2013. augusztus 30., péntek

Katee Robert: Rossz ágy, jó pasi









Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e a könyvről, vagy sem.
Nem szeretek rossz könyvekről kritikát írni. De be kell vállalni néha, mert a végén azt hiszitek csupa jó könyvet fogok ki. Ami nem igaz.
Nem is tudom hogy fogalmazzam meg. Gyenge? Talán ez a legkifejezőbb szó rá.
Bár még rosszabb történetet is összehoztak már, szóval még nem a legalja. De gyenge , igaz megvan az a jó tulajdonsága hogy rövid, gyorsan haladós és nem sok agymunkát igényel.

Kezdem azzal az egyetlen momentummal, ami tetszett.
A humor és a beszólások jók voltak. A szóhasználat is roppant érdekes.
Rég csipegettem fel ennyi új szót (farfej, serked, csibe, testbalzsam) . Néhol infantilissé teszi a regényt ezáltal, vagy nevetségessé. De én jókat nevettem rajta legalább. Könnyeddé teszi az erotikus aktust is, így a kényesebb gyomrúak is jobban beveszik. De erre még visszatérek majd, mármint a szexre.
A nyelvezete könnyed, nem túl összetett mondatok, egyszerű párbeszédek, rengeteg apró nyelvtani hibával tarkítva.
Leírások? Na azt felejtsétek el. Sem táj, sem a karakterek leírásai kimaradtak a könyvből. Minek is az? A végén még ráhangolódnánk a tájra feleslegesen, vagy el tudnánk képzelni valamennyire a szereplőket.
Nem azt hiányolom, hogy a lány főszereplő  szőke, kék szeme van és hasonlók, mint a gyerek fogalmazásokban. De néha egy-egy szó feldobná az unalmas perlekedéseiket, fárasztó gondolataikat vagy a szex részeket pláne.

 A humoron kívül mást nem találtam, ami tetszett volna. Néha ez is elegendő, de mostanában túl kritikus vagyok és kevés volt jelenleg.
Az első fejezet reménykeltően jól indult. Meg is jegyeztem a kis noteszomban, hogy vajon miért szapulják ennyire szegény könyvet, mikor nem is vészes. Jól elkiabáltam. Utána csak egyre rosszabb lett.
Nem tudom mit szidjak jobban. A bugyuta főszereplő csajt, aki idegesített minden megnyilvánulásával, vagy a "vihar a bilibe" konfliktust.
Na, sok emléket nem hagyott a csajszi, mert a nevére sem emlékszem. Lapozás kicsit az említett füzetkémbe.
 Elle. Megvan. Szóval a csajszi nem tudom hány éves lehet a műben, mert elsiklottam felette vagy nem is említik. De ennyi idősen még anyuci és bátyó szava a döntő a pasiügyekben?
De gáz már! Mi az anyukája? Egy hétfejű sárkány, hogy fél tőle Elle? Ráadásul az első szexuális aktus után is az anyja jut eszébe, ami már a gáz, vicces és az elszomorító kategórián is túl van. De a nagy veszekedés vagy inkább lelépés után is a bátyját hívja, hogy elsírja szó szerint a bánatát.
Szerintem ez 12 évesen volt talán divat, vagy még akkor sem. Nekem ilyenkor nem az anyám vagy a tesóm jutna eszembe, hanem a barátnőm. Nem?
A csajszi amúgy is szó szerint fáj.
Önző, beképzelt, rinya, rátarti, sznob, beképzelt, előítéletes. A gyomrom jó párszor bukfencet vetett a megszólalásainál. Inkább meg se szólalt volna.
Ha élőben találkoznánk egyszer, mert létezne ilyen személy, nem kizárt, megtépném.
A férfi karakter, Gabe  még egész jó is lehetne, ha a megfelelő partnerrel találkozik össze. Nem értem, miért pont ez a hisztis nőszemély kell pont neki? Inkább menekülőre fogta volna.
Nincs nagyra magával, egész jó fej, jó kis beszólásokkal, nem erőszakos és faragatlan. Nincsenek defektjei.
Nagy bánata van, mint minden hasonló szerelmes regényben, de elviselhető pacák. Bár a "csibézésétől" falra másztam.
Viszont olyan mint egy kisgyerek. Néhol az agyam eldobtam, mekkora hülyeségeket csinált meglett férfiként.



Szóval ők összekerülnek, kalandoznak az erotikában, szétmennek és a többi szokásos maszlag..
Erotika, mivel ez egy erotikus könyv. Haha, kacag a vakbelem.
Szintén nagy nulla. Az erotikus jelenetek annyira erotikusak, hogy a gőzvasalóm is erotikusabbnak tűnik momentán.
Nem igazán élvezetes. Bár meg kell hagyni, technikai bakik nincsenek benne. De attól még nem jó.
Egyoldalú, kevés a leírás benne, nem érzem a szikrát, a vágyat. Csak megtörténik. Ami jól indul, azt meg lezavarja pár mondattal az író.



Maga a cselekmény. Hát. Hát. Hát.
Mennyire részletesen menjek bele? Csak egy picurkát merek, mert ha bővebben fejtem ki, akkor elmesélem az egész könyvet, amit nem is nehéz pár szóban jellemezni. Ráadásul fel is húzom magam és a végén szívrohamban patkolok el.
Nagyjából szintén nulla.
Szerelmes és erotikus könyveket lehet úgy jól megírni, hogy sok cselekmény nincs, de ahhoz nagyon kell klappolnia a nyelvezetnek, szereplőknek. Itt nem igazán teng túl egyik sem, így a cselekmény irtóra hiányzik.
Van annak csúfolt valami. De az is 12 éves szinten mozog, mert megsértődik a csajszi, meg hasonlók. Nincs benne semmi izgalom vagy csavar. Olyan történés, ami meglepne. Semmi eredetiség. Semmi olyan amit ne olvastam vagy láttam volna már valahol.

A szerelmet meg egyszerűen nem hiszem el, hiteltelen. Nem érzek kémiát vagy kötődést. Semmit az ég világon közöttük.

Egyszóval a könyv nem az én polcomra való. Elolvastam, mert utazóként kölcsön kaptam. De sajnálom a rá fordított időt nagyon. Talán a humor az, amiért ajánlom másoknak. Ha jókat akartok nevetni, akkor vegyétek kézbe a könyvet. Ne számítsatok nagy durranásra. Csak nevessetek, kritizáljatok.
Csak sajnos nekem a csaj elleni ellenszenv nagyobb idegeskedést hozott, így nem nyertem semmit, csak veszítettem.

Nem nagyon akarok sok poént előre lelőni azok előtt, akik mégis végig szenvednék a nagy műt, de egy-két iszonytató részletet megosztanék veletek azért.

Spoiler!
A csajszi majdnem szűz, de fehérneműben bemászik a főnöke ágyába,  a majdnem szex közben észreveszi, hogy nem a kiszemelt személy fekszik benne. Erre még neki áll feljebb, hogy a pasi szemét és kihasználta őt, mert nem szólt .Hogy?
 A szerencsétlen srác kárpótlásul elviszi valahová, amit ő végighisztizik és fanyalog. Akkor mi a görcsnek ment el vele? Nem volt kötelező!
Spoiler vége!

Ulpius kiadó
366 oldal
utazó könyv
FordítottaRákócza Richárd

1.  történet: 5/1.5
2.  létrehozott világ: -
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/2
5. kedvenc szereplő: Gabe
6. akit a legjobban utáltam: Elle
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/2
8.  erotika: 5/2
9. dráma, drámaiság: 5/1
10. a könyv hangulata: 5 /3
11. legjobb jelenet:-
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/2
14. misztikum: -
15.  humor:5/4
16. kedvenc idézet : 
" Ne bébizzen . Nem vagyok se dolláros ribi, se beszélő malac."
18.  fülszöveg: 5/3
19. a borító: 5/3
20. összességében: 5/2




2013. augusztus 25., vasárnap

Trux Béla: A templomos lovag






Nagyon fájt a fogam már valami jó kis történelmi regényre. Utoljára talán a Katedrálist olvastam, amit nagyon szerettem.
Így akadt a kezembe a Templomos lovag című könyv, ami többszörösen meglepett!
Első meglepetés okozója maga az író volt, hogy magyar. 
Nem emlékszem, hogy olvastam-e ebben a műfajban magyartól, főleg nem kortárs írótól.. Vagy igencsak keveset.
Aztán a könyv vastagsága is meghökkentett. Igazi tömény olvasmány.
Harmadik elképedésem a történet folyamán bontakozott ki.
Az eleje tömény, nyálas, romantikus. Atya-gatya, gondoltam ez nagyon nem az én könyvem lesz.
És ebből kell nekem közel 600 oldalt elolvasni?
De szép lassan  giccsből átvándoroltunk igazi történelmi csemegébe. 
És még továbbiakban is tudott döbbenetet kiváltani belőlem a könyv. Amit nagyon, de nagyon bírtam.

A történet lassan bontakozik ki, a tipikus lassú víz, partot most irányelv alapján.
Szépen megformált mondatok, érdekes, néha mélyenszántó gondolatok, alapos beszélgetések, amik nem rohannak, ráérősek...
A tájleírások elég hosszadalmasok, de érzékletesek. Döntse el mindenki maga, hogy ez jó, vagy sem.
Siettettem volna az izgalmat, a lendületet, de nem ment ennél a regénynél. Amit végül is nem bánok. 

Nem a gyorsan kiolvasott könyvek tömegét szaporítja, hanem a  részletekbe menő, megrágott mondatok, az alapos olvasás kategóriájába kerül.


Mindig érdekeltek a templomosok, de csak nagyon kevés információt sikerült összeszednem olvasmányaim, filmjeim közben róluk. Igazán nem mentek bele a részletekbe sehol sem.
Most pedig, gondolom alapos nyomozó munka után az író részletesen elénk tárta az ő világukat, szabályaikkal, szigorú életükkel, de nem elfogultan, mert hibáikat is felfedte előttünk. Ez roppantul szimpatikus hozzáállás nekem. Nem foglal állást ez az életvitel mellett, de ellene sem. Próbálja átadni nekünk ítélkezés nélkül  az ő életüket.
Nem Szent Grál lovagoknak ismerjük meg őket, hanem hús-vér embereknek, akik bizony hibáznak olykor nagyot, olykor kisebbet. 
Itt már sokat bizonyított az író nekem.
Szépen szövi a szálakat, az emberi sorsokat.
Néhol túlságosan bő lére eresztve, morális és vallási kérdéseket kivesézve, néhol harcokat, a másik tábort, az egyszerű életet is bemutatva, tragédiákkal tarkította a megismert szereplők életét. 
Azt kell mondjam, hogy a negyedétől kezdett el igazán érdekelni a könyv.
Aztán megint csavarint az író, és a már amúgy sem egyszerű történetbe ismét egy új szálat hoz be, ami számomra a legérdekesebb volt.
Kapunk egy kis misztikumot, egy kis igézést, bizonytalanságot, a szerelem ígéretét, a jó és a rossz harcát feledve.
És új szereplőket, akik feldobták a történetet.
Ez után olyan hirtelenséggel zárja az egész könyvet és a szálakat, hogy hiányérzetünk támad.

Fel sem tűnt, hogy végigolvastam a 600 oldalt.




A szereplők szépen, lassan és alaposan fel vannak építve. Van, akit jobban megismerünk, van, akit kevésbé, de kell a történethez a szereplése.
Tristan a fő résztvevő, aki állandó. Hozzá köthető majdnem minden további szereplő, mint egy háló középpontja. 
Viszont még nem tudtam ennyi oldal után sem eldönteni, hogy szeretem-e igazán vagy sem. 
Helyette két mellékszereplőt szerettem  nagyon meg, Roult és Adlint is.
Van, aki még kevés szerepet kapott. Bizonyára a második részben fog kikristályosodni az ő szerepe igazán.

Kiemelném, hogy majd minden korosztálynak és mindkét nemnek érdekes olvasmány lehet.
A szerző kedvez a nőknek a románccal, a férfiaknak a brutális harcokkal.
Utóbbi miatt nem ajánlanám a zsenge korúaknak, de onnan felfelé bátran bármelyik korosztálynak.

Ami számomra fontos egy történelmi regényben, hogy hihető legyen, alapos háttérvizsgálattal. Itt meg is kapom pontosan, hibák nélkül. minden apró részlet pontos és valósághű. 
Így a rossz kezdet után, menthetetlenül beleszerettem Trux Béla létrehozott világába, szereplőibe.
Remélem, hamarosan megkaparinthatom a következő részt is.

És ez az a történet, amit szívesen látnék megelevenedni a színességével, a szereplőkkel, a világok különbözőségét megmutatva a képernyőn!




A fülszöveggel viszont van némi gondom. Szerintem túl sokat árul el magáról a történetről. Kevesebb elég lett volna.

A könyv borítója is kellemesen sejtelmes.

Köszönöm a könyvet Az Atlantic Press kiadónak!

686 oldal
saját, recenzió
Aba kiadó, Atlantic Press: http://www.atlanticpress.hu/

1.  történet: 5/4.5
2.  létrehozott világ: 5/4
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: Adlin, Roul
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4
8.  erotika: 5/4
9. dráma, drámaiság: 5/4
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet:-
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/5
14. misztikum: 5/5
15.  humor:5/3
16. kedvenc idézet : -
18.  fülszöveg: 5/3
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/4

2013. augusztus 23., péntek

Buglyó Gergely Oni – Szürke vér











Fülszöveg:
Áron és testvérei hétköznapi tizenévesek. Vagy mégsem? Miért lesz szürke a vérük, ha napfény éri, és miféle titkot rejt apjuk állóórája? Amikor új lány érkezik az iskolába, csakhamar elszabadul a pokol, és kiderül, hogy hőseinknek még a tanárok közt is akadnak ellenségeik. Áron útja az álmos dunántúli kisvárosból egy lidérces kriptán, majd egy különös szentélyen át egyenesen Barathrum, az alvilág sötét mélységeibe vezet.

Ismét egy ifjúsági regény akadt a kezembe. De sajnos az előző ilyen jellegű olvasmányom mellett, bizony alul maradt.
Kicsit csalódott is vagyok. 
Nem volt rossz, azt nem állítanám, de sok hiányosságot, nehézkességet fedeztem fel benne, amik kifejezetten zavartak.
A fülszöveg pedig nagyon figyelemfelkeltő és érdekesnek ígérkezett.

Nehezen indult. Lassan szállingóznak az apró morzsák a világfelépítéshez. Túlságosan is lassan. Nem győztem kivárni, hogy felépüljön végre az egész. Ez nem kis mértékben zavart. Ráadásul az elosztással is bajom volt.
Míg az elején alig tudunk meg valamit, a végére olyan áradatba csap át, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja, nemhogy gyerek.
Valahogy elveszett az író a felépítésben. 
Mintha az elejét túl egyszerűnek vélte volna és csavart rajta kettőt még, hogy biztos legyen a siker...
Sajnos a végére sem értettem meg túl sokat belőle. Voltak zavaros részek, elfeledett szálak, nyakatekert dolgok.
Az utolsó oldalaknál vártam, hogy tisztul majd a kép, de még zavarosabb lett csak.
Feltételezem ez a kezdő kötet csak, kapunk majd bővebb utalásokat is a megértéshez. Mert bizony így nagyon nem jó, nem kellő egész. Túl sok a megválaszolatlan kérdés.
Az viszont felötlött bennem, hogyha én kapkodtam a fejem, egy átlagos gyerek mennyire fogja tudni követni a történetet?
Mert az elején lassan indul, de a végén apait-anyait belead az író, és felgyorsulnak az események.

A misztikus szál érdekesnek ígérkezik. De még nincs kibontva teljesen. Eddig pozitívumként tudok róla nyilatkozni. Eredeti ötletek, eredeti lények és a világ is jó azért, apró hibái ellenére. Nem a megszokott farkasos, vámpíros, varázslós.
Aminek kifejezetten örülök, hogy új dolgok kerültek a történetbe.

A szereplőkkel nem volt bajom. Talán csak annyi, hogy túl fiatalok voltak, nagyon fiatalos gondokkal az iskoláról, az ismerkedésről.
Kis kíváncsiak a  gyerekek, akiknek a vállán nyugszik a társadalom életben maradása, holott ők sem tudnak semmi lényegi információt és sötétben tapogatóznak csak.
Kis szeretnivalók, akikkel az olvasó gyerkőc nagyszerűen tud azonosulni, beleélni magát a történetbe.
Nincs kiugróan újdonság a karakterekben, de nem is alapkövetelmény. Nekem elég, ha szerethetem őket.
Rengeteg mellékszereplő van, akikről túl sokat nem tudunk meg. 
Bár a főszereplőknek a mélysége is hiányzik. De ez is megbocsájtható, szerintem jelenleg ez sem olyan fontos. Azt hiszem a korosztály, akiknek íródott nem igényli még a lelki mélységet. Ez csak nekem okoz hiányérzetet.
A csapat, aki összeverbuválódott a küldetésre, tartalmaz egy humoros, egy félős, egy hősködő, egy tudálékos és egy kíváncsi karaktert. Még nem teljesen értek össze, de jó brancs lesz.
Kedvencem Feri lett az állandó lapulásával, beszólásaival. Remélem, a továbbiakban is kap szerepet majd.
Pedig nem ő a főszereplő, mégis őt bírta a legjobban.
Áron, a főszereplőnk nekem túl steril egyenlőre.
A történetben találtam felesleges szereplőket is. Tudom, hogy a majdnem szerelem fenntartásához kellett Ká, de kifejezetten feleslegesnek érzem őt a könyvben valamiért. Ő olyan "nem tudom hova tenni" szereplő volt.

A gyerekek közötti beszélgetéseket,a humort nagyon élveztem
A könyv stílusa, nyelvezete kifogástalan. Szép mondatok, érdekes párbeszédek, grammatika is rendben volt.

Amit még megemlítenék az az, hogy  érdekes volt magyar helyszínen, magyar nevekkel fantasyt olvasni.
Azt hittem hátrányára fog válni, de nem. Kellemes meglepetés volt.

Adok még sanszot a második résznek, mert 
látok lehetőséget a javulására és érdekel, mit hoz ki belőle a könyv szerzője a továbbiakban. 
De ez a könyv nem az én könyvem volt igazán sajnos. Pedig műfajilag szoktam szeretni és a nagyon ifjúsági vonulat sem szokott zavarni.

1.  történet: 5/3.5
2.  létrehozott világ: 5/3
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: Feri
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/3
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: -
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet:
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/5
14. misztikum: 5/4.5
15.  humor:5/5
16. kedvenc idézet : -
18.  fülszöveg: 5/3.5
19. a borító: 5/3
20. összességében: 5/3

A könyvet köszönöm az írónak és a kiadónak!
recenzió
346 oldal













2013. augusztus 21., szerda

J. A. Redmerski A soha határa










Az idei év egyik legkeresettebb könyve, azt mondhatom.
Rengetegen szerezték be és olvasták. Nem volt olyan nap, hogy ne botoljak bele egy postba, vagy a könyv reklámjába, ajánlásba vagy éppen akcióba, amiben a könyv is részt vett. Csak is jókat hallottam róla, így nem féltem beszerezni. Ráadásul a borítója miatt is nagy port kavart, mert egy megszólalásig hasonló borítós könyv is kikerült a piacra.
Naná, hogy az első nagyobb akciónál landolt az én kosaramba és könyvespolcomon is!

Mivel nem mentem nyaralni és ez lett volna a nyaralós könyvem, így most sorra is vettem, azaz szabadságoltam magam nagyjából. A listámat és a kötelezőeket félre tettem, amit jelen esetben nem is bántam meg.
Kellett már egy romantikus könyv, kellett már valami jó a lelkemnek. És jól is választottam, a könyv telitalálat volt. Igaz nem teljesen, mint másoknál. Én találtam azért benne némi hibát, még ha csak aprócskát is. De ez csak személy szerint engem zavart. A végén ki is fejtem majd.
De a könyv csupa nagybetűvel A KÖNYV! Mert piszok jó!

Az ötlet nagyon tetszett. Nem csupán egy jól megírt romantikus könyv, jó szereplőkkel, hanem kicsit több annál.
Két fiatal elindul egy hosszú utazásra, de nem csak a buszon utaznak együtt, hanem az élet nevű tengeren is. Megismerkednek és közel kerülnek egymáshoz, apró titkokat osztanak meg az életükről, érzéseikről,  a világnézeteikről. Pici lépésekben haladnak, mindig éppen csak egy kis titok felfedésével. Így nagyon szépen fel van építve a könyv, amiért hálás vagyok.
Kellemes, vicces és nagyon kellemetlen témákat is boncolgatnak, a megfelelő lelkiállapotnak megfelelően. Így az olvasónak is töprengeni van kedve, hogy miért is él, boldog-e vagy szabad. 
Az olvasó is átéli a szerelem kezdeti rezdüléseit. 
Az olvasó is felszabadul a napi mókuskerék nyomása alól. Hol nevet a beszólásokon, vicceken, hol sírni támadna kedve a szereplőkkel.
Az író ért a finom hangulatkeltéshez, a lélek apró rezdüléseinek árnyalásához.

A karakterek megformázása is nagyon jellegzetes volt és érdekes. Éltek a szereplők, nem papírmasé figurák.
Minden érzésük, gondolatuk igazinak hat. 
Mind a lány, Camryn, mind a fiú, Andrew szerethető. Nem bánik kesztyűs kézzel a sors velük, de mégis minden nehézségen átevickélnek, és bár megtépázva, de győztesen kerülnek ki. 
Szerettem mindkettőjüket valamennyire. Ami a meglepő, hogy most a női szereplőt kedveltem meg a legjobban, ami nagyon-nagyon ritka nálam. 
Camryn érzései hasonlók voltak hozzám. A gondjai ugyan nem, de megértettem őt. Átéreztem azokat.
Nem egy nyafka, buta lány. A kemény sorsa ellenére is erős marad, bár 20 éves létére még szörnyen naiv. De az életkorának megfelelően gondolkozik, sőt érettebb inkább a kortársainál. Azért is csíptem szerintem annyira.
Andrew nekem néhol túl szabadszellemű és agresszív volt egy ideális társhoz képest, de végül megértettem, miért ilyen ő. Mi alakította ilyenné. 
Ezek ellenére tudott  álompasi lenni, akibe bárki beleszeretne.
És minden női olvasó szívébe belopja magát, azt hiszem.




Ami talán a leghangsúlyosabb és a legjobb a könyvben az az alakuló kapcsolatuk, ahogy eljutnak egyik fejezetről a másikig…
 Nem giccses és nyálas, agyonírt romantikát kapunk. Nem a megszokott köröket futja a két szereplő.
Bár szerelem első látásra majdnem, de mégsem rögtön nagy lángolást kapunk, hanem egy kipattanó szikrát, ami lassan lánggá alakul, de nem biztos égésű, törékeny kis lángocska még, amit óvni kell. Különben egy nagyobb fuvallat  kiolthatja.
Óhatatlanul hat az egyik ember a másikra, megismerkedésük pillanatában, én azt vallom. 
Ők is összekerülnek, alakítják egymást, ezáltal változik a világlátásuk, kicsit tovább fejlődnek, megtesznek olyat, amit sosem tennének.
A kapcsolatuk csak barátságnak indul, mert mindkettő fél, hogy megégeti magát, de érezhető az elején, hogy itt valami szépséges van kialakulóban, hiába is kapálóznak ellene. 
És pont addig jut, ami fordulópont egy kapcsolat életében, mindezt egy nem szokványos utazás keretében.
Ez az, ami eredeti benne. Nem a megszokott megismerkednek egy buliban vagy új fiú/lány kerül a suliba téma, hanem teljesen máshonnan közelíti meg a történetet a szerző. 

Tetszett, ahogy az író manipulál minket, és nem tudjuk eldönteni, hogy akkor most ők együtt maradnak vagy sem. A könyv végéig nem tudtam, mi lesz a végkifejlet.
A végén pedig majdnem összetörte a szívem a befejezés.

A hangulatkeltés, a nyelvezet, a párbeszédek, mind kifejezőek és jók. Ezen a téren sincs okom a panaszra.
A könyv szerkezete, a váltott nézőpont, a lassú adagolása a dolgoknak, a sok apró és nagyobb titok is feldobja mind-mind a könyvet.
Plusz jó pont a zenei utalások miatt. Egytől egyig meghallgattam a zenéket, így pár új zenével szélesítve a látókörömet.
A szabadságvágy és  életérzés, az érzelmek, az érzékek jó megformálása is tökéletesít a világon. 
Azt hiszen nem is kellett volna több a könyvbe. Minden megvan benne, ami igazán érdekessé teszi, pedig cselekménye kevés, igazán széppé teszi, pedig nem csak pozitív történések vannak.

Most jöjjenek azok a dolgok, amik nem tetszettek. Igaz tényleg csak szőrszálhasogatás. Csak egy pici momentum, ami zavart, mint a fejed körül döngicsélő légy.  
Romantikus rész, romantikus részt követ, majd hirtelen nagyot fordul a világ és bekerül egy igencsak erotikus rész. Nincs bajom vele. Minden kapcsolat eljut ideáig egy szint után. A leírásával sincs bajom. De valahogy olyan éles a váltás, hogy kicsit illúzióromboló. Hirtelen nyakon borítottak vele és meglepődtem. Egy szelíd könyv kap egy erotikus töltetet, ami szerintem simán kimaradhatott volna belőle vagy kapott volna nagyobb hangsúlyt. 
A másik dolog, ami nem tetszett, az a befejezés. Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Olyan rózsaszín és szirupos. kicsit csalódás volt számomra. Nem tetszett volna a másik befejezés sem, mert fájt volna, de lehet, hogy jobban viseltem volna, mint így.
Vagy egy kicsivel kevesebb kellett volna a végkifejletnél.

De a könyv az üzenetét átadta szerintem minden fiatalnak és a kategória lelkes olvasóinak is, mindegy hány évesek.
Merj az lenni, aki akarsz, ne mások elvárásai szerint élj. Ha szabadon, hát szabadon.
Merj cselekedni, mert nem tudhatod, mit hoz a holnap.
És keresd a szerelmet, ami nem tökéletes sosem. De nem alárendelt és nem megalázó, nem kell megjátszanod magad, hanem azt mutathatod, aki vagy. Önmagadért szeressenek, a lényedért. Ez az igazi szerelem, nem más.

És ami még szerintem nagyon jó, amit Andrew mondott Camrynnak. A természetesség szebb, mint a túlzott mázolmány, túlzott erőlködés az öltözködésnél, sminkelésnél...
A fiúk valahogy jobban szeretik, mint a vastag vakolatot, a túlcicomázást.

A fiúk pedig néha merjenek érzelmeket kifelé közvetíteni, nem szörnyű, ha sír valaki. És az sem égő, ha meri lenyűgözni kedvesét azzal, amihez ért. Ha főzés, akkor azzal, ha éneklés, akkor azzal.



A fülszöveg:
Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.
A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

1.  történet: 5/4.5
2.  létrehozott világ: -
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/5
5. kedvenc szereplő: Camryn
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/5
8.  erotika: 5/4
9. dráma, drámaiság: 5/4
10. a könyv hangulata: 5 /5
11. legjobb jelenet: 
Andrew mikor a tetoválásáról beszél, mit jelképez neki.
Amikor az esőben ülnek a kocsi tetején.
Az éneklős rész.
12. legrosszabb jelenet:  a wc-s jelenet
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete: 5/5
14. misztikum:-
15.  humor:5/5
16. kedvenc idézet: 
" A szív mindig győzedelmeskedik az értelem felett. A szív, legyen bár meggondolatlan, öngyilkos hajlamú és mazochista, mindig eléri a célját. "
18.  fülszöveg: 5/5
19. a borító: 5/4
20. összességében: 5/4.5


Ulpius kiadó
506 oldal
saját
FordítottaMedgyesi Csilla








És egy kis utóirat, így a könyv elolvasása után, ami eszembe jutott Andrew ténykedéseiről
Mikor szexi egy pasi a kinézetét leszámítva)?
- Mikor énekel neked vagy gitározik (feltéve, ha tud és van hangja)
- Mikor főz neked  (ha ehető)
- Mikor ír neked egy szép levelet/verset/történetet
- Mikor megóv és védelmez
- Mikor felszabadít téged, magad lehetsz, nem kell szerepet játszanod, nem kell félned a következményektől
- Mikor úgy ad, hogy ő nem kér

És még tudnám sorolni. Andrew azt hiszem majd minden pontnak eleget tett.






2013. augusztus 14., szerda

Kathy Reichs: Virals – Fertőzöttek














Temperance Brennan unokahúga lesz a könyv főszereplője? Azé a Brennan-é? 
Őt imádom!
 Igaz eddig filmben néztem csak, az írónőtől nem olvastam még semmit. 
Nekem kell ez a könyv! 
Naná, melyik nem, ugye? 
Szóval így került a kezemben. Ölni tudtam volna érte. 
Szerencsére a Fumax kiadó volt olyan kedves és rögtön a megjelenésekor elküldte nekem. A polcomon sem árválkodott sokáig olvasatlanul. Gyorsan előrelépegetett az olvasmányi listámon, mert nem bírt várni a sorára.

Nem csalódtam benne.

Ifjúsági könyv, fiataloknak írták, de cseppet sem zavart engem, hogy nem éppen ennek a korosztálynak a tagja vagyok, hanem dupla annyi... Nem butácska. A cselekmény érdekes, a szereplők jók, a misztikus szál is vitte a prímet. 
Élveztem minden sorát.
Néhol volt pár következetlenség, apróbb baki, de tényleg aprócskák. Sokan szerintem simán átsiklottak felette.

A főszereplők 14 évesek, kicsit talán  okosabbak a megszokottól. 
Néhol én is nehezen követtem az okfejtésük, ráadásul meglehetősen tájékozottak voltak hol az egyik, hol a másik tudományágban, így kerek egész, csapatot alkotva. Én meg csak néztem,  bizony ez új nekem is. Miket nem tudnak ezek a gyerekek! 
Irigylem az ütős kis csapatukat, hiszen nagyszerűen kiegészítik egymást. Olyan jó abban a korban bandázni, életre szóló dac és véd szövetséget kötni. Néha visszasírom azokat az éveket.

Na de mit is várunk Brennan unokahúgától? Nem lehet kényeskedő, buta csajszi.( És nem nyomulhat sötét vagy éppen elit csapattal, hanem csakis különc társai lehetnek.)
Szerencsére nem is az, így nagyon megszerettem.
Tory a csapat lelke és esze, de hagy helyet szerepelni a többieknek is. Nem kérkedik híres rokonával, de tanul tőle.
Nem idegesített a hisztijeivel, vagy a beszólásaival. Éretten gondolkodott, bár néha a veszélynek fittyet hányva. A pasis és sulis dolgai is aranyosak voltak, nem volt túllihegve, nem volt csöpögős vagy hasonló. Pont a megfelelő arányban volt, így fiú vagy lány olvasók is gond nélkül kézbe vehetik a könyvet, nem fognak a falra mászni tőle.
Örültem, hogy elmaradt ez egyszer a romantikus szál és pláne a szerelmi háromszög, ami minden könyvben már adott manapság.
A többi szereplő is szerethető, aranyos kis karakter, egy-egy egyedi kis vonással, bár picit sablonosak.
A szülők viszont eléggé le voltak egyszerűsítve, ami megmosolyogtatott. 
Az író annyira bele élte magát a zsenge korba, hogy el tudott szakadni a felnőtt világtól és olyannak látni minket, mint a gyerekek.

A misztikus szál izgalmasra sikerült. Mibenlétéről nem is árulnék el sokat, engem meglepett a kivitelezés, de maga a választás is. Az egyik legnagyobb erőssége a könyvnek. Első körben féltem, hogy túl lesz írva, mert felesleges a történetbe( számomra egy nyomozós történet is elégséges lett volna) . De nem. Nagyon jó érzékkel csak annyit kapunk belőle, ami még optimális, nem többet. Néha billent egy kicsit a történeten, hogy ne rekedjen meg. Néhol pedig kiegészíti csak csupán.


Kiemelném a humort. Valami zseniális. Helyenként hangosan kacarásztam az éles beszólásokon.

Tetszett, hogy a könyv nem nézi butának, a könyvet olvasó gyereket sem. Egyfajta okosságot feltételez róla is, hiszen több szál is fut. Van a misztikus, van a nyomozós és maga a ilág, a gyerekek és az ő életük is.
Így nem unatkozunk.

A könyv hangulata és nyelvezete teljesen megfelelő bármilyen korosztály olvasására, legyen szó 12 évesről vagy 32 évesről.

Igazi nyomozós, izgulós könyv, ami szívesen adok majd a gyermekem kezébe.
És nem mondom, hogy nem fogom újraolvasni. 
És ami nagy talány, hogy vajon sorozat lesz? szerintem egyértelműen az, már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire fognak a sorozat részei egybefüggőek lenni.

 


Fülszöveg:

Tory Brennan vérében pezseg a kalandvágy. Nem csoda, hiszen a világhírű törvényszéki antropológus, Temperance Brennan unokahúga.
Tory és tudóspalánta barátai, Ben, Hi és Shelton Dél-Karolina egyik félreeső szigetén élnek, de szabadidejükben a Loggerhead-sziget mocsaraiban és a LIRI Kutatóintézet épülete körül ólálkodnak.
Amikor az intézet titkos laboratóriumából kiszabadítanak egy tudományos kísérletekre használt farkaskutyakölyköt, megfertőződnek a kutya-parvovírus egy kísérleti törzsével.
A titokzatos fertőzés örökre megváltoztatja a négy fiatal DNS-ét és életét. Már nem csak barátok – egy falkába tartoznak. Veszélyesek. Fertőzöttek. A fiatalok tudományos kíváncsiságukat és újdonsült adottságaikat felhasználva egy hidegvérű gyilkos nyomába erednek. A kérdés csak az, hogy képesek-e addig életben maradni, amíg elkapják a kegyetlen ismeretlent.
A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!


1.  történet: 5/4
2.  létrehozott világ: 5/5
3.  helyszín: 5/4.5
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4.5
5. kedvenc szereplő: Hi, Tory
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: -
10. a könyv hangulata: 5 /4.5
11. legjobb jelenet: a bál
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/5
14. misztikum: 5/4.5
15.  humor:5/5
16. kedvenc idézet : 
" Persze tudom, mit kéne tennem. Ha arra vágyom, hogy végre lány barátaim is legyenek, komolyabb érdeklődést kell mutatnom a fiúk, a shoppingolás és a valóságshow-k totálisan sötét szereplői iránt. 
Ha jobban végiggondolom a dolgokat, magányosan jóval több időm jut olvasásra. "

18.  fülszöveg: 5/5
19. a borító: 5/4
20. összességében: 5/4.5

Fumax kiadó: http://www.fumax.hu/
384 oldal
saját, recenziós
FordítottaMarkwarth Zsófia





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék