2016. február 26., péntek

Dan Krokos Hamis emlékek



Zavarba ejtő könyv volt. Azt hittem, a szokásos tini eszközökkel megírt, kicsit felturbózott dísztópia lesz könnyű nyelvezettel vagy hasonló. Így meglepett, hogy nem ezt kaptam.
Zavarba ejtően keveset is tudok írni erről a könyvről.
Most is itt ülök az üres lap előtt, pedig  pár sort összesüketeltem már a semmiről kb.
Na nem azért, mert érdektelen vagy rossz a könyv. Egyszerűen nem tudom hogy fogalmazzam meg a szerteszét futó gondolataimat spoiler mentesen, ami visszaadná a könyv olvasása közben megélt érzelmeim, gondolataim.
Vékonyka történet. 
A borító érdekes, ráadásul szimbolikus, csak az elején még nem értettem.
Ütősen indul, szó szerint is.
Végig úgy éreztem magam, mint Miranda a főszereplő. Elveszve, zavarodottan. Néhol azt hittem értem, aztán elvesztem, majd ismét megtaláltam a fonalat. Néha többet képzeltem a dolgok mögé, néha túl keveset.
Olyan, mint egy álom, amit akció dússá álmodtál. Felébredve még mindig kapkodod a levegőt és azon agyalsz, hogy biztos álom volt-e és milyen sugallatra jelent meg a fejedben.

A karakterek között lehet tobzódni, hisz van benne bőven.
De nem ment a történet és a szereplők kifejtésének kárára azért teljesen. Pont a határmezsgyén egyensúlyoz.
Viszonylag árnyaltak, fejlődőképesek. De nem lopták maguk a szívembe egyenlőre. Talán azért, mert túl sok a váltás, túl sok dolog történik. 
Ettől függetlenül szerethetőek, főleg együtt és működőképesek. De egyénileg elég kevesek.
Miranda, a főszereplőnk egész jó csajszi, de még kicsit távolabbról szemlélem. Még várok valamire. Remélem a folytatásban meg is kapom. 
A fiúk is ígéretesek. Nem is tudom melyikük választanám jómagam.

Nyelvezet is optimális. Viszont sok az ismétlés, csak pepitában. Ez egy kicsit zavart.
Érzelmek, érzések kavarognak.
Száguldunk át a történeten, futunk, rohanunk a szó mindegyik értelmében. Nincs pihenés egy percig sem.
Csavaros és talányos. Nem mondom, hogy nem sejtettem, történni fog valami nagy és jelentős...De ekkora slusszpoénra nem számítottam.
Érdekes, hogy egyes jelenetek(mint mondjuk a harci) abszolút elemekig le vannak bontva, és minden rész aprólékosan kifejtve, míg némely részletet homály fed, pedig nagyon kellene a történet kereteinek, a világfelépítésnek.
Az érzelmek, az emberi kapcsolatok is  aprólékossággal, nagy műgonddal vannak megrajzolva. 
Hihetőek és mindig helyénvalóak. Sok könyvnél azt érzem, hogy nem hihető egy adott egyén reakciója, válasza, érzése. Itt  nem tapasztaltam ezt.

A kerettörténet zseniális. Nagyon jó kivitelezést is kapott. Vannak még elvarratlan szálak, de gondolom azokra is választ kapunk hamarosan. Tetszettek az egyedi elemek, a harcos és visszaemlékezős, érzelmes részek is.

A könyvet köszönöm a Főnix könyvműhelynek!

Fülszöveg:
Miranda egy padon ébred, egyedül, emlékek nélkül. Rémületében rejtélyes energiát bocsát ki magából, amely rettegéssel tölt el mindenkit a közelében, kivéve egy Peter nevű idegent, aki a legkevésbé sem lepődik meg a lány megdöbbentő képessége láttán.
Más lehetőség híján Miranda kénytelen megbízni benne, és szembenézni a ténnyel, hogy őt magát fegyvernek képezték ki, és egy genetikailag módosított fiatalokból álló elit alakulat tagja, akik emberfeletti képességükkel akár egy egész várost képesek káoszba és pusztulásba taszítani.
Régi énjéhez azonban nem könnyű visszatalálni, ráadásul a múlt már nem is számít igazán, amikor a jövő kerül veszélybe…

Idézet:
 "...ha szeretsz valakit, akkor elvileg eléggé tiszteled is őt ahhoz, hogy megbízz benne. És nem veszed el tőle a szabadságát. Az egész életét."

Főnix könyvműhely: http://www.fonixkonyv.hu
242 oldal
FordítottaSámi László


2016. február 23., kedd

Érkezik!


Érkezik a 3. Magyar Könyvek Viadal!
Tegnap hosszas hezitálás után leadtam a szavazataim.
Sokszor kihúztam, újra írtam a neveket, de végül remélem senki sem maradt ki, akit szerettem volna jelölni.
Már csak várnom kell, kik kerülnek be belőle!
Ti várjátok már?
Kire szavaznátok?
Vagy van blogotok és ti is segítenétek a nominálásban?
Akkor hajrá! 
Itt bővebbet megtudhattok:
http://www.magyar-konyvek.hu/category/iii-magyar-konyvek-viadala/
https://www.facebook.com/magyar.konyvek.viadala




2016. február 18., csütörtök

Sara Raasch: Hó, mint hamu





Egy végtelenül igényes borító, ami a szemnek figyelemfelkeltő, és persze hogy sorozat ismét. Megfogadtam, hogy mostanában nem olvasok sorozatokat, csak az elkezdetteket fejezem be. Na de azt is megfogadtam, hogy nem veszek könyvet. Ezért a könyvért érdemes volt mindkét fogadalmam megszegni végül.

"A legnagyobb hóvihar is egyetlen hópehellyel kezdődik."

Mint ahogy a könyv is  egy hópehellyel kezd, lassan alakul a hóesés, majd a végén jön a hóvihar. Tökéletes felépítés, tökéletes adagolás az apró momentumoknak, a világ felépítésének apró tényezői, a karakterek felvázolása majd alakulásuk, fejlődésük és a végén egy nagy katarzis.

Nagyon tetszik a kerettörténet, a háttér, az illusztrált, szépséges és érdekes világ, ami köré egy mágikus hálót szőtt az író. Szó szerint varázsos, varázslatos. Tetszett az is, ahogy a szavakat szövi olyan mondatokká, amitől kivirult a szívem. Érzékletesen írja le a havat, egy tájat, egy érzést, egy gondolatot. Szárnyalni lett volna kedvem a szóképektől, metafóráktól, amik más könyvben olyan kicsiny jelentőséget kapnak. Itt adagolta az író rendesen. És én annyira szeretem az ilyen nyelvezetet.
A hótól kiráz a hideg, annyira utálom, hogy ihaj. De kedvem lett volna egy nagy sétát tenni a ropogós havon némi hóesésben(Sicc innen gondolat, inkább tavaszt akarok). Majdnem megszüntette a hóval szemben támasztott ellenérzéseimet. 
Viszont ez a könyv gyengesége is, nem csak az erőssége. 
Néha annyira lelassítja a csata hevét, a menekülést vagy valami akció dúsnak induló jelenetet a sok szóképpel, körülírással, hogy lendületét veszti és melankolikus lesz tőle. Hiányzik az igazi izgalom és a gyorsasága, a vágta, a történet lendülete.
A másik hibája az ismétlés. Elsőre, sőt másodikra is megértettem az országok  elhelyezkedését, jellemzőjüket, ki kivel van. Elsőre is megértettem, hogy Meirának, a főszereplőnek mi böki a csőrét. Több feladatot akar, megtalálni a helyét, segíteni az országnak, jelentős lenni... 
Megértem. Nem kell huszadjára is elismételni nekem. 
Annyira, de annyira felbosszantott, hogy ezt a szépséges könyvet megtöri vele. Elrontja az érzéseimet, a gondolataimat. 
Amúgy is egy féltégla méret (meglehetősen jól bírta a lapozást, pedig puha fedeles és sokszor lapjaira hullik ilyenkor egy könyv vagy megtörik, minden vigyázat ellenére) és a sok ismétlés kihúzásával is jó hosszú történet lenne.
Kifejezetten élveztem végig, és elmerültem a történetben. Velük éltem gyakorlatilag. Annyira jól megírt, hogy simán belefeledkezhetsz. Mindkét éjjel azt vettem észre, hogy már 1 óra is elmúlt, pedig 10-kor kezdtem neki.
És hiába a magas oldalszám, menthetetlenül elfogyott két nap alatt. Talán a gördülékeny írásmód segített ebben, a szép szavak, vagy a nagyszerűen felépített, cseppet sem sablonos világ.



A szereplők nagyon jól kidolgozottak. 
Meira egy olyan lány, akivel szívesen azonosulnék, nehéz sorsa ellenére. Szeretni való, vicces, ironikus, lázadó csajszi, aki mindig a szívére hallgat és ezt sajnos gyakran kihasználják. Ugyanakkor egy igazi harcos. Nehéz döntések állnak előtte. Szépen fejlődik a karaktere, az adott dolgokhoz alakulva, idomulva.
A főpasasoktól még nem vagyok elszállva, de tökéletes kezdet.
Theron és Mather még kidolgozhatóbb lehetne. Gondolom a folytatás alkalmával kapunk többet is belőlük. Érzelmesek, szerethetők, kellően kemények, állhatatosok és igazi királynak való alapanyagok, férjnek szintén.
A gonosszal fenntartásaim vannak egyenlőre. Érdekel, hogy mivé tud még fejlődni...
A mellékszereplők is ígéretesek.
Van szerelem, ármány, barátság, pusztulás, szépség, gazdagság és szegénység, megújulás, titkok, "szerelmi háromszög", fordulatok, halál, harc. varázslat és varázslat nélküli testvériség, szeretet.
Azt hittem, fantasy mániám miatt engem már nem lehet meglepni, újat mutatni. De ment az írónak.
Van amiből egy csipetnyit többet tettem volna bele, mint mondjuk a harcok és varázslás, misztikum és van, amiből kevesebbet Kapaszkodjatok meg, igen én írom ezt, leírásokból kevesebb is elég lett volna.
Nem száz százalékos a megelégedési index, de nagyon jó könyv volt!
Várom nagyon a folytatást!

                  http://www.panoramio.com/user/182420


Fülszöveg:
Megtört szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?
TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Idézet:
Ezért olyan érdekes az irodalom. Minden értelmezés kérdése, és száz embernek százfélét jelenthet. Sosem jelenti kétszer ugyanazt.

FordítottaBozai Ágota
Twister Media
496 oldal

2016. február 15., hétfő

Szerelem. Szerelem?





Most, hogy elmúlt a Valentin-nap, a szívecskék tengere, a szerelmesek éjszakája, a hazugságok és ámítás, az "Ajándékozz könyvet!" világnap, én egy olyan karcot hozok, ami ennek az ellentéte. 
Mikor romantikus vagy erotikus a könyv, de bizony nyomokban sem tartalmaz szerelemet. Mikor egy piciny szikrát sem érzek, csak ráfogják, hogy szerelmesek. Mikor azt mondják a főszereplők, hogy ők bizony szerelmesek, de ennek semmi jele. Inkább van vonzalom függés vagy valami más.
Amolyan anti-szerelmes párok csoportja érkezik az idei olvasmányélményeim közül elsőként, majd pár eszembe jutó kötettel folytatom.

David Levithan: Nap nap után
Rhiannon és ő, akinek nincs neve, neme. Ez annyira lehetetlen helyzet. A csaj hogy legyen szerelmes, ha mindig más testben van a kiválasztottja? Lehetetlenség. Főleg, hogy még nemet is változtat...

E. L. James: Grey
Ana és Christian kettőse is eléggé elcseszett, ha használhatom azt a szót, amit ők előszeretettel. A csajszi a pénzt szereti, mert nem ismeri a pasit kicsit sem. A pasi meg az, hogy kihasználhatja, használhatja a csajt. Vonzalom talán, de szerelem nem!

Mira Sabo: Amíg kinyílik a szemünk
Szofi és Áron. Erőteljes vonzalom, vágyakozás. Majd a fiú részéről birtoklás és erőszak. Ha szeretünk valakit egy kicsit is, nem teszünk vele ilyet. 
Szofi meg...Lehet róla inkább nem nyilatkoznék, jobban járnék. Önámító! Ez szerelem? Inkább imádása a veszélynek, a pénznek, a státusznak.

- C. J. Roberts: Captive in the Dark – Fogoly a sötétben
Lásd az előzőt körülbelül. Calebre szóról szóra igaz az, ami Áronra. Olivia meg beteg? Vagy nem tudok más magyarázatot. Nem szeretünk bele a kínzónkba, bántalmazónkba, elrablónkba csak betegségből!

Zsarnai Beáta: Fordított szék 
Lauren és Dylan szerelmes lenne?Ilyen egy szerelem? Önámítás? Nem mondunk el semmit a másiknak? Lelkileg fájdalmat okozunk azzal, hogy nem keressük, elfeledjük, becsapjuk? Nem tudom. Nem igazán hiszem. 

- George R R Martin: Trónok harca sorozata
Rengeteg férj és feleség van, szerelmesek. De egyikről sem hihető, hogy szeretné annyira, hogy az ő javát, boldogságát, életét szeretné segíteni. Önző a szerelem?


Borsa Brown: A maffia ágyában
Vajon a szerelmedtől rettegned kell? Bezár? Gúzsba köt?Fegyelmez?Megadja az életed irányaid mindenkor?Szerintem nem. Ez megint minden, de nem szerelem.

Laurell K. Hamilton: Anita Blake, vámpírvadász
Szerelmi háromszög?Ha nem tudod eldönteni, hogy kit szeretsz jobban, akkor az nem szerelem. Ezer közül is tudnod kéne, kit válassz! 
És mikor már "szerelmi" sokszögek vannak...


2016. február 14., vasárnap

Mira Sabo: Amíg kinyílik a szemünk





Ez a könyv bizony erős érzelmeket vált ki! 
Nagyon megosztó. 
Az egyik fél utálta, sajnálta a papírt, ki nem állhatta a szereplőket, a helyzetet, a nyelvezetet, az egész könyvet, hihetetlennek tartja, utálja a marketingjét, úgy ahogy van...
A másik fél egekig dicsérte az izgalmakat, a döbbenetet, amit kiváltott, az erotikát...
Így persze, hogy kíváncsi lettem. 

Hát megizzasztott és nem nagyon hagyott aludni. Feszített olvasási tempót követtem, részint a kíváncsiság miatt, részint az idő rövidsége miatt. 
Felzaklató.
Csak kötélidegzettel ajánlanám!
Van benne hiba, (a végén és közbe-közbe szúrom majd) de jelentősen feledtette velem a történések gyorsasága, az izgalom.
Dühössé tett és dacossá!
Dühös vagyok a szereplőkre és a helyzetre. Hogy nem befolyásolhatom, nem javasolhatok, szólhatok bele. Tehetetlen vagyok.
Olvasom és olvasom, falom az oldalakat. Egyre dühösebb leszek.
Ilyen nem létezik! Senki sem élhetne így. 
Senki nem lehetne ilyen rossz, elcseszett helyzetben.
Erotika? Egy frászt. Volt pár "izzasztó" rész, ami még annak nevezhető. Volt szikrázás és az az érzés, mikor piszokul vonz, ugyanakkor taszít valaki. Átjött a történeten. A veszély izgalma... 
De csak rövid ideig. utána már erőszak és csupa helytelen dolgok következtek, amiket nem mindig vett be a gyomrom.
Szókimondó és megmondó. Felfedi az emberben rejlő sötétséget. A gazdagság árnyoldalait, ellensúlyként a szépségeivel együtt tálalja. 
Kicsit túlírt. Néhol túl sok és néhol túl kevés. Ugyanakkor  felzaklató mélységekig megy le.
A szereplők?
Áron a férfi főszereplőnk. 
Karizmatikus, sármos, gazdag, roppantul figyelmes, erotikától fűtött nagybetűs FÉRFI.
A tenyerén hordoz, megvéd, mindent megad neked. 
Egy álom!?
Szofi egy intelligens, öntudatos, magáért és másokért mindig kiálló, gyönyörű nő. Csupa báj, kedvesség, naivitás. Egy nő, akit mindenki akar(kicsit ez túlzás talán). A tökéletesség maga.
De vajon csak ennyi? 
Ez csak a látszat! 
Áron egy állat, aki néha megmutatja ember is tud lenni. 
Szofi pedig egy önámító, naiv, becsapható, behálózható nő. 

Kettőjük bombája alaposan robbant. 
Nem tudtam kire haragudjak jobban.
 Áronra, aki olyan, amilyen? Akivel nem szeretnék sosem találkozni? Akinek szinte minden őszinte megnyilvánulását gyűlöltem?
Vagy Szofira, aki hagyta magát? Aki önmagát is becsapta? Mindezt miért? Gazdagságért? A védelemért és a nyugalomért? Már az elején fejvesztve menekülnie kellett volna...Én azt tenném! Aki játszik a veszéllyel, megégeti magát.
Rengeteg érzelmet váltottak ki belőlem, de ámulatot nem. És a szerelem itt sosem volt jelen. 
Mint egy kábulat. Egy álom, ami rosszá fordul.
Nem minden arany, ami fénylik…Itt tipikusan igaz a mondás. Túl szép, hogy igaz legyen. Aminek már az elején megéreztem a szelét.
Igazi kis közhelyek. Ezerszer hallotta mondások. De bizony igazak a könyvre és nem tudom kihagyni.

A keret jó, ami díszletül szolgál. A szereplők kellően idegesítőek, félthetőek egy pontig, majd túlfeszíti a húrt az író. Van, akinek szerintem itt szakadt a cérna. Én bírtam azért.
A plusz szemszögek néhol jól jöttek, néhol idegesítettek, mert anélkül is működött volna a dolog.
Ahogy írtam, volt, ami túl sok volt. Ilyen a rengeteg nyaralós, eszegetős, bulizós rész. Értem én, hogy kellett egy ellenpólus is, egy kis nyugi, magyarázat, felkészítés a következő "rosszra".
A rossz meg kellően szókimondó, felháborító, elítélendő, durva volt, bár azt hiszem abból sosem lehet túl sok valakinek. Nálam is néha lerakós volt a könyv, hogy emésszem. Pedig olvastam már cifrákat. 

A nyelvezet is kicsit túlírt, a párbeszédek még alakíthatóak lettek volna. De szerettem a néhai líraiságot, gondolatokat, a szépséges dolgok ecsetelését, a bepillantást a miliőbe, ahová nem szeretnék tartozni semmilyen eshetőségben sem. A pozitív történéseket. A megmosolyogtató szereplőket. 

A történet is oké. Ügyesen lavíroz a hiteltelen, túl sok és a túl kevés között. 
A téma nehéz, amihez nyúlt az írónő és kevésbé érzékeny szociálisan. Az az, annyira könnyen ír le egy számomra főben járó bűnt, egy olyan életet, ami elítélendő és büntetendő, hogy csak lestem.
A besorolással van némi baj. Nem igazán erotikus, hanem inkább drámaian erőszakos, lélektani, nem is tudom minek tituláljam. Némi magyarázatra szorul, miért nem erotikus számomra.
Az erotikus nálam azt jelenti, mikor valakik szexelnek, szerelmeskednek, és mindketten beleegyeznek, benne vannak bármilyen formájában is. A továbbiakban erőszak, visszaélés és nem erotika. Egyébként divat a női megalázást, erőszakot most megírni. Egy érdekes szemszögből közelített a szerző is a témához. 

A fülszöveg tökéletesen igaz a könyvre. Így mérlegelj, mielőtt kézbe vennéd.

A könyvnek amúgy is speciális esete van. Ki lett adva kicsiny példányszámban egy x kiadónál, most pedig egy teljesen új kiadótól érkezik új köntösben! 

Az új borító nem lett annyira jó, mint az eredeti volt. Egy izgalmasabb betűtípus és a sárga szín lecserélésével talán jobban tetszene.

Ezúton is köszönöm a lehetőséget Művelt Nép Könyvkiadónak!



Fülszöveg: 
"Ez nem egy rózsaszínű lányregény, ha arra számítottál, helyezd vissza a polcra, és felejtsd el! Ha mégis kinyitottad, akkor már csak egyet tanácsolhatok: vegyél ki szabadságot, kapcsold ki a telefonodat, és maradj egyedül! 
Szenvedélyes szikrázás, pimasz őszinteség egy mindent elsöprő kínkötelékben és végül letaszítottság, a valóság létlejtőjén. Fehérgallér és hivalkodás, kozmetikázatlanul. Izgalom, erotika, titkok, luxus. Az alvilág összefonódva az ország rejtélyes, leggazdagabbjaival, mocskos magánéletük, különös szokásaik egy gyönyörű lány életútján át, szexszel ízfokozva. 
Olvasol vagy lemaradsz?"


Idézet: 
Egyúttal világossá teszi számunkra, mennyire gyenge is egy nő egyedül a világban, mennyire ki van szolgáltatva a szerelemnek, a sors fordulatainak, a férfiaknak, és mekkora függőséget okozhat az anyagi jólét.

484 oldal
Művelt Nép Kiadó


2016. február 12., péntek

A. M. Aranth Oculus

Megérkezett A. M. Aranth: Oculus című könyvének nem csak a fülszövege, hanem a lehetséges borítók is.
Íme a fülszöveg:
Az Oculus Avalon utópisztikus világába kaluzolja el az olvasót: a szinte teljesen erőszakmentes, fejlett technológiájú civilizáció békében él. Avalonon tökéletesen megfér egymás mellett a kereszténység és a buddhizmus, a japán és az ír kultúra keveréke határozza meg a világot.
Azonban Avalon beteg.
Negyven és ötven éves koruk között az emberek látása rohamosan romlani kezd, amíg teljesen meg nem vakulnak egy élősködő amőba miatt, amire nincs gyógyszer, nem lehet megelőzni és nem lehet meggyógyítani. És mivel az amőba szinte semmit nem hagy a látáshoz kötődő érzékszervekből, még gépekkel sem sikerült pótolni a szemet.
Ezért az Idősek, a már megvakult tudósok és gazdagok oculust vásárolnak maguknak – olyan fiatalokat, akiket szüleik már kicsi korukban eladnak, hogy majd egykor egy tehetős ember szemévé váljanak, neki lássanak. Az oculus ezzel együtt megszűnik ember lenni, nem tekintik önálló személyiségnek – kevesebb lesz, mint egy rabszolga.
És vannak, akiknek ez nem tetszik.


És akkor nézzük a borítókat. 

Igen, borítókat említettem. Mert két lehetséges borító van és ti választhatjátok ki egy játék keretén belül a győztest.



Nem tudom, szabd-e saját győztest hirdetnem és véleményt formálnom, befolyásolni vele titeket, de nekem a második tetszik jobban. Az első is szép, de a második betűszíne talán kifejezőbb.
A betűkért pedig egyenesen oda vagyok! 
Remélem meg szabad kérdeznem, hogy milyen betűtípus pontosan! Az Aranth A betűi gyönyörűségesek!
Nagyon jó a háttér és a képen szereplő ifjú hölgy is szép. 
Az egész színvilág jól el van találva.
Gratulálok minden téren a tervekhez



Egy kis háttér-információ az elkészülésről:
Az Oculus külalakjának tervezése folyamán valami olyat kíséreltünk meg, amit még nem sokan: úgy alkotni rendkívül mutatós, igényes borítót, hogy bevállalunk akármennyi plusz munkát, ami ezzel jár, de magyar modell szerepeljen rajta, ne csak valami interneten beszerzett stock fénykép. Meg se álltunk Győrig, ahol az igen tehetséges, ifjú cosplayert, Vitéz Lucát kértük meg, hogy öltse magára Truth Dunnt és szerepeljen a címlapon. Nagy örömünkre el is vállalta, a Szabó Botond által lőtt és előkészített képeket pedig végül Tóth Zoltán formázta gyönyörű borítóvá. (Zoltán munkáiból kis ízelítő: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1468885226709751.1073741828.1468880330043574&type=3)
Nyereményjáték a blog olvasóinak:
Mivel a lehető legtökéletesebb eredményt szeretnénk kapni, és azt szeretnénk, ha a borító a legnagyobb tetszést aratná – így szavazásra bocsátjuk a kétféle tipográfia ügyét. Neked melyik tetszik jobban, a világos vagy a zöld betűs változat?
Szavazz az alábbi linken és nyerj egy dedikált példányt az április végén megjelenő Oculusból, vagy nyerd meg a meglepetés nyereményt a szerzőtől! :)

 Itt még többet megtudhatsz a regényről, az íróról:(www.holdarnyek.hu)

A közös borítómustrában részt vesznek:

2016. február 10., szerda

Hogyan mondjam el neked…?!




Ismét egy majd két hete elodázott bejegyzés. Csak tologattam ide-oda. Nem tudom, szabd-e véleményeznem, csillagoznom egy párkapcsolati könyvet.  
Igencsak magánügye mindenkinek. És tabu téma erősen.
Szabad-e bele szólni, segíteni, irányítani bármiben is?
Merthogy szép kifejezés az álompár, álomkapcsolat, de szerintem tényleg csak az álmokban található meg. Mindenkinek van kisebb-nagyobb gondja, megoldandó feladata, egy pici egymáshoz idomulás, változtatás...
Ki nagy dobra veri, ki alaposan eltusolja. Hol az egyik fél enged mindig, hol a másik. Alapvetően két ember mindig idomul valamennyire egymáshoz. Csak elnyomni, teljesen megváltoztatni, kifordítani önmagából a másikat nem szabad.
Férjemmel már 13 éve vagyunk együtt. És igen, nekünk is vannak néha problémáink, megbeszélni valóink a napi feladatok, gondok, gyermeknevelés, pénzügyi helyzet miatt.
Mindenkinek van! Aki azt mondja neki nincs, az hazudik.
Nem igazán olvasok párkapcsolati izéket, bevallom. Egy idegen, egy kívülálló, aki nem ismer, nem tudja a helyzetünk, ne akarja megmondani a tutit. Mindenkire nem lehet ráhúzni a skatulyát. Míg valakinek jó egy típusú tanács, addig a másiknak az ellenkezője talán.
Akkor hogy került mégis kezembe a könyv? Nagyon egyszerű. Volt, aki felhívta rá a figyelmem és a borítója, fülszövege is figyelemfelkeltő volt rendesen.
Mikor elsőnek kézbe vettem, akkor nem cáfolt rá a szépérzékem. Igényesen megalkotott, szépséges könyv kívül-belül.
Szép motívumok, aranyos kis díszek, kedves ötletek tarkítják. Naplónak, egyfajta üzenő füzetkének is vehető. Ha nem tudjuk kimondani, írjuk hát le egymásnak. nem egyszemélyes, hanem a párunk is kap lehetőséget a válaszra, a javaslatokra, megoldások kiagyalására, sérelmek leírására.
Fejezetekre tagolt, és így a párkapcsolat fogós kérdéseit végig viszi vicces kis címekkel, mint :Kibír-lak,  Nem "csak" szex...
Sokszínű témaválasztás és tényleg színes könyv. Napló is. Egyedül az illatos oldlak "hiányoztak".
Nem akar mindenáron beavatkozni, jó tanácsot osztogatni. hacsak azt nem, hogy ne söpörjük a szőnyeg alá, hanem beszéljük meg!
Nem nagy és vastag könyv. Pont befér a legkisebb táskánkba is, vagy szem előtt hagyva az olvasó lámpánk alatt, a Tv állványnál...Hátha férj is bele olvasna, kedvet kapna a kérdezz-felelekhez, a kibeszélősdihez.


A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Fülszöveg:
Ez a könyv a tiétek. Nem helyettetek oldja meg a problémáitokat, hanem veletek. Csak ti látjátok, hát legyetek őszinték benne! 
Hisszük, hogy ki lehet mondani azt, ami a szívünket nyomja, és így máris egy lépéssel közelebb kerülünk a megoldáshoz. Segít, hogy ne legyenek elharapott félmondatok, félve elhallgatott és a szőnyeg alá söpört, ott tornyosodó sérelmek. Hogy vissza lehet találni oda, ami miatt egymásba szerettetek, csak annyi minden nehezíti meg azt a legnehezebb társasjátékot, amit úgy hívnak: kapcsolat. 
Segít, hogy megfogalmazhassátok a gondolataitokat, és el is tudjátok mondani a társatoknak. 
Hiszen szeretitek egymást, csak olyan sokszor szembesültök azzal, hogy a legnagyobb gond az: „Hogyan mondjam el neked…?!”


Idézet: 
A legtöbb ember egy kapcsolatban a biztonságra vá­gyik, ehhez pedig az kell, hogy egyfajta véd- és dacszö­vetség alakuljon ki. Nem valakik ellen, hanem egymásért, és lehetőleg a hozott családi szövetségek mellett.

Athenaeum kiadó

96 oldal

2016. február 8., hétfő

Könyvmolyok legnagyobb bosszúságai



Könyvmolyok legnagyobb bosszúságai, avagy az olvasás bosszúságai.
Lehet eléggé lerágott csont már, de papírra vetem (blogra inkább) a könyvmolyok legnagyobb bosszúságait. 
Amitől falra mászunk olvasás közben, után, előtt!

- Kezdjük az elején. Mikor nagyon vársz egy könyv megjelenést és az istenért sem érkezik. Eltolódik a megjelenés időpontja, nem lehet pontos dátumot tudni...
Csak vársz és vársz. Örökké valóságig. Jobb esetben teljesen elfelejted, mi is volt az előzmény. Rosszabbik esetben a második pont lép érvénybe.

- Az első vagy második rész megjelenik a sorozatból, de a folytatásról nem gondoskodnak, mert nem nyereséges, minek, eltűnt a kiadó a süllyesztőben, nem megoldhatóak a jogok...
Tudom pénz kérdése főként. De akkor is annyira bosszantó, hogy nem tudod meg, mi lesz a szereplőid sorsa, hogy végződik a történet. Lezárás hiányában meg inkább el sem olvastad volna.

- Végre megjelent a könyv, de olyan áron, hogy a hajad égnek áll tőle. Természetesen nem az olcsóságra gondolok. Újabban van olyan kötet, amiért elkérnek 5000ft-ot is vagy még többet. Esetleg egy száz oldal alatti kis semmiségért 2000 Ft-ot. Értem én, hogy drága a kiadás, fordítás, nyomtatás, utómunkálatok, jogdíj...stb. Na de ennyire? Sajnos luxus az olvasás manapság. És nem mindig a kiadók hibája.

- Mikor az elő rész megvan puha borítósban, tuti hogy a folytatás már csak kemény borítósban jelenik meg (avagy fordítva) és cseppet sem egységes a polcodon a sorozat. Mondjuk nagysággal, formátummal is lehet ugyan ez a gond.

- Gyönyörű szép borítót képzelsz el az éppen érkező nagyon várt vagy kedvenc könyvednek, erre kapsz egy összedobott izét. Jobb szó nincs is rá.  Olyan izé. Nem jellemző a borító a könyvre, egy teljesen oda nem illő jelenetet, hölgyeményt jelenít meg vagy kriksz-krikszkrakszokat gyerekesen. 
De hát a külföldi olyan szép volt...
Szerencsére azért a magyar borítókra nem jellemző. Talán csak nekem van fura (más) ízlésem és azért nem tetszik, gondolhatod azt is. 
A meztelen pasiktól, csücsörítő csajos borítóktól kiráz egyébként a hideg. 
Vagy a most divatos nagy, angol felirata hangyányi magyar írás fölött. Jaj!
Titeket mi idegesít egy borítón? 

- Olvasás után derül ki a számodra, hogy a fülszövegben lelőttek minden poént? Előfordul sajnos. 
Vagy egy adott íróhoz, könyvhöz hasonlítják, holott köze sincs hozzá.

- Kinyitod a régen vágyott könyvet, olvasol pár oldalt és megtörik a gerince, olyan bolhányi betűk vannak benne, hogy keresztbe áll a szemed, kiesnek a lapok, lekopik az aranyozás, díszítés, rossz minőségű, sercegő a papír, hiányoznak oldalak. Ugye ismerős? Bosszankodsz, hogy ezért fizettél?

- Helyesírási hibák a kötetben? Sok molyt ki lehet kergetni vele a világból! Szerencsére a szépérzéken és a "viszonylag jó" magyar helyesírási érzékemtől eltekintve, ha jó az olvasmány, nekem fel sem tűnik az elütés, félre nyomtatás. Csak nagyon súlyos hibák esetén.

- Elkezded a történetet és végig olyan ismerős. Valahol olvastad már ezt, csak pepitában. A jó öreg másolás művészete. Hát igen. Már majdnem mindent megírtak. Nehéz újat kihozni.

- A trendek! Egyszer elkezdődik, és csak érkeznek az újabb és újabb könyvek. Csak azokat marketingezik, az folyik a csapból is. Például hiába vágyom egy jó történelmire, mikor csak erotikus történelmit adnak ki, mert az a divat. Egy trendi stílust agyonnyomatnak, míg a többi talonban van. Volt már vámpíros, vérfarkasos, erotikus is. Mi jöhet még? Én mást akarok olvasni!!!!!!!!!!!!Már csak azért is.

- Nyafogó, élethez is képtelen szereplők. Önmarcangolás, hiszti, picsaság, picsogás, nyávogás a köbön...
És újabban férfi szereplőknél is.

- Szerelmi háromszög vagy mostanában lassan sokszögek is oly divatosak. Nem szeretem!!!!!!!! Ritkán fogadja be a szervezetem. Főleg mikor hol ide, hol oda húz a központi szereplő. Az nem szerelem, ha nem tud dönteni.

- Kliséhegyek. Lerágott csontok. Ismétlés a tudás anyja, de a hatodik minden könyvben fellelhető dolog után már nem csak a szemem forgatom.

- Erotika mindenhol, mindig, bármennyiszer és bárhogy, bármilyen helyzetben.

- Könyvbe nem illő szerelmi szál beleerőltetése. Minek? Az nem oda illő, akkor kár bele tenni. Megvagyunk anélkül is. Nem is értem, miért kell minden könyvbe szerelem?

- Macsó férfi, aki megszelídül a hősnőnktől és papuccsá válik kb. fél perc alatt, elveszítve minden férfiasságát. Szerelem, szerelem, sötét verem, de ennyire agyatlan, kifordító módon?
Ráadásul a "szerelem első pillantásra" szépnek hangzik, de nem tartom igaznak valahogy. Főleg ha semmit sem tudunk az illetőről. Akkor hogy szerethetnénk? Maximum a kinézetét.

- Hihetőség megkérdőjelezése, nem életszerűség. Egyre több könyvbe futok bele ilyen dolgokba. Nem a fantasy elemekre gondolok fantasy könyvekben, hanem mikor az elrablóba szeret bele a szereplő (és nem betegség miatt) vagy hasonló esetek tömkelege jellemző mostanában.

- Váratlannak nem mondható fordulatok, kiszámítható dolgok, előre megjósolható az első oldalon a befejezés. Akkor minek olvassam el?

- Butának néznek minket olvasókat. Szánkba rágják ugyan azt az eseményt, dolgot tízszer, százszor...
Mikor a tök logikus dolgokat körbeírják milliószor, hátha nem értük meg. De elsőre is értettük, köszönjük. 

- Ennek az ellenkezője is igaz szokott néha lenni. Kifejezések, amiket nem ismerünk, előre meg nem írt dolgokra jöjjünk rá, mikor nem ismerhetjük. Nagy tudású a molyok agya, de nem mindent tudnak. És én ettől végtelenül kicsinek és butának érzem magam. Tessék megmagyarázni, felvázolni, körülírni. Nem minden magától értetődő.

- A levázolt, egyedi világ nincs kifejtve, érthetetlen, logikátlan, érthetetlen, kesze-kusza, tele bakikkal, elvarratlan szálakkal, fura kivitelezésekkel. Néha oly egyszerű lenne a megoldás és nem azt cselekszi a főhős. Ismerős, mikor a csaj visítva menekül a gyilkos elől, nem a városba, ahol emberek, segítség lenne, hanem a kietlen, néptelen erdőbe...? Ilyenkor fogom a fejem. Vagy mikor megmondják, hogy kerülje el a pacákot, éjjel ne menjen ki, akármi és már csak azért is azt csinálja, amit nem kéne. Két pofon kellene neki ilyenkor!

- Kimondhatatlan, kiejthetetlen szereplők nevei. Hogy jegyzem én meg vagy mesélek róla másnak így? Itt az ellenkezője is igaz. Majd minden könyv főszereplőjének neve megegyezik és mikor a negyedik könyv főszereplőjét is ugyan úgy hívják, rettentő pipa leszek...

- Kivégezni a kedvenc szereplőnk? Ne már! Értem én, hogy nem maradhat mindenki életben, de pont őt...?

- Mikor olyan befejezése van, hogy semmilyen.
Vagy akkora függővég, hogy ihaj, esetleg be nem fejezett, de már lezárt kötet. A képzeletünkre bízza. Ez okés. De azért na...
Egy olyan befejezés, ami rózsaszín? Mindenki él, mindenki mindenkivel összejött és szereti. Csillámos póni effekt.
Vagy mi teljesen máshogy zártuk volna le. A főszereplő mellé mást képzeltünk el, azok nem illenek össze szerintünk és így tovább...

- És persze amikor a legjobbat olvasnánk, akkor jön valaki, telefon csörög, mennünk kell valahova, betegek leszünk, elalszunk...

Melyik vajon a molyok legtöbb bosszúságot okozó pontja?






Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék