Hát ez laza volt. Faltam mint más a töltött káposztát!
Humoros, vicces, poénos, poéngyáros, laza, tréfás, vidám, muris, szellemes, nevetséges, mókás, szórakoztató, mulatságos, komikus, bohókás, poénos, jópofa, kacagtató, bohó, röhejes...
Hamar ki is végeztem, mint írónk a történet szereplőit oldalakról oldalakra.
A szereplők? Na azok aztán voltak valamik. Nem tudtam eldönteni, hogy szatírát olvasok vagy ténylegesen valós karakterek léptek életre a könyv lapjairól.
Az baj, ha mindenkit csíptem, még azokat a csúnya rosszfiúkat is? A percenkénti csörtéik remek szórakozást ígértek, csak tartott volna tovább a könyv...
Emánuel. Szegényt még a neve miatt is szánom. De kotnyelessége, bénázásai miatt az első oldaltól kezdve szívembe zártam. Esetlen, de szerethető. Igyekszik nyugis életet élni, de mindig valamibe bele keveredik. Rosszkor, rossz helyen. De szép fejlődésen megy keresztül. A végére a tutyimutyi fiúkából majdnem tökös legény lesz, a jó nevelésnek köszönhetően. Vagy csak sodródik az árral és én látom rosszul?
Bevallom azért kellett néha némi szünet, mert a túl sok volt a humorbonbon és a szóképek, hasonlatok.
Ezt tényleg én írtam le? Bizony. Én pötyögtem be a billentyűzeten. Minő meglepetés. Eddig sok könyvnél sokfélére panaszkodtam, de hogy nekem túl sok legyen a hasonlat, arra nem emlékszem. Azt hittem abból sosem elég. Talán Vavyan Fable műveinél éreztem csak ezt az utóbbi időben, hogy kicsit sok a szófordulat. Kell némi pihenő emésztgetni.
A történet szintén humoros és száguldóan üde, gyors folyású.
Még egy dolgot tudnék írónk számlájára felróni hibának. A női nem igen ritkán tette tiszteletét, és azt is negatív formai módon, a könyv hasábjain. Kérem szépen ez diszkrimináció. Tessék folytatást írni és kedves, segítőkész, normális nőket is bele írni. Sőt! Mi több. Író/majdnem nyomozó és hullajelöltünk mellé tessék egy nyomozó nőt adni a második részben, de íziben! És persze további jópofa rosszfiúkat.
És persze az is legyen ilyen száguldóan gyors folyású és jó történet, kacagtató részekkel, szatírával és iróniával telve!
Köszönöm a lehetőséget, a nagyszerű kikapcsolódást Márknak és az Athenaeum kiadónak!
Fülszöveg:
A történetünkhöz adott egy fiatal író, Gyulai Emánuel, s A hatlövetű című gengszterregénye.
De mi tegyen egy szerző, amikor a hősei egyszer csak bekopognak az ajtaján, s laposra verik a fejét, aztán a következő snittben már kénytelen hol egy rablásos bűncselekmény szálait kinyomozni, hol maga is rabolni, esetleg gyilkolni?
Kedves írók, figyelem! Vigyázzanak, milyen történeteket írnak, hiszen van rá esély, hogy pillanatok alatt ott találják magunkat művük fikciós és valódi szálainak szövevényében.
Rablás, gyilkosság, bűnözőbandák, vádalku a rendőrséggel, és egy gyönyörű PR-os lány, Imola… A szex, a pénz és a hatalom tényleg szétválaszthatatlan?
A csattanót persze nem lőjük le, de annyit elárulunk, hogy mint a hasonló történetekben, vastagon gurul a forint is, és szép számmal akadnak, akik szaladnak utána.
Idézet:
Valaminek a vége, az mindig valaminek a kezdete is. Biztos vagyok abban, hogy ezzel a gondolattal valaki retekre szedte magát, de tény, hogy igaza volt.
Athenaeum kiadó
388 oldal
recenzió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése