Boldog új év!

     Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Új év

Egy kis számvetés így év végén.

Az idei évben jelentős visszaesés volt tapasztalható az olvasott könyvek számát illetően.
Ennek rengeteg oka van.
Talán két jelentősebb közülük : második pici molyom érkezése és az, hogy sok olyan könyvet is olvastam, ami még nem jelent meg(számát illetően kb 8 kötet).
Egyszóval amit olvastam az 92 kötet volt.
Tavaly a dupláját.

Továbbra is igyekeztem semmit sem félbehagyni, de már nem ment. Egyre könnyebben elengedem a nem nekem való könyveket. Régen majdnem hogy fizikai fájdalmat okozott. De egyre gyakrabban futok bele olyan könyvekbe, amiknél nem is értem, hogy kerültek egyáltalán kiadásra. Még én is jobbat írnék...De nem kínozlak titeket inkább ilyennel.

Igyekszem minden témában, stílusban olvasni, de így visszanézve jelentős túlsúlyban vannak a fantasyk.:) Nem hiába a kedvenc könyveim ebből kerülnek ki.

Túl sok beszerzésem most nem volt, ez egy igen visszafogott év volt. Konkrétan 6 db kötet került csak a birtokomba.
Viszont kaptam rengeteg gyönyörű recenziós könyvet a kiadóktól vagy maguktól az íróktól. Köszönöm ezúton is nekik. Hisz ez élteti a blogot legfőképpen. Bár itt is jelentősen visszavettem magamból és nem kértem annyit, mint régebben.

Sok könyvet elolvastam és végül nem készült róla post.
Utólag már nem hiszem, hogy pótolni fogom. Előre nézek. Igyekszem majd többet írni, ha időm és a törpilláim engedik.

Játékok is voltak és interjúk is bőven.
Idén olvashattatok:
Lakatos Leventéről, Hajnal Máriáról, Zakály Viktóriáról, Gaura Ágnesről, Lylia Bloomról, Nógrádi Gáborról, Kelemen Zoltánról

Ígérem meg fogom tartani ezt a jó szokásom. Továbbra is szívesen veszem, ha kommenteltek, ötleteket adtok a blog gördülékenyebb működéséhez, esetleg olvasnivaló könyveket vagy akár interjú alanyokat ajánlotok.

Köszönöm, hogy velem tartottatok!

Minden kedves olvasómnak békés, boldog karácsonyt kívánok!
Köszönöm az íróknak és a kiadóknak a sok csodás könyvet, olvasnivalót!

Lakatos Levente: Aktus

Hol is kezdjem.
Levente, Bomlása volt az a könyv (és az összes többi könyve), amire azt mondtam, hogy nem olvasom el. Soha. Tutira.
Aztán mégis rábeszéltek. Szerencsére.
Az a fránya előítélet.
Tetszett és nagy kedvencem lett.
Így az Aktust, pláne az előzmény novellák olvasása után, már nagyon vártam.
Az író volt oly kedves és a megjelenés előtt eljuttatta hozzám. Ezúton is köszönöm, hogy azon kevesek egyike lehettem, akik előre megismerhették a történetet.
Bár egy ideje már ülök a bejegyzésen sajnos.

Óriási  örömömre hosszabbra is sikeredett, mint a Dr Lengyel sorozat előző része.
És még miben más?
Összetettebb. Két teljesen elérő történet egy könyvben, ami összefonódik a végén. A két szál eltér a korosztályi besorolásban, eltér majdnem hogy még a stílusban is. Egyik 20 évesek szerelmi története, életcéljuk kitűzése, a másik pedig 30-sok új életkezdése és  egy nyomozás  lebonyolításával megspékelve.

Ami a legjobban tetszett:
Egy zseniális húzással még izgalmasabb.
Ugyanis a vége az elején is megjelenik, nagy vonalakban. Csak annyira, hogy borzalmasan várjuk, kivel mi fog történni. Egy kis bepillantás a jövőbe.
Ráadásul teljesen másra számítottam, más szereplőknek tulajdonítottam a konfliktust. 
Így Levente  megfőzött, hiszen nincs is jobb egy eredeti csavarnál a könyvbe. A kiszámítható könyvek olyan unalmasak. Itt nem volt időm unatkozni.

A karaktereket nem lehet, nem szeretni, nem izgulni értük. Vagy éppen ellenkezőleg.
Összetettek. Nem lehet senkit csak jó, vagy rossz embernek elkönyvelni. Levente nem esett abba a hibába, hogy a szereplői egyszerű, nívó alatti fazonok. Gondolkodnak, éreznek, döntéseik és cselekedeteik hol jók, hol pedig rosszak. Mint nálunk, hús vér embereknél ez szokás.
Az interjúba említettem már, hogy ki a kedvencem, kit miért szeretek vagy miért nem. Nem ismételném önmagam.
http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2014/12/aktus-megjelenes.html
Nem tudom eldönteni, hogy az izgalmas nyomozópáros vagy a fiatal szerelmesek részét szerettem-e jobban. Talán az utóbbiakért szorongtam a legjobban, de mégis közelebb állt a másik páros hozzám. 
Viszont elmondhatom, hogy rengeteg érzést váltottak ki belőlem.
És ez jó. Azt érzem, hogy hétről hétre átfolynak rajtam az olvasmányok, maradandó nyomot sem hagyva.
Itt jó pár sorára emlékszem kívülről is, egyszeri olvasás után! Mi lenne, ha párszor még elolvasnám(ami nem kizárt még).
Adott mélységet a szereplőknek. Nekem pedig gondolkodni valót ismét. 
A kimondottan izgalmas krimi és a romantikus részek mellett mondanivalója is van. 
Kitárgyalható könyv, amit megbeszélhetünk azon ismerőseinkkel akik olvasták. 
Vagy egy egyszerű beszélgetésbe is bele szőhető a szituáció és ki, mit gondol róla. 
Főleg a féltékenység, a női kiszolgáltatottság témája köré van szőve a történet. Alaposan beleásva magát a mélységeibe.

A szex is szerepet kapott természetesen, de minimál szinten. Azok a parányi részek viszont kicsit sem prűdek. Lényegre törőek, szókimondóak, megizzasztóak, erotikusak...

A könyv borítójáért és a hosszúságáért még egy plusz pont jár.

Fülszöveg:
A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra. 

Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…

Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…

A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

Idézet:-" Azt várom, hogy ha szeretsz, segítesz megtalálni engem ebben a káoszban- "

Kinek ajánlanám?                                                                                                       Szigorúan 18 éves kor felett                                                                                          

                                                                                                                
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A történetvezetés, karakterek

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből

-

Ulpius kiadó
890 oldal

Aktus

Nagy szerencse ért és elolvashattam Lakatos Levente Aktus című új történetét, még megjelenés előtt.
Jelentem, holnap fog megjelenni. Ajánlom figyelmetekbe, mert remek könyv. Következő nap a post is érkezik róla.
De addig is egy kis beharangozó és Levente interjúja következik, hogy kedvet kapjatok.
Az interjú közben pár idézetet is fellelhettek.

1,5 év telt el nagyjából, talán kicsit több, az előző regényed óta. Mi változott körülötted?

Minden, és semmi. (nevet) Szakmailag nagyon tartalmas másfél évet tudhatok magam mögött, a Bomlás hatására számtalan kapu kitárult előttem, őszintén szólva felkészületlenül ér a koncentrált figyelem, de természetesen nagyon örülök neki. Amellett, hogy egyre több pozitív visszajelzést kapok az írásaimról, a Bomlás idén több közönségdíjat nyert, köztük az Aranykönyvet is elhozta, ami különösen nagy megtiszteltetés. Azóta, amikor mélypontra csúszom, rendre az Aranykönyv díjra pillantok, mert az a szobor egyértelmű bizonyítéka számomra annak, hogy érdemes a meggyőződésem mentén haladnom előre. Rendkívül hálás vagyok az olvasóimnak, amiért szeretik és ajánlják a regényeimet. A siker ellenére azonban megmaradtam annak a pasasnak, aki képes minden földi jóról lemondva hónapokig a szobájában gubbasztani, hogy egy számára helytálló új regénnyel rukkolhasson elő. Engem az eredmények ösztönöznek arra, hogy még többet kihozzak magamból. Hogy fejlődjek. Bízom benne, hogy ez az Aktusból is érződik.

Az Aktus merőben más, mint az előző könyved. Miben más?

Nem gondolnám, hogy merőben más, legfeljebb szerkezetében tér el az eddigi regényeimtől. Eddig leginkább azzal az igencsak elterjedt krimidramaturgiával dolgoztam, amelyet az angolszász, és a skandináv írók is előszeretettel használnak, most viszont egy kicsit átszőttem a szálakat. Nagyon sarkosan megfogalmazva eddig krimit írtam csipetnyi romantikával, most egy romantikus regény született némi krimi szállal. De te, aki már olvastad a regényt tudhatod, ez az állítás sem teljesen fedi a valóságot, hiszen a krimiszál egy fejünk felett lebegő, bármikor lesújtható kardként kíséri végig a sztorit, majd a legváratlanabb pillanatokban lecsap, hogy mindent miszlikbe aprítson. Miközben egyébként én azt mondom, romantikus regényt írtam, egy kedves barátom szerint az Aktus egy nagyon komoly dráma. Az előolvasók véleménye alapján ez a regény hajlamos az olvasója lelkéhez idomulni.

Mennyiben függ össze az előző könyvekkel? Azok olvasása nélkül is érthető?

Igaz, az Aktus a dr. Lengyel-sorozatom harmadik kötete, de a részek külön-külön is hiányérzet nélkül elolvashatók. Igyekszem kötetről-kötetre felidézni a karakterrel korábban történt eseményeket, visszautalok ügyekre, de azok csattanóit természetesen nem lövöm le. Persze akadnak lineárisan zajló események, például Fényes Laura és Lengyel Dávid kapcsolata, de igyekszem regényről-regényre izgalmas fordulatokkal tarkítani a viszonyukat.

Semmiképpen nem szeretnék sablonregényeket írni, ha például valaki elolvassa a három dr. Lengyel történetet, láthatja, a sorozatosság ellenére sem használok kaptafát. Ezt a változatosságot a jövőben is szeretném megőrizni, rengeteg technikai fogás, nézőpont és hangsúlyozás érdekel. Az sem kizárt, hogy a következő regényem egy kutya szemszögéből meséli el a történteket. Jó, ez nyilván túlzás… (nevet)

Dr. Lengyel karaktere ebben a könyvedben is főszereplő, de nem egyedüli. Tervezel csak ráépülő könyvet is írni?

A Bomlásban dr. Lengyel kapott kiemelt szerepet, az Aktusban inkább csak az őt körüllengő legendával foglalkozom. A Bomlást követően annyi olvasó kezdett kötődni a kriminálpszichológus karakteréhez, hogy szó szerint fejfájást okozott, miként tudok vele a jövőben dolgozni, hiszen elég egy rossz lépés, és dől a bálvány – rombolni pedig nem szeretek. Végül úgy láttam jónak, hogy mivel a Bomlásban viszonylag sokat elárultam a karakterről, és másfél év alatt (valós időben játszódnak a regényeim) nem érhette egy egész, új könyvre elengedő impulzus, izzadságszagú erőlködés helyett rendhagyó módon hozom újra színre.

Az, hogy lesz-e kizárólag dr. Lengyel köré épülő könyv, nem tudom neked megmondani. Leginkább azért nem, mert most egészen más történtek dolgoznak bennem.

"- Ez volt a visszavágó. A fehér királynő sakk-mattot adott a fehér királynak."

Sok szereplős az Aktus, hogy tudtál úgy lavírozni, hogy mindenki egyforma szerepet kapjon, egyforma hangsúllyal?

Négy nézőpontból írtam a regényt, és megfogadtam, jó ideig nem vágom hasonló méretű fába a fejszémet. (Nevet) Nehéz négy különböző hangon "megszólalni", ám nem is a stílus, sokkal inkább a karakterek egymás mellett elbeszélésének megjelenítése jelentett kihívást. Akad például egy olyan jelenet, ahol két szereplő játszik, de azt kétszer, két nézőpontban dolgoztam fel. Miközben dobálják egymásnak a verbális labdát, a lelki ívükkel is foglalkozni kellett, hiszen minden egyes szavunk hatással van a másik emberre.

Az Aktusnak van egy előzmény novellája is, ami kapcsolódik hozzá. Hol keressék az olvasók?

Öt előzménynovella született az Aktushoz, ezeket a weboldalamon olvashatják az érdeklődők. A regény írása során annyira megkedveltem az Anna+Anton párost, hogy eszembe jutott, jó volna papírra vetni kapcsolatuk előzményeit. Az Aktus után azonban csak ismételtem volna magam, hiszen a regényben minden előzménynovellát summázok, ezért döntöttem úgy, hogy inkább ajándékként osztom meg ezeket az írásokat.

http://lakatoslevente.hu/

-" Azt várom, hogy ha szeretsz, segítesz megtalálni engem ebben a káoszban- "

A fiúk és lányok közül, melyik szereplő áll legközelebb hozzád?

Én általában olyan főszereplőkkel dolgozom, akiket kedvelek, ezért nehéz súlyozni, de Richárd és Anton közel állnak hozzám. Ez meglepő válasz lehet, hiszen tökéletesen ellentétes pólusúak, de azt hiszem, éppen a saját kettősségemet osztottam szét közöttük. Anton egy vad, néha nyers figura, Richárd vele ellentétben egy illedelmes, tisztelettudó fiú.

Az eddigi olvasók egyébként rendkívül szerteágazóan választanak a regényből kedvenc karaktereket: a harminc év felettiek jellemzően Fényes Laura sorsáért izgulnak jobban, a fiatal felnőtt generáció tagjai pedig Antonékhoz kötődnek inkább, de ez semmiképpen sem tekinthető mintának, a legkülönfélébb felsorolásokkal találkozom. Neked ki volt a kedvenced?

Talán Laura a nők táborából. Mondjuk korban ő áll hozzám a legközelebb.

A férfiaktól Dr Lengyel egyértelműen.

Annát csíptem legkevésbé. Antont féltettem. Richárdnál vegyes érzéseim voltak. És volt egy karakter, aki erősen dühbe hozott.

Elég nehéz a könyv témája, mennyi kutatómunka áll mögötte?

Őszintén szólva nem a könyv témája mögötti kutatómunka vett el rengeteg energiát, hanem az, hogy az Aktus tulajdonképpen két regény, a megosztottság ráadásul stílusban, és a karakterek életkorában – ezáltal a lelkivilágukban – is élesen elválik egymástól. Az egyik rész Fényes Laura története, aki harminc felett járva igyekszik ismét önmagára találni. Benyomásaim alapján az önkeresés kritikus kérdés a harmincas éveink elején, a nyomozónővel ezeket a kérdéseket járom végig némi erotikával fűszerezve. A másik rész a húszas éveik közepén járó szereplők köré épül, divatos szóval élve New Adult stílusú. Ennek a kettősségnek, valamint az ezeken belüli, összesen négy nézőpontnak a kidolgozása emésztett fel rengeteg munkát.

Nem félsz belenyúlni a darázsfészekbe és olyan témákat boncolgatni, melyek számtalan vitát generálhatnak, sokak érzékeny lelkét érintheti. Ennek fényében kinek ajánlod és kinek nem a könyvet leginkább?

Szerintem egy könyv akkor jó, ha komolyan elgondolkoztat, és átértékelteti velünk az életünket, vagy legalább megkérdőjeleztet bennünk bizonyos lépéseket. Ha újszerű nézőpontokat ad, és ezáltal szélesebbre tárja előttünk a világot. Én amondó vagyok – amellett, hogy azt hiszem, az Aktusban például akadnak azonosulásra alkalmas karakterek –, hogy olvasóként nem feltétlenül kell az első betűtől az utolsóig valamely karakter bőrébe képzelni magunkat, sokkal inkább az általuk feldobott témákat érdemes elkapni, és magunkban körüljárni. Vallom, hogy a legkevésbé szimpatikus karakterek, vagy a legvitatottabb témák is hozzáadhatnak az olvasókhoz.

Az Aktus alapgondolata a női alávetettség kérdése. Vajon a nőkben eredendően kódolt tulajdonság a férfi szolgálata? Hol válik el az önszántukból adott, és a férfiak által elvárt és ki is használt mennyiség? Szeretném, hogy ha csak másodpercekre is, de az emberek eltűnődnének az életen. Az életünkön. Az életükön.

"A férfi, aki a távolléte ellenére másfél évig hatással volt Laurára, délibábként elmosódott..."

Van benne szex, de a tőled megszokottól eltérően, lényegesen kevesebb. Így alakult csak, vagy direkt így alakítottad?

Esetemben nem a szex határozza meg a sztorit, hanem a történet igényel néhol erotikát. Nem úgy ülök le a gépemhez, hogy akkor most egy szexszel teletöltött regényt vetek papírra. Ha a történet, illetve a karakterkészlet nem kívánja meg, elképzelhető, hogy kihagyom a szexet.

Aztán még egy furcsaság tőled, van benne romantika is. A jövőben várhatunk tőled más romantikusra hajazó regényeket is, pszichológiai témák nélkül? Vagy egyszeri esetként, plusz dolognak írtad bele.

Nem nagyon hiszem, hogy létezik romantika pszichológia témák feszegetése nékül. Persze jó lenne, ha az ember szabadon, felhőtlenül merülhetne bele a párkapcsolatába, de valljuk be, mindig aggodalmaskodunk. Az ember áhítozik a boldogságra, de nagyon nehezen hiszi el, ha megadatik. A szikrázó napsütésben folyton azt figyeljük, mikor jön felhő. Tehát az általad említett pszichológiai témák a regényeim alapkövei. Azt gondolom, ez érezhető volt mind a négy kötetben.

Azt, hogy műfajilag milyen történeteket írok a jövőben továbbra sem tudom neked megmondani. Jelenleg is igénylem a folytonos megújulást. Amint mondtam, nem szeretnék zsáneríróvá válni.

Anton és szerelme között van egy ritkaságnak nem mondható féltékenység. Te a magánéletedben mennyire tartod ezt elfogadhatónak? Milyen mértékben nem káros még, és honnan sok?

Ha figyelmesen olvasod a regényt, kiderül, hogy Anton féltékenységét valójában Anna fújja nagyra. A fiú valójában csak több időt szeretne tölteni a szerelmével, eközben meglepetésre készül, melynek elérése érdekében keveredik azokba a szituációkba, melyeket Anna félreért. Ez a kettős nézőpont lényege: látod, hogy melyik fél mire gondol, hol beszélnek el egymást mellett. A féltékenységről egyébként hasonlóan gondolkozom, mint Anton.

" A volna a legnyakasabb élősködő, amely életünk végéig a lelkünkbe vájt csápjaival szipolyoz. "

A Barbibébi még ifjúsági könyv volt, az utóbbi történeteid már messze felnőtt kategóriásak. Az olvasótábor szélesedett ezáltal szerinted, vagy azok a fiatalok már felnőttek az újabb olvasmányokhoz, az újabb könyveidhez?

A Barbibébi 2010-ben jelent meg, azóta eltelt négy év. Akik akkor mondjuk tizenhét évesen megkedveltek, mára leérettségiztek, és vagy felsőoktatásba járnak, vagy dolgoznak. Van, akinek családja lett, és akad, aki külföldre költözött. Tehát igen, mindenképpen felnőttek. De az én közönségemet soha nem kizárólag az ifjúság jelentette. Az emberek szerettek rám skatulyákat húzni, mai is sokan azt hiszik, "tinilányoknak" írok. Ez nem annyira jó, szeretném is levetkőzni, pláne, hogy én soha nem ifjúsági szerzőként gondoltam magamra. Sőt, a Bomlás óta gyakran negyven, illetve ötven fölöttiektől kapok elismerő üzeneteket. Lassan harminc éves férfi vagyok, természetes, hogy komolyabb témákkal is foglalkozom. Ahogy nekem az is egyértelmű, hogy érik a karakterkészletem. A Barbibébi írása idején a húszas éveim elején jártam, merész vállalkozás lett volna a harmincasok szemszögéből szólnom, ahogy például most kifogna rajtam, ha tizenhét évesek fejével kellene gondolkoznom. Tudom, merre tart a fiatalok világa, azt hiszem lépésben is vagyok velük, de fogalmam sincs például, hogy milyen táblagépekkel és közösségi médiával felnőni. Ami huszonnyolc éves fejjel végeláthatatlan lehetőségtengernek látszik, számukra teljesen természetes. Hiteltelennek érezném magam.

Mit gondolsz, az Aktus mennyivel kap majd nagyobb olvasóközönséget, mint az eddigi köteteid?

Nem nagyon gondolkozom ezen a kérdésen. Természetesen egy író folyton a közönsége gyarapodásáért fohászkodik, de nem szabad belebolondulni ebbe a vágyba. Nem lehet erőltetni az olvasók figyelmét, vagy az érdeklődésüket, meggyőződésem szerint hagyni kell a könyvnek, hogy hasson. És bizony van, amikor a könyv - lehet az bármennyire kiváló - egyszerűen nem hat. Például vegyük a LoveClub című regényemet, ami többek szerint az egyik legjobban sikerült munkám, viszont a közönség a Bomlást sokkal jobban szerette. Ez a hatás az, amit zenei területen mostanában például x-faktorként emlegetnek – szerintem ez több fejleszthető, illetve fejleszthetetlen képesség, szorgalom, valamint rengeteg szerencse közjátékaként alakulhat ki, és nagyban múlik a közönség befogadás-hajlandóságán. Ezért is vagyok rendkívül hálás azért, hogy az olvasóim keresik, és várják az újabbnál újabb történeteimet, nélkülük nem élhetném az álmaimat.

Az Aktus után pihenést tervezel karácsonyra vagy újult erővel veted bele magad egy másik könyvbe?

Nem vagyok egy pihenős típus. (Nevet) Sokan morgolódtak, amiért az Aktus másfél évig íródott, majd végül meglepődtek, hiszen egy 890 oldalas regény született ez idő alatt. Nem hiszem, hogy elpazaroltam volna az időmet. Most sem tétlenkedem, dolgozom a Szigor munkacímű projektemen, és előkészítem a Barbibébi folytatását. Számomra is meglepő, mennyire sokan várják tőlem ezt a regényt.

" Mindenki meghal, de nem mindenki él. "

Mit olvasgatsz mostanában?

Legutóbb A szerelem húrjai című regényt olvastam, illetve elkezdtem egy Jodi Picoult könyvet. Az igazat megvallva, most nincs túl sok időm olvasni, a rengeteg munka mellett aktívan tanulok angolul, ez elég sok időmet felemészti. Szóval minden sejtemmel a jövőre koncentrálok, azt hiszem izgalmas évnek néznek elébe.

Köszönöm az interjút és további jó alkotást!

És egy igazi 18-as karikás:

" A nyakát cirógató forró lehelettől lúdbőrözik hüvelye, akár egy szirmait bontott, harmatcseppes virág, befogadón várja a férfit. Úgy dönt, ha szavakkal nem értik meg egymást, a testével magyarázza el: ebben a felállásban csak a főnökasszony létezik. "

Egy kis játék

Elmúlt a Mikulás, a karácsony is a nyakunkon, így egy játékkal szeretnék kedveskedni nektek, hisz oly rég volt.
A könyv pedig amit megnyerhettek egy dedikált Robotka István könyv, az Úton.

Ehhez mást nem is kell tennetek, mint itt írtok valamit kommentbe, ha nincs fb elérhetőségetek vagy az Adri könyvmoly fb oldalára és Robotka István oldalára is nyomtok egy like-ot.

https://www.facebook.com/groups/430993620318886/

https://www.facebook.com/robotka.istvan.5?fref=ts

A játék 15.-ig tart, utána sorsolom is, hogy oda érjen még a fa alá.
Köszönöm a részvételt!

Robotka Istvánról,  könyvéről bővebben itt olvashattok:
http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2013/07/interju-robotka-istvannal.html

Amit meg is rendelhettek személyesen az írótól, akár dedikálva is a Robi.istvn@gmail. com email címen, 3500 FT-os áron.
Hamarosan érkezik a következő kötete is Kiterítve címmel.

Odette Beane Egyszer volt, hol nem volt – Ébredés

Egy hamvába holt sorozat alapján készült könyv.
Azért hamvában holt, mert elkezdtem, tetszett, lekötött, majd az időm, és férj megvétózta.
 Így nagyon megörültem neki, hogy kiadják könyvben. Legalább az első éved végéről nem maradok le.

Alapjában véve szeretem először a filmet/sorozatot megnézni és utána sorra venni a könyvet, mert az ad hozzá valami pluszt. Jobban kifejti a történetet és a szereplőket. De sajnos nagy bánatomra ez a könyv nem akar többről szólni, mint a film. Nincs bővebb leírás, több érzelem, több történés.
Egy az egyben a film, pár aprócska változtatással. Nem baj ez. Csak kisebb csalódás ért, mert nem ezt vártam. Azt hittem jobban kiteljesedik a történet. Vagy jelen esetben a sorozatért felelősek jónak találták a könyv minden sorát megvalósítani. Gondolom a könyv volt előbb.

Aki még nem látott egy epizódot se, annak elárulom, hogy gyermekmesék láncolata felnőtt kiadásban.
Nagyon tetszik ez az ötlet, a felhasználás módja és megírása.
Szerintem ütősek a karakterek, élvezetes maga a történet is nagyon.
Viszont nagy fordulatokat nem várhatunk, hiszen ismerjük az alapját, a meséket.
Vicces, ahogy tippelgettem, melyik szereplő melyik mesefigura lehet. Rendszerint el is találtam. 
Jól játszik a mesékkel az író.

Míg a filmben a két gonosz a kedvenc karakterem( a gonosz királynő és Rumplestiltskin), addig itt inkább Hófehérke-Mary Margaret karaktere vált be a legjobban, ami azért is érdekes, mert amott pont fordítva, őt gyűlöltem a legjobban. 
Hiába ugyan az a történt, mást váltott ki belőlem a film és mást a könyv.

A nyelvezetével volt némi gondom. Nagyon...hogy is fejezzem ki magam...gyermeteg. 
Vagy  nagyon alap mondatokból áll. Lehetett volna csiszolni rajta.
Nem gondolom, hogy a fordítással van gond, hanem az író nem cizellálta túl az egészet.
Nagyon hiányoztak a bővebb leíró részek, a tájak, helyszínek kiszínezése, díszítés.
Élvezhető volt. De lehetett volna színesebb is.

A borítója megvett kilóra viszont.

Így kicsit kettős érzésem van. Nagyon tetszett is, meg nem is némely szempontból.

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!



Fülszöveg:

Az Eddy Kitsis és Adam Horowitz által írt televíziós sorozat alapján!

Emma Swan élete cseppet sem hasonlít egy tündérmeséhez. Nincsen senkije, amióta kisbaba korában magára hagyták. Mindez megváltozik, amikor huszonnyolcadik születésnapjának estéjén megjelenik az ajtaja előtt Henry, egy tízéves kisfiú, akit Emma a születésekor örökbe adott. Váratlan látogatása mindent a feje tetejére állít.

Henry elviszi Emmát a Maine állambeli Storybrooke-ba, ahol él, és ahol állítása szerint minden lakos mesefigura, aki nem emlékszik valódi kilétére. Márpedig ha Henrynek igaza van, akkor Mary Margaret Balnchard, a kedves és magányos tanítónő valójában Hófehérke, a híres hercegnő… és egyben Emma rég elvesztett édesanyja.

Meseországban Hófehérkét rabló képében látjuk, aki gonosz mostohája, a királynő elől szökött meg, és kénytelen száműzetésben élni. Hófehérke fiatal nő, aki beletanul a hősi létbe, és bármit megtenne, hogy boldogan élhessen igaz szerelmével, a szőke herceggel, Délceggel míg meg nem hal.

Minél közelebb kerül Emma Henryhez, annál nehezebb figyelmen kívül hagynia az átkot, amely Storybrooke-on ül és összeköti őt Mary Margarettel. Ha Emma képes elfogadni sorsát Storybrooke megmentőjeként, és megtöri az átkot, végül rátalálhat családjára is, amiről egész életében álmodott.

saját, recenziós
364 oldal
Gabo kiadó: 
Fordította: Bosnyák Viktória

Vivien Holloway Tolvajbecsület

   

A sorozat első részéről írtam már, Mesterkulcs címmel, ami meg is jelent idő közben.
Most a második részt olvastam el, ami nem is volt nehéz, lévén nagyon rövid olvasmány.
Talán ez az egyik nagy hibája.
Túl rövid. mire belemelegednénk a stílusba, a világba és igazán élvezni kezdenénk, vége is. Igaz így várhatjuk a következő részt, és szerencsére nem kell éveket várnunk a folytatásra, de akkor is...
Rendhagyó módon a könyv végével kezdeném. Akkora függővége van, mint a padlás. Nem kis bosszúságomra.
Ilyet tenni az én szívemmel, galádság.
De megbocsátom, hiszen hamarosan jön a folytatás.
A történet lényegi része is hozza az első színvonalát mind stílusilag, mind tartalmilag.
Mozgalmas, érdekes, különösen a világ, amiben Winie él.
Szeretem a kidolgozottságát, egyediségét.

A legnagyobb erőssége mégis a párbeszédekbe rejlik és a humorban.  Élő, hihető, normális beszélgetések vannak. Sok könyvbe erőltetett, unalmas vagy éppen túlírt. Itt nagyszerűen el van találva.


A szereplők még mindig tökösek, viccesek, ironikusak. Még a női karaktereket is ezzel a sorban elől lévő jelzővel illetném. Imádom, hogy feltalálják maguk, nem elveszett báránykák. Nem olvastam nyávogást, sem gágogást. Wee kihagyta az állatkertet szerencsére a könyvből.
Igazán amazonok a hölgyek is.
A férfiak pedig nem túl erős karakterek, akik elnyomják a másik felet. Megfelelő arányban állnak a felek.

Kedvenc karakterem még kevés részt kapott a könyvből. Ő nem Winie, a főszereplőnk, hanem az édesanyja, akitől a nagy hírű édesapa is fél némileg. Bírom a rendeleteit és remélem hamarosan nagyobb részt is szentel neki az író.

Winie-t szeretem egyszerűen és kész, ezt nem ragozom tovább. Eszményi főszereplő.
William még egyenlőre sem nem szimpatikus, sem nem unszimpatikusl. "Majd meglátjuk "kategória.

A borítója ismét gondosan megkomponált, a könyv beltartalmához passzoló. És imádom. Rengeteg szép, de semmitmondó borítójú könyv van. Vagy éppen olyan, aminek semmi köze a könyvhöz. Itt szerencsére nem így van.

Egy utolsó gondolat az írói stílusról.
Van Weenek saját stílusa, nyelvezete. Nem majmol senkit. A történet sem hajaz semmilyen bejáratott sémára.
Ja és imádom a steampunkot! Éljen, éljen!

Remélem elég kedvcsinálót írtam a sorozatról, mert érdemes elmerülni a könyv világában.


Fülszöveg:

„A becsület olyasmi, amit utólag már nem tudsz visszaszerezni, és ha elveszíted, az egy életre megbélyegezhet.”

Winie végre megszerezte a Mesterkulcsot, ám az apja úgy döntött, senki sem használhatja a szerkezetet addig, amíg ki nem derítette, hogyan működik. A probléma csupán az, hogy Winie-nek bizony sürgősen szüksége lenne rá. Az alku, amit Williammel kötött, most már sokkal inkább becsületbeli kérdés, mint pusztán üzlet, nem mellesleg a Conrey fiú is egyre türelmetlenebb.
Közben a Langton család egy második világháborús tank elrablását tervezgeti, ráadásképpen pedig felbukkan valaki Winie múltjából, akit jobb szeretne inkább elfelejteni.
A lány végül apja engedélye nélkül használja a Mesterkulcsot, hogy megszerezhesse Will édesanyjának gyűrűjét egy szigorúan őrzött páncélteremből, azonban hiba csúszik a gépezetbe, és Winie ezúttal talán tényleg nem fogja megúszni olyan könnyen, mint remélte.

Idézet:Erre még várnotok kell:)

Kinek ajánlanám?Bárkinek                                                                                       

                                                                                                                
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A stílus, a párbeszédek és a világa

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből

Függővég

Susan Hill: A fekete ruhás nő

Még nyertem a könyvek, valamikor az ókorban. Ott porosodott sokáig, míg nem egy kis krimire, borzongásra vágytam, az amúgy is ködös időben. És persze egy olyan könyvre, ami hamar elolvasható, nem rétestészta méretűre van nyújtva féltégla méretben.
Pont jó könyvhöz nyúltam.

Mert ezt a kötetet egyszerűen nem lehet napfényes, vidám időben, nyaralva olvasni. Nem éreznénk át a hangulatát a zsúfoltság és hangzavar között. Viszont hosszúságát, akarom mondani rövidségét nézve jó lenne amúgy.
A történet egyszerű. Nem okoz meglepetéseket. Nagyjából azt kaptam, amit vártam. Lehetett volna benne valami eszes csavar vagy valami durvább jelenet. Csak súrolta, libabőrössé tette a karom, nem borzongtam meg kellőképpen.
Vártam egy nagy durranást a végére. Vártam valamire, de nem érkezett meg.
Éjszaka nyugodtan aludtam el, ami azt jelenti nem érintett meg kellőképpen, nem borzolta fel az idegszálaimat. Csak egy ici-picit.
Nem azt mondom, hogy nem okozott pár aggódó fölnézést a könyv, olvasása közben. Sőt, azt sem mondanám, hogy nem tetszett. Mert jó kis könyv.
Csak hozzászoktam már a mai horror és krimi filmek/könyvek durvaságához. Ez pedig inkább békebeli, viktoriánus kori könyv.

A hangulata sötét,borzongató, bár kicsit csalódást is okoz ez is, mert nagyobb a füstje, mint a lángja. 
Film is készült belőle. Roppant kíváncsi vagyok, hogy hogyan tudták visszaadni a könyv hangulatát.

A nyelvezetébe viszont telitalálat. Bele kellett rázódni. Szép míves mondatok jellemzik. Kicsit talán hajlik a túlírtság felé. De még nem vészes, csak meg kellett szokni.

A szereplők érdekesek, bár elég kevés információt kapunk róluk. Még a főszereplőnk is háttérbe van szorulva kicsit a történettel.

A borítója nagyon tetszik. Szépek a színek és hozza a könyv hangulatát.

Fülszöveg:
Arthur Kippst, a fiatal ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig a babonák világában élik mindennapjaikat. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről kiderül, hogy maga is rég halott. Valaha szép lehetett, ma már csak valami erős negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Az a hiedelem járja a helyiek között, ahol megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek. Érthetetlen és fájdalmas események veszik kezdetüket. 
A mesélő, Arthur Kipps, vajon függetlenítheti-e magát a fekete ruhás nő hatásától? 

Idézet:
Mindig is szerettem az est leheletét, beleszagolni a levegőbe, akár a nyár virágainak édes és balzsamos illatát hordozza, akár az őszi levelek és tüzek fanyar szagát, akár a fagy és a hó csikorgó hidegét. 

Kinek ajánlanám?      

Igaz szellemes, ijesztő könyv                                                                                             
                                                                                                                
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

 Az írásmód

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből

Hiányérzetem maradt

Partvonal kiadó

176 oldal

saját

Fordította: Gieler Gyöngyi