Az idei év első interjú alanya egy olyan hölgy, aki számomra a tavalyi év nagy felfedezettje. Igaz még nem volt lehetőségem elolvasni a könyvét, de nagyon várom, hogy megkaparinthassam.
Molyos tagból és bloggerből avanzsált elő íróvá.
Ő nem más, mint Lylia Bloom, az Ellopott életek írója.
Üdvözollek a blogomon és köszönöm, hogy vállaltad az interjút.
Személyes dolgokat is szeretnénk tudni rólad, mesélj magadról.
Nemsokára betöltöm a 30-at, a fiam lassan 5 éves. A Budapesti Gazdasági Főiskolán végeztem, mint idegenforgalmi és szállodai közgazdász. Jelenleg egy led izzókat gyártó cégnél vagyok beszerzési asszisztens, és nagyon élvezem.
Állandó kedvenc színem a kék, az utóbbi időben viszont lila-mániában szenvedek. Imádom a napfényt, nehezen vagyok meg nélküle. Ha tehetném, Spanyolországba költöznék, mert mindent szeretek, ami spanyol.
Fiatal íróként nehezebb a
köztudatba kerülni, mint idősként?
Szerintem ez nem
kortól függ. A legnehezebb első könyvesként, mindenféle ismeretség nélkül a
köztudatba kerülni. Hiába ismerek bloggereket és molyokat, közel nincs olyan
könnyű dolgom, mint valakinek, akinek pl. ismerőse van egy nagy kiadónál.
Mint molyos és blogger,
mennyivel volt nehezebb dolgod szerinted, mint egy ismeretlen írónak? Vagy pont
ellenkezőleg, így könnyebb volt?
Könnyebb volt,
mintha eddig sehol nem lettem volna aktív. A blogos történeteim által ismertek
meg néhányan, akik kitartottak mellettem és támogattak. Nélkülük esélyem sem
lett volna. A moly pedig a másik fele, ami nagyon sokat segített. Ha ott nem
megy híre a könyvnek, talán még mindig nem tudna róla senki .
Mikor kezdtél el írni és
kezdtél hinni abban, hogy kiadásra is valók a történeteid?
16 éves korom
környékén kezdtem el írni. Akkor még teljesen magammal és az épp kedvenc
énekesemmel a főszerepben . Aztán tetszett az egész, és lassan átalakultak az
írásaim, már a fejemben sem én voltam a főhős, hanem a lány, akiről írtam.
21 éves korom körül
belebotlottam a Novum kiadóba, 4 hosszabb novellámat küldtem el nekik, agyon
dicsértek, hogy milyen jó vagyok, én meg elszálltam egy csöppet. Az egyetlen,
ami visszatartott, hogy nem volt 700.000 ft készpénzem. Aztán rábukkantam
amatőr írós oldalakra. Mit ne mondjak, felhúztam az orrom, amikor nem engedték
kikerülni a sztorimat a hibái miatt. Aztán szerencsére rájöttem, hogy a Novumnak
mindegy volt, mit küldök, nem én voltam a jó, hanem a pénzem lett volna… Szóval, tanulni kezdtem, kikértem mások
véleményét és én is véleményeztem – így is lehet tanulni. Sokat fejlődtem.
Az első Aranymosás
volt az, amikor teljesen bezsongtam és tudtam, hogy „igen, a Csillagfény lesz
az igazi”. Az írótársaktól nagyon jó véleményeket kaptam, beleéltem magam,
aztán mégsem jutottam tovább. Az első csalódottság után összeszedtem magam és
igyekeztem tovább fejlődni, a következő évben újra próbálkoztam. Még csak be
sem kerültem. Felhúztam annyira magam, hogy a saját kezembe vegyek mindent. Így
született meg a könyv ebben a formájában.
Családod mit szólt az első
megjelent könyvedhez? Tudtak támogatni a célod elérése érdekében?
A támogatás túlzás. Inkább csak elnézik a hobbimat, de aztán amikor látták a
végeredményt, büszkék voltak.
Szeretsz olvasni is. Műfajilag
mi áll legközelebb és legtávolabb tőled?
Legtávolabb? A
mostanság annyira divatos erotikus műfaj. És az utóbbi időben elkezdtem megunni
a misztikus-romantikus-tini vonalat. (Meg a sci-fi, olyat még csak kettőt
olvastam, ami egyáltalán érdekelt volna.)
Amiket a legjobban
szeretek: kb minden más, ami nem sablonos, ami eredeti és élvezhető. A valódi
emberekről szóló sztorikat ugyanúgy szeretem, mint a fantasyt.
A magyar vagy a külföldi írók
könyveit részesíted előnyben és miért?
Aki jól ír J Nem szelektálok ki valamit azért, mert magyar, de ez
ellenkezőleg is igaz, ha nem érdekel, nem olvasom el csak azért mert magyar.
Van olyan hazai író, aki
segített a könyved megírása közben némi jó tanáccsal? Vagy aki inspirált
esetleg?
Tanácsokkal
segítettek páran, de leginkább azzal, hogy bíztattak, ne adjam fel.
Mesélj magadról. Mit csinálsz
szívesen, mikor nem írsz vagy olvasol?
Ez a két hobbim, így
legtöbbször ezekkel foglalkozom. Persze, amikor a fiam alszik. Ő foglalja le a
legtöbb időmet, de ez szerintem természetes. Az utóbbi időben szívesen segít
nekem süteményt sütni, így most rákaptunk erre.
A molyon nagyon jó
értékeléseket kaptál eddig. Nem féltél a fogadtatástól, lévén, hogy te is
oszlopos tagja vagy a csapatnak?
Még szép, hogy
féltem! Természetesen voltak előolvasóim, de az még nem garancia semmire.
Féltem, hogy nem lett eléggé hihető, hogy nem válik el narrációban a két
főszereplő és még egy sor dologtól. Úgy voltam vele, hogy ha egy szilárd 3
csillagos átlagot kapok, már annak örülök. Nagyon megleptek a reakciók, és
olyan boldoggá tettek, hogy az valami hihetetlen.
Magyar szereplők és a helyszín
is a kis hazánk. Szerinted ezt a nehezebb megírni vagy kitalált helyszíneket,
kitalált külföldi szereplőket egy könyvben?
Mindkettőnek vannak
nehezebb részei. Külföldiben ott van az, hogy ha nem jártál még ott és nem vagy
biztos a helyben, amiről írsz, az érződik. Magyarnál pedig, ha leírsz egy
helyszínt, ami a szereplődben kellemes érzéseket kelt, de az olvasóban rossz
emlékeket idéz, akkor máris nem fog úgy nézni rá, ahogy te azt szeretted volna.
Az utóbbi időben sok
helyről hallottam, hogy nagyon kevés a magyar szereplős sztori, mert a magyarok
is inkább a divatos külföldi környezetet választják. Ez volt az első lökés, ami
a magyar helyszín felé terelt.
Nem a most divat erotikus vagy
fantasy regényt írtál. Gondoltad, hogy mégis ekkora sikert fog elérni a
történeted?
Egyáltalán nem
gondoltam ekkora sikerre. Leginkább azért adtam ki, hogy az a pár ember, aki
már olvasta és szerette volna, meg tudja venni. Aztán, amikor felkerült a
molyra és egy óra után már 50-en tették kívánságlistára, azt hittem, hogy
rosszul látok :)
Korábban
próbálkoztam fantasyvel, de nem igazán az én világom. A való életben, valós
problémákkal foglalkozva érzem otthon magam.
A témáját ítélve sem könnyed,
vicces dologra esett a választásod. Volt valami élményed ezzel kapcsolatban
vagy a közeledben valakinek? Vagy csak foglalkoztatott ez a téma?
Számtalanszor
megkaptam, hogy jók, amiket írok, de minden túl „rózsaszín”, ezért választottam
egy olyan témát, amire távolról sem lehet ezt ráfogni. Szerencsére nem
tapasztaltam hasonlókat, és remélem, hogy nem is fogok…
Szerinted egy vidékről a nagy
városba érkező fiatal tudna tanulni belőle, mire vigyázzon?
Nem csak az, aki
vidéki. Minden fiatal, aki csak egy kicsit is naiv vagy felelőtlen. Első sorban
nem „tanításnak” szántam a regényt, de már kaptam olyan visszajelzést, gimis
lánytól, hogy el fogja olvastatni egy barátnőjével.
Milyen korosztálynak
írtad elsősorban a történetet?
Mindenképpen
14 éven felülieknek (ezt el is felejtettem feltüntetni a borítón, pedig talán
nem ártott volna).
Hogyan képzeljünk el írás
közben? Toll és papír, kedvenc fotel vagy számítógép és komoly struktúra a
könyv felépítésénél?
Laptopon írok,
bárhol és bármikor, amikor van egy kis időm. A lényeg, hogy érzelmileg bele
tudjak csöppenni a történetbe. Nekem ez sokkal fontosabb, mint az előre
eltervezett felépítés, mert azon utólag is tudok változtatni, viszont ha
érzelmek nélkül írok, az mindig meglátszik.
Az Ellopott
életeknél fontos volt a napok múlása, arra épült az egész. Kis fecniken és
lapokon vezettem, hogy mikor mi történik, nehogy logikátlan legyen. Na, azokat
a papírokat írtam át vagy ötvenszer.
Elárulsz nekünk pár kulissza titkot a könyvvel kapcsolatban?
A két legpörgősebb fejezetet egyetlen nap alatt írtam meg egyhuzamban. Szerencsém volt,
mivel a fiam már oviba járt, én viszont még nem dolgoztam. Reggel 8-kor nekiültem, és
délután 3-kor álltam fel. Az eredmény: két olyan fejezet, hogy amikor visszaolvastam, egy-
két mondat még engem is meglepett. Így szeretek a legjobban írni: érzésből, amikor utána
már csak javítani kell.
Magánkiadás - 1. lépés
Sokan kérték, hogy számoljak be a magánkiadás menetéről.
Legelőször is meg kell találni a megfelelő konstrukciót és kiadót. Tapasztalataim szerint ma
Magyarországon 3 módon lehet könyvet megjelentetni:
1. Ha valaki annyira tehetséges és nem utolsó sorban szerencsés, hogy egy kiadó megveszi a
művét, és kiadja, számomra az az IGAZI könyvkiadás. (Sokat próbálkoztam, a lehető
legtöbb kiadónak elküldtem a kéziratot, és nagyjából az 10%-uk válaszolt. A többiektől annyi
választ sem kaptam, hogy "Nem, köszi". Akitől választ kaptam, ott legtöbbször az volt az
elutasítás oka - valószínűleg olvasás nélkül, hogy nem merik vállalni a kockázatot egy kezdő
szerzővel.
Két helyről kaptam érdemben választ; az egyik: ilyesmi témával ők nem foglalkoznak, de
nem lenne kedvem a 10-12 éves korosztálynak írni? - Majd ha akkora lesz a fiam,
megpróbálkozom vele, addig nem igazán tudom, miről írhatnék nekik; a másik: egész jól írok,
de az ilyen téma nem tartozik az ő profiljukba, és még nem ártana fejlődnöm.
Meg persze ott volt még az Aranymosás, aminek a tavalyi fordulójából nagyon sokat
tanultam, de még oda is bőven fejlődnöm kéne.)
Szóval az első verzió kilőve.
2. A magánkiadás - amire az ember gatyája is rámegy. Legalábbis az enyém tuti rámenne.
Ebben az esetben megbízol egy kiadót, kifizetsz nekik nem kevés pénzt, amiért ők
korrektúráznak, szerkesztenek, nyomtatnak, terjesztenek. Minden happy, ha van miből.
Nekem nincs.
Nemrégiben megkeresett egy magánkiadó, nagyon kedvesek voltak, többféle ajánlattal,
konstrukcióval is próbálkoztunk, de mivel az anyagi forrásaim roppantul szűkösek, nem
tudtam igent mondani nekik.
3. Ez is magánkiadás, csak kicsit költségtakarékosabb. Van, aki szerint még nem eléggé
kiforrott a technika, van, aki szerint nagyon jó megoldás. Azoknak nagyon jó ez, akik tényleg
csak kis összeget tudnak rászánni: a Print-On-Demand.
Ennek annyi a lényege, hogy nem nyomtatnak ki több száz példányt a könyvből, hanem csak
akkor nyomtatnak belőle, ha rendelés érkezik. Tehát, ha összesen csak 3 példány fogy el
belőle, amit én veszek meg, akkor így jártam, de jó érzés lesz a kezemben tartani. Ha kicsit
több, mert megveszi az a pár ismerősöm, aki szereti az írásaimat, akkor nagyon boldog
leszek. Ha még több fogy, és olyan emberekhez is eljut, akik korábban nem is hallottak
rólam, akkor pedig még boldogabb
Magánkiadás - 2. lépés
Első körben ugye kiválasztottuk a megfelelő megjelenési módot. Mivel az anyagiak
korlátozottan állnak a rendelkezésemre, ezért a Print-On-Demand megoldást választottam.
Két olyan kiadót találtam, akik ilyennek foglalkoznak: az egyik a Publio - hallottam róluk jót
és rosszat is, de valamiért nem voltak szimpatikusak, ez nálam ilyen "hatodik érzés" szerű
benyomás; a másik pedig az Underground Kiadó - na, náluk minden korrektnek tűnt.
Sok-sok utánajárás, honlap-tanulmányozás (szerintem vannak olyan bekezdések az
oldalukon, amit már kívülről tudok ) és ezernyi megfontolás után úgy döntöttem, belevágok.
Azonban ha az ember magánkiadásra adja a fejét, nagyobb rajta a nyomás, mint "sima"
kiadásnál. Akkor ugye profi stáb áll az író mögött, szerkesztő segít tökéletesre csiszolni a
szöveget, grafikus készíti a borítót, a marketingről ne is beszéljünk... Ezt én is igénybe
vehettem volna - nem kevés pénzért.
Maradt tehát az, hogy saját felelősségre magam boldogulok - nagyon sok baráti segítséggel!
Nélkülük sehol nem lennék.
Úgy gondoltam, hogy nem adhatok ki a kezemből olyan szöveget, ami tele van hibával,
esetleg logikátlansággal, éppen ezért kerestem valakit, aki nem túl lágyszívű velem, és
kíméletlenül belekötött az ellentmondásokba, a rózsaszín cukormázba és furcsa mondatokba.
Rajta kívül többen is átolvasták, változtatásokat javasoltak, és együtt jobbá tettük.
A borító tekintetében nagyon nagy szerencsém volt: egyik ismerősöm vállalta a modell
szerepét, ráadásul neki van egy profi fotós ismerőse, Ramóna pedig volt olyan ügyes és
elkészítette az általam megálmodott borítót.
Szóval szerencsém volt, hogy ismerek olyan embereket, akik szívesen segítettek nekem!
A karakterekről: Nálam ez mindig úgy működik, hogy a fejemben kialakul a karakter,
nagyjából látom, hogyan néz ki, de utána minden esetben keresnem kell konkrét képet, amit
ha szükségem van rá, megnézek. Régebben a blogos sztoriknál ez publikus volt, mostanság
inkább megtartom magamnak, hagyom hogy az olvasók elképzeljék a szereplőket. Ami még
érdekesség lehet: számomra a borítón nem Emma van, hanem Alexa.
Mik a jövőbeni terveid? Kapunk friss könyvet a közeljövőben? Az is hasonló műfajú lesz, vagy megleped az olvasókat?
Már dolgozom az új regényen. Fejben megvan az egész, csak időt kell találnom, hogy megírjam. Eddig kb a negyedével vagyok kész, de az idei évben biztosan kiadásra kerül.
a könyv elérhető itt: http://bolt.undergroundkiado.hu/ellopott-eletek
a blogja Lyliának: http://lyliabloom.blogspot.hu/
Ellopott életek fülszövege:
Eltűnik egy lány a budapesti éjszakában…
Emma az egyetlen, aki aggódik érte, mert biztos benne, hogy a nővére sosem szökne meg szó nélkül; bármit megtenne, hogy megtalálja, így a következményekkel nem számolva kezd el kutatni utána.
Elkallódik egy fiú a budapesti éjszakában…
Olivér semmivel sem törődik saját magán kívül; egészen addig, amíg egy olyan helyzetbe nem kerül, ami megváltoztatja korábbi hozzáállását.
Néha egy ismeretlen sokkal többet tesz érted, mint azok, akikre számítottál. Képes vagy annyira bízni benne, hogy elfogadd a segítségét?