Hű az áldóját!
Időutazáson vettem részt csak nem tűnt fel?
Egyik percben kézbe vettem a könyvet, aztán ripsz-ropsz
1800-as években találtam önmagam kissé megszeppenve pár olyan szereplővel,
akikkel nem közösködtem volna szívesen. Kapkodtam a fejem és szoktam a közeget.
Az elején
nagyon nehéznek, dagályosnak éreztem a nyelvezetét, pontosabban körülményesnek.
De hát mit is vártam? Ha korhű, akkor nem lehet könnyített, szlenges
nyelvjárásban előadni. Itt bizony lelünk barokkos körmondatokat, kissé émelyítő
körülírásokat eszement módon tálalva. Amik még tetszettek is. Ez az első számú
vonzereje a könyvnek! Igényesnek mondanám!
Történelmi háttér, nyomozós, izgalmas krimi, érdekes, ámde igényes nyelvezet, karakteres szereplők jó kis iróniával, humorral. Izgalom a köbön. Kell ennél több? Azt hiszem nem. És mind egy kötetben. Szóval minden földi jó adott egy remek olvasmányélményhez. Éltem is vele, két éjszaka alatt kivégeztem. Mindeközben remekül szórakoztam. Megszállottként olvastam. Vágytam a végére, hogy tudjam, kivel mi történik majd.
A nevek említésre méltók. Nem az unalomig ismételt keresztnevek találhatóak benne.
Szerettem a rengeteg szereplőt, kik a lap alján alapos
bemutatkozáson esnek át, még ha nehézkes is volt, kizökkentő. Erre nincs
mentség, de engem nem zavart személy szerint. Érdekes kis adalékanyag, egy kis plusz,
amivel élsz vagy ellapozod olvasás nélkül.
A történések így visszagondolva naivak és kicsit együgyűek lehetnek számunkra, kik a Helyszínelők és Gyilkos elméken nőttünk fel. Mintha egy nagyon régi filmet látnánk, aminek elavult a képi világa, de jó ennek ellenére. Nekem kifejezetten tetszett, hogy nem modern sem a nyomozás, sem a gyilkosság, a szereplők pedig korukhoz illendően és illően viselkednek.
Illetve viselkednének csak, mert Mili egy roppant idegesítő
nőszemély, aki abba is üti az orrát, amibe nem kéne. Talán azért is éreztem
vele társközösséget. Hasonlít rám. A szövegei meg fergetegesek. Ideális női
főszereplő. csacska, szerethető, naiv, ám nem butácska. Megmenthető, de önmagát
is megmenti, ha kell. Nem egy elveszett kislány, annyi szent.
A báró? Nos, őt eleinte mellőztem volna. Idegesített a
lenézése a női nem felé. De roppant mód mégsem utáltam. Inkább harcoltam volna
vele. Odamondtam volna a magamét. Emma, mond miért nem tetted meg? Nem csak
cselekedettel kell ezt a pasast kezelni, hanem erős szavakkal is!
Kettőjük csörtéje élvezetessé teszi az olvasást.
Ráadásul imádtam, hogy az író nem erőltetett bele a
történetbe egy szerelmi szálat, romantikát mindenáron. Szerelem első látásra? Ágyő! Hála az égnek itt nem volt jelen.
A történések gyorsak, kapkodósak, mint ahogy én is lestem
néhányszor. De így volt jó. Lassítani csak a szereplők áradatával lehetett. Néha kifújtuk magunk, de ez ritka jelenség a könyvben.
Arra jöttem rá olvasás közben, hogy szeretem ezt a letűnt kort, amiben
játszódik. De nem élnék semmi pénzért sem benne. Öntudatosabb vagyok annál,
hogy sokáig megmaradnék büntetlenül benne vagy akár életben.
Továbbá vonzóvá teszi a könyvet, hogy nálunk játszódik, Magyarországon.
Bárókám hamarosan jövök és olvasom tovább a kalandjaitok sorát, Mili bőrébe bújva!
Fülszöveg:
Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.
Idézet:
– Úgy voltak ők egymással, mint fűzőben a halcsont: külön-külön egyik sem ért sokat, de mikor összekerültek, hát az kérem, maga volt a mennyország!
Könyvmolyképző
336 oldal
könyvtári