2016. szeptember 24., szombat

Baráth Viktória Első ​tánc




A könyv könnyed, színes borítója igazán kellemes megjelenést biztosít neki. A fehér borítón az éles, vibráló színek, telitalálat. Még a betűtípus is nagyon bejövős. 
Táncos jellege miatt figyeltem fel rá rögtön, mivel imádok én is mozogni, bármilyen stílusú tánc is legyen. Ebből kaptunk a legkevesebbet a történet során, amit nagyon sajnálok és bizony hiányoltam. Jó lett volna jobban belemászni a drámába, színházba, táncba, tánc adta érzésekbe...
Inkább romantikus történet és az ifjúság felé tendál a fő mondanivalója is. Útkeresés, párkeresés, megfelelés, az életben való elhelyezkedés, hogy megtaláljuk igazi önmagunk, merjünk élni és álmodni, megvalósítani, baráti kapcsolatok.
Nagyon jól hozzák a karakterek az igazi ember mivoltát, a hibázásokat, boldogságot, keserűséget, érzések garmadáját, a koruk jellegzetességeit.
Nem mondom, hogy mindenkit kedveltem és egyet értettem a szereplők főbb döntéseivel. Sőt! Sokszor felidegesítettek, jól megráztam volna őket, felnyitva vele a szemük.
Zoey az elején nagyon unszimpatikus volt a sok rinyálásával, a visszakozásaival, könnyelmű és fura döntéseivel. Aztán elkezdtem megkedvelni, mikor folyton belé rúgott az élet. A közepén egyenesen meggyűlöltem azokért a dolgokért, amiket tett, majd mikor igazi valójában megismerhettem, mikor megtalálta önmagát, akkor megszerettem ismét. Igazi érzelmi hullámvasút volt ez kérem szépen.
A fiúkkal is hasonló kalandokat jártam be. Bár nem az ő szemszögükből kaptuk a visszajelzéseket, végül nagyjából fény derült a mozgatórugóikra, érzéseikre, tetteik miértjére. Ez nem tette szimpatikusabbá őket. Sem álompasivá. Bár így nem az elérhetetlen, mindig jó, mindig szép, mindig kedves és mindenben jó instant pasikat kaptuk.
Jackson és Zoey barátnője viszont roppant kedves karakterek voltak, őket maximálisan csíptem.
A stílus érdekes, még érződik, hogy első könyves író alkotta, de a lehető legkifejezőbb leírások tarkítják. A párbeszédek még néhol akadozóak, teátrálisak, de szerintem nagyon jó egy első könyvtől, mert élvezhető, izgalmas, kellően bonyolult. Párizs varászlatosságáról is olvastam volna még.

Az erotikus kalandok jól kiaknázottak, de nem túl bevállalósak. Ne várjon senki egy erotikától túlfűtött mai modern románcot. Szerencsére.
A történet olyan, mint maga az élet, kiszámíthatatlan, meglepő fordulatokkal teli. Vannak itt hazugságok, szerelmi szögek, megcsalás, becsapás...
Alapjáraton nem szeretem az ilyen fordulatokat, főleg a szerelmi szögeket, de most kellemes meglepetést okoztak több ízben is, a kliséket elkerülve. Talán a könyv lezárása volt az, ami a legjobban elámított. Egyszerűen zseniális!
Féltem hogy nagyon rózsaszín lesz, de helyette reális végszót kaptam, ami a lehető legjobb választás volt.

Ha fiatal vagy és keresed az utad, akkor a te könyved!
Ha idős vagy és nosztalgiáznál, akkor a te könyved!
Ha szerelmi bánatban szenvedsz, a te könyved!
Ha boldog vagy és ez jó érzéssel tölt el, kell egy kis pofon, hogy milyen szerencsés vagy, olvasd el a könyvet!

A könyvet köszönöm Viktóriának és az Álomgyár kiadónak!

Fülszöveg:
Meddig ​​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?
Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka.
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.
Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?
Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?
Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól.
Egy történet szívvel-lélekkel.

Idézet:
„- Köszönöm – bólogatok, a szemébe nézve.
– Mit? – ráncolja a homlokát.
– Hogy megmutattad, hogy nincs szükségem rád. Se rád, se Owenre, se másra, mert ha csak ennyire vagyok fontos nektek, akkor nem akarom, hogy az életem részesei legyetek! Már nem vagyok gyerek, megállok a saját lábamon, és nem hagyom, hogy bárki kizökkentsen. Ez az én életem, és mostantól csak egy ember lesz fontos számomra: én”
Álomgyár kiadó
432 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék