Interjú Hidasi Judittal

Nemrégiben olvastam Hidasi Judit könyvét, az Elveszve című krimit.

Mély nyomokat hagyott bennem, így nem volt kérdéses, hogy Juditot meginterjúvolom. 

Az írónő egy olyan könyvet írt, ami az anyaság egyik legnagyobb rémálmát állítja középpontba. Ráadásul ennél még mélyebbre megy. A női szerepvállalás témáját is igyekszik érinteni, egy erős női karakter szemszögéből. Fogadjátok sok szeretettel a beszélgetésünket. Itt olvashatjátok a könyvről a beszámolómat. 

- Hányadik könyvet olvashatjuk jelenleg?

Ez a 6. könyvem, ha beleszámoljuk a novellás kötetem is.

Rozéfröccs, Kilenc, Áprilisi út, Gondolatmappa, Szerelmem lapjai, Elveszve és hamarosan érkezik ennek a folytatása is.

- Az eddigi írásaid főként romantikus történetek. Mi az éles váltás oka?

Már régóta szerettem volna krimit írni. Bár ebben is vannak érzelmek, romantika bőven, de ez egy kicsit más. Kihívás volt számomra.

- Milyen nagy krimi írók inspiráltak? Van olyan író, akit megemlítenél?

Elsősorban Agatha  Christie-t mondanám, aki zseniális női krimiíró. Ő kikerülhetetlen ebben a témában. Számos könyve megjelent, filmek dolgozták föl munkásságát. Izgalmas karakterei megunhatatlanok. Vagy említhetném még Vavyan Fable-t, aki a kortárs magyar írók közül kiemelkedő. A Sherlock Holmes történetek vagy Stephen King szintén olyan írók, regények, akiket nem érdemes olvasni, hanem kell, ha a krimi szóba esik!

-A témaválasztás elég erős. Kifejezetten a női szerepvállalásra, a nők helyzetére, a társadalomban elfoglalt helyükre, az anyára helyezi a hangsúlyt. 

Nagyon fontos téma számomra. A 21. századi nő nehéz helyzetben van. Jelentős a nyomás a társadalomtól, hogy légy nő, anya, dolgozz, ne dolgozz, mennyire építs karriert vagy mennyire ne. Ki a rossz anya? Aki csak a gyermekével van otthon, lemond a munkájáról, frusztrált lesz vagy az, aki dolgozik a családja mellett is? Ki mondja meg, mi a jó és mi nem? 

-A főszereplőd is igen erős női karakter, ráadásul újságíró, mint te. Tudatos volt? 

A főszereplő, mint a történet többi szereplője is, fikció. Csak ennyi a hasonlóság közöttünk, a munkánk. Nem tartom korrekt dolognak, ha másokról mintázok, felismerhetik magukat benne. Valakit nagyon rosszul is érinthet. Erre nagyon oda figyelek. A Rozéfröccs, az első regényem sokkal önéletrajzibb volt, ma már nincs szükségem ilyen mankóra. Illetve itt a fő momentum, hogy a kisfiú egy játszótérről tűnik el, az, ami saját ihletésű. Megtörtént velem is, ami a főszereplővel, csak a miénk szerencsésen végződött. Ez fészkelte be magát az elmémbe és 3 év után jött elő, a könyvem írásakor. Melyik anyának ne lenne az a legnagyobb rémálma, hogy nem figyel pár másodpercig és a gyermeke eltűnik a játszótérről? 

- A történet inkább krimi némi romantikus szállal vagy romantikus krimi?

Az Elveszve alapvetően krimi, de jelentős a romantikus szál is benne. Fontosak az érzelmek, a romantika, a karakterek kapcsolata, ami hajtja előre a könyvet. 

- Nagyon szépen fölépített a cselekményszál. Mesélnél róla?

Úgy írtam meg, hogy a feszültség nőjön, derengjen a vége az olvasónak, legyen sejtése, de ne legyen az olvasó biztos a végkifejletet illetően. Szóljon nagyot a vége. Önállóan olvasható kötet, de vannak benne megoldatlan dolgok is,n mert bizony most jön a legjava! Már előjegyezhető a folytatás is.

- Hogyan képzeljük el nálad az írást, az alkotás folyamatát?

Kicsit kutatok, utánaolvasok a fő témának, majd írok előre egy vázlatot. Mikor megvan a fejemben nagyjából a történet, akkor egy más állapotba kerülök. A szereplőimmel élek, létezek, benne vagyok a történetben és addig írom, még nincs meg a VÉGE szó. Nem szeretem húzni. Még aludni sem érek rá nagyon. Ilyenkor más történetbe sem kezdek bele, csak erre koncentrálok. Az Elveszve első verziója 6 hét alatt lett kész és szerintem a folytatás sem fog sokkal tovább tartani, mert sok izgalom várható, és én is szeretném tovább göngyölíteni a történetet!

Ami már elő is rendelhető itt. Én nagyon várom már a folytatást, hiszen az első könyv is megragadott és nem eresztett jó sokáig, akkor milyen lesz a következő!
Ha egy izgalmas történetet szeretnél olvasni, nosza, rendeld meg!

Hidasi Judit: Elveszve

Ez tipikusan az a könyv, amire egy anya felkapja a fejét, köztük én is. Hiszen a legnagyobb félelmét írja meg benne az írónő! 

Így hangzik a fülszöveg eleje: Létezik ​rosszabb rémálom egy szülő számára, mint a gyermeke elrablása? 

Dóra élete teljes és boldog volt. Szerető család vette körül, karrierje felfelé ívelt, minden tökéletes volt, amíg el nem rabolták kétéves kisfiát a játszótérről. Minden kártyavárként dől össze benne és körülötte. 

Amennyire féltem a könyvtől, annyira vártam is! Judit valamennyi könyve megfordult a kezemben már, egy kivételével, így nem volt kérdéses, hogy elolvasom ezt is. De az anyai szív érzékeny és nem szeret a félelmeiről olvasni az ember lánya. Voltak fenntartásaim.  Szerencsére a történet jó, az írónő nagyszerűen szövi a szálakat, így a kezdeti félelmem gyorsan tovaszállt. A könyvet még vonzóbbá tette, hogy Judit első ilyen jellegű regénye. Az eddigiek romantikus vonulaton mozogtak inkább, bár ebben a kötetben is megjelenik a romantika, a lélektan, de egy izgalmas krimi szállal párosítva.

Összetettebb, komplexebb. Zseniális, mert mindkettő ki van dolgozva eléggé. A legtöbb könyvben vagy az egyik, vagy a másik szál erős, nem mindkettő. Itt elégedett vagyok az arányokkal. Jól fel van építve. 

A főszereplő egy erős, gondolkodó, érzelmekkel teli, ízig-vérig nő. Újságíró, ami meglehetősen izgalmas munka és bepillantást nyerhettem ezáltal az oknyomozás hátterébe is kicsit. Ezt nagyon élveztem.

Ő egy olyan nő, aki ember tudott maradni egy hatalmas tragédia után is. Esendő, hibákkal teli. De ki hibáztatja érte? Elgondolkodtatott, hogy egy hasonló kaliberű történés után én hogyan éreznék, hogy cselekednék? Tudnám éltetni a reményt? Tudnám az ép eszemet megőrizni? Aligha. Tisztelem érte Dórát, a főszereplőt.

Ahogy halad a regény, az önsajnálatot felváltja a kíváncsiság, a hajtás, a fia utáni vágy. Szépen alakul a karaktere. Bábból kibújik a pillangó.

Érződik, hogy szereti a munkáját, szeretné a világot jobbá tenni, hogy nagy dolgokra hivatott. Csak visszahúzza az a tény, hogy nő, hogy kötelezettségei vannak, elvárások felé, családja van, kételyei vannak, amit a külvilág csak felerősít. Visszahúzza a tény, hogy nem tudja kizárni a férfiakat, a romantikát, a múltat, az érzelmeit. Mennyivel könnyebb lenne ezek nélkül…

Ha elolvasod a könyvet, gondold végig, hogyha Dóra férfi lenne ezzel a munkával, mennyivel könnyebb lenne?! Fényévekkel!

Az írónő feszegeti a társadalmi elvárások, a karrier-család témakört rendesen könyvével.

A férfi szereplők is izgalmasak, bár meglehetősen rejtélyesek. Bevallom, nehezen választanék Dóra mellé párt belőlük. Mindkettő illik hozzá, építi a személyiségét. De mégis, talán egyik sem az igazi, az volt az érzésem.

Rengeteg érzelem fellelhető a könyvben. Túl is csordultam némileg. A végén legszívesebben leültem volna jól kibőgni magam. Az ilyen könyvek megtanítanak értékelni az életem, amim van, a családom, a rendes életem és elfeledteti velem, hogy egy izgalmas kalandra vágyom. Elég olvasni is a kalandot, nem megélni! Értékelem az egyszerűségem, az egyszerű kis életem.

A krimi része kellően izgalmas, lendületes. Érthetőek az összefüggések, követhető a mit-honnan-hová-miért...

Jó nyomozópárost is kapunk ráadásként. Benne vagyunk a sűrűjében mi magunk is. Ami furcsa volt számomra, hogy nem Dóra szerepébe beleélve magam olvastam a könyvet, hanem külsősként néztem a szereplőket. Az előbbit jobban szoktam szeretni, most mégis bejött ez a mód!

A végkifejlet nagyban meglepett. Hatalmas csavar van benne. Elég gyors lezárást kapott, ami akár értékelhető is lenne, hiszen majdnem befejezett a történet. Önállóan is értékelhető könyv. De izgat a következő rész, a miértek legfőképpen. Várom a folytatást, ami már előjegyezhető. Ha ma itt lenne, az is késő lenne…

És egy meglepetés a számotokra!

Judittal készítettem egy interjút a könyvével kapcsolatban. Hamarosan hozom is...

Addig is vegyétek, vigyétek, olvassátok, élvezzétek, döbbenjetek le, érezzétek, izguljatok rajta, mint én.

A könyvet köszönöm az írónőnek és az Álomgyár kiadónak!

Az Elveszve itt megvásárolható.

Előjegyezhető már a második rész is, itt:

Álomgyár kiadó

336 oldal

Csapody Kinga Irány ​a Dunakanyar!

Kinga egy másik könyvét már olvastuk, amit imádtunk is. Itt írtam róla. Aztán fájdalomdíjul megkaptuk ezt a kötetet lányokkal egy projektem kapcsán. 
A stílus felnőttesebb már, idősebb korosztályt is szólít meg a könyv. 
Talán túl sok is az információ ilyen apró csemetéknek, mint az enyémek, nem mi vagyunk a célcsoport. Hosszú is volt nekik és túl sok volt az a dolog, amit nem értettek és folyton visszakérdeztek. Így eléggé nehéz volt elmélyedni a történetben. De hát mese, az mese. És az jöhet minden formában a gyerkőceimnél.
Rengeteget kérdeztek közben, mert a földrajz, történelem még messze áll tőlük. Mondjuk nem baj, ha előre is informálódnak. Kíváncsivá tette őket több dolog után is, így azt hiszem hamarosan mi is nyakunkba vesszük az lábunk és uccu neki...
Ha a történettel egy-két dolog megragadt a fejükben, azzal már csak nyertünk.
Talán inkább a 8-14 éves korosztályt lőném be olvasónak. Viszont a nagyobbaknak, akiknek jó történelmi, földrajzi lecke a kötet, azoknak meg a nyelvezet túl kisgyerekes. 

Ezek ellenére én szerettem, hogy gyönyörű helyekről ír benne és izgalmasan, körítve azokat tudnivalókkal, apró információ morzsákkal. Sok dologra nem emlékeztem vagy magam sem tudtam. Informatív könyvnek mondanám, mint mesének. Szívesen felkerekedtem volna és útnak indulok az említett helyekre családostól, útmutatónak használva a kötetet.
Szerintem arra jó végül is, hogy felkészüljünk egy-egy helyszínből. Hogy némi plusz megmaradjon a gyerekek fejében a könyvben található tartalmakból. Viszont sem könnyed könyv, sem szórakoztató. Útinapló, útikönyv nagyobb gyerekeknek, kiegészítő tanuláshoz talán. 

A képi világa elment. Nem volt túl szép, túlrajzolt, mesés, de szerencsére a gyerekrajzokra, pálcikaemberekre, tésztákra  hajazónál jobb volt. Színes és változatos. A gyerekeim értékelték, az a lényeg. 


Fülszöveg:

„Messze vagyunk még? Mikor érünk már oda?” – ki ne hallotta volna ezeket a kérdéseket az autóban, amikor a család hosszabb útra indult.
Szalma Edit egy bájos, kissé szeleburdi családot álmodott, majd rajzolt meg. A három gyereket, szüleiket és állataikat ezúttal a Dunakanyarba, Visegrádra és környékére kísérhetjük el Csapody Kinga meséivel. Kalandjaikat olvasva sok érdekességet tudhatunk meg Vácról és Szentendréről, Katalinpusztáról, Dömösről és persze Visegrádról is. Részt veszünk lovagi bajvíváson, várat mászunk és függőhídon kelünk át, altemplomba bújunk és még hajókázunk is a családdal.

Rene Denfeld: Az ​elvarázsoltak

Nem könnyű erről a könyvről írni. Szerintem nem napokat, hanem heteket ültem az értékelésen. Újra át és átírtam. De végül útjára bocsátom, mert a könyv megérdemli, hogy írjak róla.

Mikor megláttam a fordító nevét, biztos voltam benne, hogy elolvasom. Kleinheincz Csilla nekem a legjobb biztosíték arra, hogy a könyv nagyszerű és tutira nem nyúlok mellé. Fumax kiadó is, úgy általában. De Csilla igazi adu ász. Ahogy forgatja a szavakat, az maga fegyver. Át tudja adni a hangulatot, a stílust is, nem csak szavakat pakol egymásutánban, szövegeket fordít. Mondhatni a könyvei rajongója vagyok. Így némiképp elfogult is vagyok a történettel.

Nos, az írónő (fordító) most is hozta a formáját. A könyv felkavaró, szívig hatoló, meghökkentő, megrázó, szórakoztató...és még órákig tudnám sorolni a jelzőket, de nem teszem.

Tartalmilag megfoghatatlan. Egyensúlyoz a veszélyesen brutális valóság és az elmosódott, megfoghatatlan mese, természetfeletti vagy varázslatos között. Igazán veszélyes könyv, mert így mindenki azt lát bele a történetbe, amit akar.

Érzések garmadáját váltja ki belőlünk. Engem végig a hideg rázott. Nem tudom, hogy Csilla míves szavai ilyenek, vagy maga az író is izgalmas szövegkultúrával rendelkezik...De nem könnyed esti olvasmánynak titulálnám. Pedig úgy indítottam neki a könyvnek. Csak gyors bele kezdek és elalvás előtt olvasok pár oldalt, megnyugvásul, ellazulásnak, kikapcsolódásképpen. Hát nem ez a legalkalmasabb kötet erre. Csak úgy ontja a feszültséget, jó thriller módjára.

Kicsit olyan érzésem volt a természetfeletti részeknél, mintha be lennék rúgva/állva/bódítva. Egy függöny részbe bele kap a szél, fellibben valami, majd vissza is ejti azt. Egy kicsit látok valamit vagy mégsem? Beleképzeltem a dolgokat vagy ott is vannak? 

A szereplők is megfoghatatlanok, kiismerhetetlenek, messziek. De talán ez adja az izgalmasságát a történetnek. Nem a szokványos. A szomszéd is lehetne vagy a sarki zöldséges, de mégis oly távolinak tűnik. Mintha velünk nem történnének ilyen dolgok. Pedig de. Csak ki kell nyitnunk az újságokat vagy bekapcsolni a TV-t.

A szereplők: A Hölgy nagy kedvencem lett érzéseivel, empátiájával, sejtelmességével.

A bukott pap, a bűnösök, az igazgató...mind-mind izgalmas karakterek, akik szép lassan viszik előre a történetet bússágával, töménységével együtt.

Töménységével, mert bizony tömény dráma, fájdalmasság, sötétség. Néhol egy kis fénypászma, de kihuny az is egy idő után. Totális letargia, bizonyosság, hogy ide sosem akarok kerülni.

Nézzük ami biztos. Egy börtön a semmi közepén, ami a legrosszabbnál is rosszabb. Egy élhetetlen élet, ahol eleve mínusszal indultak. Kilátástalanság. Embersorsok. Drámák. 

A dolgok mögé nézet az író. Hiszen a legrosszabban is van egy csipetnyi jó. Ahogy a makulátlan sem teljesen az, van benne némi rossz is. 

Te elképzelted már, hogy milyen lehet az az élet, ahol semmi esélyed? Ahol a megváltó végre vágysz? Mert a halál százszor csábítóbb, mint az élet! Ahol sosincs világos? Ahol mélyen elzárva vagy és sosem kerülhetsz ki? Vajon milyen cselekedet kell ahhoz, hogy annyira bezárjanak, hogy még a kulcsot is eldobják?

Bizony mégsem vagyok elégedett az értékelésemmel. Egy nagy kupac szó Csilla és Rene írásához képest. Nem tudom még csak megközelíteni sem nektek a könyv milyenségét.

Sejtetni, mint az írónő, talán. De nem többet. 

Egy olyan könyv, amin izgulhatsz, drámát olvashatsz, sejthetsz, érezhetsz, várhatsz...

Ha a kézzel fogható dolgokat szereted és a szájba rágós mondatokat, akkor nem a te könyved. Ha a természetfelettit és a drámát nem kedveled, akkor sem ajánlom neked. Viszont ha egy jót akarsz olvasni, akkor vedd kezedbe mindenképpen!

A borítót értem és nem ronda a maga nemében, de nem adja vissza a hangulatot és a tartalmat. 

Elmosódott, ködös, igazi lovakat jobban el tudtam volna képzelni a rácsok mögött.

Köszönöm az élményt a Fumax kiadónak!

Fülszöveg:

“Még a szörnyeknek is szükségük van a békére. Még a szörnyeknek is szükségük van valakire, aki valóban meg akarja hallgatni – és hallani – őket, hogy egy napon megtaláljuk a szavakat, amelyek többek üres dobozoknál. Talán akkor megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrejöjjenek.”

A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek.

Két kívülálló lép világába: egy bukott Pap és a Hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsákat kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és bűnösségről, míg végül a Hölgy saját megdöbbentő múltjára is fény derül.

És a rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki.

Mert még a szörnyeknek is van történetük.

Ez a fájdalommal teli, ugyanakkor költői regény emlékeztet a mindannyiunkat összekötő emberségre, és arra, hogy még a legszörnyűbb, rémálomba illő valóságban is létezhet szépség és szeretet.

A kötetet a neves műfordító és írónő, Kleinheincz Csilla ültette át magyar nyelvre.

RENE DENFELD hivatalos munkaköre szerint nyomozó, méghozzá a halálsoron várakozó elítéltek ügyeit deríti fel minél alaposabban, hogy minden kétséget kizáróan tisztázza bűnösségük kérdését. Publikált már többek között a világ egyik legrangosabb újsága, a New York Times hasábjain is. Az elvarázsoltak az első regénye, előtte három szociológiai-kulturális témájú kötete is megjelent. Három örökbe fogadott gyermeket nevel.

Fumax kiadó

222 oldal

Fordította: Kleinheincz Csilla