2015. december 30., szerda

Egy kis év végi elmélkedés




Tegnapi nap az idei év legjeié volt. 
Ma pedig egy kis katyvaszt kaptok.
Visszaemlékezéseket, köszönetet, száraz adatokat és hasonlókat.
Szól a kiadóknak, íróknak, molyoknak, a rendszeresen olvasóknak és a kedves olvasóimnak is.
Az idei évben nem panaszkodhatom, rengeteget olvastam, bár még mindig nem annyit, hogy elégedett legyek. Igyekeztem a háziasszonyi teendők, a két csemetém és a saját, olvasási és blogolási időm közötti egyensúlyt megtartani. De hát sosem lehet elég kaja itthon, elég tiszta a lakás és a lányok is szeretnek sokat sétálni, együtt játszani, olvasni.Úgy nőnek, mint a gomba. Ezt az időt már nem lehet visszahozni, most kell megélni velük. De azért igyekeztem sokat és sokféle könyvet kézbe venni. Az alvás rovására rendszeresen.
Még mindig imádom a blogolást is. Elképesztő, hogy egy vidéki, kisvárosban írom a kis gépemen a véleményem és eljut másokhoz. Az még meghökkentőbb, hogy ennyien olvassátok is.
És a legek legje, hogy ennyi szépséges könyvet kapok a kiadóktól és az íróktól. Ezúton is köszönöm, hogy megtisztelnek vele. Elküldik a munkájuk, a gyermekük. Igyekszem objektív maradni, néha tanácsokkal szolgálni, dicsérni. De ha valami nem jó, azt is megmondom. Nem vagyok nyers, finomított formában közlöm. Remélem senkit sem bántottam még meg vele. Nem az a célom.
Rengeteg friss írót ismertem meg és igyekszem ápolni a kapcsolatokat azokkal is, akiktől már rendszeresen kapok olvasnivalót, összebarátkoztam velük. Annyira jó olvasni, ahogy az eleinte félénk, kissé hibás történeteik kinövik önmagukat és valami igazán klasszá érnek. Köszönöm, hogy sok, még meg sem jelent történetet is kapok. Elsőnek vagy azon kevesek közé tartozni, akik az elején olvashatnak egy könyvet, fantasztikus! Köszönöm.
A kiadónak köszönöm a bizalmat. Azoknak is, akikkel megszakadt a kapcsolat, de korábban biztosítottak számomra könyveket. Azoknak is, akikkel megújítottuk. És akiktől rendszeresen kapok, pláne köszönöm.
Igyekszem a legjobb tudásom szerint feltárni egy-egy kötetet, mindenkinek kedvet adva, vagy a megfelelő korosztálynak/csoportnak ajánlva, spoiler mentesen írni róluk nem csak két sorban. Hol jól, néhol kevésbé sikerül. Vannak olyan könyvek, amik önmagukért beszélnek, nem lehet írni róluk. Másokról oldalakat tölthetnék meg. De akkor mit hagyok az elsőnek olvasóknak?
Remélem sokan kedvet kaptak egy-egy könyv megvételéhez, olvasásához tőlem. Már ha csak egy embert megtérítettem az olvasás felé, akkor elértem a blog funkcióját, lényegét, amiért csinálom. 
Szeretem. És nem csak ezért. Jó kiírni magamból mindent. Hasonszőrűeket keresni. Megvitatni más nézőpontokat a történetekkel kapcsolatban. 
Ha elfelejteném(ami lehetetlen), később is tudni fogom, hogy mit éreztem, gondoltam róla...
Egyszóval  a kevés bosszúság mellé csak jókat kaptam a blogtól.



Bár még nincs vége az évnek, 36410 oldalt olvastam eddig idén. Igaz van, ami még nem jelent meg vagy nincs fent a molyon és olvastam. Úgyhogy kb 40000 oldal. 126 könyv és a pluszok itt is. 
70 magyar író tollából. 8 mesekönyv, bár ez sem pontos. Sok Dancival, Vikivel olvasott könyvet nem jelöltem. 5 receptes könyv, ami szintén nem pontos információ. 9 erotikus. 
Amit sajnálok, hogy majdnem minden olvasmányom idén kortárs. A kötelezők és régi, magyar olvasmányok eléggé háttérbe szorultak. Verses könyv nincs is. Ellenben végre 4 antológia is sorra került. 
5 könyvet hagytam félbe, amiből egyet újrakezdtem és kiolvastam, kettőt pedig tervezek majd.
Jelenleg 31 könyvvel vagyok elmaradásban, amit kiadóktól, íróktól kaptam vagy utazó, nem beszélve akkor a könyvtáriakról, amik nálam nyaralnak(telelnek) egy ideje.
Elnézést kérek mindenkitől, igyekszem haladni velük és kisöpörni a sok olvasatlant. Hogy mennyi könyvet kaptam ténylegesen, azt nem tartom számon. Talán majd jövőre.
Ellenben azt igen, hogy mennyit vettem és nyertem.
Pontosan 10 új kötet boldog tulajdonosa vagyok nyereményből. Főleg mese könyvek, amiknek Danci nagyon örült.
33 könyv pedig erősen a bűnöm. Bár viszonylag olcsón, nagy akciókban vettem őket rendszerint.
20 e ft-on belül vagyok, ha a tegnapi rendelésem nem számolom bele. Az még nem érkezett meg, szóval már jövő évi:)

Köszönöm mindenkinek, aki olvas engem!

Nem kötök fogadalmakat. Talán annyit csupán, hogy az itthoni könyvekből többet olvasok, fogyjon és kevesebbet vásárolok. 

És mit kívánok mindenkinek az új évre?
Sok szépséges könyvet, az olvasás élményét, kedvenc könyveket.  Sok érdekes világba jusson el a kötetek által. Teljen meg a feje szépséges szóképekkel. Ismerkedjen meg sok érdekes könyvszereplővel! 
Mindenki célkitűzései érjenek révbe. Legyen sok boldog perce, egészsége!


                              Egészségetekre! Jövőre ugyan itt...!

Az idei év legjei

Egy kis év összesítő.
Sokat olvastam. Félbe is hagytam pár kötetet, de nem volt jellemző. Legeket szeretnék mondani nektek, de nem minden esetben sikerül csak egy könyvet listába venni.
Rengeteg jobbnál jobb könyvet kaptam, vettem. 
Köszönöm a kiadóknak és az íróknak hogy rendelkezésemre bocsátották egy-egy könyvük, a szívük csücskét, a megírt gyermekük. 
Jövőre is szeretném ilyen sok első könyves szerző és magyar író könyvét sorra venni. Remélem azért több idő jut majd régi, de magyar írók könyvére is.
Igyekeztem sok külföldi újdonságot, frissen megjelent kötetet is sorra venni. Már csak több időt szeretnék, hogy még többet olvashassak!
Köszönöm nektek olvasóim is, hogy velem tartottatok.
Jövőre is ugyan itt!
És akkor jöjjenek a legek.

Az idei év legfélelmetesebb könyve: 
Josh Malerman: Madarak a dobozban és Dimitry Glukhovsky:Metro 2033

Az idei év leghangulatosabb könyve
Nina George:Levendulaszoba és Debora Geary: Modern boszorkány

Az idei év legjobb romantikus könyve
Tammara Webber Easy-Egyszeregy és Lylia Bloom Csillagfény

Az idei év legviccesebb könyve
Hercsel Adél AnyukaLand és Alice Clayton Faldöngető

Az idei év legtöbb ideig olvasott könyve
Izolde Johannsen Róma

Az idei év legrövidebb ideig olvasott könyve
Várszegi Adél Raptormese

Az idei év legpraktikusabb könyve
Vrábel Krisztina 160 grammos szénhidrátdiéta

Az idei év legszebb borítójú könyve
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Az idei év legjobb története
A. O. Esther Gombnyomásra és Tiffany Reisz A szent

Az idei év legrosszabb könyve
Kelemen Anna Harminc nap a nép szolgálatában

Az év legjobb erotikusa
Pergel Zsolt Az alázat gyönyöre és Lakatos Levente Megrepedt álarc, Árvay Gréta Elmerülve

Az idei év legkedvencebb férfi karaktere
Andy Weir A marsi Márkja

Az idei év legkedvencebb női karaktere
Papp Dóra Tükörlelkek Orsolyája

Az év felfedezetje számomra
Körmendi Zoltán Isteni program és Dragomán György Máglya

Az év legjobb elsőkönyvese
Szilágyi Zoltán Acélgólem

Az év legjobban vártja
George R R Martin Sárkányok tánca és Lakatos Levente Szeress jobban

Az év legmeglepőbbje
Andy Weir: A marsi és T. S. Thomas a Londinium hercege

Az év legmegrázóbbja
Angéle Lieby Könnycsepp

Az idei év legizgalmasabbja
A. M. Aranth: A liliom kora és Rick Yancey Az ötödik hullám

Az idei év legjobb fantasyje
James Dashner Az útvesztő és Mary E Pearson Az árulás csókja

Az idei év legjobban felépített világa
A. O Esther Gombnyomásra és Anthony Ryan A vér éneke

Az év legmeglepőbb páros
Rainbow Rowell Eleanor és Park

Az év legtöbbet fejlődő írója
Egri Zsanna, Vivian Holloway, Papp Dóra







2015. december 28., hétfő

Bleeding Bride A téboly kertje





Hogy találtam a könyvre? Első körben a nagyszájú, ám humoros és igencsak ironikus(ami nagyon a kedvemre van) írónőre figyeltem fel egy könyves oldalon(moly.hu).
Kíváncsivá tett a könyveire és önmagára. Mikor egy rövid interjút készítettem vele, volt olyan kedves és küldött nekem egy gyönyörűséges, dedikált példányt. 
A könyv borítója ámulatba ejtő és talányos. Nem tudtam várjak vele vagy rögtön olvassam. 
Egy biztos, minden egyes percét kiélveztem. 
Az iróniát, az érdekes szóhasználatot hozta is, ahogy gondoltam. De ez mellé szépséges és rémséges szóképek garmadáját. Hangulatot. Izgalmakat. Borzongást és rengeteg találgatást. SZEREPLŐKET. Azért csupa nagybetűvel, mert ők bizony szereplők voltak. Nem könnyen kiismerhető, gondolkodás képessége nélküli, nyafogó papírmasé figurák, hanem izgalmasan csavart emberkék. Nem mondom, hogy mindenki 100%-os, de közel járnak hozzá. Van, akit nem kifejezetten kedveltem meg, de ez nem gond. Nem a "rózsaszín, romantikus, mindenki jófej és szeressük, csak a gyilkos galád" felépítés szerencsére.




Szerettem a könyv hangulatát és talányait. Sötét és kifejezetten agytornáztató! Agyaltam és agyaltam a gyilkos kilétét illetően. Még tippem sem volt. Márpedig egy krimi attól jó krimi, hogy nem lövi le a poént az első sorban. Sőt. Még később sem. Ennek a kitételnek nagyszerűen megfelelt.
De szerencsére nem csak ennek. Kellően kiszámíthatatlan.

Mondtam már hogy a hangulat is gyilkos? Azt hiszem, vagy háromszor említettem már, hangulatkeltésben nagymester az írónőnk.

A krimi szál nem a letisztult vonalat viszi végig, hanem a többfelé futó, szétágazó, találgatós és nem kiszámíthatót leginkább, abból is a sötétebb, néhol gyomorforgatóan részletes és brutális vonulat.
A történetvezetés pergő, gyors ritmusú, könnyen olvasható.
Így gyorsan haladtam vele, köszönhetően az izgalmi faktor magas számának. Visz előre a cselekmény, magával ragad és a végégig nem enged, csak a hatalmas csattanónál.
De még utána is veled van, mert megállásra késztet, átgondolni a történteket, visszagondolni részeket, újraolvasni és kiírni részleteket(ami alatt fél oldalakat értek olykor).
Bár a 3. legjobb romantikus könyv a moly értékelése szerint, én nem mondanám ebbe a kategóriába sorolhatónak, hiába vonultatja fel jól, az érzelmek garmadáját. Csak egy szegmense a könyvnek, de nem ez jellemzi leginkább. 

Kicsit spoileres
Elárulom, hogy a legkedvencebb részeim a levelek, amik kiemelik a történetet és az írónő egyedi stílusát.

Még tudnék írni a könyvről, de azt hiszem önmagát tudja bemutatni a legjobban!

Köszönöm a könyvet az írónőnek!

Fülszöveg:
Sikolya szólított, a lelke csalogatott ide. A múltadnak ma vége.
Szeretnék halott lenni. A kertedben saját véremmel festeni. Elegem van.
Az önsanyargatás sosem lesz megoldás. Menned kellene, míg megteheted.
Kihez beszélsz leveledben, hová tűnsz, mikor feljön a nap? Istenem, nem teheted ezt velem, fedd fel magad!
Miért kell mindent megnehezítened, mi oly könnyű lehetne?
Ki kell zárnom mindent a lelkemből, de a soraid nélkül már nem vagyok önmagam.
Kértem, hogy menekülj, helyette visszavágytál a pokol ölelésébe.
Nem kereshetem tovább holmi mesékben a megoldást. Ebből már nem kaphatok választ.
Nem sejtetted, hogy bár mögötted lépkedtem, mindig előtted jártam.
A homokszemek pörögnek. Indulnod kell, mert lassan késő lesz…

Idézet:

Hallod te magad? Tisztellek, becsüllek, de néha olyant szólsz, hogy meg lehet kapálni. A tököm tele van a tündérmeséiddel.

216 oldal
Underground kiadó
recenzió, saját

2015. december 26., szombat

Sorsolás





24.-én lejárt a meghirdetett játék határideje, de egy kicsit húztam még az ünnepi készülődés közepette.
Így ma kerítek sort rá
Kézzel írtam meg a kis cetliket és külön kupacokat készítettem aszerint, ki melyik ajándékot nyerné meg legszívesebben.
A húzást lánykáim gondos kezére szerettem volna bízni, de bizony elaludták az időt.
Így engem lehet dicsérni/vagy szidni a szerencséseknek/kimaradottaknak.

Az e-book könyvet Mudry Dorka nyerte, Krisz felajánlása jóvoltából!

A meglepetés könyvet Gulyásné Elekes Éva kapja tőlem!

És a szépséges medált az Esther shop jóvoltából Nagy Dorka!



Köszönöm, hogy játszottatok velem! 
Aki nem nyert, ne szomorkodjon. Ígérem, lesz még játék hamarosan.

2015. december 24., csütörtök

Karácsony, te csodás!



Mentovics Éva: Mézeskalácsos kalandok


Mézest sütünk karácsonyra,
nagy segítség vagyok ám!
Én mérem a lisztet, mézet,
többit meg az anyukám.
Én leszek a cukrászmester,
ő pedig a segédem.
Felkötjük a kötényeket,
s hozzálátunk serényen.
Lisztfelhő száll, csöpög a méz,
hopp, lepottyan egy tojás!
Végigcsorog a szekrényen,
konyhakövön... de mókás!
Nézd, a többi kedvet kapott,
szalad sorra utána,
fiókokon átszökkenve,
egymás fölött bucskázva.
Apa ámul: - Hurrikán volt,
vagy egy nagyobb szélroham?
Mint a kertünk vihar után...
ez a konyha épp olyan!
Lisztfelhőből kerekedett
ez a csuda fergeteg,
mézeső hullt, s tojás-zápor
törte át a felleget.
Persze, tudom, formabontó,
fura látvány, nem vitás.
Nem is kezd így a sütéshez
rajtunk kívül senki más.
Nagyi mondta, s neki aztán
bizonyosan hihetek...
Úgy hírlik, hogy te is voltál
cukrászkodó kisgyerek.
Bár meglehet, hogy a kezdet
zűrös, vagyis rémes lett,
a tésztához való dolgok
nem a tálba érkeztek,
takarítok, mérek, gyúrok,
a formák meg sorjáznak...
s hidd el, este mézes illat
lengi be a szobákat.

2015. december 20., vasárnap

Te túlélnéd 2?


Adva van az előző postom. Ahol olyan szemmel néztem az idén olvasott és kedvenc könyveket, mint egy főszereplő. Életben maradnék vagy sem.
Jöjjön a folytatása, jó nagy időkihagyás után.



Szilágyi Zoltán: Acélgólem(Káoszszív)
Steampunk. Gólemek, harcok, háború, lények és nagyfokú intrika, félrevezetés.
Elég összetett világ, de talán nem lenne félnivalóm. Az időben nem ugrálnék és így a fura lények is kimaradnnak az életemből.
Státusz: Életben maradás

Blake Crouch: Wayward Pines
Egy zárt város, ahol a falnak is füle van és soha nem hagyhatod el. Különös titkokra derül fény.
A filmes világát nem élném túl, az biztos. Könyves történetben talán lenne némi esélyem. Ha lenne, ami marasztaljon a városon belül. Amúgy hajtana a kíváncsiság és érezném, hogy valami nem okés.
Státusz: Kétesélyes

Vivien Holloway: Moira
Morrighan, szörnyek, ősi szavak, gyilkolás és védelem, harc harc hátán.
Státusz: Az attól függ, ki lennék. Ha ember, akkor sejthető. Ha a Morrighan, akkor lenne esélyem.

A. M. Aranth: A Liliom Kora
Dübörgő gőzgépek, furábbnál furább gépek, egy háború, éhes szempárok.
Státusz: azt hiszem esélytelen az életben maradásom

James Dashner: Az útvesztő
Egy fura útvesztő és még furább gyilkos lények, harci feladatok és ellenséges barátok talán.
Státusz: Nem futok jól, szóval azt hiszem nem maradnék életben.

Rachel Hawkins: Hex Hall
Boszorkányok, gonosz tündérek, átváltozó lények, vámpírok egybezsúfolva egy suliba. 
Státusz: Ezer és ezeregy lény, aki megehetne, kiszívhatna, elvarázsolhatna. És nem tudok féket tenni a nyelvemre. szóval ha nem vagyok erős boszi, akkor hamar stornózva lennék.

Bogár Erika: Tullia meséi – Őrző
Őrzők, gonosz torkaldémon, nagy hadseregek, ármánykodás.
Státusz: Ahogy ismerem a könyvet, nem maradnék életben, hiszen az írónk gondolkodás nélkül kiírt mindenkit.

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Romokban halódó emberiség. Metróalagutakban, kétes minőségű élet. Fura vallások, mesék...És még furább lények.
Státusz: Kizárt dolog, hogy hosszú ideig megélnék napfény nélkül. De legalább valami fura lény tüntetne el.

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma
Egy vírus, ami csak a terhes nőket támadja meg. Így új gyerekek nélkül kihal a világ. Élhetsz, ha nem akarsz új életet létrehozni.
Státusz: csak egy szabály van. ne akarj gyereket! Amit nem tudom, hogy bírnék ki.

2015. december 17., csütörtök

Olvasás gyorsasága




Egy újabb engem érdeklő téma. Kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek róla.
Szerintetek mitől függ hogy egy könyv milyen gyorsan olvasható?
A témaválasztás? Vagy a nyelvezete nem mindegy? A stílusa vagy az irodalmi besorolása?
Érdekes módon sokszor egy 100 oldalas könyvet lassabban olvasok el, mint egy 500 oldalast. És itt nem a rá fordított időt gondolom. 
Talán egy egyszerű  nyelvezetű romantikus történet könnyebben emészthető, mint egy aprólékosan megformált, míves nyelvezetű szépirodalom. De szerintem más is befolyásolhatja a dolgot.
Mitől függ, hogy egy olvasó ember milyen gyorsan olvas? Sokan kérdezik, hogy tudok ilyen gyorsan végezni egy könyvvel. Ez adottság? Vagy valaki minél többet olvas, annál gyorsabban sikerül neki, mert gyakorlottabb?
Ez jó kérdés. Én rettentő gyorsan olvasok úgy, hogy meg is maradnak apró részletek a fejemben, sokszor hónapokig emlékszem a könyv cselekményének részleteire, nem csak nagy vonalakban. Más pedig ugyan azt a könyvet hetekig érleli és rögtön kiröppennek a fejéből az olvasottak.
Ti gyorsan olvastok? Meddig maradnak meg az apró részletek?
Szerintetek mitől függ, hogy egy olvasmány gyorsan kivégezhető-e vagy hosszú idő kell rá?
Hogy olvastok konkrétan? A mondatokat alaposan megrágjátok, ízlelgetitek, többször is visszaolvassátok, lerójátok a kedvenc sorokat vagy gyorsan, tempósan haladtok vele, utólag végiggondolva a történéseket?
Én hol így, hol úgy.
Van olyan történet, amit csak nagyon lassan élvezek ki. Míg másokat haladósan, mert hajt a tudat, hogy megtudjam, mi a vége a történetnek, a szereplők sorsa.

2015. december 16., szerda

Pilizota Sandra

Egy nálunk még kevésbé ismert írónővel készítettem interjút, Pilizota Sandrával





- Mit tudhatunk rólad, mint magánember és mint író?
- Semmi különös nincsen rólam, mint magánember. Dolgozom a kertészetben, a hobbik közül pedig egyik dolog az irodalom. Íróként viszont több személyiségem van. Murron Skeats ihletforrása az európai történelem. Marga verseket ír. Pepe Canalejo spanyol roma vígjátékokban utazik. Shams az arab történelmet választotta témául. Iskender Yesevi a török történelmet. Livilla Alba az ókori róma malac oldalát villantja meg.


- Mikor kezdtél el írni és milyen indíttatásból
- Gyermekkoromban indult, és azóta is tart. Nem biztatott senki, csak csinálom, mert jó elfoglaltságnak tartom. Messzire elvisz a szürke hétköznapoktól-taposómalomtól, amit sokszor szerfelett unok.

- Mi inspirál?
- Sok minden inspirálhat: film, zene, videoklip, történészek által írott könyvek.

-Több néven is publikálsz. Miért választottad ezt a formáját a megjelenésnek? Jobban jellemzik azt a stílust?
- A több név stílusjelölő és témajelölő. Valamint így egy kötetnek meglehetősen autentikus íze lehet. Ami szerintem fontos.

- Könyveid sok felé játszódnak. Mindegyik helyen jártál már élőben is?
- A legtávolabbi hely, ahová eljutottam, Horvátország. Többnyire "fejben" utazok és természetesen amikor lefekszem aludni. Álmomban.

- Mely helyre látogatnál el a világban, ahol még sosem jártál, de nagy vágyad?
- Dél-Spanyolország és Marokkó. Ezen a két helyen ottfelejteném magamat. Már csak a cuccaimat küldetném magam után.

-Szoktál olvasgatni azokról a helyszínekről, kutatómunkát végezni esetleg az épp aktuális történetedhez?
- Természetesen minden munka előtt kutatás folyik. Egyrészt otthon lévő jegyzeteimben, másrészt könyvtári "hozzápótlás" illetve internetes hozzápótlás. Utóbbi esetben általában külföldi oldalon találom meg, amit keresek. Ha a szöveg nem angol nyelvű, akkor jön a google-féle bikkfa-fordító program.

- Melyik kultúra áll hozzád a legközelebb?És melyik a legmesszebb?
- Legközelebb: dél-spanyol,spanyol roma, arab. Legtávolabb: skandináv és minden északi országé.

- Kiknek ajánlanád elsősorban a történeteidet?
- Mindenkinek, aki szereti a történelmet, tömör stílust, illetve a fanyar humort, de nincsen ideje négyszáz oldalas köteteket kiolvasni. Kétszáz oldalasnál nem nagyobb terjedelműek az írásaim.

- Verseket is írsz. Megosztanád velünk a kedvenc saját versed?
- A Keputoamo! című Pepe Canalejo kötetből egy flamenco-szövegszerűség zambra stílusban. A zambra a granadai flamenco.
O men Darro/ Az én Darróm

Darro vizéből
a mórnak utolsó sóhaját halászom:
csónakom maga
a virágoskertekbe
abortált álom -

A rózsák némák,
te, mór utolsó sóhaja nekem mesélj:
hallva dúdolom
ahogy az Ő sok hajába szökik a fény!

- Mely írók  munkássága befolyásolt, segített az írásban legfőképpen?

- Mindenféle nációjú szerző. Nehéz közülük akár egyet is kiemelni, mert sosem rangsoroltam őket. Garcia Márquez, Gárcia Lorca, Pablo Neruda, Victor Hugo, Alberto Moravia, Martialis, Sarney, Nuvász, Kemal Yasar....

- Min dolgozol jelenleg?
- A héten fejezek be egy pihenős verseskötetet. Marga: Képzelt emlékével. 
Hangulatokat örökítek meg benne rövid szabadversekben...
Ezután következik egy Pepe Canalejo-füzet Amszterdáma címmel: fekete humorral átszőtt szerelmi történet.



Haiku a legrövidebb háromsoros japán versforma, amiben én hangulatokat sűrítek

Sandra elérhetősége: 
https://www.facebook.com/sandra.pilizota.3?fref=ts

2015. december 15., kedd

Körmöndy Tímea Fabatkó




Nagy bajban vagyok a könyv értékelésével. 
Jó nagy katyvaszt írok nektek róla. Nem vagyok a toppon. beteg is vagyok, időm is kevés, az agyam is alig forog. Ráadásul erről a  könyvről nem könnyű írni. És az érzéseim is nagyon vegyesek vele kapcsolatban.

Olyan "adott is, meg nem is"!
Már eleve a korosztályi besorolással is eltépődök egy keveset. Kicsiknek túl horrorisztikus, felnőtteknek meg egyszerű talán, a tiniknek meg kevéssé szerelmes, öldöklős, akármilyen, ami a kedvencük éppen...
Talán 11-13 éves korosztálynak? De ebben sem vagyok biztos.
És ez csak az egyik dilemmám.
A történet látványosan kel életre. De néhol túl sok is, míg máskor meg eléggé kevés.
Érdekes mese lények, néha futurisztikusak, néhol pedig már sokszor elmeséltek. Hibiszkéről hallottatok már? Én még nem. Egy nagyon cuki elnevezés. 
Újszerű megközelítés a mese műfaján belül. Itt nem csak jók vannak és rosszak. Nem csak "megbántam és semmi bajom nem lesz, megbocsátanak". Sok lényről még abban sem vagyok biztos, hogy jó karakter-e. 
Viszont nekem hiányszik a szereplőkből valami. Csak elmeséltek. De nem tudtam azonosulni velük, megszeretni. Pedig kifejezik aktuális gondolataik, érzelmeik, nem mondanám, hogy nincsen mélységük. Talán nem elég árnyaltak. 
A tanulság is megvan nem egy ízben, mint a jó Magyar Népmesékben. Ez például kifejezetten tetszik.
A történet talán kicsit túlbonyolított egy gyermek számára, főleg kicsiknek. Felnőtteknek meg nincs benne kihívás, nagy fordulat.
A nyelvezete nincs túlbonyolítva, sem lebutítva. Kellemes. A szóhasználat néhol megmosolyogtató, érdekes, de igazán kedvelhető.


A borító és a grafika valami szörnyű. Már elnézést a készítőtől. Horrorisztikus a jó szó rá. Tim Burton és Dave McKean keverékének munkájához hasonlítanám, csak kevésbé profi(és őket sem kedvelem túlságosan).

Nem mondom, hogy nem szippantott be a történet. De néhol untam. Máskor pedig faltam az oldalakat. Kicsit kiegyensúlyozatlan. De igazán reményteli, hisz egyedi nézőpont, egyedi történések, egyedi lények és a nevek sem elcsépeltek. Szóval (ha boszi lennénk, most jósolnék) én nem írnám le az írónőt. Kapunk mi még tőle nagyon ütős könyveket is!
Pár apró javítgatás, kis tanulás még, hogy egyenletes szintet hozzon minden téren.

Így végig gondolva még mindig nem tudom eldönteni hogy tetszett igazán a könyv vagy csak egy kicsit, netán annyira azért nem. 
Könnyen nem feledhető, így egy nagyon erős közepesre értékelném mondjuk. 
Ha lenne tíz hibiszkém, akkor abból 6 hibiszkét érne.

Köszönöm a lehetőséget Tímeának.
Köszönöm, hogy rendelkezésemre bocsátotta a könyvet és kívánok sok jó könyvet még neki!

Fülszöveg:
„Figyelj világ!” kiáltja Fabatkó, a hibiszke manó ébredéskor, csigalovagláskor. „Figyelj, világ!” – kiáltja akkor is, mikor meg kell védenie – támadnak a paraziták – a Burok-ot, a mesevilágot és az emberi glóbuszt elválasztó meredek falat. És ugyanezt nyüszíti, „Figyelj, világ!”, amikor felveszi a harcot a gonosz barna koboldokkal.
Körmöndy Tímea kisregénye egy originális, technikásan vezetett cselekményű, igényes nyelvhasználatú irodalmi alkotás. A sztori követhető, a jellemek hitelesek. Toxin, a varázsló epigon, a méregkeverést, mint üzleti vállalkozást viszi bele a politikába. A nagyhatalmú kényúrt, Kadakot meggyőzi, hogy háború helyett egyszerűbb harcmodort válasszanak. Fertőzzék meg a szomszéd manó-ország lakóinak fő ételét, a sárga gombákat. Aki megeszi a méreggel permetezett ennivalót, átváltozik: jóravaló, becsületes személyiségből áruló, kegyetlen katonává válik, és azonnal hűségesküt tesz a mérgezőknek. A terv sikerül. Fabatkó, a hibiszke manó, fölfalja a preparált spórákat. Külseje is megváltozik, szőrős, sebhelyes gonosztevővé torzul. Saját népe ellen kezd háborút. De közbelépnek az erdőt vigyázó lények. Nem tűrik, hogy földi rosszakarók avatkozzanak be a szépen elrendezett világba. A mese földrészeket áthatolhatatlan Burok választja el a valóságos glóbusztól. A háttérben szerelmesek küzdenek boldogságukért, a telhetetlen Kadak kiárusítja saját lányát is. Varázsszőnyeg repíti a megmentőt portékának tekintett egykori menyasszonya felé.

Publio
234 oldal
recenzió, saját


2015. december 14., hétfő

Debora Geary Modern boszorkány




Szögezzük le, hogy íziig-vérig bosziszerető, sőt talán boszi csajszi vagyok!
Így a szépséges borító és cím, rögtön levett a lábamról.
Naná, hogy mindent elolvasok, aminek kicsit is köze van a boszorkányokhoz...
Hogy milyen besorolásba is tehetném a könyvet? 
Vidám, felhőtlen romantikus vagy inkább családi könyv?Mindkettő talán.

Ezután elkezdtem a könyvet és meglepődtem több soron is.
Az elején azon, hogy olyan gyorsan, könnyedén haladunk, de semmi jelentőségteljes dolog nem történik. 
Viszont aranyos, cukormázas, rózsaszín, nem is kicsit...
Mikor letettem a könyvet, akkor pedig azon hökkentem meg, hogy milyen jól is esett, az elején majdnem hogy unalmasnak titulált könyv. Megpihentetett. Feltöltött.
Végül pedig a fordító személyén. Férfi fordította a könyvet? Nem is gondoltam volna róla.

Négy szóval jellemezném a könyvet legjobban. 
Szívet melengető, csajos csacsogós, vidáman pezsgő és szeretetdömpinges.

Rózsaszín és tényleg cukormázas, habos, de töményen. És nekem mégis tetszett. Nem gondoltam volna. 
Igazi csajos, romantikus. 
Szívet melengető, a jó szó rá, azt hiszem. És pont ez kellett nekem, így az ünnepek közeledtével. 
Nincs benne veszekedés, dráma, verekedés, halál, semmi durva vagy gonosz dolog. Csak szeretet, barátság, szerelem és fura varázslós szakszavak, mint a Harry Potternél. Amit ugye az elején furcsálltunk, ma pedig alig van valaki, aki ne tudná az ajtónyitó varázsszót vagy bármit a könyvből. Na, nem azt akarom mondani a HP hasonlattal, hogy ez a könyv hajaz rá. Dehogy is!
 Ez kifinomultabb, felnőttesebb, nőcisebb. 
Nagyon élvezetes volt a varázslatok életre keltése, ahogy bevezetett az írónő szép lassacskán minket is a boszi világba, mint Laurát, a főhősünket.
Egynek éreztem magam velük, közéjük valónak.
Néhol pihentettem a könyvet, mert nem igazán az én stílusomnak megfelelő. De utána újult erővel gyűrtem le a lapokat rohamtempóban. Végén megszerettem a varázsvilágot és a nagy varázsos családot, a szó minden értelmében.
A hangulat végig pezsgő, vidám, színes. 
A könyv mondanivalója is átjött számomra. A család a legfontosabb, az tesz boldoggá!
A nyelvezete egyszerű, de nem lebutított. Nőies, humoros, kiegyensúlyozott. Könnyen olvasható, gördülékeny stílusa miatt.
A szereplők közül nem tudnék kedvencet avatni, mert mindegyik karakter valamiért kedvelhető. 
Viszont nem mélyült el a szerző bennük teljesen. Hagyott teret a képzeletnek. Ezt egy kicsit bántam is. Szívesebben megismertem volna a gondolataikat, mélységüket bővebben. Hogy hogyan jutottak el odáig, ahol tartanak. Ki hogyan kapta, mikor és hogy döbbent rá, hogy varázsos tehetsége van. Ki hogy használja. Hogy élte meg...
Kaptunk egy-egy szeletet belőlük, visszaemlékezéseket, varázslás közbeni kibontakozást, de kevés volt számomra.



Kiszámítható? Naná! De engem az sem zavart. Tényleg feltöltött a könyv! A természet, az emberi kapcsolatok, az egymásra odafigyelés, a mágikus jótétemények elvonták a figyelmem. 
Nem beszélve a csábításról. Folyton fagyit esznek, és én a diétám közepén tartok. Galádság!
Ráadásul némelyik jelenet nem csak bájos, hanem egyenesen poénos is volt. Mert a humor sem hiányzik a könyvből.

A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!

Fülszöveg:
Mi jut eszébe mindenkinek a boszorkányokról? Seprűnyél, nagy üst és varázsfőzetek. Ám a modern boszorkányok nem ilyenek. Otthonosan mozognak a modern technológia világában, és előszeretettel használják azt. 
Jamie és Nell testvérek, mindketten boszorkányok. Egy programot készítenek, amelynek segítségével boszorkánytársadalmat építhetnek ki a világhálón. A program egy varázslat hatására érzékeli az átlagemberekre nem jellemző energiákat, és a weboldalra irányítja a talált boszorkányt. Egy nap Lauren, a 28 esztendős ingatlanügynök böngészés közben a chatszobában találja magát, ahol három nő megpróbálja meggyőzni, hogy ő boszorkány. A nő teljesen átlagos életet él Chicagóban, így elég cinikusan áll a beszélgetéshez, nem hisz a többieknek. A programban van a hiba, vagy ő egy edzetlen boszorkány, ami veszélyes lehet önmagára és a környezetére nézve is? A többi boszorkány dolga, hogy kiderítse az igazságot.


Idézet:
– Figyelj, Nell, hadd hívjam föl Jamie-t meg Natet, hogy ugorjanak át. 
– Én ide tudom hozni őket! – ugrándozott örömében Aervyn. 
Jamie és Nat egymásba gabalyodva puffantak a nappali padlójára. Még szerencse, hogy ágyneműt is hoztak magukkal, gondolta Lauren, és fölnevetett kínjában. 
Nat csatlakozott hozzá. Jamie visszafogottabban reagált, épp csak kuncogott. 
– Hű, ez komoly. Légy oly kedves, és küldj vissza bennünket egy percre, hogy fölöltözhessünk! 
– Jamie bácsi, miért nudiztok? – vonta föl a szemöldökét Aervyn. 


Maxim kiadó: http://www.maximkiado.hu/
364 oldal
FordítottaKomáromy Rudolf

2015. december 11., péntek

Játék, játék, játék!




Itt a karácsony hamarosan! 
Mindenki rohan és mindenféle tennivalókat intéz, ajándékokat vásárol.
De egy perce remélem, mindenkinek van. 
Méghozzá azért, mert három szépséges dolgot is lehet nyerni most nálam.


Egy Könyvbe zárt karácsonyok című e-book könyvet. 




Aztán az Esther Shop jóvoltából egy szépséges medált.



És tőlem is egy könyvecskét,ami egyelőre maradjon meglepetés.
Hogy mit kell tenned ez ügyben?

Látogass el az Esther Shop facebookos oldalára, és likeold. 
Itt megteheted: 
Nadasi Krisz szerzői oldalára is látogass el.
Továbbá válaszolj két kérdésemre a judyadry@gmail.com email címre vagy ide a post alá, elérhetőséggel együtt, és írd meg azt is, hogy tudsz-e e-bookot olvasni. 
-     Az első kérdésem az, hogy neked mi a legszebb, legmeghittebb a karácsonyban?
-     A második pedig A könyvbe zárt karácsonyokkal kapcsolatos. 
Mi alapján választottam az interjúalanyokat?
Egy előző postban megtalálható a válaszom.

És ennyi. Már csak várnod, kell, hogy te vagy-e a szerencsések egyike!
Sok sikert kívánok mindenkinek!
A játék december 24.-ig tart!

2015. december 10., csütörtök

Könyvbe zárt karácsonyok




Mindig foglalkoztat a kérdés, hogy karácsony előtt mit is olvassak, hogy kellően hangulatba jöjjek, de ne legyen elcsépelt, unalmas és nyálas-romantikus sem.
Rendszerint hagyom a csudába és az aktuális könyvkészletem dézsmálom. 
Szerencsére idén kaptam egy kihagyhatatlan ajánlatot és még mások előtt elolvashattam egy szeretetcsomagot. Mert ez a könyv az. Színes, illatos, szeretettel teli, ámulatba ejtő, romantikus, fantasys, idegborzoló, KARÁCSONYIS!
Sokféle történet található benne, így mindenki válogathat kedvére. Bevallom nem egy kedvencet avattam.
legjobban egy olyan történet, ahol egy teljesen hétköznapi telefonhívás megváltoztatja több ember életét is. Csak egy pici odafigyelés és semmi más. Sok embernek kívánok ilyen apró, ám fontos gesztust!

Bátran ajánlom nőknek, lányoknak, férfiaknak, fiúknak, akik szeretnék, hogy egy kis hangulat, egy kis szeretet kússzon be a mindennapjaikba! Ez mellett remek ajándék is a fa alá olvasmányként, meghitten pihenni a rohanó, nyüzsgő mindennapokból kilépve.

Már a könyv létrejötte sem mindennapi. Egy karácsonyi pályázat keretein belül állt össze.
Nők és férfiak is ugyan úgy írtak bele, korosztályi megkötés sem volt. Így mindenféle szempontból, minden szemszögből kaptunk egy történetet. Kinek mit jelent a karácsony. Milyen érzéseket kelt benne. De nem csak karácsonyi történetek. Van romantikus és fantasy is. Ettől változatos.

A történetek szerzői:
Tapodi Brigitta
Kukucska Ferenc
Keresztesi Dorottya
Tolnai Norbert
Kimnach Alexandra
Szabó Péter
Görgei V. Andrea
Nagy-Rakita Melinda
Suhanyecz Szilárd
Somogyi Dénes
Posta Gábor
Dániel Boglárka

A megálmodó és szerkesztő: 
Nádasi Krisz

Kiadó: Underground kiadó

Három írót meg is interjúvoltam. A közös pedig az bennük, hogy mindegyikük történetében egyforma név szerepel, az Eszter. Minő véletlen, nem?


Nagy-Rakita Melinda



 Van olyan élményed, ami kifejezetten segítette, hogy az írás felé fordulj?
 Egy konkrét élményem nincs. Leszámítva azt a három darab 1-est, amit az egyik első írásomra, az általános iskola első osztályában kaptam a „Lajos fiú” iskolában Óbudán – mert csúnya volt, mert pacás volt, és mert beszélgettem az órán. Ez azonban nem sokat segített a későbbi írásaimban, azt hiszem. 
Ha mégis kell valami, akkor az olvasás az, ami egyértelműen vitt az írás felé. Amint megtanultam olvasni kb. úgy 7 évesen (év vesztes vagyok) – és az óta is – életem egyik legfontosabb tevékenysége az olvasás. Így óhatatlanul megtanultam írni is.

Kikapcsolódás vagy szórakozás az életedben az írás?
 Mindkettő. Ha elkezdek írni, egyből kikapcsolódom a világból és ezzel kiválóan elszórakoztatom magam.

 Romantikus történetet írtál a könyvben (vagy inkább máshogy jellemeznéd)? Romantikus alkat vagy?
Nem gondolom, hogy romantikus történetet írtam. A romantika a könyvben csak egy mellék szál. Sokkal fontosabbnak tartom a sci-fi vonalat, ami kiválóan tükrözi optimista lényemet. Azt az optimizmust, amely kis megingásokkal a legnehezebb időszakaimon is átsegített. Hiszem, hogy van jó a világban és remélem, hogy leszünk még elegen a nagy sorscsapások után is, hogy győzzön a jó. Erről szól az írásom.
Amúgy egyébként igen, határozottan romantikus alkat vagyok. És ezt minden körülmények között vállalom is.

 Ugyanakkor fantasy is valahol. Mi született meg előbb, a szerelmi történet és elhelyezted a jövőben vagy fordítva?
A történetet az egyik Minerva témára kezdtem el írni (Minerva Capitoliuma internetes irodalmi magazin). De hamarosan beláttam, hogy túlnő a Magazin méretein és elküldtem helyette egy régebbi írásomat, ami a természetről szólt.
Egyértelműen nem szerelmi történetet írtam már akkor sem. A jövő a lényeg és a világ sorsa addig és akkor. A történetet úgy kezdtem el, ahogy az első oldalon olvashatod, azon később sem változtattam. Tehát egyből a jövőről írtam.

  Kik inspirálnak az írásban?
    Az inspirációt a bennem élő világ adja és az, amikor egy-egy írásomra valaki azt mondja, hogy igen, ez nagyon jó! Írj még ilyeneket.

  A történet születésének körülményeiről mesélnél nekünk? 
   Amikor megtaláltam Krisz pályázati kiírását, eszembe jutott a félretett történet és elkezdtem ismét forgatni a fejemben, gondolkodni rajta.  Akkor írok, amikor megérik egy történet bennem.  Ilyenkor általában azonnal megszületik a végső változat. Később már csak némi stilisztikai és egyéb hibajavítás kerül bele.
Nincs olyan szereplőm, akit konkrét személyről mintáztam volna. A bennem élő élmények, tapasztalatok, megérzések alapján születnek a karakterek, nincs komoly ráhatásom a jellemükre, önálló lények.

Mennyi idő alatt született meg ez az írásod?
 Kb. egy hét alatt készült el az első, a pályázatra beküldött verzió, de úgy, hogy az első négy nap csak írogattam, viszont az utolsó három nap minden szabad percében ezzel foglalkoztam. (Persze mivel dolgozom napközben ez általában az éjszakába nyúlt).
Éjfél előtt két perccel küldtem el az e-mailt, mert a kiírásban az szerepelt, hogy éjfél után már nem fogadják el a pályázatokat.  Nagyon izgultam, hogy meg ne tréfáljon az internet, hogy biztosan elmenjen az írás.
A végső változat (bővítés, finomítás) később készült el a szerkesztővel, Krisszel folytatott kemény, interaktív kommunikáció során. Ebből sokat tanultam, amit a későbbiekben is tudok majd kamatoztatni. Köszönet érte.

Szerinted  a jövőben visszaköltöznek az emberek a természetbe a történetedben vagy maradnak bent? Tovább rombolják a világot?
Az én történetemben nem fogják tovább rombolni a világot az emberek. Néhányan nyilván visszaköltöznek majd a természetbe, ha már teljesen biztonságos lesz, de sokan maradnak a kényelmes Kupola alatt. Azért persze konfliktusokat el tudok képzelni abban a világban is (esetleg egyszer majd erről írok).

El tudnál képzelni egy olyan világot a jövőben, mint amilyet felvázoltál? Te hol élnél?
Ahogy látod, már el is képzeltem. Én valószínűleg a Kupola alatt élnék, de minden szabad percemet a természetben tölteném.

Családod mit szólt a történetedet olvasva? Támogatnak az írásban?
A családom maximálisan támogat az írásban. Ugyanez vonatkozik a közeli barátaimra is.
A történetet még csak egy nagyon kedves barátom olvasta a szerkesztőkön kívül. Neki tetszett, de az utolsó bekezdést elhagyta volna, ahogy az én eredeti történetemben sem volt benne. (Egyetértek vele.) A családtagjaimnak majd a könyvet adom oda, hogy abban olvassák. A könyv mégiscsak „komolyabb”, mint az elektronikus verzió, szerintem. Én még mindig a nyomtatott könyv varázsában hiszek.
                                                                                
Nálatok hogy telik a karácsony? Vannak külön szokásaitok? Dalok, amiket hallgattok? Megszokott menü?
 Az első gyerekem megszületése óta, mindig ragaszkodtam hozzá, hogy otthon együtt töltse a család a Szentestét. Szerencsésnek tartom magam, mert mind ez idáig meg tudtuk így oldani annak ellenére, hogy a két idősebb fiamnak már saját családja van. Kicsit ide-oda csúsztattuk az időpontokat, de együtt voltunk mindig.
Vannak saját dalaink, amit meghallgatunk. Ilyen egy Demjén dal a V-Moto Rock időkből és mindig elénekeljük a Kiskarácsonyt is.
Saját menünk van, amit elvárnak a gyerekeim. A klasszikus ételek mellől nem hiányozhat a saját recepttel készült babos saláta és a rántott csirkemáj (meg persze van bejgli is, mert mi szeretjük).
Mindig „igazi” fenyőfánk van, az ajándékokat a fa alá rakjuk, lehetőleg sok kisebb csomagba, és élvezettel keresgéli mindenki a sajátjait. Mindig titok a csomagbontásig, hogy ki mit kap karácsonyra (legalábbis a célszemély előtt).
A legszebb karácsonyaink azok, amikor sikerül könnyeket csalnunk valamelyik családtagunk szemébe egy-egy olyan ajándékkal, amire nagyon vágyott, de nem is gondolta, hogy megkapja.
Remélem, ez a rituálé, a családi karácsonyunk még sokáig a miénk marad annak ellenére, hogy egy fontos családtagunk ebben az évben már csak az emlékeinkben lesz velünk.

Görgeiné Vas Andrea


  
Mi indított el az írás felé?
Pár évvel ezelőtt egy irodalmi pályázatra írtam egy rövid történetet egy balatoni villával kapcsolatban. A pályázat befuccsolt, de az írásom a barátaim szerint nagyon jól sikerült, ezért tovább is adtam nekik a blogomon. Majd egy érdekes dolog történt miután haza tértem egy dél-horvát szigetről. Mindig, de úgy hidd el, hogy minden éjjel ugyan azt álmodtam. Nem vagyok babonás, nem hiszek az ilyesmiben, de volt egy megérzésem. A szigetről kell írnom és egy arctalan nőről, akiről álmodtam. Elkezdtem írni a regényt. Több próbaolvasóm mondta, hogy nem hagyjam abban, írjak és jelentessem meg, mert nagyon bejön. De ez már egy másik történet…

Kikapcsolódás vagy szórakozás az életedben az írás?
A kettőt nehéz elkülöníteni egymástól. Mindenképpen kikapcsolódás, ilyenkor se hallok, se látok, csak az írásra tudok figyelni, viszont közben nagyon jókat szórakozom. Hiába fáraszt a gépelés, a monitor, mégis feltöltődve érzem magam. Sajnos az utóbbi időben kevesebb időt tudok szánni az írásra, mint amennyit szeretnék. Most éppen a memorizáláson van a hangsúly, a félévi ZH miatt és a májusi szakvizsga miatt. Hiába jó pap is holtig tanul, tartja a mondás.

Romantikus történetet írtál a könyvben. Romantikus alkat vagy?
Abszolút igen! Viszont ott a de: néha elnyomom magamban, mert realista is vagyok. A kettő együtt nem mindig működik. Valahogy ez a műfaj áll hozzám a legközelebb. Könyvben és filmben is ezeket szeretem leginkább. Tévedés ne essék, szívesen olvasok még történelmi és fiatalos, lendületes könyveket is!

Kik inspirálnak az írásban?
Nem csak személyek, hanem dolgok, tárgyak, stb… Egy jó könyv, egy érdekes történetű film, egy szál virág, bármi, ami éppen a hangulatomhoz és a készülő művel kicsit is kapcsolatba hozható. Írás közben a zene, ami nagyon inspirál. A fülemen a fülhallgatóval hangos zeneszó mellett írok. Érdekes, tudok koncentrálni, pedig a gyerekeimet leteremtem, amikor zene mellett tanulnak. Egyébként a körülöttem lévő emberek, akik biztatnak, lelkesítenek. Nagyon jól esik, amikor kérdezik, mikor jön a következő novella.

A történet születésének körülményeiről mesélnél nekünk?
A nappaliban a sarok íróasztalnál szoktam írni, amin állandóan rendetlenség van, néha a klaviatúrát sem találom. Mielőtt írok, vagy mostanában tanulok, rendet rakok az asztalon és a környezetemben. Ha nem így teszek, nem tudok koncentrálni. Na azért nincs csili-vili rend, de még sincs káosz. Egyébként esténként és éjjel van időm írni, de azt vettem észre, hogy a kora reggeli írásnál valahogy másként alakulnak a mondatok, mint éjjel.

Mennyi idő alatt született meg e írásod?
A minnesotai postást tavaly karácsonykor írtam meg, vagyis a két ünnep közötti napokban. Megihletett a havazás, a hideg és hogy pont egy fontos csomagot vártam. Amint elkészült, azonnal megosztottam az olvasóimmal. Aztán nyáron olvastam a Krisz pályázatát, azonnal tudtam, hogy erre jelentkeznem kell, szemernyi kétségem se volt, hogy nem fog sikerülni. És sikerült! Krisz felhívott október közepén, hogy benne vagyok a legjobb 11-ben a novellámmal! Repestem az örömtől, ugrabugráltam, mint egy három éves, több napig folyamatosan mosolyogtam.

Szerinted hogyan folytatódna a történeted a jövőben?
A novellára gondolsz? Ki szeretném bővíteni regénnyé, izgalmas nyomozásokkal és a két főszereplő egymás bosszantásával, míg el nem jön az a pillanat, amikor igazán megkedvelik egymást.
Vagy egy teljesen új történet is születhet, ennek folytatásaként, amikor a főszereplők már egy párt alkotnak és megvalósítják, mondjuk az álmaikat. Hüm, nem is rossz gondolat az utóbbi.

Családod mit szólt a történetedet olvasva? Támogatnak?
A férjem először nem vette komolyan az írást, vagy inkább azt nem hitte, én nem veszem elég komolyan. Ezért jött egy csak azért is megmutatom periódus. Most, hogy megjelenik A minnesotai postás című novellám biztos, hogy büszke rám. A sógorom és a sógornőm lelkesedése mindig inspirálóan hatott rám.

Nálatok hogy telik a karácsony? Vannak külön szokásaitok? Dalok, amiket hallgattok? Megszokott menü?
Á, egy könnyű kérdés. 24-én délelőtt a gyerekek és a férjem feldíszítik a fenyőfát, amíg a lányok a konyhában tevékenykednek. Nálunk nem a hagyományos menü van, mert a fiúk horgászni szeretnek csak, de a halat elfogyasztani nem. Ezért húslevest vagy málnapürét készítek. A mákos guba teljesen hétköznapi étel a családunkban, helyette a fiam kedvence a Fekete-rózsa van és még sok-sok másik fajta sütemény. És az ajándékozás előtt mindig meghallgatjuk Ady Endre: Karácsonyi regéjét Szabó Gyula előadásában. 

Tolnai Norbert



Mikor döntöttél úgy, hogy írni kezdesz?
 Először idén januárban kezdtem írni. Kipróbáltam és tetszett, de nem éreztem, hogy meg tudom csinálni, mert nem láttam a történet végét. Utána megpróbáltam egy másik történetet, amelyet lényegesen rövidebbre terveztem. Azt sikerült befejezni, és a visszajelzések sem voltak rosszak. Azóta írok, és rengeteg ötletem van.

Kikapcsolódás vagy szórakozás az írás inkább?
 Ez szerintem összetettebb dolog ennél. Ha az ötletelést és a nyers kézirat elkészítését veszem, akkor szórakozás. Ha azt veszem, hogy sohasem tudtam úgy pihenni, hogy csak fekszek egész délután az ágyban, akkor végül is kikapcsolódás. Ha pedig javítani, szerkeszteni kell, az meg kemény munka.

Kik inspirálnak az írásban?
 Kedvenc íróm, rendezőm is van, de azt nem mondanám, hogy valaki hatására kezdtem írni. Ha nevet kell mondanom, akkor Stephen King a kedvenc íróm.

A történet születésének körülményeiről mesélnél nekünk?
 Írni itthon szoktam, a nappali sarkában, az íróasztalomnál. Legjobban este szeretek írni, persze csak ha nem vagyok hullafáradt. Maga a mű születése az egy elég hosszú történet, de nehéz róla úgy beszélni, hogy ne meséljem el a részleteket. Viszont az eredeti ötletből csak két dolog maradt meg: a megtört férfi a kocsmában és a sztori vége. A többi mind menet közben alakult. Egy-egy részlet kézenfekvő volt, másokon napokig gondolkoztam, mire rájöttem a legjobb megoldásra. A szereplőkkel ugyanez a helyzet. Természetesen van olyan, akit ismerősről mintáztam, sőt alig van olyan, akit nem.

Mennyi idő alatt született meg ez a mű?
 Olyan másfél hónapot vett igénybe, de abban már javítás és próbaolvasás is volt. Nem mellesleg, jó szokásomhoz híven, nem erőltettem meg magam az elején.

A története némiképp misztikus, de realisztikus is. Hiszel az angyalokban, a megérzésekben, bármilyen feljebbvalóban?
 Nem vagyok vallásos, de szeretném hinni, hogy van valami körülöttünk.

Mi segítette főhősünket végül ezek közül?
 Ezt én szeretném az olvasóra bízni. Szerintem mindenki beleszőheti a saját hitét. Lehet szó angyalról, Istenről, vagy csak egyszerű megérzésekről. De ha valaki nem hisz semmi ilyesmiben, akkor lehet csak a félelemre, vagy egy összezavart elme játékára fogni a történteket.

Melyik szereplő volt a kedvenced?
 Ez jó kérdés. Karcsi bá-t nagyon szeretem, még ha a végleges verzióban meg is csonkítottuk az ő részeit, mivel elvonta a figyelmet a fő szálról. Nindzsát is bírom, pedig az utolsó karakterek közé tartozott, aki belekerült a műbe. A kedvencem viszont maga a Tüskés. A kiskocsma, ami az én szememben szinte él.

Családod mit szólt a történethez? Támogatják az írást?
 Abszolút támogattak. Kétségeim gyakorlatilag szerintem csak nekem voltak. De nekem aztán annyi, hogy az utolsó pillanatig sem voltam biztos abban, hogy nem kimondottan rossz a történet. Ők beszéltek rá, hogy jó az írás és küldjem be.

Nálatok hogy telik a karácsony? Vannak külön szokások? Dalok, amiket hallgattok? Megszokott menü?
 Szerintem olyan szokásunk nincs, ami egyedi lenne. Családi körben töltjük az ünnepeket, rokonlátogatás, nagy kajálások vannak. A bejglit és a mézeskalácsot leszámítva szerintem nincs olyan étel nálunk, ami kimondottan a karácsonyhoz kötődik. Talán az különleges, hogy nem hallgatunk karácsonyi dalokat, nem szeretem ezeket. És az az igazság, hogy pár éve még én is kocsmában buliztam szenteste.

Nyomtatott könyv vásárolható:  http://undergroundbolt.hu/konyvbe-zart-karacsonyok-1344
E-könyv vásárolható:
a Bookline-on: http://bit.ly/KZK_BL


a Google Play-en: http://bit.ly/KZK_Google
az Apple iTunesnál: http://bit.ly/KZK_itunes
a Book&Walknál: http://bit.ly/KZK_BW

az Adamo Booksnál: http://bit.ly/KZK_Adamo

az ekönyv.hu-n: http://bit.ly/KZK_ekonyv
a DiBooknál: http://bit.ly/KZK_DiBook

a Smashwords oldalán: http://bit.ly/KZK_Smash



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék