Szokatlan mese felnőtteknek, ami kielégíti gyermeki énem mese utáni sóvárgását, de felnőtteknek való fantasy őrületem is. A mese és a felnőtt valóság határmezsgyéjén egyensúlyoz, hol egyik oldalra billentve a mérleg nyelvét, hol másikra.
Mesének kicsit sötét, néha horrorisztikus és nem túl happy endes.
Sima fantasy könyvnek meg néhol banális és romantikus és mesés, mesei elemekkel tarkítva.
Korosztályt sem tudnék belőni igazán, kinek ajánlom.
Mert egyaránt el tudom képzelni egy 12 éves korosztály kezében, de én mint erős 30-s is szívesen olvastam és izgultam rajta.
Nézzük miért.
A karakterek érdekesek. Szívesen követtem nyomon megismerésüktől az első kötet lezárásáig a változásukat, jellemfejlődésüket vagy éppen vissza fejlődésüket.
Semmi sem az, aminek látszik. Folyton változások és változások jönnek a lapok során a szereplők jellemében, érzéseiben.
Sophie egy szőke, kedves, szép és bájos tündérke, akit mindenki szeret. Ő lenne a jó?
Vagy Agatha? Őt mindenki elkerüli, nyomasztó helyen él, nem túl barátságos és sötét, elhanyagolt a kinézete.
Ti mit tippelnétek?Melyikük a jó?
Igaz, hogy tipikus jó és rossz harca, mint ahogy a címe is mutatja, de meglepően kicsit fonák módon.
A jó a rossz, és fordítva. Vagy mégsem?
Bizarr, mert folyton változtak az érzéseim a szereplők irányába. Nem tudtam eldönteni, hogy ki az igazán jó és ki az igazi rossz. Inkább a körülmények áldozata jobban a két barátnő, akikről szól a könyv.
Nem tudtam végül egyiküket sem nem kedvelni, még rossz, vélt rossz és jó tulajdonságaik megítélése alapján sem. Inkább néha kevésbé, máskor jobban szerettem őket.
A történet kettőjük barátságáról, harcáról, útkereséséről szól mesei elemekkel, boszorkányokkal, farkasokkal, hercegekkel és hercegnőkkel, na és meglepően sok szarkazmussal, viccel beszólásokkal, poénos történésekkel megtoldva, hogy kellően szerethető történetet kapjunk.
Változatos és színes a szereplők kavalkádja, annyi szent.
Sok kedvencet avattam mellékszálon is.
Meglepő, az tuti az egész történet, ahogy van.
A kerettörténet innen-onnan cseppenként ellopott, összetákolt, ám mégis meglehetősen működő, pedig néhol erősen vérzik több sebből is.
Néhol konkrétan hasonlítgatni is tudnék.
Ám máskor meg akkora újításokkal, új dolgokkal apellál, hogy feledtem az előző apróságokat.
Van itt minden, mint a jó boltban. Meseíró toll, Gazgató és kerek erdő...
Az illusztrációkért külön köszönet, mert csodaszépek!
A mondanivalóért, az erkölcsi normák elénk tárásáért szintén plusz pont jár, mert úgy tálalja írónk, hogy nem unalmas, nem "hegyi beszéd" stílusú, hanem élvezetes.
Izgalmas, fordulatos, egyenesen meglepő a sok fordulat, nem várt akadály. Kiszámíthatatlan és előre nem megjósolható. Ezekért kifejezetten szerettem.
Egy elemet említettem már, aminél kicsit ingott a léc.
A másik, ami esetleges buktatója lehetett volna a könyvnek, azok a néhol bugyuta karakteri kidolgozások, sztereotípiák, beskatulyázások. De ezt elkendőzve, inkább kifigurázásnak vélem és így már nem is döcög a történet. Sőt! Még élvezetesebb, hogy a megszokott és elvárt normáknak görbe tükröt mutat az író.
És persze fityiszt a "Boldogan éltek, míg meg nem haltak " tézisnek!
Ami a mesék mögött van...
Te hogy értelmezed?
Ki a jó és ki a rossz?
Rossz az, aki naiv?
Vagy az a rossz, aki önző?
Az netán, aki rosszat cselekszik, bár nem bántásból, hátsó szándék nélkül?
Esetleg az a rossz, aki annak tartja önmagát?
A körülmények összejátszása miatt lesz valaki rossz?
Vagy a rossz társaság teszi azzá?
És mitől jó a jó?
Talán a könyv végére megleled a választ, ha tudsz a sorok között olvasni. Vagy mégsem...
Igazából ennél a könyvnél én sem vagyok semmiben sem biztos. mert a fekete és fehér együtt lehet szürke és a fekete is lehet jó választás, mint ahogy a fehér rossz!
De az biztos, hogy jól szórakoztam a könyv olvasása közben, még ha alaposan meg is lepett a tartalmával.
Elvarázsolt? Naná!
Kikapcsolt? Tutira!
Jókat kacagtam? Azt ám!
Egyszóval mindenkinek ajánlom e sorozatot, aki szeretne valami szokatlant, valami mást olvasni mesés köntösben!
A lényeget majd elfeledtem.
Boldogan éltek míg meg nem haltak!
Egy frászkarikát! Folytatás érkezik...Mert van élet az után is!
A borító meseszép! A tervezőt nagy dicséret illeti!
A könyvet köszönöm a Twister Média kiadónak!
Fülszöveg:
Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.
Idézet:
– Buta ötlet egy hercegnőtől, hogy egyedül szálljon szembe egy boszorkánnyal – mondta Tedros; verejtéke homlokáról Agatha rózsaszín ruhájára csöpögött.
– Hol van? – kérdezte Agatha rekedtes, gyenge hangon. – Biztonságban van?
– Nem jó ötlet az sem egy hercegnőtől, hogy egy boszorkány hogylétéért aggódjon – mondta Tedros, erősebben szorítva a derekát.
Agatha gyomrában mintha pillangók cikáztak volna.
– Tegyél le! – követelte.
– Még rosszabb ötlet egy hercegnőtől.
– Tegyél le!
Tedros engedelmeskedett, és a lány elhúzódott tőle.
– Nem vagyok hercegnő! – csattant fel, gallérját igazgatva.
– Ha te mondod – szólt a herceg, és tekintete lefelé mozdult.
Agatha követte… és meglátta, hogy lábát teljesen felhasogatták a tüskék; fényesvörösen csorgott a vére.
Tedros elmosolyodott.
– Eeeegy… kéééét…. háááá….
Agatha a karjába ájult.
– Kifejezetten hercegnő – jegyezte meg.
– Hol van? – kérdezte Agatha rekedtes, gyenge hangon. – Biztonságban van?
– Nem jó ötlet az sem egy hercegnőtől, hogy egy boszorkány hogylétéért aggódjon – mondta Tedros, erősebben szorítva a derekát.
Agatha gyomrában mintha pillangók cikáztak volna.
– Tegyél le! – követelte.
– Még rosszabb ötlet egy hercegnőtől.
– Tegyél le!
Tedros engedelmeskedett, és a lány elhúzódott tőle.
– Nem vagyok hercegnő! – csattant fel, gallérját igazgatva.
– Ha te mondod – szólt a herceg, és tekintete lefelé mozdult.
Agatha követte… és meglátta, hogy lábát teljesen felhasogatták a tüskék; fényesvörösen csorgott a vére.
Tedros elmosolyodott.
– Eeeegy… kéééét…. háááá….
Agatha a karjába ájult.
– Kifejezetten hercegnő – jegyezte meg.
Twister Média kiadó
584 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Illusztrálta: Iacopo Bruno
http://iacopobruno.blogspot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése