Bevallom, valami pörgős, izgi krimire számítottam, erre homlokegyenest az ellenkezője lett igaz a könyvre. Lassan kibontakozó, idegeket cincáló, lassan felépülő történet, ami nem hagy nyugodni, ráadásul ultra messze jár a krimitől. Eléggé meredek és tőlem nagyon messze leledző sci-fi-fantasy-akármi keverékké avanzsál a végére.
Nehéz szavakba önteni, mennyire meglepett engem. Mindenre számítottam végnek, csak erre nem. Az eleje és a történet befejezése, mintha két teljesen különálló történet lenne. Annyira elrugaszkodott valami kapott helyet az utolsó fejezetekben, hogy teljesen tanácstalan voltam, egy könyvet olvasok-e még biztosan.
A nyomozós, lassan épülő, susmusos eleje, a kibontakozó karakterek, a sejtelmesség, a ki nem mondott dolgok jobban tetszettek, mint a végkifejlet. Megmozgatta az agytekervényeim a megfejtés keresése egy bizonyos pontig. Aztán már kezdtem unni. Belefáradtam. És ekkor fordult a történet egy nagyot.
Sokszor eldöntöttem, hogy inkább leteszem a könyvet. Aztán mégis újra és újra kézbe vettem, próbáltam megfejteni a könyv iránti rajongást. Nem jártam sikerrel. Pedig máshol zajos sikereket ért el a könyv, sokan szeretik.
A karakterek nagyszerű építése és egy régi ház, az ott történő megmagyarázhatatlan dolgok utáni nyomozás miatt olvastam csak végig és az író zseniális stílusa miatt.
Szerettem a karakterek sokszínűségét. Külön jó, hogy nem a megszokott hősök kerültek a könyvbe. Igazán szeretni valók voltak egyszerűségükkel, dilijeikkel.
Szerettem volna én is jelen lenni. Segíteni az ajtók nyitásánál, agyalni, terveket kovácsolni, összefogni a megfejtésért, mindeközben életre szóló barátságokat kötni teljesen különböző, más stílust képviselő emberekkel.
A hangulat, a stílus, az író szófordulatai, leíró részei, a párbeszédek, a karakterek közötti interakciók jók voltak.
Csak a könyv végét tudnám feledni...
De nem megy. Ez bizony nem az én könyvem volt.
Ha szeretnél egy hátast dobni egy könyv olvasásakor, akkor a te köteted. Ha szereted az apokaliptikus, megmagyarázhatatlant és az elrugaszkodott dolgokat, akkor is vedd kézbe bátran a könyvet. Ha szereted a lassú víz, partot mos történeteket, akkor is ajánlom neked.
A végén summázva olyan, mintha egy ValóVilágot olvastam volna, tiszta agybaj.
A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!
Fülszöveg:
Lelakatolt ajtók, szokatlan fények, mutáns csótányok.
Nate lakásával valami nincs rendben. De a gondolatait most más köti le. Utálja a munkáját, a bankszámlája lassan kimerül, és még barátnője sincs. Elképzelni sem tudja, mit vár az életétől. Új lakása nem éppen ideális, de legalább élhető, és megengedheti magának. A bérleti díj egészen alacsony, a házkezelő cég ügynöke szuperbarátságos, és a rendellenességek inkább csak idegesítőek, mint nyugtalanítóak.
Egészen addig, amíg a férfi nem találkozik Mandyvel, a szomszédjával, és fel nem fedezi a lány lakásának furcsaságait. És a másik szomszédjáét, Xeláét. És Tim és Veek lakásáét is.
Merthogy a régi, Los Angeles-i téglaépület minden egyes bérlakása szolgál némi rejtéllyel. Olyan rejtélyekkel, amelyeknek a története több mint száz évvel korábbra nyúlik vissza. Némelyik furcsaság szembeötlő, míg másokat zárt ajtók rejtenek el a kíváncsi tekintetek elől. Viszont ha e különös rejtélyek összeadódnak, az akár a véget is jelentheti Nate és barátai számára.
Vagy az egész világ számára…
Fumax kiadó
464 oldal
Fordította: Habony Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése