2018. szeptember 21., péntek

Szélesi Sándor: Kincsem




Szeretem az igencsak régmúltról szóló könyveket, amik majdnem hogy ódon illatúak. Mivel ennek a kötetnek magyar vonatkozása van, itt játszódik és a magyar életérzést adja vissza, biztos voltam benne, hogy nekem ezt olvasnom kell. Mikor már majdnem teljesen elfelejtettem az olvasás eme vágyának tárgyát, szembe jött velem a könyvtárban. Naná, hogy jött velem haza azonmód, hiába a kismillió olvasatlan saját könyv. És nem bántam meg.

Van olyan, aki nem hallott még Kincsem nevű csodalóról? 
Szerintem kevesen. Lánykáim imádják a lovakat, lovas dolgokat, filmeket, így persze hozzám is eljutott a híre. A film megnézésével még adós vagyok magamnak, de mindenképpen sort kerítek arra is. Azt hiszem, végül ez nem lányok filmje lesz. Talán majd pár év múlva. Az én filmem lesz.


Kincsemről szól a történet, de mégsem. Talán vele foglalkozunk legkevesebbet. Persze az ő gondolatait nehéz lett volna felidézni, így az életéből, a versenyei izgalmából kapunk egy keveset, de még inkább a körülötte élőkből.
Tetszett a könyv hangulata, az írásmód, a stílusa, a szereplők. 
Azért némileg hibádzott is a könyv részemről. Látszik, hogy férfi írta, mert megírta, leírta, csak éppen az érzelmekbe, a szereplők gondolatvilágába nem engedett be. Ezt kicsit hiányoltam. Nagyon jól felépített karakterek vannak pedig benne, akiket könnyen megszerethetnénk, de nekem hiányzott a mélyebb világukba a bepillantás. Azt hiszem ez nem a könyv hibája. Talán én vártam túl sokat tőle. Egy könnyed olvasmány, nem várhatok pszichológiai mélységeket tőle. Csak így Ernő, a főhős nem teljesen volt pozitív számomra. Néha úgy meg tudtam volna rázni. Esendő ember, ez igaz. Hús-vér karakter ettől. 
Karolina, a hősnőnk pedig kicsit többet érdemelt volna Ernőtől és az írótól is. Nagyon megszerettem, de sajnáltam ugyanakkor.

A kötet jól hozza a kor jellegzetességeit, gondolkodásmódját, a világot, amibe játszódik. 
Drukkolunk, izgulunk mi is Kincsemnek és lovasának, gazdájának.
Egy nagyszerű szerelmi história történelmi köntösbe bújtatva, kellemesen, szellemesen.
Szerettem a beszélgetéseket, a leíró részeket. 
Az író stílusa közel áll hozzám, több könyvét is listára fogom tenni.

Összességében a könyv egy remek történet, egy szépséges borító, egy szép szerelmi dráma, egy hős ló, korrajz, nagyszerű leíró részek egyvelege. 




Örülök, hogy a sok kutyás, macskás történet után egy ló is könyvet kapott. Méghozzá milyen ló! Legyünk büszkék rá!

Egy kis Wikipédia a lóról:
Kincsem
Kincsem, „a legyőzhetetlen csodakanca”(Emil Adam festménye, 1878)
Kincsem, „a legyőzhetetlen csodakanca”
(Emil Adam festménye, 1878)

Született1874március 17.
Tápiószentmárton
Elpusztult1887március 17. (13 évesen)
Kisbér
Fajtájaangol telivér
Nemekanca
Színsötétsárga
TenyésztőBlaskovich Ernő
TulajdonosBlaskovich Ernő
Istállókisbéri ménes
IdomárHesp Róbert
Győzelmei54/54
Származás
Apa
Cambuscan
Newminster
The Arrow
Anya
Waternymph
Cotswold
The Mermaid


Kincsem (Tápiószentmárton1874március 17. – Kisbér1887március 17.) többszörös díjnyertes, Magyarországon tenyésztett, angol telivér szülőktől származó versenyló, a magyar lósport és lótenyésztés büszkesége. Magyarországon „a legyőzhetetlen csodakanca” névvel, Európa többi részén pedig a „Hungarian miracle” és a „Hungarian wonder” (vagyis magyar csoda) titulusokkal illették.

Kincsem Blaskovich Ernő tápiószentmártoni lótenyésztő birtokán született, Waternymph nevű, angol telivér fajtájú anyját Kisbéren fedeztették, ahol az apamén az 1872-ben 5500 fontért Angliában megvásárolt[7] Cambuscan volt. A sportsikerei révén később világhírűvé vált magyar versenyló Magyarországon kívül Európa több országábanAusztriábanAngliábanFranciaországbanCsehországban és Németországban, 13 versenypályán, 54 alkalommal állt rajthoz és 54 győzelmet aratott. Győzelmeinek értékét emeli, hogy kancaként verte meg a méneket, ami a lóversenyeken kivételesnek számít.




Fülszöveg:
A ​csodakanca igaz története!
Egy furcsa szerelem és egy legyőzhetetlen ló…
A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták.
Mindeközben – ismét csak a sors különleges játékossága folytán – Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és lehetetlen dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány – Szabó Karolina – egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken.
Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. Akadtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemes úr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzhetetlen ló históriája egy szebb világból.


470 oldal
Könyvmolyképző kiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék