Az első két rész elbűvölt, magával ragadott, egyszóval imádtam. Így nagyon húztam e könyv olvasását, nehogy véget érjen a sorozat vagy csalódás érjen. Utóbbira azt tudom mondani, hogy is-is. Valamennyire csalódás volt, de kellemes meglepetés is.
Második könyv volt, amit bepakoltam a kórházi pakkba, szerencsémre. lekötött és elszórakoztatott, bár túl hamar a végére értem.
A sorozat e része ismét akció dús, izgalmas, sodró lendületű, gyilkos, vérengzős, humoros, szerelmes és erotikus is, pár morális kérdéssel, társadalom kritikával megspékelve, nagyszerűen megírva.
Egyik percben szerelmetesen andalgunk a párral, majd fél szempillantás alatt valami akciójelenetben találjuk magunkat.
Tudott még meglepetéseket okozni és fokozni az első két rész feszültségét Eszter, az írónő.
Sokszínű és ámulatba ejtő a stílus, a világ, amit megalkotott és tovább építgetett.
Gyorsan kivégeztem, sodró lendülete miatt és vitt előre a humor, a karakterek is. Még ha lassabban is indult be a történet, mint vártam volna.
Véresebb, kegyetlenebb történések is helyet kaptak, ami meglepett, mert nem jellemző Eszter stílusára.
Így valamennyire ellensúlyozta a sok szerelmes, rózsaszín percet, igaz, ami igaz.
De akkor is szokatlan ez az írónőtől.
A szereplők változatosak, izgalmasak.
Régi kedvenceim maradtak továbbra is maradtak ugyan azok. De újabb szereplőt is avattam e csapatba.
Viszont nem árulom el, hogy ki ő. Az én titkom marad.
Szerettem, ahogy végül a sorsuk alakult, ahogy formálódott a jellemük, ahogy újabb és újabb tulajdonságaik kerültek felszínre.
Itt is azt tudom csak mondani, hogy a karakterek szintén sokszínűek és változatosak. Van itt mimóza, megmentésre váró leányzó, de erős, kikezdhetetlen női karakter is.
Mindenki választhat, ki áll közelebb hozzá és az ő fejezeteit fokozottan várhatja.
A pasik. Nos. Igaz, hogy lényegében női regény, de el van látva pasikkal bőven. Ez a kötet közelebb visz hozzájuk és több részt kapnak a könyvben.
Viszont némi kritikával élnék a sok ömlengés után.
Ennyire kedves, erős, modoros, szerelmes, papucs pasik nem léteznek, főként nem ilyen tömegével, egy kupacban. Vagy igen? Inkább utópia ez. Vágyálom, amire minden nő vágyna. De csak vágyna, mert ilyen pasik a valóságban nem léteznek. Egy hangos szó, egy beszólás, egy félreértés, egy akármi sincs a párok között? Mindent ráhagynak álmaik nőjére? Semmi pasi hiszti? Semmi féltékenykedés? Semmi rossz szokás?
Átnevelő táborba küldöm férjet a Gombnyomára férfi társasághoz akkor:)
Ráadásul túl sok, túl giccses, túl rózsaszín, hogy senki sem hal meg, csak a rosszak(igaz azok tonna számra) és mindenki párra lel, örök szerelemmel.
Lehet nekem nem jó az ingerküszöböm, de nekem még várandósan, rózsaszín felhőket kergetve is sok volt.
És a sok szerelem, történés mellett elsikkadtak az új szereplők jellemkibontásai, a régiek pedig nagyon keveset mutattak önmagukból, a szerelmen kívül.
Ráadásul ez a sok jó és szép és romantika a világ kifejtésének rovására ment. Sokkal többet olvastam volna Manipuráról, hogy Mia mitől más, az ő múltjáról, a szörnyek keletkezéséről, nagyi fantasztikus képességéről és így tovább...
Valószínű a következő kötetben mindenre magyarázatot kapunk, ami most még homályban maradt.
Szurkolok a csapatnak, bár nem tudom ezen kívül miről lehet még írni a következő könyvben. Remélem nem a szerelmi évődésükről, vagy összeveszésükről-kibékülésükről, csiki-csukiról.
A borító és annak színe ismét telitalálat volt! Gyönyörűséges és túlszárnyalhatatlan.
És akkor érkezzen a jó hír. Bizony kicsit feljebb elszóltam már magam.
A következő kötetben...
Folytatás érkezik, aminek nagyon örülök.
És utánnyomás is, kicsit más köntösben, így nem lesznek hiánycikkek a sorozat egyes kötetei.
Amit nagyon, de nagyon várok.
A kisebb bakik nem vették el a kedvem Eszter varázslatos világától. Sőt! Meghozták! Alig bírom kivárni, hogy megkaparinthassam a folytatást!
Köszönöm a könyvet az írónőnek!
Fülszöveg:
Miután a vadászok megtisztították a mutánsoktól a körzetet, a Hobbs-birtok lakói többnapos ünneplésbe kezdenek. Dylan és Stella szerelme is végre kibontakozhatna, ám az ördög nem alszik…
Idézet:
– Smink holmi?
– Az…, de nem akármilyen! – kuncogott Mia. – Csókálló, időtálló, esőálló, szélálló, mutánsálló – sorolta nevetve. – Komolyan. Szegény csomagot végigrángattam egész Manipurán, a mutánsokkal teli alagúton, a folyón, a sáron, és meg sem kottyant neki.
Decens Magazin Média
606 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése