2016. június 30., csütörtök

Amy Harmon Arctalan szerelem





A könyvet hatalmas nagy érdeklődés övezte. Sokan várták a magyar nyelvű fordítását. Nem is értettem, mire ez a nagy felhajtás. Ám hamar megvilágosodtam. Számtalan könyve jelent meg az írónőnek eddig világszerte, csak nálunk nem. Míg végre a Twister Media kiadó elhozta számunkra. Elsőnek a gyönyörű borítója volt, ami megfogott, és ez miatt került az érdeklődésem középpontjába. Egy szépséges, ám nem szokványos, ideállnak nem mondható hölgy látható rajta. Nem a klasszikus szépség, de mégis gyönyörű. Ezután rögtön elbűvölt a belbecs is. Egy olyan könyv, ami jól esik a szívnek, a léleknek. A nyelvezete pedig szemet gyönyörködtető, szívet reptető egy könyvmolynak.
Kifejező, érzésekben gazdag mondatok. Egy igazi érzelmi bomba. Romantikázás, abból is a jó fajta. Barátság, ami sírig tart. Összetartás. Kétségek. Érzelmi sokk. Tragédiák sora. Egyszóval minden, ami a valós életben is jelen van.
Ez az a könyv, ami nyomot hagy majd benned!  
Azt mondhatom, rég esett ilyen jól egy történet.  Maradandó lesz. Emlékezni fogok hosszú időkig a cselekményre, a szereplőkre, a sok szeretetre, a fájdalmas dolgokra és a mérhetetlenül sok optimizmusra, az életigenlésre, ami helyet kapott benne. Meg akarok tartani az emlékeimben a szépségesen megírt, meghatározó mondatokat. A könyv háromnegyedét ki tudnám tenni idézetnek, napi jó tanácsnak, hogy ne lehessen feledni.
Adva van két ember. 
Egy fiú, a siker kapujában, aki vágyik valamire, csak nem tudja még igazán, mire. Megvan neki minden, mi fontos lehet. Hírnév, ismertség, szépség, barátok, kedvező jövő. Ám nem találja a helyét.
Egy átlagos lány, aki szerelemre vágyik. Pont erre a fiúra vágyik.
Valószínűtlen, hogy egy átlagos lány és egy híres, a lányok körében népszerű fiú egymásra találjon? Csak a mesékben vagy a hihetetlen romantikus történetekben lehet ez igaz? Talán néha a véletlen vagy a sors közbe szól, közelebb sodorja őket egymáshoz, eltávolítja, majd megint egymás útjába ejti…
Fern Taylor egy olyan csajszi, akivel könnyű azonosulni, szeretni. Bájos,  szerethető, gondos, mindenkivel foglalkozó, pozitív jellem, tele humorral és belső szépséggel. Olyan jellem, akit mindenki szívesen barátjává fogadna. Az első perctől a szívembe zártam. Nem nyafogott, hisztizett akkor sem, mikor lett volna rá miértje. Talán túl kedves és naiv is. Sebezhető. Tele lelki gátlásokkal, amit belül hordoz, mint ahogy a vonzerejét is..
Bailey a barát, pártfogó, rokon, támogató személye Fern számára. Rokonok, de jóval többek annál. Ő a harmadik főszereplő, akinek szintén fontos szerep jut a történetben. Ő is olyan karakter, akit könnyű megkedvelni és elviselni apró furcsaságai és betegsége ellenére. Fontos dolgokat mutat meg Fernnek és nekünk, olvasónak is az életről, az elfogadásról, az életszeretetről, barátságról.
És jöjjön Ambrose a hős, akit nem felejthetek el bemutatni. Ő a szíve, lelke a történetnek. Kettősség van a karakterében. A kifelé „népszerű vagyok és jóképű, sztárbirkózó”-t mutató, kicsit lekezelő ember és a belül tipródó, sebektől teli férfi, aki nem találja az életben, a jövőben önmagát.
Ők hárman, és a keretet adó közeli barátok, rokonok adják a sava-borsát, a történet magját. Az ő élethelyzetükről, konfliktusaikról, tipródásaikról, boldogságukról szól a könyv. Rengeteg, érdekes témát feldolgozva, ami érdekelheti a mai ifjúságot. Ami mai, és kell róla beszélni. Mindenképpen át kell érezni és élni, megtapasztalni. Hihető és olyan, mintha a te iskoládban, a szomszéd lánnyal történne meg mindez. Amy ezekhez a témákhoz érzékenyen nyúl, finoman interpretálja őket, hihetővé formálja, meghatódást, sírást vagy örömet és nevetést kicsikarva belőlünk. A nyelvezetről írtam már, mennyire elvarázsolt. De nem tudom megint nem megemlíteni. Nagyon szerettem a hangulatok váltakozását, az érzelmek hullámzását, a nyelvezet érzékenységét, a párbeszédek ironikusságát, a viccek elementáris erejét, a romantika és az egymás iránti vágyak izzását.
Már egy jó ideje a könyvről beszélek, de nem tudom igazán átadni minden pozitív oldalát. Nem tudom szavakba önteni, mennyire jó kis könyv. Csak remélni merem, hogy kedvet kaptok hozzá.. Nehéz beszélni úgy róla, hogy nem árulok el semmi lényegest a történetről. Pedig nagyon nem szeretnék. Megtapasztalni kell és átérezni, hogy igazán bűvöletbe ejtsen. A gondolatok, a stílus és a szereplők mind külön-külön megérdemlik az olvasást. Valamiért mindenki szeretni fogja ezt a könyvet, higgyétek el.

Az a történet, amit minden, még emocionálisan nem érett emberpalántának a kezébe nyomnék, kötelező olvasmányként. A depressziós, megkeseredett személyek kezébe is elhelyezném. A férfiaknak is ugyan úgy ajánlom, mert így talán kicsit belelátnának a fiatal lányok lelkébe, tetteiknek hátterébe. Nőknek szintén ajánlom olvasmányként, mert ilyen egy igazi barátság és ilyen egy szép, harmonikus, jól működő szerelem, ami belülről jön és épít, nem rombol. 

A könyvet köszönöm a Twister Media kiadónak és a Kildarának!

Fülszöveg:
Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

Twister Media kiadó
368 oldal
FordítottaMarczali Ferenc

2016. június 28., kedd

John Cure Hontalan lelkek



John Cure első kezembe kerülő könyvét élvezettel, rettegéssel telve olvastam, így nem volt kétségem, ha egy kis borzongásra vágyom, a másik kötetét is meg kell szerezzem. Sikeresen meg is érkezett hozzám hétfőn a könyv. Ma csütörtök van. Azt vettem észre, hogy témája ellenére hihetetlen gyorsan elfogytak a lapok, pedig nem rövid, vékonyka, kis olvasmányról van szó. Vitt előre a cselekmény és a lendület. Igazándiból ez az első könyve Johnnak, csak beszerezhetetlen lett, míg a Mogul Kiadó úgy nem döntött, helyesen, hogy javítottan újra piacra dobja. Ez egy nagyon jó ötlet volt, mert ennek a thrillernek nem szabad feledésbe merülnie. Nem tudom, mennyit javítottak rajta az első kiadáshoz képest, de egyszerűen hihetetlen, hogy egy első könyves író ennyire összeszedett, teljes, hibáktól mentes, élvezetes könyvet hozzon össze.
A borító. Hát ez bizony megér egy misét. Nem az a tipikus, jaj de szép borító. Szó szerint a frász kerülgetett, mikor kézbe vettem. Azt hiszem, jó mélyen eldugom a polcomon, nehogy véletlenül is meglássák a gyerekeim, és rémálmaik legyenek tőle. De ez a veszély erősen fenyegetett engem is, pedig egy sort sem olvastam még belőle. Nem az a könyv és borító, amit szívesen olvasnék akárhol is. Érzékeny lelkületűeknek ijesztő, nyomasztó és sötét.
Miután kiijedeztem magam, megcsodáltam a dedikálást és a nekem szóló sorokat az írótól. Ezért érdemes olvasni és írni a könyvekről. Mikor személyre szóló dedikálás van benne, nem tucat. Majd eljött az este, és kézbe vettem a könyvet. Bevallom, nehéz volt kivárni ezt az időt.
Erős nyitány.  Baljóslatú, ijesztő, sokat sejtető. Azt hiszem, a kedves olvasó rögtön előzetest kap a könyv stílusából, tartalmából, és eldöntheti, van-e mersze tovább olvasni, vagy inkább örökre búcsút mond neki! Nem csak a borító beszédes, hanem a Prológus is. Bevallom, teljesen egyedül itthon, nem biztos, hogy lett volna merszem végigolvasni. Így is rezgett a léc.
A kedves író úr az egyik legfélelmetesebb dologgal ijesztgeti olvasóit… halott gyerekek szellemeivel. Továbbá a könyvben még két hatalmas félelmem teret kapott. Mintha John a tudatom mélyéről ásta volna elő a dolgokat, személy szerint, nekem szánva a riogatást. Kísérteties.
A történet sok résztvevős, szerteágazó. Az elején nem is sejtjük, kik a főszereplők, és kiknek szán csak mellékszerepet szerzőnk. Azért én szép lassan elkezdtem megkedvelni a megfelelő embereket. Főként az élő gyerekeket, akikben nem láttam a potenciális gonoszt. Ha már szereplők. A felnőttek sötétben tapogatóznak, nem is kicsit. Némileg tesze-toszák. Tele vannak félelmekkel, hibákkal, rossz döntésekkel, titkokkal és megemésztetlen múlttal. De ettől élők és hihetők. Még az FBI kemény zsarujai is hibáznak vagy meginognak. Nem elérhetetlen idealizált emberek.
Az író zseniálisan keveri a lapokat, sokáig sejtésünk sincs, mi történik itt, ki a hunyó, mik az összefüggések. Teljesen hétköznapi emberek, hétköznapi élethelyzetek, kevésbé hétköznapi gyilkosságok. Csak az a fránya gyerekdal és a gyerekek ne lennének. Ők már sugallnak valami fontosat, amit a könyvből kiragadott részlettel jellemeznék:
 „…Hintába ültetnek a valóság és a képzelet elmosott határán.”
És hogy nektek is kellőképpen borsódzzon a hátatok, íme, a gyerekversike:
gyerekek lelke, sötét az este 
este, este, a gyereket leste
leszállt az éj, minden sötét
Gerald eljön a gyerekekért”

Meséltem a szereplőkről, akik sokan vannak és átlagosnak mondhatók, míg nem látunk a dolgok mögé. Meséltem a bevezetésről. Azt hiszem, a könyv atmoszféráját is leírtam ezer szinonimával, milyen sötét, baljóslatú, rettegős, félelmetes, hátborzongató, lélekig hatoló…
Már csak azt nem fejtettem ki, milyen könnyed a szóhasználat, gyorsan olvasható és élvezhető. Falod az oldalakat, és sajnos menthetetlenül gyorsan elfogynak. A párbeszédek gördülékenyek. A hangulatérzékeltetés kielégítő. A leíró részek alátámasztják a hangulat aláfestését. Részletes, pontos. Az apró komponenseket kirakósként gyűjtögeted, majd megérted azt, amit a főszereplők csak sejtenek…
Úgy gondolom, ez egy remek regény volt a kategóriáján belül, nagyszerű kivitelezéssel. Bátran ajánlom a thrillert kedvelőknek, vagy az éppen ezzel a műfajjal ismerkedőnek!
A könyvet köszönöm a Mogul kiadónak, Johnnak és a Kildara csapatának!
Fülszöveg:
Egy regény, amiben minden lehetséges. Egy amerikai kisváros, ahol szörnyű gyilkosságok történnek. Egy Átjáró, ami a szellemvilágot összeköti az élővel. Egy Dögkút, amiről legendák keringenek.
Clive Wallace kiegyensúlyozott, idilli kapcsolatban él feleségével, Susannával, és két kisfiával, Timmel és Robinnal. Megszokott életük azonban váratlan fordulatot vesz, amikor a kisvárosban gyerekek tűnnek el nyomtalanul, miközben a szüleiket könyörtelenül lemészárolják.
Egy borús délutánon Tim és két barátja sárkányt eregetni indulnak a közeli tisztásra, nem is sejtve, hogy halálos veszély leselkedik rájuk.
Jack Homa, a város öregedő seriffje, próbál a rejtély megoldására bukkanni, azonban egyre nyilvánvalóbbá válik számára, hogy a kisváros lakói sötét titkot őriznek a múltból.
Mindeközben Clive-nak szembe kell néznie szörnyű rémálmaival, és eltitkolt múltjával, hogy a családját megmenthesse a borzalmaktól.
De kicsoda Gerald, aki kezében egy véres csákánnyal bújik meg a sötét árnyékban? És mit akarnak Robintól a halott gyerekek szellemei?

Mogul kiadó
432 oldal

2016. június 8., szerda

Cecelia Ahern A Vétkes




Ó igen, megint egy dísztópia. De kicsit más. 
Cecelia Ahern híres és ismert romantikus történeteiről. Több könyvét is élvezettel forgattam vagy a kívánságlistámon van. Ezúttal tőle teljesen elérő műfajú könyvvel jött ki, így persze hogy kíváncsi voltam az éles váltásra. Azt kell mondjam, nem is ment neki rosszul. Sőt! Megmerem kockáztatni, hogy ez a műfaj jobban is feküdt neki, mint a romantika. Korosztályi ugrást is végrehajtott, mert eddig az idősebb nőknek írt főként, most a fiatalabb generációt célozta meg, fiatalabb főszereplőivel.

A létrehozott világ, a szabályok érthetőek, alaposak, hihetőek és értelmezhetőek. Azért némi gondom akadt vele, de csak egy aprócska. Lentebb kitérek rá bővebben. 
A történet közel áll a mai társadalmi normákhoz, Ahern nem változtatott sokat a könyvben ezen. Talán azért is annyira dühítő és elhisszük neki, hogy működne. Azért nehogy egy lelkes király vagy politikus eszébe jusson ám megalkotni! Kizárt, hogy én bírnám.

Adva van egy társadalom, ahol nem mindenki kerül börtönbe, ha valami "rosszat" cselekszik, hanem rásütik a Vétkes bélyeget. Ez szó szerint értendő. Egy háromfős bizottság dönti el ki Vétkes és ki nem. Elképesztő helyekre ítélik meg a billogot, ezzel kirekesztve őket a társadalomból, mint régen a pestiseseket. Nem tudom,ki hogy van vele, de nekem ez valahogy apró vétségért durvább büntetésnek számít, mint maga a börtön. Mert oda bevonulsz, aztán ha letöltötted, kiszabadulsz és senki sem tudja megmondani rólad, hogy elítélendő dolgot cselekedtél. De egy Vétkes felirattal a homlokomon mindenki láthatja és megítélhet. Ráadásul úgy, hogy a miérteket, az alap szituációt nem is ismeri.
És ténylegesen apró, mondvacsinált dolgokért kerülhet valakire rá ez a felirat. Ki dönti el, mi számít rendbontásnak, mi vétkességnek és mi súlyos bűnnek? A bírák? És mi a biztosíték az ő fedhetetlenségükre? Itt ingott meg kicsit a léc a világfelépítésben számomra. De Ahern e felvetést veszi alapnak a dísztópiája kialakításához. Kiaknázza a saját hibáját, méltán zseniálisan.

Minden mostani dísztopiában bosszant, hogy egyetlen egy, szinte gyermek főszereplő dönti vagy próbálja megdönteni a létrehozott hibás világot. Bármi áron, önmagát is feláldozva akár, de sokszor meggyőződés nélkül, remek segítőkkel, mintegy nekik átadva a fő feladatokat, nehézségeket. Itt is ez a helyzet nagyjából. De!
Celesinte főszereplőnk egy egyszerű lány, aki nem akar hős lenni. Nem akar senki ikonja lenni. Egyszerűen így hozza az élet. Eszköz lesz mindenféle csoport kezében. Rángatnák mindenfelé, de ő nem akar báb lenni. Nem akar senki lenni, csak egy egyszerű lány, aki beolvad a közösségbe, aki elismeri a közösségi szabályokat.
Pont róla nem gondolnánk mi sem olvasók, de a saját ismeretsége sem, hogy bekerülhet a rendszerbe.
Igaz ez némileg spoileres, de sajnos máshogy nem tudom felvázolni a történteket és hősnőnket.
Celestine teljesen átlagos kamasz, átlagos barátokkal, cselekedetekkel, vágyakkal, tervekkel.
Ám mint a dominó effektus, szép lassan minden összedől, megváltozik körülötte...
A legnagyobb támogatóból legfőbb ellenző lesz.
Celestine már látja a réseket, hibákat, saját kárán megtanulva.
Szép jellemábrázolások, nagyszerű karakterfejlődések teszik teljessé a művet. 
A mellékszereplők is izgalmasak, értékelhetőek és szerethetők vagy épp elítélhetők.
Ifjúsági történet fiatal szereplőkkel, ám nem érződik a könyvön. A párbeszédek izgalmasak, felnőttesek, cseppet sem bugyuták. Itt olvasó nem fogsz a körömlakk színéről értekezést olvasni. A felvetések, az etikai rész a felnőtt társadalom agytekervényeit is szépen megdolgoztatja. Tipikusan az a könyv, ami olvasás után is napokig az eszedben jár, nem ereszt. Átérzed a helyzetet. Próbálnád fejben megoldani. Vagy egyszerűen bosszankodsz a helyzeten, a rendszeren, egyes emberek cselekedetein.
A gondolatok szépen megírtak és gondolat ébresztőek.
A leíró részek szintén. Elégséges a körítés. A világ bemutatása racionális. A hangulatok átjönnek. A szereplők szerethetők. Nincs tini nyafogás, csak a kellő időben és megfelelő hosszal, szükségesen.
Nincs szerelmi sokszög. Elítélhető vagy éppen oda nem figyelő szülők. Ezért még egy plusz pont az írónőnek. Végre egy könyv, ahol a hős szülei normálisnak vannak beállítva és pont így is viselkednek.
Csipetnyi titok övezi. Ami még jobban felkeltette a figyelmem.
Nagyszerű első rész, ami szép bevezető, jól összerakva tartalmilag. 
Érdeklődéssel várom a folytatást, mert nagy hatást gyakorolt rám lélektanilag, apró hibája ellenére is. Ráadásul nagyon sok lehetőség van a folytatásban. A szereplőket megszerettem és érdekel, hogy folytatódik az életük.

A borítót meg majdnem kihagytam. 
Látványos és nagyon jó a színvilága. Bár a külföldi sem rossz.

U. I.: Film is készül a műből! Most repesek az örömtől!
"A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros."


Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!

Fülszöveg:

Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.

Idézet:
Néha jobb nem tudni, mert úgysem számít, hogy tudsz-e valamit, vagy sem. A tudatlanság hasznos, a tudás gyakran csak kéretlen felelősség.

Athenaeum kiadó
358 oldal
FordítottaBottka Sándor Mátyás





2016. június 2., csütörtök

Robert Jackson Bennett Lépcsők városa





A borító impozáns, aprólékos, sötét történetet lefestő mivolta miatt rögtön felkerült a kívánságlistámra, fülszöveg olvasása nélkül. Amit nem is bántam meg. Jól mutat a polcomon. De nem csak ennyit ér a könyv.
A külcsín után lássuk a belbecset. Ez a könyv a tipikusan lassú méreg kategóriába sorolandó. Az elején olvasod, olvasod de semmi extra. Nem fog meg rögtön a nyelvezetével. A felvezetésben nem kapott helyet még semmi rendkívüli, amire felkaphatnánk a fejünket. Aztán pár oldal olvasása után feltűnnek a klassz és izgalmas karakterek. Jókat nevetsz a valószínűtlen szituációkon, az ironikus megszólalásokon. Elcsodálkozol rajtuk, és rögtön szívedbe zárod a két főszereplőt. Miattuk tovább olvasod. Ez után feltűnik az érdekes megoldásokkal operáló kerettörténet, a rendkívüli világfelépítés. Majd a nyelvezetbe is bele jössz és tetszeni kezd. Azt garantálom, hogy a végére, a cseppet sem könnyed történet kedvenc eposzi fantasyjeid sorában fog helyet kapni egyedi megoldásaival, titokzatosságával!

A nevek elég sok fejtörést okoztak. Nehezen társítottam hozzájuk kontinenst, várost, embert. Nehezen rendeltem hozzájuk arcokat. Nem szokványos John és hasonlók kerültek a könyvbe. De ez felüdülés.

Egy egyszerű épületet is alaposan körülír írónk, nagyszerű alapossággal, részletességgel. Ezért talán nehezen halad a történés, kissé döcögősen, nehézkesen, rendkívüli lassúsággal. De nem csak a részletesség miatt haladtam vele oly lassan, hanem a szépségesen és hosszan megalkotott szóvirágok csak úgy burjánoztak a történetben. Pont az én zsánerem.
A nyelvezet nem könnyű, ám kifizetődő, mert káprázatos, élvezetes, ha már benne vagy és megszoktad a faék egyszerűségű könyvek után. 
Nem sorolnám a bugyuta, tipikus kis fantasyk sorába. Jól meg kell rágni. 
Többször olvasós könyv lesz, az már biztos. 

Sigurd, Shara, Mulagesh, Vo...
Jól átgondolt, érdekes szereplők.
Sigurd morcosságával, néhai, ám igen kevés beszólásaival rögtön a középpontba került és a szívem közepébe. 
Sharat nehezen kedveltem meg, pedig kedves kis karakter, akit nem lehet nem szeretni. Csak őt nehezebben fogadtam be nyers modorával, kissé felsőbbrendűségével. Ám ahogy beleástam magam a történetbe és többet tudtam meg róla, úgy fokozatosan megszerettem.
Mulagesht egyenes csíptem az első jelenetétől kezdve.
Mellékszereplő van rengeteg. Csak győzd kapkodni a fejed, ki kivel van vagy mivé alakul...
Itt minden bizonytalan, minden mögött van valami meglepetés. Minden más, mint amire számítasz. Jól véss eszedbe apró utalásokat is, mert későbbiekben törheted a fejed...
Egyéni ötletek, egyedi kivitelezésének remek példája a történet. Robertet felrovom a listámra, kíváncsi vagyok ezek után minden művére, mert írni nagyon tud. Remek mesélő is egyben. Látványos díszletek, remek karakterábrázolások, fordulatok, csupa fincsiség, amitől felejthetetlen egy jó könyv.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak és a Kildarának!
Fülszöveg:
Amerika egyik legfiatalabb és legtehetségesebb fantasy írójának új regénye halott istenekről, eltemetett múltról és egy rejtélyes, lenyűgöző városról
Az ember jobb, ha óvatos, amikor olyan városban kell egy titokzatos gyilkos nyomába erednie, mint Bulikov. Mert itt a világ teljesen más szabályok szerint működik. Amikor a város isteneit elpusztították, uralmukat megdöntötték, imádatukat betiltották, a valóság szövete darabokra hasadt Bulikovban. A lépcsők azóta a semmibe vezetnek, a sikátorok a múltba nyíló átjárókká váltak, az utcákon a bűnözők nyomtalanul eltűnnek.
Shara Thivanit hivatalosan diplomataként küldte ide az elnyomó birodalom. Valójában viszont országa egyik legjobb kéme, akinek most egy gyilkost kell kézre kerítenie. Ahogy a nyomozás egyre súlyosabb titkokat tár fel, úgy rajzolódnak ki fokozatosan Shara előtt egy sötét összeesküvés körvonalai. A nő hamarosan gyanakodni kezd, hogy a szörnyű város uralkodói talán nem is haltak meg – és Bulikov kegyetlen uralma könnyen visszatérhet.
Idézet:
Lehet, hogy az istenek megteremtették a pokol bugyrait – fejezi be –, ám ez semmi ahhoz képest, ahogy az emberek képesek pokollá tenni az életüket.

448 oldal
Agave kiadó

Fordította: Huszár András
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék