A fene. Tudtam, hogy nekem most ilyen könyvet nem szabadna olvasnom, de csak a kezembe kívánkozott.
Felfokozott érzelmi és hormonális állapotomnak köszönhetően jó párszor a megríkatás határára táncoltatott.
Ugyanakkor kicsit haragszom is a könyvre.
Egy olyan dologról ír, ami még manapság is tabutéma. Mindenki inkább elnéz felette, nem beszélünk róla.
Ez az autizmus!
Pedig kell róla beszélni. Jó tudni róla. Egy betegség, ami nem csak egy életet változtat meg, hanem a körülötte élőket is. Egy betegség, amivel lehet élni. Amiről nem tudják még biztosan, miért alakul ki és mitől, kiknél csap le hirtelen. Egy olyan betegség, ami nehéz, ám boldog életet is eredményez, csak el kell fogadni. Csodákkal is járhat.
Sokat lehetne írni róla, de nem vagyok sem szakértő, sem megélője a dolognak, csak érdekel a téma. Minden csodálatom a szülőké, akiknek ilyen angyalka jut! Kitartást kívánok, boldogságot és megértést nekik!
A könyv csodálatos gyógyulást ígér! Pedig az autizmusból nincs gyógyulás. Állapot javulás, életkörülmények jobbá válása lehetséges, de totális javulás nem. És a könyv csalfa reményeket adhat a reménykedőknek feleslegesen, már az alcímével.
Aki viszont elolvassa rájön, hogy nem rossz könyv.
A szülők küzdenek gyermekükért és mindent megtesznek, hogy jobbá váljon a kisgyermek és az ő világuk. Kipróbálnak minden lehetséges verziót, legyen eszement, alternatív vagy a jól bevált. Átutaznak határokon és fél bolygón is.
Ezáltal bemutatják nekünk, milyen az élet egy autizmusban élő kicsivel. Továbbá megtapasztalhatjuk a mongol sztyeppék, a sámánok világát.
Csodás barátságok köttetnek kisgyerek-állat és gyermek-gyermek, felnőtt-felnőtt között, áthágva kultúrákon, nyelvi nehézségeken is.
A történet néhol nagyon lassan halad, minden apró epizódot leírva és kissé vontatottá téve azt. Néhol pedig száguldunk, akár a ló a lovasával, eszelős tempót diktálva. Bár inkább az előző jellemzőbb rá.
Szívesen olvastam a tájakról, emberekről, a kisfiú sorsáról, a közte és a lovak, továbbá a szülei és az gyermek között kialakult kapcsolatról.
Nem mondom, hogy nem volt nehéz végig olvasni, hiszen tele van empátiával, reményekkel, bánattal, boldogsággal, egyszóval érzésekkel a könyv. A szülők helyébe képzeltem magam sokszor. Én vajon így tennék-e? Nem tudom. de azt tudom, hogy egy átlagos szülő mindent megtenne gyermekéért, hogy azt boldognak lássa és tudjon boldogulni a nagyvilágban.
A könyv ezt remek érzékkel visszaadja, remek mesélőkével.
Az apuka meséli el mi történik és ha jól értelmeztem és az anyuka írta végül meg. Ezzel pedig egy lovagló iskolát létrehozva, támogatva az autista gyerekeket, jó cél érdekében. Már csak ezért is ajánlanám mindenki figyelmébe, vegye meg és olvassa a könyvet!
Érződik, hogy nem egy "hivatásos" Író írta, ha van ilyen egyáltalán. Apróbb hibái(mint például ismétlések, hirtelen témaváltás, kissé kusza tagoltság) ellenére könnyen olvasható, szerethető könyv, ahol a szereplők közel kerülnek hozzád. átérzed minden érzésük.
Kíváncsi lennék a kisfiú most hol élhet vajon és tényleg boldog-e?
A borító csodás és kifejező!
Köszönöm az élményt a Partvonal kiadónak!
Partvonal kiadó
376 oldal
Fordította: Novák Petra
Fülszöveg:
Rupert és Kristin Isaacson szíve megszakadt, amikor megtudták az egyértelmű diagnózist: hároméves kisfiuk, Rowan autista.
Az első sokk után terápiák egész sora következett, ám a gyerek növekvő elszigeteltsége és egyre gyakoribb fékezhetetlen dührohamai miatt be kellett látniuk, hogy minden addig kipróbált kezelés hasztalan. Egy nap aztán Rowan elszökött, és a szomszédos földeken kószáló ménes vezérkancája mellett kötött ki. Édesapja, aki értett a lovakhoz, és ismerte a kanca zsémbes természetét, halálra rémült, amikor rájuk talált. Legnagyobb meglepetésére azonban a lovak szeretettel fordultak Rowanhez, és a fiú is hozzájuk.
A hihetetlen egymásra találás láttán az apának merész ötlete támadt, amelyből életre szóló kaland lett. A család elhagyta otthonát, és Mongólia hegyei közé költözött, ahol a lovak és sámánok kultúrájának gyógyító ereje csodákra képes. A lebilincselő és inspiráló utazás célja, hogy megmentsék autista fiukat és önmagukat…
Idézet:
Bekukucskálhattam egy ablakon egy autista gyermek belső világába. És milyen gazdag ez az élet, ez a világ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése