Mostanában hanyagoltam a krimit, mint olvasmány témát. Inkább romantikus vagy fantasy köteteket választottam.
De a Mini-Könyvklubos jelentkezésem és a "valami mást olvasnék" utáni hajsza rákényszerített. Végül is nem bánom.
Kellett egy kis frissítés. De nagyon nehezen vettem rá magam az olvasásra.
Újra és újra húztam a szám, mikor kézbe kellett venni a könyvet, majd alig bírtam letenni. Ám a következő olvasási időpontnál megint csak időhúzás volt részemről. Ám mindig beszippantott. Hogy miért? Azt magam sem tudnám megmondani. Nem egyedi a kidolgozás, sem az ötlet. A stílus sem kiemelkedő és a szereplők közül sem találtam olyat, akit kedvelnék vagy legalább egy parányit tudnék vele azonosulni. Mégis vitt a történet előre, pedig a maga több mint 400 oldalával elég súlyos és hosszú.
Talán az tetszett benne, hogy nagyon reális képet mutat a mai korruptságról, a bűnözésről és az emberek lelkivilágáról, sérülékenységéről.
Elég összetett, több szálon és szereplőn átívelő történet, több szemszögből. Így nem fullad unalomba.
Viszont amit sajnáltam, az a nyomozós szál. Nem nyomozhattam én is, mert olyan volt, mintha kizártak volna belőle. Egy-egy morzsát kaptam vagy félinformációt, aztán semmit. Pedig jó lett volna. Az alaposabb felvilágosítást a nyomozó helyszíneken viszont nagyon csíptem. Több ilyen rész mehetett volna és feldobta volna a könyv hangulatát, cselekményét.
Ami engem kifejezetten zavart még, hogy jó karakter nem volt a könyvben, maximum mellékszereplő. Tudom semmi sem fekete-fehér, de azért örültem volna, ha egy kicsi jót is vélek felfedezni bármelyikükben.
Pedig számos karakter került kiemelésre. De még a nyomozót vagy nyomozónőt sem tudnám kiemelni. Olyan egyen karakterek. És megkedvelni sem tudtam őket az istenért sem.
A romantikus szál nagyon erőltetett volt és szerintem kihagyható lett volna.
Mint ahogy írtam is korábban, az írás stílusa sem kiemelkedő.
Nem sok skandináv krimit olvastam még életemben, de azt hittem az egy külön műfaji besorolás a krimiken belül. De sok stílusjegyet nem véltem felfedezni benne.
Nem mondanám, hogy rossz olvasmány volt, de azt sem hogy felejthetetlen krimi.
Fülszöveg:
Sonny, a rejtélyes, visszahúzódó, kábítószerfüggő fiú tizennyolc éves kora óta börtönben ül, mert beismert két gyilkosságot, amelyeket nem ő követett el. Nem ingyen tette. Cserébe megkapja az egyetlen dolgot, amire szüksége van: heroint. Mivel ügye a korrupt hatalmi rendszer minden szereplőjét érinti, a rendőrségnek és az alvilágnak egyaránt az a célja, hogy folyamatosan bódult állapotban és rácsok mögött tartsák. És Sonnynak ez meg is felel, eszében sincs változtatni a helyzeten. A rabtársai egyfajta gyóntatóként tekintenek a különös, vonzó fiúra, s gyakran öntik ki neki a lelküket. Így esik, hogy egy napon Sonny megdöbbentő dolgot tud meg az egyik rabtársától: rendőr édesapja, akiről ő úgy tudta, önkezével vetett véget az életének, valójában gyilkosság áldozata lett. Sonny világa alapjaiban megrendül. Megszökik a szigorúan őrzött börtönből, és megkezdi vadászatát azok után, akik vétettek ellene.
Idézet:
– Nem vagyok senkid. Csak egy idegen, aki elvette tőled azokat, akiket szerettél.
Animus kiadó
432 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése