5 nagyszerű írót faggattam a könyves kiadás
nehézségeiről, szépségeiről, tapasztalatokról. Ezúton is köszönöm mindegyikünknek a válaszokat. Remélem legalább egy ifjú vagy kevésbé ifjú kezdő írópalánta kérdései megválaszolásra találtak ezáltal.
Tiszlavicz
Mária és a Publio kiadó
-Mikor írni kezdtél, hogy álltál neki
kiadó keresésnek? Voltak konkrét elképzeléseid? Olyan kiadó, akivel szívesen
dolgoztál volna?
Akkor
még egyáltalán nem gondoltam arra, hogy az írásomat valaha is kiadom. Persze,
eljátszottam a gondolattal, de még nem volt meg a szándék. Elkészült a kézirat
és csak pihent a fiókban. Aztán egyszer csak jött egy lehetőség, megragadtam,
így kerültem bele a könyvkiadás és marketing sűrűjébe.
-Mit néztél meg elsőnek egy kiadói ajánlaton?
Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?
Most
már tudatosabban keresgélek. Számomra fontos, hogy segítsenek a marketingben,
mert tudom magamról, hogy ahhoz nem értek. Nagyon sok kiadó honlapját
megnéztem, első sorban azért, hogy a regényem műfaja, célközönsége belefér-e a
keretbe, és ha a kínálat alapján úgy véltem, miért ne, írtam a kiadónak.
-Sok kiadónál kilincseltél, mire
megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült megtalálnod a neked valót?
Kinek
mit jelent az igazi. Van egy kiadott könyvem, ez alapján mondhatom, hogy
(nagyjából) ismerem a könyvkiadás ezen lehetőségét, ezt a verziót. Egy
tapasztalat alapján még nem általánosítanék, inkább keresek, kutatok, és
legfőképpen tapasztalok.
-Mire figyeljen egy friss író, ha kiadót
választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még előtte állnak?
Nagyon
fontos, hogy az író tisztában legyen önmagával, hogy mire képes, mit tud
elvállalni. Sokan egyedül is boldogulnak: kiadják, értékesítik, reklámozzák,
terjesztik a könyvüket önállóan. Vannak írók, akik ezeket nem tudják megtenni,
mindegy, miért nem.
Másrészt
tájékozódjon az író, tanuljon, olvasson utána a könyvkiadás buktatóinak,
kiskapuinak, tanuljon marketinget, tanulja meg eladni magát.
-Érzésed szerint milyen hibákat követtél
el az elején? Mire kellett volna jobban odafigyelned?
Jobban
szét kellett volna néznem a piacon, nem feltétlenül másik kiadó után, hanem
hogy megtanuljam, mi is az a könyvkiadás, mi pontosan a self-publishing, mik mi
az előnyök és hátrányok, és mit kell tennem, ha már a kezemben van a könyvem. A
tájékozottság nagyon fontos.
-Mennyi negatív élményed volt kiadó keresés
közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem válaszolnak egyáltalán vagy főként az
elutasító válaszok vannak többségében?
Sajnos
inkább csak negatív élmények értek. Nagyon sok kiadó még csak nem is veszi a
fáradtságot, hogy válaszoljon. Van, aki kiírja a honlapjára, hogy válasz csak
pozitív elbírálás esetén – de meddig kell várni? Általában 90 napot adnak meg
határidőben. Persze akadt, aki válaszolt, de eddig még pozitív levelet nem
kaptam.
-Milyen pozitív élményeid voltak az útkeresésed
során? Elmesélnék valamit, habár ez is a visszautasításról szólt. Mégis,
nagyon jól esett, amit írtak. Nem pusztán annyit kaptam, hogy „Köszönjük, nem
kérjük a kéziratot”, hanem egy szép, korrekt levelet írtak. Kiemelték, hogy
látszik, sokat dolgoztam a regényemmel, és hogy van íráskészségem. Egyedül a
történetet nem találták elég fordulatosnak, egyedinek, különlegesnek.
Ezt
a levelet azért emeltem ki, mert ők legalább megírták, hogy mi nem jó a
kéziratommal. Elérték, hogy teljesen máshogy lássam az egészet, újból
nekiálljak, és csiszoljam, javítsam. Talán az ő levelüknek köszönhetően sikerül
egy igazán jót megírnom.
-Miért ajánlod a saját kiadódat a friss
íróknak?
Rengeteg
lehetőség közül lehet válogatni, kevés a „kötelező” dolog. Azt kér az író, amit
csak akar. Van egy közösségi csoportjuk is, ahol sok emberrel lehet
ismeretséget kötni, segítséget lehet kérni a tapasztaltabbaktól, vagy csak
pusztán tanácsot kérni, beszélgetni a regényírásról, a nehézségekről.
Baráth
Viktória és az Álomgyár kiadó
-Mikor
írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek? Voltak konkrét elképzeléseid?
Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna? Mit néztél meg elsőnek egy kiadói
ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?
Minden író annak örülne, ha a legnagyobb
kiadók versengenének a regényéért, de én reálisan láttam a helyzetet. Nem
voltak konkrét elképzeléseim, körbekérdezgettem az ismerőseimet, akikről
tudtam, hogy könyves körökben mozognak, hogy mit ajánlanak. Számomra a
legfontosabb szempont az volt, hogy a történetem és a könyvem a lehető
legeredetibb állapotban maradjon, tehát ne kelljen túlságosan átírni, a borító
megfeleljen az elképzeléseimnek, illetve úgy foglalkozzanak a kéziratommal,
hogy figyelembe veszik, számomra mekkora kincs.
-Sok
kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült
megtalálnod a neked valót?
Szerencsés helyzetben voltam, mivel
rögtön az első kiadó vállalta a regényem kiadását. Elsősorban magánkiadásban
gondolkodtam, mert mindenkitől azt hallottam, hogy a nagy kiadók nagyon ritkán
foglalkoznak csak elsőkönyvesekkel. Ezért felmértem a terepet a magánkiadóknál,
így esett a választásom az Álomgyárra.
-Mire
figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még
előtte állnak?
Olyan kiadót válasszanak mindenképp,
akikkel együtt tud dolgozni. Minden írónak olyanok a kéziratai, mint a
gyermekei, ezért fontos, hogy a kiadó is így gondoljon a könyvekre.
-Érzésed
szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban
odafigyelned?
A könyvkiadás is üzlet, ezért úgy kell
hozzáállni. Nekem is, mint minden írónak, az volt a legfontosabb, hogy a
történetem megfelelő formába kerüljön, minden úgy történjen, ahogy én
megálmodtam, de a kiadók jobban ismerik a könyvpiacot. Ha azt akarom, hogy
sokan elolvassák a könyvemet, akkor bizony azért harcolni kell. Én talán kicsit
későn kezdtem ennek neki.
- Mennyire
engedtél beleszólást a könyved formálásában, szerkesztésben, borító
választásban és hasonlókban?
A szerkesztés simán ment, nem kellett
nagyobb változtatásokat eszközölni. A borító nehezen született meg, mert egy
ideig nem voltam hajlandó a kompromisszumra, de végül beadtam a derekam és
egyáltalán nem bántam meg. A végeredmény gyönyörű lett.
-Mennyi
negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem
válaszolnak egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?
Szerencsére nem volt negatív élményem.
-Milyen
pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Erről pláne várom a sztorikat,
ha van a tarsolyodban.
A kiadó keresésem egyszerű volt és sima
ügy. Nekem ez volt az egyik legnagyobb pozitív élmény.
-Miért
ajánlod a saját kiadódat a friss íróknak?
Magánkiadó létére egész Magyarországot
lefedik. Ha valaki országosan, széles körben szeretné terjeszteni a könyvét,
akkor az Álomgyár kiadó a tökéletes megoldás.
Szurovecz Kitti és az Athenaeum kiadó
-Mikor
írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek? Voltak konkrét elképzeléseid?
Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna? Mit néztél meg elsőnek egy kiadói
ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?
Amikor elkészült az első regényem
kézirata, sok-sok hazai kiadónak elküldtem. Gyakorlatilag mindenhová, ahol úgy
éreztem, valamennyire is belevág a profilba, amit írtam. Akkor még nem igazán
ismertem a hazai kiadókat, ebben a tekintetben – és más tekintetben is – igazi
naiva voltam. Első regény esetében az ember még nemigen dúskál az ajánlatokban,
sőt, örülhet, ha egy kiadó érdemesnek tartja a művét a megjelentetésre, és
hajlandó vállalni az ismeretlen szerzővel együtt járó kockázatot. Őszintén,
nekem akkoriban még csak az volt a fontos, hogy adják ki a könyvemet, ez
hajtott, így kevésbé figyeltem a részletekre. Pedig érdemes lett volna. Csak 25
éves voltam, visszagondolva éretlenül és ostobán viselkedtem, de akkor annak
volt itt az ideje.
-Sok
kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült
megtalálnod a neked valót?
Mint mondtam, sok kiadónak elküldtem a
könyvem, de csak egy helyről kaptam pozitív választ, a Sanoma Könyvkiadótól,
ami ma már más néven, más formában létezik. Nagyon boldog voltam, hogy láttak
az írásomban fantáziát.
-Mire
figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még
előtte állnak?
Kezdő íróként sajnos nem lehet
válogatni, és nem is mi diktáljuk a feltételeket. Azonban azt javaslom, ne engedjük,
hogy leszálljon elénk a rózsaszín köd, hogy úristen, kiadják a könyvemet! Arra
gondolok, hogy azért ne írjunk alá mindent gondolkodás nélkül. Érdemes a
szerződést nagyon alaposan elolvasni, sőt, megnézetni szerzői jogban jártas
ügyvéddel is, aki felhívja a figyelmünket az esetlegesen problémás pontokra,
amelyeket aztán újratárgyalhatunk a kiadóval. Ha korrekt társasággal van
dolgunk, ebből nem szokott gond lenni.
-Érzésed
szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban
odafigyelned?
Beleestem abba a hibába, hogy a könyv
megjelenése mindenekelőtt – és ez nem csak egyszer történt meg, hanem az első
két-három regényem esetében is. Sokszor engedtem a szerződés bizonyos pontjait
illetően, ma már úgy látom, nem kellett volna. Fontos, hogy hallgassunk a belső
hangunkra, mert ha elnyomjuk a vészcsengőnket, az később problémákhoz vezethet.
Nyilván sok dolgot nem írhatok le, mert üzleti titok, de azért egy-két fontos
tanácsot általánosságban adhatok. Óvakodjunk az opciós szerződésektől. Ez alatt
azt értem, nem okos belemenni olyan megállapodásba, amelyben ilyesmit
olvashatunk: „arra való tekintettel, hogy a szerző széles körben
megismertetésre vár, a kiadó nagy kockázatot vállal, cserébe elővásárlási jogot
szerez a szerző minden további művére”, vagy „a kiadó a kötet megjelenése után
a szerzővel való újabb megegyezés nélkül is módosíthatja a kötet árát” (azaz
leárazhatja.) Érdemes tájékozódni abban az ügyben is, akár más szerzőktől, hány
százalék körül mozog aktuálisan a normálisnak tekinthető szerzői jogdíj a
piacon. Ne menjünk bele megalázó összegű royaltyba, és kerüljük az olyan
megállapodást, amely csak egyszeri honoráriumot biztosít. A szerződésben
rögzítsük, hogy évente a kiadó által nyomtatott, lepecsételt, hitelesített
fogyásjelentést kapunk a könyvünk kapcsán. Általánosságban ezeket tudom
javasolni, de ez nem elég, szerzői jogi ügyvédre minden írónak szüksége van,
már a kezdetektől. Átnézetni egy szerződést igazán nem kerül sokba, az
elmulasztása viszont később megbosszulhatja magát.
-Mennyire
engedtél beleszólást a könyved formálásában, szerkesztésben, borító
választásban és hasonlókban?
Ebben az értelemben szerencsés vagyok,
mert a kiadóim mindig kikérték a véleményemet a szerkesztést, a borítót, sőt, a
fülszöveget illetően is. Sőt, az Athenaeum Kiadónál az idén ősszel megjelenő
Hópelyhek a válladon című könyvem esetében leesett az állam, amikor az igazgató
azt mondta nekem: itt ez az öt borítóterv, szerintünk ezek a legjobbak a
pályázatra beérkezettek közül, szóval bármelyik lehet. Melyiket szeretnéd?
Bízom az ízlésedben. Szóval ráböktem arra, amelyik legjobban tetszett, és az is
lett a hivatalos borítónk.
-Mennyi
negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem
válaszolnak egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?
Kiadókereséskor annak idején az első
könyvem esetében negatív élmény volt, hogy a legtöbb helyről válaszra sem
méltattak, még annyit sem írtak, hogy köszönjük, nem. A további negatív
élményeimet inkább magamnak és a tapasztalatlanságomnak köszönhetem. Sok
tanulópénzt fizettem, de az élet ilyen, ettől fejlődünk.
-Milyen
pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Erről pláne várom a sztorikat,
ha van a tarsolyodban.
Sokat jelent számomra, hogy az olvasóim
között barátokra leltem. Az is, amikor levelet kapok, amelyben az áll, egy-egy
történetem átsegített valakit egy krízisen, nehéz élethelyzeten. Talán ezek a
dolgok a legértékesebbek számomra ebben az egészben. Az író-olvasó találkozók,
a jó beszélgetések minden alkalommal feledhetetlen élményt jelentenek számomra.
Az írás maga pedig létszükségletem, kár is lenne tagadnom, grafomániás vagyok
és kész. Egyszerűen mindenre az írás a válaszom, tudatosan, terápiásan is
használom, ha bármi bánt, azt úgy, ahogy van, kiírom magamból. Az új regényem,
a Hópelyhek a válladon is valahol egy krízisem története – nem egészében, de a
regény sztorijának legalább a fele megesett a valóságban is.
-Miért
ajánlod a saját kiadódat a friss íróknak?
Hú, nem is tudom, nem elegáns dolog, ez
nyalásnak tűnik, nem? Próbálok objektív maradni, na. Szóval, az Athenaeum Kiadó
sok más könyves műhellyel szemben nyitott a tehetséges, elsőkönyves szerzőkre
is, így egy próbát mindenképp megér kezdőknek is. Aki pedig bekerül a kiadó
védőszárnyai alá, az számíthat az értő szakemberek maximális támogatására – ezt
nap, mint nap a bőrömön érzem.
Nádasi Krisz
-Mikor
írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek? Voltak konkrét elképzeléseid?
Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna? Mit néztél meg elsőnek egy kiadói
ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?
Akkor kerestem be kiadókat, amikor
készen volt a kézirat és egy tucat ismerős véleményezte. Olyan kiadókat
kerestem be, akiknek a profiljába tartozott a krimi. Az első kiadói ajánlatot
elfogadtam, amit kaptam.
-Sok
kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült
megtalálnod a neked valót?
Igen, elég sok cégnek elküldtem a
kéziratot, és beszéltem velük, ha ők hajlandóak voltak rá. Kifejezetten
emlékszem egy konkrét kiadóra, hogy nem találták izgalmasnak a sztorit. Az volt
az érzésem, nem olvasták el figyelmesen a történetet, mert ugyan vannak hibái,
azt még senki nem mondta rá, hogy nem izgalmas.
-Mire
figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még
előtte állnak?
Azon túl, hogy tényleg fontos, hogy passzoljon
a kézirat a választott kiadóhoz, van még néhány gyakorlati apróság. Például egy
jó szinopszis valóban előny. Ha nem egy kiadónak küldöd a kéziratot, hanem
egyszerre többnek, akkor ezt említsd meg a nekik szóló levélben. Mert ha
tetszik nekik, úgyis megkérdeznek pár másik kiadót, ahová szerintük
beküldhetted, hogy ők is megkapták-e. Az is fontos, hogy derítsd ki, személy
szerint ki fogja olvasni a kéziratot, eleve neki címezd, és utána hívd fel kb.
kéthetente, kérdezz rá, olvasta-e már a műved.
-Érzésed
szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban
odafigyelned?
Most már nem küldeném el a teljes
kéziratot, csak a felét, bár szerencsére ebből nem volt gondom.
-Mennyire
engedtél beleszólást a könyved formálásában, szerkesztésben, borító
választásban és hasonlókban?
A kiadó megkérdezte, mik az
elképzeléseim, és egy borítóterv készült, ami nekem nagyon tetszett. A belív is
szép lett.
-Mennyi
negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem
válaszolnak egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?
Sokan egyáltalán nem válaszoltak,
jellemző volt a „most nincs kapacitásunk” válasz. De ez ne riasszon el senkit,
mert egy olyan kézirat, olyan stílus, ami nagyon is beleillik a kiadó
profiljába, igent fog kapni. Nehéz a kiadókeresés, mert sokan írnak jól,
viszont az olvasók kevesen vannak.
-Milyen
pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Erről pláne várom a sztorikat,
ha van a tarsolyodban.
Nekem konkrétan az jelentette az egyéves
keresgélés végét (ma már egyébként inkább két év, mire az író kiadót talál, még
akkor is, ha hozzá tud járulni a nyomtatási költségekhez), hogy az egyik kiadó
jelezte, segítene nekem kiadni a könyvet. Tehát legyen magánkiadás, fizessek
mindent. Ettől nagyon elszomorodtam. Nekem éppen azért kellett a kiadói „igen”,
hogy visszacsatolást kapjak a regényről, nem akartam mindenáron megjelenni. A
hölgy azután nem sokkal visszahívott. Egy régi kollégája alapított egy új
kiadót és műveket keres, tetszik neki a regényem, kiadná. Ez volt az én siker
sztorim.
Izolde
Johannsen és az Undergroud kiadó
-Mikor
írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek?
1998 óta írok. Az első időkben
hagyományos postai levelezés útján kerestem kiadót – már akkor elkezdődött az
új korábban nem ismert szerzők „altatása” azaz elsüllyesztették a kéziratot és
nem válaszoltak.
2003-ban amikor a Tolvajfejedelem II.
helyezést ért el, a regény rögtön kiadási jogot nyert, de a kiadó még a
pénzdíjazást sem tudta kifizetni a nyerteseknek, pedig akkor 200.000 Ft. igen
nagy összegnek számított (ennyit kaptam volna én a II. helyért) A kiadást egy
évvel később tudták teljesíteni, akkor belekóstolhattam abba mennyibe kerül egy
igen pöttöm reklámkampány (értsd. ez alatt pl. az Astoriánál egy mozgólépcsőről
látható reklámfelületet 4 hétre: 100.000 Ft-ért. Voltam két tévéadásban és
egyszer rádióban, de pl. az újságmegjelenések rendre hibásan futottak és az
igazán hosszú, háromnegyed órás műsort meg én szerveztem le. A kiadó röviddel
ezután csődbe ment, a második regényt már nem tudta megjelentetni.
2006-tól 2011-ig egy kezdetleges pdf -
ebook rendszerű kiadóval dolgoztam, de sajnos az sem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket, az ebook letöltés akkor még nagyon gyerekcipőben járt.
2011-től újfent elkezdődött a
kiadókeresés ezúttal már internet segítéségével. Mivel rétegirodalommal
foglalkozom – lásd misztikus történelmi fantasy sorozat vagy hadtörténeti,
szűkebben haditengerészettel foglalkozó sorozat, még nehezebb dolgom volt.
Egyáltalán nem illeszkedtem a szakácskönyvek, szexbotrányok és romantikus
lányregények világába. Tehát 2013-ban a saját kezembe kellett vennem a
sorsomat.
-Sok
kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült
megtalálnod a neked valót?
Hullámokban álltam neki kiadót keresni.
Egy ízben összeszámoltam, 48 kiadónak írtam. A legtöbb, amit elértem, hogy a
kézirat egy évet porosodott egy homályos semmibe vezető ígérettel a
főszerkesztő íróasztalán. Több kéziratom részt vett ezen évek során irodalmi
versenyeken, mozgattam őket, kerestem a lehetőségeket. Főleg olyan versenyekre
küldtem, ahol a kiadás volt a tét. Ígéreteket kaptam. Márpedig ígéretekkel igazán
tele voltam: a regény zseniális, de … térjünk rá vissza három év múlva.
Három év? Én nem vártam tovább egyetlen
percet sem. Bennfentes ismeretség, személyes kapcsolatok híján, nagyon nehéz,
csaknem lehetetlen az előrejutás.
-Voltak
konkrét elképzeléseid? Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna?
Amikor a szerzői kiadás mellett
döntöttem, felkutattam az ezzel foglalkozó kiadókat. Horribilis összegeket
mondtak. Igaz nagyon kecsegtető ajánlatokat fuvoláztak mindenhonnan, és természetesen
agyon dicsérték a kéziratot (ki ne örülne ennek) de a végösszeg, amit nagy
kegyesen kiszámoltak felrúgott minden elképzelést. Az elképzeléseim és a
pénztárcám nem állt egyenes arányban egymással. Hazai kiadó kellett, elérhető
árakkal. Így találtam meg az Underground kiadót, amiről elolvastam az összes
akkor fellelhető cikket, interjút, fórumozók véleményét és felkerestem őket.
Akkor még az újpesti rakpartnál horgonyzó Kláris Irodahajón volt az irodájuk,
ez nagyon megtetszett nekem, lévén akkor már évek óta hadihajókkal
foglalkoztam. Érdekes egybeesés volt számomra, hogy egy kis hajón írom alá az
első szerződést.
-Mit
néztél meg elsőnek egy kiadói ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak
számodra?
A döntésben végül a kiadó alapítójával
Hanczár Gergellyel készült interjú segített, ő pont azért alapította a kiadót,
hogy azok az érdekes és ritka témák is utat találjanak, melyek elvesznek a
felkapott lektűr és botránykiadványok között.
Mottója is ez volt: „Az évtized József
Attilája itt van a kínálatunkban”
A szempontokat tovább pergetve fontos
volt a gyors és jó minőségű munka, hogy az én elképzeléseim szerint alakul a
könyv kinézete mind a belív mind a borító tekintetében. Akkor még nem volt
saját lektorom, így a Kárhozat éjjele Róma az ő lektorálásukkal készült el.
-Mire
figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még
előtte állnak?
Sokan választják az ebook kiadókat,
ezeket én nem ismerem. Még többen mennek íróképzésre, tanfolyamokra, ahonnan
csak nagyon kevesen jutnak kiadóhoz. Vannak kiadásdíjas pályázatok azokról
résztvevőktől hallottam, hogy sokszor a közszemlére dobott részleteik alapján
oly mértékben megszégyenítették őket fórumozók, hogy többé nem fogtak tollat a
kezükbe. Ugyanakkor ez is egy járható út. Lehet próbálkozni ugyanazzal a
módszerrel, a levelezgetéssel és aztán bármi megtörténhet. A kiadók asztalai
roskadoznak, a levelesládáik tömve vannak. Nehéz pálya, nehéz várni, és ami a
legfőbb az igazi munka a regény megírása után következik. El kell tudni viselni
a szerkesztő kíméletlenségét, fel kell nőni ahhoz, hogy képesek legyünk hidegen
szemlélni a saját munkánkat. Hogy szereplőket kell kivenni, fejezeteket átírni.
Hogy más véget kell kitalálni. És minden nap képezni kell önmagunkat – nincs
mese, mert mindig van hová fejlődni. De ha megvan a kiadó, arra már lehet
számítani. 2013 óta dolgozom együtt az Underground kiadó munkatársaival. Idén
új sorozatot indítunk. Érdemes körülnézni az oldalukon, a könyvkiadás
miértjeire ott minden kérdésre választ kaphatnak az érdeklődők.
-Érzésed
szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban
odafigyelned?
Nem voltam rámenős és nyomulós. Ha
erőszakos vagyok, talán előbb célt érek. De erre a viselkedésre születni kell.
-Mennyire
engedtél beleszólást a könyved formálásában, szerkesztésben, borító
választásban és hasonlókban?
Én mindig kész borítóterveket viszek. A
tervezőmmel Király Bélával már 2011 óta dolgozunk együtt, így a kiadónak nagyon
egyszerű a dolga, hiszen minden adott a borító elkészítéséhez. A sorozatok
egyformaságához ragaszkodok, ott mindennek megvan a helye, saját egyedi
díszítése, külalakja. Már jól ismernek, tudják mit szeretek az eddigiek nyomán.
-Mennyi
negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem válaszolnak
egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?
Máig nem tudom elfogadni azt, hogy ha én
tiszteletteljes levelet írok 45 hazai ifjúsági regénnyel foglalkozó kiadónak
miért csak 4! tud egyáltalán nemmel válaszolni, holott már mindenhol vannak PR
és egyéb szakemberek. Miért nincs egy nemleges válasz formalevelük, amit
alapvető udvariassági forma keretében elküldenek? Értem én az állandó jelleggel
olvasható kifogásokat: nincs pénz, ellenben adósság van, nyomdai kifizetések
nem teljesülnek. Bizonytalan ideig nem fogadnak kéziratot, egyáltalán nem
fogadnak kéziratot, nem foglalkoznak ismeretlen szerzőkkel, nem illeszkedik az
ifjúsági regényem az ifjúsági regénnyel foglalkozó kiadó zsánerébe. Az
elbírálás három év, vagy más esetben, majd az öt évvel később tervezett
kiadások közé mellékvágányon beillesztik, tartalékos háttérként. A kiadó
megszűnt, nem is létezett stb. De akkor is, irodalommal és történelemmel
foglalkozó sok esetben nagy múltú több évtizedes kiadókról beszélek: és nem
képesek válaszlevelet küldeni. Szégyen!
Az egyik legnagyobb komoly irodalommal
foglalkozó hazai kiadóban csalódtam a legnagyobbat. A beígért ebook - kiadásból
nem lett semmi, pedig országos kampány keretében zajlott az irodalmi verseny.
Egy év alatt sem tudták kiadás készre beszerkeszteni a megjelenési jogot nyert
kéziratomat – pedig a főszerkesztő személyes magánvéleménye szerint alig kell
alakítani valamit. A szerződést háromszor kellett javításra visszaküldenem
elírt nevek miatt, végül maga a borító is három ordító szarvashibával készült
el. A szerződést azonnal felbontottam ezek után.
A hazai irodalomban lenézik a szerzői kiadást.
Ugyanakkor én magam is felvállalom a kiadóm mottóját és sokat teszek azért,
hogy a magánkiadásos úton megjelent értékes regények, novella avagy
verseskötetek megtalálják az őket megillető helyet. Igenis vannak olyan
történetek, témák melyek csak egy szűk réteget érintenek, ők azonban ezen
lehetőségek nélkül nem jutnának el az olvasókhoz. A hazai irodalomban
szerzőtársammal egy új eddig még feltáratlan területre eveztünk, amit
szeretnénk az olvasókkal megosztani. Hiszünk benne, hogy munkásságunkkal a
történelem egy feltáratlan szegletéről ránthatjuk le a leplet. Örülök, hogy ezt
az Underground kiadóval együtt érjük el.
-Milyen
pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Erről pláne várom a sztorikat,
ha van a tarsolyodban.
Visszatekintve, minden kudarctól
tanultam valamit. Azt szoktam mondani, hogy nem is én lennék, ha simán elsőre
sikerült volna minden. A bosszúságokon ma már nevetek, ahogy azokon is, akik
nem hittek bennem. 2013 óta saját jogon elértem azt, hogy előadásokra hívnak,
megismertem a kortárs írók nagy részét és baráti kapcsolatot ápolok velük
nemcsak Budapesten, hanem számos vidéki városban is. 2015-ben tagja lettem a
magyar Történelmi Regényírók Társaságának és szerzőtársammal jelenleg
egyedüliként írunk haditengerészeti témában egy hiánypótló sorozatot. Elértem
azt, amit kevesen, hogy egy hétfős csapattal együtt dolgozva írunk, ami szintén
egyedülálló írói csapatmunka, külföldi nagy írók útján haladunk. A misztikus
fantasy sorozat szintén egyedülálló, ötvözi a korai 1700-1800 évek-beli vámpírirodalmat
a mai történelmi regénnyel. Novelláim jelennek meg, egyre több felületen.
Mindezt szerzői kiadásos íróként. Már nem vagyok egyedül. Ott van mögöttem a
kiadóm, aminek munkásságára büszke vagyok. Együtt küzdünk az ún. B-ág, a szerzői
kiadás elismeréséért.
-Miért
ajánlod a saját kiadódat a friss íróknak?
Mert általa elindulhatnak ezen az úton.
Tartozhatnak valahová. Egyedit és különlegeset adhatnak az olvasóknak – önmaguk
belső értékeit.