Kiadás rejtelmei és az írók

5 nagyszerű írót faggattam a könyves kiadás nehézségeiről, szépségeiről, tapasztalatokról. Ezúton is köszönöm mindegyikünknek a válaszokat. Remélem legalább egy ifjú vagy kevésbé ifjú kezdő írópalánta kérdései megválaszolásra találtak ezáltal.

Tiszlavicz Mária és a Publio kiadó

-Mikor írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek? Voltak konkrét elképzeléseid? Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna?

Akkor még egyáltalán nem gondoltam arra, hogy az írásomat valaha is kiadom. Persze, eljátszottam a gondolattal, de még nem volt meg a szándék. Elkészült a kézirat és csak pihent a fiókban. Aztán egyszer csak jött egy lehetőség, megragadtam, így kerültem bele a könyvkiadás és marketing sűrűjébe.

-Mit néztél meg elsőnek egy kiadói ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?

Most már tudatosabban keresgélek. Számomra fontos, hogy segítsenek a marketingben, mert tudom magamról, hogy ahhoz nem értek. Nagyon sok kiadó honlapját megnéztem, első sorban azért, hogy a regényem műfaja, célközönsége belefér-e a keretbe, és ha a kínálat alapján úgy véltem, miért ne, írtam a kiadónak.

-Sok kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült megtalálnod a neked valót?

Kinek mit jelent az igazi. Van egy kiadott könyvem, ez alapján mondhatom, hogy (nagyjából) ismerem a könyvkiadás ezen lehetőségét, ezt a verziót. Egy tapasztalat alapján még nem általánosítanék, inkább keresek, kutatok, és legfőképpen tapasztalok.

-Mire figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még előtte állnak?

Nagyon fontos, hogy az író tisztában legyen önmagával, hogy mire képes, mit tud elvállalni. Sokan egyedül is boldogulnak: kiadják, értékesítik, reklámozzák, terjesztik a könyvüket önállóan. Vannak írók, akik ezeket nem tudják megtenni, mindegy, miért nem.

Másrészt tájékozódjon az író, tanuljon, olvasson utána a könyvkiadás buktatóinak, kiskapuinak, tanuljon marketinget, tanulja meg eladni magát.

-Érzésed szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban odafigyelned?

Jobban szét kellett volna néznem a piacon, nem feltétlenül másik kiadó után, hanem hogy megtanuljam, mi is az a könyvkiadás, mi pontosan a self-publishing, mik mi az előnyök és hátrányok, és mit kell tennem, ha már a kezemben van a könyvem. A tájékozottság nagyon fontos.

-Mennyi negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem válaszolnak egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?

Sajnos inkább csak negatív élmények értek. Nagyon sok kiadó még csak nem is veszi a fáradtságot, hogy válaszoljon. Van, aki kiírja a honlapjára, hogy válasz csak pozitív elbírálás esetén – de meddig kell várni? Általában 90 napot adnak meg határidőben. Persze akadt, aki válaszolt, de eddig még pozitív levelet nem kaptam.

-Milyen pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Elmesélnék valamit, habár ez is a visszautasításról szólt. Mégis, nagyon jól esett, amit írtak. Nem pusztán annyit kaptam, hogy „Köszönjük, nem kérjük a kéziratot”, hanem egy szép, korrekt levelet írtak. Kiemelték, hogy látszik, sokat dolgoztam a regényemmel, és hogy van íráskészségem. Egyedül a történetet nem találták elég fordulatosnak, egyedinek, különlegesnek.

Ezt a levelet azért emeltem ki, mert ők legalább megírták, hogy mi nem jó a kéziratommal. Elérték, hogy teljesen máshogy lássam az egészet, újból nekiálljak, és csiszoljam, javítsam. Talán az ő levelüknek köszönhetően sikerül egy igazán jót megírnom.

-Miért ajánlod a saját kiadódat a friss íróknak?

Rengeteg lehetőség közül lehet válogatni, kevés a „kötelező” dolog. Azt kér az író, amit csak akar. Van egy közösségi csoportjuk is, ahol sok emberrel lehet ismeretséget kötni, segítséget lehet kérni a tapasztaltabbaktól, vagy csak pusztán tanácsot kérni, beszélgetni a regényírásról, a nehézségekről.

Baráth Viktória és az Álomgyár kiadó

-Mikor írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek? Voltak konkrét elképzeléseid? Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna? Mit néztél meg elsőnek egy kiadói ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?

Minden író annak örülne, ha a legnagyobb kiadók versengenének a regényéért, de én reálisan láttam a helyzetet. Nem voltak konkrét elképzeléseim, körbekérdezgettem az ismerőseimet, akikről tudtam, hogy könyves körökben mozognak, hogy mit ajánlanak. Számomra a legfontosabb szempont az volt, hogy a történetem és a könyvem a lehető legeredetibb állapotban maradjon, tehát ne kelljen túlságosan átírni, a borító megfeleljen az elképzeléseimnek, illetve úgy foglalkozzanak a kéziratommal, hogy figyelembe veszik, számomra mekkora kincs.

-Sok kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült megtalálnod a neked valót?

Szerencsés helyzetben voltam, mivel rögtön az első kiadó vállalta a regényem kiadását. Elsősorban magánkiadásban gondolkodtam, mert mindenkitől azt hallottam, hogy a nagy kiadók nagyon ritkán foglalkoznak csak elsőkönyvesekkel. Ezért felmértem a terepet a magánkiadóknál, így esett a választásom az Álomgyárra.

-Mire figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még előtte állnak?

Olyan kiadót válasszanak mindenképp, akikkel együtt tud dolgozni. Minden írónak olyanok a kéziratai, mint a gyermekei, ezért fontos, hogy a kiadó is így gondoljon a könyvekre.

-Érzésed szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban odafigyelned?

A könyvkiadás is üzlet, ezért úgy kell hozzáállni. Nekem is, mint minden írónak, az volt a legfontosabb, hogy a történetem megfelelő formába kerüljön, minden úgy történjen, ahogy én megálmodtam, de a kiadók jobban ismerik a könyvpiacot. Ha azt akarom, hogy sokan elolvassák a könyvemet, akkor bizony azért harcolni kell. Én talán kicsit későn kezdtem ennek neki.

- Mennyire engedtél beleszólást a könyved formálásában, szerkesztésben, borító választásban és hasonlókban?

A szerkesztés simán ment, nem kellett nagyobb változtatásokat eszközölni. A borító nehezen született meg, mert egy ideig nem voltam hajlandó a kompromisszumra, de végül beadtam a derekam és egyáltalán nem bántam meg. A végeredmény gyönyörű lett.

-Mennyi negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem válaszolnak egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?

Szerencsére nem volt negatív élményem.

-Milyen pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Erről pláne várom a sztorikat, ha van a tarsolyodban.

A kiadó keresésem egyszerű volt és sima ügy. Nekem ez volt az egyik legnagyobb pozitív élmény.

-Miért ajánlod a saját kiadódat a friss íróknak?

Magánkiadó létére egész Magyarországot lefedik. Ha valaki országosan, széles körben szeretné terjeszteni a könyvét, akkor az Álomgyár kiadó a tökéletes megoldás.

Szurovecz Kitti és az Athenaeum kiadó

-Mikor írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek? Voltak konkrét elképzeléseid? Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna? Mit néztél meg elsőnek egy kiadói ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?

Amikor elkészült az első regényem kézirata, sok-sok hazai kiadónak elküldtem. Gyakorlatilag mindenhová, ahol úgy éreztem, valamennyire is belevág a profilba, amit írtam. Akkor még nem igazán ismertem a hazai kiadókat, ebben a tekintetben – és más tekintetben is – igazi naiva voltam. Első regény esetében az ember még nemigen dúskál az ajánlatokban, sőt, örülhet, ha egy kiadó érdemesnek tartja a művét a megjelentetésre, és hajlandó vállalni az ismeretlen szerzővel együtt járó kockázatot. Őszintén, nekem akkoriban még csak az volt a fontos, hogy adják ki a könyvemet, ez hajtott, így kevésbé figyeltem a részletekre. Pedig érdemes lett volna. Csak 25 éves voltam, visszagondolva éretlenül és ostobán viselkedtem, de akkor annak volt itt az ideje.

-Sok kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült megtalálnod a neked valót?

Mint mondtam, sok kiadónak elküldtem a könyvem, de csak egy helyről kaptam pozitív választ, a Sanoma Könyvkiadótól, ami ma már más néven, más formában létezik. Nagyon boldog voltam, hogy láttak az írásomban fantáziát.

-Mire figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még előtte állnak?

Kezdő íróként sajnos nem lehet válogatni, és nem is mi diktáljuk a feltételeket. Azonban azt javaslom, ne engedjük, hogy leszálljon elénk a rózsaszín köd, hogy úristen, kiadják a könyvemet! Arra gondolok, hogy azért ne írjunk alá mindent gondolkodás nélkül. Érdemes a szerződést nagyon alaposan elolvasni, sőt, megnézetni szerzői jogban jártas ügyvéddel is, aki felhívja a figyelmünket az esetlegesen problémás pontokra, amelyeket aztán újratárgyalhatunk a kiadóval. Ha korrekt társasággal van dolgunk, ebből nem szokott gond lenni.

-Érzésed szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban odafigyelned?

Beleestem abba a hibába, hogy a könyv megjelenése mindenekelőtt – és ez nem csak egyszer történt meg, hanem az első két-három regényem esetében is. Sokszor engedtem a szerződés bizonyos pontjait illetően, ma már úgy látom, nem kellett volna. Fontos, hogy hallgassunk a belső hangunkra, mert ha elnyomjuk a vészcsengőnket, az később problémákhoz vezethet. Nyilván sok dolgot nem írhatok le, mert üzleti titok, de azért egy-két fontos tanácsot általánosságban adhatok. Óvakodjunk az opciós szerződésektől. Ez alatt azt értem, nem okos belemenni olyan megállapodásba, amelyben ilyesmit olvashatunk: „arra való tekintettel, hogy a szerző széles körben megismertetésre vár, a kiadó nagy kockázatot vállal, cserébe elővásárlási jogot szerez a szerző minden további művére”, vagy „a kiadó a kötet megjelenése után a szerzővel való újabb megegyezés nélkül is módosíthatja a kötet árát” (azaz leárazhatja.) Érdemes tájékozódni abban az ügyben is, akár más szerzőktől, hány százalék körül mozog aktuálisan a normálisnak tekinthető szerzői jogdíj a piacon. Ne menjünk bele megalázó összegű royaltyba, és kerüljük az olyan megállapodást, amely csak egyszeri honoráriumot biztosít. A szerződésben rögzítsük, hogy évente a kiadó által nyomtatott, lepecsételt, hitelesített fogyásjelentést kapunk a könyvünk kapcsán. Általánosságban ezeket tudom javasolni, de ez nem elég, szerzői jogi ügyvédre minden írónak szüksége van, már a kezdetektől. Átnézetni egy szerződést igazán nem kerül sokba, az elmulasztása viszont később megbosszulhatja magát.

-Mennyire engedtél beleszólást a könyved formálásában, szerkesztésben, borító választásban és hasonlókban?

Ebben az értelemben szerencsés vagyok, mert a kiadóim mindig kikérték a véleményemet a szerkesztést, a borítót, sőt, a fülszöveget illetően is. Sőt, az Athenaeum Kiadónál az idén ősszel megjelenő Hópelyhek a válladon című könyvem esetében leesett az állam, amikor az igazgató azt mondta nekem: itt ez az öt borítóterv, szerintünk ezek a legjobbak a pályázatra beérkezettek közül, szóval bármelyik lehet. Melyiket szeretnéd? Bízom az ízlésedben. Szóval ráböktem arra, amelyik legjobban tetszett, és az is lett a hivatalos borítónk.

-Mennyi negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem válaszolnak egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?

Kiadókereséskor annak idején az első könyvem esetében negatív élmény volt, hogy a legtöbb helyről válaszra sem méltattak, még annyit sem írtak, hogy köszönjük, nem. A további negatív élményeimet inkább magamnak és a tapasztalatlanságomnak köszönhetem. Sok tanulópénzt fizettem, de az élet ilyen, ettől fejlődünk.

-Milyen pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Erről pláne várom a sztorikat, ha van a tarsolyodban.

Sokat jelent számomra, hogy az olvasóim között barátokra leltem. Az is, amikor levelet kapok, amelyben az áll, egy-egy történetem átsegített valakit egy krízisen, nehéz élethelyzeten. Talán ezek a dolgok a legértékesebbek számomra ebben az egészben. Az író-olvasó találkozók, a jó beszélgetések minden alkalommal feledhetetlen élményt jelentenek számomra. Az írás maga pedig létszükségletem, kár is lenne tagadnom, grafomániás vagyok és kész. Egyszerűen mindenre az írás a válaszom, tudatosan, terápiásan is használom, ha bármi bánt, azt úgy, ahogy van, kiírom magamból. Az új regényem, a Hópelyhek a válladon is valahol egy krízisem története – nem egészében, de a regény sztorijának legalább a fele megesett a valóságban is.

-Miért ajánlod a saját kiadódat a friss íróknak?

Hú, nem is tudom, nem elegáns dolog, ez nyalásnak tűnik, nem? Próbálok objektív maradni, na. Szóval, az Athenaeum Kiadó sok más könyves műhellyel szemben nyitott a tehetséges, elsőkönyves szerzőkre is, így egy próbát mindenképp megér kezdőknek is. Aki pedig bekerül a kiadó védőszárnyai alá, az számíthat az értő szakemberek maximális támogatására – ezt nap, mint nap a bőrömön érzem.

Nádasi Krisz

-Mikor írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek? Voltak konkrét elképzeléseid? Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna? Mit néztél meg elsőnek egy kiadói ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?

Akkor kerestem be kiadókat, amikor készen volt a kézirat és egy tucat ismerős véleményezte. Olyan kiadókat kerestem be, akiknek a profiljába tartozott a krimi. Az első kiadói ajánlatot elfogadtam, amit kaptam.

-Sok kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült megtalálnod a neked valót?

Igen, elég sok cégnek elküldtem a kéziratot, és beszéltem velük, ha ők hajlandóak voltak rá. Kifejezetten emlékszem egy konkrét kiadóra, hogy nem találták izgalmasnak a sztorit. Az volt az érzésem, nem olvasták el figyelmesen a történetet, mert ugyan vannak hibái, azt még senki nem mondta rá, hogy nem izgalmas.

-Mire figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még előtte állnak?

Azon túl, hogy tényleg fontos, hogy passzoljon a kézirat a választott kiadóhoz, van még néhány gyakorlati apróság. Például egy jó szinopszis valóban előny. Ha nem egy kiadónak küldöd a kéziratot, hanem egyszerre többnek, akkor ezt említsd meg a nekik szóló levélben. Mert ha tetszik nekik, úgyis megkérdeznek pár másik kiadót, ahová szerintük beküldhetted, hogy ők is megkapták-e. Az is fontos, hogy derítsd ki, személy szerint ki fogja olvasni a kéziratot, eleve neki címezd, és utána hívd fel kb. kéthetente, kérdezz rá, olvasta-e már a műved.

-Érzésed szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban odafigyelned?

Most már nem küldeném el a teljes kéziratot, csak a felét, bár szerencsére ebből nem volt gondom.

-Mennyire engedtél beleszólást a könyved formálásában, szerkesztésben, borító választásban és hasonlókban?

A kiadó megkérdezte, mik az elképzeléseim, és egy borítóterv készült, ami nekem nagyon tetszett. A belív is szép lett.

-Mennyi negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem válaszolnak egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?

Sokan egyáltalán nem válaszoltak, jellemző volt a „most nincs kapacitásunk” válasz. De ez ne riasszon el senkit, mert egy olyan kézirat, olyan stílus, ami nagyon is beleillik a kiadó profiljába, igent fog kapni. Nehéz a kiadókeresés, mert sokan írnak jól, viszont az olvasók kevesen vannak.

-Milyen pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Erről pláne várom a sztorikat, ha van a tarsolyodban.

Nekem konkrétan az jelentette az egyéves keresgélés végét (ma már egyébként inkább két év, mire az író kiadót talál, még akkor is, ha hozzá tud járulni a nyomtatási költségekhez), hogy az egyik kiadó jelezte, segítene nekem kiadni a könyvet. Tehát legyen magánkiadás, fizessek mindent. Ettől nagyon elszomorodtam. Nekem éppen azért kellett a kiadói „igen”, hogy visszacsatolást kapjak a regényről, nem akartam mindenáron megjelenni. A hölgy azután nem sokkal visszahívott. Egy régi kollégája alapított egy új kiadót és műveket keres, tetszik neki a regényem, kiadná. Ez volt az én siker sztorim.

Izolde Johannsen és az Undergroud kiadó

-Mikor írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek?

1998 óta írok. Az első időkben hagyományos postai levelezés útján kerestem kiadót – már akkor elkezdődött az új korábban nem ismert szerzők „altatása” azaz elsüllyesztették a kéziratot és nem válaszoltak.

2003-ban amikor a Tolvajfejedelem II. helyezést ért el, a regény rögtön kiadási jogot nyert, de a kiadó még a pénzdíjazást sem tudta kifizetni a nyerteseknek, pedig akkor 200.000 Ft. igen nagy összegnek számított (ennyit kaptam volna én a II. helyért) A kiadást egy évvel később tudták teljesíteni, akkor belekóstolhattam abba mennyibe kerül egy igen pöttöm reklámkampány (értsd. ez alatt pl. az Astoriánál egy mozgólépcsőről látható reklámfelületet 4 hétre: 100.000 Ft-ért. Voltam két tévéadásban és egyszer rádióban, de pl. az újságmegjelenések rendre hibásan futottak és az igazán hosszú, háromnegyed órás műsort meg én szerveztem le. A kiadó röviddel ezután csődbe ment, a második regényt már nem tudta megjelentetni.

2006-tól 2011-ig egy kezdetleges pdf - ebook rendszerű kiadóval dolgoztam, de sajnos az sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az ebook letöltés akkor még nagyon gyerekcipőben járt.

2011-től újfent elkezdődött a kiadókeresés ezúttal már internet segítéségével. Mivel rétegirodalommal foglalkozom – lásd misztikus történelmi fantasy sorozat vagy hadtörténeti, szűkebben haditengerészettel foglalkozó sorozat, még nehezebb dolgom volt. Egyáltalán nem illeszkedtem a szakácskönyvek, szexbotrányok és romantikus lányregények világába. Tehát 2013-ban a saját kezembe kellett vennem a sorsomat.

-Sok kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült megtalálnod a neked valót?

Hullámokban álltam neki kiadót keresni. Egy ízben összeszámoltam, 48 kiadónak írtam. A legtöbb, amit elértem, hogy a kézirat egy évet porosodott egy homályos semmibe vezető ígérettel a főszerkesztő íróasztalán. Több kéziratom részt vett ezen évek során irodalmi versenyeken, mozgattam őket, kerestem a lehetőségeket. Főleg olyan versenyekre küldtem, ahol a kiadás volt a tét. Ígéreteket kaptam. Márpedig ígéretekkel igazán tele voltam: a regény zseniális, de … térjünk rá vissza három év múlva.

Három év? Én nem vártam tovább egyetlen percet sem. Bennfentes ismeretség, személyes kapcsolatok híján, nagyon nehéz, csaknem lehetetlen az előrejutás.

-Voltak konkrét elképzeléseid? Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna?

Amikor a szerzői kiadás mellett döntöttem, felkutattam az ezzel foglalkozó kiadókat. Horribilis összegeket mondtak. Igaz nagyon kecsegtető ajánlatokat fuvoláztak mindenhonnan, és természetesen agyon dicsérték a kéziratot (ki ne örülne ennek) de a végösszeg, amit nagy kegyesen kiszámoltak felrúgott minden elképzelést. Az elképzeléseim és a pénztárcám nem állt egyenes arányban egymással. Hazai kiadó kellett, elérhető árakkal. Így találtam meg az Underground kiadót, amiről elolvastam az összes akkor fellelhető cikket, interjút, fórumozók véleményét és felkerestem őket. Akkor még az újpesti rakpartnál horgonyzó Kláris Irodahajón volt az irodájuk, ez nagyon megtetszett nekem, lévén akkor már évek óta hadihajókkal foglalkoztam. Érdekes egybeesés volt számomra, hogy egy kis hajón írom alá az első szerződést.

-Mit néztél meg elsőnek egy kiadói ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?

A döntésben végül a kiadó alapítójával Hanczár Gergellyel készült interjú segített, ő pont azért alapította a kiadót, hogy azok az érdekes és ritka témák is utat találjanak, melyek elvesznek a felkapott lektűr és botránykiadványok között.

Mottója is ez volt: „Az évtized József Attilája itt van a kínálatunkban”

A szempontokat tovább pergetve fontos volt a gyors és jó minőségű munka, hogy az én elképzeléseim szerint alakul a könyv kinézete mind a belív mind a borító tekintetében. Akkor még nem volt saját lektorom, így a Kárhozat éjjele Róma az ő lektorálásukkal készült el.

-Mire figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még előtte állnak?

Sokan választják az ebook kiadókat, ezeket én nem ismerem. Még többen mennek íróképzésre, tanfolyamokra, ahonnan csak nagyon kevesen jutnak kiadóhoz. Vannak kiadásdíjas pályázatok azokról résztvevőktől hallottam, hogy sokszor a közszemlére dobott részleteik alapján oly mértékben megszégyenítették őket fórumozók, hogy többé nem fogtak tollat a kezükbe. Ugyanakkor ez is egy járható út. Lehet próbálkozni ugyanazzal a módszerrel, a levelezgetéssel és aztán bármi megtörténhet. A kiadók asztalai roskadoznak, a levelesládáik tömve vannak. Nehéz pálya, nehéz várni, és ami a legfőbb az igazi munka a regény megírása után következik. El kell tudni viselni a szerkesztő kíméletlenségét, fel kell nőni ahhoz, hogy képesek legyünk hidegen szemlélni a saját munkánkat. Hogy szereplőket kell kivenni, fejezeteket átírni. Hogy más véget kell kitalálni. És minden nap képezni kell önmagunkat – nincs mese, mert mindig van hová fejlődni. De ha megvan a kiadó, arra már lehet számítani. 2013 óta dolgozom együtt az Underground kiadó munkatársaival. Idén új sorozatot indítunk. Érdemes körülnézni az oldalukon, a könyvkiadás miértjeire ott minden kérdésre választ kaphatnak az érdeklődők.

-Érzésed szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban odafigyelned?

Nem voltam rámenős és nyomulós. Ha erőszakos vagyok, talán előbb célt érek. De erre a viselkedésre születni kell.

-Mennyire engedtél beleszólást a könyved formálásában, szerkesztésben, borító választásban és hasonlókban?

Én mindig kész borítóterveket viszek. A tervezőmmel Király Bélával már 2011 óta dolgozunk együtt, így a kiadónak nagyon egyszerű a dolga, hiszen minden adott a borító elkészítéséhez. A sorozatok egyformaságához ragaszkodok, ott mindennek megvan a helye, saját egyedi díszítése, külalakja. Már jól ismernek, tudják mit szeretek az eddigiek nyomán.

-Mennyi negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem válaszolnak egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?

Máig nem tudom elfogadni azt, hogy ha én tiszteletteljes levelet írok 45 hazai ifjúsági regénnyel foglalkozó kiadónak miért csak 4! tud egyáltalán nemmel válaszolni, holott már mindenhol vannak PR és egyéb szakemberek. Miért nincs egy nemleges válasz formalevelük, amit alapvető udvariassági forma keretében elküldenek? Értem én az állandó jelleggel olvasható kifogásokat: nincs pénz, ellenben adósság van, nyomdai kifizetések nem teljesülnek. Bizonytalan ideig nem fogadnak kéziratot, egyáltalán nem fogadnak kéziratot, nem foglalkoznak ismeretlen szerzőkkel, nem illeszkedik az ifjúsági regényem az ifjúsági regénnyel foglalkozó kiadó zsánerébe. Az elbírálás három év, vagy más esetben, majd az öt évvel később tervezett kiadások közé mellékvágányon beillesztik, tartalékos háttérként. A kiadó megszűnt, nem is létezett stb. De akkor is, irodalommal és történelemmel foglalkozó sok esetben nagy múltú több évtizedes kiadókról beszélek: és nem képesek válaszlevelet küldeni. Szégyen!

Az egyik legnagyobb komoly irodalommal foglalkozó hazai kiadóban csalódtam a legnagyobbat. A beígért ebook - kiadásból nem lett semmi, pedig országos kampány keretében zajlott az irodalmi verseny. Egy év alatt sem tudták kiadás készre beszerkeszteni a megjelenési jogot nyert kéziratomat – pedig a főszerkesztő személyes magánvéleménye szerint alig kell alakítani valamit. A szerződést háromszor kellett javításra visszaküldenem elírt nevek miatt, végül maga a borító is három ordító szarvashibával készült el. A szerződést azonnal felbontottam ezek után.

A hazai irodalomban lenézik a szerzői kiadást. Ugyanakkor én magam is felvállalom a kiadóm mottóját és sokat teszek azért, hogy a magánkiadásos úton megjelent értékes regények, novella avagy verseskötetek megtalálják az őket megillető helyet. Igenis vannak olyan történetek, témák melyek csak egy szűk réteget érintenek, ők azonban ezen lehetőségek nélkül nem jutnának el az olvasókhoz. A hazai irodalomban szerzőtársammal egy új eddig még feltáratlan területre eveztünk, amit szeretnénk az olvasókkal megosztani. Hiszünk benne, hogy munkásságunkkal a történelem egy feltáratlan szegletéről ránthatjuk le a leplet. Örülök, hogy ezt az Underground kiadóval együtt érjük el.

-Milyen pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Erről pláne várom a sztorikat, ha van a tarsolyodban.

Visszatekintve, minden kudarctól tanultam valamit. Azt szoktam mondani, hogy nem is én lennék, ha simán elsőre sikerült volna minden. A bosszúságokon ma már nevetek, ahogy azokon is, akik nem hittek bennem. 2013 óta saját jogon elértem azt, hogy előadásokra hívnak, megismertem a kortárs írók nagy részét és baráti kapcsolatot ápolok velük nemcsak Budapesten, hanem számos vidéki városban is. 2015-ben tagja lettem a magyar Történelmi Regényírók Társaságának és szerzőtársammal jelenleg egyedüliként írunk haditengerészeti témában egy hiánypótló sorozatot. Elértem azt, amit kevesen, hogy egy hétfős csapattal együtt dolgozva írunk, ami szintén egyedülálló írói csapatmunka, külföldi nagy írók útján haladunk. A misztikus fantasy sorozat szintén egyedülálló, ötvözi a korai 1700-1800 évek-beli vámpírirodalmat a mai történelmi regénnyel. Novelláim jelennek meg, egyre több felületen. Mindezt szerzői kiadásos íróként. Már nem vagyok egyedül. Ott van mögöttem a kiadóm, aminek munkásságára büszke vagyok. Együtt küzdünk az ún. B-ág, a szerzői kiadás elismeréséért.

-Miért ajánlod a saját kiadódat a friss íróknak?

Mert általa elindulhatnak ezen az úton. Tartozhatnak valahová. Egyedit és különlegeset adhatnak az olvasóknak – önmaguk belső értékeit.