2016. február 18., csütörtök

Sara Raasch: Hó, mint hamu





Egy végtelenül igényes borító, ami a szemnek figyelemfelkeltő, és persze hogy sorozat ismét. Megfogadtam, hogy mostanában nem olvasok sorozatokat, csak az elkezdetteket fejezem be. Na de azt is megfogadtam, hogy nem veszek könyvet. Ezért a könyvért érdemes volt mindkét fogadalmam megszegni végül.

"A legnagyobb hóvihar is egyetlen hópehellyel kezdődik."

Mint ahogy a könyv is  egy hópehellyel kezd, lassan alakul a hóesés, majd a végén jön a hóvihar. Tökéletes felépítés, tökéletes adagolás az apró momentumoknak, a világ felépítésének apró tényezői, a karakterek felvázolása majd alakulásuk, fejlődésük és a végén egy nagy katarzis.

Nagyon tetszik a kerettörténet, a háttér, az illusztrált, szépséges és érdekes világ, ami köré egy mágikus hálót szőtt az író. Szó szerint varázsos, varázslatos. Tetszett az is, ahogy a szavakat szövi olyan mondatokká, amitől kivirult a szívem. Érzékletesen írja le a havat, egy tájat, egy érzést, egy gondolatot. Szárnyalni lett volna kedvem a szóképektől, metafóráktól, amik más könyvben olyan kicsiny jelentőséget kapnak. Itt adagolta az író rendesen. És én annyira szeretem az ilyen nyelvezetet.
A hótól kiráz a hideg, annyira utálom, hogy ihaj. De kedvem lett volna egy nagy sétát tenni a ropogós havon némi hóesésben(Sicc innen gondolat, inkább tavaszt akarok). Majdnem megszüntette a hóval szemben támasztott ellenérzéseimet. 
Viszont ez a könyv gyengesége is, nem csak az erőssége. 
Néha annyira lelassítja a csata hevét, a menekülést vagy valami akció dúsnak induló jelenetet a sok szóképpel, körülírással, hogy lendületét veszti és melankolikus lesz tőle. Hiányzik az igazi izgalom és a gyorsasága, a vágta, a történet lendülete.
A másik hibája az ismétlés. Elsőre, sőt másodikra is megértettem az országok  elhelyezkedését, jellemzőjüket, ki kivel van. Elsőre is megértettem, hogy Meirának, a főszereplőnek mi böki a csőrét. Több feladatot akar, megtalálni a helyét, segíteni az országnak, jelentős lenni... 
Megértem. Nem kell huszadjára is elismételni nekem. 
Annyira, de annyira felbosszantott, hogy ezt a szépséges könyvet megtöri vele. Elrontja az érzéseimet, a gondolataimat. 
Amúgy is egy féltégla méret (meglehetősen jól bírta a lapozást, pedig puha fedeles és sokszor lapjaira hullik ilyenkor egy könyv vagy megtörik, minden vigyázat ellenére) és a sok ismétlés kihúzásával is jó hosszú történet lenne.
Kifejezetten élveztem végig, és elmerültem a történetben. Velük éltem gyakorlatilag. Annyira jól megírt, hogy simán belefeledkezhetsz. Mindkét éjjel azt vettem észre, hogy már 1 óra is elmúlt, pedig 10-kor kezdtem neki.
És hiába a magas oldalszám, menthetetlenül elfogyott két nap alatt. Talán a gördülékeny írásmód segített ebben, a szép szavak, vagy a nagyszerűen felépített, cseppet sem sablonos világ.



A szereplők nagyon jól kidolgozottak. 
Meira egy olyan lány, akivel szívesen azonosulnék, nehéz sorsa ellenére. Szeretni való, vicces, ironikus, lázadó csajszi, aki mindig a szívére hallgat és ezt sajnos gyakran kihasználják. Ugyanakkor egy igazi harcos. Nehéz döntések állnak előtte. Szépen fejlődik a karaktere, az adott dolgokhoz alakulva, idomulva.
A főpasasoktól még nem vagyok elszállva, de tökéletes kezdet.
Theron és Mather még kidolgozhatóbb lehetne. Gondolom a folytatás alkalmával kapunk többet is belőlük. Érzelmesek, szerethetők, kellően kemények, állhatatosok és igazi királynak való alapanyagok, férjnek szintén.
A gonosszal fenntartásaim vannak egyenlőre. Érdekel, hogy mivé tud még fejlődni...
A mellékszereplők is ígéretesek.
Van szerelem, ármány, barátság, pusztulás, szépség, gazdagság és szegénység, megújulás, titkok, "szerelmi háromszög", fordulatok, halál, harc. varázslat és varázslat nélküli testvériség, szeretet.
Azt hittem, fantasy mániám miatt engem már nem lehet meglepni, újat mutatni. De ment az írónak.
Van amiből egy csipetnyit többet tettem volna bele, mint mondjuk a harcok és varázslás, misztikum és van, amiből kevesebbet Kapaszkodjatok meg, igen én írom ezt, leírásokból kevesebb is elég lett volna.
Nem száz százalékos a megelégedési index, de nagyon jó könyv volt!
Várom nagyon a folytatást!

                  http://www.panoramio.com/user/182420


Fülszöveg:
Megtört szívű lány
Ádáz harcos
Leendő hős
Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?
TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.
Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Idézet:
Ezért olyan érdekes az irodalom. Minden értelmezés kérdése, és száz embernek százfélét jelenthet. Sosem jelenti kétszer ugyanazt.

FordítottaBozai Ágota
Twister Media
496 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék