Gregus Gábor Pillanatnyi ​elmezavar

Zavarba ejtő borító és tartalom. A külcsín alapján valami teljesen más belbecsre asszociáltam. Eléggé eszement amúgy.
Belbecs?
Úgy indul mint egy megtörtént önéletrajzi rész, majd átcsap kedves mesébe, ami aztán vált némi szürrealista, horrorszerű rémálomba, ami néhol vicces, néhol kevésbé, néhol véres, néhol pedig ki tudja milyen. 
A könyv olvasása közben végig az járt az eszemben, hogy vajon az író mit ivott/szívott/szedett a mű megírása közben? Mert én is kérek! 
A cím tökéletesen lefedi a tartalmat.
Néhol elvesztettem a fonalat. Néhol zavarba ejtett. Máskor jót szórakoztam, nevettem vagy rácsodálkoztam az emberi agy fantáziadússágára. 
Azt viszont ha megveszek sem tudom megmondani, hogy tetszett-e igazán vagy sem. Olyan köztes talán. Van ami igen, van ami kevésbé.
A világ, világfelépítés, a "lények" nagyon klasszak és egyediek voltak. Igazán jó mese lett volna belőle (felnőtteknek)is, ha nincs benne vér és szex és egyebek. 
A párbeszédek kevésbé voltak tetszetősek. Az erőltetett szót használnám talán rá. Nem mindig, de sokszor úgy éreztem.
Az elbeszélő részek megint okésak voltak. Kifejezőek.
A karakterek izgalmasak és jól kitárgyaltak. Viszont annyian voltak, mint égen a csillag. Alaposan bele keveredtem, ki-kivel van, ha kihagytam egy nap olvasást. De legalább a létrehozott lények és a nevek fantáziadúsak voltak.
Egy nagy kérdőjel maradta bennem a könyv végére. 
Értem, mit akart megírni az író. Miről szólt. De mégis maradt a kérdőjel. Biztos azt olvastam, amit?
Vajon más is azt olvasta ki belőle mint én? Animák, emberek akik valami erő birtokában vannak, lényeg. Tiszta szimbolika.
Ráadásul szerintem egy kis bújtatott társadalomkritika is egyben.
Azt hiszem a jövőben még egyszer neki veselkedek ennek a műnek, mert elég komplex volt, egyszer nem elég.

Köszönöm az élményt és a könyvet az írónak!

Underground kiadó
518 oldal
recenzió

Majsányi Kati Erdőmese

Egy varázslatosan szép könyv érkezett hozzám, nem épp a napokban, hanem már túlon-túl rég.

És most végre volt időm kézbe venni. Kislányomat már most megigézte a borítója és kérte, hogy rakjam félre neki, ha már tud olvasni.

A borító olyan varázsos, mint a belső, ebben igazat adok neki. De még nem 5 éveseknek való. 

Inkább amolyan felnőtt mese vagy inkább fiatal felnőtteknek, tiniknek szóló történet. 

Varázsos és szépséges a belseje is, nem csak a köntöse. Szól ez szerelemről, barátságról, családról, összetartásról, a természetről és sok belső értékről. 

Megmutatkoznak benne tündérek, manók, emberek, kastélyok és biz gonoszság is.

De főként pozitív csengése van minden fejezetnek. 

Felnőttként túl pozitív is. Az jutott az eszembe a könyv olvasása közben, hogy el lehet telni vele. 

Vagy már nagyon hozzászoktunk, természetesnek vesszük a erdő rombolást, árulást, ármányt, boldogtalanságot, vitákat és gyilkolászást?

Már egy kis boldogság, tisztaság, jó, meglep bennünket? Hová tettük az ingerküszöbünket? 

Az én ízlésemnek túl jó, túl rózsaszín volt minden, még tündérmeséhez képest is. Szomorú, hogy itt tartok. Ezen változtatnom kell és több ilyen olvasmányt beiktatni. Szokni kell ezt is, mert elszoktam a sok jótól és széptől. 

Nagyon gyengének és kevésnek éreztem a történetet az elején. Pedig jól megírt és szépen cizellált történet, kedves kis szereplőkkel. Talán egy hangyányit többet szerettem volna kapni a felszín alattiról, a karakterekből. Még többet a világból. Nem tudom. Sokáig éreztem e kettősséget. Jó, jó, de valami hiányzik, valami nem kerek. A végére kerek lett. Nem kellett, hogy több legyen, hanem nekem kellett változtatni a hozzáálláson. Így teljes szívvel ajánlom azoknak, akik szeretnének egy kis csodásat, egy kis boldogságosat, egy kis szépséget olvasni, izgalmasan, fordulatokkal telve, megírva.

A stílus nagyon jó. Mindenképpen el kell olvasnom az írónő másik könyvét is utólag! 

Választékosan fejezi ki magát, élnek a történet szálai, megelevenedik a háttér, mint egy filmben/mesében. A beszélgetésekre viszont több időt fordíthatott volna. A körítés túl jó, a párbeszédek kevesek hozzá kicsit.

A karakterekkel többé-kevésbé elégedett voltam. Kicsit még jobban kidolgozottak lehettek volna, de jól kitaláltak.

A kedvencem pedig Detre és Márton kapcsolata volt. Tündér és ember, varázsos és varázstalan kapcsolata, egymás mellett élése, kettőjük találkozása volt.

Tanulás is akad a könyvben. Szépség is. Emberi kapcsolatok hálója. Szerettem, szép volt, jó volt.

Köszönöm a kötetet az Álomgyár kiadónak!

Fülszöveg:

Mi ​történik, ha a tündérek világa találkozik az emberekével? Vajon megértik-e egymást? Szeretet vagy gyűlölet alakul ki köztük, vagy esetleg a szerelem dúlja fel a két világot? A király első lovagja hatalmat, gyönyörű feleséget szerez vitézségével, s a királyi adománnyal, tudtán kívül, tündér lakta erdő birtokosa is lesz. A vadon rejtekében már hosszú idő óta háborítatlanul éltek a tündérek, manók, koboldok. Békés világukat feldúlja Csanád lovag, a vidék új ura: itt építteti fel várát. Az erdő védelmezője, a csodálatos erdőtündér bosszút esküszik. Az erdőt egy szörny keríti hatalmába, nyomtalanul eltűnik a várúrnő, s a vár elátkozottá válik. Az itt nevelkedő két apród, Márton és Detre, a vár és az erdő közti harcok középpontjába kerül. Izgalmas kalandok és veszélyes harcok árán érnek férfivá, sőt lovaggá. És egy valódi lovag életéből a szerelem sem hiányozhat.

Idézet:

A manó onnan kapta a nevét, hogy a természet nagy, közös törvényeinek dallamát ő ismerte, ő dúdolta el, tőle tanulták meg a növények, állatok, még a tündérek is észrevétlenül.
– Az emberek elvesztették a hallásukat, s már régen nem értik dúdolásomat – mondta borúsan a manó. – Ezért van a legtöbb baj a világban.

432 oldal

Álomgyár kiadó

recenzió

Bogár Erika Végtelen ​Mezők Vándora

Egy gyorsan olvasható, rövid és könnyed délutáni könyv, ám megtévesztő. A belsője nem ezt tükrözi. Rövid és velős.
Bevallom az én értékelésem is rövid lesz.
A könyv tele van érzelmekkel, mondanivalóval, gondolkodni is lehet rajta jelentősen.
Igaz, nagy részt nem túl vidám végük lett a kis részleteknek, ám mégsem lettem szomorú.
Apró, rövidke történetek, ám majdnem mindegyik megérintett egy pár perc erejéig. És mégsem éreztem dühöt, csalódottságot, bút és bánatot. Inkább csak felemelt.

Vannak mese szerű, fantasy és valós történetek is benne.
Ám mindegyiknek van tanulsága, megfejteni valója.

Erika stílusa ki tud teljesedni a könyvben, rövidsége ellenére is. Előző, hosszú kötetét olvastam, amit szintén szerettem, de leltem benne hibákat. Most ez a könyv sokkal jobban tetszett. Azt kell mondjam megérett az írásmódja, kifinomultabb, összeszedettebb és aprólékosabb. Jobban fejezi ki magát és elénk tárja mélyebb érzéseit is. Szereplői kevésbé kifejtettek, ám így is szerethetők, követhetők, féltőn olvassuk történetük szálát.
Nem vagyok nagy novella kedvelő, de most igazán jól esett!


Személy szerinti kedvencem egy szerelmes rész volt a vadász és egy állatorvos lány között, természetet, erotikát csempészve bele. Imádtam és többször is átolvastam.

Egy szépséges borító, még több történet és egy jó kiadó kellene Erikának. A körítés és reklám hiányzik-e könyvnek. 
Annyira megérdemelné a nagyobb felhajtást, ismeretséget.

Jó, hogy ezt vettem kézbe karácsonyi olvasnivaló gyanánt. Felüdített, megrendített, könnyeket csalt a szemembe, de érzésekkel töltött meg!

A könyvet köszönöm az írónőnek!

Fülszöveg:
„Bogár Erika minden itt olvasható novellájában megtalálhatóak a mély érzelmek, az örömök és a fájdalmak, az emberi gyarlóságok, a becsület vagy a becstelenség, és az Olvasó rádöbben: szinte alig létezik mai életünkben olyasmi, ami az idők során képes radikálisan változni. Az önzés, a kegyetlenség, az erőnkkel való visszaélés mindig létezett, és létezni is fog. 
Ám hiába tudatosítjuk mindezt önmagunkban, mégsem érzünk az írónő novelláinak elolvasása után letargiát, legfeljebb némi léleképítő szomorkás ízt, ami ugyanúgy a magasabb szintre emelkedés irányába képes az emberi pszichét fordítani. 
Jobbá lenni, és jobbá tenni másokat és magunkat! –, ez villan elsőnek az Olvasó elé, ha a novellák esetleges burkolt célját boncolgatja.”

Publio kiadó
recenzió
104 oldal

Benyák Zoltán: A ​nagy illúzió és még egy kicsit több

Mint ahogy a könyv címe is mutatja, ez egy illúzió könyv. 
Hogy mit értek én ez alatt? Egy sajátságos kategória. Valami olyat jelent számomra, mint mondjuk Joanne Harris köteteinél egyfajta hangulatkeltés, az ételek mámorító imádata. Benyák Zoltán is remekül közvetít írásaival. Itt az illúzió témakörét járja körül(nem az ételét, mint az írónő), a halálét, a halál utáni lét és az emlékezését. Nem minden az, aminek látszik.
Tele van szürreális álmokkal, elképzelt valóságokkal egy kereten belül. Elborult egy történet, de csakis jó értelemben.
Ha kezedbe veszed, ne egy normális, megszokott könyvet képzelj el, hanem egy rémálommesét. Merőben mást. 
Nézz a dolgok mögé. Amit olvasol, az csak egy rétege a szeletnek. Van mögötte több is.
Nem titok, hogy Benyák Zoltán más könyvét is olvastam már. És bizony mindben olyan értékeket fedeztem fel, amit érdemes volt a nagyérdemű elé tárni. Megfontolandó. Elgondolkodtató.

Néhol elvesztem benne és néhol magaménak éreztem az élethelyzeteket, bölcsességeket, magát a történetet.

A szereplők jellemfejlődése valami fantasztikus. Reális képet ad egy hús-vér ember kétségeiről, tépelődéseiről, félelemeiről.
Nina, a főhősnő. Az elején nem volt szimpatikus nekem. Túl nyegle és olyan semmilyen volt. Majd fokozatosan érzelmeket kapott és jellemet, úgy kezdtem megkedvelni.
Tomnál, az igazi fő-főszereplőnél még most is hezitálok, hogy kedveltem-e őt vagy sem. Végig fejtörést okozott nekem, mert néhol, egyes tulajdonságai, cselekedetei által úgy éreztem kedvelem, majd egy szóval lerombolta ezt.

A nyelvezetről nem sok említést teszek. Az író hozta a szokottat és elvártat, ami színvonalas, érhető és élvezetes.

A borítója gyönyörű.

A könyv olvasás után sem eresztett. Számos kérdés merült föl bennem, amit végül fel is tettem az írónak. Ezúton is köszönöm a gyors válaszokat.

- Mesélj nekem a történet ötletének keletkezéséről? 

A nagy illúzió ötlete egy sírfeliratból származik, amit még gyerekként láttam. 

„Csak az hal meg, akit elfelednek.” 

Ha jól emlékszem, így szólt. Az adta a magvát az egész sztorinak, és a hajtóereje lett. A nagy illúzió főhőse azért hős, mert nem olcsó fogásokkal akarja elérni a túlvilági öröklétet, nem akarja azt kihasználni, hogy az ember eredendően a rosszra emlékszik jobban, mint a jó dolgokra. Ezt a fogást inkább az ellenlábasai használják a történetben. Tom Pastor viszont jobb ember akar lenni halálában, mint életében. A lányát akarja megmenteni, hogy az emlékezzen rá, és így tartsa életben. Ez így sokkal erősebb lánc, ami biztosítékot ad neki.

- Mennyi személyes álmokból tevődik össze a történet álom vonala?

Inkább vágyakból táplálkozik. Abból a nagyszerű fantazmagóriákból, hogy azokkal az emberekkel, akik hatással voltak ránk, akik alakítottak minket, azokkal találkozhatunk odaát. A hőseinkkel, a kedvenc költőnkkel, akik fontos szavakat adtak, a zenészeinkkel, a színészekkel. Persze ez csak hab a tortán, a lényeg, hogy együtt lehetünk azokkal a szeretteinkkel, akik fontosak voltak számunkra, de egyszer már elvesztettük őket. A halál traumája után biztosan jobban értékeljük őket. Az álom vonal, nem is biztos, hogy álom vonal. Talán meg is történik, talán tényleg minden így van… 

- Mi a te személyes rémálmod?

Szerencsére rémálmomból sok akad. Örülök mindnek, még akkor is, ha néha levegőt kapkodva kell felülnöm az ágyon. Belőlük írok. A Keselyűember is egy ilyen. Ő is gyerekkorom óta felbukkan időnként. Nekem olyan halálmadár ő, mint a holló Poe-nak. Kiválóan szimbolizálja az elmúlást, és örülök, neki, hogy az álmokból kilépve végre megkapta a saját regényét.

 

- Ha a szereplőd bőrébe bújhatnál, visszamennél szívesen a halál előtti életbe vagy maradnál a haláliba?

Én a lányommal akarnék maradni, bármelyik oldal is legyen az. Neki nehezebb dolga van, mert magát kellett feláldoznia, ha meg akarta menteni a gyermekét. Nem akarok sokat mondani a végkifejletről, mert az poéngyilkosság lenne, de a lényeg, hogy ezzel a befejezéssel, ő igazi hős, és apa lett. Egyszerre lett tragédiája, és aratott mégis olyan győzelmet, amit előtte senki. Hiszem, hogy ez mind benne van az utolsó pár oldalban.

- Szoktak lenni visszatérő álmaid?

Ritkán. Vannak hagyományos álmaim, mikor a napi történések köszönnek vissza. Ezekben nincs semmi különös, vagy említésre méltó. Azokat jobban szeretem, amelyek totálisan elborultak, és mintha semmi közük nem lenne semmihez beleértve a valós dolgaim, vagy akár a fizika törvényei. Ezek igazi szürreális csemegék. A legtöbbször esélyem sincs megfejteni őket, csak bámulom a bizarrságukat. Nagyon ritkán álmodom színesben. A legtöbbször minden fekete – fehér. Ez már önmagában is rémisztő, hát még mikor egy alak, fürdőköpenyben, mezítláb, egy domb tetején áll, nem látom az arcát, és fogalmam sincs, mit akar. Talán egy nap majd rájövök. Szeretek ilyeneket álmodni, mert bár megrémisztenek engem is, de imádok töprengeni rajtuk. 

- Mit gondolsz, ha ténylegesen az biztosítja a hosszú létet a túlvilágon, hogy hányan emlékeznek rád, mennyire lennél hosszú "életű" ott?

Fogalmam sincs. Nem hiszem, hogy rám kellene emlékezni. Sokkal fontosabbak a történetek. Azokban úgy érzem olyan dolgok vannak, amelyekre megéri emlékezni. 

Az Ars Fatalis egy útmutató a mindennapok csodáihoz.

Az idő bolondjai egy szép melankolikus mese a megtorpant időt elszenvedő emberekről egy szigeten.

A Csavargók dala hontalanjai, akik egy kidobott csecsemőt találnak a  szemétben a közönyt próbálják legyőzni. 

A nagy illúzió pedig a halál utáni nagy kalandokról szól. 

Azt remélem, hogy ezek olyan könyvek lettek, amelyek túlélnek majd engem is.   

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Fülszöveg:
Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa. 
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. 
De az életének ezzel még koránt sincs vége. 
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit. 
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál. 
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Idézet:
Nem voltak felhők az égen, így a csillagmező egészen káprázatosan rajzolódott ki a fejük felett. A Tejút folyója, a távoli napok színe, mind olyan élesnek és kontúrosnak látszott, mint egy nagyvárosból nézve soha. Tom azon morfondírozott, hogyan tudná ezt lefesteni, és hogy a csillagos égbolt lefestése akkora sablon, és olyannyira kerülendő, hogy mégis meg kellene csinálnia.

Athenaeum kiadó
368 oldal

Anita Wekker A 6.25-ös járat

Köszönöm az írónak, hogy elolvashattam!
A borító keltette fel a figyelmem. 
Viszont a fülszöveg rövidsége miatt féltem is tőle, na meg a magánkiadás volta miatt. 
Féltem, hogy egy buszos, maroknyi kis csapat számára mi tartogathat a történt, és az engem mennyire fog érdekelni. Féltem, hogy nem lesz-e zagyva, szóismétléses, csapnivaló ötletekkel teli vagy nem lesz-e egyhangú, unalmas, érdektelen.
A lehetőség végül is benne volt a témában. 
Az író élt is vele, meg nem is. 
Nagyon szépen fejezi ki magát. Jó volt olvasni. 
A szófordulatokkal, kifejezésekkel, hasonlatokkal, a leíró részekben nem is volt hiba. A párbeszédeken van még némi csiszolni való. De semmi eget verő gond nincs. Kár volt annyira félnem tőle. 
Haladós, könnyen olvasható a tartalom. 
A ritmusa gyors, amit könnyen felvehetünk.
Érdekes történetvezetés.
Az ötlet, ami a buszon történik, jól is van kivitelezve. A lezárás meglepő fordulatot tartalmaz.
Kifejezetten tetszik, hogy a szituáció magyar honba visz, magyar nevekkel, helyszínekkel, mentalitással.


Viszont valami hiányzott a könyvből. Nem tudom pontosan, mi az.
Talán a szálak összefésülése. 
A zökkenőmentesség, folytonosság. 
Esetleg az a tény, hogy friss író, és még gyerekcipőben jár a karakterek kivitelezése, az érzelmeik kifejezése, árnyalásuk.
A fordulópontok, tetőpontok megírásának fokozása?
A hangulatkeltés alakulóban, de még szintén kellene neki egy kis ráncba szedés.
A látványos misztikum erőteljesebb kiemelése, körbeírása, magyarázata.
Nem tudom.
Jó volt olvasni, ígéretes kezdet. De van még vele munka.
Simán el tudnék képzelni árnyaltabb, kicsit mélyebb karaktereket, a történethez több leírást, a krimi szálhoz még több adalékot, a misztikumra való ráerősítést és persze az oldalszám növelését...

Fülszöveg:
A fiatal, depressziós Bence mit sem sejtve száll fel a távolsági buszra, remélve, hogy nemsokára otthon lehet. Rövidesen rejtélyes árny ereszkedik le az égből, és a busznak nyoma vész. A foglyul ejtett utasok bármit megtennének a szabadulásért, azonban hamarosan világossá válik számukra, hogy a valódi veszély nem a buszon kívül leselkedik rájuk.

110 oldal
Magánkiadás

Cserenkó Gábor Nem veled nevetek

Gábor előző könyvét is olvastam, már csak azért is, mert földim. És bevallom jól is esett, pedig a novella nem az én műfajom. Azóta szívesen kísérletezek ezzel a könyvtémával.

Örülök, hogy újabb kötettel bővült Gábor palettája, noha még mindig nem barátkoztam meg teljesen a novella jelleggel. Ráadásul én tartom őt annyira jó írónak, hogy egy egész történetet is tudna szőni, nem csak sok kis rövidkét. 
Ezúton is kérem, hogy írjon egy "egész estés" könyvet! 

A mostani, tartalmát nézve a párkeresés, a csajozás művészetét, nehézségeit, faramuciságát veszi górcső alá, így nem igazán én vagyok a célközönség. Elég régen csajoztam már. Akarom mondani még sosem csajoztam, így fura volt bele képzelni magam a történetekbe. Pasizni is ezer és ezer egy éve ha. De igaz se volt tán...

Jókat kuncogtam, meghatódtam, az igazságtalanságtól felkiáltottam, erőst dörzsöltem a szemem néha a lapok között bolyongva. 

Érdekes volt a másik oldalt olvasni, férfi szemmel látni a párkapcsolat keresési, a tapogatózó megnyilvánulásokat.

90 oldal kicsinység, hamar a magamévá tettem. Elszórakoztatott, néhol elbűvölt, néhol elszörnyedtetett.

Vajon miért nem sikeresebb? A molyos nagy olvasó portálon miért csak én írtam értékelést róla?Megérdemelné, hogy felkapottabb legyen. Hogy olvasottabb!
Viszont azt megemlíteném, hogy jelen esetben nem érintett meg. Egy-egy rövid rész talán, de úgy egyben nézve, most távolról figyeltem, olvastam és nem került hozzám közel. Nem tudom, hogy a mostani nagy könyvdömpingemnek köszönhető vagy nem a jó időpontban vettem elő...
Mondhatnám a történet görbe tükör a mai világnak és emberiségnek. Szatírának is beillő.
Korrajznak is elmegy majd, pár évtized múltán. 
Külön-külön nem ragadnék ki részleteket, szösszeneteket, amik tetszettek, hiszen mindenkinek van saját kedvence. Vagy ha olvassa, lesz.
Maradtak bennem kérdések. Végül párra lelt valaki a történetek során? Mennyi saját történés, mennyi saját észlelés és  a képzelet szüleménye vajon?
Sajnos többet nem tudok kihámozni magamból a könyvről, mert annyira szerte ágazó, apró történések vannak benne, amikről egyesével beszélve talán lenne értelme tovább fejtegetnem, szőni a szavakat.. De akkor minek olvasnátok el? Ugye?

Ajánlom olvasásra, ha férfi vagy, ha párt keresel, ha nő vagy, ha párkapcsolatod van és visszanéznél.

Köszönöm a kötetet a szerzőnek, Cserenkó Gábornak!

Fülszöveg:

A szerző újabb kötetében a társkeresés és a párválasztás tematikáját járja körül. Iróniával fűszerezett történeteivel átfogó képet kíván nyújtani. Egyfajta görbe tükröt tár az olvasó elé, megmutatva bennük: milyenek is vagyunk… Az írások esendőségünkről, gyarlóságainkról, kényelmünkről, vágyainkról, félelmeinkről – emberi dolgainkról szólnak.Buktatókról – amelyek a szerző szerint – legtöbbünkkel előfordulhatnak.

Cserenkó Gábor (1978, Kalocsa) könyvtárosként végzett a bajai Eötvös József Főiskolán. Dolgozott iskolában, könyvtárban, kulturális újságíróként. Tevékenykedett rendezvényszervezőként, újságszerkesztőként, vezetett filmklubokat. Filmes témájú írásaival, előadásaival sokáig szerepelt a bajai Uránia Mozi műsorán. 2002 óta ír. Novellái, kisprózái elsősorban online fórumokon olvashatók. Első könyve 2012 –ben, Talán a dalok címmel jelent meg.

Hungarovox kiadó
90 oldal
2015-s kiadás
novella, kortárs

Benyák Zoltán Ars Fatalis

Benyák Zoltán könyvénél nem tudtam mit is várhatok. Köztudott, hogy nem vagyok oda a kortárs magyar írók könyveiért. 

10 könyvből 7 nem tetszik általában. Nem tudom miért alakult így.

A férfi kortárs írók könyveire még érzékenyebb vagyok ráadásul, ott a 10 könyvből 9 nem az én könyvem.

De most kellemesen csalódtam.

A hangulat sötét, a nyelvezete körülírós, a fejtegetései hosszan tartók, és mégis bejött a könyv stílusa. Pedig ezek alapján nekem nagyon utálnom kellett volna. És mégsem!

A borítója igazán különlegesre sikeredett, ami hűen tükrözi a bel tartalmat is.

Már itt nyert ügye volt nálam a könyvnek.

Az elején nehezen szoktam hozzá a stílushoz,  nyelvezethez, a szóhasználathoz. De ez az apróság nem tartott hosszan. 

A mondanivalója izgalmas és igazán egyedülállóra sikerült. Álljunk meg egy kicsit és gondolkozzunk el, mi a fontos nekünk a világban. Mi az, aminek hiánya szürkeséget okozna, ha eltűnne?

Te hiszel a sorsban, a végzetben, a jobb és a balszerencsében, a csodákban, a halál és a szerelem angyalában, az emlékek őrizőiben, az ihletben, a hősiességben, a múzsákban...és hasonló különös dolgokban? Vagy szerinted mindenki a saját sorsának kovácsa?

Nos, én hiszem, hogy valaki, vagy valami van, ami irányítja az életünk. Bár van beleszólásunk is.

Nehezebb lenne az életünk nélkülük és sötétebb, kevésbé színes.

Ami igazán egyedivé teszi a könyvet az az, hogy hús-vér emberek kapták ezeket a nehéz, ám olykor szép munkákat jelen esetben.

A könyvünk főszereplője Anton Pal nem kisebb dologra született, minthogy megtalálja és megvédelmezze, vagy csak megismerje őket személyesen, közben bejárja a világot… 

Zoltán szereplői mind mulatságos, érdekes figurák. 

Szívesen megismertem volna külön-külön is őket, egy hosszabb fejezet erejéig. Bár akkor elvesztették volna  a varázsuk, a titokzatosságuk. Hiányoltam az érzelmeik, a kinézetük, nem csak a mesés adományuk érdekelt volna és hogy hogyan jutottak el oda, ahol most tartanak.

Legjobban a halált bírtam a kalapjával, ami fura.

Anton Pal és Merin viszont maradt a titokzatosság szintjén. Ők keveset kaptak a könyvtől, pedig ők a fő mozgatórugói a történetnek. Az ő fejezetük hová lett? Rettenetesen hiányoltam.

A filozófiai értekezéseket is színesen adja elő az író, nem szájbarágós, tukmálós. Kellettek a könyvbe, alátámasztják megfelelő helyeken a szituációt. Nem mellesleg viszik a történetet előre, izgalmas gondolkodni valót adnak az olvasónak a történet mellé.

A szerkezeti felépítése sem  az unalomig ismételt. Kapunk egy kis szeletet a tortából, egy szereplőről piciny részletet,  majd az egészről kapunk némi képet, ami mutatja a történteket egészében. Utána ismét egy új szeletkéjét, egy új szereplő sorsát olvashatjuk. 

Nem találhatunk viszont igazi lezárást. Mindenki döntse el maga, melyik térfélén áll, ki győzzön szíve szerint. Ezt furcsának tartottam. Azt hittem olyan igazi lezárás lesz, ami visszavonhatatlan, megmásíthatatlan.

A könyv elolvasásának lehetőségét köszönöm az írónak!

Fülszöveg: 
Anton Pal sosem kutatta az élet nagy titkait, annak mozgatórugóját, a sorsot, a szerencsét, a végzetet. Most mégis olyan kalandba keveredik, ami fenekestől fordítja fel a világképét. 
Egy üveggolyó Isztambul piacáról, egy pár dobókocka egy budapesti bolondokháza mélyéről, egy lány Párizs metrójából, egy férfi fekete kalapban, egy holló tolla. 
Benyák Zoltán nemcsak érdekfeszítő történetet kínál az Ars Fatalis lapjain. Sorai észrevétlenül telepednek az olvasóra, és ott maradnak a könyv olvasása után is.

Idézet:

Az embert nem a bőre, szeme vagy haja színe jellemzi, hanem a létezés folyamán elszenvedett sebesülései.

Kinek ajánlanám? 

Annak, aki szeretne hinni a csodákban, aki egy mesés utazás részese akar lenni

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne:

 Az emberi/isteni sorsok alakulása

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből:

Hiányoltam a szereplők érzéseit, gondolatait.

Grafoman kiadó

recenzió

268 oldal

Oravecz Nóra: Összekötve

Bevallom már megint egy gyönyörű borító áldozatává lettem.

Annyira szépséges és érdekes, hogy a megjelenése előtt rögtön landolt a kívánságlistámon, fülszöveg, utána olvasás, ajánlás nélkül.

Aztán a Libri kiadó volt olyan kedves, hogy elküldte!

Madarat lehetett fogatni velem, mikor megérkezett.

Élőben még szebb, higgyétek el!

Kétféleképpen lehet nekikezdeni az olvasásának.

Vagy véresen komolyan veszed minden szavát és hívő leszel, esetleg nagyon fogod utálni.

A másik lehetőség pedig az, hogy szórakozol egyet.

Ne várj nagy irodalmi értéket, cirádás, barokkos körmondatokat. Ne várj nagy mondanivalót. Csak élvezd a nőcis nyelvezetet és akkor tetszeni fog a mű. Olyan, mint egy esti könnyed, csajos csevegés egy pohár bor vagy koktél mellett, ahol kibeszélitek az aktuális pasitok, munkahelyetek, az élethelyzetet, amiben vagytok. Semmi komoly, semmi mélység, csak jóleső beszélgetés a barátokkal.

Ugye milyen jól esik az, egy strapás nap után? 

Oravecz Nóra, az író szemtelenül fiatal.

Talán önmagát írja meg a könyvében, vagy ő is tükröt tart a mai fiatalok elé? Nem tudom eldönteni.. 

Az elején nehezen szoktam meg a könyvet.

Nóra stílusa igencsak friss, mai. Igazi csajos és lendületes. Nyers, szókimondó. Szóval tőlem roppant messze álló.

Elszomorított, hogy léggé egysíkú a nyelvezete és alap mondatokból áll nagyrészt. Kevés a leírás. Kevés az alaphelyzetek, emberi kinézet, a táj vagy bármi bemutatása, leírása. Én nagyon hiányoltam. Szerintem nagyban élvezetesebbé tette volna a könyvet.

Idegen volt tőlem, a Facebook,Twitter és hasonló kifejezéseket olvasni könyvben, pedig mai csirke vagyok és én is használom ezeket az oldalakat. Nehezen szoktam meg,, hogy ennyire modern dolgok is helyet kaptak a történetben.

Így 

Számomra túlságosan friss a könyv és fiatalos, na meg nem jó időszakomban kapott pont el. 

Nem vagyok túl idős  (igaz attól függ, honnan nézzük), és mégis nehéz volt bele helyezkedni a főszereplő életébe. Sokszor nem tudtam, hogy most akkor nyafog vagy dicsekszik. Szeressem, megsajnáljam vagy pont felpofozzam a butaságaiért.

Kloé, esetünkben a főszereplő, nagyon távol áll az én mentalistásomtól.

Laza, éli az életét úgy, hogy neki jó legyen, más nem számít.. 

Kerüli a kötöttségeket, fél tőlük, ezzel megkeseríti a saját boldogságát.

Rengeteg barátja, avagy inkább haverja van. 

Nem éreztem, hogy a "közeli" barátait tényleg közel engedte volna magához, nem csak kihasználta, hogy éppen ott voltak. Nem tűntek igazi barátságoknak.

Nem tudnék ennyire fesztelen lenni az idegenekkel sem. A pasik jönnek-mennek az életében, de egyik sem az igazi, valami mindig félrecsúszik.

Munkából buliba, buliból pedig másnaposan beesik a munkába (nem tudnék ilyen könnyed életet élni sem).

Egy jó vásárlást többre tart, mint egy emberi kapcsolatot. Fontos neki a külső, amit ezerszer elolvashattunk a könyvben. 

Egyszóval mélységesen felszínes!

És észre sem veszi, hogy nem boldog, olyan dolgok után vágyakozik, ami elérhető lenne, némi változtatással.. Mindig másra vagy másvalakire vágyik. Saját maga rontja el az életét a felszínességével, a látszat dolgokkal, míg nem jön egy pasi, aki még tőle is nemtörődöm módon áll az élethez. Egyfajta görbe tükröt mutat neki. Kloé a  saját rossz tulajdonságát kapja vissza Benitől, amibe bele is törik a bicskája.

Benit nem tudtam hova tenni. Taszított az elejétől kezdve. Ezek a típusú pasik mindig kiestek az érdeklődési körömön. Nem szeretem a szeszélyes, titkolózó embereket.A végén sem értettem meg őt.

Míg Kloé valamiféle mélységet és jellemfejlődést összeszedett, ő azt is elkerülte.

Viszont kettőjük kapcsolatának alakulása igazán tetszett. Főként, ahogy Kloé változott és érezni, gondolkodni kezdett. Még ha ehhez egy fura hitvallás is segítette hozzá.

Pedig a  felszínes főszereplő után ez a "lelki társak" vagyunk s alakítjuk egymás életét maszlag táncolt a legjobban az idegeimen. Nem hiszek benne. Ez a szívem joga, más pont ebben hisz. Elfogadom. De a könyvben túl lett tárgyalva. Az utolsó oldalak erről szóltak csak jobbára, elvéve a könyv lezser báját.

Elvéve azt, amitől a könyv tetszett.

Viszont egy nagy piros pont a befejezésért!

Rózsaszín cukorfelhőt képzeltem és tessék, alaposan meglepett.

Ami még zavart, az az idő. Egyszerűen nem volt jól tagolva. Nem tudtam, hogy egyes történések között mennyi idő telt el. Néhol egy-két órát, majd következőnek heteket éreztem. De leírva nem volt, csak sejtés alapján gondolom így. Jobb szerkesztéssel orvosolható ez a hiba, vagy pár plusz sorral, vagy a fejezetek időpontozásával.

Ez a post olvasása után világosan kisejlik, hogy magam sem tudom mennyire tetszett a könyv vagy mennyire nem.

Egyes mozzanatai nagyon jók voltak, míg mások nem tetszettek.

Szóval még újra kell olvasnom egyszer biztosan, hogy állást fogjak tudni foglalni.

Úgy bírom, mikor elalvás előtt vagy teregetés közben olyan szépen megfogalmazom a könyvről a mondanivalóm, aztán mikor időm engedi végre, hogy le is írjam, juszt egy sor sem jut eszembe belőle.

Így mindig más lesz a postból, mint kigondoltam eredetileg. A jövőben veszek egy diktafont (feltéve, ha nyerek a lottón) és bele mondom a gondolataim, hogy ne szálljanak el a levegőben.

Fülszöveg: 

Kloé igazán elégedett az életével. Remek munkája van, szép lakása Budán, imád bulizni, szeretik a barátai, mindig eléri, amit akar. Csak hát a szerelem… az hiányzik az életéből. Mert valahogy mindig rosszul választ. 
Ám amikor megismeri Benit, minden megváltozik. Mert ez a fiú különleges. Legalábbis elsőre úgy tűnik. Csakhogy, ahogy jobban megismerkednek, Kloénak be kell látnia: Beni talán még a többieknél is rosszabb. De akkor vajon miért vonzódik hozzá mégis ennyire? Miért nem tudja kiverni őt a fejéből? 
A lány nem is sejti, hogy köztük valami egészen más fajta kötelék húzódik, ami elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolja az életüket, ha akarják, ha nem. Valami, ami jóval kiegyensúlyozottabb a szerelemnél, és ha hinni mernek benne, örökre megváltoztathatja mindkettőjük sorsát.

Idézet:

Az ölelés nagyon fontos és szent dolog. Amikor ölelsz, sérthetetlen vagy. Amikor ölelsz, megnyílik a lelked, és befogadja a másikét. Nem lehet úgy ölelni, hogy közben bezárod a kapukat, a kulcsokat meg jó szorosan a markodban tartod. Ez nem így működik.

Kinek ajánlanám:

 A mai ifjúság számára ajánlanám inkább ezt a könyvet, ők értékelni fogják, azt hiszem.

A könyvet köszönöm a Libri kiadónak!

Libri kiadó

252 oldal

saját, recenzió

Cserna-Szabó András: Puszibolt

Mindenki csupa jót írt a könyvről.
Nagyon sokan ajánlották nekem.
A csoda tudja, hogy miért gondolták, hogy tetszeni fog nekem.
Mert ez bizony nem az én könyvem, nagyon nem.

Félrevezető a címe.
Én azt gondoltam, hogy egy kis elmélkedés lesz a boldogságról.
Apró szívet tépő, néhol vidám történetekkel tarkítva.
Egy kis szívmelengető könyv, ami ellát jó tanácsokkal vagy életképekkel.

Ehelyett kaptam egy abszurd paródiát.
Egy karikírozott társadalmat, fura fazonokkal és fura történetekkel, némi mondanivalót is.
Néhol gyomorforgatóba átcsapó történeteket, amiket nehezen emésztettem meg.
 Lehet, hogy rossz passzba olvastam, de nekem nem volt poénos, nem vettem a lapot.

Mindenki, a maga módján keresi a boldogságot, de túl szürreálisan , túl szenvedőn, a hosszabb utat választva.
Összefüggő történetek, de egyben végigolvasva, ahogy én tettem túl tömények.

Vagy egyszerűen nem tudom mi volt a hiba  a könyvvel, ha egyszer mindenkinek tetszett.
Lehet, velem van a gond?
Mondjuk sosem szerettem az angol humort, túl durvának és nyersnek éreztem.
Ez hasonló ahhoz.
Vagy talán a kortárs könyvek nem igazán fogyaszthatósága számomra?

Nagyon férfias könyv, hiszen férfi írta.
Ebből következik, hogy a perverzitási faktora számomra túl magas és a vérfolyás száma meghaladja a zombis és egyéb horror műfajú könyveket, amiket mostanában olvastam.
Rengeteg erotikus szó van benne, bár igazi erotikus helyzet nincs.

Nem azt mondom ,hogy rossz könyv. Sőt.
De nem az én könyvem.

 A könyvet köszönöm a Magvető kiadónak!


történet:10/5
helyszín:10/7
 szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/6
 érzelmek, romantika:10/7
 a könyv hangulata:10/6
 a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
 humor: 10/7
 a borító :10/8
fülszöveg:10/8

Magvető kiadó : http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/
saját, recenziós
262 oldal

Hidasi Judit: Áprilisi út

Nem igazán sikerült  magyar, kortárs könyvet, illetve jó könyvet találnom eddig!
De ez a könyv teli találat volt.
Már a borítója megdobogtatta a szívemet, tudtam, hogy az én könyvem lesz.

Nehéz lesz erről a könyvről írnom, igazából a könyv magáért beszél.
De azért megpróbálom persze.

Bár nem azt kaptam végül, amit vártam.
Egy romantikus limonádét vártam és kaptam egy romantikus, ámde boldogtalansággal, tragédiával és szenvedéssel teli, de élő, maga a hangulat könyvet.

A könyv tényleg maga a hangulat!.

Nem történt velem hasonló dolog  sem, sőt,  távol áll tőlem.
De végig éreztem Vera érzéseit, hangulatait, gondolatait, még a ki nem mondottakat is.
Megértettem és átéreztem.
Ő voltam.

A szereplők nagyon jól ábrázoltak, nem a megszokott, unalmas karakterek.
 Van bennük valami igazi és lenyűgöző.
Hogy ki a kedvencem?
Nem Vera vagy a szerelme Bálint. De nem ám.
Hanem  Dávó a nagy kedvenc és Kapitány.
Annyira tetszik a főzéshez való hozzáállása Kapitánynak.
És Dávo története is érdekelne.
Erdős Mária is főszereplő, sok jó dolgot mond, de valahogy még távol állt tőlem, nem tudtam hová tenni.

Az érzéseik leírása tapintható..
Szerettem az írónő leírásait, bármiről is írt éppen a könnyben.
Mindegy, hogy a tájat festette le vagy egy hangulatot, esetleg egy fájdalom szikráit.

Tele volt nagyon jó hangulatokkal. Még a borzalmasan fájó dolgokat is jó volt olvasni.

A könyvnek van egyfajta szaggatottsága, rezdülése.
Bele kell helyezkedni és utána élvezni fogod.

Rengeteg idézetet ki tudtam volna írni belőle nektek, de inkább annyit tanácsolok, olvassátok el ti magatok és leljétek meg benne a saját idézeteiteket és a nektek szóló mondanivalót!
Mert a könyv valós értékeket tartogat ebben a nehezen megélhető világban és van mondanivalója is, fontos!

Maga a romantikus szál nem olyan, ami felejthetetlen lenne.
Az írónő nem ír új dolgot.
De szerethető szál.
Előcsalja az első szerelem emlékét bennem.
Ha másért nem is, de ezért már megérte elolvasni a könyvet szerintem.

Van egy-két szépséghibája is a könyvnek, néhol találtam ellentmondásokat, de nem zavart.
A könyv mondanivalója felülírja!

Nagyon szépen köszönöm a Gabo kiadónak a könyvet!

saját, recenziós
Gabo kiadó: http://www.gabo.hu/hu/
260 oldal



történet:10/8
helyszín:10/7
 szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek, romantika:10/8
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
humor: 10/7
a borító :10/9
fülszöveg:10/8

Zima Szabolcs:A Makedón összeesküvés

Az író keresett meg, ami rögtön szimpatikussá tette számomra a könyvet, bár  a fülszöveg alapján egy kicsit megijedtem( klónok, könyvtár, politikai játszma ...,így együtt elég ijesztően hatottak) .
De nem volt mitől tartanom.
Már a borító levett a lábamról, mikor megérkezett a könyv.
Igényes, szép munka, szépen kidolgozott, figyelemfelkeltő( pedig az Ulpius kiadó gyakran elrontja a borítót) .

Aztán ahogy a könyvet elkezdtem a nyaralásból haza felé az úton, majdnem el is olvastam.
Röviden úgy jellemezném a történetet, hogy Dan Brown :Da Vinci kód-ja izgalmát, nyomozásának érdekes versikéit, gyorsaságát ötvözzük Rejtő Jenő vagy Vavyan Fable humorával, nagyszerű szóhasználataival, érdekes karaktereivel.
Na de azért ennyire röviden nem ússzátok meg a beszámolómat a könyvről.

A szereplők izgalmasak, viccesek, kedvelhetőek, bár kiszámíthatóak, ami nem baj.
Imádtam Bertie és Pat ,Sherlock Holms-os figuráját.Elbűvöltek,szurkoltam nekik.
Esetlenségük, egymás elleni szócsatáik sokszor megnevettettek.
Hölgyekről keveset tudhatunk meg ők végig homályba burkolóznak, így érezhető kik a főszereplők.
Nem veszi le senki róluk a reflektorfényt.
Számos szereplőt kapunk a történet mellé, kit jobban, kit kevésbé ismerünk meg.

A politikai szál nem volt túlragozva, aminek teljes szívből tudtam örülni!
Nem az a fő csapás a könyvön keresztül. Kapunk egy kis morzsát itt és ott.Pont a megfelelő arányban.

Romantika nem volt túl sok benne, de szerintem nem is igazán hiányzott. Így férfi és női olvasóit is megvette az író.

Szerettem a könyv krimi szálát is, bár néha kapkodtam a fejem ki hova tartozik vagy kivel van.
A CIA kicsit gyengére sikerült, ennél azért több profizmusra számítottam tőlük.

Némi misztikum és fantasy is bele fért a történetbe, ami csöppet sem ártott neki meglepően.
Kicsit még lehetett volna tenne bele.(klónozás)

Adva van egy jó kis keret, amihez illeszkedik egy kis művészettörténetet, ami nem fullad unalomba és értjük is a dolgokat.
Ez hatalmas teljesítmény!
Bevallom sok hasonló jellegű könyvet olvastam már, de sokszor elvesztem a versikékbe, utalásokba, mert éppen azt nem ismertem  vagy nem olvastam/hallottam róla .Az író pedig azt gondolta értem miről van szó.
Ez a könyv annyiban jobb, hogy segít, érthetően elmagyarázza vagy megismerteti velünk azt amiről szó van.
A versikék olvasása közben nekem is be- beugrottak dolgok, próbáltam tippelni, segíteni a nagyszerű nyomozó párosunknak.
De persze ők okosabbak voltak nálam. :)
Közben múzeumról múzeumra, híresebbnél híresebb képek elött állva fejtjük meg a rejtvényeket.
Azt kell mondjam, sokat tanultam belőle.
Észrevétlenül bejárjuk Európa nagyobb nevezetességeit, helyi jellegű épületeit, így ajánlanám azoknak is a könyvet, akik szeretnek utazni.
Érződik a könyvön, hogy az író sok munkát fektetett bele a hitelességbe és a pontosságba.

.A könyvvel hihetetlenül gyorsan haladtam, amit be kell valljam sajnáltam. Olyan gyorsan vége lett.

A történet befejezésében nem számítottam erre a végkifejletre, meglepett, de a szó jó értelmében.
Tökéletes lezárás volt, bár úgy tudom hamarosan érkezik a folytatás.
Azt hiszem, írónk nem fogja tudni elég gyorsan megírni nekem, hiszen már holnap neki állnék...!

Az író honlapja: http://makedonregeny.blogspot.hu/
és két interjú vele:  http://zama.hu/index.php/beszelgetesek/194-interju-zima-szabolccsal-.html
 http://www.kultography.hu/2012/08/03/zima-szabolcs-az-oktato-ponyvairodalome-lehet-a-jovo/

történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/10
misztikum:10/7



Saját, recenzió
300 oldal
Ulpius kiadó :http://www.ulpiushaz.hu/

Sajnos a borítót ki illusztrálta nincs a könyvön rajta, pedig szívesen kiírnám a nevét, mert megérdemelné!