2012. január 31., kedd

Könyv értékelése

Kedves olvasóim!

Már napok óta foglalkoztat,hogy kicsit változtatok a könyves értékeléseken.
Így most hozzátok fordulok.

Eddig egy számmal jelöltem hogy mennyire tetszett egy könyv,de ez nem fejezi ki igazán hogy mennyire tartom jónak vagy sem.
Mert van ahol jók a szereplők,de gyenge a történet vagy fordítva.
Egyszóval teljesen hagyjam el a számmal való értékelést(10/...) vagy értékeljem külön a szereplőket
az érzelmeket
a történetet
a borítót
az író metaforáit,a párbeszédeket,a tájleírást
a könyv hangulatát?
(Mint ahogy sok blogon látni)

Írjak-e néhol kedvenc idézeteket?
És végezetül maradjon e a könyv oldalszáma vagy zavaró és felesleges?

Köszönöm előre is válaszotok.

És bocsánatot kérek,de mostanában nem írtam ki mikor hol vannak könyves akciók.
Két dolog miatt.Az első az,hogy nincs túl sok szabadidőm,így azt inkább molyolással vagy könyv olvasással töltöm ha hagyja Danci baba.
A második ok pedig az,hogy le vagyok tiltva a könyvvásárlásról számos ok miatt(pénzhiány,időhiány,rengeteg olvasatlan könyv....) és így nem szívesen barangolok és fájdítom a szívem.

Hamarosan jön két értékelés is,mert a szokásomtól eltérően egyszerre két könyvet is olvasok,illetve felváltva.:)

2012. január 28., szombat

B.M.Grapes:Jóslatok hálójában


B.M.Grapes:Jóslatok hálójában

A könyv és én?
Egy gyönyörű dedikált példánnyal gazdagítottam a könyvtáramat az író jóvoltából.
Már ezért egy nagy kincs.
A másik amiért imádom,az a borítója.Szerintem a könyvtáram egyik legszebb,ha nem a legszebb darabja.
Rengeteg könyv vár a polcomon a sorára,de nem bírtam kivárni és ennek kezdtem neki,miután megkaptam olvasni az első fejezetet,ami felcsigázott.
Sőt az ajánlóm még a könyv hátulján is ott van.:)

Na szóval egy jó kis misztikus,fiataloknak szóló romantikus könyv.
Kis?Hát a méreteit tekintve jó kis vaskos darab,de nem feltűnő az olvasásánál,mert csak úgy peregtek és fogytak el a lapok.
Bár egy kézzel elég nehéz volt olvasni,tekintve hogy a másik kezemben a babát tartottam,aki rajtam aludt többnyire a mostani nyűgös időszaka miatt.

Plusz pont jár azért,hogy végre nem vámpíros-vérfarkasos,hanem egy kicsit más.
Sokat nem akarok a tartalomról elárulni,remélem sikerül spoiler mentesen írnom róla,bár nagyon nehéz.
Misztikus kellőképpen.A könyv világa magával ragad.Nagyon tetszik ahogy felépíti az írónő a szokásos unalmas kisvárost,ahol mindenki mindent tud hamarosan.
Aztán az unalmas városból egyszerre egy kis misztikus világ lesz a szereplők által.
A szereplők jók.Van félénk,igazi intrikus,okos tojás,nyomulós,mint egy hétköznapi iskolába.Ilyenkor szívesen lennék ismét iskolás.

Kapunk kellőképpen romantikát,talán a fiú olvasókat ez kicsit el is rettenti.
Sok a szerelmi szál,de hiszen igazi tinikről van szó.
Van benne felszínes és igazi érzelmes szerelem is.

Amit talán felhoznék negatívumként az az,hogy nagyon lassan kezd beindulni a történet.
Már azon voltam hogy félre teszem és valami pörgősebb könyvet választok,mert arra vágyom,de aztán beindul.És rohamléptekkel halad.
Sőt elképesztőbbnél elképesztőbb balesetek sorozatával tarkállik a történet.
Ami még kicsit zavart hogy a borzalmas baleseteket is annyira gyorsan átlépi a főszereplőnk,pedig van bőven benne.

Az egyik résznél nagyon haragudtam az írónőre(neki majd elárulom miért:)),meg akit érdekel esetleg annak privátba leírom,mer szerintem nagyon spoileres.
De ez az én egyéni érzékenységem.

A gonoszunkat csak sejteni lehetett,hogy ki,mert nagyon jól meg lett írva a történet.
De nem csak a személye rejtély hanem a tettei is és a mozgató rugója is.Na meg az hogy vajon milyen misztikus lény?
Jól meg is lepődtem a végére.

Egy kicsit nyomozunk is,mintha mi is a történet szereplői lennénk,ami szerintem ügyes megoldás.Sokat gondolkoztam melyik jóslat kire értendő és hogyan.


Kedvenc szereplőm a tanárnő lett a kutyusával,nem a szokásos főszereplőnk vagy a szerelme.
Az ő reakciók,tetteik annyira nem fogtak meg.Talán hiányzott az érzelmek mélyebb árnyalása kicsit.

A könyv nyelvezete,párbeszédei érthetőek,nem zavarosak mint egyes ifjúsági könyvben.
Sőt.Néha hangosan felnevettem egy-egy érdekesebb megfogalmazáson.
Például:
"Jess megadta neki az utolsó kenetet, majd két harapással eltüntette a szendvicset."

A befejezés nagyon rejtélyesre sikerült,úgyhogy szerintem reménykedhetünk újabb részben is.

Az könyvet köszönöm a Könyvmolyképzőnek és az aláírást az írónőnek!:)

A tartalomról:
Egy nap a Hot Hill-i középiskola faliújságjára valaki kifüggeszt egy Mai hírek feliratú lapot, melyről rövidesen kiderül, hogy nem a múltban megtörténteket meséli el, hanem a jövőre vonatkozó jövendöléseket tartalmazza. Hamarosan bebizonyosodik, hogy megjósolt események sorra bekövetkeznek. Három lány a rejtélyes jóslatok nyomába indul. Megpróbálják kinyomozni, ki írja a jövendöléseket, mi az író célja velük és ki a titokzatos JJ. Azok azonban, akik mélyen beleássák magukat a nyomozásba, életveszélynek teszik ki magukat.

Könyvmolyképző kiadó:
http://www.konyvmolykepzo.hu/
saját,recenziós
534 oldal
10/8

2012. január 21., szombat

Cormac McCarthy:Vad lovak


Cormac McCarthy:Vad lovak


Az Út című könyvét imádtam az írónak a maga tragédiájával,borzasztóiságával,így nem volt kérdés hogy olvasok még tőle.
Az igazat megvallva nekem kicsit csalódás volt ez a könyv.Bár lehet hogy azért mert más témát dolgoz fel és nem vagyok oda a cowboyokért túlzottan.Mindig is az indiánoknak szurkoltam.
Kicsit férfias a könyv,inkább nekik ajánlanám.

A borító gyönyörűséges.
Plusz pont jár a könyvjelzőért benne.Ezért is szeretem annyira a Magvetős könyveket,mert gondolnak az olvasókra.
Én notóriusan elhagyom mindig az összes könyvjelzőmet,így nagyon jól jön hogy van benne egy.
Pedig nagyszerű találmány és egyre ritkábban találkozok vele.Kevés kiadó gondol már rá sajnos,pedig nem kerül sokba.

Jó a könyv,jó a történet,pár apróbb bakit kivéve,de valahogy mégsem olyan jó mint az Út.
Valami hiányzik hozzá.
Mintha másik író írta volna,kicsit más a fogalmazása is.
Nem mondom hogy rossz könyv.
Sőt.
Jó gondolatok,izgalmas részek tarkítják és tényleg csak apróbb bakik vannak benne,nem is lehet észre venni,csak a kukacoskodó embereknek esetleg.(ha valakit érdekel, például egyik oldalon kendőnek,majd a másik oldalon pedig konyharuhának van írva egy rész).

Ami engem zavart,azaz az hogy nincsenek szépen elkülönítve a párbeszédben hogy mikor ki beszél.Így is lehet érteni,de volt hogy vissza kellett olvasnom hogy értsem.

A szereplők érdekesek,kicsit régimódiak,ami élvezetessé teszi a történetet.
Kedvencem nem lett senki kifejezetten.De ez nem is olyan történet.
Csak sodródok az árral az olvasása közben.

Amiért még jár a plusz pont,az a lovak ábrázolás a könyvben.Nem csak egy tárgyként vannak leírva,hanem érzelmekkel,élőlénynek ábrázolva.
A történet végkifejlete nagyon egyszerűen lett lezárva,bár lehet tudni hogy egy trilógia első része.

Történetről:
Cormac McCarthy – a Véres délkörök, a Nem vénnek való vidék és Az út szerzője – Vad lovak című regényében a tizenhat éves texasi rancher, John Grady Cole felnőtté válásnak szívszaggató, véres és olykor hátborzongató történetét meséli el. Barátjával, a nála egy évvel idősebb Rawlinsszal titokban szöknek át Mexikóba, hogy munkát vállaljanak a számukra ismeretlen, ám izgalmas kalandokat ígérő országban. De mire felocsúdnak, egy gyönyörű és kegyetlen világban találják magukat, ahol az embernek gyakran a vérével kell fizetnie az álmaiért.
A kritikusok a McCarthy-életmű egyik csúcspontjaként tartják számon a Vad lovakat, a Határvidék-trilógia első részét. E modern kori westernben a szerző újraalkotja a cowboyok mítoszát. Sodró, kegyetlenül pontos mondatai által az olvasó is beavatást nyerhet a vadnyugat varázslatos, könyörtelen világba. A regény, több más rangos elismerés mellett, megkapta a Nemzeti Könyv-díjat, és immár a XX. századi amerikai próza faulkneri és hemingwayi hagyományait továbbörökítő klasszikusaként tartják számon.
A könyvet köszönöm a Magvető kiadónak!

Magvető kiadó:
http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/
437 oldal
Saját,recenziós

2012. január 19., csütörtök

Vendégem a blogon Mason Murray








Vendégem a blogon Mason Murray,azaz Zibriczki Zoltán.
Már nem első könyves író,de valamiért nem kapnak elég népszerűséget a könyvei.
Ezért gondoltam hogy interjút készítek vele,hátha felkelti az érdeklődéseteket a könyve.

Akkor jöjjenek a kérdések.

-Először is mesélj kicsit magadról.Amit lényegesnek tartasz mint magánember magadról?

Zibriczki Zoltán vagyok,Miskolcon élek,1969. februárjában láttam meg a napvilágot.
A polgári foglalkozásom szerint veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó vagyok a Rail Cargo Hungária Zrt-nél és persze író.

-Mesélj milyen könyveid jelentek meg eddig?És milyen életutat jártál be,mielőtt ténylegesen kiadták a könyveid?

Túl sok szót nem pazarlok az első évekre, merthogy egyik regénybe kezdtem bele a másik után, hogy igazából egyiket se fejezzem be, mígnem 1990-ben az hajdanvolt Népszava Lap- és Könyvkiadó pályázatára végre elkészítettem az első komplett regényemet Akár a pokol címmel.
Bekerültem a legjobb öt közé, amit oklevéllel díjaztak.
Majd A Vénusz Magazin felhívására elkészítettem egy erotikus-ufós novellát.
Következő megmérettetésem az Interpress Magazin (IPM) novellapályázata volt, ahol a legjobb tizenkettő közé kerülve egy minikrimivel elnyertem a megjelenés lehetőségét, ami akkoriban nagy szó volt, tekintettel az magazin komoly presztízsére.
Az elátkozottak városa 1994-ben jelent meg az Új Vénusz Lap- és Könyvkiadó gondozásában, és mivel fél év alatt elkapkodták, régóta csak antikvár üzletekben rendelhető és kapható.
Sóvárogva gondolok az akkori példányszámra, ami akkor kicsinek számított. Bárcsak az új könyv is elfogyna ilyen mennyiségben!...
Az Új Hírnök című hetilapba egy véletlen által kerültem, mint interjúalany, aztán kezdetét vette egy hosszú sikeres időszak 1996-tól, hiszen 264 héten keresztül hetente jelent meg egy-egy rövid novellám Mason Murray Meghökkentő meséi sorozatcím alatt.
Hihetetlenül jó iskola volt, hiszen minden héten elő kellett rukkolni valami érdekes, frappáns történettel, méghozzá a szűken mért karakterszám korlátai között.
Majd útjaink szétváltak.
Ez után ismét egy nagy lehetőséget kaptam a Hihetetlen! Magazinban, 2002-től öt éven keresztül, hogy havonta publikáljam Mason Murray egy-egy meghökkentő meséjét.
Végül az új könyvem tavaly szeptember végén jelent meg Lélekcsapda címmel és az Ad Librum Kiadó jelentette meg.
A Líra Könyváruházakban és a Fókusz Könyvesboltokban kapható, illetve nagyon sok internetes könyvkereskedésnél rendelhető.
Hát ez az én érdekes,folyton változó,mindig valamit hozó életutam eddig.


-Milyen tulajdonságaid vannak,amik segítenek a könyvek,novellák megírásában?

A válaszaim nyilván sok mindent elárulnak majd rólam. De nem könnyű éppen nekem megítélni az én legjellemzőbb tulajdonságaimat. Azonban az még számomra is nyilvánvaló, hogy az átlagtól jóval optimistább vagyok. Mindenen képes vagyok nevetni, még a nehéz helyzeteken is. Ironikus és kiemelkedően önironikus vagyok, de soha senkit bántanék meg szándékosan. Életelvem, hogy azt kapjuk, amit adunk. Így hát ennek szem előtt tartásával élem az életem…

-Ki indított el az írás rögös útjain?Mióta foglalkozol az írással?

Már egész fiatalon kezdtem.
Az első írás-kezdeményeket 10 éves korom környékén követtem el.
Persze a komolyabban vehető írások már középiskolás koromban születtek.
Sokat köszönhetek a családomnak,páromnak és Szűcs Róbertnek a Vénusz Magazin főszerkesztőjének,továbbá a kiadómnak.

-Honnan jött az ötlet hogy írj?
Egyszerűen minden írótól meg kell hogy kérdezzem ezt a kérdést,hiszen senki sem ébred úgy egyik napról a másikra hogy,"na most akkor író leszek"(bár nekem volt egy ilyen időszakom 10 évesen)

Néztem a filmeket a tévében, olvastam a könyveket és ott motoszkált bennem a gondolat, hogy ilyet én is tudok.
Sőt, én másképpen írnám meg!
Mindkét vélemény igazolódott, hiszen írni valóban megtanítottam magam, tehát én is tudok írni, és persze kialakult az egyéni stílus is, vagyis, hogy másképpen írom meg.
A „megtanítottam magam” kifejezés alatt azt értem, hogy az évek során egyre tudatosabban írtam.
Próbáltam tanulni a „hibáimból”, fogásokat lestem el más íróktól és egyre jobban odafigyeltem egy-egy írás minden porcikájára, hogy az egész minél jobb legyen.

-Miért pont ez a műfaj lett az ,amit írsz?

Nem véletlenül, hiszen mindig is érdekeltek a „határtudományok”, hittel vallom, hogy a világ sokszor sokrétűbb, mint amilyennek érzékszerveinkkel tapasztaljuk. Valódi képességeinkkel egyébként nem is igazán vagyunk tisztában, rendkívüli helyzetekben megnyílhatnak számunkra a fedett csatornák.
Hihetetlenül izgalmas terep, létünk számos alapvető kérdésére választ kapunk, ha a ma még homályban lévő zugokat kutatjuk.
Az egyik kedvenc sorozatom, az X-akták szlogenje fejezi ki leginkább hűen a helyzetünket. „Az igazság odaát van.”
Én meg azt teszem hozzá: gyerünk, keressük meg!
Az olvasók pedig velem tarthatnak, vállalva a nyitott gondolkodás nem mindennapi kalandját.
Egy kaland pedig akkor az igazi, ha közben izgulhatunk szimpatikus szereplőinkért, ha a feszültség magával ragad, magába szippant a történet, szembesít bennünket ősi félelmeinkkel és rejtett vágyainkkal, hogy a végén furcsa bizsergéssel csukjuk be a könyvet. Aztán még napokig, hetekig ne tudjunk szabadulni a felfedezett gondolatainktól…
Azért írok misztikus thrillert, mert ezt az élményt nyújtja nekem és az olvasónak egyaránt…

-Mi ad ihletet?

Általánosságban elmondható, hogy az ihlet mindig váratlanul jön, mégpedig a legtöbbször onnan, ahonnan nem számítok rá. Egy jelenet az utcán, egy különleges tájkép, egy fülembe fészkelt zene, egy arc,a ködös ősz zizegő lámpája, egy ütős címnek is jó kifejezés, egy hangulat mind-mind megindíthat bennem egy gondolatsort.

-Van múzsád?Kiről mintázod a szereplőidet?

Jó kérdés. Fiatalabb koromban voltak múzsáim, természetesen a szívemhez közel álló lányok köréből.
Az évek múltán ez valahogy megváltozott. Az inspiráció nem köthető egyetlen személyhez, de még többhöz sem.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehetek végtelenül hálás a történeteket szülő érzésekért és remek gondolatokért az általam nagyon tisztelt női nemnek, kiemeltem megemlítve közöttük a páromat, aki hosszú évek óta szerető és támogató társam.
Bárkiről, akiben meglátom a lehetőséget, hogy megmintázhassam. Kollégák, tévészereplők, filmkarakterek, emberek az utcáról vagy a boltból. A választék a végtelenségig bővíthető.
Viszont sohasem egy az egyben teremtem meg a karaktert, csupán egy-két számomra jellemző tulajdonsága kel életre a szereplőmben.

Akkor nem ismerhet senki sem magára egyik könyvedben sem.
-Van aki segít,lektorál,átolvassa a történeteid?

Nincs. Rendkívül kritikus vagyok magammal szemben és vallom, hogy mindig lehet fejlődni, jobbá tenni, amit csinálunk.
Így aztán tulajdonképpen saját szigorú lektorom vagyok.
Ennek többek között az a nagy előnye, hogy én pontosan tudom, hogy mit akarok kihozni a történetből, ezért a szükségszerű önkorrekció mindig ezt célozza. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy eddig gyakorlatilag az összes megjelent munkám (2 regény, 300-nál is több novella) 100 %-ban az enyém.
Soha senki nem akarta átíratni velem egyetlen részét sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogadom szívesen a véleményeket és az építő jellegű kritikát az elkészült írásaimmal kapcsolatban. Minden olvasót arra buzdítok, hogy akár a blogomon, akár a honlapomon, vagy éppen a Molyon mondja meg a véleményét, még akkor is, ha az nem pozitív. Ezek segítenek a legtöbbet a későbbi írások jobbá tételében. Kis érdekességként még megemlítem, hogy az eddigi egyetlen átírási kérés az első országosan megjelent novellámmal kapcsolatban fogalmazódott meg az magazin főszerkesztőjétől, aki szerette volna, hogy a sztori boldogtalan végéből valamelyest boldogabbat faragjak.
Egy szavába került…
Igaz, akkor még 1990-et írtunk és madarat lehetett volna fogatni velem, hogy 21 évesen országos lapban jelenek meg.
Bármire átalakítottam volna a végét. Ma azért ez már másképpen van…

-Mi teszel,ha elér az írói válság?Vagy nálad olyan nincs?

Benyomásokat gyűjtök. Lehetőleg minél több emberrel találkozok, még több könyvet olvasok és még több filmet nézek.
A legtöbbet mégis az segíti, ha tudom, hogy olvasóim (minél többen) már alig várják új írásomat…
Amikor annak idején (1996-2002) csaknem hat éven át minden hétre le kellett szállítanom egy-egy három gépelt oldalnyi novellát (Mason Murray meghökkentő meséi), akkor megtanultam, hogyan keressem meg rejtett tartalékaimat. Közel 300 héten át minden áldott vasárnap estig ki kellett találnom valamit és meg is kellett azt írnom. Azóta kedvenc mondásom, hogy a lapzárta a legjobb múzsa…

-Az írói név honnan jött?Eszedbe jutott már hogy változtass nevet hátha hamarabb felfigyelnek a könyveidre?

Ez talán a leggyakoribb kérdés, amit feltesznek nekem az írással kapcsolatban. Nincs különösebb története, igazság szerint semmilyen története nincs.
Még 1992-ben (tehát immár 20 éve), amikor az első megjelent regényemet írtam, határoztam el, hogy írói álnevet fogok használni.
Keresgéltem, ízlelgettem jól hangzó angol neveket, aztán egyszer csak ez jutott eszembe és megtetszett. Aztán az évek során olyan sok írás született, majd jelent meg ezen a néven, hogy összenőttünk. Most már Mason Murray maradok…

-Hogyan tudod a munkáddal össze egyeztetni?

Nehezen. Szerencsére sok a munkám, így azonban sajnos kevés a szabadidőm, amelybe nem csak az írást kell beleszorítani, hanem a családot és a barátokat is. Nem beszélve az egyéb szenvedélyekről, az olvasásról, meg arról, hogy olyan focirajongó is vagyok, aki a meccsnézés mellett ritka rendszerességgel maga is kergeti a labdát.

Akkor a hobby-s kérdést is kiveséztük rögtön.:)
-Mit szólt a családod hozzá hogy a munka mellett írsz is?

A kezdetektől fogva támogattak. Felmenőim között egyetlen „művészfélét” sem találni, így a mesélési hajlamot valami nagyon titkos helyről csenhettem el.
A párom, a barátaim és a munkatársak mind mellettem állnak ebben a dologban és persze lelkes olvasóim is egyben.

-És persze amit egy írótól feltétlenül meg kell kérdeznem.
Milyen stílusú könyveket olvasol legszívesebben?
Kedvenc íród és könyved?

A thrillerek a kedvenceim, illetve a mai modern krimik.
Nehéz, sőt lehetetlen egyet kiemelni.
De azt el kell mondanom, hogy a legnagyobb hatással talán Dean R. Koontz – A rossz hely című könyve volt rám.
Az író azóta is kedvencem és műfaji orientálódásom nagyban köszönhető neki, az ő munkásságának.

Ha hiszed ha nem,nekem is megvan az a könyv és nagy kedvencem,egyszerűen zseniálisan van megírva.
-Ebből következik a következő kérdésem.
Legnagyobb csalódásod olvasás terén?
Van ami nagyon nem a te műfajod?

Nem tudok ilyet mondani. Amelyik könyvtől sokat vártam, attól nem kaptam keveset, amelyik meg végül kevésnek bizonyult, attól nem is vártam túl sokat.
Rózsaszínű romantikus könyvet egészen bizonyosan nem fogok venni…:)

-Eléggé változatos az életed.Unatkozni nincs időd,azt látom.
Nem adják ingyen a sikert.A könyvkiadás rögös útjairól is mesélhetnél pár szót.

Nem csak pár szót, hanem több kötetes sorozatot megérne a sztori.
A honlapom bemutatkozó oldalán kicsit hosszabban mesélek erről, de talán nem mindennapi, hogy fiatalon elsőkönyves legyen valaki, majd pedig 17 év teljen el újabb megjelent könyv nélkül.
Sajnos a kilencvenes évek közepén nem tudtam úgy betörni a köztudatba, hogy ott is maradjak a könyvkiadás általános válsága közepette is.
Az akkori sikertelen házalás elvette a kedvemet attól, hogy kipróbáljam ugyanezt a kétezres évek elején is.
Rengeteg könyvkiadó működik jelenleg, de az általuk biztosnak vélt könyvekre alapoznak. Hazai befutott szerzők és külföldiek minden mennyiségben, ez utóbbiak valamiért akkor is nagyobb bizalmat kapnak a kiadóktól, ha egyébként még csak külhonban bizonyítottak.
Pedig legalább ilyen tehetséges hazai szerzők várnak a nyilvánosságra, méghozzá szép számmal. Itt kell feltétlenül megemlítenem a Könyvmolyképző Kiadót, amely rendkívül pozitív módon karolja fel a pályakezdő magyar írókat, és talán nem véletlen, hogy a leggyorsabban fejlődő kiadók között van. Ha a kiadóból olvassa valaki ezeket a sorokat, akkor ezúton is szeretném jelezni, hogy szívesen csatlakoznék a csapathoz!...
Szerencsére van alternatív megoldás arra, hogy az ember könyv formájában tudhassa regényét. Ha nagyon sok pénzed van, vagy csak kevés példányt szeretnél kiadni, akkor több vállalkozás is segédkezik abban, hogy magánkiadásban megjelenjen a könyved. Én egyik utat sem választottam, helyette kipróbáltam a költség-hozzájárulásos kiadást, amelyre szintén több kiadó vállalkozik mostanában. Ha befizetsz egy bizonyos (nem túl kicsi) összeget és az írásod színvonala megüt egy szintet, akkor megjelentetheted a könyved. A Lélekcsapda így született, és én ezzel visszatérhettem, mint regényíró, és most már nem is akarom elhagyni ezt a terepet, hiszen nekem írnom kell, rengeteg mondanivalóm van még…

-Ha már Lélekcsapda,mesélj az új könyvedről.

Nagyon nehéz kérdés.
Rengeteget tudnék mondani róla, de ez meghaladja egy ilyen interjú kereteit. Azon kívül remélem, a könyv önmagáért beszél.
De azért iránytűként a következő kérdések mindenképpen használhatók:
Milyen az, ha elveszik tőled a saját életed?

Vajon tényleg csak sérülékeny porhüvelyek vagyunk korlátozott életciklussal?

Játszhatunk Istent, vagy az Univerzum játékszabályai megakadályozzák ezt?

Szorult helyzetben is emberek tudunk-e maradni?

Izgalmasnak hangzik.
Az én könyvtáram gyarapodott már a könyveddel.hamarosan el is olvasom,amint az időm és a kisbabám engedi.
Nagyon szépen köszönöm az interjút és remélem eléred az álmaid,sikerül minél több jó könyvet írnod és kiadnod és remélem megtalálod a könyvedhez a lelkes olvasókat is.

Az író elérhetőségei:

http://masonmurray.freewb.hu/magamrol
http://masonmurray.blogspot.com/

2012. január 13., péntek

Jodi Picoult:A nővérem húga


Jodi Picoult:A nővérem húga

Már olvastam az írónőtől,így nem volt kérdéses hogy ezt a könyvét is elolvasom.Híres a nehéz,lelkileg kibillentő témaválasztásáról.
Most sem nyúlt egy könnyű témához,mikor e könyvet megírta.
Nehéz beszélnem róla,mert közel áll a szívemhez a téma,hiszem most 3 hónapos a kislányom.

Egy kis családról van szó,akiket az a szörnyű csapás ért,hogy gyermekük/testvérük rákos lett.
Felborul a jól megszokott életük.Mindenkit máshogy érint a változás.És ez nem ilyen egyszerű,további bonyodalmak tarkítják a család életét.
A könyv nagyon jól meg van írva.Mindenki szemszögéből kapunk egy kicsit.Mindenki életébe,gondolataiba bepillanthatunk egy morzsányit.
Ami meglepő,nem kifejezetten a rákos kislány Kate a főszereplőnk,hanem húga Anna,akit szülei Kate számára hívtak életre.Pontosabban mondva hogy az ő sejtjeit,vérét adhassák Kate-nek a gyógyulása érdekében.Kate kapja a legkevesebb részt a könyvből,az ő érzelmeiről nagyon keveset olvashatunk.
Egy hatalmas morális kérdést is felvet a könyv,amit később bővebben kivesézek,de mivel Spoileres így kicsit lejjebb tettem azt a részt.

Ami engem kicsit zavart,hogy az időben ugrálunk és a szereplők között is.Nem okozott gondot,nem zökkentett ki,de valamiért zavart.
Talán nem tudtam ez miatt annyira bele élnem magam a történetbe.
Nem a család tagjaként éltem át ,hanem külső szemlélőként.Nálam ez szokatlan,mert ha én olvasok jelen vagyok a könyvbe,úgy pereg előttem,mintha én is részese lennék vagy egy filmet néznék.

A karakterek jók,emberiek,érzelmesek,úgy viselkednek,ahogy elvárnánk tőlük ebben a szőrnyű szituációban.
Szinte majdnem mindegyiküket megkedveltem,ám kedvencem végül Anna lett a maga bájával,naivitásával,egyszerűségével és apró hibáival.
Igaz utólag nem azért történt,ami történt mint én gondoltam.Nem számítottam az apró csavarra és a végén a hatalmasra sem.Máshogy zártam volna le,így meglepődtem,de a jó értelemben.
Aki legkevésbé volt szimpatikus,sőt elítélem az az édesanya Sara.

Megkockáztatom a legjobb könyve az írónőnek.
Két nap alatt kiolvastam azért,mert hajtott a vágy hogy megtudjam mi lesz a vége.

A borítója az maga egyszerűségében szép.

A történetről:
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a "sötét oldalon" jár; a középső lány, Kate súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig - a tudomány jóvoltából eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen a nővére számára.
Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna bepereli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre mélyebbre húzzák a jogászból lett főfoglalkozású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyerekeket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elvesztettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi...

Spoiler

Sara-t az anyukát számtalanszor megráztam volna a könyv olvasása közben.
Ébresztő,nehéz a dolgod,nem egyszerű az életed,szereted és meg akarod menteni a lányod,ám van másik két gyermeked is!Velük mi lesz?
Ugye a történet arról szól,hogy Anna beperli a szüleit,hogy saját maga dönthessen a testéről,hogy keljen a bele egyezése abba,hogy testvérének vért és mindenféléket adományozzon.
Eléggé faramuci helyzet.Hogy jöhet egyáltalán létre ilyen ?Anna eleve úgy születik mesterségesen,hogy Kate donorja legyen.
Már itt nem engedélyeztem volna a dolgot eleve.
Megértem hogy mindent megtesznek gyermekük védelmében,ahogy én is tenném,de hogy valakit csak ezért létrehozni,megszülni és alá rendelni ennek a helyzetnek szörnyű dolog.Ráadásul míg kicsi nincs senki aki megakadályozná a szülőket ebben,mikor pedig Anna nagyobb lesz,akkor is bírósághoz kell fordulnia(más kérdés,hogy végül kiderül,hogy másért kezdeményezte a pert).
Hogyan tehetik ezt úgy,hogy senki sem akadályozza meg őket?Annát nem védi senki és semmi?
Az ő élete semmit sem számít?Bármilyen fájdalmas vagy veszélyes beavatkozást el kell tűrnie úgy,hogy a saját életét nem élheti?
A szülő hogy teheti,hogy az egyik gyermeknek kedvez ezáltal,fontosabbnak tartja mint a másikat,illetve a harmadik gyermeket meg ki is zárják az életükből ebben a történetben.
Megrázó dolog,lelkileg nagyon taccsra tett ez a könyv.Frusztrált és idegesített.Pedig ez csak egy könyv.De úgy segítettem volna Annának,mellé álltam volna.
Jasse is ezért kallódott el.Feleslegesnek érezte magát,mert ő nem tudott segíteni.
Az apuka meg egy nagy papucs,hiszen mindenben csak bólogatott a feleségének,még ha nem is értett vele egyet.

Spoiler vége

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Athenaeum kiadó:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
saját,recenziós
372 oldal
10/9

2012. január 5., csütörtök

Ally Condie:Matched-Egymáshoz rendelve


Ally Condie:Matched-Egymáshoz rendelve

A könyv egy nagyon jó ifjúsági regény.Meglepően jó,mert mostanában nem olvastam semmi új ötlettel íródott könyvet.Itt végre nem a megszokott vámpíros-farkasos-boszorkányossal állunk szemben.
Eddig féltem minden dísztópiás történettől,nem is nyerte el egyik sem a tetszésem.
De végre ebben is kedvencet avathatok.Mert ez a könyv a kedvenceim listáját fogja gyarapítani.

A világ,amit az író létre hozott egyszerűen felejthetetlen.Ez viszi el a könyv legjavát.
Nagyon jól lett felépítette.
Nem tudom tudnék-e ilyen mértékű szabályzás mellet élni.
Egyszerűen minden be van szabályozva .Én is lázadoztam az olvasása közben,nemhogy a főszereplőnk.
A főszereplő egy kedves,egyszerű lány,aki ráébred hogy milyen igazságtalan a rendszer,megpróbál apró,de nagyon apró lépésekben fellázadni ellene.
Ami számomra meglepő volt,mert én az olvasás közben mindig vártam,hogy na most jön a nagy esemény.De nem jött.Ez az egy negatívuma van talán csak a történetnek.

Nagyon izgalmas és érdekes szereplőink vannak.Maguk nemében fejlődnek is egy hajszálnyit.

A szerelem ismét helyet kapott a történetben,ami egy ifjúsági könyvnél nem meglepő.Szerencsére nem a nyálas,cukros módon,pont az elviselhetőség határain belül.
Még a szerelmi háromszög sem zavart,pedig az ilyen könyveket kerülöm ha lehet.

A könyv még plusz pontokat is kap a gyönyörűséges hangulatért,a szép versekért és az író gyönyörűséges szóvirágaiért.
Szeretem ahogy lefesti a tájat elénk,vagy ahogy az érzelmeket leírja.
A gondolatok gazdagsága feldobja a könyvet.

Nem meglepő van folytatása is,amit én már most nagyon várok.

A borítója egyszerűen gyönyörű!Remélem a következő résznél is ilyen ütős lesz a külső és a belső egy hangyányit jobban.

"Szerelmesnek lenni valakinek az életébe, vajon ugyanaz, mint beleesni magába az emberbe?"


Spoiler

Ahhoz hogy többet tudjak beszélni a könyvről,muszáj ezt a figyelmeztetést kiírnom.
Nekem nagyon tetszett a világ.Egyszerű,nem túl bonyolult,de mégis igazságtalan,igaz annak csak aki nem dugja homokba a fejét.
Hihetetlen,hogy a kormány mindent beszabályoz az ételtől kezdve addig hogy ki legyen a párod,meddig lehet gyermeked és milyen testmozgást végezz.
Szerintetek elképzelhető lenne egy ilyen rendszer anélkül hogy lázadások ne őrölnék fel?
Ti tudnátok így élni?
Hiszen az élte sava-borsa veszne így ki.A lényege annak,amiért élünk.
Gyűlölném hogy nincs választási lehetőségem semmiben.
Igaz megszüntetné az éhezést,a betegségeket,a háborút, a válásokat..De megérné?
Hiszen a versek,a festmények is limitálva lennének.Gondolkodnod és írnod,teremtened sem szabadna semmit.
Ami szerintem felesleges volt bele,az az hogy Cassia és Ky csak egy kísérlet részei voltak.Engem kicsit megzavart.Anélkül egyszerűbb lett volna a történet.
És még egy dolog,amit egy másik blogíró is megjegyzett,a szereplők olyan távoliak,mint egy árnyalak.Nem kerültek hozzánk közel,pedig szerethetőek lennének.Nem tudom miért van ez az érzésem.Talán a második rész kiküszöböli majd.
Spoiler vége

A történetről:
A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés. és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.
Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi…A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania.

A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak!
Ez az első könyvük és azt hiszem,a legjobban választottam.:)

Ciceró kiadó:
http://www.cicerokonyvstudio.hu/ujdonsagok/?Konyv=Matched_Egymashoz_rendelve
saját,recenziós
344 oldal
10/9

2012. január 2., hétfő

Laurell K. Hamilton:Fagyos érintés


Laurell K. Hamilton:Fagyos érintés

Nagy várakozással néztem e könyv elé.
Ráadásul a borítója csodaszép lett!

Olvastam már Hamiltontól és tudom hogy tömény szex egy csipetnyi izgalommal.
Ez a könyv mégis kicsit csalódás volt számomra.
A leírások,a gyönyörű hasonlatok,a karakterek nagyon jók,de valami nekem hiányzott a könyvből.
Az eleje kifejezetten unalmas volt,több oldalon keresztül nem történt semmi.Majd végre beindult a történet lassan csordogálva.
Valószínűleg én vagyok a hibás.Ugyanis az előző részeket nem olvastam,csak sejtettem hogy mit fogok kapni.
Az előzmények ismeretében talán izgalmasabbnak,érthetőbbnek tűnne a könyv.
Így csak romantika,szerelem és izzás a könyv,kevés történettel.
Maga a világ nagyon jól fel van építve,az nagyon tetszett.
Marry szimpatikus karakter,ahogy próbál mindenkit szeretni és mindenkinek megfelelni.
Pár pasasa is tetszett,bár jó lenne pár kép is a könyvbe,biztos feldobná még a történetet.:)
Nagyon érzékletes,izzó a történet.Ez adja csak el számomra a könyvet.
De ígérem nektek hogy elolvasom az előzményeket is,hogy objektívebb képet kapjak a sorozatról.

Spoiler
Nem szeretnék lelőni egy fontos eseményt,de nekem Taranis amit csinált/vagy nem csinált kicsit gyomorforgató volt.

A történetről:
Ismertek jól. A nevem Meredith Gentry, hercegnő és a faerie trón várományosa, korábban magánnyomozó a halandók világában. Hogy királynővé koronázzanak, folytatnom kell a királyi vérvonalat: utódot kell a világra hoznom. Ha kudarcot vallok, nagynéném, Andais királynő a faerie trónjára segítheti a fiát, az őrült Cel herceget. Engem pedig könnyedén eltesz láb alól.
Hűséges őrök vesznek körül, akik megvédenek, szeretnek, és ha kell, az ágyamba bújnak. De minden próbálkozás ellenére elkerül a gyermekáldás. A gonosz királynő és bizalmasai ellenem szövetkeztek, így testőreimmel visszatértünk Los Angelesbe, remélve, hogy el tudtunk menekülni az udvari intrikák egyre gyülekező árnyai elől.
De még száműzetésben sem lehet kicsúszni a sötét szándékkal közeledők markából. Most Taranis király, a faerie Seelie Udvarának hatalmas uralkodója halandók segítségével próbálja meg kézre keríteni testőreimet. De én tudom, hogy támadásának valódi célpontja én vagyok. Megpróbált megölni, amikor gyermek voltam. És most attól tartok, szándékai ennél is rettenetesebbek.

Köszönöm a könyvet az Agave kiadónak!

Agave kiadó:
http://www.agavebolt.com/
saját,recenziós
272 oldal
egyenlőre 10/6(de ez még változhat,ha elolvastam az előzményeket)

2012. január 1., vasárnap



Az év első könyve Ally Condie:Matched a Ciceró könyvkiadótól!

Az év utolsó könyve pedig Laurell K. Hamiltontól:Fagyos érintés az Agave kiadótól!
Így 84 könyv volt a tavalyi évi olvasásom.
Boldog új évet kívánok minden olvasómnak!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék