2015. augusztus 31., hétfő

Duba Gábor és amit még nem tudhattok róla



   Tompos Kátya - Magányos csónak lyrics, dalszöveg




Egyik kedvenc dalom. 
És hogy ki írta a dalszövegét?
Az a Duba Gábor, aki a Szabadon foglak című kötetet is. 
Tudtad, hogy más könyve is megjelent?
Hogy rengeteg ismert dalszöveg szerzője is?
Hogy verseket is ír?
Ha nem, akkor érdemes kicsit utánanézned. 
Addig is fogadd sok szeretettel a vele készült interjúmat.

 Hihetetlen gyorsan robbant be első könyvével egy teljesen új kiadónál, egyetlen magyar íróként. Gondolta, hogy ekkora érdeklődést fog kiváltani az olvasókból?
Bíztam abban, hogy lesznek olyanok, akiket érdekel ez a történet. Abban pedig még jobban, hogy olyanok is, akiket nagyon eltalál. Örülök, hogy ebben a két dologban nem kellett csalódnom. Szerettem volna, ha ez a könyv nem egyszerűen egy átlagosan jó olvasmány, hanem olyan, amely érzelmeket vált ki, és elgondolkodtat. A visszajelzésekből úgy tűnik, ez sikerült. Örülök neki.

Tudatos volt a kiadóválasztás?
Néhány dologban biztos voltam ezzel kapcsolatban. Szerettem volna olyan kiadóval dolgozni, ahol hús-vér emberek foglalkoznak a regényekkel, és nem egy futószalagra kell ráhelyeznem azt, amit írtam. Azt is tudtam, hogy sok könyvet csak kiadnak, de utána elengedik a kezét és magára hagyják. A WOW-nál tényleg szeretik a regényemet. Fantasztikus szerkesztőm van (aki egyben a kiadó vezetője is). Nemcsak a kész regény szerkesztésével tett a sikerért, hanem emberileg és szakmailag is rengeteget segített nekem. (Kiadóvezetőként ráadásul türelmes is volt, hiszen nem tudtam betartani az eredeti határidőket).
A megjelenés után sem maradtam egyedül. Fantasztikus könyvbemutatóm volt, és azóta is sok segítséget kapok abban, hogy a könyv híre minél több emberhez eljusson.

A Molyos és egyéb értékelések csak szuperlatívuszokban beszélnek könyvéről. Mit gondol, mi a könyv nagy titka? Mivel adja el magát ilyen jól?
Titkok? :) Szerintem nem is olyan nagy titkok ezek. Nem kívántam beállni a sorba. Nem akartam jól működő klisékre épített regényt írni, amely gondosan adagolt összetevőkkel édesgeti magához az olvasókat. Azt gondolom, hogy az én szereplőim nem típusemberek (mint például a jól bevált csinos zenészfiú, depressziós lány, bombázó, de álnok barátnő). Mindegyiküknek vannak jó és rossz tulajdonságaik. Sokszor esendők is, amit én kifejezetten normális, sőt szerethető tulajdonságnak tartok. És vállalják önmagukat. Ebben az egyben talán eltérnek a hétköznapi emberek jelentős részétől. Szerettem volna megmutatni, hogy mi is lehetünk önmagunk.
Talán azért is tetszhet a regény sokaknak, mert nem feketében és fehérben lát. Mindannyian sokszínűek vagyunk. Az olvasó ezzel szembesülve ráérezhet arra, hogy ő maga is ilyen ember, és ezt bátran vállalhatja is.




Elsősorban kinek ajánlaná a kötetet?
Annak, aki kíváncsi természetű, aki képes akár kilépni is a komfortzónájából azért, hogy nyitottan, újdonságokra éhesen szemlélhesse a világot. Annak, aki nem a verselemzést olvassa el, hanem a verset, akit nem a festmény leírása érdekel, hanem maga a kép. Mert szereti, ha elkezd odabent működni, és valami újat tapasztal meg a világból, és ezen keresztül önmagából is.

Mit tudhatunk önről, mint magánember? Amit szívesen meg is osztana velünk, az olvasóival.
Oké, akkor néhány dolog, csak úgy hektikusan. Későn fekszem, későn kelek, és amíg nem ittam meg a tejeskávémat (frissen főzött kávé hideg tejjel, cukor nélkül), addig csak lézengek, ezért mindig így kezdem a napot. Imádom a lecsót. Nincs esernyőm, mert szeretek megázni. Nem eszem kenyeret a főzelékhez. Szeretek pókerezni, mert izgalmas, és mert fejleszti az emberismeretet. Gyakrabban használom az autóm ablakmosóját, mint a legtöbb ember. A ruhatáram két leggyakoribb színe a kék és a szürke. Szeretek mosogatni, mert megnyugtat és kikapcsol. A könyv lapjának sarkát (ajaj, már látom, ahogy megköveznek) simán behajtom, hogy megjelöljem, hol tartok. Nem értem, hogy a karácsonyfa-állításnak miért kerítenek akkora feneket (nekem kicsit furcsa, hogy egy kivágott fára papírba csomagolt csokoládékat aggatnak). Nagyon érdekelnek a II. világháborúval kapcsolatos filmek, könyvek, történetek, mert ez az időszak tele van titkokkal. Nem szoktam ítélkezni, igyekszem inkább megérteni az emberi viselkedés mögötti miérteket. A legfőbb hajtóerőm a kíváncsiság, nyitottság, megismerésvágy.

A könyvírás nem az egyetlen kreatív tevékenysége. Reklámokat készít, dalszövegeket ír. Melyikkel a legkönnyebb kifejezni, kiadni magából mindent?
Azért örülök, hogy ennyiféle műfajjal foglalkozhatom, mert mindegyik más lehetőséget nyújt. A reklám rövid, gyors műfaj, ugyanakkor tele van elvárással. A dalszöveg sok szabadságot ad, és emellett fejleszti az empátiámat, hiszen meg kell éreznem, hogy az adott előadótól mi a hiteles. Rövid írásokat, novellákat is el szoktam követni. Ez már teljesen szabad kezet ad, de azért is szeretem, mert jól kell őket felépíteni ahhoz, hogy az adott terjedelmi korlátokon belül megragadják az olvasót (több ilyen írásom szerepel a www.dubagabor.hu oldalon).
A regény, hmmm. Az igazi kemény dió. A terjedelem egyrészt engedi, hogy mélyebben is megmutassam a szereplőket, és gondolatokat közöljek az olvasókkal. Ugyanakkor nagyon figyelek arra, hogy az írásom csak a terjedelem miatt ne hordozzon általam feleslegesnek gondolt leírásokat, terjengős részeket. Számomra minden egyes mondat fontos. Fontos, mit mond, milyen a ritmusa, merre vezet. Ugyanazt a gondolatot ezerféleképpen lehet leírni, én mindig a legerősebb megoldásra törekszem. Ez egy regényen keresztül nem könnyű. Ezért tartom kemény diónak. De – visszatérve az eredeti kérdésre – ha nem is a ez a legkönnyebb, én mégis ezt szeretem a legjobban. Lehetőséget ad arra, hogy megismerjem a szereplőimet, beléjük helyezkedve meséljek róluk, és végeredményben még jobban megismerjem önmagam is.

A tegnap néha inget vesz.
A mából néha mindegy lesz.
A holnap olykor többet vár.
Kulcsot kér az összes zár.
Az egyszerű is gubancos.
A nagyszerű is suhancos.
Az álmokon nincs ékezet.
Neked mondjam? Épp neked?
                 Duba Gábor

Van kedvenc reklámja vagy dalszövege a sajátok közül? Vagy ami igazán emlékezetes?
A reklámok közül régebbiek a kedvenceim, a fiatalok talán nem is ismerik őket. Ilyen a Postabanknak készített: Szenzációs négyes, illetve a Matávnak (a Magyar Telekom elődje) készített Mi a szösz? Mi a manó? kampánysorozat (ez egy tudakozószolgáltatás reklámja). Sok más munkámat is szeretem, hiszen sok kreatív kampány elkészítésében vettem részt. 25 év hosszú idő.
Dalszövegek. Ezt is huszonéve művelem, és rengeteg zenekarnak, előadónak írtam dalszöveget a Bon Bontól a Hooligans-ig, A NOX-tól Hevesi Tamásig. A legismertebb tagadhatatlanul a Valami Amerika. De jó néhány lett sláger (Jól vagyok és pont; Nem vagyok James, nem vagyok Bond; Magányos csónak, stb.).
Öt játékfilmhez írtam főcímdal szöveget, és további dalszövegeket. Emellett elkövettem egy gyerekmusical-t is.

Vannak olyan írók, akik inspirálják? Esetleg egy olyan könyv, amit rendszeresen újraolvas, mert olyan sokat adott önnek?
Nem szégyellem, szeretem a bestsellereket. Van néhány olyan író, akinek minden magyarul megjelent könyvét elolvasom. Mindannyian szórakoztatóak, izgalmasak, és ez már önmagában inspirál. Ők: Lawrence Block, Joe R. Lansdale, David Baldacci, Daniel Silva, John Sandford. Az első kettő ráadásul már szinte szépírói szinten műveli ezt a műfajt. Blocknak és Lansdale-nek zseniális párbeszédei vannak, és a hőseik egészen különlegesen, hmmmm....elcseszettek. :))).
Sok könyvet olvasok el többször. Herman Wouk: Hajsza c. regényét nagyjából 10 éven keresztül minden évben elolvastam, és utána is néhányszor. Már 4-5 éve nem volt a kezemben, talán ismét itt az ideje. De Block regényeit is 2-3 évente újraolvasom. Mindig találok bennük új színfoltot.




Mit gondol a mai magyar könyves életről? Megéri írónak lenni? Megéri belevágni egy kötet kiadásába? Van hátulütője is az írói ismeretségnek? Mennyivel nehezebb magyar íróként létezni, mint külföldiként?
A magyar könyves szakma jelenleg eléggé zűrös időszakát éli. Még jelen vannak a régi beidegződések, ugyanakkor már új útkeresésre is van példa. Említhetném például a kiadómat, a WOW-ot, amely tudatosan értékesít neten és független könyvesboltokon keresztül. Anyagilag kevés írónak éri meg, hiszen csak néhányan adnak el több tízezer példányt. A kiadóknak sincs könnyű dolguk. Rengeteg könyv jelenik meg, ráadásul a nehezebb gazdasági helyzetben az emberek mindig előbb vesznek kenyeret, mint könyvet.
Én sem ebből élek, de nem is ezért írok. Ha egyszer mégis meg tudok élni belőle, jó érzés lesz.
Egyelőre nem érzem hátulütőjét az ismertségnek. Talán azért, mert ez nem azt jelenti, hogy megállítanak az utcán. Egyébként is szeretek beszélgetni olvasókkal, bloggerekkel, újságíróval. Általában véve szeretek kommunikálni.
Sok olvasó "fél" a magyar szerzőktől, jobban bízik a külföldi írók által nyújtott minőségben. Nekem – többek között – az a dolgom, hogy bebizonyítsam, egy magyar szerző regénye is lehet izgalmas, olvasmányos, színvonalas.

Van megszokott munkastílusa? Kedvenc karosszék, napszak amikor alkot? Intuitív író vagy tudatos?
Van egy kényelmes íróasztalom, egy székem és egy laptopom. Ennyi. Ja, nem, van egy kedvenc jegyzetfüzetem, amibe mindig felírom az éppen bevillanó gondolatokat. Ezek jelentős része be is épül az írásaimba. Legjobban este 10 után szeretek írni. Olyankor már minden csendes, nem csörög a telefon, nyugalom van. És valahogy jól is esik az érzés, hogy a legtöbb ember alszik, én meg ilyenkor látok neki. De ez csak a konkrét írás. Az agyam napközben is pörög, ötletel, vázlatokat ír. 
Ez kerül – általában éjjel – a gépbe.
Tudatos vagy intuitív? Talán mindkettő, de azért a második erősebben. Nem írok előre vázlatokat, de a fejemben már ott vannak a főbb vonalak. Nincs előre elhatározott napi munkarendem. Ha megakadok, inkább leállok, és hagyom, hadd érjen. Ha meglódulok, akkor addig nem állok le, amíg lendületben vagyok, tartson ez egy-két, vagy akár tíz óra hosszat. A karakterek is csak a fejemben léteznek az elején, nem írom le előre, ki milyen, és milyenné lesz. A szereplőim, a történeteim akkor lehetnek igazán életszagúak, ha menet közben alakulnak. Hiszen mi magunk sem tudjuk előre, mi fog történni velünk, és ez hogyan hat majd ránk. Hogy miben vagyok tudatos? Nagyon odafigyelek a mondanivaló és a szöveg minőségére is. Egy regénynek nemcsak az a feladata, hogy egyszerűen leírja, ki hogy néz ki, mit csinál. A jó könyv ennél jóval többet adhat. Megmozgat agyat, lelket. És ami még nagyon tudatos nálam: nem mérlegelek, nem fontolgatok, nem elvárás szerint írok. Az életünk is millió furcsa kanyart vehet, és nem feltétlenül arra, amerre várjuk. Miért pont egy regény szereplőivel történne ez másképp?

Min dolgozik, és mikorra várhatunk új könyvet öntől?
Több regényötletem van, ebből kettőt szeretnék minél hamarabb megírni. Végül, ha nehezen is, de eldöntöttem, ezek közül melyikkel kezdjem. Már dolgozom rajta, és bízom abban, hogy 2016. tavaszán megjelenik.



Tompos Kátya: Magányos csónak dalszövege:

Semmi ágán, egyedül némán
Lent a föld, fent az ég
Menni kéne, mozdulni végre
De visszatart valami még

hmm...

Magányos csónak a tengeren
Túl fog élni ezer vihart
Mert egyre hívja a végtelen
De messze még a túlsó part

Hosszú az út, az éjen át
Talán a Hold vezet tovább, repít hozzád

Magányos csónak a tengeren
A szél sodorja, de megy tovább
Az út végén, majd megpihen
Hívogat egy új világ

hmm...

Wow kiadó: http://wowkiado.hu/

2015. augusztus 28., péntek

Írás és írás között, mi a különbség?




Mostanában elég sok a nem csupán könyves bejegyzés.
Kedves olvasóm, remélem ez nem gond?
De annyira sok mondanivalóm van a nagyvilágba...

Írás és írás között sok különbség van.
Teljesen más az, hogy én írok és vezetek egy blogot. más kihívás, más szisztéma, mint ha egy könyvet írnék.
Olvastam már, hogy egyes könyves post kritikája után oda biggyesztették, hogy "írj jobbat, ha tudsz".
És férjem is meg szokta viccesen jegyezni, hogy annyit írok a blogomba, hogy akár könyvet is írhatnék ezzel az erővel.
Igen írok, mert szeretek. Szeretem, mikor szárnyalnak a gondolataim, körüljárhatok egy témát vagy könyv ajánlót(kevésbé, mikor negatív kritikát) fogalmazhatok meg. A szavak csak úgy tódulnak kifelé. Rengeteg gondolat jár ilyenkor az agyamban.
Na de egy könyvet megírni teljesen más. Kell egy jó ötlet, egy adott téma, pár ütős szereplő és némi közhely, ami egy egésszé áll össze. Vezetni kell a szereplőidet kézen fogva. A történet szálait is alakítgatnod kell, mint egy üveget az üvegfúvó mester formál. És nem szabad hibáznod, ha azt ki is szeretnéd adatni.
Nem mondom, hogy nem próbálkoztam vele. Emlékeimben él még a kis csíkos noteszom, ahol minden bevezetés, megfontolás, ötlet, konkrét célok nélkül elkezdtem két szerelmes párbeszédét és hogy adott pillanatban mit csinálnak. De mikor is volt ez? Talán ha 8 éves lehettem?
Nevetséges próbálkozás volt, ami hamvában holt még el idejében. Megkíméltelek tőle titeket.
Nem nekem való még most sem.
Az írás nekem érzésből jön. Nem tudnék egy előre megírt séma szerint alkotni. És ha nem így tenném, akkor bizony azok a pacik szétszaladnának és zagyvaság lenne az egészből.
Ráadásul erőltetett lenne, tele szó ismétlésekkel, elcsépelt frázisokkal.
Így maradok az én jó öreg blogomnál, amit szeretek.
Az írást pedig meghagyom azoknak, akik tudnak egészet alkotni vagy akik most kezdik csak és van tanulnivalójuk még bőven...
Nekem marad a rengeteg olvasandó könyv. sosem lesz vége a kívánságlistámnak...
Kiélhetem magam a remekebbnél remekebb írók és írónőkkel való interjúk alatt, akik szintén emberek, csak írnak.
Kritizálok, ajánlok, körbeírok, ötletelek, interjúzok addig is.
És hogy meddig még?
Míg van rá időm, míg jólesik, új ötletek és témák jutnak eszembe, míg elolvasásra váró könyvek lesznek és míg cserben nem hagy a billentyűzetem, számítógépem, szemem és kezem...


2015. augusztus 27., csütörtök

Josh Malerman Madarak a dobozban




Félek, szóban(illetve írásban) nehezen fogom tudni visszaadni a könyv olvasása utáni érzéseimet, a hangulatát.

Letaglózó, hidegrázós, maradandó, félelmet keltő, elgondolkodtató és szerencsére nem igaz történet.
Első éjszakai olvasás után rájöttem, hogy ezt a könyvet bizony nekem nappal kell kézbe vennem, mert ráparázok nagyon.
Nem tocsog a vértől, bár van benne.
Inkább a jó öreg érzelmi vonalon mozog(thriller), ami engem jobban letaglóz.
Megmutatja a mostani civilizáció szétesését, hogy embertelenedünk el, változunk meg és semmissé leszünk...Mindezt hihetően tálalva és hátborzongatóan.
Végig borsódzott a hátam az olvasás közben. Pedig olyan sok "hű de nagy" ijedség, történés nincs(az a kevés viszont jól "megizzasztott").
De az író olyan jól szövi a mondatokat, érzékeltet, sejtet, hogy Malorie, a főszereplőnő bőrébe bújtam és éreztem, érzékeltem, átéltem a dolgokat valóságban is.

Valami megőrjíti az embereket én öngyilkosságba, gyilkosságokba menekülnek. Elsőnek csak egy-egy elszigetelt eset van, majd egyre több. De senki sem tudja az okát. Csak látnak kint valamit és vége...
Már ez így magában elég ijesztő. Mármint az ismeretlentől való félelem. De az emberi reakciók erre pláne.
A visszaemlékezések megdöbbentettek, amikben a társadalom reagálása van erre a fenyegetésre, ezekre a valamikre. Megdöbbentő, hogy mennyire ki tudunk vetkőzni emberi mivoltunkból, csak hogy védjük az életünk. 
És elgondolkodtató, én hogy viselkednék egy hasonló fenyegetettségben? Elhinném? Tennék ellene?Elbújnék vagy egy csoportot keresnék? Beengednék ismeretlent is vagy a saját életem védve inkább nem?
Az emberi tényező a legkiszámíthatatlanabb, az bizonyos.


Forrás: http://www.fotoklikk.hu/kozvetites/kep?nid=163725&event=154270

Malorie védtelen, fiatal nőből egy hideg fejű, ám tudatosan tervező, mindent túlélő anya lesz.
Aki mindent megtenne az életben maradásért és a gyerekekért!
Azt hiszem átéreztem a gyötrődését, a félelmét, hiszen én is anya vagyok. Nagyjából a korunk is hasonló.
Megszerettem őt, pedig a távolságtartó énje nem igazán kedvelhető. De én mégis bírtam.
A mellékszereplők is mind hitelesek, bár nagyon keveset tudunk meg róluk. A csapat egésze egy jól működő kis egység, míg nem jön egy váratlan fordulat. 
Bevallom egyik férfi szereplőt kis híján megsirattam.


A történet felépítése érdekesen két szálra volt bontva, múltra és a jelenre. Mindig a légidegtépőbb jelenetnél jött a váltás, még jobban felhergelve az olvasót. Így egyszerűen letehetetlenné téve a könyvet.



Amit kicsit sajnálok, az a vége. Annyira gyorsan befejezett, annyira összecsapott és kiszámítható, happy end-es(már amennyire lehetséges ez egy világvége közben), ami már fájó pont. Másra számítottam. Merőben másra.
Ami nem baj. De nem vagyok elégedett. Hiányérzetem van. És nyitva maradt a történet, adva a folytatásnak teret. Remélem igazam lesz és tényleg kapunk folytatást.

A nyelvezet valami eszement módon élvezhető és érzékletes. Szerettem az író cikornyás mondatait. Egyensúlyozta a nem látást érzelmekkel és emlékekkel.
Megmutatva mit veszítettünk, a világ szépségeit és borzalmait.


A borító valami gyönyörűséges és a kivágott résszel egyedi, könnyen felismerhető, megjegyezhető.

Fülszöveg:
Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Idézet:
Az a pillanat, amikor már eldöntötted, hogy kinyitod a szemed, de még épp nem tetted meg, az egyik legijesztőbb ezen az új világon.

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

Fumax kiadó
262 oldal
saját, recenzió
FordítottaRusznyák Csaba


2015. augusztus 26., szerda

Helyesen írjuk?




Hamarosan érkezik az új Helyesírási Szabályzat.
Én eddig teljesen jól elvoltam az eddigivel, amit megszoktam. De ismerkedni kell az ujjal.
Nektek van, amely változás nagyon nem tetszik? 
Írjátok meg nyugodtan, mi a véleményetek a változásokról.

A példák:
1. 

A többszörösen összetett szavakat akkor is írhatjuk majd kötőjel nélkül, ha hat szótagnál hosszabbak. De! Továbbra sem írhatjuk kötőjellel azokat az összetett szavakat, amelyek hat szótagnál hosszabbak, azonban csak két összetételi tagból állnak: alumíniummegmunkálás.
Azokat az összetett szavakat sem lehet majd kötőjellel írnunk, amelyek több tagból állnak, rövidek, szerkezeti egyértelműsítésük indokolná a kötőjel használatát, és az olvasás segítése szempontjából mégis célszerű lenne kötőjelet használni:  faszék.

2.

Eddig a kettős betűre végződő vezetéknevekhez kötőjellel kellett kapcsolni az azonos betűvel kezdődő toldalékot: Wittmann-nál, de a magyar keresztneveknél a három betű közül az egyik kiesett: Mariannál. Mostantól viszont a magyar keresztnevek esetében is a kötőjeles megoldást kell majd alkalmazni: Mariann-nál. Ez a tulajdonneveket is érinti: Sakk-kal, Páll-lal, Kiss-sel.

3.

Ezentúl írhatjuk majd nagybetűvel is őket: Pénzügyi Osztály, Odeon Mozi, Holló Söröző, Debreceni Virágkarnevál.

4. 

A h-ra végződő szavak helyesírása sosem volt egyszerű, ezért most változtattak is rajtuk. Eddig csak a dühvel alakot fogadták el helyesen, mivel ha kiejtjük ezt a szót, nem mondjuk a h betűt. Mostantól viszont a dühhel alak is elfogadható lesz.
A -gat képzős igék helyesírásán is módosítottak: az eddigi bólingat, kacsingat, tekinget mellett nem minősül hibásnak a bólintgat, kacsintgat, tekintget sem.
5.
Változtattak egyes számnevek toldalékolásán is. Az elsején korábban számmal csupán 1-jén alakban volt írható, ezentúl elfogadható lesz az 1-én is; az elsej(e)i pedig az eddigi 1-j(e)i mellett 1-(e)i alakban is írható lesz.
6. 
Talán az egyik legérdekesebb változás a -szerű elemek helyesírása lesz. Ezentúl összetételi utótagként kell majd írni: ésszerű helyett észszerű lesz a helyes.
7. 
Az idegen szavaknál a mellékjelek semmilyen okból kifolyólag nem lesznek elhagyhatók: Jyväskylä, Łódź, Jiří.
8. 
Nem csak a 9.15, hanem a 9:15 is elfogadható lesz.
9. 
Ezentúl használhatjuk majd a római katolikust r. k.-ként vagy róm. kat.-ként is; az oldalt o.-ként és old.-ként is; a lásdot pedig l.-ként és ld.-ként is, de lsd.-ként továbbra sem! 
10. 
 És végre kiderül, hogy helyes boldog új évet kívánni ismerőseinknek: BÚÉK lesz az egyedül elfogadható, a b.ú.é.k. pedig örökre száműzve lett a helyesírási szótárból.
11.
egybeírjuk a nagyratörőt és a tenyérbemászót 
12.
1. vagy 1-je1-én vagy 1- jén1-ig vagy 1-jéigstb. Az elseji vagy elsejei szóalak számjeggyel írva: 1-i vagy 1-ji vagy 1-jei.” Azaz mindegyik alak elfogadható lesz, nem csak például az eddig helyes 1-ji.
13.
Szavak, amiket máshogy írunk mostantól:
régi írásmód                       új írásmód
immunis                              immúnis
sámánizmus                       samanizmus
bura                                    búra
reverzíbilis                          reverzibilis
első fokú ítélet                    elsőfokú ítélet
fekete doboz                      feketedoboz
paraolimpiá                        paralimpia
szabad vers                       szabadvers
vegyes úszás                    vegyesúszás
örökkön-örökké                 örökkön örökké
sete-suta                           setesuta
kóbor   áram                      kóboráram
házinyúl                             házi nyúl
napéjegyenlőség               nap-éj egyenlőség
élethalálharc                      élet-halál harc
ésszerű                              észszerű
Bernadettel                        Bernadett-tel
Ivettel                                 Ivett-tel
május 1-én                         május 1-jén vagy 1-én
Források:


2015. augusztus 24., hétfő

A Szent Johanna gimi és Leiner Laura




Bizonyára az ifjúsági könyveket kedvelő olvasónak ismerősen cseng Leiner Laura és munkássága. Főként a Szent Johanna gimi. Bevallom én nem tartozom a célközönséghez, de én is olvastam.
Most vele olvashattok egy rövid interjút!

- Mit tudhatunk meg rólad, mint magánember?A médiában nem túl sok infó kering rólad magánszemélyként.
Tudatos döntés volt, hogy elzárkózom a médiától, éppen azért, mert a közösségi oldalakon közvetlen kapcsolatom van az olvasóimmal, ráadásul így kisebb esély van arra, hogy "sok" legyek valakinek, akit nem érdekel a munkásságom, vagy úgy általában nem érdeklem, mert csak akkor kap rólam bármilyen információt, ha követ valamelyik oldalon. Én soha nem szerettem volna zavaró lenni, mindig bíztam abban, hogy megtaláljuk egymást az olvasóimmal. 

Elég termelékeny író vagy. Mikor van időd magadra? Esetleg van valami hobbyd is?
Sokat és gyorsan írok, évente két megjelenésem van, általában egy őszi és egy tavaszi. Ezen kívül valamennyi közösségi felületen tartom a kapcsolatot az olvasóimmal, SzJG találkozókat és dedikálásokat szervezünk, így nincs túl sok szabadidőm, de nem is igazán hiányzik, jelenleg a legfontosabb dolog az életemben az, hogy írjak, és hogy kapcsolatban legyek az olvasóimmal, akik fantasztikus közösséget alkotnak, az évek alatt olyanok lettünk, mint egy óriási baráti társaság. Számomra nagyon fontos, hogy elérhető legyek azok számára, akik keresnek, vagy kíváncsiak rám,  hiszen én sem tudok mit kezdeni azzal, ha valakinek szeretem a munkásságát, vagy éppen a rajongója vagyok, és elérhetetlen, megközelíthetetlen. Azt hiszem, hogy ez régen még működött, de az Instagram, Twitter, Facebook, Snapchat idejében egyáltalán nem értem, ha valaki nem kommunikál a közönségével. Nekem ez elképzelhetetlen. 

- Gondoltad volna, hogy a Szent Johanna gimi, hasonlóan a Harry Potter sorozathoz olvasási lázat robbant ki, mikor elkezdted?
A Szent Johanna gimi írásakor nem gondoltam, hogy ezzel a sorozattal bármi hasonló történhet, egyszerűen csak szerettem volna egy olyan sulis történetet írni, ami itt és most játszódik. A sorozat megjelenésekor hiánypótlónak számított egy ilyen történet, és óriási büszkeséggel tölt el, hogy megszámlálhatatlan pozitív visszajelzést kaptam olvasóktól, szülőktől, könyvtárosoktól és pedagógusoktól azzal kapcsolatban, hogy a tizenévesek addig nem rakják le a Szent Johanna gimi köteteket, amíg a végére nem érnek. Azt hiszem, hogy ennél nagyobb elismerést nem kaphat egy szerző.



- Már az elején sorozatban gondolkodtál, megálmodtad a szereplők sorsát vagy a történet során maguk alakították a sorsukat, terebélyesedett a mondanivalód róluk? 
Amikor elkezdtem írni a történetet, tudtam, hogy a Szent Johanna gimiben egy adott társaság 4 gimnáziumi évet fogom bemutatni. Már rögtön az elején tisztában voltam azzal, hogy mi lesz a vége, azonban, mivel naplóregény, rengeteget improvizáltam írás közben, sokat változtak a karakterek, tulajdonképpen felnőttek a sorozat közben. Az egyik legnehezebb dolog volt az életemben, hogy három évig titokban tartottam mindent a befejezéssel kapcsolatban, pedig a dedikálások és író-olvasó találkozók alkalmával kaptam olyan keresztkérdéseket, hogy majdnem elszóltam magam. :)

Az évek során mennyit változott a stílusod, az írásmódod? Hagyod, hogy az olvasott könyvek, az életed változásai belefolyjanak a keletkező könyveidbe?
Úgy gondolom, hogy a munkámban nem sok változott, a mai napig ugyanúgy dolgozom egy új regényen, mint évekkel ezelőtt. A hétköznapjaim semmilyen módon nem befolyásolják a regényeimet, mindig különösen fontos volt számomra, hogy a hangulatom ne érződjön a könyveimben, főként, mert szórakoztató műfajban írok, és előre dolgozom. Előfordult, hogy egy évvel a megjelenés előtt már elkészült a regény. 
Az olvasott könyvek soha nincsenek hatással a készülő regényeimre, mert teljesen más műfajú regényeket olvasok, mint amiket írok. 

- Fiatalos, ifjúsági könyveket írsz, valós problémákkal, élethelyzetekkel. Nem nehéz fejben iskolásnak maradni? Nincs ez az élethelyzet már kicsit messze tőled?
Úgy érzem, hogy az iskolai dolgok szinte semmit nem változnak. A Szent Johanna gimi esetében a tizenkét éves olvasó és a nagymamája is azt mondja a dedikáláson, hogy úgy érzi, ez a történet róla szól. Szerintem az első szerelem, a sulis gondok, a barátságok, a problémás tanárok, a tanulással kapcsolatos nehézségek, az iskolai hierarchia, vagy éppen a pályaválasztás kérdése mindig aktuális marad, ez nem változik meg. Csupán arról van szó, hogy ezt tíz évvel ezelőtt nem a facebookon vagy a twitteren beszélték meg egymással. :)

- Rebesgetik, hogy a könyveid felkerülnek a kötelező könyvek közé. Mit szólnál hozzá, ha így lenne ténylegesen?
Nagyon sok olvasóm írta, hogy ajánlott kötelező lett egy-egy kötetem, aminek nagyon örülök, és büszkeséggel tölt el, azonban örülnék, ha ajánlott maradna, ami azt jelenti, hogy aki szeretné, választhatja, de nem kötelezően. A kötelező dolgok ellenszenvet válthatnak ki, és én soha nem írtam úgy könyvet, hogy azt bárkire ráerőltetném, úgy, hogy esetleg nem is érdekli.

- Mit tanácsolnál a fiatal szerzőknek? Hogyan kezdjenek hozzá az íráshoz? Mire figyeljenek?Mivel tudnak fejlődni a legtöbbet?
Fiatal szerzőknek azt tanácsolom, hogy szeressék a történeteiket, olvassanak sokat (minden műfajban), és elsősorban azért írjanak, mert szeretnek írni és szórakoztatja őket. :) 

- Kik jelenleg a kedvenc magyar és külföldi szerzőid?
Kedvenc külföldi szerzőm Hunter S. Thompson, a hazai megjelenések közül pedig leginkább a kortárs szépirodalmat követem.

- Mesélsz nekünk kicsit az írási szokásaidról? Van kedvenc helyed, géped, napszakod? Megtervezed előre a könyvet vagy ahogy éppen jön az ihlet? Mi van, ha az utóbbi elfogy éppen? Van bevált praktikád?
Az írási folyamatom elég illúzióromboló, tulajdonképpen semmi másra nincs szükségem, csak a laptopomra (vagy egy laptopra), ami elé leülök, és tulajdonképpen addig szinte nem is állok fel, amíg be nem fejezem. A fejemben előre összeáll a  teljes történet, ezért nagyon gyors tempóban dolgozom. Nem fordult még elő, hogy nem jött az ihlet, mert csak akkor kezdek el írni egy történetet, amikor már mindent tudok róla. 

- Min dolgozol jelenleg gőzerővel? Várhatunk tőled esetleg egy új műfajban való megjelenést vagy maradsz a szívednek kedves műfajhoz?
Jelenleg a Bexi-sorozat további részei következnek. Egyelőre mindenképpen maradok az ifjúsági műfajban, nagyon szeretek a tizenéves korosztálynak írni, fantasztikus érzés, hogy az első SzJG olvasók mára huszonévesek lettek, de még mindig jelentkeznek nálam, miközben a mostani tizenévesek is megismerkedtek a könyveimmel, akiktől azokat a kérdéseket kapom dedikálásokon, találkozókon, vagy éppen a neten, ami már 5 éve is érdekelte az akkori olvasóimat. :)

Nagyon szépen köszönöm az interjút és továbbiakban is sok sikert kívánok!

Lauráról bővebbet megtudhattok itt: http://www.leinerlaura.hu/index.php/rolam


2015. augusztus 23., vasárnap

Papp Dóra Tükörlelkek





Jócskán kinőttem a célközönség soraiból, de kíváncsian vártam Dóra következő könyvét, így nem volt kérdéses az elolvasása. 
Igaz, hogy  a Szent Johanna gimi untatott, így kissé félve kezdtem bele ebbe a könyvbe azért...
Ennyit a bevezetőről.

Kedves Krisztina ez a hölgy itt Orsolya.
Orsolya ő itt Krisztina.
Ismerkedjetek meg igazán. 
Nem így, ahogy most!
Egyformák vagytok. 
Tinik, az új élet és új célok felé evickélve. 
Szerelmek és barátok jönnek, majd mennek. 
Az iskolából kiléptek hamarosan a nagybetűs életbe, ki-ki a maga álmait élve.
Hozzátok ki a legtöbbet abból, amitek van.
Fontos dolgok történnek veletek. Ne hagyjátok, hogy befolyásoljanak a kialakított sztereotípiák, mások véleménye. Ne csatározzatok egymással. A lényegről vonja el a figyelmetek! Ha gyűlöltök, a szeretetről vonja el a figyelmetek. Visszahat rátok a másokkal való szemétkedés. A keserűen fájó mondatokat is visszakaphatjátok, a saját gyengeségetekre kalibrálva, ha kimondjátok azt, amit nem tudtok, csak sejtetek vagy másoktól hallotok féligazságként vagy pletykaként.
Mondjátok el, mi bánt a másikkal kapcsolatban.

-Orsolya: 
Krisztinának fájón tökéletes élete van a tökéletes nevelőszüleivel, a gazdagságával, az okosságával, a barátaival, a remek alkalmazkodó képességével, a szerelmével és a tehetségével. Irigylem, hogy neki minden olyan könnyen megy. Mindenki szereti.

-Krisztina:
Orsolya szabad. azt csinál, amit akar. Azt, és akkor mondja, amikor akarja. Nincs semmi, ami megkötné, visszahúzná. Nem azt nézi, hogy ki mit fog szólni egy tettéről. Igaz egy barátja van, de az igaz barát. Még a szerelem is olyan könnyen megy neki. Nincsenek felé elvárások és olyan célok, amiket meg kell ugornia.

-Orsolya:
Szabad vagyok?De csak mert tüskéket növesztettem a sérelmek miatt. Nehezen adom ki magamból a dühöt, a frusztráltságot, a fájdalmat, félelmet, az örömöt pedig pláne. Ne kívánd az én életem, mert nem túl rózsás. Itt hagyott, akit nagyon szerettem. És ezentúl mindig félek szeretni.
Bár nem tanulok napestig és lazán veszem az életet, a tanulást, de nem vagyok buta és lenne nekem is célom.

- Krisztina: 
Az én tökéletes életem? Ez csak álca. Mást szeretnék, mint az elvárások felém. Szárnyalni szabadon, táncolni. Nem pedig elfojtani mindent. Nem vagyok én egy jó kislány csupán! Szeretnék vétkezni. Szeretnék hibákat elkövetni. 

Azt hiszem lányok megegyezhetünk abban, hogy mindkettőtöknek megvan a saját keresztje, a saját mumusai, gondjai. Tegyétek félre a sérelmeiteket és ne bántsátok még egymást is!
Olyan nehéz az élet és csak egyszer élhető!




Azt kell mondjam sokat változott az írásmódja, a stílusa. Jót tett a könyvnek, hogy kicsit komolyodott Dóra. Gördülékenyebbek a mondatok, a párbeszédek is életszerűbbek.
A karakteralkotások is összetettebbek. Nincs benne rengeteg ismétlés vagy túlzások.
Az írónő tett bele pár mai valós problémát(mint a hánytatás, elhízás, fogyás, a melegek elleni támadások, öngyilkosság, önpusztítás), mindezt leheletnyi finomsággal megközelítve.
Rég voltam iskolás, de visszaköszönt az ottani időm. A fájdalmak, a zrikálások, a szerelmek, a bántások, a klikkek, a nevetések, a barátok, a bulik, az élet nehéz dolgai. Amik azóta még nehezebbek. Ha tudtam volna akkor, hogy milyen más a világ és milyen könnyű az akkori életem...
De nem is ez a lényeg. Dóra jót alkotott. 
Életszerű és aprólékos. A karakterek pedig megkapóak, szerethetőek minden emberségükkel és hibájukkal egyetemben.
Imádtam a hippi tanár urat az érdekes elméleteivel, ötleteivel.
Szerettem Orsolya dacos mivoltát, ironikus beszólásait, keménységét, állhatatosságát.
Krisztina is szívembe lopta magát, bár kevésbé, mint Orsi. Ő túl finom, túl okos és naiv, önfeláldozó volt számomra, így nehezebben azonosultam vele.
És Orsolya kicsit jobban hasonlít hozzám mindenben. Egyedül a tánc a közös pontunk Krisztinával.
A táncos részekért küldök egy nagy puszit. Imádtam őket!
És a fiúk? Na őket nem is említeném. ki akar jó pasikról olvasni, akik kedvesek, ám tüzesek?
Itt a remek alkalom hölgyeim!
És hogy miért nem teljesen 5 csillagot kap? Mert volt, ahol untam. Volt ahol bosszankodtam. Néhol eléggé le lett egyszerűsítve. Volt, ahol valami nagy durranást, konfrontációt sejtettem, ami elmaradt. Nagyon kiszámíthatóak egyes lépések.
Apró dolgok ezek csak. És nem olyanok, amit ne lehetne a következő részekben kiküszöbölni.

Kellemes olvasmány volt, amit faltam, még az egyik legrosszabb körülményű olvasási hely mellett is. legalább feledtette, hol vagyok.



U. I.:Dóra nagyon jók a zenei utalások!

Köszönöm a könyvet Dórának és a Ciceró(Gabo) kiadónak


Fülszöveg:

Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek. 
A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek… 
Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben…

Idézet:
-Hibákat kell ejteni, és bizonyos hibákat nem is egyszer kell elkövetni ahhoz, hogy tanulhassunk belőlük. Fejlődni csak így lehet. 

390 oldal
Ciceró kiadó(Gabo)
saját, recenzió


                                                   Kriszti:



Orsolya




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék