Egy még készülő könyvről írnék most nektek. Illetve nagy részt maga a készítő, Lepés Mariann mesél róla és születéséről, én csendesen meghúzódom. Mutassa be ő a készülő könyvet nektek.
-Mit mesélnél el magadról blogos közösségem olvasói számára? Mivel foglalkozol? Mit tudhatunk rólad?
Mariann vagyok. Két tündéri lányom van, 6 és 13 évesek. Elváltam.
Közel 20 évet dolgoztam, nagyrészt multiknál, mielőtt coach lettem. Az utolsó 10 év volt az IBM kötelékeiben, itt lettem tréner, ami a coachinghoz vezető út kapuja volt. Imádtam tréningeket tartani. Kezdetben csak a helyieknek itt Budapesten, de később átkerültem a nemzetközi csapatba és akkor már utaztam Bukarestbe, Isztambulba, Moszkvába, Frankfurtba... stb.
És persze online tréningeket is tartottunk - a hatékonyság jegyében.
Van három diplomám, de igazán mindig is HR-es akartam lenni, csak hát hosszú és kanyargós volt az út odáig.
Réges-régen, (egy távoli galaxisban), amikor még volt szabadidőm is, sokat sütöttem és főztem - és mindezt megörökítettem egy blogban is (Culinaria).
Még mindig sütök és főzök - csak már nem örökítem meg...
-Hogyan pattant ki a fejedből egy könyv gondolata?
Coachként működöm pár éve, és valahogy mindig van egy ilyen beszélgetős, szemléletformálós része a folyamatnak - amikor igyekszem más szemszögből is megvilágítani a helyzetüket, gyakran egy-egy sztorival megtűzdelve. Ilyenkor derül ki, hogy nagyjából azonos mindannyiunk kiindulási helyzete - mindenki kapott citromot az élettől, de ugye van, aki limonádét csinál belőle.
Ezeket az "alapokat", "alapsztorikat" írtam össze egy könyvbe - az az öt tényező vagy témakör, ahol többnyire elakadhat a limonádécsinálás folyamata.
-Mi segített az utadon a könyvvel kapcsolatban még? Mi indított el?
Valószínűleg magamtól nem írtam volna könyvet, de elkísértem egy barátnőmet - aki viszont már dolgozott a sajátján - Weiser István könyvíró szemináriumára.
Én aztán bekerültem István MasterMind csoportjába és megírtam a könyvet - amiről azt sem tudtam, hogy bennem van.
Korábban már írtam persze.
Hálanapló és a Fókusznapló is kedvelt, de azok mégsem könyvek.
-Miről szól a könyv és kiknek ajánlod elsősorban?
Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, nem a sikerreceptet kell tudni - illetve nem csak azt. Azt mindenki tudja, de kevesen valósítják meg. Amivel sokkal kevesebben foglalkoznak, az nem más, mint a nehéz helyzetek kezelése. Az elakadási pontok.
És mivel coach vagyok - hiszek benne, hogy a megfelelő kérdéseket kell feltenni, hogy a megfelelő válaszokat kapjuk. A jó kérdések messzire vihetnek - de vagy nem tudjuk ezeket, vagy nem szeretjük feltenni, megválaszolni meg pláne nem.
Kérdések és történetek segítségével vezetem végig az olvasót azokon a főbb témakörökön, amelyek segíthetnek elmozdulni a holtpontról.
Hogy kiknek íródott elsősorban? Útkeresőknek, újrakeresőknek, azoknak, akik elakadtak, és nem tudják, hogy hogyan lépjenek tovább.
Olyanoknak, akiknek fontos a folyamatos fejlődésük.
Azoknak, akik nem az egyetlen tuti megoldást keresik, hanem hajlandóak próbálkozni, kipróbálni, időt és energiát fektetni abba, hogy a saját útjukat járják.
Akik tudják, vagy értik, hogy nem feltétlenül a cél elérése a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy milyen emberré válnak az út során.
-Mesélnél magáról az írás folyamatáról?
Nagyon élveztem a folyamatot - amikor kipakolhattam, ami a fejemben van, és láttam összeállni egy egységes egésszé. Néhány hónap alatt megvolt a szöveg - ebben nagyon sokat segített, hogy egy elmetérkép segítségével állítottam össze a tematikát a folyamat legelején, és ezzel a módszerrel folytattam is: a kapcsolódó gondolatokat már a megfelelő részhez tudtam illeszteni. Az írás íve megvolt, már csak fel kellett tölteni, egymás mellé illeszteni a kis mozaikokat.
-Mennyiben lesz más, mint a hasonló tematikájú könyvek?
Amikor egy coach könyvírásra adja a fejét, többnyire a saját ügyfelei eseteit fűzi össze, ami hihetetlenül tanulságos és nagyon hiteles.
Én viszont csak egy utazásra akarom vinni az olvasóimat: adok információt, történeteket és kérdéseket. Ezekből áll össze mindenkinek a saját válasza, a saját kiútja, a saját limonádéja.
-Több fronton is különleges a könyv. Családi összefogás is tetten érhető, ha jól tudom ezek között?
Igen. Különleges lesz a könyv tördelése is - törekedtünk rá, hogy fenntartsa a figyelmet: vizuálisan is tagolt, a lényeges gondolatokat kiemeltük, és a lányom (13 éves) rajzai illusztrálják.
-Mit szóltak a gyerekek, a családtagok, ismerősök a könyvíráshoz magához?
Szerintem a szemük sem rebbent, hogy könyvet írok. Mert anya mindent IS tud. A kisebbik még dolgozik azon, hogy az ő borítóterve legyen a befutó, de tartok tőle, hogy csak egy belső illusztráció lesz az, ami papírra kerül.
Van kedvetek segíteni? Ez a két borító terve.
Nektek melyik tetszik jobban és miért?
Egy kis beleolvasó a kötetbe, ha kedvet kaptál hozzá: ITT