2018. január 31., szerda

Topszerda5

TopSzerda5
Az e heti feladat, azokat a könyveket hozni, amik a kedvenc műfajomon belül a kedvenceim, de kissé háttérbe vannak szorítva. Azaz jó könyvek, amiket szeretek, de kicsit háttérbe vannak szorítva, nem túl népszerűek.

Ami fix, hogy ilyenkor rögtön a fantasy műfaj jut eszembe, vagy jelen esetben a történelmi Azért az utóbbi, mert eleve háttérbe van szorítva ez a műfaj. Nem túl népszerű. Pedig egy jó történelmi könyv nem csak szórakoztat, hanem tanít is észrevétlenül.


Celia Rees: Bűbájos ​Mary
1659 tavasz, új világ, vallásosság, boszorkányok és Mary. Ezzel minden fontosat el is mondtam a könyvről. Tessék elolvasni!




Pusztai Andrea: A ​sárkányölő
Kr. ​u. 958, Bizánc, magyarok törzsszövetségének követe, szerelem, ármány...


Trux Béla: A ​templomos lovag
1096, templomosok, keresztesháború, Tristan.




Baráth Katalin: A ​türkizkék hegedű 
​1910-es évek, Budapest, nyomozás

Ken Follett: A ​katedrális
XII. századi Anglia, középkor, templomépítés, család, vér, gyilkosság, szerelem.



És a többi TopSzerdázó
@reta09 @Arwen5 @CsakSimánDorka @Helie @joopsy @Meeraval_Marnath @Wandamaci @Vicky3 @Gorkie @Gothic01@Dora_Elizabeth @Kukuucs @fruzsi829 @joopsy @luthienlovemagic@Bea_Drizner @Neelah @GCKs_Book_Review_Blog @Dóri_42@bibliofilblog_heni @steph_pfeiffer @K_A_Hikari @Liliane@FairyDust @Bea_Drizner @Neelah @Dóri_42@GCKs_Book_Review_Blog 

2018. január 28., vasárnap

Fern Michaels: Kesztyűs kézzel




Ugyancsak felkeltette a fülszöveg a kíváncsiságom. Így nem volt kérdéses, hogy olvasni akarom.
A főszereplő lányok, nők nem kaptak igazságszolgáltatást, elégtételt, az őket ért sérelem, bántás, erőszak, gyilkosság, szerettük elvesztése miatt. Saját kezükbe veszik az irányítást és nem bánnak "kesztyűs kézzel" az elkövetőkkel szemben.
A nők bosszújánál semmi sincs erősebb és szórakoztatóbb sem. A könyv igazán érdekes és izgalmas is, jól meglovagolja ezt. 
A témaválasztás igazán egyedi. Nem jutott volna eszembe erről írni. Mondjuk többek között ezért sem vagyok író. Szerencsétekre.
Klassz kis csapatot verbuvált az író. Ezért igazán élvezetes, szórakoztató, a cseppet sem könnyed fővonal mellett.
Gondolom mivel sorozat, minden egyes részben valaki sorra kerül és kifundálják, véghez viszik a bosszúját.
Minden apróságra gondoltak, ami nekem eszembe sem jutott volna. Talán túlságosan is patikamérlegen mérték ki a hozzávalókat. alapos. néhol unalomba fúlóan is alapos.
Sok szereplő történetét olvashattuk miniben az első részben, hogy mi érte őket, mi a sérelmük, ám valahogy mégsem tudtak megérinteni. Nem tudtak részvétet kicsikarni belőlem. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető, hogy nem árnyaltak eléggé vagy maga a bosszújuk áll távol tőlem, esetleg azért, mert velem nem esett meg hasonló sem, nem tudom, mit kéne éreznem. Pedig elég sokat szenvedett kis társaság. Mintha kívülállóként olvasnám a történetet. Pedig én szeretek a történetbe benne élni, létezni. Kedvenc szereplőm sem lett. Hacsak az egyetlen férfi segítőjüket nem veszem számításba. 
Néhol kicsit túlzásokba esik az író az apró részleteket illetően. Így a dinamikájával nem voltam megelégedve. A sok apróság körülírása elveszi a történet gyors folyását. Megrekeszti, lelassítja. Pedig igencsak pörgős lenne, amit élveztem is. Csak így akadozó.
Néhol hihetetlen gyorsan és egyszerűen mentek nekik dolgok, amik nem lennének azok. Máskor a legalapvetőbb dolognál is lebukhattak volna. Szóval van mit dolgozniuk még a csapaton. És hát a csapatépítés. Sokszínűek, koruk, pénzügyi helyzetük, céljaik és az életútjuk is teljesen más, csak a nemük és bánatuk tudja őket összetartani. Kíváncsi leszek, ki lesz a leggyengébb láncszem. Mert olyan mindig van a csapatban, ha már ketten vagy annál többen vannak.

A borító koncepcióját nem igazán értem. Talán a címmel játszadoztam volna és kesztyűt vagy hasonlót tettem volna a borítóra. Nem azt mondom, hogy rossz. mert szép. csak nem illik össze a könyv tartalmával nekem valahogy.

Kezdő kötetként kíváncsian várom az újabb sorsokat, háttér-történeteket, történéseket majd. 

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!


Fülszöveg:
A ​szórakoztatóan izgalmas sorozat első darabja egy csapat különleges nő nyomába ered, akik elhatározzák, hogy lépésről lépésre kivívják a maguk igazát. Nikki Quinnt felfoghatatlan csapás éri, amikor legjobb barátnője, Barbara egy cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, a gázoló ráadásul diplomáciai mentességet élvez. De míg Nikkinek ott van a munkája és a szereleme – a helyettes államügyész Jack Emery –, addig Barbara anyjának, Myrának semmi nem marad, amiért érdemes lenne élnie. A bosszúvágy és a harag poklában vergődve Myra már-már egészen elemészti magát, amikor… egy nap a tévéhíradóban megpillantja Marie Lewellent, akinek a lánya egy gyilkosság áldozata lett. Az asszony saját kezébe veszi a bíráskodást, és lelövi a lánya gyilkosát. Myra fejében ekkor megszületik a gondolat, és egy hónap múlva Nikkivel összetoboroznak egy női csapatot, amelynek tagjaiban egyvalami közös: kivetette őket magából az amerikai igazságszolgáltatási rendszer. A lesújtott lányok azonban nem törnek meg, sőt, készen állnak rá, hogy felvegyék a harcot a sorsukkal, és elégtételt vegyenek a bűnösökön. 
Elsőként Kathryn, a kamionsofőr ügyét veszik kézbe. Kathrynt sok éve megerőszakolta három motoros egy autópálya menti parkolóban, miközben mozgásképtelen férje tehetetlenül végignézte a kamionból. A szövetségbe tömörülő nők kidolgozzák a bosszút, de mivel a széthúzás is felüti köztük a fejét, megjósolhatatlan, hogy működni fog-e terv – mígnem elérkezik az igazság pillanata.

Idézet:
Mindannyian szeretnénk örökre eltemetni valamit, ami a múltban történt velünk, de ez általában nem szokott sikerülni. Az emlékeid nem törölheted ki, mindig veled maradnak. A legtöbb, amit remélhetsz, némi elégtétel.

Álomgyár kiadó
recenzió
Fordította: Laik Eszter
300 oldal

2018. január 26., péntek

bekezdés program




2018 június 1 és június 30 között újra(bekezdés) program a Twister Media kiadó jóvoltából. 
Hogy mi is ez? Bizonyára többeteknek még nem ismerős. 
Így a kiadó oldaláról leszedtem némi információt nektek. 
Íme:
Miről szól a [bekezdés]-program?
Olyan írókat keresünk, akik kéziratukkal nem találtak még kiadót, mert azok csupán olyan szerzőkkel állnak szóba, akiknek már jelent meg kötetük. Azért hívtuk életre a [bekezdés]-programot, hogy tehetséges, első könyves íróknak megjelentessük a műveit.

Szóval ha van egy kéziratod, egy ütős történeted és nem mertél kiadóknál házalni vagy éppen eddig falakba üköztél mindenhol, akkor hajrá. 
Eljött a te időd! 
Tessék némi önbizalmat szerezni, nézd át a történeted, írj egy klassz szinopszist hozzá és add be! Ne félj! Csak bátran!
Nem a korod, neved vagy a pénztárcád mélységét fogják nézni, hanem kizárólag a történeted, szereplőid, az ő sorsuk  fogja őket érdekelni!
Itt még többet olvashattok róla, ha felkeltette az érdeklődésetek:
http://bekezdes.twister.hu/2018/01/22/2018-ban-is-lesz-bekezdes-program/

2018. január 23., kedd

Csodás könyvjelzők


Minden olvasó embernek a könyv után az első és legfontosabb a könyvjelzője. Ugye? Nekem számtalan van. Csak sosincs kéznél egy sem, amikor kellene. Mert leteszem valahová és ott is marad. Így a könyvbe kerül számla, papírzsepi, fénykép vagy egyéb dolog, ami jelzi hol tartok.  Ha netalán mégis találok egy könyvjelzőt, berakom a könyvbe, azt könyvjelzősen leteszem véletlenül, akkor a gyerekeim tuti ingerenciát éreznek a könyvjelző kihúzására. Hogy miért, ne kérdezzétek. Én sem tudom. Nem kezdenek vele semmit, csak kihúzzák.
A minap gyönyörűséges könyvjelzők jöttek szembe velem, amit mindenképpen meg szerettem volna osztani veletek.












A termékek képeit a https://www.meska.hu/Shop/index/16653/38492 oldalról szedtem le engedélyével a készítőnek.

2018. január 22., hétfő

Krencz Nóra A ​hordozó




A könyv borítója szerelem volt első látásra! Annyira szépséges és kifejező. Így nagyon megörültem, mikor utazó könyvként rám került a sor, olvashattam. 
Ezúton is köszönöm! 
Azt kell mondjam, elbűvölt kívülről, de belül nem győzött meg teljesen. Olyan közepesre taksálnám hibái miatt. Kicsit talán feljebb, egyediségéért, egyéniségéért. 
Tipikus első könyves hibák tömkelege, ami lehúzza. Javítható lenne. Bővebb írással mondjuk. 
Akadozik, éles váltások jellemzik. Átszáguld lényeges dolgokon, jelentékteleneknek pedig több időt szentel, mint kéne. Nincsen minden teljesen kifejtve. Sokszor éreztem azt, hogy valamiről lemaradtam, kimaradtam. Valami fontos tudás, információ hiányzik. 
A leíró részek nekem kevesek voltak. Tudom, sokan meg azt nem szeretik. Nekem kell a körítés.
Ezek a negatívumai. De nem csak ennyi a könyv.
Annyira jó, maga a történet alapjául szolgáló ötlet, hogy ihaj. Van benne potenciál. Szerintem nagyon jól eltalált. Egyedire sikerült. Természetfeletti, de nem a megszokott, elcsépelt. Ne akarj benne vámpírokról, farkasokról olvasni. Hanem valami egészen más. Végre olyan természetfeletti, aki jóra tudja használni a tudását, nem csak rombolásra. Nem csak repül vagy gyors vagy akármi, ami megszokott. Nagyon ötletes. Bővebben nem fejteném ki, mert szerintem olvasni érdemes,  már csak ez miatt is a könyvet. 
A világfelépítés is szépen alakul. Érdekes volt olvasni, ahogy morzsáról morzsára kapjuk a plusz adalékanyagokat és kiteljesedik az egész. 
Viszont az időbeli, térbeli elhelyezés kicsit hiányzott. Valahogy lógott a levegőben. Nem mondom, hogy eget rengetően fontos lett volna. Anélkül is érthető, élvezhető. Csak az én heppem, hogy valahogy elhelyezzem egy másik bolygón, másik időben vagy más alternatív világban. Itt ez elmaradt.

A karakterek bővebb kifejtése, árnyalása után szárnyalni tudnék, mert szerethetőek, érdekesek. Sokan vannak és ez nem baj, mert mindenki kap egy kis szeletet, egyedit. És így érdekes a ki-kivel, keverések, átvágások, átállások, árulások, ütközések, szerelmek.
Kedvencet még nem választottam. Hátha a sorozat folytatásában sikerül majd, és kiküszöbölni az apróbb hibákat is. 
Például a lányok sok nyafogása, a szerelmek túl gyors megköttetése nekem nem hiteles. Több oldalt szenteltem volna nekik, hogy hihetőbb legyen. 

Az írónő stílusán még érződik, hogy kezdő. De semmi olyan, ami nem lenne javítható, orvosolható még több írással, gyakorlással és jó háttérmunkával. Szerintem ígéretes kezdet. Mindenképp olvasni fogom a folytatást. 

Fülszöveg:
Te mit tennél, ha minden,ami az életedet jelentette,minden, amit a magadénak tudtál, egyik pillanatról a másikra megsemmisülne, s ebben a szorult helyzetben belebotlanál valaki felfoghatatlanul különlegesbe, aki új értelmet adhat az életednek? Újra felépítenéd a régit, vagy követnéd őt az ismeretlenbe? Belevágnál olyasmibe, amit nem értesz?
Fabyent nem rettenti el a természetfeletti…

Idézet:
Csodálattal töltött el azonban, hogy szinte vonzotta az állatokat. Akármerre kóborolt, vagy együtt sétáltunk, odajöttek hozzá. Fajtától és veszélyességtől függetlenül. Egyik sem akarta bántani őt, csak valami odavezette őket hozzá. Eszembe ötlött, hogy ez tiszta Hófehérke-effektus, de Hófehérkéhez a csodálatos lény emiatt mentek oda a madarak és a nyulak, s tisztában voltam vele, hogy Shina esetében ennél jóval nagyobb és hatalmasabb erő a magyarázat.

…Felpillantott az égre, és meglátta a holdat. Amikor emelni kezdte a kezét, egyből megértettem a helyzetet, és elkaptam a karját.
– Ne! Szerintem annak nem lenne jó vége. Azt inkább hagyd a helyén. Oké?
Bólintott, majd bement a kunyhóba. Én pedig megkönnyebbülten vettem egy nagy levegőt.


Ad Librum
200 oldal

2018. január 21., vasárnap

Gyerekekkel a könyvek körül

Egy új rovatot szeretnék kezdeni a blogon. 
A címe, mint olvashattátok Gyerekekkel a könyvek körül lesz. Persze olvastunk eddig is. Írtam is pár könyvről, de ritkábban. Hamarosan legnagyobb gyerkőckém is olvasó korba kerül, így kíváncsi vagyok, mi az, ami tetszik neki, mi az, ami kevésbé. Pici Vikim meg eleve szereti a könyveket, meséket. Igaz ő inkább a saját, kreált meséket hallgatja szívesen. Legkisebbnek meg mindegy, míg anya beszél, akármit is.
2 in 1, mert nem csak az én véleményem olvashatjátok, hanem a gyerekekét is. Ők aztán az igazi nagy kritikusok, kíméletlenek és nem finomkodnak.  
Addig is várom a könyv ajánlásokat, könyveket, amit ajánlanátok nekünk.

2018. január 17., szerda

TopSzerda5


Az eheti feladat a felejthető könyvek kategória. 
Nem a rossz és nem is a jó könyvekről kell írnunk, hanem olyanokra, amikről gőzünk sincs. Olvastuk, de semmi infó nem motoszkál a fejünkben olvasása után. Semmi. Ennek alaposan utána is kellett néznem, mert még a címekre sem emlékeztem. Egészen 2015-ig visszanéztem az olvasmánylistámat, hogy találjak öt olyan olvasmányt, ami érdektelen volt számomra és elfelejtettem azt is, miről, kiről szólt. Igazán szerencsés vagyok, mert vagy csupa jó vagy csupa rossz kötetek akadtak a kezembe úgy látszik. Elnézést az öt megnevezett írótól, könyvtől. De sehogy sem ugrik be miről olvastam és pont ebben a kategóriában a helyük. Pedig rám nem nagyon jellemző ez. Viszonylag jó az emlékező tehetségem. Évekkel ezelőtti olvasmányt, szereplőt fel tudok idézni, ha úgy van megírva.
Külön megjegyzést, képet nem tennék a könyvekhez, hogy kevésbé sértsem bárki önérzetét.

Kercsmár Bella Noémi: A ​varázsló lehelete

Niccolò Ammaniti: Ahogy ​Isten parancsolja 
Tad Williams: A ​qarok háborúja 
Marie M.: Hancúrcica ​társra talál
Emma Forrest: Visszhangzó ​szavak


És akik még írnak a mai témában:
@reta09 @Arwen5 @CsakSimánDorka @Helie @Vicky3 @Meeraval_Marnath @Wandamaci @GCKs_Book_Review_Blog @Gorkie @Dora_Elizabeth @Kukuucs @fruzsi829 @joopsy @luthienlovemagic @Bea_Drizner @Neelah @Dóri_42 @bibliofilblog_heni @steph_pfeiffer @K_A_Hikari @Liliane @FairyDust @Gothic01



Recenzió írása, avagy munka, ami mögötte van




Sokan mondták már, hogy milyen jó nekem, mert a kiadóktól ingyen kapok klassz könyveket. ők is szívesen olvasnának úgy, hogy ne kelljen fizetni érte.  lehet a könyves bloggerek után csinálni, ha szeretnéd. mindenki előtt adott a lehetőség. mindenki kipróbálhatja magát.
De fordítsuk meg ezt a dolgot. Igaz garantált az ingyen könyv, de ezért bizony valami tenni is kell az asztalra. Nem csak elolvasom és kész...
Na de kezdjük az elején. 
Felkelti a figyelmem egy könyv. Felkeresem írásban az írót, kiadót. Lelevelezem vele a dolgokat. Jobb esetben nem küld el a balfenéken. De sokszor nem is válaszol a megfogalmazott kérő levelemre. Minek is azt? Még a nemet is megértem, csak az érdektelenséget nem. Aztán megkapom a könyvet jobb esetben postán, vagy bebattyogok érte az üzletbe, kiadóba. Van ahol fizetni kell a postaköltséget.
Aztán ezzel a könyvvel fotókat készítek. Nem vagyok profi fotós. Sőt. A telefonom elég gagyi képeket készít, így egyszer, kétszer, háromszor, sokszor kattintok, hogy használható is legyen. Sokszor bele is fáradok és nem csinálok fotót inkább.
Aztán jön az élvezet. Olvashatom. De nem ám kényelmesen, mikor van több felesleges időm. Legtöbb kiadónak, írónak van egy határideje, ami idő alatt közölnöd is kell a könyvért cserébe valamit. Íratlan szabály az egy hónap. Itt bármi közbe jöhet. És a tapasztalat, hogy közbe is jön. Nálam a három gyerekkel például nem mindig jön össze az olvasás esténként. Napközben egyáltalán nem. De betegség, kórház, ezer ok lehet, amiért éppen nem tudsz olvasni. Van hogy elpilledsz olvasás közben. Vagy csak nem csúszik a könyv.
 Pont a napokban olvastam egy írói kifakadást, ahol felidegelve önmagát az írja, kiküldte a könyveit recenziónak. Nem egyet és nem kettő darabot. De egy év alatt egyetlen kritika érkezett csak meg belőle. Ez nem vet jó fényt a bloggerekre. Ha elvállaltuk, olvassuk is. Én mondom ezt, aki jó pár reci könyvvel alaposan el van maradva. Elnézést ezúton is az íróktól, kiadóktól. Igyekszem. 
Ekkor még nem is beszéltem arról, hogy mi van, ha mellé nyúltál és a könyv nem neked íródott? Vagy a mostani nagy gondom, hogy egy recenziós könyvet halogatok, tologatok, mert olyan pici betűkkel írták, hogy még szemüveggel, jó szemmel is nehezen megy az olvasás, hamar kifáradok tőle. Akármi közbe jöhet. Sosem tudhatjuk előre milyen élethelyzetbe sodródunk. Ráadásul a könyvhörcsögök istene dolgozik bennünk és sokszor jelentősen túlvállaljuk magunk recenziós olvasnivalókkal. Ugye ismerős kedves könyves bloggerek? Vérszemet kapunk. Aztán csak azt látjuk, bármerre nézünk olvasatlan hegyekben állnak a könyvek. Recenziósak, könyvtáriak, ajándékba kapottak is...
Na de tegyük föl, hogy elolvastuk a történetet. Itt sok forgatókönyv lehet. 
Bűn rossz volt. Se füle, se farka. Nem nekem íródott. Nem tetszett. Miről is szólt? A végére érve azt sem tudom, mi volt az eleje. Nem olvastam már ezt valahol? Ez elég szokványos volt, mit is emeljek ki a könyvről, mikor egy tucat. Elment, semmi különös. Azta, ez aztán jó könyv volt. Ilyen jó könyvet még nem pipáltam. Alaposan a lelkemig hatolt és megríkatott vagy megnevettetett. Új kedvencet avattam és mindenkit meg akarok téríteni, csak ezt olvassa.

Igen ám, de ezeket szavakba is kell önteni, mert ez a recenzió lényege.
Hogy adjam át az élményt, hogy ne meséljek el túl sokat. Ne legyen unalmas a recenzió? Ne írjam le ugyan azt, mint a már előttem olvasók. Másnak nem tetszett, de nekem igen. Hogy változtassam meg mégis a potenciális vevők véleményét és megvegyék?Másnak tetszett, de nekem nem. Hogy fogalmazzak meg egy recenziót úgy, hogy a könyv papírt sem érdemelt volna? Az író lelkét se tiporjam porba, alázzam le a sárgaföldig, de tényleg rossz volt a könyv? Ne írjak inkább róla? Hazudjak a blogos olvasóimnak reklámozzam jónak a rossz könyvet?Sok-sok eldöntendő dolog egy recenzió írás közepette. Egyediség is legyen azért benne, hisz a cél az, hogy többen olvassanak, kitűnjek.
Aztán nekikezdek a recenzió megírásának. van, hogy ülök az üres képernyő fölött fél órákat. Semmi sem jut eszembe. vagy átírom újra és újra, mert nem tetszik az írnivalóm. Ha megírtam, akkor ülök fölötte órákat, javítgatva a hibákat, legyen szó helyesírásról vagy beltartalomról.
Mennyit árulhatok el úgy a könyvről, hogy felkeltsem mások figyelmét, megvegyék, de ne lőjem le a fő poénokat?Hogy írjak egy olyan könyvről, amit mások még ezután is olvasni szeretnének? Milyen egyéni szempont, tematika szerint írjam meg az észrevételeim. Pontozzak vagy sem?Hagyjam ki a gyengéit vagy hívjam fel a figyelmet rá? Adjak jó tanácsot az írónak a jövőre nézve vagy hagyjam a csudába inkább a békesség kedvéért. Imádjam, emeljem az egekig vagy túl sok ez másnak?Mely korosztálynak, nemnek, stílust kedvelőnek ajánljam?
Honnan szerezzek hozzá érzékeltető fotót? Vagy csak a borítót tegyem föl a jogtisztaság miatt? Milyen tulajdonságait írjam még le a könyvnek?Kell hozzá fülszöveg, kép, méret, idézetek vagy anélkül is megállja a helyét?
Nyüstölöm magam egyfolytában írás közben. Törlöm. Újra kezdem. Ez megint csak nem elég jó így. Most meg nem értem el a kívánt mennyiséget írás közben. Mert van ahol a minőség mellett a mennyiségi írásra is mennek, meg kell legyen egy adott karakterszám. Na de nem fogom számolgatni, hogy megvan-e. vagy mégis számoljam meg, hogy tuti meglegyen?
Ott egy íráshiba. A helyesírásom vajon jó? Megint elgépeltem valamit. Utólag figyelmeztettek, hogy valami nem jó. A blog felülete is vacakol. Nem ilyen töredezettséggel írtam. Miért változtatja a betűk méretét, mikor én beállítottam? Hova lett a betett kép? Miért húzza szét?
Közben nem is említettem, hogy már ötödjére ülök le a géphez megírni, mert csönget a postás, felébredt a gyerek, mennem kell. Bealszok mindjárt. Nem jut egy értelmes gondolat sem az eszembe.
Na de tegyük fel, hogy végre kész. Minimálisan elégedett is vagyok. Kitettem a blogra végre vagy időzítettem, ami nekem rendszerint nem működik, újra rá kell néznem. És a blog. Megint kéne sablont váltanom, mert a Gizi szóvá tette, hogy olyan snassz az enyém. azért nincs elég olvasóm.
A könyvet eltenném, de hová? Megint tele a könyvespolc. Eladni nem illik és nem is tudom. De mit csináljak vele? Főleg ha nem is tetszett? Tüzeljem el? Férjnek már az is megfordult a fejében. Már a csillárról is könyvek lógnak lassan. 
De még mindig nem végeztem. Most reklámozni kell, hogy olvassák is, amit írtam, amiért vért izzadtam. 
Jó, de hol? 
Google, facebook, twitter, insta, pinterest, moly.hu...
Itt letiltanak, ott rám szólnak, amott korlátoznak. Valaki megint beszólt, hogy ne tegyem ki. Még nem olvastál elegen. Miért nem? Nem írtam jót? Miért nem nézik többen a bloggom?
A kiadónak, írónak elküldöm. Jobb esetben megköszöni, reklámozza a recenziómat, ami több olvasót generál nekem is. Máskor szóra sem méltat. Vagy éppen ellenkezőleg. Kapok én, de hideget inkább. Elküld a sóhivatalba és a büdösbe nem kapok könyvet tőle, mert mertem egy rossz szót is emelni a könyvről. Vagy nem ütötte meg a mércéjüket az írásom stílusilag vagy méretileg. Esetleg köszönik az együttműködést, de nem kérnek belőlem. Hogy miért, azt sosem tudom meg. Most este megint telesírhatom a párnám és azon kesereghetek, milyen szar blogger vagyok.
De írok és holnap is olvasok. Mert szeretem. Nincs benne mindig köszönet. Sok bántást kap az ember, már az olvasás miatt is. De az írásért pláne. Megerősödöm és maradok. Szeretek olvasni, írni is. Újabb bejegyezést készítek, új kiadót keresek. Új recenziót írok és kiteszem.
Valaki megjegyzi, hogy de ráérek és milyen jó nekem, hogy ingyen könyvet kapok a semmire...

Nehéz a könyvesblogger élete (is)!

2018. január 10., szerda

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó




Még karácsony előtt a moly.hu tagjaitól kértem tippet, mit olvassak az olvasatlan köteteim közül. 
Szinte kivétel nélkül mindenki ezt a könyvet ajánlotta. Nem igazán volt kedvem egy romantikus ifjúsági könyvhöz. Na nem nőttem ki belőle, csak megcsömörlöttem talán. És valahogy most éppen nem nekem íródtak. Nem az az élethelyzet. Vagy nem a megfelelő kötetek kerültek a kezem közé és azért az ódzkodás.
Aztán ilyen előítélettel is, de bele vágtam.
Az első 100 oldalt le is daráltam. Semmi különös. Ifjúság, szerelem, öngyilkossági téma nem túl fantáziadúsan írva. Nem igazán egyedi. csupa tucat dolog. Jó, szépen ír az írónő és jól, na de semmi extra.
Aztán 120 oldal körül kezdett elkapni a gépszíj. Vártam az estéket, hogy megtudhassam, mi lesz a vége. Nem tűnt föl, hogy szép lassan a lapok végére érek, megszerettem a szereplőket, a tudatomba kúsztak, izgulok, egyre jobban idegeskedek szereplőim sorsán. 
Hogy már éjfél is rég elmúlt és néha aludni kellene? Korán lesz az a reggel...? Az pláne nem izgatott.
Ez hogy történhetett? Hiszen kézzel-lábbal hadakoztam ellene. Egy lesz a sok közül.-gondoltam.
Utólag már értem, miért ajánlották oly sokan. 
Erre a történetre mondják az emberek hogy keserédes, ám mégis szép. Kifejező. Napokig a hatása alatt álltam.
Általában két lehetőség van, vagy megírom másnap a gondolataimat, esetleg húzom-halasztom, várok, hogy leülepedjenek a dolgok. Utóbbi esetben sokszor eszembe sem jut, hogy mi volt a könyvben, kik voltak, mi történt... Ennél még ennyi idő után is friss az érzés, az élmény.  Soraira emlékszem még fejből is. Arra, hogy letaglózott pláne. Csakhogy hogyan tudom visszaadni nektek mindezt írásban?
Itt ülök a bejegyzés fölött már napok óta. Nem megy.
Nagyjából lehetetlen. Olvasni kell és megértitek.

Viola többszörösen nehezített élete nem piskóta. Ám mégis kedves, emberséges, tiszta lány. Megszerettem.
De Theo lett a szívem csücske gügyeségei ellenére mégis. Megnyert magának. Morcos, de szerethető. Fura, de aranyosan fura. Érdekes ötletei, színessége magával ragadó. Olyan spontán, de sokszor mégis előre tervezett, megtervezett dolgokat. Csak eggyel nem tervezett. mégpedig Violával. Kellettek ők egymásnak. Egymás személyiségét befolyásolták a jó felé. Építettek együtt és létre hoztak. 
Ismeritek azt, amikor már ránézésre is egymásnak van teremtve két ember? Mikor a legjobbat hozzák ki egymásból?
Csak nem marad ez örökké ilyen sajnos. Könnyen félrecsúszhat valami egy álompárnál is. A külvilág nem biztos, hogy így látta, de én igen. Ők együtt voltak egy egész.
A többi szereplő olyan semmilyen lett viszont. Ezt sajnálom. A szülőkről többet olvastam volna és az élethelyzet kialakulásáról. Az ő szemszögükből mindig érdekelne a dolog, de eddig egy könyvben sem kaptam meg az óhajom.


A befejezésről nem lőném le a poént. Csak egy szó jut eszembe róla:miért?
Fáj és dühös leszek tőle. Szépen van befejezve, de akkor is...
Miért nem járunk nyitott szemmel? Miért nem látjuk meg azt, amit kéne és ami nem fontos, azt rögtön észre vesszük?

Életkorra nem kategorizálnám be a könyvet, mert szerintem 14 év fölött ajánlanám bátran bárkinek. 
Romantikus, de mégsem csak az. Drámai és nem csak az.
Az írásmódot pedig külön dicsérném. Tud az írónő. 
A tavalyi év meghatározó könyve lett.

A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!


Fülszöveg:
Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet.

Idézet:
Már van annyi élettapasztalatom, hogy tudom sohasem számíthatsz arra, hogy a dolgok nem változnak meg. Nem marad meg semmi ugyanolyannak, bármennyire is szeretnéd. Nem gátolhatod meg, hogy az emberek meghaljanak. Nem állíthatod meg őket, ha el akarnak menni. Magadat sem állíthatod meg, ha el akarsz távozni. 

Maxim kiadó

Recenzió
FordítottaKocsis Anikó
430 oldal

2018. január 4., csütörtök

TopSzerda5

 Ezek azok a könyvek, amikre nem jutott idő tavaly, és most prioritást élveznek.
Hűha. Ez megint némi fejtörést okoz. Hogy miért? Mert bizony nem egy ilyen van és nagyon nem öt. Nem lehetne sokszor öt kivételesen? :)
Na jó, nem gyötörlek benneteket ennyivel azért. Maradok a megszabott számnál. Nagyjából.
Mindegyik tavalyról még elmaradt recenziós könyv.




Orbán Gábor: A Viszkis és én- Atlantic Press kiadó




Tomor Anita: Helló újra, kedves exem! - Pyrus kiadó



Peter Clines: 14- Fumax kiadó



Zakály Viki: Egyszeregy- Libri kiadó





Imre Viktória Anna: A bosszúszomjas doktor - Főnix kiadó


+ 1


Dora Craiban: Szabadesés- Aba kiadó


És akik még TopSzerda5-nek:




2018. január 1., hétfő

Újévi fogadalom


Mint mindenki, nekem is van újévi fogadalmam.
Érdekel titeket?

Fogadom, hogy idén olvasok. Nem kicsit, sokat!
Fogadom, hogy olvasok mindenfélét. 
Fogadom, hogy olvasok újat, régit.
Fogadom, hogy idén sok könyvet vásárolok.
Fogadom, hogy idén is írok nektek róla. 
Fogadom, hogy azt írom, amit éreztem az olvasás közben. Meg nem másítom a véleményem semmi áron.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék