Szélesi Sándor: Kincsem

Szeretem az igencsak régmúltról szóló könyveket, amik majdnem hogy ódon illatúak. Mivel ennek a kötetnek magyar vonatkozása van, itt játszódik és a magyar életérzést adja vissza, biztos voltam benne, hogy nekem ezt olvasnom kell. Mikor már majdnem teljesen elfelejtettem az olvasás eme vágyának tárgyát, szembe jött velem a könyvtárban. Naná, hogy jött velem haza azonmód, hiába a kismillió olvasatlan saját könyv. És nem bántam meg.

Van olyan, aki nem hallott még Kincsem nevű csodalóról? 
Szerintem kevesen. Lánykáim imádják a lovakat, lovas dolgokat, filmeket, így persze hozzám is eljutott a híre. A film megnézésével még adós vagyok magamnak, de mindenképpen sort kerítek arra is. Azt hiszem, végül ez nem lányok filmje lesz. Talán majd pár év múlva. Az én filmem lesz.


Kincsemről szól a történet, de mégsem. Talán vele foglalkozunk legkevesebbet. Persze az ő gondolatait nehéz lett volna felidézni, így az életéből, a versenyei izgalmából kapunk egy keveset, de még inkább a körülötte élőkből.
Tetszett a könyv hangulata, az írásmód, a stílusa, a szereplők. 
Azért némileg hibádzott is a könyv részemről. Látszik, hogy férfi írta, mert megírta, leírta, csak éppen az érzelmekbe, a szereplők gondolatvilágába nem engedett be. Ezt kicsit hiányoltam. Nagyon jól felépített karakterek vannak pedig benne, akiket könnyen megszerethetnénk, de nekem hiányzott a mélyebb világukba a bepillantás. Azt hiszem ez nem a könyv hibája. Talán én vártam túl sokat tőle. Egy könnyed olvasmány, nem várhatok pszichológiai mélységeket tőle. Csak így Ernő, a főhős nem teljesen volt pozitív számomra. Néha úgy meg tudtam volna rázni. Esendő ember, ez igaz. Hús-vér karakter ettől. 
Karolina, a hősnőnk pedig kicsit többet érdemelt volna Ernőtől és az írótól is. Nagyon megszerettem, de sajnáltam ugyanakkor.

A kötet jól hozza a kor jellegzetességeit, gondolkodásmódját, a világot, amibe játszódik. 
Drukkolunk, izgulunk mi is Kincsemnek és lovasának, gazdájának.
Egy nagyszerű szerelmi história történelmi köntösbe bújtatva, kellemesen, szellemesen.
Szerettem a beszélgetéseket, a leíró részeket. 
Az író stílusa közel áll hozzám, több könyvét is listára fogom tenni.

Összességében a könyv egy remek történet, egy szépséges borító, egy szép szerelmi dráma, egy hős ló, korrajz, nagyszerű leíró részek egyvelege. 

Örülök, hogy a sok kutyás, macskás történet után egy ló is könyvet kapott. Méghozzá milyen ló! Legyünk büszkék rá!

Egy kis Wikipédia a lóról:

Kincsem
Kincsem, „a legyőzhetetlen csodakanca” (Emil Adam festménye, 1878)
Született	1874. március 17. Tápiószentmárton
Elpusztult	1887. március 17. (13 évesen) Kisbér
Fajtája	angol telivér
Neme	kanca
Szín	sötétsárga
Tenyésztő	Blaskovich Ernő
Tulajdonos	Blaskovich Ernő
Istálló	kisbéri ménes
Idomár	Hesp Róbert
Győzelmei	54/54
Származás
Apa Cambuscan Newminster The Arrow Anya Waternymph Cotswold The Mermaid

Kincsem (Tápiószentmárton, 1874. március 17. – Kisbér, 1887. március 17.) többszörös díjnyertes, Magyarországon tenyésztett, angol telivér szülőktől származó versenyló, a magyar lósport és lótenyésztés büszkesége. Magyarországon „a legyőzhetetlen csodakanca” névvel, Európa többi részén pedig a „Hungarian miracle” és a „Hungarian wonder” (vagyis magyar csoda) titulusokkal illették.

Kincsem Blaskovich Ernő tápiószentmártoni lótenyésztő birtokán született, Waternymph nevű, angol telivér fajtájú anyját Kisbéren fedeztették, ahol az apamén az 1872-ben 5500 fontért Angliában megvásárolt[7] Cambuscan volt. A sportsikerei révén később világhírűvé vált magyar versenyló Magyarországon kívül Európa több országában, Ausztriában, Angliában, Franciaországban, Csehországban és Németországban, 13 versenypályán, 54 alkalommal állt rajthoz és 54 győzelmet aratott. Győzelmeinek értékét emeli, hogy kancaként verte meg a méneket, ami a lóversenyeken kivételesnek számít.

Fülszöveg:

A ​csodakanca igaz története!

Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló…
A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták.
Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken.
Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemes úr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból.

470 oldal

Könyvmolyképző kiadó

Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.)

Hű az áldóját! Időutazáson vettem részt csak nem tűnt fel?

Egyik percben kézbe vettem a könyvet, aztán ripsz-ropsz 1800-as években találtam önmagam kissé megszeppenve pár olyan szereplővel, akikkel nem közösködtem volna szívesen. Kapkodtam a fejem és szoktam a közeget.

Az elején nagyon nehéznek, dagályosnak éreztem a nyelvezetét, pontosabban körülményesnek. De hát mit is vártam? Ha korhű, akkor nem lehet könnyített, szlenges nyelvjárásban előadni. Itt bizony lelünk barokkos körmondatokat, kissé émelyítő körülírásokat eszement módon tálalva. Amik még tetszettek is. Ez az első számú vonzereje a könyvnek! Igényesnek mondanám!

Történelmi háttér, nyomozós, izgalmas krimi, érdekes, ámde igényes nyelvezet, karakteres szereplők jó kis iróniával, humorral. Izgalom a köbön. Kell ennél több? Azt hiszem nem. És mind egy kötetben. Szóval minden földi jó adott egy remek olvasmányélményhez. Éltem is vele, két éjszaka alatt kivégeztem. Mindeközben remekül szórakoztam. Megszállottként olvastam. Vágytam a végére, hogy tudjam, kivel mi történik majd.

A nevek említésre méltók. Nem az unalomig ismételt keresztnevek találhatóak benne.

Szerettem a rengeteg szereplőt, kik a lap alján alapos bemutatkozáson esnek át, még ha nehézkes is volt, kizökkentő. Erre nincs mentség, de engem nem zavart személy szerint. Érdekes kis adalékanyag, egy kis plusz, amivel élsz vagy ellapozod olvasás nélkül.

A történések így visszagondolva naivak és kicsit együgyűek lehetnek számunkra, kik a Helyszínelők és Gyilkos elméken nőttünk fel. Mintha egy nagyon régi filmet látnánk, aminek elavult a képi világa, de jó ennek ellenére. Nekem kifejezetten tetszett, hogy nem modern sem a nyomozás, sem a gyilkosság, a szereplők pedig korukhoz illendően és illően viselkednek. 

Illetve viselkednének csak, mert Mili egy roppant idegesítő nőszemély, aki abba is üti az orrát, amibe nem kéne. Talán azért is éreztem vele társközösséget. Hasonlít rám. A szövegei meg fergetegesek. Ideális női főszereplő. csacska, szerethető, naiv, ám nem butácska. Megmenthető, de önmagát is megmenti, ha kell. Nem egy elveszett kislány, annyi szent.

A báró? Nos, őt eleinte mellőztem volna. Idegesített a lenézése a női nem felé. De roppant mód mégsem utáltam. Inkább harcoltam volna vele. Odamondtam volna a magamét. Emma, mond miért nem tetted meg? Nem csak cselekedettel kell ezt a pasast kezelni, hanem erős szavakkal is!

Kettőjük csörtéje élvezetessé teszi az olvasást.

Ráadásul imádtam, hogy az író nem erőltetett bele a történetbe egy szerelmi szálat, romantikát mindenáron. Szerelem első látásra? Ágyő! Hála az égnek itt nem volt jelen.

A történések gyorsak, kapkodósak, mint ahogy én is lestem néhányszor. De így volt jó. Lassítani csak a szereplők áradatával lehetett. Néha kifújtuk magunk, de ez ritka jelenség a könyvben.

Arra jöttem rá olvasás közben, hogy szeretem ezt a letűnt kort, amiben játszódik. De nem élnék semmi pénzért sem benne. Öntudatosabb vagyok annál, hogy sokáig megmaradnék büntetlenül benne vagy akár életben.

Továbbá vonzóvá teszi a könyvet, hogy nálunk játszódik, Magyarországon. 

Bárókám hamarosan jövök és olvasom tovább a kalandjaitok sorát, Mili bőrébe bújva!

Fülszöveg: 
Budapest, 1896. 
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész. 
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon. 
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

Idézet:
– Úgy voltak ők egymással, mint fűzőben a halcsont: külön-külön egyik sem ért sokat, de mikor összekerültek, hát az kérem, maga volt a mennyország!

Könyvmolyképző
336 oldal
könyvtári

C. J. Roberts Captive in the Dark – Fogoly a sötétben (A sötét páros 1.)

Igaz behavazódott a táj, de ébredjünk kicsit téli álmunkból. Még tavaly olvastam, csak értékelést nem volt időm megírni a nagy karácsonyozásban. De nem felejtettem el.

Az érdekes borítója, a hírverés jót tett a könyvnek.
Már csak azért is el akartam olvasni, mert sokan istenítették, sokan pedig lehordták a sárga földik. Szeretem az ilyen vegyes fogadtatású könyveket.
Végül én valahol középen helyezkedem el. Tetszett is, meg nem is. A könyv egyes szegmensei nagyon jól, más részei kevésbé. Megvitatkozhatnám magammal, hogy érdemes-e olvasni vagy sem. Tetszett-e igazán vagy kevésbé.

Bemutatkozó könyvnek nagyon jó mindenesetre. Látok az íróban lehetőséget. Szépen és élvezetesen ír. Jó volt olvasni.  Dallamosak, érzékletesek a szavai. Szerettem a metaforáit, a hangulatokat, amiket ábrázolt, legyen az éppen a legsötétebb vagy az ellenkezője.
Szerettem a történet tanulságát. A gyors történetvezetést, ahogy néhol lelassult, érzelmesbe, gondolkodósba váltott, majd újra eseménnyel teli lesz.
Viszont nem volt teljesen kerek. Voltak hibái.
A romantikus rész teljesen hibádzott az én értelmezésemben. Fogva tartó és fogvatartott között?Ilyen körülmények között. Vagy nem szerelem alakult ki, hanem ragaszkodás? Még nem látom teljesen az érzelmi szálak milyenjét. Talán a második rész felhomályosít.
A szereplők viszonylag korrektek. 
Calebet a férfi főszereplőt, ha megfeszülök, sem tudtam szeretni. Hiába a maszlag, hogy miért ilyen ő. Sajnáltam egy pontig, majd utána megutáltam. Elcseszett? Még a szürke pasinál is jobban. Nincs mentség számára, hiába mentegeti a könyv hasábjain az író rendületlenül. Ő nem áldozat, hanem fogva tartó! Remélem nem az a cél, hogy szeressük.
A csajszi, Livvie egy kis naiv, butuska lányka, aki szeretethiányos, figyelemhiányos és könnyen befolyásolható. Néhol megjósolhatóak a reakciói és tapsolni tudtam volna neki. 
Bravó! Jól tetted! Én is ugyan ezt cselekedtem volna!
Néhol meg átállt benne valami és csak pislogtam, hogy mi a fenét művel. De legalább nála egy betegséggel meg lehet magyarázni( Stockholm- szindróma). Nem pedig brutalitással, kegyetlenséggel, erőszakvággyal, mint Calebnél.

Sántít mégis kicsit a rekaciójuk, a válaszaik egyes történésekre. Hihetetlen vagy hiteltelen...Talán egyik sem a legjobb szó rá. Bár sosem tudhatjuk, mi hogyan viselkednénk bármilyen eshetőségben. A bosszúnál és a félelemnél nincs erősebb érzés, csak a szeretet, szerelem.

A fogva tartás miértje zavaros. Egyszerűbb lett volna egy szövetségest keresni és őt "betanítani". Mint egy kívülállót, aki bárhol lenne, csak ott nem.
A visszaemlékezések nagyon jól össze lettek rakva, mint ahogy a brutál részek is. ellensúlyozták a sok érzelmes dolgot, kellő egyensúlyt adva neki, hogy ne menjen át unalmasba, nyálasba. Bár nekem utóbbiak mégis jobban tetszettek.
Az érzelmi részek erősen hangsúlyosak és bizony sok esetben elgondolkodtatott, megrázott. 
Az erotika elég kiscsoportos szintű, némely eddigi olvasmányomhoz képest. De élvezhető, mert nem vulgáris, nem durva. Egyenlőre. A technikai kivitelezésen még van mit csiszolni.
A tagolások, az időbeli ugrások jelzése szintén egy nagy hibája a könyvnek. Mikor hol vagyunk és mennyi idő telt el, jó lett volna valahogy jelezni. Kicsit eltévedtem vagy vissza kellett olvasnom pár sort, hogy rájöjjek.

Mindenesetre engem kíváncsivá tett! Kell a második rész!
Az írónak pedig nagy jövőt jósolok. Jól forgatja a tollat. Már csak a megfelelő téma kell neki és tarolni fog! Mert ez a történet mese szerű. durva, kegyetlen, lelkileg megsemmisítő, de mese.


Fülszöveg:
Caleb olyan ember, akit csak a bosszú érdekel. Amióta egy hatalomra éhes gengszter kiskorában elrabolta, majd eladta rabszolgának, másra sem tud gondolni – kizárólag a revans foglalkoztatja. Tizenkét évre merült el az élvezeti célból tartott rabszolgák világában, az egyedüli felelősnek tartott férfit keresve. A szenvedését okozó építész végül előkerült: a személyi igazolványa új volt, a személyisége azonban a régi maradt. Ha Caleb elég közel akar kerülni a céljához, muszáj azzá vállalnia, amit gyűlöl. Elrabol egy gyönyörű lányt, hogy azzá tegye, ami ő maga volt egykoron.

Idézet.
Rafiq megtanította írni és olvasni, öt nyelven beszélni, nőt csábítani, elrejtőzni és gyilkolni – de szeretni soha.

264 oldal
Könyvmolyképző kiadó

És egy újdonság. Igyekszem mától minden könyvhöz egy zenét társítani, ami illik hozzá. 
A mai zene a könyvhöz:

Regények a sci-fi világa körül

Egy igen érdekes írót sikerült tollvégre kapnom!

Köszönöm On sai-nak, hogy vállalta az eléggé provokatív kérdéseimet a regényeiről és privát életéről.

- Nem láttam rólad sok infót a blogodon. Mit tudhatnak az olvasóid a magánéletedről? Mi az, amit fontosnak tartasz megosztani velük magadról?

Ez már a harmadik blogom, a korábbiakon azt hiszem, még volt bemutatkozás. Sci-fis közösségből jövök, és néha rendezvényeken besegítek, moderálok, így az a közeg ismer mint a rossz pénzt. Másnak meg nem jutott eszembe bemutatkozni.

Gyors életrajzom annyi, hogy pszichós végzettségem van, de most szerkesztőként dolgozom, Aranymosó néven a Könyvmolyképző kiadó pályázatát bonyolítom le. Van három gyerekem, és Pest megyében élek egy erdő mellett.

A mostani blog: http://onsairegenyek.blogspot.hu/

-Tudatosan maradtál inkognitóba, óvva a magánéleted?

Nem vagyok inkognitóban, csak nem szoktam magamról beszélni, a másik ember jobban érdekel. Más helyzetben mások a témák. Az irodalmi életben évekig nem tudták, hogy van gyerekem, pusztán mert nem láttak velük, míg el nem vittem sci-fis táborba őket. A pszichósok nem tudták, hogy szerkesztő vagyok. A helyi tanárnő vagy a szomszédok meg nem tudták, hogy írok, noha itt, vidéken mindenki tud mindent a másikról. De ha ők a tyúkokról szeretnének csevegni, vagy a helyi pletykákról, akkor arról beszélgetünk. Szerintem az olvasókat is jobban érdekli Don karaktere, mint az, hogy a dédi receptje alapján készítem a köménymagos kalácsot.

- Mi a legnagyobb félelmed az írással kapcsolatban?

Minden regény közben azon aggódok, hogy nem tudom megugrani a szintet, nem bírom visszafűzni a dramaturgiai szálakat. Néha túlbonyolítom a dolgokat, és utána nehezen mászok ki az ügyből. A jó mesélés egyfajta varázslat, és tartok tőle, hogy egyszer túl nagyot markolok, és meghaladja a képességeimet. De eddig mindig sikerült addig csiszolni az írást, és úgy letenni a tollat, hogy igen, ez jó munka, elégedett vagyok.

- Van kifejezett helyszíned, időszakod, kedvenc fotelod vagy eszközöd,babonád, amit összekötsz az írással?

Babonáim nincsenek, inkább csak írós szokásaim. Hajnalban nagyon jól tudok írni, és szeretek is. Újabban sajnos ez az időszak kiesik, mert a fiam ötkor kel, hogy elérje a vonatot Pestre a középsuliba, így az én életritmusom is felborult, és még nem tudom, hova illesztem be a napi írást. Rengeteg teát és tejeskávét iszom, plusz ha elakadok, akkor sok csokit eszek. Nem túl egészséges, tudom.

- A napi teendőidbe hogyan kalkulálod bele az írást? Elsőbbséget élvez a takarítással szemben mondjuk?

Régen, ha a történet feszített, mindent félretettem, és írtam. Manapság már sokkal fegyelmezettebb vagyok, tudom, hogy a szereplők megvárnak. Talán furán hangzik, de van egy nagyon bensőséges viszonyunk, amibe belefér a türelem is. Ha viszont szoros határidőre csinálom a szerkesztést, vagy le kell adni a regényt, novellát időre, akkor az elsőbbséget élvez a takarítással szemben. De ilyenkor a lányom mosogat, a fiam elhozza az öccsét a suliból, anyám meg jön kertet művelni. 

- Mely történeted volt az első, amit késznek és publikálhatónak tartottál?

2004-ben lettem kész először a Scar regényemmel. Akkoriban egyszerre éreztem, hogy nagyon jó és hogy nagyon rossz. Háromszor írtam át, mire elnyerte a végleges formáját.

Az első megjelent novellám azt hiszem, 2006-ban volt, egy pályázatra írtam, és az első helyet elvittem. A következő évben hat pályázatból ötön helyezést értem el. Kissé meglepődtem.

- Mikor elkezdted az írást csak álmaidban jelent meg előtted a kép, hogy meg is fog jelenni vagy mindig is tudtad/érezted, hogy kiadásra kerül majd?

Mióta az eszemet tudom, történeteket mesélek magamnak. 12 évesen már sejtettem, hogy idővel író leszek, de nem éreztem úgy, hogy tenni kell az ügyért. Viszonylag szegény környezetben nőttem fel, ahol nem voltak lehetőségek, így aztán nem alakult ki bennem semmilyen álom szakmára, családra, írásra vonatkozóan. Napról napra éltem, és így élek ma is. Mindig azt csinálom, ami érdekel, leköt, flow-élményt ad. Most épp író vagyok, de ki tudja, hova visz az út tíz év múlva. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne azt csináljuk, ami érdekel.
 

- Főként sci-fi és fantasy témában jelentél meg eddig. Van oka, hogy ezt a két műfajt választottad? Van olyan műfaj, amiben nem tevékenykednél, messze áll tőled?

Minden zsánert kipróbáltam egy-két novella erejéig, de a fantasztikum jóval tágabb teret ad a valóságnál. Imádok világokat teremteni, nagyon szórakoztat, sokkal többet ad nekem, mintha a talajon maradnék. Az írás játék, és én szeretek játszani. A fantasztikumban az is jó, hogy az olvasó nem akar mindent kivetíteni az íróra, és nem gondolja azt, hogy önéletrajzi regényt írok. A női E/1 pont az ilyen furcsa olvasói megjegyzések miatt kellemetlen nekem, még sci-fiben is ritkán írok, reál novellákban pedig soha.  

-Bevallom nem olvastam még a könyveid, de kívánságlistámon vannak. Mivel tudnál buzdítani, amiért mindenképpen olvassam el őket?

A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik egy könnyed, humoros írás, ott a főhős jópasit ajánlom figyelmedbe. A folytatás aCalderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál. Mint a címből is látszik, nem doktori disszertációnak szántam ezt sem, inkább valami bohókás vígjátéknak. A Szivárgó sötétség sorozat két kötete kicsit komolyabb téma, és a transzcendensről szól. Scar, a főhős lány kissé provokatív és modortalan, ám különleges képessége, hogy Istennel beszélget, és ami meglepőbb, választ is kap.

-Mit érzel az írásaid erősségének és mi az, amin még csiszolnál?

A dramaturgia, karakterábrázolás, világteremtés jól megy, de a nyelvi szintemet közepesnek érzem. A szóképek, hangutánzó, hangfestő szavak nem az én világom, de már dolgozom az ügyön, hogy a szövegeim "teltebbek" legyenek. Persze, nem minden témához illik, egy humoros regényben a humor a lényeg, de a komolyabb regényeknél majd kelleni fog.

- Jelen vagy a molyos könyves oldalon is, így közvetlenül tudod kezelni a dicséreteket, kritikákat, kérdéseket. Nem terhes néha?

Nem, mert nem szoktam sehogy se kezelni. Szerintem az olvasók nem nekem írják ezeket, hanem egymással osztják meg a könyves élményeket, és udvariatlanság lenne belecsipogni. Ha megszólalok ott, akkor azért teszem, mert belinkelték a nickemet, vagy élőben ismerem az illetőt. A kritikák nem zavarnak, ilyenkor felírom, miben kell fejlődni vagy mit kell kibontani a következő regényben. A moly amúgy teljesen addiktív. Ha belépek, azon kapom magam, hogy nem írom a regényemet, hanem csak görgetem lefelé az oldalt, és sok tucat könyvértékelést, beszélgetést olvasgatok. :) Pont ezért abbahagytam a saját olvasások feltöltését, mert túl sok időt lógtam ott.

- Nagyon jók az értékelések, magas a csillagozási besorolásuk is. Elégedett vagy az elért eredménnyel?

Igen, nagyon megtisztelő, nem számítottam ennyi lelkes olvasóra, nagy meglepetésként ért. Az igazán bűvöletes viszont az, amikor a szereplők és a világ megvalósul más elméjében. Valahogy így válik élővé az egész, olyanná, mintha pl. Calderon nem is képzelt karakter lenne, hanem másokkal közös ismerős, akinek együtt figyeljük a sorsát.

- Ki a kedvenc főhősöd a könyveidből?

Mindig az, akinek épp foglalkoztat a sorsa. Most épp egy agykutató apa, egy pimasz tinilány, és egy állati helyes fiatal lovag, aki Kósza névre hallgat. Már elkezdték bonyolítani a sztorit, nagyon élvezem a jeleneteket.

- Nőként férfiakról írsz egy férfias műfajban. Mennyire sikerült mindezek mellett a nőiességet is belecsempészned a mindennapokba?

Ó, ezen felnevettem. :) 

A sci-fisek szerint YA irodalmat írok, nekik ez túl nyál, és mi az, hogy mindenki romantikázik, meg kockás hasfala van, ahelyett, hogy belehalna a kalandba. 

De hogy a kérdésre is feleljek, harmincvalahány évig  eléggé nőies voltam, de ma már egyedül nevelek három gyereket, vagyis egyszerre vagyok apa és anya, ennyit a cuki csajszerepekről. 

- Mit gondolsz a hazai fantasy és sci-fi műfaj alakulásáról?

Most egy hatalmas fellendülés van, úgy tűnik, vége az elmúlt időszak recessziójának. Egyre több elsőkönyves kap lehetőséget, a kiadók könnyebben kockáztatnak. A fiatalok az írást kezdik szakmaként kezelni, tudatosan gyakorolni, így egyre igényesebbek.  Az angolszász piac még kihat a misztikus-romantikára, de már megjelennek magyar hátterű történetek is. A sci-fi irodalom is változik, de ez is hosszú téma, órákat lehet róla beszélni.

                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                  - Íróként szeretsz olvasni? Kik a kedvenc szerzőid, regényeid?

Szerkesztőként rengeteget kéziratot olvasok, így munka után már inkább filmet teszek be, általában drámákat. 

Ha olvasok, akkor Könyvmolyképzős könyveket, hogy képben legyek, mi zajlik a kiadómnál, vagy humoros műveket, esetleg pszichós szakirodalmat. Mostanság újra előveszek szépirodalmi írásokat és kortárs regényeket is, tegnap épp A harcosok klubját olvastam.

- Melyik magyar író az, akit a legjobban kedvelsz, egyfajta példakép?

Ó, van három is, de erre nem felelnék, mert ők sem tudják. Szerintem zavarban lennének, hiszen kicsi az irodalmi élet, és ismerjük egymást.

- Most min dolgozol? Mit várhatunk tőled következőnek?

Az Apa, randizhatok egy lovaggal? című kéziraton dolgozom, idén az jelenik meg, a Vörös pöttyös sorozatba kerül. Anna lányomnak készül, a Százvilág az ő világa, és közös játékként erre írok egy regényt. Egy mágikus problémáról szól, amibe belekeveredik Mia Anne a mi világunkból, és Kósza lovag egy másik világból. Érdekessége, hogy egy része Kispesten játszódik, a régi gimnáziumomban. Nagyon jól szórakozom rajta, és remélem, az olvasók is élvezni fogják minden sorát.

Interjú Zakály Viktóriával!

Következő interjút Zakály Viktóriával készítettem. 

Bevallom, régóta kíváncsi voltam a könyvére és a munkásságára.

Köszönöm ezúton is, hogy vállalta!

- Mit tudhatunk rólad, mint magánember? Mennyi idős vagy? Családod? Mi a foglalkozásod az írás mellett?

28 éves vagyok és egy dunántúli megyeszékhelyen élek, a vőlegényemmel lakok együtt egy kertvárosi, csendes részen. Ha éppen nem írok, akkor egy irodában dolgozok, illetve a helyi újságban van egy oldal, amit én töltök meg színes témákkal. De szerkesztőként is egyre gyakrabban és egyre többet segítem a kiadó munkáját. Sok időm nincs a pihenésre, de az olvasóimra mindig jut egy kevés.

- Ha nem írsz, mivel foglalkozol még szívesen a szabadidődben?

Természetesen olvasok. Rengeteg könyvem van, de sosem elég, egy jó olvasmányra mindig kapható vagyok. 

Ezenkívül nagyon szeretem a jó filmeket, nemrég az Éhezők viadalát és a Jégvarázst láttam. Kedvenc sorozataimat az interneten követem, a Vámpírnaplók és az Így jártam anyátokkal sosem hagyom ki. 

Szeretem a természetet is, ha jó idő van, akkor szívesen járok futni reggelenként vagy hétvégenként sétálni a közeli erdőbe.

- Az írói karriered az olvasás szeretetével kezdődött, ha jól gondolom. Szerinted a szívesen olvasó emberek képzelőereje erősebb, színesebb, hogy a legtöbb jó író közülük kerül ki, vagy a sok könyv olvasása közben érlelődik meg bennük, hogy ők is tudnának így írni?

Nem biztos, hogy összefügg az írásra való késztetés és az olvasottság. Én mindig azt szoktam tanácsolni azoknak, akik megkeresnek engem írói álmaikkal, hogy az első és legfontosabb dolog, hogy sokat olvassanak. De nem elég egy fajta típusba tartozó művet a kezükbe venniük. Az olvasottság nemcsak mennyiség és minőséget takar, de színességet is.

A képzelőerő egy teljesen más dolog, ami nem tanulható, de fejleszthető. Viszont a legtöbb esetben isteni ajándék. Én már akkor is találtam ki történeteket az óvodában, amikor még nem tudtam olvasni. Inkább arra hajlok, hogy azt mondjam, egy jó könyv olvasása közben természetes érzés, hogy elkap minket az érzés, hogy bárcsak én írhattam volna!

- Mekkora a saját könyvespolcod? Hány kötetet tudhatsz magadénak?

Még nem számoltam meg. De nagyon sok könyvem van, hamarosan egy új könyvespolcrendszerrel kell meglepnem magam. Mivel régen aktív könyvtárlátogató voltam és a főiskola alatt is rengeteg könyvet olvastam, nehéz megmondani, mennyi történet lehet a merevlemezemen. Történetek pedig nem foglalnak sok helyet.

- A magyar kortárs írókkal kritikusabb vagy szerinted, vagy inkább elnézőbb, tudván már mekkora munka egy könyv megírása?

Sok kortárs író művét olvasom, de nem szoktam ítélkezni. Szerintem nincs olyan, hogy csak jó könyv, hiszen ez egy nagyon szubjektív dolog, nem tetszhetsz mindenkinek és neked sem tetszhet mindenki. Az viszont biztos, hogy mióta már magam is szerkesztek, sokkal kritikusabban figyelem a hibákat az olvasmányaimban, de ez nem jelenti azt, hogy ne lendülnék bele a történetbe és ne hagynám figyelmen kívül őket egy idő után. Írni nagyon nehéz dolog, ezért aki belefog, azt mindig becsülni kell, még akkor is, ha nem tetszett nekünk, amit írt.

- Van írói példaképed?

Szabó Magdát nagyon szeretem, szerintem csodálatosan ír, remek történetei vannak gyönyörű nyelvezettel. Sok-sok kedves íróm és írónőm van, de ha csak egyet lehetne megnevezni, az ő lenne.

- Te mikor éreztél először késztetés, hogy megálmodj és le is írj egy történetet?

Nagyon sok történet van évek óta a fejemben, középiskolás korom óta (ezek egy részét remélem, idővel az olvasóim is megismerhetik), de soha nem éreztem késztetést, hogy le is írjam őket. A Szívritmuszavar előtt nagyon rossz hangulatban voltam és úgy gondoltam, az írás segíthet rajtam. Mivel a regény nagy része a valóságban is megtörtént, éreztem, hogy ki kell írnom magamból ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni. Amikor leírtam az utolsó mondatot is és felálltam, úgy éreztem, egy másik ember állt fel, mint aki leült. Kigyógyítottam magam a kesergésből és az önsajnálatból.

- Van kifejezetten kedvenc helyed vagy napszakod, mikor írni kezdesz?

Van a nappalimban egy hatalmas kagylófotel pihe-puha párnával, ami a világ legkényelmesebb helye, általában oda szoktam bevackolni magam a laptopommal. Fontos, hogy teljesen csend legyen és ne zavarjon semmi meg közben. Éjszaka nem szoktam írni, inkább a délelőtti vagy délutáni órákban, mert inkább pacsirta, mintsem bagoly típus volnék.

- Viszel rendszert az írásba, vagy az ihlet mozgat leginkább?

Mielőtt egy sort is leírnék, készre gyúrom a fejemben a történetet. Mindent kitalálok, néha jegyzetelek is, de magából a regényből egy sort sem írok le. Amikor kész a történet és tudom, hogy lesz annyi időm, hogy huzamosabb ideig tudjak rajta dolgozni, akkor nekiállok leírni. Munka mellett négy-hat hét alatt meg tudom írni a kész művet, ekkor egy kicsit pihenni hagyom, aztán újra átolvasom már tiszta fejjel és szemmel.

- Ért már negatív élmény a könyved/ könyveid megjelenése óta?

Kifejezetten negatív élmények nem szerencsére. Olyan történt, hogy valaki nem úgy reagált a könyvemre, ahogy vártam, de ezekről a legtöbb esetben kiderült, hogy tudatlanság, féltékenység vagy szimplán rosszindulat okozta.

- Hogy viselted az első negatív kritika megjelenését? Volt ilyen egyáltalán?

Hogyne, mindig van negatív kritika. Ha jó és építő jellegű, akkor segítségünkre lehet a fejlődésben, a rosszakkal pedig nem érdemes foglalkozni. Persze ezt most már könnyen mondom, az elején még nagyon bántottak, de túllendültem rajtuk.

- Mi a legnagyobb pozitívuma az írásnak?

Átadni a történetet, ami a fejedben van. Ezt nagyon nehéz elmondani, de aki már érzett ilyent, pontosan tudja, miről beszélek. A történetmesélési vágy mindig is benne volt az emberekben, csak régen a tűz körül gyűltek össze, most pedig egy e-book olvasó felett.

- Ha elakadsz, vagy nem dülőzől egy jelenettel, megvan az a személy, aki ihletet ad vagy tanácsot?

Az írásban csak akkor szoktam kikérni mások véleményét, amikor már készen vagyok az egésszel. Közben nem nagyon szoktam segítséget kérni, mert azt a káoszt, ami a fejemben van a történet kapcsán, csak én szoktam átlátni.

- Nem féltél a kezdő írók mumusától, hogy nem fogod tudni kiadatni a megálmodott történetedet?

Nem, mert eszem ágában sem volt, hogy valaha is kiadják a kéziratomat. Baráti unszolásra küldtem el néhány kiadónak, de amikor fél év után sem érkezett válasz, egészen elfelejtettem. Nem törődtem vele. Így amikor jött egy e-mail, hogy kiadnák, teljesen le voltam forrázva.

- Manapság nem nagyon divat olvasni. Elégedett vagy az eladási statisztikáddal? Szerinted hogy lehetne a fiatalokat legjobban rávenni az olvasás szeretetére?

Nem használnám ezt a szót, hogy divat. Igazán divatos talán soha nem volt az olvasás, és akik űzik most vagy korábban, soha nem is ezért olvastak. Úgy gondolom, mindenkinek tartogat üzenetet mind a két könyvem, ha fogékony rá, meg is hallja. Nehéz rávenni a fiatalokat az olvasásra, ehhez különösen nem ajánlanám a fejükhöz szorított fegyvert. A legjobb eszköz, hogy jó könyveket írunk. Ha valakinek tetszett, úgyis elmeséli a barátainak, aztán ők is elolvassák és így tovább. Az olvasásra szoktatni a fiatalabb korosztály csak és kizárólag jó könyvekkel lehet. Mi, a Könyvmolyképző szerzői mindent meg is teszünk ennek érdekében.

- A könyved saját, személyes ihletésű. Nem féltél kiadni magad egy kicsit? Mit szólt a könyvbeli társad életbeli megfelelője, hogy bekerült egy történetbe?

Nem gondoltam bele, hogy mennyire őszinte ez a könyv, csak miután megjelent. De nem bántam meg egy percre sem, hogy elmondtam mindent. Én csak magamat adtam és remélem, szimpatikus volt az olvasóknak. A könyvbeli Ádám még megjelenés előtt olvasta mindkét részt. Nem hiszem, hogy könnyű lehetett neki, de ezt nem mondta. Nem engedte, hogy bármit is változtassak rajta és természetesen ő is megkönnyezte.

- A molyos és bloggos könyvélet tagja is vagy. Szerinted ez előny az írók számára? Könnyebb így kontaktust teremteni közvetlen az olvasóiddal?

Ha nagyon akar, megtalál az olvasó.  Elég sok helyen elérhető vagyok és szívesen beszélek az olvasóimmal. Nem zárkózom el senki elől, sőt, azt mondták eddig nekem, hogy nagyon nyitott és közvetlen vagyok. Szeretem, ha megírják a véleményüket a regényeimről, mert így sokat tudok tanulni és persze nem mellesleg, nagyon jól is esik, ha szépet írnak.

- A második könyved is megjelent. Mit tervezel a jövőre nézve. vannak otthon elfekvőben ötleteid, még kidolgozatlan történeteid, amik kiadásra várnak? Vagy már készülőben a konkrét , harmadik köteted? Hasonló jellegű lesz, mint az előző kettő?

Jelenleg is javítgatom a következő, sorban harmadik kéziratomat. A történet már kész van, de a nézőpontot még át kell gondolnom. Egy időutazásos szerelmi történet, ami visszafelé halad az időben: a szakítástól a megismerkedésig. Teljesen új történet, teljesen új szereplőkkel, csipetnyi misztikummal és hét új élettel, amit az élet kínál fel a főhősnek. A munkacíme Bogozdki!, valószínűleg ez is marad, mert ez egy olyan történet, amit bonyolultságára való tekintettel valóban ki kell bogozni. Ha minden jól megy, még idén a kezükbe foghatják az olvasók.

-Ez nagyon izgalmasan hangzik.

- Hogy látod magad 10 év múlva, mint író és mint magánember?

Szeretnék minden évben újabb történetet adni az olvasóim kezében, ezért tíz év múlva már remélhetőleg nem lesz elég az a kicsi polc, amint most van a két könyvem. A magánéletben pedig remélem, hogy akkora már édesanya leszek és a gyerekeim megértik, ha anya néha elvonul egy kicsit írni.

- Van kitűzött életcélod, amit mindenképpen meg szeretnél valósítani vagy bakancslistád?

Huhh, imádok utazni és már rengeteg helyen jártam, de kimaradt még Párizs és Róma az úti céljaim közül. Remélem, néhány éven belül sikerül mindkettőt bepótolnom, hogy aztán új célokat tűzhessek ki magam elé.

Viktória  blogja, ahol elérhetitek: http://zakalyviktoria.blogspot.hu/

Nagyon szépen köszönöm az interjút, és kívánom, hogy a vágyaid teljesüljenek!

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Idő közben szerencsém volt elolvasni Viktória, Szívritmuszavar című könyvét is.

Azt kell mondjam, hogy tényleg kitárulkozó, nagyon személyes, érzelmes, mély könyv.

Nekem kifejezetten tetszett. A vége megrázó volt, valahogy mást képzeltem el, igaz én szeretem a rózsaszín befejezéseket.

Szépen van megírva, nincs benne nyelvi giccs. A párbeszédek sem nyálasak és csöpögősek, nem erőltetettek. Látszik, hogy személyes tapasztalótokból építkezik. Valódi. 

A szerelem vágyódását, megannyi kínját, buktatóját megtalálhatjuk benne. De még így is megéri. A szerelem formál és épít. nincs nála jobb érzés, még ha nem is vidáman végződik.

Fülszöveg:

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad. A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.

Könyvmolyképző: http://konyvmolykepzo.hu/

208 oldal

könyvtári

Játék

November 9-én megjelenik Spirit Bliss Árnyékvilág trilógiájának utolsó kötete, a Mennydörgő némaság. Ennek örömére közös játékba fogtunk néhány bloggerrel és Spirittel. A játék nyereménye a képen látható gyönyörűséges és egyedi táska. 

 Hogy mit kell tenned érte?

1. November 1-9. között minden nap kikerül egy könyves blogger oldalára egy-egy érdekesség a Mennydörgő némasággal kapcsolatban. Mindegyik poszthoz tartozik majd egy kérdés is, amelyet meg kell válaszolnod helyesen.

2. A kérdések megválaszolásához mindig a másnapi blogbejegyzés ad segítséget.

3. Ne áruld el senkinek a helyes válaszokat, ne írd ki őket sehová a játék során! Ha valaki ilyesmit tesz, az azonnali kizárással jár együtt!

4. A 10. napon, mikor kikerül az utolsó részlet is, küldd el éjfélig az összes kérdésre a választ a spiritbliss24@gmail.com e-mail címre.

5. Ha a válaszaid helyesek, akkor részt veszel a sorsoláson. Fontos: csak akkor kerül a neved a kalapba, ha mind a 9 kérdésre helyesen válaszoltál!

6. Az előző kérdést itt találhatod: 
http://dreamworld-books.blogspot.hu/2013/11/mennydorgo-nemasag-jatek-6-nap_5.html

érdekesség: Plusz információk a Mennydörgő némaság szereplőiről

. Adam minden színpadra lépése előtt a jelmeze belsejébe tűz egy a családjáról készült fotót amolyan babonaként.

.  Mikor új darabot próbálnak, Adamnek sok időt kell a színházban töltenie távol a családjától. Ilyenkor naponta többször is felhívja őket telefonon, és folyton forró csokit iszik, mert az ital színe a felesége tekintetére emlékezteti.

 . Camilla minden egyes festményén elrejt egy A, F és J betűt, amely a családját szimbolizálják.

.  A Swanson család minden héten legalább egyszer csinál valami családi programot. Legutóbb egy autóversenyen voltak Adam örömére, de Faunia is élvezte az eseményt. Azóta folyton berregő hangot hallat, annyira megtetszett neki a versenyautók hangja.

 . Adam utálja a lekváros fánkot, mert aznap, amikor az édesanyja meghalt, azt evett. A tudatalattija pedig összekapcsolja ezt az édességet a veszteséggel.

 . Jossie imádja az animéket, két kedvence a Death Note és a Love*Com.

.  Jossie ahelyett, hogy elszórta volna az ünnepekre kapott pénzét, összegyűjtötte, és a 15. születésnapján odaadományozta egy szívbetegeket támogató szervezetnek. Így akart megemlékezni az édesanyjáról, aki szívbetegségben halt meg, mikor ő még kisbaba volt.

 . Caspart gyerekkorában verte az apja, ám mikor felnőttként egyszer egy vita során lehetősége lett volna mindent visszaadni, ő nem tette. Sosem emelt kezet az apjára ezzel emelkedve felül az értelmetlen erőszakon.

 . Caspar gyerekként imádott az anyai nagyapjánál lenni, mert ő volt az egyetlen, aki mellett igazán biztonságban érezte magát.

 . Casparnak sosem volt komoly kapcsolata, mert mindig attól félt, hogy egyszer olyanná válik majd, mint az apja.

7. kérdés: Hol találkozik Caspar Sammyvel?

A kérdésre a választ holnap Kelly blogján találhatjátok meg, itt: http://www.kellylupiolvas.com/




Spirit Bliss: Mennydörgő némaság

A Főnök – fantáziátlan név, ám tökéletes álca a helyi maffia vezetőjének.

Senki sem ismeri az igazi nevét, senki nem látta még az arcát.

Kezében tartja az egész várost.

A rendőrség pedig évek óta tehetetlen.

Caspar Crosley nyomozó új feladata: beépülni a bűnszervezetbe, és elkapni a titokzatos fantomot. Csakhogy ez nem olyan egyszerű, főleg, ha tégla van még az FBI köreiben is. Üldözőből végül üldözött lesz, a maffia elől pedig szinte lehetetlen elbújni.

Néhány név és titkos kód, amely segíthet megbuktatni a Főnököt.

Egy kíváncsi tinédzser, aki nem ismeri fel a veszélyt.

És egy hároméves kislány hallgatásra kárhoztatva.

A maffia pedig nem szereti azokat, akik túl sokat tudnak.

A tanúvédelmi program Skóciába vezérli a Swanson családot, ahol a gyönyörű tájon, ódon kastélyszállón és kedves helyieken kívül családi problémák, szerelmi csalódások és rejtélyes bűnesetek forgatják fel az életüket. Vajon a maffia keze milyen messzire ér el?

Az Árnyékvilág 3. – Mennydörgő némaságban visszatér minden fontosabb szereplő az első két könyvből, hogy egy fergetegesen izgalmas lezárásban búcsúzzanak el a trilógia olvasóitól.

Nyomozz együtt Crosley nyomozóval és a Swanson családdal, mert az árnyékvilág mennydörgése hozzád is elér!