2014. január 26., vasárnap

Dora Craiban Fénytörés (Helena-trilógia 1.)










Már régóta várat magára a könyv a polcomon. Még az írónővel is készítettem interjút, és bizony nem most volt már.
Itt el is olvashatjátok: http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2013/05/dora-craiban-interju.html
Szánom-bánom is, hogy eddig húztam, de most előszedtem a polcom legmélyéről és bele vágtam.

Hát... Bizonyos részei a könyvnek tetszettek, más részről viszont nem voltam valami elégedett.
Figyelembe kell vennem, hogy 17 éves volt az írónő, mikor elkészült a könyvével, viszont jó lett volna kicsit még szerkesztgetni, alakítgatni.
De nézzük, mi minden jutott eszembe a könyv letétele után...
Nagyon tetszett a világ, a misztikus szál. A legjobb a könyvben. 
Boszorkányok nagy kedvenceim és jelen esetben szépen volt kivitelezve a boszorkányság, a misztikum, amit köré épített az írónő.. .
Az elején titokzatos, figyelemfelkeltő és gonosz Helena személyisége szépen alakulgatott. Fokozatosan kaptuk meg a képességeit, amik nagyon tetszettek.
A Gyógyítók csoportja és különleges tudásuk is roppant ötletes és érdekes lett..
Viszont jön az első kifogásom. Nagyon kevés volt ebből, a szerintem fontos szálból a könyvben. Bőven elfért volna még több. Lehetett volna több történelem, tudnivaló, bármi, ami színesíti a könyvet.



A szereplőket nagyon kidolgozatlannak találtam. A kinézetük folyton terítéken volt, de az érzéseik, gondolataik csak mértékkel kerültek leírásra. 
Helena, a főszereplőnőnk kiismerhetetlen lett számomra, mert erős nőnek lett feltüntetve, számítónak, gonosznak, majd ebből semmit sem láttam végül.
Jeremy sem lett álmaim pasija, hiába a jó kinézet, a jó adottság, inkább egy nyávogó kiscica érzetét keltette bennem.
Kidolgozatlanságuk, következetlenségük miatt, nem kerültek közel hozzám és nem volt miért izgulnom, szeretnem őket. Sajnálom, mert szívesen szerettem volna kettőjüket és a mellékszereplőket is.
Utóbbiak rengetegen voltak és mindenki mindenkit vagy nagyon szeretett vagy utált. Tudom tinis vonás, de nekem nem tűnt túl életszagúnak.
És ami a legjobban idegesített, az az emberi kapcsolatok. Húza-vona a köbön. A könyv 80%-a veszekedés, nyavalygás, kibékülés, romantika, évődés, megint veszekedés. Ettől a falra másztam legtöbbször.
Így inkább a romantikus szakaszba sorolnám a könyvet. Amit mostanában elkerülök, mert megcsömörlöttem tőle. Talán ez volt a legnagyobb bajom a könyvvel.
És persze a rohamosan kibontakozó szerelem sem volt túl érdekfeszítő számomra úgy , hogy nem kedveltem a vonzódó párt annyira.
Maga a történet túl változó. Hol hirtelen történt túl sok minden, hol pedig nagyon belassul, már-már unalmasba forduló.
Nyelvezete nem mestertanítói, de olvasható. Nem volt tele tini szlenggel, amit nagyon kerülök. Ennek szívből örültem. 
Viszont hiányoltam a tájleíró részeket. Inkább csak párbeszédek és párbeszédek hosszú láncolata volt jelen. Néha jól jött volna a pihenő kettő hasonló beszélgetés között.
Az igazi bonyodalmat is nagyon hiányoltam. Volt egy kis csetepaté, de nagyon light-osra sikerült. 
Kellett volna bele  igazi tűz, a tombolás, az izgalom. Ki lehetett volna fejteni a csatát bővebben, érdekfeszítőbben is.
Inkább az érzelmek, emberi kapcsolatok domináltak. 



Közben egy technikai baki is eszembe jutott. A könyv nagyon szorosan volt kötve és a szöveg túl bent fejeződött be. Így erőltetni kellett a könyvet, hogy lássam a belső részeket is anélkül, hogy meg ne törném a könyv gerincét vagy a lapokat túl feszíteném.
Tudom, hogy bemutatkozó, kezdő rész, de nem keltette fel a figyelmet kellőképpen a következő kötethez.
Mindenesetre kíváncsi vagyok, mennyit változott egy év alatt a szemtelenül fiatal írónő stílusa, így biztos kézbe veszem valamikor majd.
A molyon borzalmasan rossz kritikákat kapott, amivel nem értek egyet. Nem volt olyan rossz, csak még csiszolni való.
Igazán ifjúsági, igazán romantikus könyv.

Köszönöm a könyvet az Atlantic Press kiadónak!

Fülszöveg:
A tizennyolc éves Helena, akinek már hét fiatal fiú kiontott vére szárad a lelkén, Oregon államban kóborol, új áldozatot keres. Súlyos balesetet szenved, s ezáltal sorsa váratlan és sokáig önmaga számára is érthetetlen fordulatot vesz. Az évszázadok óta titkolt képességekkel rendelkező Raven család fogadja be.
Jeremy, a Látó, még őt is képes manipulálni annyira, hogy ne úgy folytassa életét, ahogy a benne lakozó szörnyeteg kívánja. Ehhez azonban már nem elegendők a Ravenek földöntúli képességei, kell valami más is: Helena életében először szerelmes lesz…
Engedik-e a Gyógyítók, hogy ez a szerelem kiteljesedjék, vagy megpróbálják elpusztítani Helenát? És mi köze mindennek a Gyógyítók és Boszorkányok között dúló örök háborúhoz?
Tomboló szenvedélyek, pusztító ösztönök hullámain navigálja az olvasót a Helena trilógia első kötetében Dora Craiban, aki utolérhetetlen a tizenéves érzelemvilág ábrázolásában.

Kinek ajánlanám? 

Ifjúsági könyv, ami kikapcsol

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne
A misztikus részek, a különleges tulajdonságok és leírásuk

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből
Kidolgozottsággal nem voltam teljesen megelégedve

556 oldal
saját, recenzió












2014. január 23., csütörtök

A. O. Esther Az Életfa (Összetört glóriák 3.)








Esther igazán nagy meglepetést okozott nekem a sorozata harmadik részével.
Az első kettőt is nagyon szerettem szépsége, angyali tisztaságért, a szép idézetekért, a könyv külső kinézete miatt, de az Életfa megdöbbentett és az első két kötet hiányosságait merészen túlszárnyalta.
Már nem volt olyan tiszta, steril, hanem igazán belevaló, dögös és sötét!
Itt már volt szex és durvaság is.
Esther a Pokolba invitált bennünket a könyvében, ami igazán érdekes megoldásokra adott okot.
Az Alvilág nagyon sötétre, bánatosra sikeredett, ami feldobta az eddigi részeket. Néhol alaposan elgondolkodtatott. Nem a unalomig ismételt, megszokott Pokol  ez, hanem egy nagyszerűen kitalált, színes, váltakozó, sötét világ, ahol minden földi rossz megtörténhet. Van itt pokoli meleg, de az ellentéte is igaz. Élőhalottak és halottak, akik élnek.




 A Pokol urai érdekes személyiségeket kaptak, bár még jobban megismertem volna őket. Hiába, mindig jobban vonzottak a gonosz szereplők, mint a jók.
Imádtam, hogy a humor is sötétebb lett, a szereplők is mertek vétkezni, még a jó angyalok is merészebbek lettek.
Spohiel is előnyére változott, bár még mindig nagyon hagyta, hogy sodorja a végzete. De igyekezett hozzá is tenni kicsit. Ez a jellemfejlődése nagyon is az ínyemre volt.
Gábriel valahogy nekem még mindig nem túl szimpatikus. Talán az angyalok közötti szerelem ténye zavar csak, vagy nem tudom. Valahogy ő még fekete ló számomra.
Urielre kifejezetten megharagudtam a könyv végére. Nem volt tiszta, tiszta angyal létére.
A sötét angyalok változatlanul jobban a szívemhez nőttek. Szerettem az élces viccelődéseiket, a beszólásaikat, minden ténykedésüket.
Elijah csak egyszerűen Elijah maradt. Egyre jobban csípem. Bár Bardo a legkedvencebb mind közülük.
Itt már elmosódott az angyalok közötti határvonal. Nehéz lett volna tudni, ki a jó és ki a rossz, az előzmények ismerete nélkül. De így nekem jobban tetszik.

Érdekes volt, hogy az eddigi angyalos világ mellé, kaptuk egy teljesen szokatlant is. Elsőnek nem értettem, hogy hogyan fog beleférni a képbe. De szépen megfértek egymás mellett az isteni dolgok és a skandináv mitológia lényei is.
Továbbra is sok az Isteni hit, de nem erőszakos, inkább tényfeltáró, mesélő.
Így a nem hívők is örömmel kézbe vehetik a könyvet.
amit viszont hiányoltam, azok a gyönyörű idézetek egy tájról vagy éppen a hitről. De hát a Pokolban mi gyönyörű lehet?


Izgalmas lett. Folyton történt valami, így sok időt nem hagyott az írónő unatkozni. Csavarok is voltak benne bőven, sokszor a fejem kapkodtam a nem várt fordulat olvastán.

Igazán jót szórakoztam, kikapcsolt. Túl gyorsan végeztem vele, ami nagy bánatom volt. 

Továbbra is imádom a könyv külcsínét, a szép meglepetést és a könyvjelzőt, ami benne van.

Köszönöm a könyvet és az élményt Eszternek, az írónak!



Fülszöveg:
Az Összetört glóriák harmadik kötetében – az Életfában – a Szent Kőris titkos átjáróján át a Pokolba visz az út, ahol Sophielt, Arielt és Urielt erőszakkal tartják fogva a boszorkányok, hogy testüket megszállva feljussanak az élők világába. Arshamon, Nastrod ura ugyanis mindent elsöprő háborúra készül, és bár az angyalok erőnek erejével küzdenek ellene, végül mégis csak sikerül a legerősebbek egyikét megszállnia, aki úgy ismeri a Mennyországot, akárcsak a tenyerét. A fenti, békés világok alkonya közeledni látszik…

Idézet:
Te vagy a másik felem. A kristálytiszta levegő, amely körülvesz és élettel tölti meg a testemet. A csillagok és az ezüstös Holdfény az éjszakában, amely nélkül komor lenne a világ. A bársonyos víz, ami úgy simogatja minden porcikámat, mint az ereimben sebesen rohanó vér, ami felforr, ha a közelembe érsz. Amikor elvesztettelek, attól féltem, soha többé nem lesz módom elmondani mindezt neked. Most pedig… szinte el sem hiszem, hogy itt vagy velem. Soha többé nem engedlek el magam mellől, egy pillanatra sem.

Kinek ajánlanám? 
Bárkinek

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
Mozgalmas és szép gondolatok vannak benne, érzelmek.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
-

Decens Magazin Média
saját, recenzió
440 oldal


2014. január 14., kedd

Tiffany Reisz Az angyal












Az első része a sorozatnak nagyon megtetszett, így tudtam, hogy el kell olvasnom mindenképpen. 

Ezzel együtt azt is hittem, hogy nem okozhat nekem már meglepetéseket. Felkészültem a durvább, erotikus jelenetekre, felkészültem az érdekes, de fura szereplőkre, az erőteljes szóhasználaton sem rebbent a szemem..
De  mégis meglepett!
Az írónő ismét újat csempészett a könyvbe. A szereplők már eleve jól megformáltak voltak és érdekelt, mi történik velük. Voltak gondolataik, jellemük és igazán éltek. De most érzéseket, érzelmeket is kaptunk hozzájuk, amik nem csak a szex és szerelem körül kavarogtak, bár nagy részt igen, de a fájdalom, kirekesztés, erőszak és sok más témakör körül is csapongtak..
Kaptunk szeletkéket az előéletükből. Aprókat és kirakós szerűeket, amit kifejezetten imádtam. Nem zúdította ránk senki előéletét sem teljesen, hanem finoman, lassan adagolva kaptuk a történet során. De még nem teljesen tiszta a kép. Van még mit mesélni rajtuk, úgy érzem. Van hová fejlődniük a sorozat következő részeiben is.

Számomra a könyv legnagyobb értékét ismét a szereplők tették ki nagy részt.
Szerettem a régi figurákat és az újakat is megkedveltem valamelyest.
Csak a fő-fő férfi szereplőnkkel nem tudtam továbbra sem mit kezdeni. Nem megy. Egyszerűen nem megy megszeretni, pedig az írónő mindent elkövetett az érdekében. Még mindig a hideg ráz Soren jeleneteinél és nem a jó értelemben. Nekem ő nem férfi. Főleg nem a nagy betűs FÉRFI!
Nem félek tőle, mint kellene, hanem taszít. És nem azon okok miatt, mint amiért más szereplők viszolyognak tőle. Na azért is kicsit. De nekem a tény, hogy pap és mit/miket művelt túl sok! 
Norat, a női főszereplőt imádom. Karakán, vicces. Imádom a beszólásait és hogy nem naiva, nem buta és nem nyafog. Ő viszi a hátán a könyvet, bár most nem szerepelt annyit, ami szívfájdalmam is. 
Új karaktereink igazán sokat fejlődnek a könyv elejétől a végéig, míg a főszereplőink ilyen téren takarékra vannak téve és inkább visszafejlődnek talán.
Valahogy az eddigi szereplők közül egyiket sem tudom elképzelni Nora jövőjeként.
Létezik, hogy lesz még meglepetés és valaki olyat választ végül, akire nem számítok? Remélem igen.
Volt, aki nagyon hiányzott nekem ebből a kötetből azért. Remélem vissza kapjuk majd a hőmérő mellől.




Szerelem. Nem is tudom, hogy az én érzéseim szerint van-e benne szerelem.
Elvileg van, de nekem kicsit más fogalmam van erről.
De szurkolok, hogy alakuljon. Ne legyen rózsaszín, romantikus, de ennél finomabb legyen és kevésbé erőteljes.

Erotikus részek is rendben voltak. nem egyszerűek, nem Szürke ötven árnyalata vanília szex részek, az biztos. Érzékenyebb olvasóknak nem ezzel kezdetném a megismerkedést az erotikus könyvekkel. Számomra is volt "túl sok" rész. Pedig jó pár ilyen jellegű könyv megfordult már a kezeim között.
De hiteles is volt. nem találtam benne bakikat. 
Finom jeleneteket sem. ne várjon senki most sem szerelmes, andalgós, könnyű szexet. Durva, fájdalmas, meghökkentő, állkoppanósat viszont igen.

A nyelvezete szövevényes, izgalmas és szintén nem az egyszerű kategóriába besorolandó. De ennek ellenére gyorsan olvasható. Túl gyorsan el is fogytak a lapjaim. Pedig olvastam volna még tovább, a durvasága ellenére is. Olvastatja magát és nehéz kiszakadni a könyv bűvköréből. Rengeteg kérdésem maradt. Sőt, talán most a második kötetnél még több kérdésem maradt.

Kicsit furán érzem magam. A könyv a maga módján elég beteg. baj, ha nekem nagyon tetszett ennek ellenére?
Nem mondanám, hogy ki is próbálnám, vagy végig néznék hasonlót, sőt még filmben sem szeretném látni ez egyszer ezt a könyvet. De érdekelt. Nehezen tudtam letenni. És nem lepődtem meg annyira egyes jeleneteknél, nem rázott meg annyira, mint gondoltam volna.




A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!
Ismét egy remek könyvük került a kezembe!


Fülszöveg:
Egyetlen menekülőszó sem védheti meg a szívet. 
A hírhedt erotikus regények szerzője, a profi domina, Nora Sutherlin valami olyasmit tesz, ami egyáltalán nem vall rá: bujkál, mégpedig luxuskörülmények között. Házigazdája, a vagyonos és gátlástalan Griffin Fiske boldog, hogy vendégül láthatja Norát vidéki birtokán, különösen pedig annak örül, hogy megismerheti Nora társát, a fiatal, tapasztalatlan és angyali szépségű Michaelt. 
Nora pártfogoltja titokzatos, de nem annyira, mint Søren, a nő egykori és mindenkori szeretője. Vajon lelepleződik ez az izgalmas, lelki és testi sebekkel tarkított viszony? Ki az a nő, aki folyton Søren körül legyeskedik? És miért nyomoz a pap után? Milyen titkokat leplez Michael? Vajon fiatalsága elég csábító lesz-e ahhoz, hogy Nora ne térjen vissza régi szeretőjéhez? Legyőzi-e a fájdalmat a szerelem?

Idézet:

"Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet. A folyóvizek nem boríthatnák azt el."



-
Kinek ajánlanám? 

A jó erotikus könyveket kedvelő olvasóknak. Azoknak, akik szeretik a szépen kidolgozott, változatos szereplőket

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
A karakterek

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
Némelyik rész nagyon durva

Egmont kiadó: http://www.egmont.hu/home.php
saját, recenzió
472 oldal
FordítottaMárton Andrea









2014. január 10., péntek

Magyar Könyvek viadala







Ismét egy nagyon jó kis kezdeményezést kell bemutatnom nektek!
Támogassuk a magyar írókat és könyveiket, ez a lényege.
Egy kis versenyt hirdettek itt: http://magyar-konyvek-viadala.blog.hu/
Szavazhattok kedvencet a szórakoztató irodalom, szépirodalom, de a borító  alapján is.
Természetesen számos más kategóriában szintén.
Nem kell mondanom, én nagy pártolója vagyok a magyar íróknak, a friss, fiatal íróknak meg pláne.
Szerintem fontos, hogy támogassuk őket.


Az első szavazás a borító szerint történik: http://magyar-konyvek-viadala.blog.hu/2014/01/09/szavazas_az_ev_legszebb_konyvboritoja_2013-ban
A jelöltek nagyon jók, bevallom én nehezen választottam kedvencet.
Ti kit választotok?
A jelöltek:






2014. január 6., hétfő

Legfrissebb interjú










Az idei év első interjú alanya egy olyan hölgy, aki számomra a tavalyi év nagy felfedezettje. Igaz még nem volt lehetőségem elolvasni a könyvét, de nagyon várom, hogy megkaparinthassam.
Molyos tagból és bloggerből avanzsált elő íróvá. 
Ő nem más, mint Lylia Bloom, az Ellopott életek írója.



Üdvözollek a blogomon és köszönöm, hogy vállaltad az interjút.
Személyes dolgokat is  szeretnénk tudni rólad, mesélj magadról. 
Nemsokára betöltöm a 30-at, a fiam lassan 5 éves. A Budapesti Gazdasági Főiskolán végeztem, mint idegenforgalmi és szállodai közgazdász. Jelenleg egy led izzókat gyártó cégnél vagyok beszerzési asszisztens, és nagyon élvezem.
Állandó kedvenc színem a kék, az utóbbi időben viszont lila-mániában szenvedek. Imádom a napfényt, nehezen vagyok meg nélküle. Ha tehetném, Spanyolországba költöznék, mert mindent szeretek, ami spanyol.
Fiatal íróként nehezebb a köztudatba kerülni, mint idősként?
Szerintem ez nem kortól függ. A legnehezebb első könyvesként, mindenféle ismeretség nélkül a köztudatba kerülni. Hiába ismerek bloggereket és molyokat, közel nincs olyan könnyű dolgom, mint valakinek, akinek pl. ismerőse van egy nagy kiadónál.
Mint molyos és blogger, mennyivel volt nehezebb dolgod szerinted, mint egy ismeretlen írónak? Vagy pont ellenkezőleg, így könnyebb volt?
Könnyebb volt, mintha eddig sehol nem lettem volna aktív. A blogos történeteim által ismertek meg néhányan, akik kitartottak mellettem és támogattak. Nélkülük esélyem sem lett volna. A moly pedig a másik fele, ami nagyon sokat segített. Ha ott nem megy híre a könyvnek, talán még mindig nem tudna róla senki .
Mikor kezdtél el írni és kezdtél hinni abban, hogy kiadásra is valók a történeteid?
16 éves korom környékén kezdtem el írni. Akkor még teljesen magammal és az épp kedvenc énekesemmel a főszerepben . Aztán tetszett az egész, és lassan átalakultak az írásaim, már a fejemben sem én voltam a főhős, hanem a lány, akiről írtam.
21 éves korom körül belebotlottam a Novum kiadóba, 4 hosszabb novellámat küldtem el nekik, agyon dicsértek, hogy milyen jó vagyok, én meg elszálltam egy csöppet. Az egyetlen, ami visszatartott, hogy nem volt 700.000 ft készpénzem. Aztán rábukkantam amatőr írós oldalakra. Mit ne mondjak, felhúztam az orrom, amikor nem engedték kikerülni a sztorimat a hibái miatt. Aztán szerencsére rájöttem, hogy a Novumnak mindegy volt, mit küldök, nem én voltam a jó, hanem a pénzem lett volna…  Szóval, tanulni kezdtem, kikértem mások véleményét és én is véleményeztem – így is lehet tanulni. Sokat fejlődtem.
Az első Aranymosás volt az, amikor teljesen bezsongtam és tudtam, hogy „igen, a Csillagfény lesz az igazi”. Az írótársaktól nagyon jó véleményeket kaptam, beleéltem magam, aztán mégsem jutottam tovább. Az első csalódottság után összeszedtem magam és igyekeztem tovább fejlődni, a következő évben újra próbálkoztam. Még csak be sem kerültem. Felhúztam annyira magam, hogy a saját kezembe vegyek mindent. Így született meg a könyv ebben a formájában.
Családod mit szólt az első megjelent könyvedhez? Tudtak támogatni a célod elérése érdekében?
A támogatás túlzás. Inkább csak elnézik a hobbimat, de aztán amikor látták a végeredményt, büszkék voltak.
Szeretsz olvasni is. Műfajilag mi áll legközelebb és legtávolabb tőled?
Legtávolabb? A mostanság annyira divatos erotikus műfaj. És az utóbbi időben elkezdtem megunni a misztikus-romantikus-tini vonalat. (Meg a sci-fi, olyat még csak kettőt olvastam, ami egyáltalán érdekelt volna.)
Amiket a legjobban szeretek: kb minden más, ami nem sablonos, ami eredeti és élvezhető. A valódi emberekről szóló sztorikat ugyanúgy szeretem, mint a fantasyt.
A magyar vagy a külföldi írók könyveit részesíted előnyben és miért?
Aki jól ír J Nem szelektálok ki valamit azért, mert magyar, de ez ellenkezőleg is igaz, ha nem érdekel, nem olvasom el csak azért mert magyar.
Van olyan hazai író, aki segített a könyved megírása közben némi jó tanáccsal? Vagy aki inspirált esetleg?
Tanácsokkal segítettek páran, de leginkább azzal, hogy bíztattak, ne adjam fel.
Mesélj magadról. Mit csinálsz szívesen, mikor nem írsz vagy olvasol?
Ez a két hobbim, így legtöbbször ezekkel foglalkozom. Persze, amikor a fiam alszik. Ő foglalja le a legtöbb időmet, de ez szerintem természetes. Az utóbbi időben szívesen segít nekem süteményt sütni, így most rákaptunk erre.

A molyon nagyon jó értékeléseket kaptál eddig. Nem féltél a fogadtatástól, lévén, hogy te is oszlopos tagja vagy a csapatnak?
Még szép, hogy féltem! Természetesen voltak előolvasóim, de az még nem garancia semmire. Féltem, hogy nem lett eléggé hihető, hogy nem válik el narrációban a két főszereplő és még egy sor dologtól. Úgy voltam vele, hogy ha egy szilárd 3 csillagos átlagot kapok, már annak örülök. Nagyon megleptek a reakciók, és olyan boldoggá tettek, hogy az valami hihetetlen.
Magyar szereplők és a helyszín is a kis hazánk. Szerinted ezt a nehezebb megírni vagy kitalált helyszíneket, kitalált külföldi szereplőket egy könyvben?
Mindkettőnek vannak nehezebb részei. Külföldiben ott van az, hogy ha nem jártál még ott és nem vagy biztos a helyben, amiről írsz, az érződik. Magyarnál pedig, ha leírsz egy helyszínt, ami a szereplődben kellemes érzéseket kelt, de az olvasóban rossz emlékeket idéz, akkor máris nem fog úgy nézni rá, ahogy te azt szeretted volna.
Az utóbbi időben sok helyről hallottam, hogy nagyon kevés a magyar szereplős sztori, mert a magyarok is inkább a divatos külföldi környezetet választják. Ez volt az első lökés, ami a magyar helyszín felé terelt.
Nem a most divat erotikus vagy fantasy regényt írtál. Gondoltad, hogy mégis ekkora sikert fog elérni a történeted?
Egyáltalán nem gondoltam ekkora sikerre. Leginkább azért adtam ki, hogy az a pár ember, aki már olvasta és szerette volna, meg tudja venni. Aztán, amikor felkerült a molyra és egy óra után már 50-en tették kívánságlistára, azt hittem, hogy rosszul látok :)
Korábban próbálkoztam fantasyvel, de nem igazán az én világom. A való életben, valós problémákkal foglalkozva érzem otthon magam.
A témáját ítélve sem könnyed, vicces dologra esett a választásod. Volt valami élményed ezzel kapcsolatban vagy a közeledben valakinek? Vagy csak foglalkoztatott ez a téma?
Számtalanszor megkaptam, hogy jók, amiket írok, de minden túl „rózsaszín”, ezért választottam egy olyan témát, amire távolról sem lehet ezt ráfogni. Szerencsére nem tapasztaltam hasonlókat, és remélem, hogy nem is fogok…
Szerinted egy vidékről a nagy városba érkező fiatal tudna tanulni belőle, mire vigyázzon?
Nem csak az, aki vidéki. Minden fiatal, aki csak egy kicsit is naiv vagy felelőtlen. Első sorban nem „tanításnak” szántam a regényt, de már kaptam olyan visszajelzést, gimis lánytól, hogy el fogja olvastatni egy barátnőjével.

Milyen korosztálynak írtad elsősorban a történetet?
Mindenképpen 14 éven felülieknek (ezt el is felejtettem feltüntetni a borítón, pedig talán nem ártott volna).
Hogyan képzeljünk el írás közben? Toll és papír, kedvenc fotel vagy számítógép és komoly struktúra a könyv felépítésénél?
Laptopon írok, bárhol és bármikor, amikor van egy kis időm. A lényeg, hogy érzelmileg bele tudjak csöppenni a történetbe. Nekem ez sokkal fontosabb, mint az előre eltervezett felépítés, mert azon utólag is tudok változtatni, viszont ha érzelmek nélkül írok, az mindig meglátszik.

Az Ellopott életeknél fontos volt a napok múlása, arra épült az egész. Kis fecniken és lapokon vezettem, hogy mikor mi történik, nehogy logikátlan legyen. Na, azokat a papírokat írtam át vagy ötvenszer.

Elárulsz nekünk pár kulissza titkot a könyvvel kapcsolatban?
A két legpörgősebb fejezetet egyetlen nap alatt írtam meg egyhuzamban. Szerencsém volt, 
mivel a fiam már oviba járt, én viszont még nem dolgoztam. Reggel 8-kor nekiültem, és 
délután 3-kor álltam fel. Az eredmény: két olyan fejezet, hogy amikor visszaolvastam, egy-
két mondat még engem is meglepett. Így szeretek a legjobban írni: érzésből, amikor utána 
már csak javítani kell.

Magánkiadás - 1. lépés Sokan kérték, hogy számoljak be a magánkiadás menetéről. Legelőször is meg kell találni a megfelelő konstrukciót és kiadót. Tapasztalataim szerint ma 
Magyarországon 3 módon lehet könyvet megjelentetni: 1. Ha valaki annyira tehetséges és nem utolsó sorban szerencsés, hogy egy kiadó megveszi a 
művét, és kiadja, számomra az az IGAZI könyvkiadás. (Sokat próbálkoztam, a lehető 
legtöbb kiadónak elküldtem a kéziratot, és nagyjából az 10%-uk válaszolt. A többiektől annyi
választ  sem kaptam, hogy "Nem, köszi". Akitől választ kaptam, ott legtöbbször az volt az 
elutasítás  oka - valószínűleg olvasás nélkül, hogy nem merik vállalni a kockázatot egy kezdő 
szerzővel. 
Két helyről kaptam érdemben választ; az egyik: ilyesmi témával ők nem foglalkoznak, de 
nem lenne kedvem a 10-12 éves korosztálynak írni? - Majd ha akkora lesz a fiam, 
megpróbálkozom vele, addig nem igazán tudom, miről írhatnék nekik; a másik: egész jól írok,
de az ilyen téma nem tartozik az ő profiljukba, és még nem ártana fejlődnöm. 
Meg persze ott  volt még az Aranymosás, aminek a tavalyi fordulójából nagyon sokat 
tanultam, de még oda is bőven fejlődnöm kéne.)
Szóval az első verzió kilőve. 2. A magánkiadás - amire az ember gatyája is rámegy. Legalábbis az enyém tuti rámenne. 
Ebben az esetben megbízol egy kiadót, kifizetsz nekik nem kevés pénzt, amiért ők 
korrektúráznak, szerkesztenek, nyomtatnak, terjesztenek. Minden happy, ha van miből. 
Nekem nincs.
Nemrégiben megkeresett egy magánkiadó, nagyon kedvesek voltak, többféle ajánlattal,
konstrukcióval is próbálkoztunk, de mivel az anyagi forrásaim roppantul szűkösek, nem 
tudtam igent mondani nekik. 3. Ez is magánkiadás, csak kicsit költségtakarékosabb. Van, aki szerint még nem eléggé 
kiforrott a technika, van, aki szerint nagyon jó megoldás. Azoknak nagyon jó ez, akik tényleg 
csak kis összeget tudnak rászánni: a Print-On-Demand.
Ennek annyi a lényege, hogy nem nyomtatnak ki több száz példányt a könyvből, hanem csak 
akkor nyomtatnak belőle, ha rendelés érkezik. Tehát, ha összesen csak 3 példány fogy el 
belőle, amit én veszek meg, akkor így jártam, de jó érzés lesz a kezemben tartani. Ha kicsit 
több, mert megveszi az a pár ismerősöm, aki szereti az írásaimat, akkor nagyon boldog 
leszek. Ha még több fogy, és olyan emberekhez is eljut, akik korábban nem is hallottak 
rólam, akkor pedig még boldogabb
Magánkiadás - 2. lépés Első körben ugye kiválasztottuk a megfelelő megjelenési módot. Mivel az anyagiak 
korlátozottan állnak a rendelkezésemre, ezért a Print-On-Demand megoldást választottam.
Két olyan kiadót találtam, akik ilyennek foglalkoznak: az egyik a Publio - hallottam róluk jót 
és rosszat is, de valamiért nem voltak szimpatikusak, ez nálam ilyen "hatodik érzés" szerű 
benyomás; a másik pedig az Underground Kiadó - na, náluk minden korrektnek tűnt.
Sok-sok utánajárás, honlap-tanulmányozás (szerintem vannak olyan bekezdések az 
oldalukon, amit már kívülről tudok ) és ezernyi megfontolás után úgy döntöttem, belevágok.
Azonban ha az ember magánkiadásra adja a fejét, nagyobb rajta a nyomás, mint "sima" 
kiadásnál. Akkor ugye profi stáb áll az író mögött, szerkesztő segít tökéletesre csiszolni a 
szöveget, grafikus készíti a borítót, a marketingről ne is beszéljünk... Ezt én is igénybe 
vehettem volna - nem kevés pénzért. 
Maradt tehát az, hogy saját felelősségre magam boldogulok - nagyon sok baráti segítséggel! 
Nélkülük sehol nem lennék.
Úgy gondoltam, hogy nem adhatok ki a kezemből olyan szöveget, ami tele van hibával, 
esetleg logikátlansággal, éppen ezért kerestem valakit, aki nem túl lágyszívű velem, és 
kíméletlenül belekötött az ellentmondásokba, a rózsaszín cukormázba és furcsa mondatokba.
Rajta kívül többen is átolvasták, változtatásokat javasoltak, és együtt jobbá tettük.
A borító tekintetében nagyon nagy szerencsém volt: egyik ismerősöm vállalta a modell 
szerepét, ráadásul neki van egy profi fotós ismerőse, Ramóna pedig volt olyan ügyes és 
elkészítette az általam megálmodott borítót.
Szóval szerencsém volt, hogy ismerek olyan embereket, akik szívesen segítettek nekem!

A karakterekről: Nálam ez mindig úgy működik, hogy a fejemben kialakul a karakter, 

nagyjából látom, hogyan néz ki, de utána minden esetben keresnem kell konkrét képet, amit 
ha szükségem van rá, megnézek. Régebben a blogos sztoriknál ez publikus volt, mostanság 
inkább megtartom magamnak, hagyom hogy az olvasók elképzeljék a szereplőket. Ami még 

érdekesség lehet: számomra a borítón nem Emma van, hanem Alexa.

Mik a jövőbeni terveid? Kapunk friss könyvet a közeljövőben? Az is hasonló műfajú lesz, vagy megleped az olvasókat?
Már dolgozom az új regényen. Fejben megvan az egész, csak időt kell találnom, hogy megírjam. Eddig kb a negyedével vagyok kész, de az idei évben biztosan kiadásra kerül.




a könyv elérhető itt: http://bolt.undergroundkiado.hu/ellopott-eletek

a blogja Lyliának: http://lyliabloom.blogspot.hu/

Ellopott életek fülszövege:
Eltűnik egy lány a budapesti éjszakában… 
Emma az egyetlen, aki aggódik érte, mert biztos benne, hogy a nővére sosem szökne meg szó nélkül; bármit megtenne, hogy megtalálja, így a következményekkel nem számolva kezd el kutatni utána. 
Elkallódik egy fiú a budapesti éjszakában… 
Olivér semmivel sem törődik saját magán kívül; egészen addig, amíg egy olyan helyzetbe nem kerül, ami megváltoztatja korábbi hozzáállását. 
Néha egy ismeretlen sokkal többet tesz érted, mint azok, akikre számítottál. Képes vagy annyira bízni benne, hogy elfogadd a segítségét?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék