2018. november 6., kedd

Csapody Kinga Irány ​a Dunakanyar!


Kinga egy másik könyvét már olvastuk, amit imádtunk is. Itt írtam róla. Aztán fájdalomdíjul megkaptuk ezt a kötetet lányokkal egy projektem kapcsán. 
A stílus felnőttesebb már, idősebb korosztályt is szólít meg a könyv. 
Talán túl sok is az információ ilyen apró csemetéknek, mint az enyémek, nem mi vagyunk a célcsoport. Hosszú is volt nekik és túl sok volt az a dolog, amit nem értettek és folyton visszakérdeztek. Így eléggé nehéz volt elmélyedni a történetben. De hát mese, az mese. És az jöhet minden formában a gyerkőceimnél.
Rengeteget kérdeztek közben, mert a földrajz, történelem még messze áll tőlük. Mondjuk nem baj, ha előre is informálódnak. Kíváncsivá tette őket több dolog után is, így azt hiszem hamarosan mi is nyakunkba vesszük az lábunk és uccu neki...
Ha a történettel egy-két dolog megragadt a fejükben, azzal már csak nyertünk.
Talán inkább a 8-14 éves korosztályt lőném be olvasónak. Viszont a nagyobbaknak, akiknek jó történelmi, földrajzi lecke a kötet, azoknak meg a nyelvezet túl kisgyerekes. 

Ezek ellenére én szerettem, hogy gyönyörű helyekről ír benne és izgalmasan, körítve azokat tudnivalókkal, apró információ morzsákkal. Sok dologra nem emlékeztem vagy magam sem tudtam. Informatív könyvnek mondanám, mint mesének. Szívesen felkerekedtem volna és útnak indulok az említett helyekre családostól, útmutatónak használva a kötetet.
Szerintem arra jó végül is, hogy felkészüljünk egy-egy helyszínből. Hogy némi plusz megmaradjon a gyerekek fejében a könyvben található tartalmakból. Viszont sem könnyed könyv, sem szórakoztató. Útinapló, útikönyv nagyobb gyerekeknek, kiegészítő tanuláshoz talán. 

A képi világa elment. Nem volt túl szép, túlrajzolt, mesés, de szerencsére a gyerekrajzokra, pálcikaemberekre, tésztákra  hajazónál jobb volt. Színes és változatos. A gyerekeim értékelték, az a lényeg. 


Fülszöveg:
„Messze vagyunk még? Mikor érünk már oda?” – ki ne hallotta volna ezeket a kérdéseket az autóban, amikor a család hosszabb útra indult.
Szalma Edit egy bájos, kissé szeleburdi családot álmodott, majd rajzolt meg. A három gyereket, szüleiket és állataikat ezúttal a Dunakanyarba, Visegrádra és környékére kísérhetjük el Csapody Kinga meséivel. Kalandjaikat olvasva sok érdekességet tudhatunk meg Vácról és Szentendréről, Katalinpusztáról, Dömösről és persze Visegrádról is. Részt veszünk lovagi bajvíváson, várat mászunk és függőhídon kelünk át, altemplomba bújunk és még hajókázunk is a családdal.

2018. november 2., péntek

Rene Denfeld: Az ​elvarázsoltak




Nem könnyű erről a könyvről írni. Szerintem nem napokat, hanem heteket ültem az értékelésen. Újra át és átírtam. De végül útjára bocsátom, mert a könyv megérdemli, hogy írjak róla.
Mikor megláttam a fordító nevét, biztos voltam benne, hogy elolvasom. Kleinheincz Csilla nekem a legjobb biztosíték arra, hogy a könyv nagyszerű és tutira nem nyúlok mellé. Fumax kiadó is, úgy általában. De Csilla igazi adu ász. Ahogy forgatja a szavakat, az maga fegyver. Át tudja adni a hangulatot, a stílust is, nem csak szavakat pakol egymásutánban, szövegeket fordít. Mondhatni a könyvei rajongója vagyok. Így némiképp elfogult is vagyok a történettel.
Nos, az írónő (fordító) most is hozta a formáját. A könyv felkavaró, szívig hatoló, meghökkentő, megrázó, szórakoztató...és még órákig tudnám sorolni a jelzőket, de nem teszem.
Tartalmilag megfoghatatlan. Egyensúlyoz a veszélyesen brutális valóság és az elmosódott, megfoghatatlan mese, természetfeletti vagy varázslatos között. Igazán veszélyes könyv, mert így mindenki azt lát bele a történetbe, amit akar.
Érzések garmadáját váltja ki belőlünk. Engem végig a hideg rázott. Nem tudom, hogy Csilla míves szavai ilyenek, vagy maga az író is izgalmas szövegkultúrával rendelkezik...De nem könnyed esti olvasmánynak titulálnám. Pedig úgy indítottam neki a könyvnek. Csak gyors bele kezdek és elalvás előtt olvasok pár oldalt, megnyugvásul, ellazulásnak, kikapcsolódásképpen. Hát nem ez a legalkalmasabb kötet erre. Csak úgy ontja a feszültséget, jó thriller módjára.
Kicsit olyan érzésem volt a természetfeletti részeknél, mintha be lennék rúgva/állva/bódítva. Egy függöny részbe bele kap a szél, fellibben valami, majd vissza is ejti azt. Egy kicsit látok valamit vagy mégsem? Beleképzeltem a dolgokat vagy ott is vannak? 
A szereplők is megfoghatatlanok, kiismerhetetlenek, messziek. De talán ez adja az izgalmasságát a történetnek. Nem a szokványos. A szomszéd is lehetne vagy a sarki zöldséges, de mégis oly távolinak tűnik. Mintha velünk nem történnének ilyen dolgok. Pedig de. Csak ki kell nyitnunk az újságokat vagy bekapcsolni a TV-t.
A szereplők: A Hölgy nagy kedvencem lett érzéseivel, empátiájával, sejtelmességével.
A bukott pap, a bűnösök, az igazgató...mind-mind izgalmas karakterek, akik szép lassan viszik előre a történetet bússágával, töménységével együtt.
Töménységével, mert bizony tömény dráma, fájdalmasság, sötétség. Néhol egy kis fénypászma, de kihuny az is egy idő után. Totális letargia, bizonyosság, hogy ide sosem akarok kerülni.
Nézzük ami biztos. Egy börtön a semmi közepén, ami a legrosszabbnál is rosszabb. Egy élhetetlen élet, ahol eleve mínusszal indultak. Kilátástalanság. Embersorsok. Drámák. 
A dolgok mögé nézet az író. Hiszen a legrosszabban is van egy csipetnyi jó. Ahogy a makulátlan sem teljesen az, van benne némi rossz is. 
Te elképzelted már, hogy milyen lehet az az élet, ahol semmi esélyed? Ahol a megváltó végre vágysz? Mert a halál százszor csábítóbb, mint az élet! Ahol sosincs világos? Ahol mélyen elzárva vagy és sosem kerülhetsz ki? Vajon milyen cselekedet kell ahhoz, hogy annyira bezárjanak, hogy még a kulcsot is eldobják?

Bizony mégsem vagyok elégedett az értékelésemmel. Egy nagy kupac szó Csilla és Rene írásához képest. Nem tudom még csak megközelíteni sem nektek a könyv milyenségét.
Sejtetni, mint az írónő, talán. De nem többet. 
Egy olyan könyv, amin izgulhatsz, drámát olvashatsz, sejthetsz, érezhetsz, várhatsz...
Ha a kézzel fogható dolgokat szereted és a szájba rágós mondatokat, akkor nem a te könyved. Ha a természetfelettit és a drámát nem kedveled, akkor sem ajánlom neked. Viszont ha egy jót akarsz olvasni, akkor vedd kezedbe mindenképpen!

A borítót értem és nem ronda a maga nemében, de nem adja vissza a hangulatot és a tartalmat. 
Elmosódott, ködös, igazi lovakat jobban el tudtam volna képzelni a rácsok mögött.

Köszönöm az élményt a Fumax kiadónak!

Fülszöveg:
“Még a szörnyeknek is szükségük van a békére. Még a szörnyeknek is szükségük van valakire, aki valóban meg akarja hallgatni – és hallani – őket, hogy egy napon megtaláljuk a szavakat, amelyek többek üres dobozoknál. Talán akkor megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrejöjjenek.”
A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek.
Két kívülálló lép világába: egy bukott Pap és a Hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsákat kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és bűnösségről, míg végül a Hölgy saját megdöbbentő múltjára is fény derül.
És a rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki.
Mert még a szörnyeknek is van történetük.
Ez a fájdalommal teli, ugyanakkor költői regény emlékeztet a mindannyiunkat összekötő emberségre, és arra, hogy még a legszörnyűbb, rémálomba illő valóságban is létezhet szépség és szeretet.
A kötetet a neves műfordító és írónő, Kleinheincz Csilla ültette át magyar nyelvre.
RENE DENFELD hivatalos munkaköre szerint nyomozó, méghozzá a halálsoron várakozó elítéltek ügyeit deríti fel minél alaposabban, hogy minden kétséget kizáróan tisztázza bűnösségük kérdését. Publikált már többek között a világ egyik legrangosabb újsága, a New York Times hasábjain is. Az elvarázsoltak az első regénye, előtte három szociológiai-kulturális témájú kötete is megjelent. Három örökbe fogadott gyermeket nevel.
Fumax kiadó
222 oldal
FordítottaKleinheincz Csilla

2018. október 14., vasárnap

Hajnal Mária: A selyemkendős hölgyek



Van annak valami szépsége, mikor ki nem adott, limitált szériás, ám kézzel dedikált könyv érkezik a postán! Számomra értéke és súlya van az ilyen könyveknek. Szeretem, mikor személyhez szóló ajánlást, rövid írást vagy a nevemet látom dedikált formában bennük. Ezektől megválni sem vagyok hajlandó semmi áron!


Köszönöm Marcsi, hogy pár példányodból egyet én kaptam. Köszönöm, hogy egyáltalán gondoltál rám és megtiszteltél azzal hogy nekem ajándékoztad.

Mikor megérkezett a csomag, kicsit csalódott voltam. Ó, ez csak pár oldalka. De legalább így rögtön bele is kezdhettem, mindent félre tolva, minden előtte álló könyvet félre téve.
Lányok meg is jegyezték a hófehér borítót látva, hogy ez tuti színező. Hát nem. De jó ötlet. Lehet hagyom is nekik, hogy az amúgy is kis számban megjelenő könyvet még egyedibbé tegyék és kiszínezzék. Igazi Adri könyv lesz a Marcsi könyvből.
Marcsi könyveit már olvastam. Nagyjából tudhattam, hogy szókimondásra és érzelmekre számíthatok. De azt nem, hogy ennyire tömény formában kapom. A szívem egy tál volt, amiben a folyadék túlcsordult. 
Igazi érzelembomba ez a könyv. Romantika, elfogadás, gondolatok. Személyes könyvnek érzem, ami valakinek szól. Egy ígéret. Egy szerelmi vallomás.

Több kis történet található benne, amik végül egy egészet alkotnak. 
A hangulata, a stílusa magával ragadó. 
Nem tudnék egyet kiragadni ezekből és külön értékelni, kedvencemnek nevezni. Mindegyik nagy jelentőséggel bírt és mindegyiket imádtam! Egy-egy szót írnék róla azért külön-külön is. csak apró csapongások tőlem.

India című kis novella a különlegességével talán egy kicsit mégis kiemelkedik. Olyan magával ragadó, ihletes. Még illatokat is éreztem az olvasása közben. Átéreztem, megéltem velük a szerelem szépségeit, kínjait, rabságát.

A teve címet viselő riposzt megmosolyogtatott.

Auróra pedig egy csipetnyi varázslatot adott.

A lehetőség címet kapó történet egy nagyon erős novella. A lehetőség, annak elszalasztása, az igazi szerelem, a magasztosság pátosza keveredett. Igazi elegy. Csodáltam a főszereplőjét. Vajon ki ihlette meg?

Mária stílusa mit sem változott az előző kötetek óta. Érzelmes, hangulatos, hangulatkeltő varázslónő ő. 
Finoman bánik a szavakkal, ám súlyuk van. Szeretem a szókapcsolatait, gondolatait, ahogy elénk tárja mindenét, szívét-lelkét adva a könyveiben. 
Talán egyedüli bajom a rövidséggel volt. De azzal nagyon! Hol a további négyszáz oldal, amit olvastam volna még? Ki vitte el?

A könyvet boltban ne keressétek sajnos. Az enyém nem adom, az szent!
Talán az írónőnek kell könyörögnötök, hogy adassa ki, ha hozzá szeretnétek jutni. Márpedig kellene!
Nem értem, ilyenkor hol vannak a kiadók?!
A fák ilyen könyv lapjai után sírnak. Ilyen könyv lapjai szeretnének lenni! 

Köszönöm a bizalmat és a kötetet!

2018. október 10., szerda

Tomcsik Nóra A ​változások kora



Aki rendszeresen olvassa a blogom, tudja rólam, hogy imádom a történelmi és a történelmi jellegű romantikusokat. Ám ettől a kötettől mégis féltem. 

Halogatni nem tudtam, utazó könyvként került hozzám az írónőtől egyenesen, így hamar belevetettem magam a dolgok közepébe. Lehet kellett volna némi idő, míg hangulatba jövök és elmúlik az olvasói válságom.

A könyvet így utólag nehéz értékelnem, mert nem tudom eldönteni mennyire szerettem és mennyire nem. Szétcincálni sem szeretném, mert nem volt rossz. De az a pár dolog, ami nem tetszett, az javítható lenne és akkor az egyik kedvenc történelmi romantikusomként tarthatnám számon. Ez bosszant kicsit.
A közepesnél jobb sokkal, de kedvenc olvasmányként nem aposztrofálnám. Leemelni nem fogom minden évben a polcról. Apró hibái vannak, nem súlyos vétségek. Ám mégis rontotta a képet kicsit. De nézzük akkor a nehezét. 
Remélem nem veszi magára az, aki szereti a kötetet és az írónő sem. Nem célom a bántás! Sőt!

Hosszú, vontatott, lassú sodrású. Ám a nyelvezete, a stílus, a szereplők élvezetessé teszik. Nehezen rázódtam bele, nehezen adta magát, és nem is vékony(utóbbi nem gond, ha gyors, lendületes a könyv). 
Az írónő stílusa kifinomult. Szerettem a leíró részeit, a párbeszédeit.
A szereplők szerethetők, de ingadozók. Néha imádtam, máskor kevésnek találtam, aztán meg túl soknak őket. Néhol a történet erőltetett vagy túl egyszerűen, gyorsan lezárt, máskor annyira olvastatja magát és izgalmas, hogy beránt. Következő kézbevételkor  meg pont ellenkezőleg, nyögvenyelősen olvastam, alig haladva, magam erőszakolva. 
A stílus, a kerettörténet hű a történelmi időszakhoz, amiben játszik. Jó volt egy kicsit abban a korban is "élni". Remekül  bemutatja az anyagi és a más élethelyzetből adódó különbségeket. Az akkori normákat. Pár nagy történelmi eseményből is "merít".
A romantikus rész sántított számomra némileg. Annyira, de annyira drukkoltam, aztán a várt hatás, amiben reménykedtem nem következett be. Igaz, hogy egy sorozat első része és nagyon sok nyitva hagyott dolog van még, de bevallom, kicsit csalódtam. Érzelmek pipa. Azt jól sikerült elkapnia az írónőnek és ábrázolnia. Csak a szerelem nem az, ami a történetben van. Nem éreztem hiteles szerelemnek. Ragaszkodás, megszokás, vágyakozás, felsőbbrendűség elérése...Ezeket éreztem jobban, nem az igazi szerelmet.

Nem tudom mennyire volt az a gond, hogy rossz passzban talált rám a történet. Talán nem is a könyv hibája, hanem tényleg rosszkor került a kezembe. Amúgy is válságos, alig olvasós, fáradt énem jött elő és talán olvasnom sem kellett volna semmit, nemhogy egy olyan könyvet, ami történelmi és szépirodalmi kategória. Kicsit túl sokat akart belepasszírozni az írónő a rengeteg mondanivalójából, érzelmekből, a szereplők kibontakoztatásából...Nagyon remélem nem én szerettem ki ebből a stílusból!

Azt hiszem adnom kell még egy esélyt az írónőnek és jobb passzban elolvasni a folytatást! Köszönöm, hogy elutaztatta hozzám a kötetet!



Fülszöveg:

Anglia ​az 1910-es évek hajnalán. 
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül. 
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük. 
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.

Magánkiadás
400 oldal

2018. október 8., hétfő

Sarah Pinborough 13 ​perc



Olvasok egy kis könnyed ifjúsági könyvet, gondoltam én. 
Az író pedig nagyon nem így okoskodott erről. Átejtett a palánkon több soron is. Már az eleje hátborzongatóan indul. Azok a leíró részek...Még most is lúdbőrös vagyok tőle. Aztán visszatérünk a normál keretek közé és majdnem normális ifjúsági regénnyé szelídül a történet. De csak majdnem. A nyugodt felszín alatt érzed a lüktetést. Érzed, hogy valami izgalmas fog történni. Valami olyan fog kiderülni, amire álmodban sem gondoltál volna... És tényleg.
Kedves kis szereplők. Átlagos lányok, szülők, tanárok. Minden a normális mederben folyik. Hétköznapi iskola történések, szekálások, kiközösítések. Semmi olyan dolog, ami ne történne meg minden nap ma is bármelyik iskolában. Szomorú, hogy ez a normális, de ez van. Ám az író zseniálisan csavarja a történteket. Nem szeretném lelőni az izgalmak okozóját és a csavart sem. Egy kicsit sem. Ha tudom, akkor olvasás közben tövig rágom a körmöm. Ittam a lapokat, sorokat a végén. Ha galád lennék, rögtön a végére lapozok, mert annyira szerettem volna tudni, mi lesz a vége.
Ha kiszámítható történetre vágysz, ne ezt a könyvet válaszd!
Manipuláció a köbön. Az író megszeretette velem a karaktereket, majd egy tollvonással visszavonta, aztán megint bizodalmat adott és megint elvette. A végén már senkinek sem hittem és nem tudtam kit csípjek! Tisza hideg zuhany!
Mesteri az írónő. Az igazi nagyok jutnak eszembe róla, mint King például.

Remek tanító, a könyv. 
Nekünk felnőtteknek megmutatja, milyen egy tini társadalom. Milyen valós problémákkal találkoznak, milyen gondoktól szenvednek. Mire figyeljünk szülőként. És még rengeteg dologra rámutat.
A fiataloknak megmutatja az élet illékonyságát, a barátságok változásait, az élet valós veszélyeire figyelmeztet és arra, hogy nem minden arany, ami fénylik...

Azt hiszem nekem ebből az a legnagyobb tanuláság, hogy ne vágyjak vissza ifjúságomba. Nem volt rossz, de jó sem. Visszahozta a ókori emlékeimet és nem a pozitívakat.
Azt hiszem ma meg pláne nem szeretnék fiatal lenni.

A könyv remekül ki van dolgozva, minden apró részletig. Hihető szereplők, hiteles történések, mai kori gondok. A leíró részekért külön piros pont, mert nagyon átjött a hangulat általa. Szerettem az írónő stílusát, még a borzongást is. Vajon mennyit dolgozhatott vele, hogy a szókincs, szleng, a párbeszédek a a mai kor tinijeinek és nekünk idősebbeknek is pont megfelelőek legyenek? Hogy tényleg hiteles legyen az egész, úgy ahogy van? 
Pszichológiai thrillernek is remek volt, nem csak az ifjúsági műfajban. 
Rejtélyes, izgalmas, lendületes, kikövetkeztethetetlen. Azt hittem tudom, mi lesz a vége. És nem!

Film készül belőle! Ha jól eltalálják a szereplőket, akkor izgalmas néznivaló is fog kerekedni belőle! Tuti vevő leszek arra is! 

Imádom a könyv borítóját. A szín, a megjeleníteni kívánt hatás, a mondanivaló átjön róla teljesen.

Köszönöm a 21. század kiadónak a könyvet!

Fülszöveg: Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de valamiben biztos vagyok – nem baleset történt és nem akartam megölni magamat. 
Azt mondják, tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb. De egy tinédzser lány nehezen tesz különbséget a kettő között… 

A 13 perc megragadó YA pszichológiai thriller Sarah Pinboroughtól – emberekről, félelmekről, manipulációról és az igazság erejéről. A könyv szerzőjét a magyar közönség a Ne higgy a szemének! című pszichológiai thriller kapcsán ismerhette meg. 
A könyv filmes jogai már elkeltek, a regényből készült sorozatot a Netflixen láthatják majd a nézők. 


400 oldal
21. század kiadó
FordítottaTomori Gábor

2018. október 1., hétfő

Szabóné Jámbor Eszter: Öt tornacsuka útinaplója



Egy nagyon színes, vidám könyvecske érkezett a minap hozzánk. Lányok örömmel vették birtokba. Nem szabadultam és rögtön egy ültő helyünkben el kellett olvasnom nekik az összes történetet, nem volt megállás. 


Egy család rövid kirándulásairól olvashatunk, azaz öt pár tornacsuka lépéseiről.  Lányok már itt meg lettek véve, hiszen mi is pont ennyien szoktunk útra kélni, még ha nem is tornacsukában. Könnyen magukénak érezték. Simán kiosztották a szerepeket, színek szerint a történetben, ki-kicsoda. 
Örömmel nézegették a személyes fotókat is, amik a történetekhez voltak rendelve. Mindegyik helyszínt felvették a kis bakancslistánkra kiránduló ötletnek. A szöveges részt értette a kicsi és a legnagyobb is, emészthetősége okán. Ám cseppet sincs lebutítva, gyerekes nyelvjárásban előadva, aminek viszont én örültem. A huszadjára elolvasott, leegyszerűsített nyelvezetű, butácska könyvektől néha falra mászom. Szerencsére ez közérthető, emészthető, szerethető. 
Amiért én szerettem még, az az, hogy egy család életébe enged bepillantást, akik úgy élnek mint mi. Személyes, személyes elemekkel. Ugyanakkor nagyszerű helyszíneken jár, adja el őket úgy, hogy kedvem lett volna felülkerekedni és azonmód meglátogatni. Pr könyvnek is elmenne. Remélem a mesélt helyszínek tulajdonosai is honorálták a nagyszerű ajánlást. Ennél jobb reklám nem is kell! Életszerű, életszagú.

Gondolnátok, hogy a könyv egy blogból született, nőtte ki magát?
5Sneakers 
Kukkantsatok be mindenképpen.
Hétköznapi, 3 gyerekes anyuka mindennapjai, pont mint nálunk.



Az illusztrációt szerettem. Barátságos, figyelemfelkeltő, színes, gyerekbarát, mint ahogy a teljes könyv is az volt. Széles spektrumúnak mondanám az életkort is, akiknek ajánlanám a könyvet. Én szívesen olvasgattam, a legkisebb is szívesen hallgatta, lapozta, de a  nagylány is odakucorodott hozzám és még újrázni is akarat... 
Viszont nem esti mese, mert fölkorbácsolja a figyelmet és arra buzdít, hogy menj, élj, kirándulj, élvezd a napot, láss világot!

Köszönjük az élményt és a könyvet Eszternek, az írónőnek! Kívánunk sok kalandot, kirándulást a családdal és még több megírandó könyvet!


Fülszöveg: 
Hogy kicsoda az 5 tornacsuka?
Hadd mutassam be őket, szépen sorban.
Eszter: jogász, tanár és blogger, mesemondó, énekes, szakács, dietetikus, egészségügyi személyzet, fodrász, öltözködési tanácsadó, logisztikus…, azaz ÉDESANYA.
Robert: kutató, csillagász és katasztrófa-elhárító, nyomozó, ellenőr, személyi edző, sofőr, kertész, navigátor, világutazó…, azaz ÉDESAPA.
továbbá: Nimród, Noah, Leilani, azaz a GYEREKEK.

Mi ez? Egy újabb mesekönyv? Talán…
A gyerekeknek mesekönyv, a szülőknek iránytű!
Mert mindannyiunknak egy a célja:
boldog gyermeket nevelni!
Tartsatok velünk!

76 oldal
llusztrálta: Bösze Anita
recenzió

2018. szeptember 21., péntek

Szélesi Sándor: Kincsem




Szeretem az igencsak régmúltról szóló könyveket, amik majdnem hogy ódon illatúak. Mivel ennek a kötetnek magyar vonatkozása van, itt játszódik és a magyar életérzést adja vissza, biztos voltam benne, hogy nekem ezt olvasnom kell. Mikor már majdnem teljesen elfelejtettem az olvasás eme vágyának tárgyát, szembe jött velem a könyvtárban. Naná, hogy jött velem haza azonmód, hiába a kismillió olvasatlan saját könyv. És nem bántam meg.

Van olyan, aki nem hallott még Kincsem nevű csodalóról? 
Szerintem kevesen. Lánykáim imádják a lovakat, lovas dolgokat, filmeket, így persze hozzám is eljutott a híre. A film megnézésével még adós vagyok magamnak, de mindenképpen sort kerítek arra is. Azt hiszem, végül ez nem lányok filmje lesz. Talán majd pár év múlva. Az én filmem lesz.


Kincsemről szól a történet, de mégsem. Talán vele foglalkozunk legkevesebbet. Persze az ő gondolatait nehéz lett volna felidézni, így az életéből, a versenyei izgalmából kapunk egy keveset, de még inkább a körülötte élőkből.
Tetszett a könyv hangulata, az írásmód, a stílusa, a szereplők. 
Azért némileg hibádzott is a könyv részemről. Látszik, hogy férfi írta, mert megírta, leírta, csak éppen az érzelmekbe, a szereplők gondolatvilágába nem engedett be. Ezt kicsit hiányoltam. Nagyon jól felépített karakterek vannak pedig benne, akiket könnyen megszerethetnénk, de nekem hiányzott a mélyebb világukba a bepillantás. Azt hiszem ez nem a könyv hibája. Talán én vártam túl sokat tőle. Egy könnyed olvasmány, nem várhatok pszichológiai mélységeket tőle. Csak így Ernő, a főhős nem teljesen volt pozitív számomra. Néha úgy meg tudtam volna rázni. Esendő ember, ez igaz. Hús-vér karakter ettől. 
Karolina, a hősnőnk pedig kicsit többet érdemelt volna Ernőtől és az írótól is. Nagyon megszerettem, de sajnáltam ugyanakkor.

A kötet jól hozza a kor jellegzetességeit, gondolkodásmódját, a világot, amibe játszódik. 
Drukkolunk, izgulunk mi is Kincsemnek és lovasának, gazdájának.
Egy nagyszerű szerelmi história történelmi köntösbe bújtatva, kellemesen, szellemesen.
Szerettem a beszélgetéseket, a leíró részeket. 
Az író stílusa közel áll hozzám, több könyvét is listára fogom tenni.

Összességében a könyv egy remek történet, egy szépséges borító, egy szép szerelmi dráma, egy hős ló, korrajz, nagyszerű leíró részek egyvelege. 




Örülök, hogy a sok kutyás, macskás történet után egy ló is könyvet kapott. Méghozzá milyen ló! Legyünk büszkék rá!

Egy kis Wikipédia a lóról:
Kincsem
Kincsem, „a legyőzhetetlen csodakanca”(Emil Adam festménye, 1878)
Kincsem, „a legyőzhetetlen csodakanca”
(Emil Adam festménye, 1878)

Született1874március 17.
Tápiószentmárton
Elpusztult1887március 17. (13 évesen)
Kisbér
Fajtájaangol telivér
Nemekanca
Színsötétsárga
TenyésztőBlaskovich Ernő
TulajdonosBlaskovich Ernő
Istállókisbéri ménes
IdomárHesp Róbert
Győzelmei54/54
Származás
Apa
Cambuscan
Newminster
The Arrow
Anya
Waternymph
Cotswold
The Mermaid


Kincsem (Tápiószentmárton1874március 17. – Kisbér1887március 17.) többszörös díjnyertes, Magyarországon tenyésztett, angol telivér szülőktől származó versenyló, a magyar lósport és lótenyésztés büszkesége. Magyarországon „a legyőzhetetlen csodakanca” névvel, Európa többi részén pedig a „Hungarian miracle” és a „Hungarian wonder” (vagyis magyar csoda) titulusokkal illették.

Kincsem Blaskovich Ernő tápiószentmártoni lótenyésztő birtokán született, Waternymph nevű, angol telivér fajtájú anyját Kisbéren fedeztették, ahol az apamén az 1872-ben 5500 fontért Angliában megvásárolt[7] Cambuscan volt. A sportsikerei révén később világhírűvé vált magyar versenyló Magyarországon kívül Európa több országábanAusztriábanAngliábanFranciaországbanCsehországban és Németországban, 13 versenypályán, 54 alkalommal állt rajthoz és 54 győzelmet aratott. Győzelmeinek értékét emeli, hogy kancaként verte meg a méneket, ami a lóversenyeken kivételesnek számít.




Fülszöveg:
A ​csodakanca igaz története!
Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló…
A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták.
Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken.
Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemes úr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból.


470 oldal
Könyvmolyképző kiadó

2018. szeptember 20., csütörtök

Nyert(esek)

Van egy kis betegem itthon, így ő vállalta a sorsoló szereplét. Íme:




Szóval a Móra kiadó jóvoltából a Pink könyvek tulajdonosai:






Heni, Ági, Zelenák Noémi és Szűcs-Fazekas Beáta kérlek vegyétek föl velem  a kapcsolatot, ahol meg tudjátok adni a címeteket, pontos neveteket és megy is a kiadótól hozzátok a kívánt kötet!
judyadry@gmail.com email címre írjatok nekem.
Köszönöm szépen.

Hamarosan újabb nyereményjáték érkezik, nézzétek az oldalt rendszeresen!

2018. szeptember 9., vasárnap

Csabai Márk: Magányos Farkas




Ez a könyv megint egy igazi nagyágyú lett. Olyan jó értelemben vett pasi könyv, amit a magamfajta női olvasó is élvez, olvas, hátha megfejti a pasi lélek titkait. 
Vagy mégsem? Hát közelebb nem kerültem a férfiak gondolatmenetéhez, csak még jobban belehomályosodtam a dolgokba...
De legalább tettem mindezt úgy, hogy közben jót szórakoztam.

Veszélyes könyv, mert már a cím is "hazudik". 
Még hogy magányos farkas? Egy jó kis kollektíva inkább. 
Hazatérés az alvilágból? Még mit nem! Inkább hogyan ásd bele magad a lehető legjobban az alvilágba, ahonnan kiút nincs
Romantikus lesz? Nagyon nem. 
Inkább krimi? Annak sem mondanám kifejezetten. Afféle irónia könyvbe bújtatva. Magyar társadalom és mentalitás bemutató szavakba szedve, jól megírva, kriminek álcázva. Napi humorbonbon, papír alapon.
Sziporkázik. Rendkívül jól szórakoztam a lapok forgatása közben. Utoljára a nagy elődök, Rejtő és Fable könyveknél éreztem ezt. Totális meglepettség. Tudtam, hogy Márk író mivolta garancia arra, hogy unatkozni nem fogok és a kukában sem landol az iromány, de nem gondoltam, hogy ennyire be fog jönni.
Teljességgel lekötött, kikapcsolt, megnevettetett és még szókincset is építettem...Nem is akár milyet. Villogni nem fogok gyerekfülek előtt vele, az biztos, de el nem adnak gengszter körökben.
Cecil(Szegénynek a könyv végére sem tudtam a nevét megszokni. Elnézést a Cecilektől, de roppantul férfiatlan neve van) egy vagány, mindig rossz helyen, ráadásul rossz időpontban lévő pasi, akinek a legjobb barátai olyanok, hogy ellenség már nem is kell neki. De ezek a "jó" barátok mindig tettre készek, ha el kell szaladni. Bunyóban is szívesen helyt állnak, szigorúan az utolsó sorból.
Szerencsére főhősünk mindig feltalálja magát, bármikor bunyó kész és szájkaratéban is nagyon ott van. Szívesen lefolytatnék vele pár szópárbajt, de csakis szó párbajt. A többitől elhatárolódom. Nem az én súlycsoportom eme férfi egyed.

Egy hátrányát találtam a könyvnek. A főszereplőt valahogy nem tudtam hogyan elképzelni. Olyan "sötét ló" lett. Bárhogy nézhet ki, bármilyen lehet, bárkivel behelyettesíthető. 
szóval Cecil karakterének külső bemutatásánál nagyon elbambultam, azt hiszem vagy nem jött át a lapokon, csak a személyisége.

Fordulatokban gazdag, meglepő történet, aminél nincs perced unatkozni, elméleteket gyártani, kiszámítani a következő lépést. Csak átélni, olvasni és haladni, haladni...
Itt ne számíts a megszokott tartalmakra. Márk felültet a hintára és nem enged a végéig!
És kiknek ajánlanám a kötetet? Kiknek nem!
Szófukar, sótlan olvasóknak nem igazán, mert a végén még humor csepereg az ereikbe. Mindenki másnak a kezébe való olvasmány. Ha bírod a humort, a stílust, a krimit, akkor ez a te könyved.

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak és Márknak!

Fülszöveg: 
Egy ​igazi férfi életében a legnagyobb kincs a család és a szeretett nő.
De mi van, ha egyik sincs?
Cecil, a sokat látott gengszter úgy dönt, leszámol múltjával, és új életet kezd álmai nőjével. Cecil tervez, Isten pedig végez és egyszer s mindenkorra keresztülhúzza a számításait. A múltja nem engedi és a sors súlyos kötelezettségeket és feladatot ró rá. Egy baráti és egy becsületbeli ügy után megkapja utolsó melóját, amit ha sikerrel teljesít, új életet kezdhet. Cecil és cinkosai valósággal sodródnak a pörgős kalandsorozattal.
Vajon az utolsónak ígérkező meló meghozza a várva várt változást?
Az élet kegyetlen, ahol tudja, megszorongatja hősünket, aki mindezen megpróbáltatások ellenére is kitart vágyai mellett, hogy normális életet élhessen, álmai nőjével az oldalán.
Álomgyár kiadó
368 oldal
Recenzió

2018. augusztus 28., kedd

Itt van az ősz, ami pont jó alkalom egy játékhoz!




Itt van az ősz rohamléptekben, de ne csüggedjetek. 
Vége a nyári nyugis napoknak, a vidám napsütéses olvasásoknak, a nyaralásoknak, a vízparti ejtőzéseknek. De olvasni ősszel is hangulatos egy padon, az őszi, sárguló falevelek alatt vagy bekuckózva egy finom teával a kedvenc fotelodba egy finom, meleg plédben. Már csak egy jó olvasmány kell és mehet a menet... 
Most a Mórás PINK könyvek jóvoltából a könyvet is megnyerhetitek hozzá, illetve könyveket! 

Nem kell hozzá mást tennetek, csak megírni a bejegyzés alatt, mi volt a nyaratok legjobb olvasmánya és kiválasztani, melyik Pink könyvet olvasnátok el szívesen. 
Utána hátra is dőlhettek. Két hét múlva sorsolom a nevetek, ha szerencsések vagytok!

Ha nálam nem olvastátok a könyvek összefoglalóit, akkor ITT megtehetitek. 
Hajrá! Játékra fel!

2018. augusztus 26., vasárnap

Marceline Loridan-Ivens És ​te nem jöttél vissza





Rövid, ám annál tartalmasabb, velősebb, megrázóbb könyv. Nem pufogtat közhelyeket, nem próbál meg manipulálni, egyszerűen csak elmeséli a tényeket a maguk valójában. És épp ettől olyan megrázó, valós és brutális. Hiába olvastam tucatnyi ilyen témájú könyvet és hiába az írónője nem profi író, mégis megrázott a történet, talán pont az  egyszerűségével. Napokig emésztenem kellett az olvasottakat. Írni még most is nehezen megy róla. 
Vajon miért, kiért kényszerültek emberek kivetkőzni emberi mivoltukból és lettek az állatoknál is rosszabbak? 
Hogy néztek után tükörbe és hogyan számoltak el lelkiismeretükkel? 
De nem csak azok, akik csatlakoztak ehhez, hanem azok is, akik némán hallgattak és nem emeltek szót ez ellen. Hogy bírták?
Más embereket miért alacsonyítottak le tárgyakká, számokká emberségüktől megfosztva? 
Sokszor megfogalmazódik bennem, hogy élet-e az ilyen? Lenne-e elég kitartásom, élni akarásom, ha ilyen helyzetbe kerülnék? Hihetetlen, hogy egyszerű emberek túl tudták élni ezeket a borzalmakat ép ésszel. 

Egy titkos levélbe, egy életbe, érzelmekbe láthatunk bele. Olyan intim dolog, mintha valaki személyes naplóját olvashatnánk, magánügy. Ám most mégis bepillantást enged nekünk. 
Köszönöm. 
Talán az emlékezés, a leírás egyfajta terápia a szerzőnek is. Mi pedig megismerhetjük az akkori élet viszontagságait. Emlékezhetünk és szörnyülködhetünk, ráadásul hatalmas hálaimát rebeghetünk, hogy nem éltünk akkor és pont ott.
Köszönöm, hogy részese lehettem rövid ideig. 

Dráma, amit mindenkinek olvasnia kellene és tanulnia belőle, hogy újra ne forduljon elő hasonló sem!

A borítója nagyon jól ábrázolja a könyv belsőjét.

Köszönöm a könyvet a XXI. Század kiadó kiadónak!

Fülszöveg:
„Neked talán sikerül, mert fiatal vagy, én nem fogok visszatérni.”
Marceline Loridan-Ivens édesapjának szavai ezek, amelyeket 1944 tavaszán a franciaországi Drancyban mondott az akkor 16 éves lányának, mielőtt az auschwitzi, illetve a birkenaui haláltáborba deportálták volna őket.
A férfinak igaza lett, lányát pedig azóta is kísértik ezek a szavak. Soha nem tudta feldolgozni, ami történt, így most megírta, egyszerűen, szikár stílusban annak az embernek, akit a világon a legjobban szeretett: haláltáborban meggyilkolt édesapjának.
Loridan-Ivens gyönyörű vallomása az elmúlt évek egyik legnagyobb irodalmi sikere volt.

XXI. Század kiadó
128 oldal
Fordította: Tóth Tímea
recenzió

2018. július 16., hétfő

Donászi Franciska Kalandozásaim ​Budapesten




Bevallom, Budapest nem tartozik a kedvenc városaim közé. Sőt. Gyomorgörccsel megyek föl bármikor, mikor arra visz az utam. Valahogy mindig csak a rossz oldalát mutatja. Nem látom benne a szépségét. Biztos van, csak a sötét oldala, a tömeg, a rengeteg autó, a tömegközlekedés, a szagok, a morcos fejek elveszik a kilátást a jó elől. Így nagyon kíváncsi voltam, Franciska megtud-e győzni, olyan oldalát bemutatni a városnak, amit én nem ismerek még.

Igazán hangulatos Pesti körsétára vitt az írónő. Inkább kis személyes történetekre gondoljatok, amibe bele szövi a várost is. Nem turista bemutatóra. Érezni a sorokból, hogy szereti a várost. 
Már-már majdnem teljesen meggyőzött, hogy szeressem én is. Majd meglátjuk a következő fennlétünk során, mennyire sikerült leküzdenem az ellenérzésemet azért.
Nem mondom, hogy nem érződik rajta, hogy blogos bejegyzésekből született. Merthogy eredetileg blogra születtek a kis epizódok, amiből a könyv is lett. Nem olvastam, nem ismerem a könyv előéletét, de most már kíváncsi vagyok. 

Kicsit hiányzik a könyv kerete, a történet kezdete és vége. Mint egy mese elejét és pont a befejező részét, a csattanót kitépnék. 
De ez ne tántorítson el senkit. 

Az írónő lendületesen tárja elénk emlékei tárházát. Hangulatos, remek írások keletkeztek tollából.
Szerettem a finom humort, a stílust, ahogy megírta az egészet.

Fura kritikai megfogalmazás a társadalmunk felé, a Budapesti emberek felé. Sok a program leírás, mi tetszett neki, mi nem. Én erről csak álmodozom, hogy eljussak egy-egy színházi előadásra, kiállításra, fotókiállításra, így még a rosszul elsült dolgokért is csak irigykedni tudok.  
Máskor hétköznapi eseményekről ír nem hétköznapian, stílusosan, izgalmasan.
Viszont nem nevezném hétköznapinak az életét...
Izgalmas, színes, mozgalmas.
Köszönöm a tárlat- és Budapest vezetést, a hangulatot!


Fülszöveg: A ​Kalandozásaim Budapesten az első blogom szerkesztett, kibővített változata.
2009 nyarán költöztem Budapestre, ekkor kezdtem blogolni. Rajongva szerettem azt a várost, és azért akartam róla írni, hogy megmutassam, minden hibája ellenére mégis mennyire szerethető. Három évvel később pedig azért hagytam abba a bloglást, mert már nem tudtam róla többé semmi jót mondani. Rosszat meg nem akartam.
Ez a naplószerű összeállítás visszaad valamit a nagyvárosi életből és mesél azokról a helyekről, ahol szinte mindenki megfordul, aki Budapesten lakik. Ahogyan a blogot évekkel később újraolvastam, rájöttem, hogy egy olyan időszakot rögzítettem benne, ami ma már nem létezik. Akkoriban gyakori vendég voltam a nagy múzeumokban. Szinte minden hónapra jutott egy szenzációs kiállítás, ami miatt hajlandóak voltak az emberek sorban állni az utcán. Ma már nincs sehol semmi. Írok a Zöld Pardonban egy koncertről. Mára lerombolták a ZP-t is. Amikor Pestre érkeztem még újságíró voltam, aztán közben a pályát is el kellett hagynom.
A Kalandozásaim Budapesten megmutatja a várost egy idealista bölcsészlány szemén keresztül, aki kissé naivan, de nyitott szívvel és csupa jó szándékkal költözött Budapestre. És aki végül elmenekült onnan.
98 oldal
Magánkiadás

2018. június 28., csütörtök

Móra kiadó új sorozata


Eddig minden könyv kapott egy külön bejegyzést, de erről a sorozatról muszáj egyben megemlékeznem, annyira összetartoznak. A Móra kiadó gondolt egy merészet és fiataloknak(lányoknak elsősorban) készített egy egész sorozatot. Olyan könyvek, amik átmenetet képeznek a kisgyermek és ifjúsági könyvek között. Kevés hasonlót találni a piacon, így kifejezetten örültem neki. Nem én vagyok a célcsoport, de élveztem és legalább feltérképeztem és magaménak tudhatom akkorra, mikorra a lánykáim is ebbe a korba lépnek. Még van 6-8 évem, hála az égnek. De tudom, hogy a Móra kiadó által kiadott köteteket bátran a kezükbe adhatom majd! Nem bugyuta, leminimalizált szókinccsel operáló sorozat, hanem tartalmas, mondanivalóval felszerelt, hús-vér karaktereket felvonultató, a mai valós problémákat földolgozó, érzelmes könyvek ezek. Nincs műgond és instant szereplők benne. Sem elcsépelt beszélgetések. Mégis igazi, élő, hihető, a mai korba könnyen beilleszthető az egész.
Romantika, érzelmek, barátságok, az életút és önmagunk keresése annál inkább megtalálható benne.

A kötetetek egyenként is beszippantottak ebbe a világba, de egymás után annyira jó volt olvasni őket, hogy ihaj! Igazán fiatalnak éreztem magam. Átéreztem a gondjukat, bajukat. Velük együtt nevettem, izgultam. 
Azt is elárulom a bejegyzés végére, hogy melyik lett a négy könyv közül a személyes kedvencem.
De addig is nézzük külön-külön is a történeteket röviden.


Jenny McLachlan:Szerelem ​a parketten (Katicalányok 1.) Bea könyve
Fülszöveg: Bea ​Hogg tehetséges, szenvedélyes, ám igen gátlásos kamaszlány. Amikor a Tini sztárok viadala című tehetségkutató műsor táncosokat keres egy tévéműsorba, kedvet kap, hogy jelentkezzen. Sajnos legjobb barátnője, Kat cserbenhagyja, és beáll a legundokabb osztálytárs, Pearl Harris csapatába. Bea azonban nem hagyja magát, és amikor végül az iskola legmenőbb pasijával, Ollie Matthewszal nevez be a versenyre, a lánynak nem csak a táncverseny miatt kell izgulnia. Ollie és Pearl ugyanis állítólag együtt járnak…

Beával könnyű volt azonosulni. Magamra ismertem benne. Fiatalnak félszeg voltam, de mindenem volt a tánc. Szerettem volna valahová tartozni, népes baráti társaságot magam mögött tudni. Szegény főszereplőt annyira tudtam sajnálni sokszor. Átléptek fölötte, a barátai hanyagolták, eltaposták, félre lökték, kigúnyolták. Tipikusan olyan közegbe élt, ami sajnos nagyon sokszor jellemző a mai ifjúsági társadalomra. Így visszanézve több év tárlatából kicsinységnek tűnik. Pedig nem az! Meghatározza a későbbi életét egy lánynak, hogy milyen közegben él, milyenek a társas kapcsolatai. Egy életre elkíséri az akkori minta. Szívesen kísértem nyomon Bea apróbb változásait. Nagyon szép jellemfejlődésen esik át! Örülök, hogy a sarkára állt végül és megtalálta a helyét. Igazi pozitív példa minden fiatal előtt, mint ahogy a könyv története is. 
Sajnáltam a könyv rövidségét. Olvastam volna még táncos próbákról, Bea lelkivilágáról, bensőbb gondolatairól. 

Olyan ez, mint a főzés, egy csipetnyi szerelem, útkeresés, sikeres önfelépítés, némi iskola, barátok, intrika, ellenségek, jó írásmód és kész a könyv!
Jó kikapcsolódást hozzá!
176 oldal
FordítottaMagyari Andrea



Jenny McLachlan: Levelek ​a padlásról (Katicalányok 2.) 
Betty könyve
Fülszöveg: 
Betty Plum még sosem volt szerelmes. De mintha áramütés érné, amikor új fiú érkezik a suliba, Toby ráadásul meghívja az alakuló zenekarába énekelni. Betty kétségbe esik, hiszen Katnek már megígérte, hogy vele indul az iskolai fesztiválon. Kat megsértődik, és Betty Tobyn is egyre kevésbé tud kiigazodni, akire ráadásul Pearl is rástartolt. Bárcsak élne még az anyukája, hogy tanácsot kérhessen tőle! 
Amikor megtudja, hogy anyja ráhagyott a padláson egy titkolt levélcsomót a saját szerelmi történeteivel, Betty a levélköteget olvasva még inkább összezavarodik. Segíthetnek-e neki édesanyja történetei, hogy kiigazodjon a saját életében? Amit érez, az valóban szerelem? Milyen lesz az első csók? És segít-e megoldani az ilyen helyzeteket egy réges-régi Bettye Swann-lemez?


Ez a könyv kicsit megosztott engem. A legnagyobb meghatódást és a legnagyobb idegességet is kiváltotta belőlem. Imádtam a leveles részeket, a visszaemlékezéseket, az anyai tanácsokat, meséket. Én is anya vagyok. El tudom képzelni, (bár nagyon nem szeretnék ilyen helyzetbe lenni), ahogy az édesanya előre gyártja a kis levélkéket és közben az alvó gyermekét nézi. Szívszorító és sosem szabadna az életnek ilyen helyzetet produkálnia. Így aztán annyira nem is tudtam Betty "barátja" lenni, vele együtt követni az eseményeket, hanem külsősként láttam. Viszont mindezek ellenére Betty valahogy mégsem lett a szívem csücske. Nem tudnám igazán megmondani miért. Talán mert nem hisz a saját szívének, szemének, hanem görcsösen meg akar felelni a külvilágnak, egy ideálisnak elképzelt tévképzetének és nem a valódit keresi? Elképzelhető. De ez betudható fiatalságának is. A partnere kezdetektől nem nyerte el a tetszésem. Úgy éreztem, hogy valami nincs rendben vele...
De ezeket leszámítva egy nagyszerű történetet olvashattam. 
Érzelmekkel van tele a könyv. igazi, megérthető, átérezhető érzelmekkel.
Móra kiadó
400 oldal


Sarah Strohmeyer: Menő csajok klubja

Fülszöveg:

A ​stréberségnek ára van: ritkán vagy tőle népszerű. Ám a tizedikes Gigi, Bea és Neerja elhatározza, hogy változtat ezen. El akarják érni, hogy ne holmi ködös emlék legyen a nevük a majdani gimis évkönyvükben. Gigi utál közönség előtt szerepelni, mégis elindul a diákképviselő-választáson, többek között azért, hogy kiköszörülje a hírnevén esett csorbát, mert megvádolják azzal, hogy csalt a nagy félévi kémiadolgozat során. Bea jelentkezik a sícsapatba, pedig a családja a bátyjának évekkel ezelőtti hódeszkás balesete miatt ezt egyáltalán nem támogatja. Az indiai származású, kedves és a bájgúnár, üresfejű, divatmajom Justinba őrülten szerelmes Neerja színészi babérokra tör, csak hogy együtt lehessen Justinnal a próbákon… 

Ez a könyv igazán berántott a sztoriba magával. Én voltam az egyik legjobb barátnőjük, aki szívesen meghallgatta minden csivitelésük, gondjuk, bajuk. Én voltam a negyedik a csapatban. Szorítottam, hogy sikerüljön révbe érniük. Annyira végig izgultam a történetet, hogy egy szuszra elolvastam! Azaz, hajnali kettőig fent voltam, bele feledkezve az időbe! Pedig rám nem jellemző a józanság mellőzése, hiszen reggel 6 hamar itt van három kisgyerekkel...
De a könyv ébren tartott. Pörgött  a történet folyamatosan. Mindig történt valami, ami miatt még pár oldalt olvastam, aztán újra...Igazán izgalmas, mozgalmas könyv. 
A legvonzóbb benne az, hogy nem egy személy van a középpontban csak, hanem többen alkotnak egy egészet. Változik a szemszög, a történet folyása. Lendületes lesz ezáltal.



Barbara Dee: Ne kavarj Francesca!
Fülszöveg:
Mintha földrengés rázta volna meg Evie (13) életét, amióta Francesca a szomszédba költözött. Ez a vadóc lány őrült cuccokat aggat magára, és kizárólag olyasmit csinál, amit fontosnak érez. A házi feladat persze nem tartozik ebbe a kategóriába. Francesca (saját bevallása szerint) pontosan tudja, ki mire vágyik, és semmi rossz nincs abban, ha valaki (mondjuk, ő maga) a színfalak mögül irányítja az eseményeket. Még ha ehhez időnként lopásra, hamisításra vagy némi lódításra van is szükség. 
A mindig kötelességtudó Evie hol elbűvölve, hol elborzadva nézi, mi sül ki a közös terveikből. De az is biztos, hogy az élet már nem lesz olyan unalmas, mint korábban… 
Fordulatos és vicces történet egy szenvedélyes hazudozó amazon és egy földhözragadt, de kiemelkedni vágyó lány különleges barátságáról. Különösen, miután belép a képbe a fagyizó dögös pultos fiúja…

Ez a könyv különleges volt. Nem igazán a szerelemről, útkeresésről szól számomra, hanem a különcségről, a másságról és az igazi barátságról!
Jó volt olvasni, hogy két teljesen különböző helyről érkező, más neveltetést kapott, más elveket valló lányka hogy barátkozik össze, csiszolódik, alakítgatja aprókat a másik személyiségét! Az egyik finomodik, levetkőzi a nemtörődömségét, vadócságát, míg a másik a könnyebb utat, túl beletörődő egyhangúságát változtatja meg. Egyensúlyba kerülnek.
Viszont a mellékszereplőktől bevallom, falnak mentem volna legszívesebben sokszor!
Sok fordulatot tartalmazott a könyv, amire nem számítottam. 

 216 oldaloldal
FordítottaMagyari Andrea

És elérkeztünk a végéhez! Szerintetek melyik könyv lett a kedvencem?
A 4 könyvből 3-t bármikor újra olvasnák. Az az egy sem rossz könyv, de inkább szomorú rész uralkodott jobban a történetben, mint a könnyed, fiatalos.
Na? Fogadjunk hogy nem jöttél rá?
Menő csajok klubja a nyertes! Egy igazi bohókás, vidám, társasági könyv, több szereplővel, izgalmas történésekkel, fordulatokkal.

Ha elmúltál 10 éves és még nem vagy 100, akkor neked íródott a könyv sorozat! na jó, 100 fölött is olvasható.
Válassz bátran saját kedvencet és számolj be róla, hogy melyik lett a befutó!

Köszönöm a könyveket a Móra kiadónak!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék