Vivien Holloway Végtelen ​horizont

Ismét egy olyan könyvről hozok postot, aminek tologattam, halogattam az értékelését. Bár ezúttal azért, mert túl jó kis könyv ahhoz, hogy csak pár sorban lerendezzem és mostanában nem volt kapacitásom írni agyilag.
De kedves olvasóimat nem hagynám sokáig post nélkül, ráadásul ez az a könyv, amiről érdemes beszélni/írni, így belevágok.
Vivien Holloway(továbbiakban Wee) neve ismerősen csenghet tőlem, mert olvastam már könyvét. Ha emlékeztek rá, tetszettek is rövid kis regénykéi. 
Szerencsére most egy kicsit hosszabb lélegzetű könyvet írt nekünk, aminek szívből örülök. Egy könyves barátném a szépséges dedikált példányát adta kölcsön, hogy ne maradjak le az élményről. Ezúton is köszönöm Kriszta!

Akkor lássuk a körítés után a tényleges értékelést, kicsit fordított sorrendben.
A borítóval kezdeném, annak ellenére, hogy a végére szoktam hagyni. De elsőnek a legjobb dolgokat sorolnám fel és ez, azok közé tartozik.
Szépséges, kifejező, a színek is eltaláltak, egyszóval imádom! 
A stílus és a nyelvezet az, amit még az egekig tudok magasztalni. Nincsenek szóismétlések, szófordulat duplázások-triplázások-ezerszeresek, huszadjára körülírt dolgok...
Wee rátalált az egyedi írói stílusára, nem majmol másokat. Megvannak a könyv jellegzetes szófordulatai, de nem unos-untalanságik ismételve.
A párbeszédek életszagúak, szellemesek, ironikusak, pont ahogy szeretem és megszoktam tőle..
A leírások izgalmasak, nem túl hosszúak, de kifejezőek kellőképpen. 

A másik, amit nagyon szerettem a történetben, az a lendülete, mozgalmassága. Mindig történik valami, így nem unatkozhatunk egy percre sem. Olvastatja magát és nagyon gyorsan, talán túlságosan is, elfogynak a lapok.
A világ, amit létrehozott írónőnk szintén említésre méltó. 
Némileg steampunk, némileg romantikus. A kettő megfelelő elegye, hogy férfiak is élvezhessék a történetet vagy a romantikára kevésbé vevő nők.
Kalózok, léghajók, egy jó csapat és egy kevésbé jó, némi háborúskodás, sok szerelés, némi romantika fűszerezve kevés humorral, jó kis beszélgetésekkel. Ugye, hogy jól hangzik? Az is!
Logikusan felépített. Az írónő mindenre gondolt, körvonalazta a dolgokat. Nem találtam benne logikai hibát vagy olyan szegmenst, amire esetleg nem gondolt volna. Szépen ötvözi a modern kori dolgokat a múltbéliekkel, ezzel totálisan jó steampunk elemeket beleágyazva a történetbe.

A fő karakterek jól kidolgozottak, a többi szereplő kevésbé, amit kicsit sajnáltam is. Sokuk szimpatikus lett volna és szívesen olvastam volna róluk még. 
Ami még külön tetszett, hogy Wee igazi hús-vér embereket írt bele könyvébe, akik nem jók vagy csak rosszak. Hanem ilyen és olyan döntéseik is vannak, aszerint milyen az élethelyzetük. Néha még megérteni is megértettem a hibázókat. És a jók sem csak jók, hanem szintén hibáznak, ha úgy adódik.
Becky a női főhősünk erős, szókimondó, karakteres csajszi, akivel könnyű azonosulni. Hibázik is előszeretettel és naiv, na meg durcás. Néha jól megrángattam volna egy-egy döntéséért, makacsságáért. De szerettem.
Nick, a férfi főszereplő szintén egy erős jellemű ember, aki azért jól titkolja, de tud érezni is. Csíptem már az elején sunyisága ellenére, bár akkor még nem tudtam volna megmondani miért.
Kettőjük párosa úgy perlekedik, csatázik, hogy öröm volt olvasni. Bár a sokszoros visszakozásuk néha idegesített. Tetszettek élcelődéseik, párbeszédeik, amiknél csak úgy pattogtak a szikrák, majdnem tüzet okozva.
Ennek ellenére a romantika csak átszövi a történetet, ad hozzá némi pluszt, de szerencsére nem ezen van a hangsúly.
Inkább a világfelépítésen, a csapat összetartozáson, a lojalitáson, az emberi kapcsolatokon, a fegyvereken  és a gyönyörűséges léghajókon.

Fülszöveg:

Becky ​​Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.

Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását.
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását.
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához.
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.

„- Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró – állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és hangosan csattant a földön.”

Idézet:

"A családi köteléknél nincs erősebb motiváció."

Főnix könyvműhely
428 oldal