Fejős Éva körül felbolydult a világ. Így meginterjúvoltam kicsit.
- Kisbabát vársz.
Régóta váratott magára a várandóság nálad. Sok nőnek újabb reményt adsz azzal, hogy kisbabát vársz. Sejtetted, hogy ekkora lesz az érdeklődés? Hogy ilyen sok embernek adsz reményt vele?– Az országot járó, olvasókkal beszélgető és levelező szerzőként, de újságíróként is gyakran találkoztam és találkozom olyan párokkal, olyan nőkkel, akik különböző okokból a negyvenes éveikben szeretnének gyereket (akár elsőt, akár második-harmadikat). Sokszor elmesélték és leírták már nekem azt is, hogy milyen tortúrán mennek és mentek keresztül, hogy feladták a reményt vagy éppenséggel siker koronázta a küzdelmes éveket. Mivel szerintem senki sem szólhat bele, hogy egy pár mikor jut az elhatározásra (különösen, hogy minden párnak megvan a maga – általában súlyos – története), azt gondolom, akik így döntenek, azok reménysugarat várnak és szeretnének. Egyik volt osztálytársnőm Svájcban szülész-nőgyógyász, és azt mondja, náluk nagyon gyakori, hogy az első gyereket jóval 40 fölött vállalják. Hogy ez jó-e vagy rossz (nyilván nem az ideális!), arról lehet vitát indítani, mindenesetre a fejlett világban lassan társadalmi jelenség, amivel érdemes foglalkozni, és nem lehet nem észrevenni ezt a jelenséget. Nagyon sok esetben évekig tartó meddőségi kezelés eredménye, hogy egy nő a negyvenes éveiben tud életet adni egy babának, máskor új kapcsolat, új házasság hozza meg a gyermek iránti vágyat negyven, negyvenöt fölött. Ezek a döntések általában elég komolyan előkészítettek, felelős elhatározások, nem ismerek olyanokat, akik ne terveznék meg pontosan a jövőt, beleértve a leendő gyerek jövőjét is. Azt gondolom, a példám valóban sok negyvenes nőnek erőt ad, erre utal a rengeteg levél, amit kapok. Azt is megértem, hogy még a környezetüknek sem merik elmondani, hogy kezelésre járnak, hogy gyereket szeretnének, hogy megoldást keresnek, mert félnek, hogy a legtöbben lebeszélnék vagy őrültnek tartanák őket. Természetesen én is végigmentem egy úton, amikor meddőségi vizsgálatokra jártam, meg is műtöttek a sikeres teherbeesés érdekében; ezt az utat akár küzdelmesnek is minősíthetném, ha úgy éltem volna meg, viszont én nem éreztem küzdelemnek.
- Igen kitolódik már a babavárás ideje. Sokszor pénz vagy pár hiányában. De sajnos egyre többször egészségügyi gondok miatt. Szerintem nincs optimális idő, illetve mindenkinek akkor jő el, mikor megérik rá vagy a hőn áhított baba végre megfogan. Sosem szabad feladni, én arra buzdítok mindenkit!
Korábban én is úgy gondoltam, hogy roppant fiatal anyuka leszek 20-22 évesen és 30 fölött már "öreg" leszek hozzá. Erre első lánykám ehhez képest 28 évesen érkezett, második csajszim rá 2 és fél évvel. Harmadik csemetém pedig hamarosan január-február környékére várható, 33 évesen.
- Kaptál hideget és meleget is kommentekben? Pedig ennek a nagyszerű hírnek csak örülni lehet. Szerinted mi ennek az oka, hogy van aki negatívan vélekedik? Mennyire foglalkoztat egyáltalán?— Sosem olvasok kommenteket. A saját olvasóim üzeneteit elolvasom a saját Facebook-oldalamon, de azoknak a véleménye, akik nem az olvasóim, csak egy hangzatos újságcikk-címre kapják fel a fejüket és kommentelnek, egyáltalán nem érdekelt sem korábban, sem most. Amúgy a híroldalakra (más hírekkel kapcsolatos) írt kommenteket sem olvasom, mert totál felesleges időtöltésnek tartom: számomra az időm többet ér, inkább olvasok egy jó könyvet, vagy bármi mással foglalkozom, ami ami jó érzést ad és érdekel.
- Nagyon jól teszed, hogy nem hallgatod meg a lehúzó kritikákat!
Mikor mi is bejelentettük a harmadik gyermek érkezését, kaptunk mindenféle megjegyzéseket, amik bántóak, sőt néha sértőek voltak. Akkor rosszul esett, de végül rájöttem, hogy nem lehet és nem is szabad mindenkinek megfelelni. A mi családunknak így jó és az a lényeg. Aki velünk örül, arra koncentrálunk csak és kész.
- Változtatott rajtad, az írásmódodon, a szokásaidon az hogy babát vársz?– Egyelőre nem érzek semmilyen változást. Talán még nyugodtabb lettem, pedig alapból elég nyugodt vagyok. Elég nehéz komolyan felhúzni engem, mostanában pedig szinte lehetetlen. :)
Illetve az a változás, hogy most nem sportolok. Egyébként heti öt nap biztosan futottam öt-tíz kilométert, többnyire a futópadon, máskor a Duna-parton a kutyákkal. Most inkább csak sétálok velük.
- A mozgás nekem sajnos most az elejétől kimaradt mindenféle kismamis betegség és azok a fránya terhességi tünetek miatt. Hiányzik is. Viszont én pont ellenkezőleg, türelmetlen vagyok és hamar robbanok, pedig előtte fát lehetett volna hasogatni a hátamon. Érdekes, hogy mindenkiből mást hoz ki.
- Rengeteg változás lesz most az életedben. Első a kisbabád és a család. Mit gondolsz, ennek fényében mennyire fogod tudni hozni továbbiakban is a megszokott gyorsaságot a könyvek megjelenését illetően? Vagy ebben is változások várhatóak?– Fogalmam sincs. Már írom a jövő nyári regényemet. Alapvetően napi 4-5 óra alvás elég nekem, és nem vagyok álmos vagy fáradt egész nap, de majd meglátjuk, a baba mellett mennyi időm lesz, hogyan alakulnak a napjaim, és milyen tempóban fogok írni. Most azt gondolom, nagyjából a megszokott tempó marad, mert ez a belső igényem. Aztán majd kiderül...
- Az olvasók nevében mondhatom, reméljük marad is ez a tendencia és a kicsi lány is hagyja majd anyát pihenni és írni (Ugyanis Éváéknál kislány érkezik, ha minden igaz).
Mivel nálunk harmadik gyerkőc, érdekes lesz beilleszteni a szokásainkba, a napi rutinunkba két "nagylány" mellé.
-Tartasz szünetet az írásban, most hogy új családtag érkezik hozzátok?– Az elején biztosan lesz szünet. Most nincs, egyébként sem érzem még fizikailag, hogy babát várok. Hét hónapos terhes vagyok, de most még csak a cipőfűző megkötésekor jut eszembe, hogy hopp, ez már nem annyira egyszerű. Egyébként nincs semmiféle panaszom, és ugyanúgy ügyeket intézek, viszem a kiadóm ügyeit és írok, mint korábban.
- Irigyellek a tünetek elmaradásáért. nekem ami létezik tünet, az mind megvan vagy volt. És, így a 30. hét elején már nem csak a cipőfűző bekötése okoz gondot, hanem szinte minden. De megéri.
- Mik a terveid az elkövetkezendő egy évre?– Nyilván a baba és a párom lesz az első. Meg persze az anyukám. De a barátnőimet sem szeretném elveszíteni. A magazinom megy tovább, az írást is tervezem, ám ahogy mondtam, majd a babától is függ, hogy miként zajlik majd az első év, ő határozza meg az irányt.
- Erre mondják, hogy "Ember tervez, Isten végez". Csak ezúttal majd a baba dönt.
- Hangolódsz már a karácsonyra? Nálatok hogyan zajlik egy ilyen fontos ünnep?– Persze, már teljesen fel van díszítve a lakás, karácsonyi illat van minden helyiségben, mert én nagyon szeretek készülni az ünnepre. Annyi a hagyományunk, hogy 24-én délelőtt beülünk valahová a párommal reggelizni, kávézni, és beszélgetni, majd az anyunál elfogyasztott ebéd-vacsora után autózgatunk kicsit a városban a párommal, nézzük a kivilágított utcákat, karácsonyi zene szól a kocsiban, beszélgetünk, aztán otthon kettesben ünnepelünk. Szeretjük ezt a három napot, vannak külön és közös programjaink is, én például 26-án szoktam barátnős karácsonyt tartani.
- Nagyon aranyos kis dolog az autókázás. Még nem hallottam senkitől. meghitt és látványos szokás.
Én egyelőre nem merek előre tervezni, csak apróságokban. Ajándékok, menü terv és a díszítés megvan. A többit meglátjuk még. De a hangulat, a karácsony illata feltartóztathatatlanul jön. Jó lenne itthon tölteni, mint ahogy a szilvesztert és az új év elejét is.
- Milyen könyvek várhatóak a közeljövőben a kiadódtól és tőled személyesen?– Most jelent meg az Újra veled, Sydneyben című új regényem, illetve a magazinom, a Fejős Éva életmódmagazin karácsonyi száma, és a napokban adjuk ki Jackie Collins utolsó nagyregényét, Bosszú címmel. Idén jön még M. C. Beatontől az Agatha Raisin-sorozat új kötete, karácsonyra beszerezhetik a sorozat rajongói.
- Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!
Boldog, problémamentes várandóságot kívánok neked és meghitt, családias karácsony!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése