Mindig foglalkoztat a
kérdés, hogy karácsony előtt mit is olvassak, hogy kellően hangulatba jöjjek,
de ne legyen elcsépelt, unalmas és nyálas-romantikus sem.
Rendszerint hagyom a
csudába és az aktuális könyvkészletem dézsmálom.
Szerencsére idén kaptam
egy kihagyhatatlan ajánlatot és még mások előtt elolvashattam egy
szeretetcsomagot. Mert ez a könyv az. Színes, illatos, szeretettel teli,
ámulatba ejtő, romantikus, fantasys, idegborzoló, KARÁCSONYIS!
Sokféle történet
található benne, így mindenki válogathat kedvére. Bevallom nem egy kedvencet
avattam.
legjobban egy olyan
történet, ahol egy teljesen hétköznapi telefonhívás megváltoztatja több ember
életét is. Csak egy pici odafigyelés és semmi más. Sok embernek kívánok ilyen
apró, ám fontos gesztust!
Bátran ajánlom nőknek,
lányoknak, férfiaknak, fiúknak, akik szeretnék, hogy egy kis hangulat, egy kis
szeretet kússzon be a mindennapjaikba! Ez mellett remek ajándék is a fa alá
olvasmányként, meghitten pihenni a rohanó, nyüzsgő mindennapokból kilépve.
Már a könyv létrejötte
sem mindennapi. Egy karácsonyi pályázat keretein belül állt össze.
Nők és férfiak is ugyan
úgy írtak bele, korosztályi megkötés sem volt. Így mindenféle szempontból,
minden szemszögből kaptunk egy történetet. Kinek mit jelent a karácsony. Milyen
érzéseket kelt benne. De nem csak karácsonyi történetek. Van romantikus és
fantasy is. Ettől változatos.
A
történetek szerzői:
Tapodi
Brigitta
Kukucska
Ferenc
Keresztesi
Dorottya
Tolnai
Norbert
Kimnach
Alexandra
Szabó
Péter
Görgei
V. Andrea
Nagy-Rakita
Melinda
Suhanyecz
Szilárd
Somogyi
Dénes
Posta
Gábor
Dániel
Boglárka
A
megálmodó és szerkesztő:
Nádasi
Krisz
Kiadó: Underground
kiadó
Három írót meg is
interjúvoltam. A közös pedig az bennük, hogy mindegyikük történetében egyforma
név szerepel, az Eszter. Minő véletlen, nem?
Nagy-Rakita
Melinda
Van
olyan élményed, ami kifejezetten segítette, hogy az írás felé fordulj?
Egy konkrét
élményem nincs. Leszámítva azt a három darab 1-est, amit az egyik első
írásomra, az általános iskola első osztályában kaptam a „Lajos fiú” iskolában
Óbudán – mert csúnya volt, mert pacás volt, és mert beszélgettem az órán. Ez
azonban nem sokat segített a későbbi írásaimban, azt hiszem.
Ha mégis kell valami,
akkor az olvasás az, ami egyértelműen vitt az írás felé. Amint megtanultam
olvasni kb. úgy 7 évesen (év vesztes vagyok) – és az óta is – életem egyik legfontosabb
tevékenysége az olvasás. Így óhatatlanul megtanultam írni is.
Kikapcsolódás vagy
szórakozás az életedben az írás?
Mindkettő. Ha
elkezdek írni, egyből kikapcsolódom a világból és ezzel kiválóan
elszórakoztatom magam.
Romantikus
történetet írtál a könyvben (vagy inkább máshogy jellemeznéd)? Romantikus alkat
vagy?
Nem gondolom, hogy
romantikus történetet írtam. A romantika a könyvben csak egy mellék szál.
Sokkal fontosabbnak tartom a sci-fi vonalat, ami kiválóan tükrözi optimista
lényemet. Azt az optimizmust, amely kis megingásokkal a legnehezebb
időszakaimon is átsegített. Hiszem, hogy van jó a világban és remélem, hogy
leszünk még elegen a nagy sorscsapások után is, hogy győzzön a jó. Erről szól
az írásom.
Amúgy egyébként igen,
határozottan romantikus alkat vagyok. És ezt minden körülmények között vállalom
is.
Ugyanakkor
fantasy is valahol. Mi született meg előbb, a szerelmi történet és elhelyezted
a jövőben vagy fordítva?
A történetet az egyik
Minerva témára kezdtem el írni (Minerva Capitoliuma internetes irodalmi
magazin). De hamarosan beláttam, hogy túlnő a Magazin méretein és elküldtem
helyette egy régebbi írásomat, ami a természetről szólt.
Egyértelműen nem
szerelmi történetet írtam már akkor sem. A jövő a lényeg és a világ sorsa addig
és akkor. A történetet úgy kezdtem el, ahogy az első oldalon olvashatod, azon
később sem változtattam. Tehát egyből a jövőről írtam.
Kik
inspirálnak az írásban?
Az
inspirációt a bennem élő világ adja és az, amikor egy-egy írásomra valaki azt
mondja, hogy igen, ez nagyon jó! Írj még ilyeneket.
A
történet születésének körülményeiről mesélnél nekünk?
Amikor
megtaláltam Krisz pályázati kiírását, eszembe jutott a félretett történet és
elkezdtem ismét forgatni a fejemben, gondolkodni rajta. Akkor írok,
amikor megérik egy történet bennem. Ilyenkor általában azonnal
megszületik a végső változat. Később már csak némi stilisztikai és egyéb
hibajavítás kerül bele.
Nincs olyan szereplőm,
akit konkrét személyről mintáztam volna. A bennem élő élmények, tapasztalatok,
megérzések alapján születnek a karakterek, nincs komoly ráhatásom a jellemükre,
önálló lények.
Mennyi idő alatt
született meg ez az írásod?
Kb. egy hét alatt
készült el az első, a pályázatra beküldött verzió, de úgy, hogy az első négy
nap csak írogattam, viszont az utolsó három nap minden szabad percében ezzel
foglalkoztam. (Persze mivel dolgozom napközben ez általában az éjszakába
nyúlt).
Éjfél előtt két perccel
küldtem el az e-mailt, mert a kiírásban az szerepelt, hogy éjfél után már nem
fogadják el a pályázatokat. Nagyon izgultam, hogy meg ne tréfáljon az
internet, hogy biztosan elmenjen az írás.
A végső változat
(bővítés, finomítás) később készült el a szerkesztővel, Krisszel folytatott
kemény, interaktív kommunikáció során. Ebből sokat tanultam, amit a
későbbiekben is tudok majd kamatoztatni. Köszönet érte.
Szerinted a
jövőben visszaköltöznek az emberek a természetbe a történetedben vagy maradnak
bent? Tovább rombolják a világot?
Az én történetemben nem
fogják tovább rombolni a világot az emberek. Néhányan nyilván visszaköltöznek
majd a természetbe, ha már teljesen biztonságos lesz, de sokan maradnak a
kényelmes Kupola alatt. Azért persze konfliktusokat el tudok képzelni abban a
világban is (esetleg egyszer majd erről írok).
El tudnál képzelni egy
olyan világot a jövőben, mint amilyet felvázoltál? Te hol élnél?
Ahogy látod, már el is
képzeltem. Én valószínűleg a Kupola alatt élnék, de minden szabad percemet
a természetben tölteném.
Családod mit szólt a
történetedet olvasva? Támogatnak az írásban?
A családom maximálisan
támogat az írásban. Ugyanez vonatkozik a közeli barátaimra is.
A történetet még csak
egy nagyon kedves barátom olvasta a szerkesztőkön kívül. Neki tetszett, de az
utolsó bekezdést elhagyta volna, ahogy az én eredeti történetemben sem volt
benne. (Egyetértek vele.) A családtagjaimnak majd a könyvet adom oda, hogy
abban olvassák. A könyv mégiscsak „komolyabb”, mint az elektronikus verzió,
szerintem. Én még mindig a nyomtatott könyv varázsában hiszek.
Nálatok hogy telik a
karácsony? Vannak külön szokásaitok? Dalok, amiket hallgattok? Megszokott menü?
Az első gyerekem
megszületése óta, mindig ragaszkodtam hozzá, hogy otthon együtt töltse a család
a Szentestét. Szerencsésnek tartom magam, mert mind ez idáig meg tudtuk így
oldani annak ellenére, hogy a két idősebb fiamnak már saját családja van.
Kicsit ide-oda csúsztattuk az időpontokat, de együtt voltunk mindig.
Vannak saját dalaink,
amit meghallgatunk. Ilyen egy Demjén dal a V-Moto Rock időkből és mindig
elénekeljük a Kiskarácsonyt is.
Saját menünk van, amit
elvárnak a gyerekeim. A klasszikus ételek mellől nem hiányozhat a saját
recepttel készült babos saláta és a rántott csirkemáj (meg persze van bejgli
is, mert mi szeretjük).
Mindig „igazi” fenyőfánk
van, az ajándékokat a fa alá rakjuk, lehetőleg sok kisebb csomagba, és
élvezettel keresgéli mindenki a sajátjait. Mindig titok a csomagbontásig, hogy
ki mit kap karácsonyra (legalábbis a célszemély előtt).
A legszebb karácsonyaink
azok, amikor sikerül könnyeket csalnunk valamelyik családtagunk szemébe egy-egy
olyan ajándékkal, amire nagyon vágyott, de nem is gondolta, hogy megkapja.
Remélem, ez a rituálé, a
családi karácsonyunk még sokáig a miénk marad annak ellenére, hogy egy fontos
családtagunk ebben az évben már csak az emlékeinkben lesz velünk.
Görgeiné Vas Andrea
Mi indított el az írás
felé?
Pár évvel ezelőtt egy
irodalmi pályázatra írtam egy rövid történetet egy balatoni villával
kapcsolatban. A pályázat befuccsolt, de az írásom a barátaim szerint nagyon jól
sikerült, ezért tovább is adtam nekik a blogomon. Majd egy érdekes dolog
történt miután haza tértem egy dél-horvát szigetről. Mindig, de úgy hidd el,
hogy minden éjjel ugyan azt álmodtam. Nem vagyok babonás, nem hiszek az
ilyesmiben, de volt egy megérzésem. A szigetről kell írnom és egy arctalan
nőről, akiről álmodtam. Elkezdtem írni a regényt. Több próbaolvasóm mondta,
hogy nem hagyjam abban, írjak és jelentessem meg, mert nagyon bejön. De ez már
egy másik történet…
Kikapcsolódás vagy
szórakozás az életedben az írás?
A kettőt nehéz
elkülöníteni egymástól. Mindenképpen kikapcsolódás, ilyenkor se hallok, se
látok, csak az írásra tudok figyelni, viszont közben nagyon jókat szórakozom.
Hiába fáraszt a gépelés, a monitor, mégis feltöltődve érzem magam. Sajnos az
utóbbi időben kevesebb időt tudok szánni az írásra, mint amennyit szeretnék.
Most éppen a memorizáláson van a hangsúly, a félévi ZH miatt és a májusi
szakvizsga miatt. Hiába jó pap is holtig tanul, tartja a mondás.
Romantikus történetet
írtál a könyvben. Romantikus alkat vagy?
Abszolút igen! Viszont
ott a de: néha elnyomom magamban, mert realista is vagyok. A kettő együtt nem
mindig működik. Valahogy ez a műfaj áll hozzám a legközelebb. Könyvben és
filmben is ezeket szeretem leginkább. Tévedés ne essék, szívesen olvasok még
történelmi és fiatalos, lendületes könyveket is!
Kik inspirálnak az
írásban?
Nem csak személyek,
hanem dolgok, tárgyak, stb… Egy jó könyv, egy érdekes történetű film, egy szál
virág, bármi, ami éppen a hangulatomhoz és a készülő művel kicsit is
kapcsolatba hozható. Írás közben a zene, ami nagyon inspirál. A fülemen a
fülhallgatóval hangos zeneszó mellett írok. Érdekes, tudok koncentrálni, pedig
a gyerekeimet leteremtem, amikor zene mellett tanulnak. Egyébként a körülöttem
lévő emberek, akik biztatnak, lelkesítenek. Nagyon jól esik, amikor
kérdezik, mikor jön a következő novella.
A történet
születésének körülményeiről mesélnél nekünk?
A nappaliban a sarok
íróasztalnál szoktam írni, amin állandóan rendetlenség van, néha a klaviatúrát
sem találom. Mielőtt írok, vagy mostanában tanulok, rendet rakok az asztalon és
a környezetemben. Ha nem így teszek, nem tudok koncentrálni. Na azért nincs
csili-vili rend, de még sincs káosz. Egyébként esténként és éjjel van időm
írni, de azt vettem észre, hogy a kora reggeli írásnál valahogy másként
alakulnak a mondatok, mint éjjel.
Mennyi idő alatt
született meg e írásod?
A minnesotai postást
tavaly karácsonykor írtam meg, vagyis a két ünnep közötti napokban. Megihletett
a havazás, a hideg és hogy pont egy fontos csomagot vártam. Amint elkészült,
azonnal megosztottam az olvasóimmal. Aztán nyáron olvastam a Krisz pályázatát,
azonnal tudtam, hogy erre jelentkeznem kell, szemernyi kétségem se volt, hogy
nem fog sikerülni. És sikerült! Krisz felhívott október közepén, hogy benne
vagyok a legjobb 11-ben a novellámmal! Repestem az örömtől, ugrabugráltam, mint
egy három éves, több napig folyamatosan mosolyogtam.
Szerinted hogyan
folytatódna a történeted a jövőben?
A novellára gondolsz?
Ki szeretném bővíteni regénnyé, izgalmas nyomozásokkal és a két főszereplő
egymás bosszantásával, míg el nem jön az a pillanat, amikor igazán megkedvelik
egymást.
Vagy egy teljesen új
történet is születhet, ennek folytatásaként, amikor a főszereplők már egy párt
alkotnak és megvalósítják, mondjuk az álmaikat. Hüm, nem is rossz gondolat az
utóbbi.
Családod mit szólt a
történetedet olvasva? Támogatnak?
A férjem először nem
vette komolyan az írást, vagy inkább azt nem hitte, én nem veszem elég
komolyan. Ezért jött egy csak azért is megmutatom periódus. Most, hogy
megjelenik A minnesotai postás című novellám biztos, hogy büszke rám. A sógorom
és a sógornőm lelkesedése mindig inspirálóan hatott rám.
Nálatok hogy telik a
karácsony? Vannak külön szokásaitok? Dalok, amiket hallgattok? Megszokott menü?
Á, egy könnyű kérdés.
24-én délelőtt a gyerekek és a férjem feldíszítik a fenyőfát, amíg a lányok a
konyhában tevékenykednek. Nálunk nem a hagyományos menü van, mert a fiúk
horgászni szeretnek csak, de a halat elfogyasztani nem. Ezért húslevest vagy
málnapürét készítek. A mákos guba teljesen hétköznapi étel a családunkban,
helyette a fiam kedvence a Fekete-rózsa van és még sok-sok másik fajta
sütemény. És az ajándékozás előtt mindig meghallgatjuk Ady Endre: Karácsonyi
regéjét Szabó Gyula előadásában.
Tolnai
Norbert
Mikor döntöttél úgy,
hogy írni kezdesz?
Először idén
januárban kezdtem írni. Kipróbáltam és tetszett, de nem éreztem, hogy meg tudom
csinálni, mert nem láttam a történet végét. Utána megpróbáltam egy másik
történetet, amelyet lényegesen rövidebbre terveztem. Azt sikerült befejezni, és
a visszajelzések sem voltak rosszak. Azóta írok, és rengeteg ötletem van.
Kikapcsolódás vagy
szórakozás az írás inkább?
Ez szerintem
összetettebb dolog ennél. Ha az ötletelést és a nyers kézirat elkészítését
veszem, akkor szórakozás. Ha azt veszem, hogy sohasem tudtam úgy pihenni, hogy
csak fekszek egész délután az ágyban, akkor végül is kikapcsolódás. Ha pedig
javítani, szerkeszteni kell, az meg kemény munka.
Kik inspirálnak az írásban?
Kedvenc íróm,
rendezőm is van, de azt nem mondanám, hogy valaki hatására kezdtem írni. Ha
nevet kell mondanom, akkor Stephen King a kedvenc íróm.
A történet születésének
körülményeiről mesélnél nekünk?
Írni itthon
szoktam, a nappali sarkában, az íróasztalomnál. Legjobban este szeretek írni,
persze csak ha nem vagyok hullafáradt. Maga a mű születése az egy elég hosszú
történet, de nehéz róla úgy beszélni, hogy ne meséljem el a részleteket.
Viszont az eredeti ötletből csak két dolog maradt meg: a megtört férfi a
kocsmában és a sztori vége. A többi mind menet közben alakult. Egy-egy részlet
kézenfekvő volt, másokon napokig gondolkoztam, mire rájöttem a legjobb
megoldásra. A szereplőkkel ugyanez a helyzet. Természetesen van olyan, akit
ismerősről mintáztam, sőt alig van olyan, akit nem.
Mennyi idő alatt
született meg ez a mű?
Olyan másfél
hónapot vett igénybe, de abban már javítás és próbaolvasás is volt. Nem
mellesleg, jó szokásomhoz híven, nem erőltettem meg magam az elején.
A története némiképp
misztikus, de realisztikus is. Hiszel az angyalokban, a megérzésekben,
bármilyen feljebbvalóban?
Nem vagyok
vallásos, de szeretném hinni, hogy van valami körülöttünk.
Mi segítette főhősünket
végül ezek közül?
Ezt én szeretném
az olvasóra bízni. Szerintem mindenki beleszőheti a saját hitét. Lehet szó
angyalról, Istenről, vagy csak egyszerű megérzésekről. De ha valaki nem hisz
semmi ilyesmiben, akkor lehet csak a félelemre, vagy egy összezavart elme játékára
fogni a történteket.
Melyik szereplő volt a
kedvenced?
Ez jó kérdés.
Karcsi bá-t nagyon szeretem, még ha a végleges verzióban meg is csonkítottuk az
ő részeit, mivel elvonta a figyelmet a fő szálról. Nindzsát is bírom, pedig az
utolsó karakterek közé tartozott, aki belekerült a műbe. A kedvencem viszont
maga a Tüskés. A kiskocsma, ami az én szememben szinte él.
Családod mit szólt a
történethez? Támogatják az írást?
Abszolút
támogattak. Kétségeim gyakorlatilag szerintem csak nekem voltak. De nekem aztán
annyi, hogy az utolsó pillanatig sem voltam biztos abban, hogy nem kimondottan
rossz a történet. Ők beszéltek rá, hogy jó az írás és küldjem be.
Nálatok hogy telik a
karácsony? Vannak külön szokások? Dalok, amiket hallgattok? Megszokott menü?
Szerintem olyan
szokásunk nincs, ami egyedi lenne. Családi körben töltjük az ünnepeket,
rokonlátogatás, nagy kajálások vannak. A bejglit és a mézeskalácsot leszámítva
szerintem nincs olyan étel nálunk, ami kimondottan a karácsonyhoz kötődik.
Talán az különleges, hogy nem hallgatunk karácsonyi dalokat, nem szeretem
ezeket. És az az igazság, hogy pár éve még én is kocsmában buliztam szenteste.
E-könyv vásárolható:
