lépj be Londinium kapuján.

"Londinium mindig is a titkairól volt híres. A véres titkairól. Attól a perctől kezdve, hogy még csak egy pár négyzetméteres római fegyverraktár volt, különös mítoszok lengték körül a történelem során. Nincs ez másképp a világégés után sem. 
Ez a város… valahogy mindent túlél."

És hogy mit rejt a város még?

"– Elmondtam az alapszabályokat. Ha tündérmesét akarsz, húzz vissza a peremvidékre, egyél naponta egy kis falat zöldséget, és álmodozzál róla, hogy valami ragyás parasztmenyecskével hemperegsz. Sétálj a kietlen, radioaktív pusztaságban, nézd a rothadt ürességet, unatkozz tovább. És álmodozz! Mert álmodozni könnyű. Céllal jöttél ide, tizenhármas! "

- T.S.Thomas név hangzatos és egy magyar író lapul mögötte.

Tudatos volt, a nem éppen magyar hangzású név, mint művésznév?

Az írói álnév a szórakoztató irodalom egyik kellemes lehetősége. Úgy gondoltam, hogy a könyv stílusa és műfaja abszolút elvisel egy nyugatiasabb hangzású nevet, és ezzel nem vagyok egyedül. 

Egyrészt jobban fest a borítón, másrészt egy régi álom vált valóra. Középiskolás koromban találtam ki a monogramom és harmadik nevemből összerakott angolszász nevet, miközben a vizsgamunkáimmal foglalatoskodtam. Könyvborítókat terveztem nem létező művekhez, és a szerzőt T. S. Thomas-ként tüntettem föl. Már akkor eldöntöttem, ha valaha kijön egy olyan művem, amihez illik ez a név, használni fogom.  

- Mi indított el az írói pályára lépés felé? Mióta írsz?

Gyerekkoromban írtam néhány vállalhatatlan novellát, nem is emlékszem a tartalmukra. 13-14 éves koromra elhatalmasodott rajtam a mozimánia, és igen intenzíven elkezdtem forgatókönyvírással foglalkozni. Nagyjátékfilm még nem született egyikből sem, de nem vagyok az a típus, aki telesírja a párnáját néhány sikertelen próbálkozás miatt. 

28 éves vagyok, megvár az a rohadt Oscar-díj, nem aggódom. 

Gyerekkorom óta szeretek regényeket olvasni, de sosem tudtam magam regényíróként elképzelni. Az Athenaeum kiadó főszerkesztőjéhez, Szabó Tibor Benjáminhoz már régóta barátság fűz. Rengeteget beszélgettünk regényekről, és mindig kérdezte, miért nem próbálkozok az írásnak ezen formájával. Engem viszont taszítottak a körülírások és barokkos körmondatok. Mindig azt mondtam, még gondolkodom rajta, mire a válasz ennyi volt: 

ne gondolkodj, csak tedd le a feneked, és írj valami!

Végül megkérdeztem magamtól: miért ne? 

Nem gondolkodtam, hanem letettem a fenekem, és beléptem Londinium izgalmas világába. Egy oldalt nem gépeltem, de már rájöttem, hogy rengeteg regényt fogok írni. Gyönyörű érzés volt.

- Magánemberként mi az, ami publikus az olvasóid számára, rólad?

Természetesen hatalmas könyvmoly vagyok és mindenevő olvasó. Ahogy íróként sem szeretem, ha beskatulyáznak, olvasóként sem állítok fel magamnak műfaji vagy stílusbeli kritériumokat. A közhiedelemmel ellentétben nem vagyok egy depressziós, sötét lelkű állat, szeretem a vidámságot és a könnyedséget. 

Persze, ha megkérdezed a kiadómat, ők úgyis azt fogják mondani, hogy egy reménytelen elmebeteg vagyok. :)

 Biztosan azt várják, hogy ettől jobban fogy a könyv. Mindenesetre, remélem, nem fognak megkérni, hogy a következő író-olvasó találkozómra véres baltával menjek.

De hát... the show must go on... :)  

- A könyved fülszövegét illetően, nem túl bizalomgerjesztő, nem is beszélve az eléggé kifejező  borítóról. 

Nem féltél, hogy több embert fog visszatartani, megrettenteni, mint ahány ember felfigyel rá?

Egyáltalán nem érzem taszítónak a fülszöveget. 

A könyv nem az emberevésről, és nem is a húsról szól. Ezek csak segédmotívumok, melyeken keresztül felépül egy világ, bemutatkoznak a karakterek és teremtődik egy helyzet, melyben létrejöhet egy nem mindennapi cselekmény. A fülszövegben felrajzoltam ennek a világnak az alapját, hogy be tudjam mutatni az alaptörténetet. 

Persze aztán felrobbant a nagy "álprűdség" bomba: 

pfúj, engem ez nem érdekel, hogy lehet ilyet írni vagy olvasni...

Aztán a legnagyobb fújolók kezdték leghamarabb követelni a folytatást. 

Nincs olyan, hogy negatív reklám. Pontosabban egy könyvet nem tud tönkretenni az, hogy az olvasó megretten a világától. Pont fordítva: lett egy hatalmas figyelemfelkeltő hatása az egész emberevés témának, holott a kannibalizmus még engem, az írót is hidegen hagy.

A Londinium hercege egy izgalmas utazás az emberi ego legártatlanabb és egyben legsötétebb bugyraiba. Azért ne felejtsük el, hogy közben szórakoztató irodalomról beszélünk. Rengetegen jöttek nagy boci szemekkel hozzám ezzel a szöveggel: tök jó, hogy írtam egy regényt, de nem akarnak belekezdeni, hiszen nem bírnák idegekkel. Aztán másnap ugyanaz a személy fülig érő mosollyal közli, egész éjszaka fent volt, mert nem tudta letenni a könyvet. 

Ugyanezt eljátszották a bloggerek is. Most meg nem győzik kivárni a folytatást. Rájöttek, hogy a történet emberekről, nem pedig vérről és belekről szól. Sokszor vonz minket az, amitől félünk. Ilyen az emberi természet. A borító pedig ugyanezt tükrözi. Egyrészt rendkívül látványos, másrészt játékosan ironikus, és ha meglátjuk egy polcon, le is vesszük onnan.

Szinte ordít a borító: figyelj csak, olvassál már el, mert én kínálok neked valamit, ami elsőre kissé fura lesz, de aztán rájössz, ilyet még sosem olvastál, és hamar ráérzel az ízére!

Földi Andrea tervezte a borítót, és nagyon kitett magáért. Nem azért tartom zseniálisnak a fedelet, mert az én könyvemről van szó. De bemegyek egy könyvesboltba, nézelődöm, aztán egyszer csak a nagy tömegből kikandikál Shakespeare, ahogy egy villára tűzött húsdarabbal szemezik. Na, az üt.

- Honnan jött az ötlet, a nem éppen könnyen emészthető, nem hétköznapi témához?

Egy londoni konyhán dolgoztam, megihletett a konyhai hierarchia, és hogy sok esetben a dolgozót is csak egy darab húsként kezelik. Amellett Shakespeare rajongó vagyok, és gyakran látogattam a Shakespeare's Globe-ba. 

A konyha nyersesége és a színház szofisztikáltsága egy olyan szélsőséges, ironikus kettősséget szült, amely rögtön megihletett. Így amikor elhatároztam, hogy írok valamit, rögtön ez a dolog jutott az eszembe.

- Egy eléggé ellenségesés, durva társadalmat vázolsz fel lehetséges jövőképként a könyvedben.  

Szerinted ez egy lehetséges jövő?

Ez egy nagyon szatirikus, fonák jövő. De a jelenlegi társadalom tükörképe. Gondoljunk csak bele, hogy most is egyfajta jelképes kannibalizmus folyik a világban, és néha mi sem tudjuk, hogy melyik fél fele húzzunk. 

Zavarba ejtő dolgok ezek, de attól, hogy félünk döntéseket hozni, és felfedni a valódi énünket, nem biztos, hogy szívességet teszünk egy társadalomnak. 

Meg kell húzni a határt az alkalmazkodóképességünk és a valódi karakterünk között, és folyton ezen a határvonalon kell, mozogjunk ahhoz, hogy ne menjünk el szélsőséges irányokba, mely csak gyűlöletet szül. Pont ez a regény főszereplőjének, Demetriusnak a legnagyobb gondja. Nem tudja, mennyit engedjen az egójából, és mennyit a szeretetéből. Én örülnék a legjobban, ha nem létezne ilyesmi a világban.

- Két részre szeded a megálmodott Földed embereit, a zöldségevő/termesztő farmerekre és a nemesekre, akik, emberhúst is esznek. Te melyik társadalmi réteghez csatlakoznál, ha megkövetelné az élet?

A zöldségevőkhöz. Nagyon szomorú világ, de nincsenek olyan agymosó illúziói, mint a nemesi rétegnek. Éheznek ugyan az emberek, de mégiscsak szabadok, a londiniumi nemesség békén hagyja őket. A főszereplőnek viszont meg van kötve a keze, segítenie kell haldokló édesanyján. Időközben felfedezi a húst, és magába szippantja a nemesi világ, amely érdekes módon eltorzítja a lelkét. Ki akar szabadulni a hús bűvköréből, de ugyanakkor hajtja a becsvágy. Rendkívül izgalmasnak találtam mindazt, amit ez a fiú végigél.

- A könyved egyik fő mondanivalója a szerelemmel kapcsolatos. 

A szerelem mindent fölülír? 

Mindenen felülemelkedik?

A szerelmi szál a kedvenc mozzanatom a könyvben. Fogtam a klasszikus Rómeó és Júlia effektet, majd fonákjára fordítottam és megszórtam egy nagyadag meglepetés-fűszerrel. Demetrius és a nemes Abigail kapcsolata a leképezése mindannak, ami a regényben felépített társadalmat bukásra ítéli. Az emberek nagy része nem tud mit kezdeni a vágyaival, és nem tudja rendbe rakni az érzéseit. Ebből pedig olyan félreértések születnek, amelyek egy életre ellenséggé tehetnek két embert, aki elvileg szereti egymást. Demetriusnak fogalma sincs, mit érez a lány iránt. És miután rájön, azt kívánja, bárcsak "csupán" szerelmes lenne. A szerelem csodálatos dolog, de az én mottóm inkább ez: 

A szeretet mindent felülír és mindenen felülemelkedik. 

A szeretet fontosabb, a szerelmet nagyon nehéz kezelni, könnyen szélsőségessé válhat. Persze azért vagyunk emberek, hogy érezzünk, és ha a szerelem megtörténik, általában jókedvvel fogadjuk. Legalábbis ez lenne a normális még akkor is, ha nem teljesedik be.

 "A szerelemért néha megéri a küzdelem, ahogy a rózsának is ki kell nyílnia egyszer, ahogy megszületünk, úgy meg is kell halnunk."

- Nem csupán durvaság és emberhús evés van a könyvben. De sokakat ez mégis visszatarthat az olvasástól. 

Mivel érvelnél mégis a könyved mellett? 

Mi még az elsődleges mondanivalója?

Nagyon érdekes az a fordított pszichológia, amiről meséltem. Ez a kegyetlen horror köntös ugyebár egy rendkívül kalandos, izgalmas történetet takar, de maga a "taszító" mozzanat is a regény malmára hajtja a vizet. 

Kijött a regény egy fura fülszöveggel, és az olvasó eleinte nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Kíváncsi volt, de hozzá sem mert nyúlni. Aztán valaki volt olyan bátor, hogy belekezdjen. És túlélte! Aztán ezen felbuzdulva csatlakoztak hozzá. Hogy mennyire kényelmes olvasni? Tény, hogy sokan valóban nem tudták letenni a pörgős tempó miatt, de az is tény, hogy vannak olyan részek, ahol meg kell állnunk, és föltennünk a kérdést: kicsoda valójában Demetrius és kicsoda Abigail?

Miféle hőskarakter lehet két ilyen valós hibákkal küzdő ember, akikkel a valóságban nem szívesen találkoznánk, de izgalmas bepillantani a fejükbe és elgondolkodni: nem vagyunk-e mi is gyarló, vágyakozó emberek, akik szépen elfojtják az érzéseiket ahelyett, hogy a megfelelő helyre vetítenék ki. Nem beszélve olyan szituációkról, mikor megkövetelik tőlünk, hogy elfojtsuk az érzéseinket. 

Milyen következményei vannak az "irányított" depressziónak? 

Mikor megmondják nekünk, hogy mit szeressünk, milyen kedvünk legyen, és lehetőleg gyűlöljünk bizonyos embereket. Elképesztően veszélyes dolgok ezek, eldeformálják az ember egyéniségét. Úgy érzem, bármilyen lehetetlen helyzetbe kerül ez a két különböző karakter, tudunk velük azonosulni.   

- Mennyire számíthatunk durva részekre, gyomorforgató szösszenetekre? 

Hasonlítsuk, mondjuk a méltán híres The Walking Dead sorozathoz. Van annyira ijesztő és kegyetlen?

Vagy inkább a Fear the Walking Dead egyelőre könnyedségéhez, kevésbé ijesztő részeihez hasonlítanád?

A Walking Dead univerzumban nem vagyok otthon. Megnéztem a pilot epizódot és azt mondtam, George A. Romero gyönyörűen megteremtette ezt a műfajt még 1968-ban, és attól, hogy hollywood sok ezredjére lekoppintja ugyanazt, még nem biztos, hogy minden néző elnézi az eredetiség teljes hiányát. Tuti, hogy a bevezető rész után beindult valami sztori, hiszen a világ egyik legnézettebb sorozatáról van szó, de engem a pilot nagyon elrettentett, és tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert sokakat ismerek, akik bevállalják, hogy nincsenek elájulva ettől a zombi-maszlagtól. A 28 nappal később már üdítő kivétel számomra, és nem kell sok száz részt megnézzek ahhoz, hogy kikerekedjen a sztori. A hús ki van cenzúrázva a Londinium hercegéből a szó szorosértelmében. Sem a szereplő, sem az olvasó nem látja magának az emberevésnek a folyamatát. 

Viszont rengeteg feszültség van a regényben, amikor félünk valamitől, amit nem látunk. 

Imádok a suspense műfajjal játszani és a nem fognak csalódni a horror rajongók sem.

   

- Van olyan könyv, ami jelentősen befolyásolt téged az eddigi életedben?

A szürke ötven árnyalata. Na jó, vicceltem! :) Visszatérve a komoly dolgokra, Cormac McCarthy mindig elgondolkodtat. Annyira emberi és annyira gyönyörű, ahogy a legalapvetőbb emberi tulajdonságokat ábrázolja, a szereplői pedig nem szuperhősök vagy világ megmentő ex-rendőrök, hanem olyan esendő karakterek, akik a saját környezetükben keresik az őket megillető helyet, és eszükben sincs halhatatlanná válni. Legyen szó az apáról, aki feláldozza magát a fiáért, legyen szó a lovász fiúról, aki megértést és szerelmet keres. McCarthy igazi ereje a pátosz teljes mellőzésében van, ráadásul végigkíséri a regényeit egy izgalmas, többféleképpen értelmezhető istenkeresés, ami gondolkodásra készteti az olvasót.  

- Életed legjobb és legrosszabb elolvasott könyve?

A legjobb az Cormac McCarthy-tól az Út. Legrosszabbat nem tudok mondani, hiszen ha elkezdek valamit, és tényleg nem tetszik, képes vagyok abbahagyni. 

A szélsőségekre a zseniális John Green tök jó példa. A csillagainkban a hiba nem tartozik a kedvenceim közé, viszont valljuk be, marha jó könyv! Ha valaki nekem azt mondta volna még egy pár éve, hogy haldokló tinikről írt bestsellert fogok egy ültő helyemben néhány óra alatt kiolvasni, akkor kiröhögöm az illetőt. Viszont megtettem, és belemerültem ebbe az igen nyers világba (amit a film nem tudott tökéletesen visszaadni, ott már előjött a hollywoodi melodráma rendesen). Ezen felbuzdulva elkezdtem a Papírvárosokat, és sehogy sem bírtam vele. John Green viszont jelentős szerepet tölt be a világ dolgaiban. Elképesztően sok követője van mindenféle platformon, és ő ezt arra használja, hogy gyűlöletkeltő agymosás helyett az önmegvalósítás, az elfogadás és a  feltétlen szeretet legyen az irányelv. 

Ó, lehet, hogy nyálasan hangzik, de aki számára ez giccs, az kapcsolja be a televíziót, ahol megmondják nekünk, kit gyűlöljünk, mikor gyűlöljük, és milyen hevesen gyűlöljük a szerencsétlent. 

Gyűlölni könnyű.

- Milyen stílusban írsz? Lazán, vázlatok nélkül, szabad folyást engedve az ihletnek, mikor éppen eszedbe jut valami érdekes vagy az ellentétje igaz rád, vázlatokat készítesz, egy időpontban ülsz le a kedvenc megszokott karosszékedbe, a laptopod, jegyzetfüzeted elé, megtervezed mondanivalód?

Először kigondolom az alaptörténetet és pár mondatban felvázolom, de nem vagyok nagy vázlatoló és szinopszisíró. Az írásban az a legizgalmasabb, amikor a szereplők életre kelnek, és nem a történet, nem is egy előre megírt szinopszis alakítja az eseményeket, hanem maguk a szereplők. Evés közben jön meg az étvágy. Ha egyszer leülök és írni kezdek, nehezen hagyom abba.

- Mennyire vagy kényszeres átíró? 

Az elsőre megálmodott szöveg maradt, vagy javítod és újraírod rendszeresen a már elkészült bejegyzéseket?

Nem nagyon élek az átírás lehetőségeivel. Ha nem vagyok biztos a dolgomban, inkább pihenek, vagy vázlatolni kezdek. De ha leírok valamit, nem szeretem utána kitörölni vagy megváltoztatni. Szeretem előre tudni, hogy az adott eseménynek vagy párbeszédnek helye van a műben. Ha úgy érzem töltelék-jelenetre kaptam ihletet, akkor azt a részt már eleve meg sem írom.

- Mit tartasz a legrosszabb és a legjobb tulajdonságodnak?

A legrosszabb a hatalmasra nőtt egóm. 

Néha akkora felfuvalkodott hólyag tudok lenni, hogy magam is meglepődök. :) 

A legjobbnak a toleranciát tartom. Olyan emberek társaságát keresem inkább, akik saját maguk szeretnek megbizonyosodni egy dolog igazság tartalmáról, és nem feltétlenül fogadják el azt a valóságot, amit más próbál rájuk erőltetni. Divat bőrszín és beállítottság alapján megkülönböztetni az embereket, sokan úgy hiszik, ebben van valami nemes, felemelő. De hiába a divat, tudom is és hiszem is, hogy a toleráns emberek vannak többségben. Ha nem így lenne, már régen kipusztultunk volna.   

- Mikor olvashatjuk a könyv folytatását? Vagy most valami teljesen máson dolgozol?

Már javában dolgozom a folytatásokon, de az Eaten-trilógia mellett van még egy kiadásra váró regényem, amit a Londinium hercege után írtam közvetlenül, és teljesen külön világ. Fiatalabbaknak szól, de a horror elemeket nem tudtam kihagyni. Ha valaki szereti Darren Shan-t ideális olvasmány lesz számára, de legyen elég ennyi, a többi meglepetés. :) Az Eaten-trilógia második kötete az Eldorádó királya munkacímet viseli, és ha minden jól megy, 2016. első felében már meg is jelenhet.