2016. január 30., szombat

Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.)





Hű az áldóját! Időutazáson vettem részt csak nem tűnt fel?
Egyik percben kézbe vettem a könyvet, aztán ripsz-ropsz 1800-as években találtam önmagam kissé megszeppenve pár olyan szereplővel, akikkel nem közösködtem volna szívesen. Kapkodtam a fejem és szoktam a közeget.
Az elején nagyon nehéznek, dagályosnak éreztem a nyelvezetét, pontosabban körülményesnek. De hát mit is vártam? Ha korhű, akkor nem lehet könnyített, szlenges nyelvjárásban előadni. Itt bizony lelünk barokkos körmondatokat, kissé émelyítő körülírásokat eszement módon tálalva. Amik még tetszettek is. Ez az első számú vonzereje a könyvnek! Igényesnek mondanám!

Történelmi háttér, nyomozós, izgalmas krimi, érdekes, ámde igényes nyelvezet, karakteres szereplők jó kis iróniával, humorral. Izgalom a köbön. Kell ennél több? Azt hiszem nem. És mind egy kötetben. Szóval minden földi jó adott egy remek olvasmányélményhez. Éltem is vele, két éjszaka alatt kivégeztem. Mindeközben remekül szórakoztam. Megszállottként olvastam. Vágytam a végére, hogy tudjam, kivel mi történik majd.

A nevek említésre méltók. Nem az unalomig ismételt keresztnevek találhatóak benne.
Szerettem a rengeteg szereplőt, kik a lap alján alapos bemutatkozáson esnek át, még ha nehézkes is volt, kizökkentő. Erre nincs mentség, de engem nem zavart személy szerint. Érdekes kis adalékanyag, egy kis plusz, amivel élsz vagy ellapozod olvasás nélkül.

A történések így visszagondolva naivak és kicsit együgyűek lehetnek számunkra, kik a Helyszínelők és Gyilkos elméken nőttünk fel. Mintha egy nagyon régi filmet látnánk, aminek elavult a képi világa, de jó ennek ellenére. Nekem kifejezetten tetszett, hogy nem modern sem a nyomozás, sem a gyilkosság, a szereplők pedig korukhoz illendően és illően viselkednek. 
Illetve viselkednének csak, mert Mili egy roppant idegesítő nőszemély, aki abba is üti az orrát, amibe nem kéne. Talán azért is éreztem vele társközösséget. Hasonlít rám. A szövegei meg fergetegesek. Ideális női főszereplő. csacska, szerethető, naiv, ám nem butácska. Megmenthető, de önmagát is megmenti, ha kell. Nem egy elveszett kislány, annyi szent.
A báró? Nos, őt eleinte mellőztem volna. Idegesített a lenézése a női nem felé. De roppant mód mégsem utáltam. Inkább harcoltam volna vele. Odamondtam volna a magamét. Emma, mond miért nem tetted meg? Nem csak cselekedettel kell ezt a pasast kezelni, hanem erős szavakkal is!
Kettőjük csörtéje élvezetessé teszi az olvasást.
Ráadásul imádtam, hogy az író nem erőltetett bele a történetbe egy szerelmi szálat, romantikát mindenáron. Szerelem első látásra? Ágyő! Hála az égnek itt nem volt jelen.



A történések gyorsak, kapkodósak, mint ahogy én is lestem néhányszor. De így volt jó. Lassítani csak a szereplők áradatával lehetett. Néha kifújtuk magunk, de ez ritka jelenség a könyvben.
Arra jöttem rá olvasás közben, hogy szeretem ezt a letűnt kort, amiben játszódik. De nem élnék semmi pénzért sem benne. Öntudatosabb vagyok annál, hogy sokáig megmaradnék büntetlenül benne vagy akár életben.

Továbbá vonzóvá teszi a könyvet, hogy nálunk játszódik, Magyarországon. 

Bárókám hamarosan jövök és olvasom tovább a kalandjaitok sorát, Mili bőrébe bújva!


Fülszöveg: 
Budapest, 1896. 
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész. 
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon. 
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.


Idézet:

– Úgy voltak ők egymással, mint fűzőben a halcsont: külön-külön egyik sem ért sokat, de mikor összekerültek, hát az kérem, maga volt a mennyország!

Könyvmolyképző
336 oldal
könyvtári

2016. január 29., péntek

Hangulat és a könyvek, a hangulatkönyvek, talán még egy kis pontozás is




Most, hogy így túlbonyolítottam a címet, kifejteném némileg egyszerűbben és rövidebben. 
Szóval nálam (és bizonyára sokatoknál szintén) számít a hangulat, az időjárás, az életem történései egy könyv kézbevételénél.
Ha rossz az idő, borongós és a kedvem is borús, akkor egy sötét, depressziós, lassú könyv megöl. Kell egy kis szín, vidámság vagy valami pörgős dolog. Az egy kicsit kizökkent a letargiából. 
Ha ilyenkor egy nem megfelelő könyv kerül a kezembe, sokszor landol a polc legmélyén alig olvasás után.
Ha fáradt vagyok, kikapcsolnék, nem helyénvaló egy dagályos, nehéz nyelvezetű, elmélkedős, sehova sem tartó kötet. Egy jó krimi felélénkít vagy egy igazi akció dús, akár horroros történetnek nyert ügye van, mert nem alszom el közben tutira.
Pezsgő, vidám kedvvel nem olvasok jó szívvel drámai, tragikus könyveket. Könnyed, humoros kötet kell a kezembe. Vagy egy igazi hangulatkönyv(erre kitérek még bővebben lejjebb).
Egy nyári, laza napon szinte bármely stílus nyerő. 
Ha normál hétnek nézek elébe, amiben semmi szokatlan nincs, akkor is bármilyen művel elvagyok. 
nektek volt, hogy a legrosszabb hangulatotokban került a kezetekbe egy igazán jó könyv, de nem váltotta be a reményeiteket pont akkor? Ha máskor olvastad volna, akkor teli találat lenne, de így inkább leselejtezed.
Én ezért is olvasok egyszerre több műfajút. Egyet az olvasómon(lassan el kéne szegényt neveznem már), egy papír alapú könyvet és egy van mindig talonban(azt ne nézzétek, hogy molyon millió könyv be van jelölve, mert nem veszem kézbe őket, inkább egy fontossági sorrend talán, hogy ne felejtsem el).
Szegény könyv megérdemli, hogy a legjobbkor olvassuk!
De ugyan ez igaz az életkorra is. Míg egy könyv nagy élmény nekem most, az 15 évvel ezelőtt sokkolt volna vagy egyszerűen nem értem meg. Vagy ami ifjúként megdobogtatta volna a szívem, most unalmas, banális, felejthető lenne. 
De hát honnan tudhatjuk egy könyv mit ad 10 évesen, mit 20-30-40-50 évesen. Lehetne egy jópofa kísérlet is belőle. Olvasd el a 10 évvel ezelőtt kedvenc és legjobban utált könyved, változott-e valamit a hozzáállásod. 
Nehogy még kipróbáljam végül. Vagy egy molyos kihívást készítsek hozzá...


https://hu.pinterest.com/pin/420453315188682000/

-Hangulatkönyv mi fán terem?
Nekem azok a hangulat könyvek, amik közvetítenek a történeten és szereplőkön, világokon kívül egy érzést, hangulatot, illatokat, ízeket, emlékeket csalnak elő. Ilyen Joanne Harris szinte összes könyve. Kedvet kapok a borozáshoz, egy kertbeli sétához vagy egy finom csokoládéhoz például a könyv által.
Ő az, aki így hirtelen elsőnek eszembe jut. De tudnék még sorolni ide más neveket, könyveket is.-



Sokszor bajban vagyok a pontozással is. Mert van, hogy jó a könyv, máskor jónak is ítélném, de nem a legjobb passzomban kap el és és alul pontozom jelentősen. De tudom, hogy többet érdemelne. Vagy amikor nagyon szeretném szeretni egy ismert szerző új kötet(akinek a teljes életművét kedvelem), de nem megy. Felül pontozzam vagy inkább alul? Ítéljem meg csak ezt a könyvet vagy a többihez hasonlítva adjak rá egy számot?A nagyon reklámozott, elismert könyvek, amik nekem személy szerint nem tetszenek? Azokkal mi légyen? Merjek szembe menni a többséggel és fejtsem ki, hogy nekem mi nem kóser benne? Arról ne is beszéljünk, mikor kaptam ajándékba, kölcsön vagy recinek, vagy ajánlották és nem tetszik. Csomagoljam szép szavak mögé a nem tetszésemet is? Inkább ajánlom annak, akinek jobban való szerintem. De nem fogom azt írni, hogy tetszik, mikor nem. Még ha megpróbálom a jobb részeit, becsülendő dolgait ismertetni, mi az ami jó benne, mi tetszett esetleg. Apró betűsen is, de muszáj elmondanom mi nem tetszett. Hátha éppen abból tanul valaki valamit. Nem vitriolos a tollam, igyekszem úgy megírni, hogy ne fájjon. De kicsi vagyok én ahhoz, hogy valaki felvegye(megsértse, fájjon) a negatív kritikám. Inkább csak az érzéseim írom ki magamból. de ezt hogy lehet pontokon keresztül érzékeltetni?
Egy közepes pontozás is lehet máshogy közepes. Unalmas vagy rossz a nyelvezete, írásmódja, a történet másolt, ezerszer megírt...Mind mást  pontot érne. Hogy érzékeltessem?Így is és úgy is közepes, hármas. De mégsem egyen értékű. A jó is egyszerűen jó volt, egynek elmegy vagy zseniálisan jó, csak valami kis apró dolog nem klappolt. A kedvencem, az überelhetetlen, ezerszer elolvasott történetemet hogy pontozhatnám és említhetném egy lapon a jó, de felejthető könyvvel?Egy szónak is száz a vége, nem megy nekem ez a pontozás valami jól. Talán azért is tettem le róla a postjaimban és néha a molyon is azon ülök legtovább.
Lehet kéne saját pontozási módot kitalálnom. Egytől ötig eleve nem lehet az árnyalatokat érzékeltetni. Tíznél meg túl elnyújtott.
Aztán próbáltam azt is, hogy majdnem mindent külön pontozok(nyelvezet, alap ötlet, borító, karakterek...). De ez meg nehézkes, macerás. 
Ha valakinek van valami jó ötlete, sikítson. Én addig is feladom és szavakban fejezem ki a pontszámok helyett...

2016. január 27., szerda

Kibeszélő Tolnai Pankával


Egy olyan hölggyel készítettem interjút, aki viszonylag új, bár már nem első könyves szerző. Nemrégiben olvastam az ifjúsági könyveit és nagyon tetszettek. Ő pedig Tolnai Panka. 

Köszönöm, hogy vállaltad az interjút!




- Mikor éreztél késztetést arra, hogy írni kezdj? Van pontos momentum, ami kiváltotta belőled az érzést?
Már kisiskolás koromban is találtam ki történeteket, gimiben pedig verseket – vagy legalábbis rímelő valamiket – költöttem főleg a tanárokról. Komolyabban az egyetem elején kezdtem el írással foglalkozni, nagyon hamar az életem részévé vált.

- Mit szólt a közvetlen környezeted ahhoz, hogy alkotni kezdtél? És a már megjelent könyveidnek volt visszhangja?
Eleinte nem vettek túl komolyan – ennek ellenére biztattak –, néhány év elteltével azonban már kénytelenek voltak beletörődni, hogy rengeteg időt töltök az írással.
Eddig néhány antológián kívül két könyvem jelent meg, a Zűrös társaság és a folytatása, a Zűrös hétvége. Szerencsére egyre nagyobb az érdeklődés, egyre több olvasói levél és visszajelzés érkezik.

- Mely könyv az, ami szerinted a legtöbbet formált a gondolkodás- és az írásmódodon?
Írástechnikailag törekszem arra, hogy még véletlenül se vegyem át egy kedvencem hangját sem, a gondolkodásmódomat azonban minden egyes könyv formálja, amit elolvasok, legyen az szakácsköny, verseskötet, motoros újság vagy krimi. Sok emlékezetes és meghatározó olvasásélményem van: Vonnegut Repülő macskája, a Szép új világ Huxleytól, a Védett férfiak Merlétől, Stieg Larsson Millenium-trilógiája, Anne Rice Vámpírkrónikái, a Senki madara Szabó T. Annától, Bíró Zsófiától a Boldog hentes felesége… Azt hiszem, ezt a felsorolást még órákig tudnám folytatni.

- Kedvenc vesszőparipám a kötelező olvasmányok. 
Te mind végigolvastad? Van kedvenced közülük vagy ellenkezőleg, ami nagyon nem?
Mindet? Ugyan! Mindig szerettem olvasni, de a nyarakat leginkább a barátaimmal töltöttem. Ettől függetlenül azért elég sok köteten átrágtam magam. Bulgakovtól a Mester és Margarita, Kosztolányi Édes Annája és az Arany-balladák voltak a kedvenceim akkor is és most is a kötelezők közül.
A Kőszívű ember fiait viszont képtelen voltam végigolvasni, állandóan elaludtam rajta. Ráadásul nem csak a regényen, a rövidített változaton és a filmen is. Lehet, hogy újra kéne próbálkoznom, bár gyanús, hogy sosem fogom megtudni, miről szól…

- Mennyire vagy elégedett az eddig megjelent könyveiddel?
Van hova fejlődnöm és igyekszem napról napra jobban írni. Az írásaimat sokszor átnézem, csak olyan szöveget adok ki a kezemből, amit elég jónak érzek. De az igazán fontos az, hogy az olvasók szeressék a történetet és a szereplőket.   

- Kinek a kritikájára, megjegyzéseire figyelsz/figyeltél oda legjobban a készülő könyveidnél?
Van néhány szakmabeli barátom, akiknek el szoktam küldeni a félkész/kész írásokat. Szerencsére őszintén elmondják a véleményüket akkor is, ha az negatív és nem esik jól.

- A karaktereid mintáztad közvetlenül valakiről vagy csak innen-onnan összeollóztad a tulajdonságaikat más és más emberektől?
Kilencvennyolc százalékban fiktívek a karaktereim. Általában kitalálok nekik egy jellemet, de írás közben formálják magukat és a végeredmény teljesen más, mint amit elterveztem.

- Melyik szereplő lennél leginkább a való életben a könyveidből?
Egyik sem. Az a regény még nem született meg. 

- Honnan jött az ötlet az első kötetnél arra, hogy választható opciók és életút legyen? 
Mely áll hozzád legközelebb? A lázadó vagy a mindig jó kislány Roni?
Biztosan te cselekedtél volna már másképp, mint a regény főhőse. Ezt a lehetőséget szerettem volna megadni az olvasóknak.
Hozzám egyértelműen a lázadó Roni áll közelebb, a gimis éveim alatt a tanulás igencsak másodlagos szerephez jutott.

- Milyen a munkamorálod? Van előre elkészített vázlatod? Egy megszokott hely, ahol írsz? Vagy napszak, amikor alkotsz? Mennyi idő megírni egy fejezetet körülbelül?
Mondhatnám, hogy a munkamorálom szigorú, de nem kell kényszerítenem magam az írásra, inkább örülök neki, ha időt szakíthatok rá. Rengeteg jegyzetet készítek, tele velük a telefonom és a pendrive, amin dolgozom. Emellett van egy hatalmas parafatáblám, amire az aktuális regénnyel kapcsolatos anyagokat tűzöm fel, hogy szem előtt legyen minden.

Változó, hogy mikor megy jobban az írás, csupán az a biztos, hogy csendre és nyugira van szükségem hozzá. Egy-egy fejezet megírásának nagyon változó a hossza, már csak a terjedelem miatt is. Van, hogy egy este alatt legépelek öt-hat oldalt, de előfordult (pont a Zűrös hétvége írása közben), hogy két hétig ültem néhány bekezdés felett.


- Adnak kéretlen tanácsot, hogy írj, hogy alakuljon egy szereplő sorsa? Min változtass? 
 Általában csak akkor, ha kifejezetten kérem.

- Hogy viseled a kritikát? 
Volt olyan, amivel nagyon nem értettél egyet, inkább bántás volt, bírálat, de jogtalan?
Amikor elkezdtem írni, sok kritikát kaptam netes felületeken, néhányat elég nyers modorban. Akkor nem estek jól, ám többet tanultam ezekből a félmondatokból, mint az írástechnikával foglalkozó könyvekből.

- Mely része legjobb az írói folyamatnak (Az alkotás, a szerkesztés, javítás, vagy amikor már készen ki van adva)?
Az a pillanatot szeretem a legjobban, amikor teljesen összeáll egy regény a fejemben.

- Mely stílusban próbálnád még ki az írás tudásvágyad és melyben tuti sosem fogunk könyvet kapni tőled?
Előbb-utóbb az idősebb korosztályt is megcélzom, ezen kívül pedig évek óta tervezgetek egy fantasy regényt, ami ebben a tempóban úgy hatszázhúsz év múlva el is készül. Hogy mit nem fogok írni? Lexikont.

- Van olyan nagy álmod, vágyad, amit mindenképpen teljesíteni szeretnél?
Szeretnék azzal foglalkozni, amit igazán szeretek. Eddig úgy tűnik, jó úton haladok.

- Mivel tengeted a szabadidődet?
Írok, olvasok, motorozom, futni járok, időnként bulizni is eljutok, de a legtöbb szabadidőmet – amiből igen kevés van – a férjemmel, a fiammal és a tacskónkkal töltöm.

- Most min ügyködsz jelenleg, szabad tudni?
A Zűrös-sorozat harmadik részét írom, fejben pedig a következő (befejező) részt tervezem. Illetve van még valami, de ez legyen meglepetés

Pankáról további tudnivalók megleshetők:





2016. január 26., kedd

Egy blog post megírásának legnagyobb ellenségei, buktatói avagy Murphy itt is tarol




Összehozni egy épkézláb blog postot nem is oly egyszerű. 
Kell rá bőven idő, csend és nyugalom.
Főként, ha értelmes, helyesírási hiba nélküli szöveget képzelünk el egy téma, könyv, film köré szőve vagy akár más témában, legyen szó divatról, szépítkezésről, lelki békénkről, egy kuglóf megsütéséről vagy bármiről. És tuti, hogy valami közbejön. Az a fránya Murphy. Bizonyára titeket is csapott már meg a szele. Pár tétel álljon most a számláján.

- A magadban előadott, megálmodott, esti lefekvés után kigondolt jó szövegkörnyezet, toll és leírás híján az elkészítéskor nem jut eszedbe. Már miért is jutna?
- Tuti, hogy a fejedben jobban hangzott az a zseniális körmondat, amit leírva viccesnek vagy kesze-kuszának érzel.
- Naná, hogy akkor ér haza a gyermek, jön a postás, díjbeszedő vagy a szomszéd Juli néni(nálunk egyik szomszéd sem Juli néni), jut eszedbe a gázon hagyott ebéd/vacsora, mikor kezdenél bele merülni az írásba
- A képek, amivel illusztrálnád az irományod, csak a fejedben léteznek, sehol sem leled őket és a saját készítésű fényképed olyan, mintha Pistike rajzolta volna, aki van vagy 8 éves.
- Mikor végre elkészül a sokáig csiszolt szipi-szupi szöveg, elszáll a net, eltűnik a lementett verzió, a pendrive-on tárolt adataid valaki megfújja...kezdhetsz minden elölről, pedig annyira jól sikerült
- Végre kitalálsz egy közönségbarát, atombiztos figyelemfelkeltő postot, mire publikálnád, nem megelőzött valaki?
- Megírod sok óra seggeléssel és utána visszaköszön egy másik portálon, blogon, reklámban a saját soraid/képeid/ötleted sokasága. Sírni tudnál vagy valaki jól megrángatni.
- Napok óta halogatod és mire oda érnél, hogy időd, kedved is van hozzá, üres a fejed, egy kósza sor sem jut eszedbe.
- A legkedvencebb, legjobb könyvedről írni lehetetlenség. Egyszerűen nem tudod visszaadni a szavaiddal, ahogy lehengerelt téged a mű. Spoiler mentesen meg pláne.
- Negatív kritikát szépítgetheted, pofozhatod a végtelenségig, hogy senkit se bántson, ne üssön akkorát és ne érezzék lehúzásnak. De akárhogy is erőlködsz(ha nem állsz be a sorba és dicséred annak ellenére hogy egy sora sem tetszett), valakinek tuti a tyúkszemére lépsz vele.
- Amikor határidőre kellene elkészülnöd, a jó isten is hátráltat időhiánnyal, betegséggel, árvízzel, áramhiánnyal...bármivel, csak ne készülj el időre.
- Ha a legjobb formádat szeretnéd mutatni valakinek, a legjobbat kihozni magadból, mert olyan helyre kerül be, olyan fogja olvasni, aki fontos számodra nagyon, akkor tuti egy sorával sem vagy elégedett.
- Ha vágysz egy kis visszajelzésre, egy kis kommentre, fejsimire vagy bármi megerősítésre, hogy jól csinálod-e, írj-e még, akkor tuti senki sem fog hozzászólni.


De mindezek ellenére szeretjük! Igaz?
Mert írni jó!


2016. január 25., hétfő

Kass Morgan: 100




Akkor post írás másodjára, mivel az előző eltűnt az éterben. Pedig esküszöm, nem volt annyira rossz, hogy az univerzum lenullázza. Remélem másodjára azért jobban sikerül elküldeni, ha megírni nem...

Szóval nem sok könyvet várok annyira, hogy a képzeletbeli listám legtetejére álljon, a "kell nekem" polcomon. Ez a kötet oda került rögtön, mikor megláttam, hogy megjelenik nálunk is.
Már a filmmel is fenntartásaim voltak, nem is nagyon akartam nézni, de ha egyszer férj filmmániás... 
Ott ragadtam és megtetszett. Így a könyv nem volt kérdéses.
Legszívesebben ujjongva rohangáltam volna, mikor kézhez kaptam a kötetet. Csak hát a lánykáim nem nagyon tudták volna mire vélni anyu dinkaságát. Így csak diszkréten, ám nem kicsit kínlódva, nem félretéve gyorsan kiolvastam az aktuális olvasmányom és uccu neki, elkezdtem ezt.



Nem szép dolog párhuzamot vonni film és könyv között, de megteszem, mert adja magát. 

Nem is tudom mit vártam. Jobbat vagy rosszabbat? Mindenesetre ezt tuti nem, mert más. Teljesen más. Mintha egy új történettel állnék szembe. Kapunk plusz szereplőt, más románcot, és sok egyéb adalékot.
Általában(és ez alatt a majdnem mindig értendő) a könyv jön ki győztesen az összehasonlításban, ami nem meglepő. Kifejtettebb, érzelem gazdagabb, mélyebb, egyszóval több. Most sem hazudtolta meg magát e tézisem.
A film is szenzációs, a karakterek eltaláltak, pörgős és a látványvilága is jó. 
A könyv viszont fölülmúlta az elvárásaimat e szempontból magasan.
Az érzelmek, érzések, a leíró részek fantasztikusan jók. Talán a legerősebb karakterábrázolásban és a szociális kapcsolatok terén a könyv.
Három szemszögből olvashatjuk a történteket, ami így kinyitja az egészet. Nem ragadunk le egy picsogó nő vagy egy tesztoszteron bomba pasi fejében, hanem folyton váltunk. Megismerhetjük más aspektusait is a világnak, ahogy ők éltek eddig, éreznek, gondolkodnak... Szeretem, mikor nem ragadunk le egy embernél, még ha ez azt is jelenti, hogy egy szereplő bőrébe sem tudunk belebújni. 

Ha már szereplők. Itt bizony van bőven belőle. Az elején kapkodhatjuk a fejünk, míg megszokjuk ki kicsoda és milyen ember. De nem veszünk el az adatok tengerében szerencsére. A világot is aprólékosan adagolja, mindig egy kis csücskét megvillantva, nem sokként ránk zúdítva.

Világfelépítés meglehetősen jól összerakott, akarom mondani összeírt. Logikus, követhető, érthető, de cseppet sem álomjövő.

Imádtam az érzelmi részeit és a földhöz és mindenféle dolgokhoz a leírásokat, hangulatokat, benyomásokat. 





The 100 2x11 Ending Song -  Empire Of Our Own by RAIGN


Akadnak apróbb hibái(mások állítása szerint), én nem találtam egyet sem. Bocsi. 
Ennek Bellamy lehet erőst az oka. 
Nem fogok most ódákat zengeni és tinirajongani sem, legalábbis nektek itt az oldalon nem. De imádtam. Nem fecsérelnék el sok szót róla, mert ő úgy jó, ahogy megálmodták. 
Pasi aki érez, erős jellemű, szerethető...na szóval nem is folytatom.
A női szereplők is kedvelhetőek, bár kevésbé, mint a szívem csücske. Szerencsére a sorsuk kovácsai és nem a nyafka, hisztiző, "mentsetek meg" típusok.

A gond a gyorsaságon van. Mikor megemésztjük az emberi kapcsolatokat, ki-kicsodát, a lehetséges sötét jövőnket, elkap a gépszíj és rohan a történet. Csak kettőt pislogtam és vége is volt. Egy kis ízelítő, nem több. 
Hát én ezt még olvasni akartam volna tovább... 
Az igazi dolgok még csak most következnek.
Ígéretes jövő és remélhetőleg hamar kijövő második rész vár ránk.

Nem tudom, hogy mennyire értékelhető anélkül, hogy láttuk volna a sorozatot, de úgy vélem önállóan is remekül megállja a helyét.

A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!





Sci-fi? Abban nem vagyok jó, de ezt a könyvet szerettem.
Drámai? Igen, de nem a nyivákoló módon.
Szerelmes? Igen, de nem a rózsaszín ködös, csillogó-villogó féle.
Disztópia? De még milyen jó!
Ifjúsági? Az, de nem csak az ifjúságnak íródott.

Fülszöveg:
A pusztító nukleáris háború óta az emberiség a Föld radioaktív hatáskörén kívül, egy űrhajón él. Most, 100 fiatal önkéntest – akiket a társadalom feláldozhatónak vél – indítanak el egy igazán veszélyes küldetésre: újra kell gyarmatosítaniuk a bolygót. Ez lehet a második esélyük az életre avagy öngyilkossági küldetésükké válhat. Clarke-ot árulásért tartóztatták le, ámbár őt magát rémként kísérti annak az emléke, ami valóban történt. Wells, a kancellár fia, szerelme miatt jött a Földre, de vajon meg tud majd valaha bocsátani neki a lány? A vakmerő Bellamy a transzportálás helyéig küzdötte el magát hogy megvédje húgát, akivel együtt ők az univerzum egyetlen testvérpárja. Glass pedig visszamenekült a hajóra, csupán arra nem számított, hogy az élet ott éppoly veszélyes, mint amilyennek a földi életet vélte. Belekerülve a vademberek világába, múltjuktól kísértve harcolniuk kell a túlélésért. Sosem akartak hősök lenni, mégis valószínűleg ők az emberiség utolsó reményei.

Idézet:  
Van egy hírem a számodra, szépfiú! – mondta kacsintva. – Itt mindenki bűnöző.

296 oldal
Maxim kiadó

2016. január 22., péntek

Tolnai Panka Zűrös társaság és Zűrös hétvége


Szóval az úgy volt, hogy magyarázom a bizonyítványom...
Ahogy Panka is leírja a fülszöveg végén, hogy kamaszokról szól, de nem kamaszos korhatárral. Szóval nem én vagyok a célközönség főként. De hát gyermek lelkű felnőtt vagyok.
Egy ilyen műt olvastam, ami nem tetszett annyira és még egyet, ami nagyon. Így egy életem egy halálom, gondoltam ismét próbát teszek a kamasz ifjúság gondjaival, a suli és életkérdéseikkel. Hátha...
És betalált. Két éjszaka alatt kiolvastam a több mint 500 oldalas könyvet és a folytatását(párját), ami 400 oldal körüli. Sokat nem kellett aludni. Nem akartam én szeretni, de nem tudtam nem szeretni.
Igaz, nem képzeltem a helyükbe magam, de jó volt kicsit nosztalgiázni. Visszagondolni arra, hogy én a helyükbe mit tettem volna vagy épp tettem. És ha az én lányaim lennének ekkorák(Szerencsére még nem és nagyon nem várom, mert egy igazi házisárkány leszek és bezárom őket nagykorúságuk utánig!), mit szólnék az efféle cselekedeteikhez. Fura volt, kicsit kettősséggel olvasni, mert már nem vagyok tini, így az ő vetületükből már nem teljesen olvastam, de megértettem őket, átéreztem a helyzetük. Viszont csak felnőtt, idős fejjel sem teljesen néztem a dolgokat. Vagy inkább kicsit így, kicsit úgy is?... Mindeközben remekül szórakoztam. A bénázásaikon jókat nevettem. Az apró kis bosszúságaikon, amiket olyan hatalmas dolognak élnek meg(ugye felnőtt fejjel ezek már eltörpülnek, de akkor az a legfontosabb számunkra). 


A stílus és jövő keresésüknél legszívesebben segítettem volna. Mind ahogy a társas kapcsolataikban is. Nagyon drukkoltam valakiknek, másoknak meg jól megráncigáltam volna a haját!
A karakterek eléggé ki vannak sarkítva, mint egy karikatúra, de mégis hihetőek. 
Mindenki ismer stréber, "csaktanulós"osztálytársat, aki minden tud, de ha nem, akkor sírva fakad. 
Vagy folyton viccelődő, de cseppet sem vicces emberkét. 
A nagymenő lógóst. 
Vagy a hisztis libát, aki mindent és mindenkit megkap.  
A csendes szürke kisegeret...

Innen ketté veszem a két olvasmányt, hogy külön-külön is tudjam értékelni.

Zűrös társaság

Fülszöveg: 
Roni már tizenhét éves, édesanyja mégis úgy kezeli, mintha tegnap ballagott volna el az óvodából. Semmi bulizás, semmi lazulás, a szigorú anya azt szeretné, ha a lánya egész nap csak az érettségire magolna. Roni azonban mindennél jobban vágyik a szabadságra, és arra, hogy Balázs, a suli rock bandájának dobosa végre felfigyeljen rá. Ezért akár a végsőkig is képes elmenni…
A tavaszi szünet előtt barátnője összejön a Ginger Deer balhéiról elhíresült gitárosával, így Roni is közelebb kerülhet Balázshoz. De vajon a fiú tényleg az, akinek látszik? Vajon Roninak ez a meghatározó év élete nagy kalandját vagy legnagyobb tévedését tartogatja?
Vedd kezedbe a döntést, és légy Te a sztori főhőse!
Tolnai Panka ifjúsági regényfolyamának első darabja egy budapesti gimnáziumba járó lány mindennapjaiba enged bepillantást, aki jellegzetesen kamaszos testi és lelki kérdéseken vívódik: tanulás vagy lógás, család vagy barátok, haverság vagy szerelem, józanság vagy mámor. Bár a humoros és szerethető főhősök kamaszok, a regény nem korhatáros, hiszen mindannyian átéltük és a pokolra kívántuk ezt a korszakot, hogy aztán egy életen át visszasírjuk.
510 oldal

Mi tetszett benne? A fiatalsága, a frissessége, a nyelvezete(hála az égnek nincs tele szlenggel, amitől falra mászok rendesen), a vidámsága, a könnyedség.
És az, hogy választhatunk, hogy hogyan tennénk mi. Egy igazi interaktív könyv, ahol opcionális mely úton menjen végig Roni. Imádtam. Több ilyen könyvet kéne olvasnom.
Aztán a nem túl drámai, de azért alaphangon az élet nagy dolgait érintő dolgok, amik hol jobban, hol kevésbé voltak megfigyelhetőek. A karakterek is ászok, hogy ha már szleng. És nagyon, de nagyon izgultam, hogy Roni elérje a céljait, álmait, vágyait gond nélkül. Megszerettem ezt a leányzót rendesen. Jó volt bulizni, lógni, még tanulni is velük. Szegény anyuka ultra gáz volt, minden szempontból. Nem ilyen rosszak azért a szülők. Remélem...
Ami viszont nem tetszett benne annyira, az az 500 oldalon keresztül tartó részletes outfit, a tanórák, egy egész lógás története... majdnem hogy szőrözősen aprólékos. Pedig annyira kíváncsi voltam a végkifejletre, hogy egy éjszaka alatt kiolvastam. Végül is, ha ez volt a szándék, akkor bevált. Hajtott a vége felé a kíváncsiság, hátha valami nagy történik vagy valami végzetes...Elmaradt. De nem bánom annyira. Első könyvnek szuper volt a szerzőtől!
Kíváncsi lennék, hogy ki melyik utat választja. És mindkét esetet végig olvassa-e utólag!

Zűrős hétvége
Fülszöveg:
Harmati Vera gondolatait a gimi utolsó évében főként a szerelem köti le, kölcsönösen odáig vannak egymásért Balázzsal. Az összes szabadidejüket együtt töltenék, ha…
Ha Veronika anyja nem vigyázná továbbra is lánya minden lépését, ha nem lenne a jogsitanfolyam, a közelgő érettségi, a pingpongbajnokság, na meg Liza és Laura, akik igyekeznek rémálommá változtatni a lány minden egyes percét. Ám mindez eltörpül egy véletlenül felfedett, hatalmas titok mellett, aminek mindenképpen a végére kell járni.
Vera meg akarja ismerni édesanyja sötét múltjának minden egyes részletét, még akkor is, ha ezzel ő maga is titkolózásra kényszerül. Balázs és a gimis barátok természetesen segítenek, de Verának így is kihívás a szerelem, a suli és a nyomozás között egyensúlyozni.
A zűrös társaság nem pihent sokat, a nagy sikerű e-book után immár nyomtatott könyv lapjain kerülnek újabb zűrös helyzetekbe a fiatalok. Ezúttal viszont Vera már pontosan tudja, hogy mit szeretne, a rossz döntésektől még a józan ész sem tántoríthatja el.
416 oldal

Sajnáltam, hogy már nem interaktív olvasmány volt. Viszont már kevesebb a szöszölés, aprólékosság, körömlakk és hasonlók. Több a történés. Van benne egy-két apróbb csavar. Izgalom a köbön, bár még mindig a nagy és ijesztő, durva részek elmaradtak végül. Drámai helyzetek, gyors megoldások és nem csak pozitív végkifejletűek. 
Tanulság. És sok sok jövő. A szereplőket most talán még jobban megkedveltem. Csak az anyuka ne lenne ilyen, amilyen...És Roni is jobban kiállhatna magáért. Talán azért éreztem ezt, mert én mindig nagyszájú csajszi voltam és nem a beleolvadás vagy inkább a "meg sem szólalok" taktikát választottam.:) Milyen felnőttek lesznek vagyon ezek az ifjú emberpalánták? Milyen jövő vár rájuk? Jó lenne megtudni.
Ami viszont nem volt túl életszerű, hogy minden gonoszság megoldódott, minden jó elnyerte jutalmát és a rossz megbűnhődött, mint a népmesékben. Egy kis kudarc elkélt volna azért valaki vagy valami részéről.

A könyveket köszönöm Pankának és az Erewan kiadónak!
Ajánlom mindig ifjú olvasónak vagy az ifjúságában szívesen visszafelejtkező könyvbe felejtkezőnek! Vagy az időseknek, akik már elfeledték, milyen is volt...
A dal hozzá:

2016. január 21., csütörtök

Benyák Zoltán Csavargók dala





Hihetetlen, idegtépő, bőröd alá kúszó, idegesítő, szerethető könyv.

És ahogy kezdődött:
"Gyereksírás. Lélegző, bömbölő élet. Ez volt a szemétben. Valaki kidobta a legértékesebbet. Azt, amiért szokás mindent odaadni és feláldozni. Rúgkapál és visít. Az élet mindenekfelett élni akar. Akkor is, ha méltatlannak ítélték, ha érdemtelennek gondolták. Őszinte. A világban, ahol minden okokra és okozatokra épít, ahol minden mögött terv sejlik, az élet önmagáért akar lenni. Egy csoda. És ma valaki kidobta ezt a csodát a szemétbe. 
De én felvettem."

Mindenki látott már hajléktalant. 
Maga a szó, olyan romantikus. Pedig ebben a létben semmi romantika nincs. Kőkemény fájdalom, félelem, életszeretet, durva életsors, kitartás, ösztönök...
Ki kell mondanom, félünk a csavargóktól. Félünk, pedig ezt a valamit nem lehet elkapni. Sokan a fejüket is elfordítják. Jobbik esetben dobnak egy 100-t a kalapba. Pedig nincs mitől. Ők is emberek.

  

                               Mednyánszky Ülő csavargó


Innen ritkán van felfelé. 
Nekem mindig megfordul a fejemben, hogy kerülhetett oda vajon, ahol most tart? 
Saját hibájából vagy a sors juttatta oda?
Visszafordítható egy kis segítséggel, könyörületességgel vagy menthetetlen?
Benyák Zoltán nagyszerű beleérző képességgel leírja a csavargók életét. Hogyan kerülnek az utcára és miért. Hogyan élnek túl. Mik a buktatói, rémtörténetei ennek az életnek. Milyen durva vagy éppen megmosolyogtató részei vannak. Van mosoly és szépség itt is, bár az a kevesebb. 
Mi túlélnénk vajon? 
Lenne elég kitartásunk hozzá?
Megoldást nem ad. Döntsük el, kin segíthetnénk, kin nem. 
Meglepő, hogy van, aki saját elhatározásból került ebbe a helyzetbe. 

Bizonyára Zoltán sok kutakodás, beszélgetés után írhatta meg a könyvét, mert élethű, akármennyire is durva. Realista. És szívbemarkoló.
Az elején nem igazán tudtam kedvelni a karaktereket. Szánni, sajnálni igen. Groteszk módon a végére sorsközösséget vállaltam velük, még ha csak a könyv olvasásának erejéig is. Ezáltal megkedveltem őket kicsit és megértettem tetteik vetületét. Izgultam. Főleg egy ártatlan kis lélek miatt, aki irányította a nagyok életét. Pedig ő nem tehetett az életéről, a sorsáról, ahová került.
Vajon kivel mi történhetett végül? Annyira szeretném tudni a jövőjük. Remélem boldog a befejezés, mert mást nem tudnék elfogadni. 
Nem mondom, hogy nem viselt meg kicsit a könyv. De megmosolyogtatott is néha. Egy kis érzés és érzelem csomag a könyv, amit köszönök az írónak!
A beleérző képessége remek és ezt olyan szavakba önti, amik nem dagályosak, de érzéseket közvetítenek. Nem nyálasak, nem túldrámázottak, nem túldíszítettek és nem is egyszerűek. Pont a megfelelő arány, hogy kibontakozhasson a szépérzékünk, az érzelmi csatornáink és hagy teret a képzelőerőnknek is. Majdnem misztikus könyv. De az élet misztériuma is benne van.

A közöny megviselt. Ahogy ők élnek és sehonnan nem remélhetnek egy minimális segítségnyújtást sem. 
Ennyire szemellenzősek vagyunk, mi emberek? 
Más nyomora sem érdekel?
Remélem, hogy nem! Még szeretnék hinni egy jobb világban és emberiségben...

A borítót megint imádom! Hihetetlenül szép!

Köszönöm a könyvet Zoltánnak!




Fülszöveg:
Minden úgy kezdődött, hogy három csavargó talál egy gyereket a szemétben. Három lehetetlen alak. A rovott múltú, aki többet volt már börtönben, mint szabadlábon. A bolond óriás, akitől minden sikátorban rettegtek, és éjszakánként magában beszélt. A fiú az összekuszálódott életével, és önpusztító hajlamaival.
És persze a kidobott kislány.
Azután minden a feje tetejére állt. Emberek haltak meg, utcákat emésztett fel a tűz. A városban elszabadult a pokol.
Mi pedig csak néztük a közönyösök világát, a nincstelenek harcát, ahol mindenki kitörni vágyik. Az őrület közepette azon gondolkodtunk, mi történik majd a magatehetetlen élettel, meddig marad meg ezen a helyen, ahol az élet egyszerre ilyen értékes, és értéktelen, és ahol olykor szemétre dobjuk mindenünket.

Idézet:
– Milyen volt a napod? – faggatta Különc. A kérdéstől Kócosnak az a képzete támadt, hogy ők ketten éppen így beszélnének, ha nem csavargók lennének, ha… minden másképp alakul. Jól fizető állással, lakással, gyerekkel, alakuló hátfájással, múló fiatalsággal. Úgy hívta az érzést: „mikor megcsap egy másik élet szele.”

Grafomán kiadó
284 oldal

És egy molyocska idézetével zárnám a postot. 
Bélabá:
"az életnél nincs jobb „mesemondó”."

Idézet innen származik: http://moly.hu/ertekelesek/1756142

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék