2016. július 27., szerda

Ingar Johnsrud Követők





Első könyves szerző Ingar Johnsrud. Ráadásul nem vagyok nagy rajongója a skandináv krimiknek, talán egyet, ha olvastam eddig, az is felejthető volt. Félve, ám meglehetősen nagy elvárásokkal ugrottam neki a könyvnek. Végül nem csalódtam. Szövevényes, fordulatokkal teli történet. Hidegen írja le az elképesztőbbnél elképesztőbb brutális tetteket. 
A karakterábrázolásokra szintén jellemző a mélység, ám hideg távolságtartás, érzelgősségmentesség. Az író nem ítéli el őket tetteiért vagy szeretteti meg. Egyszerűen leírja tényszerűen.

Nekem személy szerint egyetlen egy gondom volt csak a könyvvel. Gyorsan vált térben, időben és nem mindig jelzi megfelelően. Így néha vissza kellett lapoznom, hogy most kinél is járok vagy mikor.
Feljebb írtam, hogy szövevényes. Ezt bővebben is kifejteném. 
Több szálon fut a cselekmény, ráadásul több főszereplő, mellékkarakter is kap részleteket. Így néha a múltban járunk, néha a jelenben. Néha az üldözött gonosz fejében, majd a következő részben a bűnüldöző vagy éppen az áldozat kap  történést. Ez izgalmassá teszi a könyvet és gyors folyásúvá. A megfelelő helyeken vált, hogy tövig rágjuk a körmünk izgalmunkban, mi a végkifejlete az előző szereplő szálának.

A tagoltsága megfelelő. Rövid szösszenetek, fejezetek alkotják, így bármikor előkaphatjuk a könyvet, ha időhiányban is szenvedünk. Esetleg letenni nem fogjuk tudni.
Megfelelő elegye a kriminek és az akciónak.
A krimi része igen erős. Szívesen nyomoztam, figyeltem az összefüggéseket és próbáltam rájönni a részletek tudatában a lényegre. Nem mindig jártam a nyomozóink előtt, de volt, hogy sikerült lekőröznöm őket. Nyilván a múlt ismeretében több támpontom volt.
Az akció része is rendben volt. Izgalmas üldözések, lövöldözések és kézi párharc tarkította a jeleneteket, kellően felturbózva a művet és az ingerküszöbömet. Hihető és cseppet sem bugyuta jelenetek. Nincsenek túltagolva, de elnagyolva sem.

Az író stílusa érdekes, ám szerethető. A könyvet végig körüllengi a sötétség, mindenki maga démonaival való harca,  kellően fűszerezve leíró részekkel, tájleírásokkal, jellemábrázolásokkal, párbeszédekkel, találgatásokkal, visszaemlékezésekkel, érzelmekkel. 
És a nagyon durva témával. 
Megrázó. Letaglózó.
Nem is tudom, hogy a múlt, vagy a jelenbeli részek drámaibbak és brutálisabbak. De adtak némi alapot a nehezen történő elalvásomhoz.
Még mindig hihetetlen, hogy egyes emberek szívfájdalom, lelkiismeret furdalás nélkül milyen tetteket visznek végbe. És mégis oly hihető a történet. Akár igaz, megtörtént eseményként is helytállna.

Tetszett, hogy egy egyszerű kis eltűnésből mekkora dolog lesz végül. Mint egy rózsa, ami kis bimbóból hatalmas rózsává fejlődik, de egy sötét rózsává.

Kidolgozott. Minden apró rész a kirakó darabkája és szép lassan összeáll a kegyetlen valóság. Összeér a múlt és a jelen. Nem találtam rajta fogást. Mindig szokott lenni kilógó vagy éppen hihetetlen részlet, baki vagy bármi, de most akárhogy is olvastam a sorokat, nem leltem.

A karakterek lenyűgözőek. Kicsit talán elcsépeltek, de jól kidolgozottak. Hitelesek. Tetszett, hogy lassan megismerjük a személyiségüket, az élet hogy formálta őket ilyenné. 

A könyvet köszönöm a Kildara csapatának és a Generál Press kiadónak!
Fülszöveg:
Oslo, napjainkban: Fredrik Beier főfelügyelő egy eltűnési ügyben, egy politikus lánya után nyomoz. Az eset azonban hirtelen fordulatot vesz, amikor az Isten Fénye elnevezésű szekta több tagját is lemészárolják, és a fiatal nő, aki szintén a hívők egyike, nincs a holtak között. Hová tűnhettek a gyülekezet életben maradt tagjai? És vajon milyen munka folyt a szekta rejtett laboratóriumában? 
Bécs, 1937: megalakul a Bécsi Testvériség, a nemzetközi csoport fajkutatással foglalkozik. A negyvenes években a testvériség feje, Elias Brinch egy norvég hadifogolytáborban folytatja a kísérleteit. Mire bukkanhatott és milyen eredményeket érhetett el, ha kapcsolat látszik felsejleni a mostani gyilkossági ügyek és az évtizedekkel ezelőtti háborús bűnök között? 
Ingar Johnsurd első regénye az izgalmak és a borzongás rajongóinak való olvasmány. A hús-vér figurák, a mesteri történetszövés, az újabb és újabb meghökkentő fordulatok jelentik a biztosítékot arra, hogy aki belekezd, az nem lesz képes megállni a trilógia első darabjánál.


Generál Press kiadó
428 oldal
FordítottaVaskó Ildikó

2016. július 20., szerda

Lakatos Levente A tiltás gyönyöre (Szigor 1-4.)







A Szigor első két  e-könyv formátumú megjelenését olvastam már. Nagyon megörültem, mikor megérkezett a folytatás, ráadásul könyvben. Kicsit halogattam, kicsit tologattam az olvasást, mert nem voltam ráhangolódva a műfajra. Igaz az olvasásra sem. Aztán végül egy este alatt felfaltam, az utolsó szóig. Azokat a részeket is újra átolvastam, amiket már végig vettem, de nem okoztak csalódást másodjára sem.

Könnyed olvasmány. Gyorsan lehet vele haladni. Így is tettem. rohamléptekkel elfogyasztottam. Vitt előre a könyv lendülete és az izgalom, mi lesz főhőseinkkel.

Nem fekszi meg a gyomrod az erotika sem. 
Bár erotikus könyv, szerencsére nem csak az. 
Van itt jóféle karakterábrázolás, karakterfejlődés is. 
Továbbá izgalmas, fordulatokban bővelkedő csavarok szintén. 
Morális kérdések boncolgatása. 
És szerelem, szex, ármány.

Amit nehezen dolgoztam fel néha, azok az emberi reakciók. Valahogy nem úgy működtek a szereplők, ahogy vártam. Sokszor okoztak meglepetést. De ez nem baj.

És akkor lássuk a legfontosabbat, az EROTIKÁT. 
Így csupa nagybetűvel írom, mert ez az volt, a jóféle változatban. 
Volt itt izzás, szikrázás, vágyakozás, beteljesülés...
Meredek változat és hétköznapi szex is. 
Teljesen végig élt aktus és rövid ízelítő, beharangozó szintén.
Mindez úgy megírva, hogy ihaj! 
Nem csöpög, nem nyáladzik, nincs megalázás, alárendelés, csak a vágyak beteljesülése, adok-kapok a megfelelő arányban. Végre normális kapcsolat férfi és nő között, hogy mindkettőnek jó legyen. Egy hallgatólagos megegyezés, ahol mindenki kap egyformán, tabuk nélkül.
Nem szeretem túlságosan az összehasonlításokat, de szerintem fölözi a legtöbb most kapható erotikus könyvet. Nem bugyuta. Nem túlírt. Nincsenek benne felesleges körök, de szépen elsimítja a szex körüli dolgokat is. Nem csak igényesen van megírva nyelvezetileg, hanem figyelt az író az apróságokra, körülményekre és a körítésre is. 

Élnek a szereplők.
Váltott szemszögből olvashatjuk, így bepillantást nyerve a női főszereplő és a férfi karakter érzéseibe, gondolataiba is. Imádtam. Érdekes, mikor egy férfi író ennyire el tud helyezkedni a női karaktere szerepébe is, nem csak a férfiébe. Hiteles volt. Néha kicsit ingott a léc, de eddigi az egyik legjobb, ha nem a legjobb váltott szemszögű könyvem. 
Nem volt siralmas az átmenet. És unalmas sem. 
A váltás alig érzékelhető, nincs szakadék a két nem elbeszélése között.
Szerettem mindkét szereplő bőrébe bújni. 
Liza karaktere az elején szimpatikus volt, majd egy kicsit eltávolodtam tőle, majd ismét megszerettem. Egy erős, céltudatos nő, aki a körülmények, az apja és saját maga gyengeségei rabja, tömény nyűggel. Mindezt tartással és humorral viselve.
(Sz)Igor pedig egy titokzatos idegen, akiért sok nő epekedne a valóságban is, ha létezne. Férfias, frenetikus és szépen alakítható pasas, aki kemény és céltudatos, de könnyen megdönthető az ereje, ha a megfelelő ember kerül a közelébe.
Kettősük hatalmas mélységeket jár be, minden szempontból.
Szépen alakítják, változtatják egymást, a végére majdnem hogy a szerepeket felcserélve. 
A mellékszereplők változatosak és jól megírtak. Tudtam őket gyűlölni vagy szeretni.

Politika. Ha ezt a szót mondom, mindenki tudja, hogy valami mocskos, korrupt dolog tuti van a könyvben. Nem is kell túlbonyolítani, a történetben a politika is helyet kap.
Így kész a keverés, kavarás, dráma, botrány. Ezt tetézve szexualitással kész bomba...

A vége pedig? Arra nincsenek szavak!
Egy akkora atombomba robbant, hogy a szemem is szikrázik tőle! Ilyen függővéggel befejezni kész bűn. Most rághatom a körmöm a következő részre várva.

Köszönöm a könyvet Lakatos Leventének és a Libri kiadónak!

Fülszöveg:

Az egykoron kicsapongó életű Liza és vőlegénye, a fényes politikai karrier előtt álló Sándor a kívülállók szemében tökéletes álompárnak tűnik, ám színlelt boldogságukat kínos titkok tartják egyben. Mikor a lány egy félreértés folytán találkozik egy sármos idegennel, aki darabokra töri a testi és érzelmi nélkülözés miatt már megrepedt álarcát, a botrány elkerülhetetlen. Vajon Liza képes kiköszörülni a csorbát, vagy az édesapja politikai hírnevével együtt a saját jövőjét is beszennyezi?
Szentesy Igor vagy ahogy a barátai hívják, Szigor keresett reklámszakember, a kormányzó párt újonnan felfogadott propagandistája. Kreativitása, komolysága és keménysége előtt nem csak a politika zárt ajtói, de a női combok is sorban kitárulnak. Ritkán mosolyog, utálja az ellenkezést, de imádja heccelni a sorsot.
Liza és Szigor őrült vágyaktól hajtva félelmetes játszmába kezd, de vajon melyikük a dörzsöltebb játékos ezen az erotikus sakktáblán? Mennyit érnek a titkok? Te képes lennél gyilkolni értük?

Idézet:
Ez lehet az, amit a színes női magazinokban kémiának neveznek. Amit a fizikai vonzalommal ellentétben biztosan képtelenek vagyunk megfékezni. Amin nem fog az akaraterő. Aminek a legzordabb lélek is kiszolgáltatott. Ami megpuhít.

saját, recenzió
338 oldal
Libri kiadó

2016. július 7., csütörtök

Michael Gibney:: Sous Chef




Főzni mindenki tud, legalábbis azt állítja, vagy próbálkozik. Bevallom, én imádok főzni és kotyvasztani. Nagy érdeklődéssel nézem a tv-beli mesterszakácsok, chéfek ténykedéseit, apró, kikotyogott kulisszatitkait, remek receptjeiket, guszta tálalásukat. Így ez a történet vágyott a kezembe. 
Nem is tudom, hogy mire számítottam pontosan, az olvasása előtt. Receptekre, titkokra, önmaguk méltatására mindenképpen. De a könyv inkább egy személyes, ám igen rövid, 24 órás napi memoár egy általam nem ismert, de talán híres chef tollából. Azért sajnálom, hogy az igazi ételreceptek, apró kóstolók kimaradtak. Egy-két színes kép elfért volna a történetbe tűzdelve.

Tartom azt a nézetemet, hogy a főzés nem csak időtöltés, pocakok megtömése, hanem művészet is. De még annál is sokkal több. Egyfajta tánc. Harc az idővel és a minőséggel, az első fogástól az utolsóig, minden egyes rendelésnél. Zsonglőrködés az alapanyagok mennyiségével, elosztásával. A munkafolyamatok beosztása, szétosztása a megfelelő embereknek. A Chefnek rengeteg dolga van a hangzatos tálalásig. Ő a karmester, aki mindent kitalál, megrendel, elhelyez, felügyel, kiszámol, kijavít, leír. Sok minden függ a hierarchia alján álló személyek munkájától is, de mégis minden felelősség a Chefen vállán van, az ő hírnevét kisebbíti vagy öregbíti.
A Sous Chef pedig a Chef jobb keze, füle, szeme, helyettese. Róla szól ez a könyv. Michael nem csak jó szakács és Sous Chef, hanem jó mesélő is. Hihetően, továbbá rendkívül dinamikusan adja elő egy napját. Ott érezzük magunk a konyha gőzében, érezzük a felszálló illatokat és a nyomást, ami az időhiánnyal, elvárásokkal együtt fokozódik. Felötlik bennem a gondolat, hogy jobb író-e vagy szakács. Elhivatott, szereti a szakmáját, de kezd kiégni talán. Nem volt teljesen szimpatikus és a mérleg nyelve nem mindig pozitív irányban billen Michael felé. Hiába csinálja jól a munkáját, ha nem elég elhivatott, nincs jövőképe, nem becsüli azt, amiben most él. Ez ellenszenvessé tette számomra némiképp. A munka után jól megérdemelt pihenését kellene töltenie, de mint az ábra mutatja, inkább levezeti itallal a feszkót, mint előző éjjel is. Munkaadóként, nem tolerálnám. Mint ember, barát, barátnő sem. Vágyik az előlépésre, de nem tesz érte eleget. Vágyik többre, amiért tenni kéne, de nem cselekszik. Önromboló.

A vidám, bohókás énjét viszont szerettem. Továbbá tetszett még, ahogy a munkatársaival bánt, nem lekezelően, hanem inkább támogatóan, viccelődően, még ha nem is mindig gondolta úgy. A hivatásában ahogy élt, munkálkodott, felelősséget vállalt, ha kellett segített és besegített, az is jó felé terelte az érzéseimet irányában. Szerethető ember, csak kellene neki egy jó fenéken billentés, egy pofon, ami észhez téríti, mennyien lennének a bőrében, szívesen vállalnák a munkáját helyette. És a kesergésért még senkit sem léptettek elő. Jusson eszébe, miért szeretne Chef lenni. Miért szeret főzni és mindjárt többet tesz az előrejutásért. 

Sok újdonságot megtudhatunk az elit konyha világáról. Ám rengeteg kérdés marad nyitott számomra és talán már nem is annyira vonzó ez a chef dolog. Több negatívuma van, mint gondoltam volna. 
Azt viszont továbbra sem értem, miért olyan kevés a női Chef?

A könyvet köszönöm a Twister Media kiadónak és a Kildara csoportnak!

Fülszöveg:
Görnyedő hátak lakatják jól a gyomrot. . . . Ebben a lenyűgöző és egyedi könyvben Michael Gibney mindössze huszonnégy óra történetébe sűrítve eleveníti fel mindazt a sokrétű bajtársi viszonyt és kulináris koreográfiát, amely egy elit New York-i étterem mindennapjait jellemzi. Az olvasó igazi információ-záporban tudja meg, hogyan is készül el egy-egy pazar fogás – avagy a kiválóság útja fáradtsággal van kikövezve… Az egyes szám második személyben megszólaló Sous Chef története egy magával ragadó, adrenalin fűtötte futam, ahol az olvasó a kibic szemszögéből leshet be az étkeztető-ipar kulisszái mögé, és rövid időre maga is belakhatja a konyha ajtaja mögötti titkos világot. A rendszeres étterem-látogatók és az ínyencek számára mulatságos, részletes, bizalmas beszámoló a kezdő szakácsok előtt is őszintén feltárja, mivel jár szakmai jövőjük, miközben tisztelettel adózik a séfek karrierjét megalapozó nehéz és komoly elhivatottságot követelő munka előtt. Egy olyan konyhában, ahol a legmagasabb követelményeknek kell megfelelni, és a legkisebb baklövés is katasztrófához vezethet, a Sous Chef a kifinomult ötletekre helyezi a hangsúlyt, amelyek mind az emlékezetes és ínycsiklandozó végeredményt szolgálják. A karcos humorral megírt, szellemes prózában Michael Gibney kendőzetlenül nyers, de mégis csodás jellemzést ad erről az emberpróbáló, néha mégis alábecsült szakmáról, árnyalt képet festve az ételkészítés és felszolgálás műhelytitkairól.

Twister Medial kiadó
240 oldal
Fordító: Bősze Márta Zita
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék