2012. március 29., csütörtök

Patricia Briggs:A vér kötelez


Patricia Briggs:A vér kötelez

Az írónő nem kegyelmez nekünk, nem magyaráz, rögtön a közepébe vág és a mély vízbe dob .
Aki nem olvasta az első részt, az nehezen éri utol majd a történetet és hogy ki kicsoda...
De szerintem önmagában is élvezhető és érthető.

Mercy végre öntudatára ébred és tesz is önmagáért valamit.
Persze megint olyanba csöppen, ami túlnő rajta és veszélybe sodorja a lányt.
Szerintem most bevállalósabb, okosabb , mint az első részben.
De ez mellett sebezhető is maradt lelkileg és testileg .
Még mindig nem találja a helyét, nem tudja kihez tartozzon, hol a helye, kit is avathat bizalmába.
Ami kis híján az életébe és barátai életébe került.

A többi szereplőt csak felületesen írta bele írónk, de azért róluk is becsempész egy-két tudnivalót, érzéseket, gondolatokat.

A világ még mindig tetszik. Sőt, most még jobban.
Több részletet is megtudunk róla.

Kapunk egy jó kis vérfarkas családod, minden előnyével, hátrányával.
Szuper pasikat. El tudom képzelni őket, kockás hassal, tele erotikával és haraggal.
Nehéz lehet oda figyelni hierarchiára.

Most a vámpírok is kicsit több helyet foglalnak el a történetben.
Ez mellett egy új lénnyel is ismertséget köthetünk , a többi mágikus lény mellett.

Ami nem tetszett, hogy a főszereplőnkbe tucatnyian szerelmesek.
Az kicsit elcsépelt. Nem is igazán szerelmi háromszög, hanem inkább sokszög.
Bár nem tudjuk pontosan még, ki az aki csak érdekből szereti főhősünket és ki igazából.
Egyenlőre nem tudom kinek is szurkoljak.

Néhol voltak benne nagyon durva, érzékletes részek is, amit azért kihagytam volna.

Ami tetszett hogy végre egy farkasos-vámpíros sztori és nincs tele szexel, van történés, van benne érzelem.

Kedvencem szereplőm Mrs. Hanna lett ebben a részben.Nagyon szerettem szétszórtságát, még ha nem is ő a főszereplőnk.

Gyorsan lehet olvasni, lendületes könyv.
Bár figyelni kell, ha az összefüggéseket is érteni akarod, nem csak olvasni.

Nekem a borítója is tetszik. Talán jobban is, mint az elsője, bár hangulatban nagyon eltér a kettő.

A történetről:
Mercynek mindenfelé vannak barátai, még a legsötétebb helyeken is. És most az egyiküknek tartozik egy szívességgel. Beleegyezik, hogy testőrként a jó barátjával, Stefannal tartson, amikor a vámpírnak egy üzenetet kell átadnia egy fajtatársának. De ez az új vérszívó távolról sem mindennapi, ahogy a benne élő démon sem az. A démonlovas vámpír olyan mészárlást rendez a városban, amilyet Tri-City települései még nem láttak, és ez a titkos vámpírközösséget is leleplezéssel fenyegeti, így a helyi vámpírkirálynő Mercyhez fordul segítségért. Egy prérifarkas nem lehet ellenfél egy démon számára, de Mercynek több titkos fegyver is lapul a tarsolyában.

történet::10/8
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/8
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/8

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Agave kiadó
304 oldal
Fordította:Farkas Veronika

2012. március 26., hétfő

Margit Sandemo:A titokzatos erdő


Margit Sandemo:A titokzatos erdő

Nagyon olcsón rendeltem ezt a könyvet.
Vágytam már rá régóta.
Viszont nagy csalódás volt, így jó, hogy nem volt drága.
Egyszer a vékonysága miatt csalódtam. Azt hittem, ennél kicsit vaskosabb lesz.
Aztán valahogy nem fogott meg a stílusa, a történet, a szereplők, egyszóval semmi sem benne.

A szereplők egyszerűek, nem eget rengetőek, alig tudunk meg róluk valamit a kinézetükön kívül. Nincs jellemfejlődés, nincs változás, sem mélysége a szereplőknek.

A történet vázlatos, sablonos, mintha az írónő bele kapott volna több dologba is, de nem fejezte volna be.
Elviekben egy sorozat, így kap tőlem egy esélyt a következő része is, de nem mostanában.
Hátha ott kicsit többet kapunk mindenből.
Amiért végig olvastam az a két lény utáni kíváncsiságom volt, és érdekelt az erdő titokzatossága, a Farkasok népe.

A szerelmi szál gyengécske.

A könyv nyelvezete igen egyszerű szintén. Semmi különös.

A könyvnek nincs olyan hangulata, ami megfogott volna, ha a többi nem.

A borítója sem túlzottan szép, elmegy kategória.

A könyv besorolása inkább egyszerű romantikus könyv, mint fantasy szerintem. De romantikusnak is igen gyengécske.

Amiért plusz pontokat kap, az az, ahogy a természetet ábrázolja a könyv.

történet::10/6
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek,romantika:10/6
a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/6


saját
Tuan kiadó
285 oldal
Fordító:Csikász-Kollár Zsuzsanna

2012. március 21., szerda

Pat Walsh:Crowfield átka


Pat Walsh:Crowfield átka

Már nagyon sok jót hallottam a könyvről,így mikor a Tescós könyvesboltban a töredék árért szembe jött velem, persze hogy meg kellett vennem.
Sokáig ott hányódott a polcomon. Mindig megnéztem, aztán vissza is tettem a polcra.
Most egy kihívás során kaptam az a feladatot, hogy ezt a könyvet olvassam el.Köszönöm szépen annak aki választotta nekem, mert rövid, ám nagyon jó kis olvasmány volt.

Egy könyv, ami se nem mese, se nem felnőtt olvasmány.
Egyik percben úgy éreztem, hogy mese, ifjúsági regény, majd pár oldallal később inkább felnőtt olvasmánynak gondolnám.

A történet jó.
A könyv hangulata olyan,mintha egy nagy takaróval beborítanának egy vacogós, télies estén.
Kifejezetten télies olvasmány.
Egy forró csokival a kézben nagyszerű.

A szereplőket nagyon szerettem egytől egyig.
Még a morgós,morcos tündért is.
Tündért írtam? Igen, bizony azt írtam.
Mert ebben a történetben az is van, és sok kis állat, ismeretlen teremtmény, még angyal is. A kedvencem a kicsi hobb volt.Ő egy kicsi kis szőrös lény, ami állat félig, félig pedig emberke, vagy a kettő között valami.
Nekem is kell egy mindenképpen!

De ez nem viszi el rossz felé a történetet. Pedig ettől féltem.

Kétségtelenül a legerősebb a könyv hangulata és a szereplők. A történet nem túl bonyolult és kikövetkeztethető.
Nem rágjuk tövig a körmünket izgatottságunkban. És szerelmi román is elmaradt belőle, aminek én nagyon örültem.

Sokat megtudunk a világról, főként egy különös erdőről és egy még különösebb apátságról.

Egyetlen egy réz volt, ami borzolta az idegeimet.
Spoiler

Nem szerettem azt a részt, mikor a tündér megöli a kis állatokat!

Spoiler vége!

A borítója híven tükrözi a könyv tartalmát, hangulatát!
a könyv végén nagyon jó a szószedet.
Viszont meghökkentem azon,hogy a trágyadombot is kiírták.Van aki nem tudja mi az?

A történetről:
1347 telén járunk. Will tizennégy éves, és a Crowfield-apátságban él és dolgozik, miután az egész családja meghalt egy tűzesetben. Egy nap, miközben tűzifát gyűjt az erdőben, Will furcsa nyöszörgésre lesz figyelmes: egy csapdában egy addig soha nem látott, sérült jószágot talál, amit visszavisz az apátságba, hátha a hajlott hátú Csiga testvér tud segíteni az állatkán – amiről kiderül, hogy nem is állat, hanem hob, azaz a tündérfélék egy fajtája.

történet::10/7
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/6
a könyv hangulata:10/10
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/9
a borító :10/9


Lybrum kiadó
saját
240 oldal
Fordította:Hudácskó Brigitta

2012. március 19., hétfő

Angela Carter:Esték a cirkuszban


Angela Carter:Esték a cirkuszban

Hát. Nem is tudom hogy tetszett a könyv vagy sem.
Talán a kettő határmezsgyéjén.
Kicsit meglepett a tartalom, mert nem ezt vártam a cím alapján.

Pedig nagyon megörültem, mikor megláttam a címet.
Ki ne szeretné a cirkuszokat?
Ki ne lenne kíváncsi a kulisszatitkokra?
Én bizonyosan kíváncsi vagyok.
Ám mégsem azt kaptam teljesen.
Cirkuszt ugyan, de nem a hagyományosan vett cirkuszt.
Ez a könyv inkább a Rémségek Kicsiny Cirkusza, tele fura lényekkel.
A bohócok sem hagyományos bohócok, az állatidomár is kicsit más, nem beszélve a többi lakóról, köztük főszereplőnkről a Szárnyas angyalról!
Megismerhetjük a fontosabb cirkuszi szereplők életét egy interjú köntösébe bújtatva.

Néhol fura volt a könyv, kicsit szürreális. Néhol pedig normális.
A szereplők érdekesek, színesek. Minden árnyalatuk, rezgésük benne van a könyvben.
Talán ők viszik el a könyv nagyját, nem a történet.
Egy kis románc is megtalálható benne,egy álruhás bohóc és hősnőnk személyében.
A könyv szókimondó.
Nem kendőzi el a romlást, romlottságot, a trágárságot. Meghökkenti az embert.
Tele van utalásokkal.
Minden valamit jelképez, csak észre kell vennünk a történet mögött.

A könyv nyelvezete érdekes, figyelemfelkeltő.

A borító tökéletesen jellemzi a könyv tartalmát.

Ám hogy negatívumot is mondjak, néhol untatott és nehezen rágtam át magam rajta, néhol pedig előtört és rohant, alig győztem olvasni.

A történetről:
Angela Carter 1984-ben kiadott regénye egyszerre játékos, ironikus, érzelemgazdag történet és lebilincselő olvasmány. Főszereplője Fevvers, a szárnyas nő, aki puszta létével felforgatja a századforduló Londonját és Európáját. A légtornásznő fordulatos és lélegzetelállító kalandjait követve eljutunk a női szörnyek múzeumába, egy szentpétervári hercegi kastélyba, egy szibériai finnugor törzs mágikus realista világába, de legfőképpen a cirkuszba, ahol találkozhatunk kártyajós kismalaccal, gyáva erőművésszel, a világ leghátborzongatóbb bohócaival, tudós majmokkal és keringőző tigrisekkel. És közben izgulhatunk, hogy egymásra talál-e Fevvers és a jóképű amerikai riporter, aki bohócnak áll, hogy leleplezze a légtornásznő titkát. A Carter által teremtett feledhetetlen figurák megelevenedése, a mesemotívumok és az irodalmi utalások sokasága a pikareszk történet kavalkádjában kivételes műélvezetet nyújt.

történet::10/7
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8

A könyvet köszönöm a Magvető kiadónak!

Magvető kiadó:http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/
saját,recenzió
464 oldal
Fordítás:Bényei Tamás

2012. március 15., csütörtök

Lauren Oliver:Delírium


Lauren Oliver:Delírium


Ismét egy ifjúsági könyv és dísztópiás is egyben.
Egyre jobban kezd nekem bejönni ez a műfaj.
A végén még a sci-fi is sorra kerül majd, hátha megkedvelem azt is.
http://www.blogger.com/img/blank.gif
A könyv jó. Nagyon jó!
A szereplők szerethetőek, érdekesek, nem sablon szereplők, tudnak vétkezni, hibázni is, szenvednek és szeretnek is.
A világ nagyon jól fel lett építve.
El tudnám képzelni mint jövőt, bár iszonyúan szenvednék ott.
Vajon hasonló vár ránk is?
Azért ez a sok hasonló könyv?
Így adagolják be nekünk?

Ally Condie : Matched című regénye jut eszembe erről a könyvről.
Na nem azért mert annyira hasonlók, hanem azért, mert hasonlóan jók és hasonlóan jól megkomponált világjövőt jósolnak.

Mit is írjak nektek a könyvről úgy, hogy ne lőjem le a lényeget?
Az alcímmel teljesen egyet kell, hogy értsek.
"Nincs halálosabb kór a szerelemnél !"

De ezért jó.
Igaz fáj,de édes emléke is megvigasztal minket.
Hátha még szeretünk és szeretve is vagyunk.
Az mindent megér, bármilyen szenvedést,bármilyen áldozatot.
Ezt veszik el a Delírium szereplőitől.
A szerelmet halálos kórnak bélyegzik és 18 éves kor után kitörlik az életükből, rengeteg szabályt kapnak helyette.
Nincs választási lehetőségük.
Sok hazugság leple alá rejtik ezt a csodát és még sok más fontos dolgot, mint a szabadságot, a költészetet...

Nagyon jó a téma választás!
Ki hogy döntene, ha lenne választása?
A bizonytalan,de szabad szerelmet választaná, ami néha boldogtalanná teszi az embert vagy a szerelem nélküli életet, ami talán nem boldogtalan, de nem is szabad, érzés nélküli?

Főhősünk Lena eleinte elégedett az életével, majd egy véletlen folytán kinyílik a szeme.
Utána már bármire képes.
Változik, fejlődik a karaktere.
Egy mimóza, mindenbe bele törődő, magát rondának tartó , félős lányból Alex, egy a szerelmes, boldog, szép hölgyet farag, mikor kinyitja a szemét a világuk hibáira, korlátjaira.
A rendfenetartók eddig megvédték, most pedig az ellenségei.
Ami eddig az élete megkeserítője volt, most kiderül hogy hatalmas hazugság.

A könyvben megfelelő arányban van az izgalom, a szerelemmel.
A barátság, az ellenségekkel.
A küzdelem és a feladás.

A könyv hangulata bámulatosan magával ragadja az olvasót.
A mondanivalóját is megértjük, mint egy tanmese.

Nagyon szép versek,idézetek is fellelhetőek a könyvben.

Az írónő szóhasználata,metaforái is nagyon tetszetősek.

A borítója az,amivel nem vagyok elégedett a könyvnek.
Valami mást el tudtam volna képzelni, de ezt valahogy nem.
Nem illik nekem a történethez.

történet::10/9
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/8
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/7
izgalom:10/9

A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak!

Ciceró kiadó:http://www.cicerokonyvstudio.hu
saját,recenziós
408 oldal
Fordító:Heinisch Mónika

2012. március 12., hétfő

M.C.Scott:A római kém


M.C.Scott:A római kém

Már iszonyatosan vártam a postást.Szegény majd meg szakadt ezzel a nehéz könyvvel a táskájában.
Kikaptam a kezéből és már cafatokra is szaggattam a borítást.
Nem bírtam várni egy percet sem.
Rögtön neki is kezdtem az olvasásának,pedig eléggé megrettentem a könyv vastagságától.
De nem volt miért.

Egyszerűen nem értem hogy a Boudica sorozat miért nem lett sikerkönyv?
Vagy az író ír jobban azóta?
Mert ez a könyv fantasztikus.
Érdekes , hogy míg az előzőt az Alexandra kiadó adta ki,addig az új könyvet az Agave kiadó.
És bizony nem nyúltak mellé.
Sokak kedvence lesz ez a könyv!Köztük az enyém is.

Hihetetlenül izgalmas a történet,szerte ágazó,sok szereplős és még ez sem tudja elrontani.
Ha sok a szereplő,akkor általában nem valami kidolgozottak a karakterek,de itt igen.
Nagyon jó karaktereket vonultat fel a történet.
Kedvencem Math az utcagyerek és Hannnah a gyógyító.

Ami a könyv erőssége még,az az hogy bármi is van benne,az nagyon jól fel van építve.
Legyen szó fogathajtásról,amit annyira jól leír az író,hogy együtt száguldunk a lovakkal és a fogattal.
Talán még fel is tudnánk egy lovat szerszámozni.
Ismernénk minden csínját-bínját a fogat hajtásnak.
Vagy esetleg a kémekről,kémmé válásukról legyen szó?
Történet közben eggyé válunk a szereplőkkel és úgy érezzük közben,hogy mi is kém tanoncok vagyunk .
Itthon azt vettem észre hogy lopva hátam mögé lesek,hátha követ valaki.
Ami ugye lehetetlenség!
Ez mellett kapunk egy kis misztikumot is.
Jóslatokról és szibillákról,megérzésekről és álmokról.
Talán azokat a részeket élveztem a legjobban.

Van benne a sok erőszakon,harcon,csatán kívül romantika is és némi szerelmi háromszög vagy inkább sokszög.

Van aki nem az akinek látszik.
Ki tudsz igazodni azon hogy ki kicsoda is valójában?

Rómát,Nérót és Róma felégését is megkapjuk a könyvben.Hiszen erről szól a könyv nagyrészt.
Kapunk egy esetleges magyarázatot,hogy hogyan égett le Róma.
Kíváncsiak vagytok rá,hogy ki keze által?

Jézusról és a kereszténység kezdetéről is vannak benne részek.

Egy könyvben benne van minden,ami egy könyvet jó krimivé,jó szórakoztató irodalommá tesz,van benne csata,izgalom,romantika és némi önmarcangolás,szenvedés is.

A történelmi részek aránya pont megfelelő.
Még nem unalmasan szócséplő,hanem érdekes annak is,aki nem kedveli a történelmet.
Aki pedig szereti mint én,felkelti az érdeklődését pont annyira,hogy még kicsit kutathasson utána ha nem ismeri pontosan a részleteket.
Szerintem eléggé hű a történelemhez is,csak egy kicsi van a hozzá nyúlva,ami még nem zavaró.

A könyv úgy ér véget,hogy akár folytatható is,amit én szívből remélek.
És mint olvastam a kiadó honlapján,várható folytatás.
Remélem nem kell sokat várnunk a következő részre.

A borítója nekem tetszik.
Semmi faxni,semmi figyelemfelkeltő,túlságosan rikító színek,esetleg egy ember.
Hanem pont a megfelelő kialakítás,ami utal a történetre.


A történetről:
Krisztus után 64-ben Róma ura Néró, aki szívesebben lenne színész vagy szekérhajtó, mintsem a Birodalom császára. A kiismerhetetlen, szenvedélyes és veszélyes uralkodó száműzte Senecát, az egyetlen embert, akiben bízhatott, majd őrültekkel és összeesküvőkkel vette körbe magát. Amikor egyre nagyobb tömegekhez jut el a prófécia, amely szerint a Mennyei Királyság csak akkor érkezik el, ha Róma lángokban áll, Nérónak külső segítségért kell folyamodnia.http://www.blogger.com/img/blank.gif


Köszönöm az Agave kiadónak!

történet::10/8
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/8
izgalom:10/9

Agave kiadó:http://www.agavekonyvek.hu/

saját,recenzió
592 oldal
Fordító:F.Nagy Piroska

2012. március 8., csütörtök

Két könyves játék nektek

Sziasztok.Hoztam nektek két nagyon jó játékot,amik érdekesek és bizony könyvet lehet nyerni velük
http://videkielet.hu/blog/videki_elet/nagy-konyvvadaszat

http://www.50konyv.blogspot.com/

2012. március 7., szerda

Karin Slaughter:Sebek


Karin Slaugter:Sebek

Ez a könyv sokkoló!

Olvastam már az előző részét a könyvnek a Nadragulyát.
Az tetszett a maga kendőzetlen szókimondásával,így nem volt kérdéses,hogy ezt is el fogom olvasni.
A történet nem rossz,a szereplők jók.
A főszereplők nem lopták be a szívembe magukat ennek ellenére.
Az előző rész talán jobban tetszett.
Ott kedvelhetőbbek voltak a szereplők is valamiért.

Keveset fogok írni erről a könyvről,mégpedig azért,mert a könyv háttértörténete nagyon idegesített,irtóra felbosszantottam magam vele.
Az írónő hozza a borzalmakat megint rendesen,de itt olyanról van szó,amit az én gyomrom már nem vett be.
Érzékeny lelkületűeknek és szülőknek nem nagyon ajánlanám a könyvet,mert itt szó van gyerekek molesztálásról,gyerekpornóról, anya-fiú szexről,megerőszakolásról...
Nekem ez már sok volt minden szempontból.
Ez mellett az író lendületesen ír,izgalmas és élvezhető.
Talán több benne a lelkizés mint az első részben.Ami engem nem zavart.
Gyorsan olvasható ,pedig elég terjedelmes könyv.
Amiért a sok szenvedést én mégis kibírtam,az azért volt,mert reménykedtem benne,hogy el lesznek fogva a tettesek és minden a helyére kerül.
De akkor nem ilyen témájú könyvet kellett volna kezembe fognom valószínűleg,hanem valami romantikusat esetleg.
Mert bizony nem rózsaszín lányregény vége van az biztos.

Ami eszembe jutott a könyvről,az az,hogy vajon tudjuk biztosan hogy milyenek a szomszédaink?Biztos hogy a szomszéd anyuka aki olyan barátságosan köszön mit csinál a zárt ajtók mögött?
vagy a barátságos idős,nyugdíjazott óvónéni a másodikon?
Vajon egy kisvárosban is ismerünk mindenkit alaposan?

A borító valami rémes szerintem.
A történetről:
Heartsdale kis porfészek a semmi határában. Az augusztusi hőségben a görkorcsolyapályánál egy fiatal lány összeszólalkozik a barátjával, mindez lövöldözésbe torkollik – látszólag egyszerű eset, de Jeffrey Tolliver nyomozó ezennel szörnyű bűnténybe keveredik. A boncolásnál kiderül, hogy a lány szexuális zaklatásnak és rituális csonkításnak is ki volt téve, de a család és a barátok eltitkolnak valamit a múltból, ami nyomra vezethetné Tollivert. A hallgatásnak nagy ára van, a szadista újabb áldozatot szed, és a nyomozó szörnyű sejtése beigazolódik; azok, akik a szálakat mozgatják, közelebb vannak, mint hinné…

történet::10/7
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/5
izgalom:10/9

Ulpius kiadó
saját könyv
493 oldal
Fordító:Berta Ádám

2012. március 5., hétfő

Interjú ismét


Kép:Will Hubbell: Krétai tenger című könyvének borítója

Ismét megörvendeztetlek titeket egy interjúval,de most nem egy íróval,hanem egy fordítóval készítettem,hogy egy kicsit más legyen mint a megszokott!

Interjú alanyom Tánczos Csaba.

Mindig érdekelt,hogy egy megírt kéziratból hogyan lesz könyv,egy külföldi könyvből hogyan lesz magyar könyv.
Így most egy kicsit erről olvashattok,na meg fordítónk életéről.



-Mesélj magadról,mit tudhatunk rólad?

Magamról nagyon nehezen és kín keservvel írok csak.De akkor röviden.
Tánczos Csaba vagyok, nős és két pici gyermekem van, Athena (2,5 éves) és Ricsi (4,5 éves).
Végzettség szerint programozó vagyok, de szeretek inkább rendszertechnikával és érdekes szoftverekkel, vagy ha nem szakmáról van szó, akkor inkább humán területekkel foglalkozni .

-Hol tudjuk a munkáidat megtekinteni?

Saját weboldalt mindig is akartam, de ez valahogy eddig mégsem jött létre... Valahogy úgy, ahogy a Légy jó mindhalálig c. könyvben, amikor a Misi annyira szép dolgokat akart írni naplója üres lapjaira, hogy végül, ha jól emlékszem, nem írt semmit.
Oké, van egy weboldal, a www.voyagepublishing.us ami egy könyvkiadó vállalkozás, a Voyage Publishing lapja, és ezt én csinálom.
De ez nem én vagyok, csak az egyik “megjelenésem”.

-Kint élsz külföldön,mi vitte arra az utadat?

Mindig is ki akartam jutni külföldre.
Már egész kicsi koromban lenyűgözött, ha egy rokon, vagy ismerős jött, aki máshol, más országban él.
Ezt csak tetézte, mikor később elfogott a számítógépes láz, és éjjel-nappal a Sinclair Spectrum meg a ZX-81 rejtelmeit bújtam, na meg az angol számítógépes magazinokat…
Nem értettem, azok a magazinok miért nem kaphatók itthon, miért beszélnek olyan másként azok a külföldiek, és miért nem megyünk mi sosem oda?
És mindig a német…
Nem érdekelt a német, pedig sokkal több anyag volt németül elérhető, mint angolul. Oroszról persze nem is beszélve, bár visszatekintve jobban ki kellett volna használni az orosz tanulással töltött időt.

-Akkor ennek köszönheted számítógépes munkád is ?

Igen.Emlékszem a sok-sok besötétített szobában töltött napra, amiket a gép mellett töltöttem.
Talán időpazarlás volt bizonyos szempontból, de máskülönben meg kiéltem a játékprogramok iránti vágyaimat, és később ez már nem tudott megfogni.
És ami megmaradt, az mind pozitív.
Egyrészt a programozás, meg a különböző alkalmazások szeretete, ami szakmát adott a kezembe, másrészt az angol szöveg szeretete, melyet az akkoriban népszerű kalandjátékoknak tulajdonítok.
Ma már nincsenek ilyenek, nem is tudják a fiatalok, mi az.
Szövegeket olvasni a képernyőn, és ügyefogyott parancsokat írogatni be, aminek hatására történik valami: új szöveg jelenik meg…
Pedig ez volt a csúcs.
Ahogy egy könyv is milliószor gazdagabb a filmnél, úgy a szövegek misztériuma is hasonló érzést kelt. Nem látunk grafikát, nincs hang, és akció, csak egy néhány mondattal megfogalmazott meghökkentő helyzet, és síri csönd…
És ez él, mert úgy változnak a dolgok, a környezet, a szereplők, ahogy kiadjuk a parancsokat.
Ezek a játékok nagyon sokat jelentettek nekem, és sosem feledem őket.
Talán azért is szeretek lassan olvasni…
megrágni egyes szavakat, kifejezéseket.
Élnek, hangulatuk van, mint egy hegygerincen, végig lehet mászni a hosszabb kifejezések kacifántjain, és mindig más az élmény.
És mintha várnám, hogy második, harmadik olvasásra megváltozik a szöveg…

-Már akkor is szerettél olvasni?Miket?

Komolyabb könyveket akkoriban nem nagyon olvastam meséken kívül.
Egész későn, 13 évesen is Hetvenhét magyar népmesét olvastam, Szinbádot, és valamikor akkor tájt a Gyűrűk urát is.
Nem érdekelt, hogy milyen hosszú, vagy komoly egy könyv, hanem a hangulat, a cselekmény, a néhány szereplő fogott meg, akikről szó volt.
Kicsit később a fantasztikus könyvekre vetettem rá magam, és sok kellemes órát szereztek nekem Arthur C. Clarke, Lem, vagy Nemere művei, és jól emlékszem Zsoldos Péter Ellenpont c. művére, mely egészen eredeti volt.
Vagy persze ott volt a Galaktika, melyből az egyik legemlékezetesebb, legmeghökkentőbb fantasztikus “mese” , az Orff falai közt. c. alkotás jut eszembe, amit – későbbi nagy csodálkozásomra – H.P. Lovecraft, a világhírű amerikai horroríró (de nem egyszerűen csak az) írt, akit csak jóval később fedeztem fel.
Valamikor 17 éves korom körül nálam is valami “kiverte a biztosítékot”, és kicsit megbolondultam.
Ez abban nyert kifejezést, hogy filozófiai könyveket kezdtem olvasni, furcsa, elvont filmeket néztem, és mindenféle gondolatokat irkáltam naplókba.
Ekkor úgy érzem mélyen belegondoltam bizonyos elvont kérdésekbe, és úgy éreztem, hogy én vagyok a világ ura.
A dolog egy idő után “elmúlt”: felocsúdtam ebből a kábultságból, és bár a mélység tapasztalatát sosem feledtem el, a normálisabb, hétköznapibb dolgok felé fordultam megint.

-Hogyan alakult a további sorsod?

Kicsit hamar elvesztettem az édesanyám, és lehet, hogy emiatt rövid ideig kórházban is voltam 18 évesen.
Ott olyan halálközeli élményem volt, ami az egész életemre kihatott.
Furcsa dolog ez, de valamiféle választóvízen keltem akkor át, és hála Istennek megmaradtam.
Azóta – amellett, hogy nagyon fontosnak tartom az egyéni teljesítményt és erőt – úgy tartom, hogy sorsunkat (legalábbis az enyémet) nem mi, hanem valami magasabb hatalom vezérli.
Azelőtt is, és azután is mindig vonzódtam a misztikum iránt, s ebben egyre inkább hittem.
Hogy földi létünk semmiség – a nagy dolgok nem itt dőlnek el, és a végtelen tényleg minden irányban végtelen.
18 évesen, egy számítástechnikai középiskolából való kikerülés után egy nyomdában kezdtem dolgozni, és mellette tovább tanultam a programozást.
A nyomdában kicsit ijesztő volt elsőre, mert egy ősi cégről volt szó, mely egész más piaci feltételek közt élte meg hőskorát, mint a 90-es évek eleje, és nem is maradt sokáig talpon.
Közben átkerültem a MATÁV-hoz, és mivel nagyon érdekelt maga a technika, és a néha esti, néha nappali tanfolyamok mellett irtó sok kis alkalmazást írtam, amikre nagyon büszke voltam, nem mentem főiskolára.
A katonaság után, melyet viszonylag érdekes környezetben töltöttem főleg programírással és főtiszteknek való segédkezéssel, az internet betörésekor váltottam, s egy olyan vállalatnál kezdtem dolgozni, mely a nulláról indult.
Itt megtaláltam mindazt amit kerestem: jobb fizetést, internetet, és angolt.
Angolt minden mennyiségben.
Mert addig sosem tudtam az angollal Kizárólagosan foglalkozni, és szükségem volt rá, hogy valahogyan előrelépjek a nyelvben.
Nemsoká letettem a középfokút, de rájöttem, hogy nem tudok angolul, s mivel az angol környezet is “bemagyarosodott” a cégemnél, mivel magyar ügyvezetőt kaptunk és minden kezdett kicsit megalapozódni, világossá vált, hogy külföldön tudok csak rendesen megtanulni beszélni.
Korábban sokat használtam az IRC-t, a mai chat programok ősét, és érdekes módon sokat dobott a beszédkészségemen (pedig ott is csak írogat az ember), de még nem eleget.
Az is kezdett világossá válni, hogy Magyarországon túl nagy a zűrzavar, és a rendszerváltás óta eltelt 5-6 évben nem történt számottevő pozitív változás, ezért nem ártana pár évig külföldön, angol területen dolgozni.
Már korábban is próbáltam kijutni más utakon, pl. megpályáztam egy washingtoni pozíciót még a MATÁV-on keresztül, de sajnos a dologból nem lett semmi.
Utána egy Amerikába műszaki szakembereket kiközvetítő céggel is próbálkoztam, de közölték velem, hogy nem elég jó a végzettségem (pedig a kedvükért egy egész nyarat végigtanultam, és produkáltam egy, a Kandó főiskola által kiadott képesítést is).
Közben jártam Bostonban, és elhatároztam, hogy oda valahogy, bármi áron vissza kell jutnom.
És utána sikerült a dolog…
Valahogy megértették a cégemnél, hogy ki akarok kerülni hosszabb távra, illetve mind a külső, mind a belső helyzet úgymond kedvezett a dolognak.
Ma már biztos jóval nehezebb lenne az ilyesmi, mikor a munka inkább nyugatról keletre vándorol, s nem fordítva.
Jó szakemberekre szükség volt az anyacégnél is, és helyileg már nem is tudtam igazán tovább fejlődni, így kézenfekvő volt, hogy kiköltözzem egy időre, ha arra van lehetőség.
Először el se hittem a dolgot, de kaptam vízumot, és egy “csereprogram” max. egy éves idejére kiköltöztem feleségemmel együtt.
Az amerikai létezés persze nagyon más volt, és megint rá kellett jönnöm, hogy nem tudok angolul.
Kellett hozzá pár év, hogy kicsit megalapozzam a dolgot, és ami a legfontosabb, ne legyen semmiféle kisebbségi érzésem, ha valamit nem mondok tökéletesen jól, csak mondjam (ezért Londonban, ahol egy hétig voltam csak, szerették büntetni az embert, de Amerika, mint tapasztaltam nagyvonalúbb).
Az egy évet sikerült meghosszabbítanom még eggyel, majd már meg sem kellet hosszabbítsam. Persze a vízum gondokat jelentett, mert minden véges e Földön, sajnos a vízumok is…
de idővel sikerült a dolgon felülkerekedni, és azt hiszem megint a Gondviselés nyújtotta értem vigyázó kezét, mert nem igazán tudtam a módját, az az iránti vágyon túl, hogy hogyan fogom amerikai hivatalos létezésemet kőbe vésni.
De bevésetett.



-Hogyan jött az ötlet,hogy könyveket fogsz fordítani ?

A fordítás mindig is tetszett, de sosem láttam értelmét…
Mindaddig, míg rá nem jöttem, hogy a tudást használni, hasznosítani kell, és ennek kézenfekvő módja olyan kedvenc olvasmányaimat lefordítani és közzétenni Magyarországon, amik talán sosem jelennének meg egyébként.
Van egy bátyám, aki nem mondanám, hogy lusta, de angolul olvasni igenis lusta.
És felbosszantott, hogy akármilyen olvasmányomról meséltem neki, nem értette, és nem is nagyon érdekelte, pedig tudom, hogy tudna olvasni angol könyveket is.
Ez is piszkált, aztán a sok számítógépes munka mellett egyszer csak elhatároztam, hogy a kell egy kis egyensúly is az életembe, amellett, hogy meg kell osszam bizonyos olvasói élményeimet másokkal.
És miért ne alapítsak erre egy vállalkozást, ahol olyanra szabhatom a dolgokat, amilyent – a cég jól megkonstruált jövőképe alapján – én diktálok?
A dolog sok tekintetben még mindig csak álom, mert a könyvkiadás ma nem a legjobb üzlet, s ez néha azt jelentheti, hogy egyenesen zsákutca.
De hiszem, hogy a dolog működőképes, és egy-két egyébként teljesen elérhetetlen alkotás közzétételével valami örök értéket hozunk létre.
Emellett pedig azt is hiszem, hogy bár az ésszerűség a modern világ alapja, ha visszatekintek, életemben nem az ésszerű döntések hozták a legnagyobb sikerélményeket, hanem a megérzések, az őszinte odaadás, az érzések, élmények értékelése és a hit a jövőben, valamiben, ahova még nem ismerem az utat.
Valami, valaki majd segít. Nekem csak meg kell próbálni.
A cég olyan sikerélményt ad, melyet talán semmihez sem hasonlíthatok, nem beszélve arról, hogy a kicsit közelebbről megismert írók, akik műveit nagyon nagyra értékelem, akikkel interjúkat készítek, és betekintést kapok életükbe, és a könyves világ más, egyéb vonatkozásai, mint promóciók készítése, elfeledett, egyedülállóan hatásos könyvek felfedezése egészen új távlatokat nyitnak meg.
Szerintem mindenkinek kell valami ilyesmi, ami eltér a mindennapjaitól, amiben kiteljesedhet, s ahonnan új ötleteket meríthet.

Miként választod ki mit fordítasz le vagy a munka talál meg téged ?

Sokáig gondolkodtam, mit tudnék tenni Magyarországért.
Nagy szavak, nem kellene dobálóznom velük, de azt hiszem van értelmük.
Mint átlagember, a szavazati jogomnál nincs sokkal több hatalom a birtokomban, amivel jobbíthatnám kis országunk jövőjét.
Viszont ha mást nem, le tudok fordítani és ki tudok adni olyan történelmi könyveket, amelyek nem csak élvezetesek, de ismeretterjesztők is egyben.
Már korábban is lekötöttek filozófiai és társadalmi kérdések, melyek miatt sokszor nem tudtam szórakoztató irodalmat olvasni.
De néhány éve kicsit beleástam magam az amerikai alkotmány kialakulásának történetébe, és azóta ez a “jószág” nem ereszt.
Egyrészt teljességgel lenyűgöző, hogy ez az ország egy felfelé ívelő csillag, s tényleg egyedi helyet foglal el a világ országai közt.
Másrészt úgy érzem, hogy fontos elsődleges források alapján megismerni a világ első modern demokráciájának történetét.
Az alkotmány, mint Amerika megalapításának ha úgy tetszik 0-s kilométerköve mindent valahogy helyre tesz. Érdemes vele foglalkozni, kialakulásával, azzal, amit mond, és azzal, hogy miként viszonyultak hozzá az évek folyamán.
Valamiért fennmaradt, és működik. Van benne valami “Végtelen”, valami örök.
A cégemnek is a végtelenség a szimbólumát választottam, mert szerintem minden végtelen, ami igazán fontos ezen a világon.
Szóval az alkotmány végül is iránytű, s igazán ezzel kapcsolatban szeretnék – igaz dolgokról – mesélni. Sok mást is szeretnék, de hát az idő és energia igazán egyszerre csak egyvalamit tesz lehetővé, főleg, ha az embernek nem ilyesmiből származik a megélhetése, és igen sok áldozatot kell hoznia érte.
A könyveket én találom meg, mert erre a témakörre koncentrálok.
Erre rácáfol az első könyv, William Hubbell Krétai tenger c. regénye, de az a másik példa: a könyvek is megtalálnak engem, mert tudnék mondani néhányat, amit le kellene fordítani, mert ismerem és régebben is ismertem őket, csak vagy nincs rá kapacitásom, vagy nem sikerült utánajárni a jogi feltételeiknek.
És persze elsőnek nem is akartam egy nehezebb szövegű és környezetű könyvvel kezdeni, hisz mindennek, az én fordításomnak is fejlődnie kell
És még valami…
a múlt, mint valami örvény magával húz.
Rohanó világunkban szerintem érdemes a múltat kutatni, mert sokszor ott vannak a válaszok, amiket keresünk.
A jövő fontos, de hogyan érthetnénk meg, ha jelenünkkel se megyünk sokszor semmire, és múltunkat meg próbáljuk elfelejteni? Szóval nekem minden sokkal értékesebb, ami MÁR megtörtént, bár ha arra gondolunk, hogy sokak szerint a lélek halhatatlan, a múltbeli események egyáltalán nem veszthetnek aktualitásukból.
Ha megnézzük a könyvpiacot, akkor azt látjuk, hogy csak bizonyos írók bizonyos könyvei jelennek meg.
Ki diktálja mindezt?
Jó ez így?
Akár igen, akár nem, szerintem érdemes körülnézni, hogy milyen könyvek vannak a világban, és ha egy girbegurba úton találtunk valami igazán érdekeset, akkor azokhoz ragaszkodni, még ha nem is bestsellerek.
Ez minden piacra igaz, de ha azt veszem, hogy valószínűleg sok százszor annyi angol nyelvű könyv létezik, mint magyar, akkor igencsak könnyű olyat találnom, ami magyarul még nincs meg, valamiért rendkívüli, sőt, esetleg olyan témát feszeget, amiről egyszerűen nincs is (aktuális) magyar könyv.
Szóval nem nehéz a választás, inkább a rendelkezésre álló idő, erőforrások és saját vágyaim, amik néha hátráltatnak.
Itt van a Krétai tenger, melynek szerzője nem egy világhírű fantasy könyvet írt. Folytatnom kéne azokkal, és szeretném is.
De most a történelem, az amerikai történelem, egy valaha sosem létezett nép sosem létezett államrendszere és drámája az a téma, amit úgy érzem, hogy végig kell követnem.

-Mennyi változtatási jogod van?
Mire figyelsz egy fordításnál?Mit csinálsz azokkal a részekkel,amik magyarul borzasztóan jönnek ki?

Változtatási jog gyakorlatilag nincs, ezt legalábbis eddigi szerződéseim szigorúan kikötötték.
Persze ez nagyban szubjektív is, mert sokszor nem lehet az eredeti szöveget ugyanúgy megjeleníteni más nyelven, akár a formai, akár a szigorú tartalmi szempontokat vesszük.
És az, hogy egy gondolat megfogalmazását (vagy inkább újrafogalmazását, hisz más nyelvről van szó) ki hogy látja, csinálja, érzi, nehéz általános szabályok közé szorítani.
Meg hát persze az ember fejlődik is.
Nyilván, aki hivatásos fordító, annak jóval könnyebb dolga van, és talán azt is mondhatjuk, hogy magasabb a vele szemben támasztott elvárás.
Vagy ha rendkívül igényes műveket veszünk, ahol a stílus még inkább egységet képez a tartalommal – az ilyesmi fordítása nagyon nehéz dolog, s bele sem kezdenék.
A nagyon nehéz részeket át kell szabni.
Ebből nagyon sok fajta van, lehet egyetlen szó, melyet nem, vagy nem úgy használ a magyar.
Vagy lehet szólás, melyre megint csak valami frappáns magyar megfelelőt kell találni.
És ott vannak olyan, – sokszor stilisztikai – elemek, egy-egy nagyon hosszú mondat, vagy pont az ellenkezője, sok kicsi tőmondat halmaza, melyek szerencsétlenül hangzanak magyarul.
Az első könyvnél még nagyon tartottam magam az eredeti szöveghez, de ezen már változtattam, és kicsit szabadabban átfogalmazom a dolgokat, már amennyire ezt a helyzet, mondatszerkezet megköveteli.
Számomra a prioritási sorrend a fordításnál a következő:
1. pontosság és teljesség (a tartalom 99.9%-ig ugyanaz legyen, és semmi se maradjon ki, illetve semmi több ne legyen a lefordított szövegben)
2. Ne legyen semmiféle helyesírási vagy elgépelési hiba
3. A stílus legyen élvezetes, legalábbis passzoljon a tartalomhoz.
Ezekből már az első kettő óriási energiabefektetést igényel, miután a mértékegységek, személy- és földrajzi nevek stb. fordítása szintén nem mindig triviális feladat, míg a harmadik a legnehezebb. A stílus tekintetében szintén meg lehetne különböztetni több szinten.
Alapszinten kézenfekvő, hogy ne legyen szóismétlés, a használt szavak legyenek színesek, változatosak, Magasabb szinten pedig már tényleg nehéz a dolog, mert gördülékenynek kell lennie az írásnak, illetve, akár a zene, lélekkel kell, hogy szóljon.
A kihívást – több kevesebb sikerrel – úgy szoktam kezelni, hogy már magánál a fordítandó könyv kiválasztásánál olyat próbálok választani, amely nem annyira a bonyolult szövegre, hanem inkább a mondanivalóra, esetleg hangulatra koncentrál. Látszik, hogy sok könyvet tudatosan úgy írnak – még ha igényes szövegekről is van szó –, hogy nem használják ki bennük a nyelv adta összes lehetőséget, így előre megkönnyítvén a könyv más nyelvekre való lefordíthatóságát.
Tehát már az eredeti nyelven íródott műnél valamennyire meghatározott, hogy milyen sikeres lehet egy külföldi kiadás, illetve mennyibe kerül az elfogadható fordítás.

-Melyik könyv az,amire büszke vagy hogy fordíthattad?
Van olyan amit nagyon szívesen lefordítanád?

Mindegyik! Nekem egy valóra vált álomban nem az álom részletei a lényegesek (jelen esetben, hogy melyik könyvre sikerült szerződést kapnom, és különösebb korábbi referenciák nélkül), hanem az, hogy megadatott nekem a bizonyos álom, a fordítás és a kiadás, melyet sosem feledek, és örökké elkísér.
Ez a dolog örök, s bármi történhet utána az életemben, nem csak úgy érzem, hogy eggyé váltam a könyvvel és végigéltem az író gondolataival lefestett világot, hanem hanem arról is bizonyságot ad, hogy valami örök szépséget hagyok hátra, ahogy azt sokan mások tették előttem.
Szerintem minden könyv ami megfog minket mély, és érdemes a további elemzésre.
A legjobbak tartalma örök, és végtelen, nem csak egy véges történet, mese, krimi, dráma, hanem megérinti ismert és ismeretlen világaink csúcsait, ahová talán jelen életünkben máshogy nem juthatunk el.
Nos nagyon sok könyv van, amit szívesen fordítanék vagy fordíttatnék.
Annyira sok, hogy a dolog nem is megoldható sajnos, anyagi és időkorlátok miatt. Érdekel a fantasztikum és az ezotéria, de konkrétan mégis a történelmi téma fogott meg, mert számomra teljesen új élmény volt Amerika kialakulásáról, intézményeiről, régi mindennapjairól olvasni, amelyek teljesen mások voltak attól, amit ma látunk. Amerika fontos mérföldkő a történelemben, de óriási szegénységből és kilátástalanságból kezdte.
Régen is, ma is félreértik. Ezért szeretnék visszamenni a kezdetekhez, és átadni azt az életérzést, amikor még nem is létezett.
Utána is van számos téma, mely megszilárdulásával, államrendszerével, tapasztalt kihívásaival kapcsolatos, melyek némelyikén más országok mind a mai napon nem kerekedtek felül. És vannak kevésbé ismert időszakok is, melyek egy-egy különleges részletét, pl. egy-egy személyt kiemelve egy hangya szemszögéből láthatjuk be egy egész évszázad lényeges mozzanatait.
Az Édentől nyugatra c. könyvet (mely sci-fi) mindig terveztem lefordítani, de megtette más.
Ezért választottam helyette a Krétai tengert, mert hasonlónak gondolom és az Édentől nyugatra után olvastam, mikor valami hasonlót kerestem (ismerjük az érzést, hogy befejeztünk egy nagyon jó könyvet, és nem tudunk betelni vele, valami nagyon hasonlót akarunk?).
Aztán ott van a XIX. század végi Amerika “rabló bárók” korszaka, megannyi elképesztő történettel.
Fontolgatom az Astor család történetét, illetve érdekes Vanderbilt, Morgan stb. mágnások története, mely rávilágít a dúsgazdag pénzmágnások születésére, gondolatvilágára, és hatására a társadalomra.
Amellett a vadnyugati – valós – történetek is vonzanak, s nem csak azért, mert káprázatos kalandokról olvashatunk bennük, hanem azért is, mert egykor minden “vadnyugat” volt, legalábbis Amerika keleti partsávjától nyugatra.
Szerencse fiait, hamis kártyásokat és betyárokat vonzott mindig a törvény nélküli föld, ahol sokszor a helyi, közösségi törvények mégis sokszor jobban működtek, mint a mai megoldások, ahol mindenki rendőrökre mutogat.
Vannak sokan negatív szereplők is, akikről jó lenne könyvet megjelentetni, mert – bár nem erényes életükkel tüntették ki magukat – sokat lehet tanulni módszereikről, gondolkodásukról és éltető környezetükről – talán ma is aktuális gondolatok, mikor a XX. században megannyi csirkefogó vezetett egész országokat.

Egyetértek H.P. Lovecraft látásmódjával is, miszerint nem csak a szépet kell megmutatni, hisz önmagában ugyanolyan semmitmondó, mint a nyár, ha nem ismerjük a tél kegyetlenségét, vagy a napsütés, ha nem tapasztaljuk a sarki lét több havi sötétségét. A nagy alakjaink – a zsenik – élete alakulhatott pozitív, vagy negatív irányba. Viszont zsenialitásukhoz, függetlenül a sorsuktól és választásaiktól, nem fér kétség.

-Milyen végzettség vagy tudás kell egy fordítói munkához?

Magyarországon jelenleg nem szükséges külön végzettség ahhoz, hogy valaki fordítson. Persze a dolog kockázatot rejt magában, mert félrefordításokból problémák adódhatnak.
Ezért is tartom legfontosabbnak a fentebb írt tartalmi pontosságot és teljességet. Persze az sem mindegy, hogy mit fordít valaki és milyen gyakran teszi ezt, tehát egy műkedvelői szintű fordítási tevékenység – amit én folytatok – semmi esetre sem áll egy szinten az újságírással vagy hivatásos írói tevékenységgel.
Azonban általában véve a végzettség szerintem túl nagy hangsúlyt kap mindenhol, és egyáltalán nem feltétlen áll összhangban a tudással vagy valaki képességeivel.
Arra ösztönöznék mindenkit, hogy függetlenül attól, hogy mikor és mit tanult intézményes keretek közt, folyton keresse az újat saját képzelete és érdeklődése kincsei közt, s ne elégedjen meg azzal amit a sors, vagy vélt jövőképe diktált neki. Én is lefutottam a maratont kétszer is, és igaz, hogy csak 5 óra alatt, de minden átlagember teljesítményét valahogy többre értékelem a hivatásos, tapasztalt szakértőkénél vagy profi sportolókénál, mert ők kevesen vannak, és “mi többiek” ugyanolyan fontosak vagyunk, ha nem fontosabbak.
Az iskola fontos dolog, de saját gondolataink, érzelmeink, vágyaink fontosabbak. Rousseau egyenesen elvetette a tömegoktatást, aminek – ha belegondolunk – túl sokan esnek áldozatul.
Persze ellentmondásosan hathat, amit mondok, hisz én is ismeretterjesztő könyvekre szeretnék koncentrálni, de csak azt akarom mondani, hogy a tudás és a végzettség sokszor nem fedi egymást.
Tudás tekintetében fontosnak tartom, hogy a fordítónak egyrészt legyen jó fogalmazási képessége anyanyelvén, érdekelje az olvasás és az írás, és ismerje elég magas szinten az adott idegen nyelvet ahhoz, hogy viszonylag nagyobb gondok nélkül tudja az olvasottakat értelmezni.
Tapasztalatom szerint egy bizonyos nyelvezetű, stílusú könyv lefordítása után hasonló, vagy annál egyszerűbb nyelvezetű művek fordítása nagyságrendekkel gyorsabban és jobb eredménnyel történhet.
Nekem is voltak és vannak olyan gyermekbetegségeim, amik talán elkerülhetetlenek, illetve a hosszabb ideig tartó külföldi tartózkodás eredményei.
Viszont úszni csak medencében lehet megtanulni, és nem árt, ha néha mély a víz. Többek közt ezért is akartam belevágni a fordításba.
Mert vallom, hogy minden értékes tevékenység több célú.
A fordítás nem csak elérhetővé tesz olyan műveket magyarul, amik talán sosem lennének azok, nem csak maradandót alkot, ami elválaszthatatlan lesz valaki életművétől, nem csak segít, támogat olyan írókat, akiknek eddig nem hallatszott a hangjuk nálunk, hanem segíti is a két nyelv ismeretének elmélyítését és nevel a pontos, szabatos, szép, idegen szavaktól lehetőség szerint mentes fogalmazásra. Sokan nagyon magas szinten ismernek egy nyelvet, de más nyelveket nem.
Vagy megismernek más nyelveket, de anyanyelvükkel csak gondolati, elméleti síkon kapcsolják össze.
Ha le kell írni mások számára érthetően és élvezhető módon kell elmesélni egy más nyelven írt élményt, azon túl, hogy mi értjük a leírtakat, akkor nem mindennapi területre evezünk.
Ha nehéz is néha, nekem nagyon tetszik ez a munka.


-Milyen munkafolyamatok vannak vele?

Meg kell kapni a szerződést, mely sokszor nehéz, hosszú folyamat. És drága.
Miután a kiadók és szerzők előleget kérnek, és bizonyos példányszámhoz és formátumhoz kötik a kiadás lehetőségét.
Tehát általában már ilyenkor eldől a könyv formátuma (kötés) és nagysága.
Sajnos a szöveghez nem jár engedély képekre is, így azok külön utánajárást igényelnek. Ez sajnálatos, mert így sok kép, ami egyébként emeli egy mű színvonalát, nem jelenhet meg. Le kell fordítani a nyers szöveget, át kell alaposan nézni, és írni, illetve ki kell javítani az idegen kifejezéseket, mértékegységeket, elnevezéseket.
Sokszor a fordítás nem is megy egy menetben, mert bizonyos kifejezések csak később tisztázhatók. És bizony át kell fogalmazni.
S a legfontosabb: javítani, javítani, javítani.
Erre mindig kell valaki, aki alaposan átvizsgálja a szöveget és helyére teszi az elnézésekből, óhatatlan elgépelésekből vagy egyéb forrásból származó hibákat.
S ha ez mind megvan, akkor – a borító elkészítése mellett – a szövegnek – képekkel együtt – át kell esni a nyomdai előkészítés igen bonyolult folyamatán, képek előkészítésén és egyéb kiegészítések
pl. tárgymutató összeállításán. Azt már csak a nyomtatás követi, s utána szállítás illetve raktározás.

-Ki kezén megy még át előtted vagy utánad egy könyv?

Minden könyvet én választok, más nem látja őket előttem, bár arra ügyelek, hogy sokan lássák, mert vagy igen jó nevű alkotásokat célzok meg, melyek alulreprezentáltak, vagy olyasmit, ami –bár régi –, ritkaság.
A szöveg szerkesztése és a nyomdai előkészítés után szerkesztő nézi meg az anyagot, illetve én magam.
Ezután már csak formai ellenőrzésen kell átmennie a nyomdai kivitelezés alkalmával, illetve az eredeti kiadó is általában köteles példányokat kap, és az írónak is szokás küldeni mintapéldányt.

-Mik az eddigi munkáid?

Egyelőre egy, a Krétai tenger c. sci-fi jelent meg Will Hubbelltől, aki már 9 regényt írt, mind gyermek, sci-fi és fantasy könyveket, és számos könyvét több nyelvre is lefordították.
Tervben van a könyv második részének, az Idő tengerének a megjelenése is.

-Terveid a jövőre nézve?

Nos miután elsősorban ismeretterjesztő könyveket akartam megjelentetni, ez évben van tervben két gyöngyszem:
William H. Hallahan: A nap, amikor véget ért a forradalom című regénye
Paul Lockhart: Valley Forge kiképzőmestere megjelenése
Mindkettő az amerikai függetlenségi háború időszakáról szól: az előbbi a végjátékra koncentrálva nyújt lebilincselő élményt, és ismertet meg minket Amerika első, legnagyobb erőfeszítésével illetve a harc mindennapjainak szereplőivel és egyéniségével, az utóbbi pedig Európa egyik jeles, bár kicsit elfeledett katonatisztjének szemszögéből meséli gyakorlatilag ugyanazt a történetet: ő (nevét rövidítve) Friedrich Wilhelm von Steuben báró, aki a történelem egyik legnagyobb hadvezérétől, Nagy Frigyestől tanulta a hadművészet fogásait, s európai katonai pályafutása után hosszú nehézségekkel teli évek után kivándorolt (az akkor még nem is létező “Amerikába”), felkészítette az egész amerikai hadsereget, és az író szerint ez az egyedülálló, kicsit különc, hányattatott sorsú de mindenképpen kivételesen tehetséges porosz tiszt tevékenységével talán többet tett Amerika létrejöttéért, mint bármely más tiszt Washington vezérkarában.
Ezeken túl még nem tudom mi lesz, mert az egész kiadást hobbiként űzöm, és bizony ez (sajnos) nagyon drága dolog.

Nagyon szépen köszönöm a betekintést a családi életedbe és az igencsak érdekes munkádba!

http://voyagepublishing.us/

Richard és Rachael Heller:13. apostol


Richard és Rachael Heller:13. apostol


Egy újabb izgalmas könyv,de ez egyszer krimi.
A borítója felkeltette a figyelmem és a címe.
13. apostol?Nem csak 12 volt?
Így természetesen el kell hogy olvassam.

A könyvet a Da Vinci kódhoz tudnám hasonlítani.
Izgalmas,pörgős könyv.
Bár nekem a szereplők nem ragadták meg a fantáziám,nem kerültek közel hozzám.
Valamiért nem szimpatikusak,talán keveset tudunk meg róluk?
Nem tudom,lehet hogy ez az oka.

A történet jó,nagyon jó feltevésen alapul.Eléggé hihető is.

A nyomozós,keresős oldala kicsit gyengére sikerült, én nem éreztem a nyomozás izgalmát,nem tudtam össze rakni a kockákat.

Vannak benne durva jelenetek,szó se róla.De még elviselhetőek,kicsit talán durvább mint az emlegetett könyv/film,az előd.

Ami viszont rettentően tetszett,az Jézusról és az apostolokról szóló részek.
Nagyon jó volt az a rész!

Nem vagyok nagy hívő,bár katolikus vagyok,meg is vagyok keresztelve meg minden.
De némelyik tézisükkel nem értek egyet.
Sokat agyaltam rajta,hogy vajon ha igaz lenne ez a tekercs,amit találnak és rajta az írás,akkor mi lenne a kereszténységgel?
Vajon tényleg csak egy jól kitalált történet ez,amit létre hoztak,hogy erősebb legyen a kereszténység?
Ha kiderülne,akkor megrengetné az alapjait?Változna valami?
Vajon az igaznak hitt apostolok tényleg így cselekedtek-e?Mert akkor már nem olyan igazak,mint hittük.

Persze ezért a tudásért ölni tudnának rengetegen.Kik azért hogy eltitkolják,kik azért hogy napvilágra hozzák.
Erről is szól a könyv krimi szála.

Ami számomra laikus számára kicsit nehezen érthető volt,az a számítógépes rész.
Nehezen követtem.

A könyv vége megdöbbentett.Olyan ember állt a háttérben,akiről nem gondoltam volna.
Ráadásul az emberek úgy hullottak,mint a legyek.
Meghalt olyan is,akin meglepődtem rendesen.

A végén van egy nagyon jó kis csavar.

Amit hiányoltam az a cádik szó jelentése.Nem is hallottam róla,így utána néztem.
Cádik=csodatévő,bölcs zsidó

A könyvtől kedvet kaptam jobban bele ásni magam a Holt tengeri tekercsek rejtélyébe.:)http://www.blogger.com/img/blank.gif

A fordításról annyit,hogy jól sikerült,de eléggé férfias,lehet érezni rajta,hogy férfi fordította.

A borítója a könyvnek nagyon találó és szép lett,az csillagos 5,azaz akarom mondani 10!


A történetről:
Mi lenne, ha létezne egy olyan ősi alkotás, amely alátámasztaná az evangéliumokat… vagy alapjaiban rendítené meg a kereszténységet? És kinek kéne meghalnia ahhoz, hogy titokban maradhasson? Egy középkori kolostor romjai között egy 12. századi szerzetes naplójára bukkannak… és máris elkezdődik a gyilkosságok sora. A szóbeszéd szerint a barát írása egy Jézus korabeli tekercs – a krisztusi megnyilatkozásokat szó szerint feljegyző, mindeddig ismeretlen bizalmas alkotásának hollétére vonatkozó utalásokat rejt magában. Két ember – az amerikai kiberzsaru, Gil Pearson és Sabbie Karaim, az egykori izraeli kommandós lány és bibliafordító – együttes szakértelmére van szükség ahhoz, hogy követni tudják a dokumentum útmutatásait.
http://www.blogger.com/img/blank.gif
A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

történet::10/8
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/10
misztikum:10/8

Gabo kiadó:http://www.gabo.hu/
322 oldal
saját,recenzió
Fordította:Komló Zoltán
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék