2016. július 7., csütörtök

Michael Gibney:: Sous Chef




Főzni mindenki tud, legalábbis azt állítja, vagy próbálkozik. Bevallom, én imádok főzni és kotyvasztani. Nagy érdeklődéssel nézem a tv-beli mesterszakácsok, chéfek ténykedéseit, apró, kikotyogott kulisszatitkait, remek receptjeiket, guszta tálalásukat. Így ez a történet vágyott a kezembe. 
Nem is tudom, hogy mire számítottam pontosan, az olvasása előtt. Receptekre, titkokra, önmaguk méltatására mindenképpen. De a könyv inkább egy személyes, ám igen rövid, 24 órás napi memoár egy általam nem ismert, de talán híres chef tollából. Azért sajnálom, hogy az igazi ételreceptek, apró kóstolók kimaradtak. Egy-két színes kép elfért volna a történetbe tűzdelve.

Tartom azt a nézetemet, hogy a főzés nem csak időtöltés, pocakok megtömése, hanem művészet is. De még annál is sokkal több. Egyfajta tánc. Harc az idővel és a minőséggel, az első fogástól az utolsóig, minden egyes rendelésnél. Zsonglőrködés az alapanyagok mennyiségével, elosztásával. A munkafolyamatok beosztása, szétosztása a megfelelő embereknek. A Chefnek rengeteg dolga van a hangzatos tálalásig. Ő a karmester, aki mindent kitalál, megrendel, elhelyez, felügyel, kiszámol, kijavít, leír. Sok minden függ a hierarchia alján álló személyek munkájától is, de mégis minden felelősség a Chefen vállán van, az ő hírnevét kisebbíti vagy öregbíti.
A Sous Chef pedig a Chef jobb keze, füle, szeme, helyettese. Róla szól ez a könyv. Michael nem csak jó szakács és Sous Chef, hanem jó mesélő is. Hihetően, továbbá rendkívül dinamikusan adja elő egy napját. Ott érezzük magunk a konyha gőzében, érezzük a felszálló illatokat és a nyomást, ami az időhiánnyal, elvárásokkal együtt fokozódik. Felötlik bennem a gondolat, hogy jobb író-e vagy szakács. Elhivatott, szereti a szakmáját, de kezd kiégni talán. Nem volt teljesen szimpatikus és a mérleg nyelve nem mindig pozitív irányban billen Michael felé. Hiába csinálja jól a munkáját, ha nem elég elhivatott, nincs jövőképe, nem becsüli azt, amiben most él. Ez ellenszenvessé tette számomra némiképp. A munka után jól megérdemelt pihenését kellene töltenie, de mint az ábra mutatja, inkább levezeti itallal a feszkót, mint előző éjjel is. Munkaadóként, nem tolerálnám. Mint ember, barát, barátnő sem. Vágyik az előlépésre, de nem tesz érte eleget. Vágyik többre, amiért tenni kéne, de nem cselekszik. Önromboló.

A vidám, bohókás énjét viszont szerettem. Továbbá tetszett még, ahogy a munkatársaival bánt, nem lekezelően, hanem inkább támogatóan, viccelődően, még ha nem is mindig gondolta úgy. A hivatásában ahogy élt, munkálkodott, felelősséget vállalt, ha kellett segített és besegített, az is jó felé terelte az érzéseimet irányában. Szerethető ember, csak kellene neki egy jó fenéken billentés, egy pofon, ami észhez téríti, mennyien lennének a bőrében, szívesen vállalnák a munkáját helyette. És a kesergésért még senkit sem léptettek elő. Jusson eszébe, miért szeretne Chef lenni. Miért szeret főzni és mindjárt többet tesz az előrejutásért. 

Sok újdonságot megtudhatunk az elit konyha világáról. Ám rengeteg kérdés marad nyitott számomra és talán már nem is annyira vonzó ez a chef dolog. Több negatívuma van, mint gondoltam volna. 
Azt viszont továbbra sem értem, miért olyan kevés a női Chef?

A könyvet köszönöm a Twister Media kiadónak és a Kildara csoportnak!

Fülszöveg:
Görnyedő hátak lakatják jól a gyomrot. . . . Ebben a lenyűgöző és egyedi könyvben Michael Gibney mindössze huszonnégy óra történetébe sűrítve eleveníti fel mindazt a sokrétű bajtársi viszonyt és kulináris koreográfiát, amely egy elit New York-i étterem mindennapjait jellemzi. Az olvasó igazi információ-záporban tudja meg, hogyan is készül el egy-egy pazar fogás – avagy a kiválóság útja fáradtsággal van kikövezve… Az egyes szám második személyben megszólaló Sous Chef története egy magával ragadó, adrenalin fűtötte futam, ahol az olvasó a kibic szemszögéből leshet be az étkeztető-ipar kulisszái mögé, és rövid időre maga is belakhatja a konyha ajtaja mögötti titkos világot. A rendszeres étterem-látogatók és az ínyencek számára mulatságos, részletes, bizalmas beszámoló a kezdő szakácsok előtt is őszintén feltárja, mivel jár szakmai jövőjük, miközben tisztelettel adózik a séfek karrierjét megalapozó nehéz és komoly elhivatottságot követelő munka előtt. Egy olyan konyhában, ahol a legmagasabb követelményeknek kell megfelelni, és a legkisebb baklövés is katasztrófához vezethet, a Sous Chef a kifinomult ötletekre helyezi a hangsúlyt, amelyek mind az emlékezetes és ínycsiklandozó végeredményt szolgálják. A karcos humorral megírt, szellemes prózában Michael Gibney kendőzetlenül nyers, de mégis csodás jellemzést ad erről az emberpróbáló, néha mégis alábecsült szakmáról, árnyalt képet festve az ételkészítés és felszolgálás műhelytitkairól.

Twister Medial kiadó
240 oldal
Fordító: Bősze Márta Zita

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék