Egy kis gyerekbetegség és rögtön mesevárós kedvük támadt a lánykáimnak, akik napközben inkább szaladgálnának és a szabadban sétálnának.
Szépen bekuckózunk az ágyikóba és mesélni próbálok. Gyermeki ártatlansággal, rengeteg kérdéssel és nagy szemekkel fogadják Benedek Elek meséjét.
De csak próbálok mesélni.
A felújított és szemkápráztatóan színes képek elvonják a figyelmüket. Versengenek, kinek mi tetszik a legjobban.
Bevallom, engem a színek fogtak meg. Vidám napsárga, élénk kék teszi a kicsit morózus mesét vidámmát és tündérivé. Sok lila és rózsaszín.
Szabó Antónia szépet alkotott. Gyermeki báj, majdnem gyermeki illusztrációk hozzák közel a történetet a fiatalkákhoz.
Benedek Eleket hallom a fejemben, akit nekem Bánffy György hangja testesít meg, miközben lapozok és faljuk a sorokat.
Az elején félek, hogy erős lesz a csajsziknak némely történés, de őket nem zavarja. Konstatálják, hogy a királynő angyalka lett és kész.
A modern kori szóhasználatot sem hiányolják, nem kérdeznek vissza egyes szavakat illetően. Csodálom. Kuncognak. Csacsognak közben.
Nagylányom meglepődik. A tündérek lehetnek gonoszak is? A pacik is, még ha sok lábúak is? Hisz e kettő lény a kedvence. Nehezen hiszi. De a végére megnyugszik. Talán mégis van gonosz tündér. Azért a ló volt a kedvenc szereplője így is. Nem tudom, levonták-e a tanulságokat, a lényeget, tanultak-e belőle valamit?
Élvezték.
Tanultak pár új, szokatlan szót. Megismerték Benedek Eleket, gyermekkorom kedvenc mesélőjét.
A mese gyógyszer.
Azt hiszem, kimegyünk a kertembe és megszagolgatjuk a gyöngyvirágaimat, igaz egy szem királykisasszonyt sem lelünk közte. De napsütést talán.
Lekötöttem őket újabb 20 percre egy hosszú, betegséggel teli napon, fájdalmukat feledve. A hangom is elment nagyjából. Megérte.
Nem kell minden rossztól védeni őket mindenáron. Tanulják csak meg játékosan, hogy a tündér lehet rossz is, a királykisasszonyok is meghalnak néha. A világ ilyen! Inkább könyvek lapjain csodálkozzanak rá, mint az életben először.
Danci élményei:
Szépek voltak a képek. Főleg a háttal álló tündérlány, aki szőke, mint én.
A hétlábú ló volt a kedvencem és egyszer szívesen kipróbálnám a lepkés hintót is.
Ami még eszébe jutott a banya és az Ilona, aki rossz volt.
...
A végére a hétlábú ló százlábúvá fejlődik.
Ő biztos továbbgondolta és álmában éjjel a százlábú lovon fog lovagolni, aki cseppet sem rossz...
A könyvet köszönjük a Főnix könyvműhelynek!
Fülszöveg:
Itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy király, s annak egy akkora fiacskája, mint egy ütés tapló; Palkó volt a neve. Búsult a király éjjel-nappal, sóhajtozott: Istenem, istenem, kire hagyjam az országomat. Elveszik ettől a csöppnyi gyermektől, bizonyosan el. Búsult a királyné is, sírt éjjel-nappal, s egyszer csak olyan beteg lett a sok sírástól, hogy hívatták a csudadoktorokat: egy sem tudta meggyógyítani. Mikor a halála órája közeledett, hívatja a királyné az urát, s mondja neki: Lelkem-uram, ha meghalok, temettess a kertbe, s a síromra ültess egy szál gyöngyvirágot. De őriztesd jól, nehogy ellopják, mert ha ellopják, még a sírban sem lesz nyugodalmam.
Főnix könyvműhely
24 oldal
Illusztrálta: Szabó Antónia
