Egy gyorsan olvasható, rövid és könnyed délutáni könyv, ám megtévesztő. A belsője nem ezt tükrözi. Rövid és velős.
Bevallom az én értékelésem is rövid lesz.
A könyv tele van érzelmekkel, mondanivalóval, gondolkodni is lehet rajta jelentősen.
Igaz, nagy részt nem túl vidám végük lett a kis részleteknek, ám mégsem lettem szomorú.
Apró, rövidke történetek, ám majdnem mindegyik megérintett egy pár perc erejéig. És mégsem éreztem dühöt, csalódottságot, bút és bánatot. Inkább csak felemelt.
Vannak mese szerű, fantasy és valós történetek is benne.
Ám mindegyiknek van tanulsága, megfejteni valója.
Erika stílusa ki tud teljesedni a könyvben, rövidsége ellenére is. Előző, hosszú kötetét olvastam, amit szintén szerettem, de leltem benne hibákat. Most ez a könyv sokkal jobban tetszett. Azt kell mondjam megérett az írásmódja, kifinomultabb, összeszedettebb és aprólékosabb. Jobban fejezi ki magát és elénk tárja mélyebb érzéseit is. Szereplői kevésbé kifejtettek, ám így is szerethetők, követhetők, féltőn olvassuk történetük szálát.
Nem vagyok nagy novella kedvelő, de most igazán jól esett!
Személy szerinti kedvencem egy szerelmes rész volt a vadász és egy állatorvos lány között, természetet, erotikát csempészve bele. Imádtam és többször is átolvastam.
Egy szépséges borító, még több történet és egy jó kiadó kellene Erikának. A körítés és reklám hiányzik-e könyvnek.
Annyira megérdemelné a nagyobb felhajtást, ismeretséget.
Jó, hogy ezt vettem kézbe karácsonyi olvasnivaló gyanánt. Felüdített, megrendített, könnyeket csalt a szemembe, de érzésekkel töltött meg!
A könyvet köszönöm az írónőnek!
Fülszöveg:
„Bogár Erika minden itt olvasható novellájában megtalálhatóak a mély érzelmek, az örömök és a fájdalmak, az emberi gyarlóságok, a becsület vagy a becstelenség, és az Olvasó rádöbben: szinte alig létezik mai életünkben olyasmi, ami az idők során képes radikálisan változni. Az önzés, a kegyetlenség, az erőnkkel való visszaélés mindig létezett, és létezni is fog.
Ám hiába tudatosítjuk mindezt önmagunkban, mégsem érzünk az írónő novelláinak elolvasása után letargiát, legfeljebb némi léleképítő szomorkás ízt, ami ugyanúgy a magasabb szintre emelkedés irányába képes az emberi pszichét fordítani.
Jobbá lenni, és jobbá tenni másokat és magunkat! –, ez villan elsőnek az Olvasó elé, ha a novellák esetleges burkolt célját boncolgatja.”
Publio kiadó
recenzió
104 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése