Vivien Holloway: A bross és egy kis interjú a végére

Vivien Holloway: A bross

A könyv egy kis rövidített vidámság bomba, Winiék háza tájáról, hogy kibírjuk a következő kötetig. 
Van, aki nem ismeri még Winie sorozatát? 
Szerintem nem kell nagyon bemutatnom az ifjúsági korosztálynak, a steampunkot kedvelőknek, a magyar írókat támogatóknak, az igényes történeteket kedvelőknek...Ugye?
Na de ha még nem hallottál róla, véletlenül sem olvastad egy részét sem, az írónőt sem ismered, akkor elmondom, hogy egy magyar írónő nagyszerűen kitalált világába merülhetsz el részekről részekre, ami vidám, bohókás, szerelmes, steampunk. Jól megírt könyvek sorozata. Ám cselesen, igen rövidek, hogy a következő részt nagyon igényeld.

Hogy karácsonyi történet? 

És én éppen nyáron olvasom, nem pedig a hideg téli estéken, forró teát iszogatva, fa díszítése közepette?

Hát, az előfordul. Legalább a nagy melegbe egy kis hideget is hozott, az óriási mosolygások mellett. 

Mert egy merő humor és szeretet bomba. 

Szerintem Vivien egy kicsit a családja melegségéből is lopott hozzá. El tudom képzelni, milyen lehet Viviéknél és Winiéknél is egy egész napos karácsony. 

Vidám, meleg, megmosolyogtató, serény, bájos, fényes, kicsit sírós, kicsit kacagós. Winiéké pedig nagyon egyedi. Nem is lopom tovább a szót. Olvassátok el a könyvet. Hiszen felvázolhatnám a történet nagyját. Elég legyen annyi, hogy karácsony, egy bross, család és Winie. Kell ennél jobb kombó?

Na és akkor jöjjön a ráadás, amit szerintem mindenki várt az első sorom óta!

Winie kérdések:

-        Kedves Winie, minek köszönhetjük, hogy bepillantást engedtél e jeles ünnepetek a karácsonyi készülődésbe?

Gondoltam, lássátok ti is, mivel kell nekem megküzdenem minden egyes alkalommal. Mert ez mindig ilyen. Azt hiszem, öt-hat éves lehettem, mikor apám bezavart a kéménybe, mert épp karácsony napján dugult el valamitől. És akkortájt épp én voltam a legkisebb… én fértem be. Szedtél már kis félig sült, döglött galambot a kéményből? Hallgass rám, ne próbáld ki.

-        Miben tér el a ti karácsonyotok másokétól?

A karácsony nálunk egy jól szervezett káosz. A szervezést anyámék csinálják, a káoszt meg a gyerekek. Én, ha tehetném, egész nap aludnék, és csak akkor mozdulnék ki, mikor megérzem a sült pulyka és az almás pite illatát, egy perccel sem korábban. Igazából nem tudom, miben tér el a karácsonyunk másokétól, mert én csak miénket ismerem. Az is sok olykor.

-        Minek örülnél a legjobban, így karácsony alkalmából?

Nyugalomnak. Csendnek. Tizenkét óra zavartalan alvásnak.

-        A családod igazán különleges. Mit szeretsz bennük a legjobban és mitől tudsz a falra mászni?

Langtonok kiállnak egymásrét. Csinálhatsz akár milyen hülyeséget, a család akkor is beáll a hátad mögé. Legfeljebb utána közlik, hogy hülye voltál, de az adott pillanatban mindenki számíthat mindenkire.

Viszont mindig mindenről tudnak. Mindig. Mindenről. Nincs magánéleted. Egy perc se.

-        Van kedvenc ünnepi rituáléd?

Nézni, ahogy anyám süt, apám díszíti a fát, Audrey meg idegbajt kap. Ez utóbbi amúgy is a kedvenc hobbim.

-         Miben érzed ilyenkor otthon magad a készülődés közepén?

Nincs kedvenc ruhám. Az Audrey. Igazából, ha félig tiszta, nekem jó. Anyám ragaszkodik a teljesen tisztához, ilyenkor meg általában igyekszem a kedvére tenni

-        Sokan várják már a történeted következő fejezetét. Mikor tudhatjuk papíron?

Elméletileg idén ősszel, november körül.

-        Megtudhatunk némely kulisszatitkot a könyv keletkezéséről?

Túl sok kulisszatitok nincs. Mikor már eleget rágom Wee fülét, talán leül, és nekiáll írni is. Kicsit körülményes úgy tollba mondani, hogy folyamatosan rugdosnom kell, hogy haladjon már.

-        Hogy viszonyulsz a történeted megálmodójához? Te is annyira csíped, mint mi?

Egész jófej. Legalábbis nem nagyon szól bele abba, mit csinálok, ezzel pedig már előrébb van, mint a családom kilencven százaléka. Szóval igen, egész jól kijövünk. 

Vivien Holloway Végtelen ​horizont

Ismét egy olyan könyvről hozok postot, aminek tologattam, halogattam az értékelését. Bár ezúttal azért, mert túl jó kis könyv ahhoz, hogy csak pár sorban lerendezzem és mostanában nem volt kapacitásom írni agyilag.
De kedves olvasóimat nem hagynám sokáig post nélkül, ráadásul ez az a könyv, amiről érdemes beszélni/írni, így belevágok.
Vivien Holloway(továbbiakban Wee) neve ismerősen csenghet tőlem, mert olvastam már könyvét. Ha emlékeztek rá, tetszettek is rövid kis regénykéi. 
Szerencsére most egy kicsit hosszabb lélegzetű könyvet írt nekünk, aminek szívből örülök. Egy könyves barátném a szépséges dedikált példányát adta kölcsön, hogy ne maradjak le az élményről. Ezúton is köszönöm Kriszta!

Akkor lássuk a körítés után a tényleges értékelést, kicsit fordított sorrendben.
A borítóval kezdeném, annak ellenére, hogy a végére szoktam hagyni. De elsőnek a legjobb dolgokat sorolnám fel és ez, azok közé tartozik.
Szépséges, kifejező, a színek is eltaláltak, egyszóval imádom! 
A stílus és a nyelvezet az, amit még az egekig tudok magasztalni. Nincsenek szóismétlések, szófordulat duplázások-triplázások-ezerszeresek, huszadjára körülírt dolgok...
Wee rátalált az egyedi írói stílusára, nem majmol másokat. Megvannak a könyv jellegzetes szófordulatai, de nem unos-untalanságik ismételve.
A párbeszédek életszagúak, szellemesek, ironikusak, pont ahogy szeretem és megszoktam tőle..
A leírások izgalmasak, nem túl hosszúak, de kifejezőek kellőképpen. 

A másik, amit nagyon szerettem a történetben, az a lendülete, mozgalmassága. Mindig történik valami, így nem unatkozhatunk egy percre sem. Olvastatja magát és nagyon gyorsan, talán túlságosan is, elfogynak a lapok.
A világ, amit létrehozott írónőnk szintén említésre méltó. 
Némileg steampunk, némileg romantikus. A kettő megfelelő elegye, hogy férfiak is élvezhessék a történetet vagy a romantikára kevésbé vevő nők.
Kalózok, léghajók, egy jó csapat és egy kevésbé jó, némi háborúskodás, sok szerelés, némi romantika fűszerezve kevés humorral, jó kis beszélgetésekkel. Ugye, hogy jól hangzik? Az is!
Logikusan felépített. Az írónő mindenre gondolt, körvonalazta a dolgokat. Nem találtam benne logikai hibát vagy olyan szegmenst, amire esetleg nem gondolt volna. Szépen ötvözi a modern kori dolgokat a múltbéliekkel, ezzel totálisan jó steampunk elemeket beleágyazva a történetbe.

A fő karakterek jól kidolgozottak, a többi szereplő kevésbé, amit kicsit sajnáltam is. Sokuk szimpatikus lett volna és szívesen olvastam volna róluk még. 
Ami még külön tetszett, hogy Wee igazi hús-vér embereket írt bele könyvébe, akik nem jók vagy csak rosszak. Hanem ilyen és olyan döntéseik is vannak, aszerint milyen az élethelyzetük. Néha még megérteni is megértettem a hibázókat. És a jók sem csak jók, hanem szintén hibáznak, ha úgy adódik.
Becky a női főhősünk erős, szókimondó, karakteres csajszi, akivel könnyű azonosulni. Hibázik is előszeretettel és naiv, na meg durcás. Néha jól megrángattam volna egy-egy döntéséért, makacsságáért. De szerettem.
Nick, a férfi főszereplő szintén egy erős jellemű ember, aki azért jól titkolja, de tud érezni is. Csíptem már az elején sunyisága ellenére, bár akkor még nem tudtam volna megmondani miért.
Kettőjük párosa úgy perlekedik, csatázik, hogy öröm volt olvasni. Bár a sokszoros visszakozásuk néha idegesített. Tetszettek élcelődéseik, párbeszédeik, amiknél csak úgy pattogtak a szikrák, majdnem tüzet okozva.
Ennek ellenére a romantika csak átszövi a történetet, ad hozzá némi pluszt, de szerencsére nem ezen van a hangsúly.
Inkább a világfelépítésen, a csapat összetartozáson, a lojalitáson, az emberi kapcsolatokon, a fegyvereken  és a gyönyörűséges léghajókon.

Fülszöveg:

Becky ​​Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.

Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását.
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását.
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához.
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.

„- Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró – állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és hangosan csattant a földön.”

Idézet:

"A családi köteléknél nincs erősebb motiváció."

Főnix könyvműhely
428 oldal

A. M. Aranth Oculus

Egy kicsit ültem az értékelésem fölött, mire elkészítettem volna.

Számos oka van. 

- Nem most olvastam már, utólag nehéz volt összeszedni csapongások nélkül az értékelést. Így sem garantálom, hogy teljesen mentes ettől, a recenzióm.

- Sokáig nem voltam itthon (és nem nyaralás miatt sajnos). Papírra tudtam volna vetni gondolataimat és utána beírni a kis blogomba, de ahhoz túlságosan fáradt vagyok, hogy kétszer írjam le a véleményem.

- Aztán a következő ok, hogy sokat adott a könyv és nagyon jókor. Nem szerettem volna csak áradozni róla. Hanem hibáit is feltárva, írni róla. De nagyon jókor került a kezembe. Átsegített egy nehéz kórházi tartózkodáson, fájdalmakon, félelmeken csupán azzal, hogy volt és elrepített egy másik világba.

- Biztos tudnék még okot találni, ha nagyon keresném, de inkább a történetről írok nektek végre.

Könyvről könyvre elcsodálkozom, mennyit változik, javul, fejlődik, alakul az író stílusa a számon következő könyvei során. Jobban odafigyel az összefüggésekre, a történetvezetésre, a karakterek kidolgozására. Nem ragad le apró részleteknél. Már nem a ruha színe és a körömlakk a fontos, ami szemet szúr nekem. Inkább a világfelépítés egyediségére fektet nagy hangsúlyt.

Amit az első köteteinél hibának láttam, azok valahogy elszálltak. Nem sok mindenbe tudnék a mostani könyvénél belekötni. Egészen apró kis banális hibákba csak, ha nagyon keresném nagyítóval.

Közelebb hozta a szívemhez ezt a műfajt. 

Pedig nem vagyok sci-fi fan. Idegenkedem tőle és nem igazán érzek késztetést, hogy ezt a műfajt a kezembe vegyem. 

De akkor miért is került mégis az olvasnivalóim listájába? 

Mert a borító és a fülszöveg sokat ígért. 

Mert tudtam, hogy olyan világba fog elkalauzolni, ahol a gyomrom még beveszi a műfaji sajátosságokat, emészthetőbbé teszi az író számomra.

Aztán az író neve garancia egy jó olvasmányra.

És nem mellesleg a borító elkészültétől a leleplezésig, a történet alakulásáig figyelemmel kísértem a könyv születését. Nem maradhatok le az olvasásáról és a végkifejletről így!

A karakterábrázolása és a világábrázolása, egy új világ megteremtése isteni volt! Ezek a legerősebbek a könyvben. És ezek a dolgok miatt szerettem a legjobban.

Adva van egy kicsit szokatlan, ám a miénktől nem sokban eltérő kultúra és egy másik bolygó, ahol őrzik még a Földi lét élőlényeit, szokásait elzárva és tanulva belőlük. Aztán adva van egy nagy csapás, hogy ne legyen túl szép, az igazhoz. Ez betegség, ahol megvakul szinte mindenki, aki 40-s korba lép. És ennek áthidalására gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy a "szemek" legyenek és lássanak. Az oculusok. Az elején, a  rózsaszín ködben, minden szép és jó. Majd fokozatosan megismerjük az árnyoldalait, nehézségeit. Utána pedig a szükségességét, mélységes bugyrait, de előnyeit is. Nehéz eldönteni, hogy szükséges rossz ez vagy annál is rosszabb dolog. Mi lenne a jó megoldás helyette, egy csomó morális kérdést feldobva és körbejárva.

Lassú bemutatás és felvezetés, majd gyors történések láncolata. Utána ismét lassan csordogáló monológok, szenvedések és egy ütős, meglepő lezárás.

Sok a csavar, nem kis meglepetéseket okozva. Főleg a végén kapkodod a fejed.

Figyelni kell az összefüggéseket, utalásokat, át kell gondolni és összetenni a kockákat képről képre. Nem tudod a végén, kinek a pártján állj,  kinek is kell szurkolni. Vérzett a szívem rendesen, sokfelé szakadtam. 

Truth, Aoi, Kaled, Verity, Mi-Szellem...

Ezek a nevek egyediek és furák. Nehéz volt megszoknom őket. Vajon honnan ötölhette ki az író? Mert nem mindennapiak, annyi szent.

És ennyi pozitív után jöjjön a rövidke fekete leves, csak érintőlegesen.

A két női főszereplő fura kapcsolata. Truth és Aoi barátok lettek volna csupán vagy testvérek, esetleg több. Sokszor nem tudtam, melyik kategóriába lehetne besulykolni kettősüket.

A harcok izgalmasak. Az ismerkedés része viszont túl hosszú és kiszámítható. Néhol a cselekmény rovására ment az etikai fejtegetés, a morális dolgok.

A Földről és a nagy anyahajóról jövő harcosok furcsaságai és kidolgozatlanságuk néha irritált, Pedig talán kedveltem volna vagy kedvelve utáltam volna őket.

Sok szál, mellékes dolog, még leleplezetlen rész van benne. Persze, hiszen sorozat. Ezt annak tulajdonítom be.

Truth apja és anyja dühítettek, felháborítottak. Nem hívnám szülőknek őket, már bocsi!

De ezek az apróságok eltörpülnek a könyv izgalmassága, egyedisége mellett!

És akkor nézzük a főszereplőket.

Truth sokszínű kiscsaj, akiért nagyon lehet lelkesedni, szeretni, amit aztán egy fél mondatával összetör. Hogy újból megkedveltesse magát velünk. Elég kiszámíthatatlan. Túl sokat tépelődik, gondolkodik akkor is, mikor cselekedni kéne inkább. Könnyen befolyásolható, naiv és mindenkinek próbál jót cselekedni, magát háttérbe szorítva.

De apró kis hibái ellenére (De kinek nincsenek, az tegye fel a kezét. Na ugye, hogy egy kezet sem látok!) csíptem őt, még ha sok húzásával nem értettem egyet és néha a hisztizése sok volt.

Aoi. Nos, ő egy fekete folt. Nagyon nem tudtam a könyv során megállapítani, hogy jó avagy rossz karakter inkább és ezáltal megkedvelni és nagyon megutálni sem ment.
Tetszett nagyszájúsága, pörgős énje, szókimondása. De utóbbi sokszor a hátrányára is vált.

Verity is egy igen érdekes karakter. Néha gyűlöltem, néha szerettem. A könyv végén pedig...

Na de nem lövöm le az összes poént! Hagyok nektek.

Olvassátok!

Hogy kinek ajánlom? Mindenkinek!

Külön köszönet a dedikálásért:)

A könyvet köszönöm a Főnix könyvműhelynek és és Aranth író úrnak!

Fülszöveg:

Mit ​​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Főnix könyvműhely

420 oldal
recenzió, saját

Benedek Elek Gyöngyvirág Palkó

Egy kis gyerekbetegség és rögtön mesevárós kedvük támadt a lánykáimnak, akik napközben inkább szaladgálnának és a szabadban sétálnának.
Szépen bekuckózunk az ágyikóba és mesélni próbálok. Gyermeki ártatlansággal, rengeteg kérdéssel és nagy szemekkel fogadják Benedek Elek meséjét.
De csak próbálok mesélni.
A felújított és szemkápráztatóan színes képek elvonják a figyelmüket. Versengenek, kinek mi tetszik a legjobban.
Bevallom, engem a színek fogtak meg. Vidám napsárga, élénk kék teszi a kicsit morózus mesét vidámmát és tündérivé. Sok lila és rózsaszín.
Szabó Antónia szépet alkotott. Gyermeki báj, majdnem gyermeki illusztrációk hozzák közel a történetet a fiatalkákhoz.
Benedek Eleket hallom a fejemben, akit nekem Bánffy György hangja testesít meg, miközben lapozok és faljuk a sorokat.
Az elején félek, hogy erős lesz a csajsziknak némely történés, de őket nem zavarja. Konstatálják, hogy a királynő angyalka lett és kész.
A modern kori szóhasználatot sem hiányolják, nem kérdeznek vissza egyes szavakat illetően. Csodálom. Kuncognak. Csacsognak közben.
Nagylányom meglepődik. A tündérek lehetnek gonoszak is? A pacik is, még ha sok lábúak is? Hisz e kettő lény a kedvence. Nehezen hiszi. De a végére megnyugszik. Talán mégis van gonosz tündér. Azért a ló volt a kedvenc szereplője így is. Nem tudom, levonták-e a tanulságokat, a lényeget, tanultak-e belőle valamit? 
Élvezték. 
Tanultak pár új, szokatlan szót. Megismerték Benedek Eleket, gyermekkorom kedvenc mesélőjét.
A mese gyógyszer.
Azt hiszem, kimegyünk a kertembe és megszagolgatjuk a gyöngyvirágaimat, igaz egy szem királykisasszonyt sem lelünk közte. De napsütést talán.
Lekötöttem őket újabb 20 percre egy hosszú, betegséggel teli napon, fájdalmukat feledve. A hangom is elment nagyjából. Megérte.

Nem kell minden rossztól védeni őket mindenáron. Tanulják csak meg játékosan, hogy a tündér lehet rossz is,  a királykisasszonyok is meghalnak néha. A világ ilyen! Inkább könyvek lapjain csodálkozzanak rá, mint az életben először.

Danci élményei:
Szépek voltak a képek. Főleg a háttal álló tündérlány, aki szőke, mint én.
A hétlábú ló volt a kedvencem és egyszer szívesen kipróbálnám a lepkés hintót is. 
Ami még eszébe jutott a banya és az Ilona, aki rossz volt. 
...
A végére a hétlábú ló százlábúvá fejlődik. 
Ő biztos továbbgondolta és álmában éjjel a százlábú lovon fog lovagolni, aki cseppet sem rossz...

A könyvet köszönjük a Főnix könyvműhelynek!

Fülszöveg:
Itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy király, s annak egy akkora fiacskája, mint egy ütés tapló; Palkó volt a neve. Búsult a király éjjel-nappal, sóhajtozott: Istenem, istenem, kire hagyjam az országomat. Elveszik ettől a csöppnyi gyermektől, bizonyosan el. Búsult a királyné is, sírt éjjel-nappal, s egyszer csak olyan beteg lett a sok sírástól, hogy hívatták a csudadoktorokat: egy sem tudta meggyógyítani. Mikor a halála órája közeledett, hívatja a királyné az urát, s mondja neki: Lelkem-uram, ha meghalok, temettess a kertbe, s a síromra ültess egy szál gyöngyvirágot. De őriztesd jól, nehogy ellopják, mert ha ellopják, még a sírban sem lesz nyugodalmam.

Főnix könyvműhely
24 oldal
Illusztrálta: Szabó Antónia

Dan Krokos Hamis emlékek

Zavarba ejtő könyv volt. Azt hittem, a szokásos tini eszközökkel megírt, kicsit felturbózott dísztópia lesz könnyű nyelvezettel vagy hasonló. Így meglepett, hogy nem ezt kaptam.
Zavarba ejtően keveset is tudok írni erről a könyvről.
Most is itt ülök az üres lap előtt, pedig  pár sort összesüketeltem már a semmiről kb.
Na nem azért, mert érdektelen vagy rossz a könyv. Egyszerűen nem tudom hogy fogalmazzam meg a szerteszét futó gondolataimat spoiler mentesen, ami visszaadná a könyv olvasása közben megélt érzelmeim, gondolataim.
Vékonyka történet. 
A borító érdekes, ráadásul szimbolikus, csak az elején még nem értettem.
Ütősen indul, szó szerint is.
Végig úgy éreztem magam, mint Miranda a főszereplő. Elveszve, zavarodottan. Néhol azt hittem értem, aztán elvesztem, majd ismét megtaláltam a fonalat. Néha többet képzeltem a dolgok mögé, néha túl keveset.
Olyan, mint egy álom, amit akció dússá álmodtál. Felébredve még mindig kapkodod a levegőt és azon agyalsz, hogy biztos álom volt-e és milyen sugallatra jelent meg a fejedben.

A karakterek között lehet tobzódni, hisz van benne bőven.
De nem ment a történet és a szereplők kifejtésének kárára azért teljesen. Pont a határmezsgyén egyensúlyoz.
Viszonylag árnyaltak, fejlődőképesek. De nem lopták maguk a szívembe egyenlőre. Talán azért, mert túl sok a váltás, túl sok dolog történik. 
Ettől függetlenül szerethetőek, főleg együtt és működőképesek. De egyénileg elég kevesek.
Miranda, a főszereplőnk egész jó csajszi, de még kicsit távolabbról szemlélem. Még várok valamire. Remélem a folytatásban meg is kapom. 
A fiúk is ígéretesek. Nem is tudom melyikük választanám jómagam.

Nyelvezet is optimális. Viszont sok az ismétlés, csak pepitában. Ez egy kicsit zavart.
Érzelmek, érzések kavarognak.
Száguldunk át a történeten, futunk, rohanunk a szó mindegyik értelmében. Nincs pihenés egy percig sem.
Csavaros és talányos. Nem mondom, hogy nem sejtettem, történni fog valami nagy és jelentős...De ekkora slusszpoénra nem számítottam.
Érdekes, hogy egyes jelenetek(mint mondjuk a harci) abszolút elemekig le vannak bontva, és minden rész aprólékosan kifejtve, míg némely részletet homály fed, pedig nagyon kellene a történet kereteinek, a világfelépítésnek.
Az érzelmek, az emberi kapcsolatok is  aprólékossággal, nagy műgonddal vannak megrajzolva. 
Hihetőek és mindig helyénvalóak. Sok könyvnél azt érzem, hogy nem hihető egy adott egyén reakciója, válasza, érzése. Itt  nem tapasztaltam ezt.

A kerettörténet zseniális. Nagyon jó kivitelezést is kapott. Vannak még elvarratlan szálak, de gondolom azokra is választ kapunk hamarosan. Tetszettek az egyedi elemek, a harcos és visszaemlékezős, érzelmes részek is.

A könyvet köszönöm a Főnix könyvműhelynek!

Fülszöveg:

Miranda egy padon ébred, egyedül, emlékek nélkül. Rémületében rejtélyes energiát bocsát ki magából, amely rettegéssel tölt el mindenkit a közelében, kivéve egy Peter nevű idegent, aki a legkevésbé sem lepődik meg a lány megdöbbentő képessége láttán.

Más lehetőség híján Miranda kénytelen megbízni benne, és szembenézni a ténnyel, hogy őt magát fegyvernek képezték ki, és egy genetikailag módosított fiatalokból álló elit alakulat tagja, akik emberfeletti képességükkel akár egy egész várost képesek káoszba és pusztulásba taszítani.

Régi énjéhez azonban nem könnyű visszatalálni, ráadásul a múlt már nem is számít igazán, amikor a jövő kerül veszélybe…

Idézet:

 "...ha szeretsz valakit, akkor elvileg eléggé tiszteled is őt ahhoz, hogy megbízz benne. És nem veszed el tőle a szabadságát. Az egész életét."

Főnix könyvműhely: http://www.fonixkonyv.hu

242 oldal

Fordította: Sámi László

A. M. Aranth Acorenu – Kiválasztva (Holdárnyék 2.)

Tudtátok, hogy Holdárnyék rajongó vagyok? 
Imádom a csapatot lendületes zenéjükkel, kifejező, fülbemászó szövegükkel és földöntúli dallamukkal egyetemben.
Mint Modeus Carva tag és újságíró, szerencsém volt egy tagjukat kifaggatni a belső dolgokról röviden.

- Nagyon jól sikerültek az új dalok. Sokat dolgoztatok vele? Mennyit gyakoroltatok?
- Gyakoroltunk szorgalmasan, bár nem annyit, mint szerettük volna. Valami mindig közbejött. És mostanában nem voltunk a legjobb passzban. Az új szöveg főleg Amy érdeme. Én csak egy keveset tettem hozzá.

- Ha már Amy szóba került. Mondd, akkor ti most egy pár vagytok? A koncerten úgy tűnt, de mintha mégsem. Vagy igen?
- Ez bizony titok! Szerinted?

- Mit szólsz a felelő ívelő zenés karrieretekhez?
- Meglepő. nem vártunk ekkora zajos sikert. Persze örülünk neki.

- Kedves Jerry, hogy tetszik Moonshadow intézménye?A kollégium és az iskola megfelelt az elvárásaidnak?
- Kicsit fura volt, mikor belecsöppentem, de jól érzem magam itt. Főleg a barátaimnak köszönhető és a régies, ám szép épületnek. Most, hogy tudom mi micsoda, ki kicsoda, mi miért történik, így már nem annyira fura az egész dolog. Kellett némi idő megemésztenem, de hamar megbarátkoztam a dolgokkal.

- Mi a jövőbeli célotok?
- Tovább együtt zenélni és gyakorolni, a barátok és szerelmek megtartása na meg a legfontosabb, életben maradni mindenáron. 
A csapatunk így jó és teljes. Vigyázunk egymásra. nem hagyunk senkit egyedül meghalni. Sőt, meghalni sem!
Mert mi vagyunk a lámpások. És világítunk egymásnak!

- . Köszönöm az interjút! Kívánom, hogy teljesüljön a szíved vágya. Elénekelnéd/szavalnád nekünk az egyik dalt?
- Természetesen.

Szörnyetegekkel álmodom éjjel 

Homállyal, árnnyal, lebegő fénnyel
Éber az álmom, vagy sose virrad
De követ nappal is az éhező rémhad…

Este az úton
Újra a démon
Táncol és nevet
Sikoltja a nevet

Az én nevem – a Féreg!
A szájában méreg
Már csak csókomra vár
Belém szerelmes a halál…

Az ágyam alatt kicsi karmos lény
A plafonon táncol egy méregzöld fény
Iskolai csontváz a falnál énekli
Szerelmes hangon: „Szeretlek, Amy”

És este az úton
Én vagyok a démon
Táncolok, nevetek
Sikoltom a nevemet
A nevem a Féreg
A számban a méreg
A harlekin csókja után
Véres a mosolyom, vigyorgok bután.

(Holdárnyék az én olvasatomban ilyen lehet körülbelül)

Azt hiszem látszik, hogy mennyire belebolondultam a történetbe. Túlszárnyalta az első részt bőven.  Míg az egy tipikusan jó, ifjúsági, misztikus történet volt, addig ez már zseniális mű, ha szabad ezt a szót használnom. Sokat változott, érett a történet. Száguldott a történetvezetés, a szereplők árnyaltabbak lettek, az érzelmek hihetőbbek és erősebbek, az új karakterek élőbbek és szerethetőbbek( vagy épp ellenkezőleg), a misztikus szál, a körítés remekül kitalált.Tetszettek a világfelépítés újabb szeletei. Egyre több misztikus dolog kerül a könyvbe és ezzel egyenesen arányosan egyre jobban tetszik. Az elején kicsit katyvasznak tűnt, de szépen a helyükre álltak a mozaikkockák.Mindent szépen elmagyaráz az író, rávezet minket, körülírja... így érthető, követhető és teljesen logikus.

A hangulata sötétebb, mint az előző résznek, kicsit depisebb. Ez nem okozott gondot. Sőt, szintén jót tett a történetnek. Nem annyira tinis már.

Itt is sok szó esik iskoláról, barátságokról, szerelmekről, civódásokról, de kevesebb a ruhákról és körömlakkokról, hála az égnek.

Legszívesebben annyi mindent elspoilereznék nektek, hogy még nagyobb kedvet csináljak a sorozat olvasásához. 
De azért nem tagadhatom meg önmagam és amit vallok. "Mindenki maga élje át egy könyv igazi élményét, mert neki mást fog adni, mint nekem."
Márpedig ez a könyv akárhogy is forgatom, minden oldalról jó dolgokat, felejthetetlen élményeket adhat csak.

És hogy kinek miért is ajánlanám?
- A fiúknak, férfiaknak, mert van benne harc, izgalom.
- A nőknek, mert van benne romantika és misztikum.
- A gyerekeknek, mert érdemes e műfajt ilyen jelentőségteljes könyvvel kezdeni.
- Az időseknek(mindenki nézzen magába, annak érzi-e magát) szintén olvasnia kell, hogy szívjon egy kis ifjúságot.
- Az ifjúsági korosztálynak a pörgést, az iskolai civódásokat, élményeket, az ifjonti szerelmeket, barátságokat.
- Az emósoknak(párdon a drámát kedvelőknek) a depis, drámai részeket, kesergést.
- A misztikus könyvek kedvelőinek az alaposan felépített világot és a különféle lényeket.
- A harcos embereknek az izgalmas harcokat, a vívást...
- A Harry Potter kedvelőknek az ódon kastélyt és titkokat.
- A romantikát kedvelőknek a finoman szőtt szerelmi szálat, az ismerkedés, egymásra találás szépségét.
- A nagy baráti társaságnak a barátság további szépségeit(és árnyoldalait).
- Akik vonzódnak a szép szavakhoz, a metaforákhoz, azoknak is ajánlanám.

- A hangulat könyveket kedvelőknek ajánlom a néhol bohókás, néhol drámai, de sokszor sötét, baljóslatú hangulatváltozásokat.
- A zenét kedvelőknek a zenei szövegeket, az együttes próbáit.
- Akik szeretik a történelmet, a nyelveket, naná hogy szintén találnak a könyvben érdekes részeket.
- Azoknak is meleg szívvel ajánlom, akik szeretnek jókat kacagni. Akik szeretik az iróniát.
Remélem senkit nem hagytam ki:)

Kedvenc új karakterem Kim.

  Moonshadow 

Glamis-kastély
http://www.femcafe.hu/cikkek/lifestyle/a-legfelelmetesebb-kisertetkastelyok-angliaban


A könyvet köszönöm a Főnix könyvműhelynek!

Fülszöveg:

Amy világa szilánkokra tört.

Azok árulták el, akikben feltétel nélkül megbízott: saját szülei és barátai gázoltak a lelkébe. Egyes bűnökre nincs bocsánat.

Amy Soleil – vagy ahogy egyesek ismerik, Amaranth – azonban erős lány, aki nem fogadja el a vereséget. Tudja, hogy ennyi hazugság és árulás közt csak magára számíthat.

Miután beköltözik a Moonshadow kollégiumába, Leával veszélyes nyomozásba kezd: bármi áron meg akarja tudni, ki állhat a karácsonyi bálon bekövetkezett tragédia mögött, hogy bosszút állhasson rajta. Kutatása során azonban olyan ősi próféciák szövegére bukkan, amelyek szerint a Köd-démon születése mindössze egy apró előjele annak a mindent elsöprő pusztulásnak, amely az egész világot fenyegeti. És csak egyvalaki állhat a sötét áradat útjába. Az, akit a jóslatok így neveznek: Acorenu. Kiválasztott.

Azonban nem csak Amy és társai igyekeznek megtalálni a megjövendölt hőst. A nyomában járnak a fény és az éjszaka gyermekei, a Modeus Carva, és egy titokzatos szekta, a Fagy harcosai is.

És miközben Amy barátaival a Kiválasztottat keresi, óriási seregek sorakoznak fel egymással szemben, hogy megvívják öldöklő háborújukat, amely végleg eldönti: a fény vagy a sötétség népe örökli-e meg a végidők előtt álló világot.

Idézet:

A világ egy sötét, jégre és hóra épített hely – mondta halk, mély hangon Arnold Iras –, és benne mi vagyunk egymásnak a lámpások.(…)Lépjünk előre és világítsunk egymásnak!

442 oldal
Főnix könyvműhely : http://fonixkonyv.hu/shop/
recenzió

                                         

Vivien Holloway Moira (Morrighan 1.)

Sziasztok. Moira vagyok.
Egy teljesen hétköznapi lány, aki dolgozik, hétköznapian él, mint ti. Csalódik, szerelmeket lel és veszít, tart az anyukája haragjától, a főnöke és a nyomozó társa élcelődésével, véleményével foglalkozik, aggódik édesapja miatt...
A történetem lehetne teljesen hétköznap is. De egy ponton átvált krimibe.
Majd hogy tovább fokozódjon rémálomba.

A munkám piszok jól végzem. Mondtam már hogy a rend őre vagyok? De kit is üldözök éppen?
 Van egy pont mikor az üldöző és az üldözött összeér.
Nehezen emésztem meg, hogy más vagyok. Nehezen fogom fel, hogy mit teszek.
(És még miket fogok?)
Kettősségem felőröl! És nem fogom könnyen adni magam!
Maradok az a kemény nő, aki a végsőkig harcol és jó, amennyire csak lehetséges!
Igyekszem életben maradni, nem megtébolyodni. A szeretteim féltem és joggal.
Én vagyok a Morrighan! És egy ősi háború kellős közepén találom magam.
Bővebbet is szeretnél tudni rólam és e dologról? Csak kézbe kell venned a könyvem. Gyönyörűségesen szép, kék borítós, melyen én vagyok a kettősségemmel.
Hogy mit adhatok neked?
Izgalmat és izgalmat a köbön! És rengeteg vért!
Krimisen izgalmas, erotikusan izgalmas és fantasztikus módon is izgalmas lesz. Ígérem!
Az erotika és a szikrázás az egekig ér. Garantáltan megérint a romantika szele vagy legalább kapsz belőle egy kis ízelítőt, kedvcsinálót.
A világom kiszámíthatatlan. Ne várd, hogy rögtön megértsd. Még én sem vagyok mindenben biztos. Nekem is szoknom és tanulnom kell.
A barátaim és a történetem szereplői igazán különlegesek és egyediek. Van akit meg fogsz kedvelni és van akitől sikítani támadna majd kedved. 
Szintén nem tudhatod ki az, akiben megbízhatsz, támaszkodhatsz rá vagy éppen tőrbe csal. Bizony én is meglepődtem pár "barátom" viselkedésén. Az ellenségeimről ne is beszéljünk.

Remélem kedvcsináló e pár sorom. Kézbe veszed könyvem, támogatsz nehéz utamon, szurkolsz és velem együtt várod az utam végét. Még nem érkezett el. Ó nem. Tartogat az élet még meglepetéseket neked és nekem is. De remélem hamarosan folytathatom beszámolóm, addig is viszont látásra!

Köszönöm a Főnix Könyvműhelynek és Viviennek, hogy elolvashattam a könyvet!

Fülszöveg: 

„Nem változott semmi – talán ezzel volt a legnehezebb szembesülni. Tegnap éjjel még láttam (láttam!) a gyilkost, aki visszanézett rám, ott bujkált bennem, az én álarcomban, az én testemet viselve. Ma nem. Ma ugyanaz a nő voltam, aki előző reggel munkába indult. (…) Moira voltam, csak így egyszerűen. Azt kívántam, bár változott volna valami – nem tudom, de valaminek nyomot kellett volna hagynia rajtam. Aki embert öl, az többé nem lehet ugyanolyan.”

Moira élete abban a pillanatban véget ér, mikor egyik este odalép hozzá egy idegen férfi, és ismeretlen, ősi szavakat suttog a fülébe. Mire magához tér, egy sikátorban áll, holttest hever a lábánál, csurom vér, és fogalma sincs, mi történt vele, vagy hogyan került oda egyáltalán.
Elindul egy lavina, melyet nem képes megállítani, kiszállnia pedig lehetetlen. Belecsöppen két ősi kelta nép évezredek óta tartó háborújába, elveszítve a választás lehetőségét. Az élete többé nem az övé.
Ő lesz a leghatalmasabb játékos, a legnagyobb aduász.
Ő lesz a Morrighan…
És a szörnyeteg életre kel.

Idézet:

Amikor így nézel, jobb szeretnék legalább háromállamnyi távolságra lenni tőled.

Főnix Könyvműhely

288 oldal

saját, recenzió

Szilágyi Zoltán Acélgólem (Káoszszív 1.)

Kedves Zoltán nem szép dolog ilyet művelni velem!
Belöksz egy világba, megőrjítesz, ide-oda dobálsz a sors kerekével.
Bántanak, megijesztenek, becsapnak, cserben hagynak, kísértenek...
Dolgozok, kábulok, dolgozok és dolgozok!
És ez a köszönet? Azt sem tudom mi lesz most velem?
Ráadásul csak ilyen kevés oldalt kaptam?
Tisztelettel!: Dr Cole

Egy igazán férfias könyv, igazi steampunk történettel.
Én mégis imádtam. Talán utóbbi miatt.
Egy izgalmas, szövevényes világ, fura lényekkel, gépezetekkel, élvezetesen előadva, cseppet sem unalmasan.
Az elején olyan kis nyugisan indul a történet, semmi izgalom, semmi természetfeletti, semmi meglepő. Aztán elszabadul a "pokol" és alig győzöm kapkodni a fejem.
A végén azt sem tudom ki kicsoda, mi az igaz, mi elképzelt dolog talán.

Szépen építkezik felfelé a történet.
De hogy lehet az, hogy most még több kérdésem van, mint a könyv elolvasása előtt?
Ez aztán az erős kezdés és beetetés.
Mikor jön a folytatás? Ugye hamarosan?
Addig is agyalhatok rajta, hogy mi következik még...Mivel lep meg az író.

A nyelvezete is férfias, erős, pattogó, de engem nem zavart, hogy semmi rózsaszín nincs benne. Semmi felesleges csacsogás, nyávogás.
Kifejezetten üdítő volt. Azt hiszem át is szokom a "férfi" könyvekre egy ideig.
Kevésbé macerás amúgy is férfi fejben lenni, mint nőiben. Nincs gond a körömlakk színével és a hajunkkal...

A történet abszolúte kiszámíthatatlan. Nem tudhatod ki él és ki tűnik el pár tollvonással(vagy klaviatúra kopogással).
Nem tudhatod, mi történik a következő percben. Nyugodt, gondolatok, elmélkedések vagy párbeszédek, esetleg őrült és eszeveszett rohanás, száguldás valami felé vagy előle.
Tetszik, hogy ilyen kiszámíthatatlan és meglepő. Van itt világháborús izgalom, acélgólem, világok közötti átjárás, fura lények, rossz és kevésbé rossz emberek, kísértetek, akik cseppet sem jók. Így katyvasznak hangzik, de jól össze van rakva ám. Minden a helyén van.

A vér jelentős mennyiségű mindenformában, így csak erős idegzetűeknek ajánlanám!
Akár azt is mondhatnám, hogy: Nyomokban vért és letépett testrészeket tartalmaz!

Két negatívuma van csupán a könyvnek. A rövidsége az egyik.
156 oldal? Most komolyan? Ez egy fél napos olvasmány csak. Ráadásul olyan lendületes és letehetetlen, hogy csak úgy eltűntek a lapok. Szerintem lehetett volna bővebben alapozni, többet és jobban kifejteni.
És itt a másik aprócska gond. Jobban ki lehetett volna fejteni mint egy hagymát, a szereplőket. Mindegyiket. Mert nagyon jók, de olyan kevesek. Elvesznek a sok történés közepette.
Megértem, hogy a férfiak nem gondolnak túl dolgokat, nem aggódnak túl, csak élnek és átélnek.
De jó lett volna egy kicsit több tulajdonság, több érzelem, több gondolkodás, több...

Meglepően nem a főhős a kedvencem. Vajon miért?
Esetlensége némileg zavart és a "megnemértett tudóssága" is. De azért Dr. Cole a hányattatásai és tragédiái mellett is jó ember, és csak egy kicsit őrült vagy lehet hogy cseppet sem az? Hát itt minden megtörténhet.

Mr Potts viszont a szívem csücske lett. Tőle elbúcsúztunk akkor most? Muszáj? Bírtam a humorát, egyszerűségét és egyenességét.
De Mr Acélgólem is igen felkeltette az érdeklődésem a Káosszívvel egyetemben. Bizarr.

A borítója kicsit sötét, kicsit zsúfolt, de ízig-vérig találó.

Köszönöm a könyvet a Főnix Könyvműhelynek!

Fülszöveg:

Történetünk kezdetén az első világháború sújtotta Angliában találjuk magunkat. Dr. Cole, a rejtjelek avatott szakértője, egy bombázás során elveszítette családját, amit képtelen feldolgozni. Gyógyszerek okozta kábulatban telnek egyhangú napjai a Queen Mary katonai kórház zártosztályán. Egyetlen társasága Amram, az izgága órásmester, aki miniatűr szerkezetek megépítésével szórakoztatja magát és sorstársait.

Amikor Bransford parancsnok és Jabari közlegény átlépik a kórház küszöbét, Cole és Amram hamarosan az „Acélgólem” utáni hajsza kellős közepén találják magukat. A kis csapat a belga Lord Pottsal kiegészülve átvág a borzalmakkal teli frontvonalon, hogy elérje célját… ám hamarosan kiderül, hogy a gólem csupán aprócska darabja a szférákon átívelő kirakósnak.

A Kedves Olvasó a Káoszszív sorozat első kötetét tartja a kezében, amelyben Szilágyi Zoltán olyan gőzzel és acéllal hajtott világokba kalauzolja, ahol senki sem az, akinek először hisszük, vagy akinek ők hiszik saját magukat. A steampunk kedvelői számára igazi csemegét jelent majd a történet, ahol a káoszszívek birodalmakat teremtenek, vagy taszítanak pusztulásba.

Gólem jelentése:
A Gólem (héber szó, jelentése: alaktalan, élettelen tömeg) idomtalan, varázsigék segítségével agyagból készült emberi alak)
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B3lem_(%C3%B3ri%C3%A1s)

Steampunk jelentése:
A steampunk (ejtsd: sztímpánk, az angol kifejezés magyarul am. gőzpunk) az 1980-as évek végétől megjelenő, elsősorban kortárs stílus és tematika,másodsorban alternatív művészeti szubkultúra, amely a legkülönbözőbb művészeti formáktól kezdve (szépirodalom, képzőművészet,művészfilmek, ponyvairodalom, popzene, számítógépes játékok, képregények stb.), a mindennapi tárgykultúrában és formatervezésben is egyaránt megmutatkozik.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Steampunk


Főnix könyvműhely: http://fonixkonyv.hu/
156 oldal
saját, recenzió