2018. január 22., hétfő

Krencz Nóra A ​hordozó




A könyv borítója szerelem volt első látásra! Annyira szépséges és kifejező. Így nagyon megörültem, mikor utazó könyvként rám került a sor, olvashattam. 
Ezúton is köszönöm! 
Azt kell mondjam, elbűvölt kívülről, de belül nem győzött meg teljesen. Olyan közepesre taksálnám hibái miatt. Kicsit talán feljebb, egyediségéért, egyéniségéért. 
Tipikus első könyves hibák tömkelege, ami lehúzza. Javítható lenne. Bővebb írással mondjuk. 
Akadozik, éles váltások jellemzik. Átszáguld lényeges dolgokon, jelentékteleneknek pedig több időt szentel, mint kéne. Nincsen minden teljesen kifejtve. Sokszor éreztem azt, hogy valamiről lemaradtam, kimaradtam. Valami fontos tudás, információ hiányzik. 
A leíró részek nekem kevesek voltak. Tudom, sokan meg azt nem szeretik. Nekem kell a körítés.
Ezek a negatívumai. De nem csak ennyi a könyv.
Annyira jó, maga a történet alapjául szolgáló ötlet, hogy ihaj. Van benne potenciál. Szerintem nagyon jól eltalált. Egyedire sikerült. Természetfeletti, de nem a megszokott, elcsépelt. Ne akarj benne vámpírokról, farkasokról olvasni. Hanem valami egészen más. Végre olyan természetfeletti, aki jóra tudja használni a tudását, nem csak rombolásra. Nem csak repül vagy gyors vagy akármi, ami megszokott. Nagyon ötletes. Bővebben nem fejteném ki, mert szerintem olvasni érdemes,  már csak ez miatt is a könyvet. 
A világfelépítés is szépen alakul. Érdekes volt olvasni, ahogy morzsáról morzsára kapjuk a plusz adalékanyagokat és kiteljesedik az egész. 
Viszont az időbeli, térbeli elhelyezés kicsit hiányzott. Valahogy lógott a levegőben. Nem mondom, hogy eget rengetően fontos lett volna. Anélkül is érthető, élvezhető. Csak az én heppem, hogy valahogy elhelyezzem egy másik bolygón, másik időben vagy más alternatív világban. Itt ez elmaradt.

A karakterek bővebb kifejtése, árnyalása után szárnyalni tudnék, mert szerethetőek, érdekesek. Sokan vannak és ez nem baj, mert mindenki kap egy kis szeletet, egyedit. És így érdekes a ki-kivel, keverések, átvágások, átállások, árulások, ütközések, szerelmek.
Kedvencet még nem választottam. Hátha a sorozat folytatásában sikerül majd, és kiküszöbölni az apróbb hibákat is. 
Például a lányok sok nyafogása, a szerelmek túl gyors megköttetése nekem nem hiteles. Több oldalt szenteltem volna nekik, hogy hihetőbb legyen. 

Az írónő stílusán még érződik, hogy kezdő. De semmi olyan, ami nem lenne javítható, orvosolható még több írással, gyakorlással és jó háttérmunkával. Szerintem ígéretes kezdet. Mindenképp olvasni fogom a folytatást. 

Fülszöveg:
Te mit tennél, ha minden,ami az életedet jelentette,minden, amit a magadénak tudtál, egyik pillanatról a másikra megsemmisülne, s ebben a szorult helyzetben belebotlanál valaki felfoghatatlanul különlegesbe, aki új értelmet adhat az életednek? Újra felépítenéd a régit, vagy követnéd őt az ismeretlenbe? Belevágnál olyasmibe, amit nem értesz?
Fabyent nem rettenti el a természetfeletti…

Idézet:
Csodálattal töltött el azonban, hogy szinte vonzotta az állatokat. Akármerre kóborolt, vagy együtt sétáltunk, odajöttek hozzá. Fajtától és veszélyességtől függetlenül. Egyik sem akarta bántani őt, csak valami odavezette őket hozzá. Eszembe ötlött, hogy ez tiszta Hófehérke-effektus, de Hófehérkéhez a csodálatos lény emiatt mentek oda a madarak és a nyulak, s tisztában voltam vele, hogy Shina esetében ennél jóval nagyobb és hatalmasabb erő a magyarázat.

…Felpillantott az égre, és meglátta a holdat. Amikor emelni kezdte a kezét, egyből megértettem a helyzetet, és elkaptam a karját.
– Ne! Szerintem annak nem lenne jó vége. Azt inkább hagyd a helyén. Oké?
Bólintott, majd bement a kunyhóba. Én pedig megkönnyebbülten vettem egy nagy levegőt.


Ad Librum
200 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék