Twister Média- Dobozba zárt világ

A bejegyzés spoileres, a doboz tartalmát illetően.

Tudtátok hogy a Twister Media kiadónak is van könyves doboza?
Nekem hatalmas meglepetés volt, mikor a kezembe kaparinthattam a Könyvfesztiválon, a kiadónak és Adának hála. 

Még sosem kaptam/vettem boxot, így teljesen friss élményként vágtam bele a bontogatásba. Persze nem bírtam kivárni estig, míg haza érek. A gyerekek fantáziáját még nálam is jobban piszkálta, hogy mit rejthet a dobozka, így ők megoldották minél hamarabb a kinyitást.
Millió lila kukacka. Ez mi? Ez van csak benne? Jött a meglepett kérdés tőlük. 
Persze a tömőanyag, ami azért kell, hogy ne csúszkáljon és izgalmasabb, ízlésesebb legyen. Fél Könyvfesztivál lila kukackákban úszott az udvaron tőlünk utána.
De nézzük csak, mit rejtett még a dobozka.

Egy könyvet, amit azóta el is olvastam. 

Krausz Emma: Osztálykép

Talán ezért is most írok csak nektek a doboz tartalmáról, mert szerettem volna a könyvet is véleményezni a bejegyzésemben. Tőlem szokatlan, kicsit messze álló kötet lakott a dobozban, de nagyon örültem neki és utólag nem bánom, hogy elolvastam. Sokat tanított nekem elfogadásról!

Itt tudjátok elolvasni a beszámolómat.

Aztán a dobozban leledzett még jó pár apróság, amivel kényeztetett minket a kiadó és az író. A könyv például több helyen post-iteket tartalmazott, ahol bepillantást nyerhettünk a könyv készülése közbeni változásokról. Imádtam a plusz adalékanyagokat. Olyan, mint egy nagy film kimaradt jelenetei, vicces bakijai, hogyan készült részei. Ez a legjobb az egész filmben, így a könyvet is nagyon földobta. Bennfentesnek éreztem magam, mintha ott lettem volna a könyv születésekor. Aztán  levél is érkezett a csomagban. Köszönöm Krausz Emmának, a könyv szerzőjének! Ez titok, miről szólt. 
Két Twister Médiás könyvjelző, papír alapú is helyet kapott. Azért írom, hogy papír alapú, mert egy nagyon aranyos, rózsaszín gumis könyvjelzőt is kaptam. Sajnos ezt nem áll módomban megmutatni. A kis gézengúzaim elcsaklizták és azon mód el is dugták előlem. Az anyai szimatom még nem túl erős, így azóta is hiába keresem. Ez az ő kincsük lett.
És a könyv után, ami a legjobban a szívembe lopta magát a csomagból, az a könyvtartó, könyv borító táska. Imádom! A színe és a mintája is nagyon izgalmas.
Aztán kaptam még egy csodaszép grafit ceruzát is, ami szivárványos külsőt kapott, hogy még a hegyezés közben visszamaradó forgács is szivárvány színű legyen. Na de gondolhatjátok, hogy ez sem maradhatott az enyém. Elsőbe menő kisleánykám lefoglalta maga számára, hogy menő legyen a sulikezdéskor!

Nagyon találó volt a doboz címe! Ténylegesen egy egész világot zárt magába, amit Emma alkotott, írt!
Meg vagyok elégedve a tartalmával. A könyv és az apróságok is mind teli találatok voltak a részemről!
Remélem hamarosan érkezik hasonló tematikával új dobozuk!
Itt megvásárolhatjátok: ITT

Kevin Poulsen: Kingpin

"avagy hogyan vette át az uralmat egy hacker a milliárddolláros cyberalvilág felett"

Igazán izgalmas, sokat sejtető cím. Nem vagyok jártas ebben a világban, de érdesnek ígérkezett a cím alapján. Így szépen meg is kaparintottam. 

Ez a borító valami fenomenális! 

Aztán a belső alaposan meglepett...
Nem mozgok otthonosan a számítógépes világban, a bűnözésében még annyira sem. Nem mondom, hogy sokat értettem a könyvből. Talán a felét, ha tényleg megértettem, nem csak elolvastam. Azt sem mondanám, hogy könnyed olvasmány volt. Megdolgoztatott alaposan. A rengeteg név, álnév nem könnyítette meg a helyzetem. Az állandó számítógépes zsargon sem. Mondhatnám, nem adta könnyen magát  a könyv! Megizzadtam, lefáradtam, elzsibbadtam, mire a végére értem.
Talán olvasmányosabb élettörténetre gondoltam, mikor a kezembe vettem a könyvet. Azt hiszem kevesebb szakma, több karakterbemutatás, olvasmányosabb, érthetőbb  formában, jobban célba ért volna nálam. 
De egész kis summa kerekedett belőle, még nekem is, laikusnak.

Ijesztő, hogy mennyire rá vagyunk kattanva a számítógépekre, a virtuális világra. Lassan mindent ott csinálunk. Ott élünk. Eszünk, iszunk, utazunk vele. És mások ezt pillanatok alatt mennyire ki tudják forgatni. Mekkora bűnöző iparág települt erre. Egy-két kattintás és már meg is vagyunk hackelve. De nem csak mi, hanem a Hadipar, hatalmas Bankok vagy akár egy egész ország is. Talán a fontosabb adatokat még a jól bevált kézi módszerrel leírt módon kéne tárolni. Vagy úgy sem, mert annak is van végül is hátránya.
Ijesztő, hogy valaki két sor begépelésével mihez hozzá nem férhet és hatalmas galibát okozhat, csak egy picit kell értenie hozzá...
És a másik, ami a könyv olvasása után leült bennem még, az az, hogy sokan mennyire könnyen, másokkal mit sem törődve jól tudnak élni, azok kihasználásával, átverésével...

Ráadásul fura, hogy a cybervilágban egyen értékű lehet valaki (egy jó számítógéppel, wifivel), ha nem jobb, a másiknál, legyen szó egy egyszerű tinédzserről vagy maffiózóról, többszörös büntetett emberről...

Nem mondanám, hogy Max, főszereplőnk rokonszenves lett volna. Valahogy az utóbbi pár olvasmányom főszereplői ebbe a kategóriába estek. De ez pozitív is valamennyire. Mert kezdtem unni már kicsit a sok ömlengést, a sok jót, a "mindenki tündibündi és rózsaszín álomvilágban él" szereplőket. 

Azt hiszem át is nézem a számítógépem alaposan, mit tárolok rajta, megnézem a vírusirtómat is. Bár egyesek előtt  annyit ér, mint légypiszok az ablakon...

Ezt a könyvet azoknak az olvasóknak ajánlanám elsősorban, akik elég merésznek, okosnak érzik önmaguk a cybervilág és cyberalvilág megértéséhez!

A könyvet köszönöm a Twister Media kiadónak!

Fülszöveg:

A ​cyber-alvilágban futótűzként terjedt a hír: valaki – egy briliáns és vakmerő szélhámos – átvette az uralmat egy online bűnözői hálózat felett, amely dollármilliókat szivattyúzott ki az amerikai gazdaságból.

Az FBI azonnal titkos akciót indított, hogy az új nagyfőnök nyomára bukkanjon. Ügynökségek a világ minden tájáról beépített emberek és kettős ügynökök tucatjait állították csatasorba. A cyber-zsaruk együttes erővel számos gyanútlan hackert csaltak tőrbe, legfontosabb célpontjuknak azonban megvan az a nyugtalanító tulajdonsága, hogy lépten-nyomon kiszagolja besúgóikat, és átlát a terveiken.

A létező legvalószínűtlenebb bűnözőt keresték: egy hippi értékrendjével és egy főgonosz kettős személyiségével felruházott zseniális programozót. Élvonalbeli fehérkalapos hackerként Max „Vision” Butler egyfajta celeb volt a programozói berkekben, aki még az FBI-nak is dolgozott tanácsadóként. Ám feketekalapos „Icemanként” az adathalászok világában kihagyhatatlan lehetőséget látott, amivel próbára tehette rendkívüli képességeit. Országszerte ezer meg ezer számítógépbe hatolt be, és több millió hitelkártya adatot lopott el. Könnyűszerrel feltörte hackertársai gépét is, és az orruk elől csaklizta el csalással szerzett javaikat. Egy sima beszédű szélhámossal karöltve hatalmas bűnszervezetet hozott létre.

És ezt éveken át képes volt látszólag büntetlenül fenntartani, miközben riválisainak folyamatosan ott volt a nyakán a rendőrség.

Ahogy figyelte a folytonos civakodást a csalók besúgók fertőzte közösségben, és látta módszereik hatástalanságát is, épp e bűnözői körök működésképtelenségében kezdte meglátni a végső kihívást: magához ragadja az irányítást, kijavítja a hibákat, és úgy fogja irányítani a dolgokat, ahogy kell – még akkor is, ha ezzel a saját homlokára fest célkeresztet.

Bár a történet voltaképpen egy bűnöző figyelemre méltó felemelkedéséről és a rendfenntartó erők hajtóvadászatáról szól, a Kingpin feltárja egy titokban zajló bűnözési hullám belső működését, amely több millió amerikai életére van hatással. A könyv lapjai bepillantást engednek az online csalás hatalmas szupermarketjeibe, ahol halmokban állnak a hitelkártyaszámok, a hamis csekkek, a feltört bankszámlák, a titkos „postaládák” és a hamis útlevelek. Képet kapunk a hackelés módszereiről – a böngésző biztonsági réseinek kihasználásától, az adathalászaton át a trójai vírusokig, sőt még azon is túl –, amelyeket ezek a csalók mindennapi munkájuk során alkalmaznak, valamint nyomon követhetjük a bonyolult utat, amelyet bejárva a lopott adatokból dollármilliók lesznek. Poulsen mind rendőrökkel, mind pedig bűnözőkkel ápolt figyelemre méltó kapcsolatrendszerének köszönhetően beléphetünk a csendes, elszánt fegyverkezési versenybe, amelyet a rendfenntartó erők a mai napig folytatnak a csalók ellen.

A Kingpin végső soron egy megdöbbentő erejű és széles látókörű utazás az alvilágba, ahol hétköznapi amerikai tinédzserek gyilkos orosz maffiózókkal dolgoznak együtt, és ahol egy egyszerű wifi-kapcsolat több millió dollár értékű aranyat eredményezhet.

Twister Média kiadó
304 oldal
Fordította: Sziklai Katalin, Mártha Dávid

Soman Chainani Itt ​nincsenek hercegek

Egy jófajta felnőtt mesére vágytam, így a választásom e könyvre esett. Jól is tettem. Kellemesen elvarázsolódtam. De nem csak ennyit tud  a könyv. Kellemes meglepetés volt, mert bizony meglepett. Azt hittem nem fog újat mondani, kiszámítható és tudom mi lesz a folytatás, a vége. De nem. Nagyon nem. Teljesen más irányba ment el a történet, mint gondoltam volna.
Az első részt kórházban olvastam, illetve "gyorsan végigrágtam magam rajta" a helyes kifejezés inkább. Tömény volt úgy, de élvezhető. Most is gyorsan haladtam, de hagytam időt a leüllepedésre, a megemésztésre.

A nagyon ifjúsági szereplők, első szerelem, konspirációk, iskolai dolgok,  ki-kit nem szeret részek már nem az én asztalom. De hiába nem én vagyok a korosztály, aki a kiszemelt, mégis élveztem, ha ezeket a momentumokat eldugtam a tudatom mélyére. Így csak a poénokra, a sötétségre, a varázslat(os) világra koncentráltam. És persze arra, amit látni vélek a könyvben. Nem tudom más is így van-e vele, de egyfajta kifigurázását a meséknek, a mai rózsaszín világnak is(hűdemilyenszépmindenéstökéletes).

A humoron kívül a könyv legnagyobb erőssége az szerintem, hogy szinte minden korosztály megtalálja a neki tetszőt a történetben. Kinek a tinis csevegés, az iskolai jelenetek, kinek a romantika, kinek a világfelépítés, míg másnak a humor, a nyelvezet, kiszámíthatatlanság vagy éppen a mesevilág elferdítése, kifigurázása fog tetszeni.

A szereplőket az első részben élesen, meghatározóan  érzékeltem, osztályoztam, tudtam kit szeretek, kit nem. Ez a határ kezd elmosódni. Már nem mindig szeretem ezt vagy azt a szereplőt. Ingadozok.
Az új karakterek ütősre és egyedire sikeredtek. Örülök, hogy sok mellékszereplő több jelenetet kapott, így jobban megismerhetjük. Mélységük lett, nem csak bábu karakterek, akik butácskák és csak úgy vannak. Két főszereplőnk szintén még jobban mélyült, alakult, változott, épült.

Még mindig imádom a könyv szóvicceit. Gazgató és Thénetész...
Még mindig imádom a könyv egyedi karaktereit, lényeit, világát.
A tanulságokat, a meghatározó idézeteket szintén. Hiszen van itt szó barátságról, szerelemről, külsőségekről, családról...
Nem beszélve az illusztrációkról, amik nagyban feldobják a könyv szépségét!

Tanulságos könyv és haladós is. Hamar végigszáguldottam rajta, pedig elég vastag könyv. Ám mégis rohantak a lapok, pedig nem tartalom nélküli, egyszerű kis könyvecske. Hiába, vittek a történések, a fordulatok, a vágy, hogy ismerjem a VÉGE szó előtti részt. Hát most jól megkaptam. Tűkön ülve, körmöt rágva várhatom a folytatást.

A könyvet köszönöm a Twister Médai kiadónak!


Fülszöveg:
Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott. 
A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez? 

Idézet:
""– Miért nem kaphatja meg egy lány mindkettőt? – kérdezte Sophie halkan. Az ágykeretben tükröződő fiúarcát nézte. – Miért nem kaphatja meg hercege szerelmét és barátnője szeretetét egyszerre? 
– Azért, mert felnőttük, Filip – sóhajtott Tedros. – Amikor az ember nagyon fiatal, hajlamos azt hinni, hogy a legjobb barát, a legjobb barátnő a minden. De ha megtaláljuk igaz szerelmünket… ez megváltozik. A barátság azután már nem lehet olyan, mint volt. Mert akármennyire is igyekszünk mindkettőt megtartani, csak egyhez lehetünk hűségesek.""

544 oldal
Twister Media kiadó
Fordította: Bozai Ágota 
llusztrálta: Iacopo Bruno
recenzió

Soman Chainani Jók ​és Rosszak Iskolája

Szokatlan mese felnőtteknek, ami kielégíti gyermeki énem mese utáni sóvárgását, de felnőtteknek való fantasy őrületem is. A mese és a felnőtt valóság határmezsgyéjén egyensúlyoz, hol egyik oldalra billentve a mérleg nyelvét, hol másikra.
Mesének kicsit sötét, néha horrorisztikus és nem túl happy endes.
Sima fantasy könyvnek meg néhol banális és romantikus és mesés, mesei elemekkel tarkítva.
Korosztályt sem tudnék belőni igazán, kinek ajánlom.
Mert egyaránt el tudom képzelni egy 12 éves korosztály kezében, de én mint erős 30-s is szívesen olvastam és izgultam rajta.
Nézzük miért.

A karakterek érdekesek. Szívesen követtem nyomon megismerésüktől az első kötet lezárásáig a változásukat, jellemfejlődésüket vagy éppen vissza fejlődésüket.
Semmi sem az, aminek látszik. Folyton változások és változások jönnek a lapok során a szereplők jellemében, érzéseiben.
Sophie egy szőke, kedves, szép és bájos tündérke, akit mindenki szeret. Ő lenne a jó?
Vagy Agatha? Őt mindenki elkerüli, nyomasztó helyen él, nem túl barátságos és sötét, elhanyagolt a kinézete.
Ti mit tippelnétek?Melyikük a jó?

Igaz, hogy tipikus jó és rossz harca, mint ahogy a címe is mutatja, de meglepően kicsit fonák módon. 
A jó a rossz, és fordítva. Vagy mégsem? 
Bizarr, mert folyton változtak az érzéseim a szereplők irányába. Nem tudtam eldönteni, hogy ki az igazán jó és ki az igazi rossz. Inkább a körülmények áldozata jobban a két barátnő, akikről szól a könyv. 
Nem tudtam végül egyiküket sem nem kedvelni, még rossz, vélt rossz és jó tulajdonságaik megítélése alapján sem. Inkább néha kevésbé, máskor jobban szerettem őket.
A történet kettőjük barátságáról, harcáról, útkereséséről szól mesei elemekkel, boszorkányokkal, farkasokkal, hercegekkel és hercegnőkkel, na és meglepően sok szarkazmussal, viccel beszólásokkal, poénos történésekkel megtoldva, hogy kellően szerethető történetet kapjunk.
Változatos és színes a szereplők kavalkádja, annyi szent. 
Sok kedvencet avattam mellékszálon is.

Meglepő, az tuti az egész történet, ahogy van.
A kerettörténet innen-onnan cseppenként ellopott, összetákolt, ám mégis meglehetősen működő, pedig néhol erősen vérzik több sebből is. 
Néhol konkrétan hasonlítgatni is tudnék. 
Ám máskor meg akkora újításokkal, új dolgokkal apellál, hogy feledtem az előző apróságokat.
Van itt minden, mint a jó boltban. Meseíró toll, Gazgató és kerek erdő...


Az illusztrációkért külön köszönet, mert csodaszépek!
A mondanivalóért, az erkölcsi normák elénk tárásáért szintén plusz pont jár, mert úgy tálalja írónk, hogy nem unalmas, nem "hegyi beszéd" stílusú, hanem élvezetes.

Izgalmas, fordulatos, egyenesen meglepő a sok fordulat, nem várt akadály. Kiszámíthatatlan és előre nem megjósolható. Ezekért kifejezetten szerettem.

Egy elemet említettem már, aminél kicsit ingott a léc. 
A másik, ami esetleges buktatója lehetett volna a könyvnek, azok a néhol bugyuta karakteri kidolgozások, sztereotípiák, beskatulyázások. De ezt elkendőzve, inkább kifigurázásnak vélem és így már nem is döcög a történet. Sőt! Még élvezetesebb, hogy a megszokott és elvárt normáknak görbe tükröt mutat az író.
És persze fityiszt a "Boldogan éltek, míg meg nem haltak " tézisnek!
Ami a mesék mögött van...
Te hogy értelmezed?
Ki a jó és ki a rossz? 
Rossz az, aki naiv? 
Vagy az a rossz, aki önző? 
Az netán, aki rosszat cselekszik, bár nem bántásból, hátsó szándék nélkül?
Esetleg az a rossz, aki annak tartja önmagát? 
A körülmények összejátszása miatt lesz valaki rossz?
Vagy a rossz társaság teszi azzá?
És mitől jó a jó?
Talán a könyv végére megleled a választ, ha tudsz a sorok között olvasni. Vagy mégsem...
Igazából ennél a könyvnél én sem vagyok semmiben sem biztos. mert a fekete és fehér együtt lehet szürke és a fekete is lehet jó választás, mint ahogy a fehér rossz!
De az biztos, hogy jól szórakoztam a könyv olvasása közben, még ha alaposan meg is lepett a tartalmával. 
Elvarázsolt? Naná!
Kikapcsolt? Tutira!
Jókat kacagtam? Azt ám!
Egyszóval mindenkinek ajánlom e sorozatot, aki szeretne valami szokatlant, valami mást olvasni mesés köntösben!

A lényeget majd elfeledtem. 
Boldogan éltek míg meg nem haltak!
Egy frászkarikát! Folytatás érkezik...Mert van élet az után is!

A borító meseszép! A tervezőt nagy dicséret illeti!

A könyvet köszönöm a Twister Média kiadónak!

Fülszöveg:
Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

Idézet:

– Buta ötlet egy hercegnőtől, hogy egyedül szálljon szembe egy boszorkánnyal – mondta Tedros; verejtéke homlokáról Agatha rózsaszín ruhájára csöpögött.
– Hol van? – kérdezte Agatha rekedtes, gyenge hangon. – Biztonságban van?
– Nem jó ötlet az sem egy hercegnőtől, hogy egy boszorkány hogylétéért aggódjon – mondta Tedros, erősebben szorítva a derekát.
Agatha gyomrában mintha pillangók cikáztak volna.
– Tegyél le! – követelte.
– Még rosszabb ötlet egy hercegnőtől.
– Tegyél le!
Tedros engedelmeskedett, és a lány elhúzódott tőle.
– Nem vagyok hercegnő! – csattant fel, gallérját igazgatva.
– Ha te mondod – szólt a herceg, és tekintete lefelé mozdult.
Agatha követte… és meglátta, hogy lábát teljesen felhasogatták a tüskék; fényesvörösen csorgott a vére.
Tedros elmosolyodott.
– Eeeegy… kéééét…. háááá….
Agatha a karjába ájult.
– Kifejezetten hercegnő – jegyezte meg.

Twister Média kiadó

584 oldal

Fordította: Bozai Ágota

Illusztrálta: Iacopo Bruno

http://iacopobruno.blogspot.hu/

Michael Gibney:: Sous Chef

Főzni mindenki tud, legalábbis azt állítja, vagy próbálkozik. Bevallom, én imádok főzni és kotyvasztani. Nagy érdeklődéssel nézem a tv-beli mesterszakácsok, chéfek ténykedéseit, apró, kikotyogott kulisszatitkait, remek receptjeiket, guszta tálalásukat. Így ez a történet vágyott a kezembe. 

Nem is tudom, hogy mire számítottam pontosan, az olvasása előtt. Receptekre, titkokra, önmaguk méltatására mindenképpen. De a könyv inkább egy személyes, ám igen rövid, 24 órás napi memoár egy általam nem ismert, de talán híres chef tollából. Azért sajnálom, hogy az igazi ételreceptek, apró kóstolók kimaradtak. Egy-két színes kép elfért volna a történetbe tűzdelve.

Tartom azt a nézetemet, hogy a főzés nem csak időtöltés, pocakok megtömése, hanem művészet is. De még annál is sokkal több. Egyfajta tánc. Harc az idővel és a minőséggel, az első fogástól az utolsóig, minden egyes rendelésnél. Zsonglőrködés az alapanyagok mennyiségével, elosztásával. A munkafolyamatok beosztása, szétosztása a megfelelő embereknek. A Chefnek rengeteg dolga van a hangzatos tálalásig. Ő a karmester, aki mindent kitalál, megrendel, elhelyez, felügyel, kiszámol, kijavít, leír. Sok minden függ a hierarchia alján álló személyek munkájától is, de mégis minden felelősség a Chefen vállán van, az ő hírnevét kisebbíti vagy öregbíti.

A Sous Chef pedig a Chef jobb keze, füle, szeme, helyettese. Róla szól ez a könyv. Michael nem csak jó szakács és Sous Chef, hanem jó mesélő is. Hihetően, továbbá rendkívül dinamikusan adja elő egy napját. Ott érezzük magunk a konyha gőzében, érezzük a felszálló illatokat és a nyomást, ami az időhiánnyal, elvárásokkal együtt fokozódik. Felötlik bennem a gondolat, hogy jobb író-e vagy szakács. Elhivatott, szereti a szakmáját, de kezd kiégni talán. Nem volt teljesen szimpatikus és a mérleg nyelve nem mindig pozitív irányban billen Michael felé. Hiába csinálja jól a munkáját, ha nem elég elhivatott, nincs jövőképe, nem becsüli azt, amiben most él. Ez ellenszenvessé tette számomra némiképp. A munka után jól megérdemelt pihenését kellene töltenie, de mint az ábra mutatja, inkább levezeti itallal a feszkót, mint előző éjjel is. Munkaadóként, nem tolerálnám. Mint ember, barát, barátnő sem. Vágyik az előlépésre, de nem tesz érte eleget. Vágyik többre, amiért tenni kéne, de nem cselekszik. Önromboló.

A vidám, bohókás énjét viszont szerettem. Továbbá tetszett még, ahogy a munkatársaival bánt, nem lekezelően, hanem inkább támogatóan, viccelődően, még ha nem is mindig gondolta úgy. A hivatásában ahogy élt, munkálkodott, felelősséget vállalt, ha kellett segített és besegített, az is jó felé terelte az érzéseimet irányában. Szerethető ember, csak kellene neki egy jó fenéken billentés, egy pofon, ami észhez téríti, mennyien lennének a bőrében, szívesen vállalnák a munkáját helyette. És a kesergésért még senkit sem léptettek elő. Jusson eszébe, miért szeretne Chef lenni. Miért szeret főzni és mindjárt többet tesz az előrejutásért. 

Sok újdonságot megtudhatunk az elit konyha világáról. Ám rengeteg kérdés marad nyitott számomra és talán már nem is annyira vonzó ez a chef dolog. Több negatívuma van, mint gondoltam volna. 

Azt viszont továbbra sem értem, miért olyan kevés a női Chef?

A könyvet köszönöm a Twister Media kiadónak és a Kildara csoportnak!

Fülszöveg:

Görnyedő hátak lakatják jól a gyomrot. . . . Ebben a lenyűgöző és egyedi könyvben Michael Gibney mindössze huszonnégy óra történetébe sűrítve eleveníti fel mindazt a sokrétű bajtársi viszonyt és kulináris koreográfiát, amely egy elit New York-i étterem mindennapjait jellemzi. Az olvasó igazi információ-záporban tudja meg, hogyan is készül el egy-egy pazar fogás – avagy a kiválóság útja fáradtsággal van kikövezve… Az egyes szám második személyben megszólaló Sous Chef története egy magával ragadó, adrenalin fűtötte futam, ahol az olvasó a kibic szemszögéből leshet be az étkeztető-ipar kulisszái mögé, és rövid időre maga is belakhatja a konyha ajtaja mögötti titkos világot. A rendszeres étterem-látogatók és az ínyencek számára mulatságos, részletes, bizalmas beszámoló a kezdő szakácsok előtt is őszintén feltárja, mivel jár szakmai jövőjük, miközben tisztelettel adózik a séfek karrierjét megalapozó nehéz és komoly elhivatottságot követelő munka előtt. Egy olyan konyhában, ahol a legmagasabb követelményeknek kell megfelelni, és a legkisebb baklövés is katasztrófához vezethet, a Sous Chef a kifinomult ötletekre helyezi a hangsúlyt, amelyek mind az emlékezetes és ínycsiklandozó végeredményt szolgálják. A karcos humorral megírt, szellemes prózában Michael Gibney kendőzetlenül nyers, de mégis csodás jellemzést ad erről az emberpróbáló, néha mégis alábecsült szakmáról, árnyalt képet festve az ételkészítés és felszolgálás műhelytitkairól.

Twister Medial kiadó

240 oldal

Fordító: Bősze Márta Zita

Amy Harmon Arctalan szerelem

A könyvet hatalmas nagy érdeklődés övezte. Sokan várták a magyar nyelvű fordítását. Nem is értettem, mire ez a nagy felhajtás. Ám hamar megvilágosodtam. Számtalan könyve jelent meg az írónőnek eddig világszerte, csak nálunk nem. Míg végre a Twister Media kiadó elhozta számunkra. Elsőnek a gyönyörű borítója volt, ami megfogott, és ez miatt került az érdeklődésem középpontjába. Egy szépséges, ám nem szokványos, ideállnak nem mondható hölgy látható rajta. Nem a klasszikus szépség, de mégis gyönyörű. Ezután rögtön elbűvölt a belbecs is. Egy olyan könyv, ami jól esik a szívnek, a léleknek. A nyelvezete pedig szemet gyönyörködtető, szívet reptető egy könyvmolynak.

Kifejező, érzésekben gazdag mondatok. Egy igazi érzelmi bomba. Romantikázás, abból is a jó fajta. Barátság, ami sírig tart. Összetartás. Kétségek. Érzelmi sokk. Tragédiák sora. Egyszóval minden, ami a valós életben is jelen van.

Ez az a könyv, ami nyomot hagy majd benned!  

Azt mondhatom, rég esett ilyen jól egy történet.  Maradandó lesz. Emlékezni fogok hosszú időkig a cselekményre, a szereplőkre, a sok szeretetre, a fájdalmas dolgokra és a mérhetetlenül sok optimizmusra, az életigenlésre, ami helyet kapott benne. Meg akarok tartani az emlékeimben a szépségesen megírt, meghatározó mondatokat. A könyv háromnegyedét ki tudnám tenni idézetnek, napi jó tanácsnak, hogy ne lehessen feledni.

Adva van két ember. 

Egy fiú, a siker kapujában, aki vágyik valamire, csak nem tudja még igazán, mire. Megvan neki minden, mi fontos lehet. Hírnév, ismertség, szépség, barátok, kedvező jövő. Ám nem találja a helyét.

Egy átlagos lány, aki szerelemre vágyik. Pont erre a fiúra vágyik.

Valószínűtlen, hogy egy átlagos lány és egy híres, a lányok körében népszerű fiú egymásra találjon? Csak a mesékben vagy a hihetetlen romantikus történetekben lehet ez igaz? Talán néha a véletlen vagy a sors közbe szól, közelebb sodorja őket egymáshoz, eltávolítja, majd megint egymás útjába ejti…

Fern Taylor egy olyan csajszi, akivel könnyű azonosulni, szeretni. Bájos,  szerethető, gondos, mindenkivel foglalkozó, pozitív jellem, tele humorral és belső szépséggel. Olyan jellem, akit mindenki szívesen barátjává fogadna. Az első perctől a szívembe zártam. Nem nyafogott, hisztizett akkor sem, mikor lett volna rá miértje. Talán túl kedves és naiv is. Sebezhető. Tele lelki gátlásokkal, amit belül hordoz, mint ahogy a vonzerejét is..

Bailey a barát, pártfogó, rokon, támogató személye Fern számára. Rokonok, de jóval többek annál. Ő a harmadik főszereplő, akinek szintén fontos szerep jut a történetben. Ő is olyan karakter, akit könnyű megkedvelni és elviselni apró furcsaságai és betegsége ellenére. Fontos dolgokat mutat meg Fernnek és nekünk, olvasónak is az életről, az elfogadásról, az életszeretetről, barátságról.

És jöjjön Ambrose a hős, akit nem felejthetek el bemutatni. Ő a szíve, lelke a történetnek. Kettősség van a karakterében. A kifelé „népszerű vagyok és jóképű, sztárbirkózó”-t mutató, kicsit lekezelő ember és a belül tipródó, sebektől teli férfi, aki nem találja az életben, a jövőben önmagát.

Ők hárman, és a keretet adó közeli barátok, rokonok adják a sava-borsát, a történet magját. Az ő élethelyzetükről, konfliktusaikról, tipródásaikról, boldogságukról szól a könyv. Rengeteg, érdekes témát feldolgozva, ami érdekelheti a mai ifjúságot. Ami mai, és kell róla beszélni. Mindenképpen át kell érezni és élni, megtapasztalni. Hihető és olyan, mintha a te iskoládban, a szomszéd lánnyal történne meg mindez. Amy ezekhez a témákhoz érzékenyen nyúl, finoman interpretálja őket, hihetővé formálja, meghatódást, sírást vagy örömet és nevetést kicsikarva belőlünk. A nyelvezetről írtam már, mennyire elvarázsolt. De nem tudom megint nem megemlíteni. Nagyon szerettem a hangulatok váltakozását, az érzelmek hullámzását, a nyelvezet érzékenységét, a párbeszédek ironikusságát, a viccek elementáris erejét, a romantika és az egymás iránti vágyak izzását.

Már egy jó ideje a könyvről beszélek, de nem tudom igazán átadni minden pozitív oldalát. Nem tudom szavakba önteni, mennyire jó kis könyv. Csak remélni merem, hogy kedvet kaptok hozzá.. Nehéz beszélni úgy róla, hogy nem árulok el semmi lényegest a történetről. Pedig nagyon nem szeretnék. Megtapasztalni kell és átérezni, hogy igazán bűvöletbe ejtsen. A gondolatok, a stílus és a szereplők mind külön-külön megérdemlik az olvasást. Valamiért mindenki szeretni fogja ezt a könyvet, higgyétek el.

Az a történet, amit minden, még emocionálisan nem érett emberpalántának a kezébe nyomnék, kötelező olvasmányként. A depressziós, megkeseredett személyek kezébe is elhelyezném. A férfiaknak is ugyan úgy ajánlom, mert így talán kicsit belelátnának a fiatal lányok lelkébe, tetteiknek hátterébe. Nőknek szintén ajánlom olvasmányként, mert ilyen egy igazi barátság és ilyen egy szép, harmonikus, jól működő szerelem, ami belülről jön és épít, nem rombol. 

A könyvet köszönöm a Twister Media kiadónak és a Kildarának!

Fülszöveg:

Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

Twister Media kiadó

368 oldal

Fordította: Marczali Ferenc