Legfrissebb interjú

Az idei év első interjú alanya egy olyan hölgy, aki számomra a tavalyi év nagy felfedezettje. Igaz még nem volt lehetőségem elolvasni a könyvét, de nagyon várom, hogy megkaparinthassam.

Molyos tagból és bloggerből avanzsált elő íróvá. 
Ő nem más, mint Lylia Bloom, az Ellopott életek írója.

Üdvözollek a blogomon és köszönöm, hogy vállaltad az interjút.

Személyes dolgokat is  szeretnénk tudni rólad, mesélj magadról. 

Nemsokára betöltöm a 30-at, a fiam lassan 5 éves. A Budapesti Gazdasági Főiskolán végeztem, mint idegenforgalmi és szállodai közgazdász. Jelenleg egy led izzókat gyártó cégnél vagyok beszerzési asszisztens, és nagyon élvezem.

Állandó kedvenc színem a kék, az utóbbi időben viszont lila-mániában szenvedek. Imádom a napfényt, nehezen vagyok meg nélküle. Ha tehetném, Spanyolországba költöznék, mert mindent szeretek, ami spanyol.

Fiatal íróként nehezebb a köztudatba kerülni, mint idősként?

Szerintem ez nem kortól függ. A legnehezebb első könyvesként, mindenféle ismeretség nélkül a köztudatba kerülni. Hiába ismerek bloggereket és molyokat, közel nincs olyan könnyű dolgom, mint valakinek, akinek pl. ismerőse van egy nagy kiadónál.

Mint molyos és blogger, mennyivel volt nehezebb dolgod szerinted, mint egy ismeretlen írónak? Vagy pont ellenkezőleg, így könnyebb volt?

Könnyebb volt, mintha eddig sehol nem lettem volna aktív. A blogos történeteim által ismertek meg néhányan, akik kitartottak mellettem és támogattak. Nélkülük esélyem sem lett volna. A moly pedig a másik fele, ami nagyon sokat segített. Ha ott nem megy híre a könyvnek, talán még mindig nem tudna róla senki .

Mikor kezdtél el írni és kezdtél hinni abban, hogy kiadásra is valók a történeteid?

16 éves korom környékén kezdtem el írni. Akkor még teljesen magammal és az épp kedvenc énekesemmel a főszerepben . Aztán tetszett az egész, és lassan átalakultak az írásaim, már a fejemben sem én voltam a főhős, hanem a lány, akiről írtam.

21 éves korom körül belebotlottam a Novum kiadóba, 4 hosszabb novellámat küldtem el nekik, agyon dicsértek, hogy milyen jó vagyok, én meg elszálltam egy csöppet. Az egyetlen, ami visszatartott, hogy nem volt 700.000 ft készpénzem. Aztán rábukkantam amatőr írós oldalakra. Mit ne mondjak, felhúztam az orrom, amikor nem engedték kikerülni a sztorimat a hibái miatt. Aztán szerencsére rájöttem, hogy a Novumnak mindegy volt, mit küldök, nem én voltam a jó, hanem a pénzem lett volna…  Szóval, tanulni kezdtem, kikértem mások véleményét és én is véleményeztem – így is lehet tanulni. Sokat fejlődtem.

Az első Aranymosás volt az, amikor teljesen bezsongtam és tudtam, hogy „igen, a Csillagfény lesz az igazi”. Az írótársaktól nagyon jó véleményeket kaptam, beleéltem magam, aztán mégsem jutottam tovább. Az első csalódottság után összeszedtem magam és igyekeztem tovább fejlődni, a következő évben újra próbálkoztam. Még csak be sem kerültem. Felhúztam annyira magam, hogy a saját kezembe vegyek mindent. Így született meg a könyv ebben a formájában.

Családod mit szólt az első megjelent könyvedhez? Tudtak támogatni a célod elérése érdekében?

A támogatás túlzás. Inkább csak elnézik a hobbimat, de aztán amikor látták a végeredményt, büszkék voltak.

Szeretsz olvasni is. Műfajilag mi áll legközelebb és legtávolabb tőled?

Legtávolabb? A mostanság annyira divatos erotikus műfaj. És az utóbbi időben elkezdtem megunni a misztikus-romantikus-tini vonalat. (Meg a sci-fi, olyat még csak kettőt olvastam, ami egyáltalán érdekelt volna.)

Amiket a legjobban szeretek: kb minden más, ami nem sablonos, ami eredeti és élvezhető. A valódi emberekről szóló sztorikat ugyanúgy szeretem, mint a fantasyt.

A magyar vagy a külföldi írók könyveit részesíted előnyben és miért?

Aki jól ír J Nem szelektálok ki valamit azért, mert magyar, de ez ellenkezőleg is igaz, ha nem érdekel, nem olvasom el csak azért mert magyar.

Van olyan hazai író, aki segített a könyved megírása közben némi jó tanáccsal? Vagy aki inspirált esetleg?

Tanácsokkal segítettek páran, de leginkább azzal, hogy bíztattak, ne adjam fel.

Mesélj magadról. Mit csinálsz szívesen, mikor nem írsz vagy olvasol?

Ez a két hobbim, így legtöbbször ezekkel foglalkozom. Persze, amikor a fiam alszik. Ő foglalja le a legtöbb időmet, de ez szerintem természetes. Az utóbbi időben szívesen segít nekem süteményt sütni, így most rákaptunk erre.

A molyon nagyon jó értékeléseket kaptál eddig. Nem féltél a fogadtatástól, lévén, hogy te is oszlopos tagja vagy a csapatnak?

Még szép, hogy féltem! Természetesen voltak előolvasóim, de az még nem garancia semmire. Féltem, hogy nem lett eléggé hihető, hogy nem válik el narrációban a két főszereplő és még egy sor dologtól. Úgy voltam vele, hogy ha egy szilárd 3 csillagos átlagot kapok, már annak örülök. Nagyon megleptek a reakciók, és olyan boldoggá tettek, hogy az valami hihetetlen.

Magyar szereplők és a helyszín is a kis hazánk. Szerinted ezt a nehezebb megírni vagy kitalált helyszíneket, kitalált külföldi szereplőket egy könyvben?

Mindkettőnek vannak nehezebb részei. Külföldiben ott van az, hogy ha nem jártál még ott és nem vagy biztos a helyben, amiről írsz, az érződik. Magyarnál pedig, ha leírsz egy helyszínt, ami a szereplődben kellemes érzéseket kelt, de az olvasóban rossz emlékeket idéz, akkor máris nem fog úgy nézni rá, ahogy te azt szeretted volna.

Az utóbbi időben sok helyről hallottam, hogy nagyon kevés a magyar szereplős sztori, mert a magyarok is inkább a divatos külföldi környezetet választják. Ez volt az első lökés, ami a magyar helyszín felé terelt.

Nem a most divat erotikus vagy fantasy regényt írtál. Gondoltad, hogy mégis ekkora sikert fog elérni a történeted?

Egyáltalán nem gondoltam ekkora sikerre. Leginkább azért adtam ki, hogy az a pár ember, aki már olvasta és szerette volna, meg tudja venni. Aztán, amikor felkerült a molyra és egy óra után már 50-en tették kívánságlistára, azt hittem, hogy rosszul látok :)

Korábban próbálkoztam fantasyvel, de nem igazán az én világom. A való életben, valós problémákkal foglalkozva érzem otthon magam.

A témáját ítélve sem könnyed, vicces dologra esett a választásod. Volt valami élményed ezzel kapcsolatban vagy a közeledben valakinek? Vagy csak foglalkoztatott ez a téma?

Számtalanszor megkaptam, hogy jók, amiket írok, de minden túl „rózsaszín”, ezért választottam egy olyan témát, amire távolról sem lehet ezt ráfogni. Szerencsére nem tapasztaltam hasonlókat, és remélem, hogy nem is fogok…

Szerinted egy vidékről a nagy városba érkező fiatal tudna tanulni belőle, mire vigyázzon?

Nem csak az, aki vidéki. Minden fiatal, aki csak egy kicsit is naiv vagy felelőtlen. Első sorban nem „tanításnak” szántam a regényt, de már kaptam olyan visszajelzést, gimis lánytól, hogy el fogja olvastatni egy barátnőjével.

Milyen korosztálynak írtad elsősorban a történetet?

Mindenképpen 14 éven felülieknek (ezt el is felejtettem feltüntetni a borítón, pedig talán nem ártott volna).

Hogyan képzeljünk el írás közben? Toll és papír, kedvenc fotel vagy számítógép és komoly struktúra a könyv felépítésénél?

Laptopon írok, bárhol és bármikor, amikor van egy kis időm. A lényeg, hogy érzelmileg bele tudjak csöppenni a történetbe. Nekem ez sokkal fontosabb, mint az előre eltervezett felépítés, mert azon utólag is tudok változtatni, viszont ha érzelmek nélkül írok, az mindig meglátszik.

Az Ellopott életeknél fontos volt a napok múlása, arra épült az egész. Kis fecniken és lapokon vezettem, hogy mikor mi történik, nehogy logikátlan legyen. Na, azokat a papírokat írtam át vagy ötvenszer.

Elárulsz nekünk pár kulissza titkot a könyvvel kapcsolatban?

A két legpörgősebb fejezetet egyetlen nap alatt írtam meg egyhuzamban. Szerencsém volt, 

mivel a fiam már oviba járt, én viszont még nem dolgoztam. Reggel 8-kor nekiültem, és 

délután 3-kor álltam fel. Az eredmény: két olyan fejezet, hogy amikor visszaolvastam, egy-

két mondat még engem is meglepett. Így szeretek a legjobban írni: érzésből, amikor utána 

már csak javítani kell.

Magánkiadás - 1. lépés Sokan kérték, hogy számoljak be a magánkiadás menetéről. Legelőször is meg kell találni a megfelelő konstrukciót és kiadót. Tapasztalataim szerint ma 

Magyarországon 3 módon lehet könyvet megjelentetni: 1. Ha valaki annyira tehetséges és nem utolsó sorban szerencsés, hogy egy kiadó megveszi a 

művét, és kiadja, számomra az az IGAZI könyvkiadás. (Sokat próbálkoztam, a lehető 

legtöbb kiadónak elküldtem a kéziratot, és nagyjából az 10%-uk válaszolt. A többiektől annyi

választ  sem kaptam, hogy "Nem, köszi". Akitől választ kaptam, ott legtöbbször az volt az 

elutasítás  oka - valószínűleg olvasás nélkül, hogy nem merik vállalni a kockázatot egy kezdő 

szerzővel. 

Két helyről kaptam érdemben választ; az egyik: ilyesmi témával ők nem foglalkoznak, de 

nem lenne kedvem a 10-12 éves korosztálynak írni? - Majd ha akkora lesz a fiam, 

megpróbálkozom vele, addig nem igazán tudom, miről írhatnék nekik; a másik: egész jól írok,

de az ilyen téma nem tartozik az ő profiljukba, és még nem ártana fejlődnöm. 

Meg persze ott  volt még az Aranymosás, aminek a tavalyi fordulójából nagyon sokat 

tanultam, de még oda is bőven fejlődnöm kéne.)

Szóval az első verzió kilőve. 2. A magánkiadás - amire az ember gatyája is rámegy. Legalábbis az enyém tuti rámenne. 

Ebben az esetben megbízol egy kiadót, kifizetsz nekik nem kevés pénzt, amiért ők 

korrektúráznak, szerkesztenek, nyomtatnak, terjesztenek. Minden happy, ha van miből. 

Nekem nincs.

Nemrégiben megkeresett egy magánkiadó, nagyon kedvesek voltak, többféle ajánlattal,

konstrukcióval is próbálkoztunk, de mivel az anyagi forrásaim roppantul szűkösek, nem 

tudtam igent mondani nekik. 3. Ez is magánkiadás, csak kicsit költségtakarékosabb. Van, aki szerint még nem eléggé 

kiforrott a technika, van, aki szerint nagyon jó megoldás. Azoknak nagyon jó ez, akik tényleg 

csak kis összeget tudnak rászánni: a Print-On-Demand.

Ennek annyi a lényege, hogy nem nyomtatnak ki több száz példányt a könyvből, hanem csak 

akkor nyomtatnak belőle, ha rendelés érkezik. Tehát, ha összesen csak 3 példány fogy el 

belőle, amit én veszek meg, akkor így jártam, de jó érzés lesz a kezemben tartani. Ha kicsit 

több, mert megveszi az a pár ismerősöm, aki szereti az írásaimat, akkor nagyon boldog 

leszek. Ha még több fogy, és olyan emberekhez is eljut, akik korábban nem is hallottak 

rólam, akkor pedig még boldogabb

Magánkiadás - 2. lépés Első körben ugye kiválasztottuk a megfelelő megjelenési módot. Mivel az anyagiak 

korlátozottan állnak a rendelkezésemre, ezért a Print-On-Demand megoldást választottam.

Két olyan kiadót találtam, akik ilyennek foglalkoznak: az egyik a Publio - hallottam róluk jót 

és rosszat is, de valamiért nem voltak szimpatikusak, ez nálam ilyen "hatodik érzés" szerű 

benyomás; a másik pedig az Underground Kiadó - na, náluk minden korrektnek tűnt.

Sok-sok utánajárás, honlap-tanulmányozás (szerintem vannak olyan bekezdések az 

oldalukon, amit már kívülről tudok ) és ezernyi megfontolás után úgy döntöttem, belevágok.

Azonban ha az ember magánkiadásra adja a fejét, nagyobb rajta a nyomás, mint "sima" 

kiadásnál. Akkor ugye profi stáb áll az író mögött, szerkesztő segít tökéletesre csiszolni a 

szöveget, grafikus készíti a borítót, a marketingről ne is beszéljünk... Ezt én is igénybe 

vehettem volna - nem kevés pénzért. 

Maradt tehát az, hogy saját felelősségre magam boldogulok - nagyon sok baráti segítséggel! 

Nélkülük sehol nem lennék.

Úgy gondoltam, hogy nem adhatok ki a kezemből olyan szöveget, ami tele van hibával, 

esetleg logikátlansággal, éppen ezért kerestem valakit, aki nem túl lágyszívű velem, és 

kíméletlenül belekötött az ellentmondásokba, a rózsaszín cukormázba és furcsa mondatokba.

Rajta kívül többen is átolvasták, változtatásokat javasoltak, és együtt jobbá tettük.

A borító tekintetében nagyon nagy szerencsém volt: egyik ismerősöm vállalta a modell 

szerepét, ráadásul neki van egy profi fotós ismerőse, Ramóna pedig volt olyan ügyes és 

elkészítette az általam megálmodott borítót.

Szóval szerencsém volt, hogy ismerek olyan embereket, akik szívesen segítettek nekem!

A karakterekről: Nálam ez mindig úgy működik, hogy a fejemben kialakul a karakter, 

nagyjából látom, hogyan néz ki, de utána minden esetben keresnem kell konkrét képet, amit 

ha szükségem van rá, megnézek. Régebben a blogos sztoriknál ez publikus volt, mostanság 

inkább megtartom magamnak, hagyom hogy az olvasók elképzeljék a szereplőket. Ami még 

érdekesség lehet: számomra a borítón nem Emma van, hanem Alexa.

Mik a jövőbeni terveid? Kapunk friss könyvet a közeljövőben? Az is hasonló műfajú lesz, vagy megleped az olvasókat?

Már dolgozom az új regényen. Fejben megvan az egész, csak időt kell találnom, hogy megírjam. Eddig kb a negyedével vagyok kész, de az idei évben biztosan kiadásra kerül.

a könyv elérhető itt: http://bolt.undergroundkiado.hu/ellopott-eletek

a blogja Lyliának: http://lyliabloom.blogspot.hu/

Ellopott életek fülszövege:
Eltűnik egy lány a budapesti éjszakában… 
Emma az egyetlen, aki aggódik érte, mert biztos benne, hogy a nővére sosem szökne meg szó nélkül; bármit megtenne, hogy megtalálja, így a következményekkel nem számolva kezd el kutatni utána. 
Elkallódik egy fiú a budapesti éjszakában… 
Olivér semmivel sem törődik saját magán kívül; egészen addig, amíg egy olyan helyzetbe nem kerül, ami megváltoztatja korábbi hozzáállását. 
Néha egy ismeretlen sokkal többet tesz érted, mint azok, akikre számítottál. Képes vagy annyira bízni benne, hogy elfogadd a segítségét?