Anne Rice Lestat ​herceg

Ez a képecske nem adja vissza az eredeti borító szépségét. 
Egyszerűen annyira gyönyörű, hogy percekig forgattam csak, mikor megérkezett. Jó ránézni.

Anne Rice könyveket a régmúltban csak úgy faltam. Kevés részt nem szereztem meg valahogy. És ki más is lett volna a kedvencem, mint Lestat, a kópé királyfi.
Aztán valahogy elfelejtődött vagy nem került a kezembe új könyve. Talán a legutóbb olvasott kötet kis csalódás volt. Nem tudom megmondani mi okozta, de kimaradt Anne Rice a jelenlegi kedvenceim sorából.
Aztán megjelent ez a szépséges borítós könyv és tudtam, hogy nekem ez kell! Olvasnom kell!
Így nagyon megörültem, mikor a Libri kiadó rendelkezésemre bocsájtotta. Ezúton is köszönöm nekik.
Kicsit halogattam az élményt. Féltem és vártam is.
Aztán nem bírtam tovább és kézbe fogtam. Nem bántam meg.

Olyan jó volt megint a Halhatatlanok között bolyongani. Mindenki kapott egy picurka részt a könyvben, így barátként üdvözölhettem a régen "látott"ismerősöket, meglepődve olvashattam még általam nem olvasott nevekről. Új Halhatatlanok kerültek a képbe és új természetfelettiek is( nem csak vámpírok).
Sok-sok szereplőt vonultat fel a könyv. 
Ebben megvan az a buktató, hogy a karakterek nincsenek eléggé kibontva, nem kapnak igazi jellemet.
Itt ezt okosan kikerülte írónőnk. Mindenki kap egy fejezetet, ahol elmeséli történetét és megismerjük bővebben, meghallgathatjuk gondolatait, a világhoz és a többi szereplőhöz fűződő viszonyát. Így aki alig ismeri Lestat világmindenségét, az is képben lehet, ha csak ezt a kötetet olvassa. Mégis kényelmetlenül érezheti magát tudatlansága miatt, mert a könyv folyton visszautal az előző történésekre.

Lestat van a középpontban, ő a karmester és mindenki "csak" zenekari tag és hajlong körülötte. Erősíti az hős szerepét, nagyságát. Így nem volt annyira szimpatikus, mint egykoron. Bár már akkor is voltak fenntartásaim vele.
A többiek is vannak, elvannak.

A történet nagyon töredezett lett. Sőt, inkább olyan érzése van az embernek, hogy egy bevezetőt olvas végig és történet még el sem kezdődött...
Pedig igen. A végén a sok fejezet összeáll eggyé, kibontakozik a konfliktus is és lezárást is kapunk. Utóbbi elég gyors, de kevésbé meglepő, túl kiszámítható.

De ezt nem bántam, mert a leíró részek kárpótolnak mindenért. Annyira szépen, érzékletesen ír Anne, hogy eszméletlen. Példát vehetne sok kezdő(és kevésbé kezdő) író. Szívesen a kezükbe nyomnám a könyvet, hogy így alkossatok. Ilyen színesen, kifejezően, ilyen szép szóképekkel.
Nem csak a szereplőket vagy a helyszínt írja le nagyszerűen, hanem az érzéseket, gondolatokat is. Ez a legnagyobb erőssége a könyvnek.
Leledzik benne pár magvas gondolat az életről, barátságról, szerelemről, a világról.
Már-már kedvem lenne halhatatlannak lenni...
De ettől elriaszt a vér, a földben alvás, az öröklét és az, hogy elmúlik mellettem az élet és mindenki, csak én maradok.
Meg hát itt van ez a "mindenki szeret mindenkit" filing, amit nem biztos hogy bírnék hosszabb távon. Kicsi az esélye, hogy nincs csata, nincsenek villongások, egymás felülmúlása, utálata...bármi, csak világbéke.
Márpedig úgy tűnik ebben a könyvben majd mindenki megússza és szeretik egymás, míg meg nem halnak. Akarom mondani örökre, mert nem halnak meg sosem...

És hogy a fantasy majdnem fantasztikus-misztikus-sci-fibe csap át egyes momentumaival? Meglepő volt, ám meglehetősen felesleges is.

Ami azért még tetszett, az az, ahogy a régmúltból szép lassan átjövünk a jövőbe, annak minden új vívmányával, könnyebbségével vagy épp ellenkezőleg, új nehézségeivel.
Elgondolkodik az ember, mely korszakban élne szívesebben...

Könnyen olvasható, gyorsan haladós könyv. A nyelvezete néhol kissé dagályos, de megfelel a kor és a stílus, a történet követelményeinek. Élvezhető és színes, izgalmas.

Kicsit túlírt, kicsit túl feszített, kicsit erőltetett, kicsit giccses és nyálas, következetlen, de mégis szerettem. 
Visszahozott valamit a régi nagy rajongásomból és talán visszatalálok Anne Rice könyveihez újra.
Örültem, hogy újra részese lehettem.
Hogy van-e mondanivalója? 
Talán csak annyi, hogy szép az élet, és éld túl mindenképpen!

A könyvet köszönöm a Libri kiadónak!

Libri kiadó
548 oldal
recenzió

Fülszöveg:
A ​​világ megmaradt vérszívói közt káosz uralkodik… kárhozat és tűz, törvénytelenül burjánzó parazitasereg tombol mindenütt… 
Egy Hang riasztja fel a föld mélyén szendergő öreg vámpírokat, azt parancsolja, válogatás nélkül égessék meg elszabadult ivadékaikat Párizstól Bombayig, Hong Kongtól San Franciscóig, szerte a világon. Fogy az idő. 
Ismerős hőseink csapata, Louis, Armand és a legendás Lestat herceg, aki visszatér önkéntes száműzetéséből, nem kisebb kalandra vállalkozik, mint hogy rátalál arra a valakire – vagy valamire –, akinek a Hangja ezt a rejtélyes világot vezérli, és kideríti a szándékait. 
Napjaink New Yorkjától az ókori Egyiptomig, Karthágótól a reneszánsz Velencéig végső küldetésre ébrednek az árnyékvilág legősibb és leghatalmasabb erői. Anne Rice legújabb regénye ott veszi fel a fonalat, ahol majdnem negyed százada a Lestat, a vámpír abbamaradt, hogy újult erővel ragadjon magával bennünket a Vámpírkrónikák feledhetetlen világa. De ez a könyv akkor is letehetetlen, ha nem ismerjük az előzményeket: az egész vámpíruniverzumot magában foglalja.

Idézet:
Része volt mindennek: az éjszakának, az édes, lágy esőnek, az illatos virágokkal és fákkal teli, suttogó kertnek, és az ágak között motozó szellőnek. És része volt a város zajának, mely körbevette, és a házból kiáradó, átható, csillogó muzsikának. Része volt a lába alatt zöldellő fűnek, és az aprócska, szárnyas lények hadának, akik már készültek szétrágni ennek az embernek a holttestét, amely gyámolatlanul várta, hogy megfelelő sírba helyezzék.

Lakatos Levente A tiltás gyönyöre (Szigor 1-4.)

A Szigor első két  e-könyv formátumú megjelenését olvastam már. Nagyon megörültem, mikor megérkezett a folytatás, ráadásul könyvben. Kicsit halogattam, kicsit tologattam az olvasást, mert nem voltam ráhangolódva a műfajra. Igaz az olvasásra sem. Aztán végül egy este alatt felfaltam, az utolsó szóig. Azokat a részeket is újra átolvastam, amiket már végig vettem, de nem okoztak csalódást másodjára sem.

Könnyed olvasmány. Gyorsan lehet vele haladni. Így is tettem. rohamléptekkel elfogyasztottam. Vitt előre a könyv lendülete és az izgalom, mi lesz főhőseinkkel.

Nem fekszi meg a gyomrod az erotika sem. 

Bár erotikus könyv, szerencsére nem csak az. 

Van itt jóféle karakterábrázolás, karakterfejlődés is. 

Továbbá izgalmas, fordulatokban bővelkedő csavarok szintén. 

Morális kérdések boncolgatása. 

És szerelem, szex, ármány.

Amit nehezen dolgoztam fel néha, azok az emberi reakciók. Valahogy nem úgy működtek a szereplők, ahogy vártam. Sokszor okoztak meglepetést. De ez nem baj.

És akkor lássuk a legfontosabbat, az EROTIKÁT. 

Így csupa nagybetűvel írom, mert ez az volt, a jóféle változatban. 

Volt itt izzás, szikrázás, vágyakozás, beteljesülés...

Meredek változat és hétköznapi szex is. 

Teljesen végig élt aktus és rövid ízelítő, beharangozó szintén.

Mindez úgy megírva, hogy ihaj! 

Nem csöpög, nem nyáladzik, nincs megalázás, alárendelés, csak a vágyak beteljesülése, adok-kapok a megfelelő arányban. Végre normális kapcsolat férfi és nő között, hogy mindkettőnek jó legyen. Egy hallgatólagos megegyezés, ahol mindenki kap egyformán, tabuk nélkül.

Nem szeretem túlságosan az összehasonlításokat, de szerintem fölözi a legtöbb most kapható erotikus könyvet. Nem bugyuta. Nem túlírt. Nincsenek benne felesleges körök, de szépen elsimítja a szex körüli dolgokat is. Nem csak igényesen van megírva nyelvezetileg, hanem figyelt az író az apróságokra, körülményekre és a körítésre is. 

Élnek a szereplők.

Váltott szemszögből olvashatjuk, így bepillantást nyerve a női főszereplő és a férfi karakter érzéseibe, gondolataiba is. Imádtam. Érdekes, mikor egy férfi író ennyire el tud helyezkedni a női karaktere szerepébe is, nem csak a férfiébe. Hiteles volt. Néha kicsit ingott a léc, de eddigi az egyik legjobb, ha nem a legjobb váltott szemszögű könyvem. 

Nem volt siralmas az átmenet. És unalmas sem. 

A váltás alig érzékelhető, nincs szakadék a két nem elbeszélése között.

Szerettem mindkét szereplő bőrébe bújni. 

Liza karaktere az elején szimpatikus volt, majd egy kicsit eltávolodtam tőle, majd ismét megszerettem. Egy erős, céltudatos nő, aki a körülmények, az apja és saját maga gyengeségei rabja, tömény nyűggel. Mindezt tartással és humorral viselve.

(Sz)Igor pedig egy titokzatos idegen, akiért sok nő epekedne a valóságban is, ha létezne. Férfias, frenetikus és szépen alakítható pasas, aki kemény és céltudatos, de könnyen megdönthető az ereje, ha a megfelelő ember kerül a közelébe.

Kettősük hatalmas mélységeket jár be, minden szempontból.

Szépen alakítják, változtatják egymást, a végére majdnem hogy a szerepeket felcserélve. 

A mellékszereplők változatosak és jól megírtak. Tudtam őket gyűlölni vagy szeretni.

Politika. Ha ezt a szót mondom, mindenki tudja, hogy valami mocskos, korrupt dolog tuti van a könyvben. Nem is kell túlbonyolítani, a történetben a politika is helyet kap.

Így kész a keverés, kavarás, dráma, botrány. Ezt tetézve szexualitással kész bomba...

A vége pedig? Arra nincsenek szavak!

Egy akkora atombomba robbant, hogy a szemem is szikrázik tőle! Ilyen függővéggel befejezni kész bűn. Most rághatom a körmöm a következő részre várva.

Köszönöm a könyvet Lakatos Leventének és a Libri kiadónak!

Fülszöveg:
Az egykoron kicsapongó életű Liza és vőlegénye, a fényes politikai karrier előtt álló Sándor a kívülállók szemében tökéletes álompárnak tűnik, ám színlelt boldogságukat kínos titkok tartják egyben. Mikor a lány egy félreértés folytán találkozik egy sármos idegennel, aki darabokra töri a testi és érzelmi nélkülözés miatt már megrepedt álarcát, a botrány elkerülhetetlen. Vajon Liza képes kiköszörülni a csorbát, vagy az édesapja politikai hírnevével együtt a saját jövőjét is beszennyezi?

Szentesy Igor vagy ahogy a barátai hívják, Szigor keresett reklámszakember, a kormányzó párt újonnan felfogadott propagandistája. Kreativitása, komolysága és keménysége előtt nem csak a politika zárt ajtói, de a női combok is sorban kitárulnak. Ritkán mosolyog, utálja az ellenkezést, de imádja heccelni a sorsot.

Liza és Szigor őrült vágyaktól hajtva félelmetes játszmába kezd, de vajon melyikük a dörzsöltebb játékos ezen az erotikus sakktáblán? Mennyit érnek a titkok? Te képes lennél gyilkolni értük?

Idézet:
Ez lehet az, amit a színes női magazinokban kémiának neveznek. Amit a fizikai vonzalommal ellentétben biztosan képtelenek vagyunk megfékezni. Amin nem fog az akaraterő. Aminek a legzordabb lélek is kiszolgáltatott. Ami megpuhít.

saját, recenzió
338 oldal
Libri kiadó

Anna Lyndsey Lány a sötétben

Csukd be a szemed!
Képzeld el így az életed. 
Mit tudnál csinálni a rendszeres és megszokott szokásaidból? 
Mi az ami a legjobban hiányozna neked? 
A színek, a napsütés, az önfeledt mozgás, egy jól sikerült nyaralás, az olvasás, tv bámulása, barátokkal egy önfeledt kirándulás?
Mi történne ha szép fokozatosan mindenről le kellene szoknod? 
Aztán néha visszakapnád, csak hogy tudd, mit veszítettél? Hogy fájjon a szíved az elvesztett dolgoktól...
Ugye, hogy így már nem is olyan rossz az életed és panaszkodásra semmi okod?
Ilyenkor érzem azt, hogy köszönöm az életem minden percét, lehetőségét.

Anna egy hétköznapi lány, aki él, barátkozik, dolgozik, párra lel. Aztán egy betegség által majdnem mindent elveszít. Bezárva találja magát a lakása sötétségébe, sötétítő függönyök mögé, lefóliázva, megfosztva minden világosságtól, minden világítótesttől, színektől, érzésektől.
Ám van, aki mindent áthidal és támasza lesz. Van, aki elviseli vele a poklot. Visszahozza a színeket. 
És mindez igaz történet. Anna létezik, nem csak egy megálmodott történet. Mint ahogy a betegség is. Ám a gyógymód nem. 
Ez a betegség lehet fényallergia, fényérzékenység, porfíria és még sokféle...De sajnos megoldás még nem született rá.

Ilyenkor felértékelődik minden apró dolog, emlék, gesztus, az emberi kapcsolatok, a napi teendők.
Igazán akkor tudod meg mit vesztettél, mikor az már elveszett.

De a könyv nem csupán erről szól. Nem egy sirám vagy vádló irat. Inkább visszaemlékezés. Egy remény. 
Egy hihetetlenül erős nő életútja és azok, akik vele tartanak a nehéz óráiban is. Leírja azt is, hogy mit veszített, de nem az a kiemelkedő. Hanem az életösztön, a szeretet és a szerelem. A találékonyság, hogy csapja be Anna saját teste börtönét, ami ellene fordul. Hogy bírja megtébolyodás nélkül. 
Mi erősíti és mi gyengíti. Hogy telnek a mindennapjai. 
Mindezt tele érzelemmel, érzésekkel. Úgy adja vissza, hogy belesajdul a szívünk.
Erős könyv.
Annyira jól adja vissza minden apró rezdülését Annának, hogy hihetetlen. A legrejtettebb kincseit is elénk tárja. A kétségeit, reményét, megbánásait. 
És olyan szókinccsel, szófordulatokkal, metaforákkal, hogy azt érezzük Anna kap is e betegségétől valamit, nem csak elveszít.
Könnyedséggel meséli el a történetét, hogy fél nap alatt kiolvasható. Húz előre a történet szála. Várod, hogy mi fog történni a végén, boldog vagy végzetes befejezés lesz-e? Annyit elárulok, hogy megfelelően befejezett.

A borító képe nem adja vissza azt, hogy milyen szépséges is a könyv élőben!

A könyvet köszönöm a Libri kiadónak!

Fülszöveg:

Anna normális életet élt: az ambiciózus brit lány keményen dolgozott köztisztviselőként, épp lakást vásárolt és szerelembe esett, amikor is nyomasztó tüneteket kezdett észlelni magán. Ahányszor csak bekapcsolta a komputerét, az arca égni kezdett, idővel pedig már semmilyen mesterséges fényt nem viselt el a szervezete, sőt a napfényre is allergiássá vált.

Most, kilenc évvel az első szimptómák jelentkezése után, Anna – ha rosszabbodik az állapota – egy befüggönyözött lakásban él teljes sötétségben, és csak szürkületkor és hajnalban merészkedik az utcára. Hogy ez az ingerszegény élet milyen is valójában, arról vall az igaz történet alapján született Lány a sötétben.

Az írói álnév mögött megnyilvánuló elbeszélő saját tapasztalatait osztja meg velünk, és miközben sötét gondolatait sem titkolja el előlünk, együtt fedezhetjük fel vele a színeket is ebben a kietlennek tetsző világban. Mi több, megláthatjuk a fényt is, hiszen a könyv nem csupán életrajzi regény, de egy csodás szerelem története is

Idézet:

A barátság úgy veti el magát, akár egy kicsiny, jelentéktelen mag, aztán idővel vastag gyökereket fejleszt, melyek körbefonják az ember szívét.

352 oldal

Libri kiadó

Fordította: Farkas Krisztina

Both Gabi Kakaókatona és Tejhercegnő

Danci szeret könyvet kapni, bár Viki sokszor beelőzi, mert ő itthon van, így bontogat. Kitörő örömmel fogadja a legkisebb is, bármi is van a csomagocskában. 

Daniella így már csak a kötettel szembesült, ami nagyon tetszett neki. 

Ezt a szépséges kis mesekönyvet a Libri/Kolibri kiadótól kaptuk. Ezúton is köszönjük.

Viki azóta is gyakran átlapozgatja és úgy tesz, mintha olvasna belőle.

Dancikám pedig nézegeti a képeket és olvasásra buzdít itthon, a fogorvosnál, utazás közben...bárhol. Igyekeztünk nem egyből befalni a lapokat, csak apránként. Bár kedvem lett volna éppen a könyvben soron lévő élethelyzethez olvasni, de idő hiányában nem megy.

Az első találkozása  a könyvvel meglepő volt. Majdnem sírva fakadt és nem tudtam az okát. Kibökte végül, hogy Viksi húga összefirkálta. Nagy bőszen kerestem a hibát, hátha javítható, orvosolható, míg kiderült, hogy a nagylányom a legelső oldalra gondol, ami apró kis színezések mintázata. És a borítón elhelyezett mesterien megkomponált kakaófoltos grafikára.

Későbbiekben is fellelhető gyerekrajznak kinéző ábra, rajz, ami gyermekközpontúbbá teszi a könyvet. Nekem nagyon tetszik, ügyes kis fogás.

A mesefigurák hétköznapi dolgok, ételek, tanulságos történettel vegyítve. Élénk, érdekes szóhasználat, vicces helyzetek és még humorosabb, aranyosabb nevekkel társítva. Sokszor olvasós lesz, azt hiszem. Hétköznapi élethelyzetek bűvössé tétele nagyon okos dolog. Így a gyerekek sem unalmas dolognak fogják föl, hanem élénken érdeklődni kezdenek iránta, előbb vagy utóbb.

Nem mondom, hogy némelyik mesén egy cseppet sem emeltem meg a szemöldököm... Nem szokványos, annyi szent. De lányok imádják és ennyi nekem bőven elég. Valljuk be, a kortárs írók könyveivel kezdek egyre óvatosabb lenni. Valahogy nem az én világom, nem szívesen adom a gyerekek szájába(fülébe) az elhangzottakat. De szerencsére ez a könyv kicsit megenyhített!

A tanulságok, apró kis magyarázatok, figyelemelterelésként remekül működnek. Egész kicsi gyerekkortól olvasható, bár még nem bizonyos, hogy megértik. De leköti őket. A nagyobbakat pedig az egyedi mesevilág nyűgözi le.

Egyöntetűen a kedvencünk Nassasszonyság meséje lett.

Danci véleménye a mesekönyvről(4 éves): 

Nagyon tetszenek a képek és a vicces nevek, szereplők. Szeretem Francot és Nassasszonyságot a könyvből. Olyan viccesek a mesék benne és érdekesek.

Viki baba véleménye(18 hónapos):

Jó volt!

Fülszöveg:

Amíg a háztartást vezetjük, a gyerekek általában unatkoznak és türelmetlenkednek Mit is tehetnénk, hogy ne romoljon el mindenki kedve? Hát meséljünk közben!

A sorozatról: Nehéz élethelyzetekkel nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is küzdenek nap mint nap. És bár a problémák hétköznapiak, a megoldások hogyanja már korántsem olyan egyszerű. A Kolibri Kiadó gondozásában megjelent könyvTársak ezekre keresik a (mesés) választ.

Kolibri kiadó/Libri
40 oldal
Illusztrálta: Rippl Renáta

Lakatos Levente: Szeress jobban!

Nem is oly rég végeztem ki a Barbibébit, így igazán aktuális volt a második rész.
Itt olvashatjátok az akkori postomat: 
http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2015/11/lakatos-levente-barbibebi.html

Ez ami ritkaság, hogy egy sorozat folytatása rögtön a kezedbe kerül(Igaz saját hibámból, mert nem olvastam a Barbibébit, pedig a polcomon csücsült már jó ideje. Féltem tőle. Pedig megtanulhattam volna, hogy Levente nem ír rossz könyveket, hiába az ijesztgetés.) Ami igazi felüdülés, mert nem kell tövig rágnod a körmöd, hogy mi történhetett a főszereplőkkel. Továbbá nem felejted el az író és a könyv stílusát, a történetét alakulását, a karaktereket sem.
Szerencsésnek tartom magam, hogy még megjelenés előtt elolvashattam Barbi és Krisz felejthetetlen második kalandját.
A két könyvet egymáshoz viszonyítva, hatalmas különbségek találhatóak benne.
Az első rész egy ízig-vérig szatíra, kifigurázása a celebeknek, a mai ifjúságnak görbe tükör. Nyafogás, nyafogás hátán. Sekélyes karakterek. Könnyed mondatok. Szórakoztatás jellemzi, némi érdekfeszítő gondolatmenettel, lelkizéssel megszakítva. A cselekmény sem túl ütős.
A Szeress Jobban! már kiforrottabb, izgalmasabb, érdekfeszítőbb és életszerűbb.
Akinek az első rész nem, vagy csak közepesen tetszett, élvezni fogja a folytatást. 
Akinek pedig az első regény is bejött, az imádni fogja ezt a részt.

5 év telt el a két könyv történései között. Barbi és Krisz azt hiszik, hogy elérték az életcéljuk, révbe értek. Némileg talán igen is. De megint semmi sem az, aminek látszik.
Az 5 év jót tett a szereplőknek és az író stílusának is! Még ha ténylegesen nem is  5 év telt el a két rész megírása között.

"Ha a lelke mélyére néz, még a magát legszeretettebbnek érző ember is egyedül találja magát."

Úgy általánosságban.
A mondatok cizelláltabbak, mívesebbek, bonyolultabbak lettek(néha talán túlságosan is, mert így rendesen oda kell figyelni olvasás közben, ne m csak átszaladnia sorok között). Több a leírás, a hangulatok, benyomások keltette impulzus. A poénok erősebbek és tényleg viccesebbek. Nem érzettem azt, hogy erőltetett lenne egy-egy ironikus beszólás.

"Mire vársz csinike? Cuppanj rá, közben pedig kínálj meg szépen az egyik tequiláddal. Vattát köpök!"

A gondolatok mélyebbek, lényegre törőbbek. Számtalan érdekes gondolatot ki tudtam volna írni a könyvből, legyen szó szerelemről, barátságról vagy az élet nagy dolgairól.
A szereplők élőbbek, hihetőbbek. A cselekmény pedig tart valamerre.
Van értelme. 
Itt is van krimi szál, ami erősödött kicsit és hihetőbb lett szintén.

"A boldogság az élet apróságaiból nyerhető. Nyüzsög körülöttünk. Annyit kapunk belőle, hogy minden egyes pillanatban akár duplán, sőt még annál is többszörösen kiélvezhetnénk, de pechünkre valamilyen buta gondolat folyton eltereli a figyelmünket erről."

Barbit az előző részben csak sajnálni tudtam, szeretni nem. Ma már elnézőbb vagyok vele. Kezdtem a könyv végére igazán megkedvelni. Humora és iróniája valami fantasztikus élt ad szerepének. Már igyekszik nem csak sodródni az életben, hanem részt is vállalni benne. Már nem sajnáltam. Kedveltem. Életre kelt!

Kriszt az előző részben józan, kedvelhető, ám önző fiúnak ismertem meg. De viszonylag csíptem.
Most fordult a kocka. Ahogy Barbit egyre jobban bírom, úgy Kriszt egyre kevésbé. Már nem annyira önző. De mégis eltávolodtam tőle. Pedig nincs nagy bűne. Nem tudom miért, de ő most nem működött annyira nálam. Talán tudálékossága, rendre osztogatott jó tanácsai miatt, amiket ő maga nem fogadott meg? Nem tudom megmondani.
A Barbival íródott részeket jobban is vártam mindig.

Mellékszereplők voltak bőségesen. Mindenki szépen kibontott személyiség lett, nem csak papírmasé karakter.
Sokukat megkedveltem. Vagy ellenkezőleg. 

Szerelem? Van itt szerelem, barátság, szeretet, hiány, vágyakozás, szex...minden, ami szemnek-szájnak ingere.
Érzelmek garmadája.
Működik a kémia minden egyes erre kihegyezett résznél. És volt, ahol alaposan befűtött Levente nekünk a szexis részekkel. Néha kelti csak a feszültséget és nyakon önt egy pohár vízzel minket. Remek fogás, hogy ne bírjak aludni és éjjel egykor is olvassam még tovább...
Aztán, mikor nem várjuk, megjön az az érzékiség és erotika.

"Az álmok könnyen semmibe vesznek, sokan pedig a szertefoszlás után is még a megvalósulásra várnak."

A krimi izgalmasabb volt és hihetőbb, mint írtam is az elején.
Bár a fordulatok nem mindig leptek meg. Volt, mikor előre borítékolhattam volna a történéseket. De nem zavart a humorral, életigazságokkal átszőtt történések közepette. Nem hiszem, hogy mindenkinek evidens lenne majd. Máskor pedig megilletődően figyeltem, mert bizony nem gondoltam volna, hogy ez fog következni vagy pont így.

A könyvet jellemzi a száguldó történetvezetés, a lassú gondolatfoszlányok, az élet nagy dolgainak boncolgatása, ami mindenkit érdekel és érint.
Vannak benne kényes témák, erős életutak. 
Érdemes kézbe venni a könyvet vagy ezekért, vagy a humorért, esetleg a romantikáért.
Egy szó is száz, imádtam!

U.I:: Írónkba, mintha több személyiség szorult volna egyszerre. Az eddig olvasott sorozatai mind másban jobbak, másban erősebbek.

Már csak egy gondolat foglalkoztat. Ugye lesz folytatás? Kár lenne egy ekkora ziccert kihagyni! Mert a befejezése nem függővég, de egy bombát robbant rendesen...

Köszönöm szépen a lehetőséget a Libri kiadónak és Leventének!

Idézetek:
A lánynak titkai lettek, amelyeket még Krisz előtt is féltve őriz. Az ifjúkori lázas barátságuk elcsitult, immáron nem többek ők régi ismerősöknél, akik lenyelt gondolatokkal és megtartott érzésekkel, gyanakvóan méregetik egymást. Kamaszkori fogadalmak ide, közös tetoválás oda, sem a kapcsolatban, sem a barátságban nincs örökkévalóságig kitartó bizalom.

Képesek örökké várni valami olyasmire, ami soha nem lehet az övéké. Eközben elszalasztják a pillanatot, mely az ábrándozásnál sokkal boldogabbá teheti őket.

Fülszöveg:

Barbara öt esztendeje megjárta a poklot. Az akkor tizenhét éves, mindent a pillanat szépsége alá rendelő lányt megkísérelték eltenni láb alól. Barbit a lehetőségek városáig, New Yorkig üldözi a múltja, ott igyekszik új életet kezdeni, tervei azonban sorra kudarcba fulladnak. A huszonéves lány vaskos hazugságokba burkolózva él, mígnem egy baljós éjszakán találkozik egy titokzatos, még nálánál is súlyosabb lelki terhet hurcoló férfival. Vajon sikerül megmenteniük egymást a sötétségtől?

Krisz öt éve tartó, tökéletesen gondtalannak hitt párkapcsolata egyik pillanatról a másikra összeomlik. A kiábrándult fiú New Yorkba menekül, hogy tisztázza felkavart érzéseit. Éppen amikor a háta közepére sem kívánja a társaságot, a sors összehozza egy agyontetovált, illegális küzdősportot űző férfival. A titkoktól kemény álca azonban nagyon is sebezhető szívet takar, amely most könnyen megrepedhet…

Barbibébi története öt évvel az első kalandot követően folytatódik! Mennyit változik az ember a felnőttkor küszöbét átlépve? Hogyan találunk valódi önmagunkra, pontosabban arra a személyre, akit majd néhány év múltán ismét átértékelhetünk? Áldozni kell-e a harmóniáért, és utóbbi egyenlő-e a boldogsággal? A legtisztább tükröt önmaguknak állíthatjuk, a kérdés, hogy van-e bátorságunk belepillantani.

Libri kiadó: http://www.libri-kiado.hu/

604 oldal

saját, recenzió

Hozleiter Fanny: Te döntesz

Gondoltam, hogy önéletrajzi ihletésű könyv. Arra számítottam,  hogy szomorú lesz. És mekkorát tévedtem. Fannyról hallottam már, láttam a tv-ben is, olvastam is róla. 
Tudtam, hogy egy aranyos, életvidám kis nőci. De arra nem számítottam, hogy ez átjön a könyve lapjain is. 
Példát mutat vidámságból, emberségből, kitartásból és küzdésből. Jó kedvre hangolt néha. 
Néha pedig elgondolkodtatott, hogy biztos nekem bajom van a világgal, mikor szinte semmiség az én bánatom a világban történtekhez képest? 
Így elmondhatom, hogy sokat adott nekem a könyve és egyszerre semmit. 
Egyszerre semmit? Ezt arra értem, hogy igazából nem történik igazi cselekmény. Fanny csak leírja a mindennapjait. Ami valljuk be más személy esetén nem is érdekelt volna, pár oldal után félre is dobom a könyvet. De Fanny, alias Mosolyka élete egyszerre mindennapi( hiszen ugyan olyan nő, mint több ezren a Földön) és mégsem hétköznapi( minden egyes nap új kihívás elé állítja őt).
Érdekes volt szembesülni vele, hogy milyen nehéz lehet egy kerekesszékben élő ember élete, mennyire nem egyszerű megoldani a közlekedést vagy a mindennapi dolgokat. 
Szomorúvá is tesz. Mint ahogy a gonosz megjegyzések is, ami Fannyról lepergett. Mindig értelmesen, viccesen reagálta le a dolgokat.
Érdekes kérdésekre adja meg a választ a könyve, amit nem tudtunk a kerekesszékben élőkről, de kíváncsiak voltunk, csak nem mertük megkérdezni.
Az életútja küzdelmes, de tele érzelmekkel, érzésekkel, élni akarással. Sokan példát vehetnének róla.
Nem kesereg. Ezt ne is várjátok a könyvben! Leírja az élete történéseit, legyen szó egy nagy szerelemről, egy új munkáról vagy a betegség elleni küzdelemről, kezelésekről.

És nem, nem sajnálom őt. Ő egy hihetetlenül pozitív személyiség, aki zokszó nélkül viseli a csapásokat, nehézségeket, vidáman él, cselekszik. Példát mutat. Inkább csodálom. A kitartásáért, a pozitív életszemléletért. 

Kedvenc részem a fára kiragasztott mosoly akció volt. De a szerencse bab is nagyon okos ötlet, a reménykeltő mosoly bögréről nem is beszélve. vicces, egyedi ötletek, amik az ember napját szebbé, bizakodóbbá varázsolják.

Köszönöm Fannynak, hogy megírta a Mosoly könyvét, ezáltal az én napjaimba is mosolyt hozott egy kicsit.
A blogján bővebben olvashattok tőle:
http://mosolyka.blog.hu/

320 oldal
könyvtári
Libri kiadó: http://www.libri-kiado.hu/

Reményeim szerint vele is készíthetek interjút, ha az ideje engedi majd.

Fülszöveg:
Mivel töltenék ki egy napot, ha nem lennék kerekesszékben? Sosem feküdnék le, nehogy véget érjen az a csodanap! Fogócskáznék, dögös magas sarkúkban sétálgatnék, fára másznék és rengeteget táncolnék. Az összes számomra fontos ember nyakába beleugranék. Sétálgatnék a Duna-parton és a Városligetben, angyalkát rajzolnék a hóba vagy az avarba. És egyvalamit biztosan kipróbálnék nemcsak állva, de fejen állva is… 

Sokáig kerestem a miértekre a választ. Vajon miért lettem beteg? Miért küzdjek tovább? Mára azonban már tudom. Azért, hogy megmutassam a világnak: nincs lehetetlen!

Fanny izomsorvadással született. Az orvosok 18 évet jósoltak neki, ám ő ma már 25 éves, dolgozik és valóra váltja az álmait. Mindig mosolyog, pedig folyamatosan harcot vív a betegségével, az élettel, a hétköznapi nehézségekkel. Kerekesszékét oly könnyedén viseli, mint mások a magas sarkú cipőjüket. Bár egyedül nem tud megfordulni az ágyban, vagy egy kupakot lecsavarni az ásványvizes üveg tetejéről, de imád élni, és célja, hogy egyszer egy asztal tetején táncoljon szilveszter éjszakáján.
Fanny hozott egy döntést: nem hajlandó elkeseredni, és pozitív hozzáállása már többször átsegítette a leglehetetlenebb helyzeteken. Megható önéletrajza mindenkinek megtanítja: az életben minden csakis rajtunk múlik!

Idézet:
Ne gondolkozz túl sokat, menj és cselekedj! Használd ki az életet! 
És sose feledd: te döntesz

Antti Tuomainen: A gyógyító

Érdekes könyv. Szól valamiről, de igazán mégsem az alap téma fogott meg benne. 
Krimi, de nem a krimi szál a legerősebb. 
Poszt apokaliptikus, de valahogy mégsem az...
Az érzelmek, két ember kapcsolata, és annak a leírása, a kételyek, a vágy, a hiány és a hasonló dolgok megjelenítése a legerősebb a könyvben talán. Bár az író nem hiszem, hogy ezt a hatást akarta elérni a könyvével.
Talán csak szövögette a történetet és ez sült ki belőle.

Maga a krimi része, a nyomozás, a "gonosz" elfogása elsikkadt. Talán nincs túl jól megírva sem. Csapong. Nem fejti ki bővebben. Nem olyan érdekes, mint lehetett volna. Egy közepes Reno filmhez tudnám hasonlítani, ahol az alap adatok hiányoznak ahhoz, hogy mi magunk is bekapcsolódjunk a nyomozásba. Csak megéljük(jelen esetben elolvassuk). Jobban szeretem azokat a krimiket, ahol én is társ vagy szereplő vagyok. Ahol gondolkodhatom a "megfejtésen".Nyomozhatok én is. Összefüggéseket kereshetek.

Gyorsan olvasható, tömör könyv. Kevés a felesleges szócséplés. Viszont a gyengéje is, mert hiányoznak a színesebb vagy inkább sötétebb, nyomasztóbb leírások, a benyomások magáról a világról, ami félresikerült az emberek hibájából. Feldobta volna a könyvet.
Így poszt apokaliptikus részek sem túl erősek. Pedig sok dolgot ki lehetett volna hozni belőle, volt benne ráció. Igazán nagyon jó az alap sztori. Csak hiányos.

Térjünk vissza most arra, hogy miért is tetszett mégis a könyv. A szereplők miatt. 
Tapani egy nem túl szimpatikus szereplő, akihez fokozatosan kerülünk közel, ismerjük meg és észrevétlenül megkedveljük.
Johanna a másik szereplőnk, aki nincs jelen az eseményeknél, csak férje visszaemlékezései alapján. Ő már az elején szerethető karakter. Ami az érdekes, hogy a vége felé kezdtem megutálni őt, vagy nem érteni inkább, a helyesebb kifejezés.
Kettőjük kapcsolata egy normális, bármely házasságnak megfelelő közeg. De mégis szívmelengetőek a visszaemlékezések. Az apró utalások. Az élethelyzetek.
Nagyon szerettem, mikor kettőjükről volt szó a könyvben.
Jó kis kontrasztot alkotott a benti légkör, az otthon melege, egy kapcsolat életereje és a kinti, felbomlóban lévő, kies, féktelen, pusztító világ hidege.

Értek meglepetések, kaptam orbitális csavart is. Így mégis elégedett vagyok a könyvvel.

A stílusa férfias, nyers, bár mégis érző, gondolkodóba ejtő, ijesztő és hihető is egyben a jövő, amit jósol.



Posztapokaliptikus = ez egy látomásszerű világkép, egy olyan végítéletszerű jövőkép, mely egy világméretű katasztrófa miatt (lehet az atomháború, valamilyen hatalmas természeti katasztrófa, gyilkos vírus, idegenek támadása stb.), egy világméretű katasztrófa után látunk olyannak, amilyen. Ez általában mindig egy baljós, sivár jövőkép, ezáltal elgondolkodtató is egyben...

Fülszöveg:
Két nappal karácsony előtt Helsinki a klímaváltozás kegyetlen hatásai ellen küzd. Az apokalipszis nem kíméli a lakosságot: a metróalagutak elöntve, az utcákon lángolnak az elhagyott autók, tombol a malária, a tuberkulózis, az ebola és a pestis. Az emberek Norvégia és Finnország legészakibb részei felé menekülnek, ahol még úgy-ahogy elviselhetőek a körülmények. A társadalmi rend felbomlott, a rendőrség helyett privát cégek felügyelik a közbiztonságot. Tapani Lehtinen azon kevesek közé tartozik, akik még hajlandóak és képesek is a városban maradni. Mikor a felesége, Johanna, a helyi bulvárlap újságírója eltűnik, kétségbeesve indul a keresésére. A nyomok alapján egyre biztosabbnak tűnik, hogy az asszony eltűnése kapcsolatban áll a „Gyógyító” néven ismert sorozatgyilkossal, aki után épp nyomozott. Újabb és újabb titkok bukkannak fel Johanna múltjából, amelyek egyre nyilvánvalóbban összekötik az egész várost rettegésben tartó gyilkosságokkal. Ha már minden más elveszett, vajon meddig tart ki két ember között a bizalom?

Idézet:
Mindaddig elégedett voltál, amíg úgy gondoltad, mindent tudsz, amit tudnod kell. Most viszont látod, hogy nem tudsz mindent, és ez rossz érzés. Nem árt feltenni magadnak a kérdést, hogy egyáltalán mennyit érdemes tudni bizonyos dolgokról.

Kinek ajánlanám?                                                                                                        

Nehéz kérdés. Inkább férfiaknak, bár az érzelmi töltet elég magas.                                                                                                                            

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A két főszereplő kapcsolata

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

Bővebb kifejtésre várt a poszt apokaliptikus része

A könyvet köszönöm a Libri kiadónak!

Libri kiadó: http://www.libri-kiado.hu/
saját, recenziós
280 oldal
Fordította: Márk Sarolta