Majsányi Kati Erdőmese

Egy varázslatosan szép könyv érkezett hozzám, nem épp a napokban, hanem már túlon-túl rég.

És most végre volt időm kézbe venni. Kislányomat már most megigézte a borítója és kérte, hogy rakjam félre neki, ha már tud olvasni.

A borító olyan varázsos, mint a belső, ebben igazat adok neki. De még nem 5 éveseknek való. 

Inkább amolyan felnőtt mese vagy inkább fiatal felnőtteknek, tiniknek szóló történet. 

Varázsos és szépséges a belseje is, nem csak a köntöse. Szól ez szerelemről, barátságról, családról, összetartásról, a természetről és sok belső értékről. 

Megmutatkoznak benne tündérek, manók, emberek, kastélyok és biz gonoszság is.

De főként pozitív csengése van minden fejezetnek. 

Felnőttként túl pozitív is. Az jutott az eszembe a könyv olvasása közben, hogy el lehet telni vele. 

Vagy már nagyon hozzászoktunk, természetesnek vesszük a erdő rombolást, árulást, ármányt, boldogtalanságot, vitákat és gyilkolászást?

Már egy kis boldogság, tisztaság, jó, meglep bennünket? Hová tettük az ingerküszöbünket? 

Az én ízlésemnek túl jó, túl rózsaszín volt minden, még tündérmeséhez képest is. Szomorú, hogy itt tartok. Ezen változtatnom kell és több ilyen olvasmányt beiktatni. Szokni kell ezt is, mert elszoktam a sok jótól és széptől. 

Nagyon gyengének és kevésnek éreztem a történetet az elején. Pedig jól megírt és szépen cizellált történet, kedves kis szereplőkkel. Talán egy hangyányit többet szerettem volna kapni a felszín alattiról, a karakterekből. Még többet a világból. Nem tudom. Sokáig éreztem e kettősséget. Jó, jó, de valami hiányzik, valami nem kerek. A végére kerek lett. Nem kellett, hogy több legyen, hanem nekem kellett változtatni a hozzáálláson. Így teljes szívvel ajánlom azoknak, akik szeretnének egy kis csodásat, egy kis boldogságosat, egy kis szépséget olvasni, izgalmasan, fordulatokkal telve, megírva.

A stílus nagyon jó. Mindenképpen el kell olvasnom az írónő másik könyvét is utólag! 

Választékosan fejezi ki magát, élnek a történet szálai, megelevenedik a háttér, mint egy filmben/mesében. A beszélgetésekre viszont több időt fordíthatott volna. A körítés túl jó, a párbeszédek kevesek hozzá kicsit.

A karakterekkel többé-kevésbé elégedett voltam. Kicsit még jobban kidolgozottak lehettek volna, de jól kitaláltak.

A kedvencem pedig Detre és Márton kapcsolata volt. Tündér és ember, varázsos és varázstalan kapcsolata, egymás mellett élése, kettőjük találkozása volt.

Tanulás is akad a könyvben. Szépség is. Emberi kapcsolatok hálója. Szerettem, szép volt, jó volt.

Köszönöm a kötetet az Álomgyár kiadónak!

Fülszöveg:

Mi ​történik, ha a tündérek világa találkozik az emberekével? Vajon megértik-e egymást? Szeretet vagy gyűlölet alakul ki köztük, vagy esetleg a szerelem dúlja fel a két világot? A király első lovagja hatalmat, gyönyörű feleséget szerez vitézségével, s a királyi adománnyal, tudtán kívül, tündér lakta erdő birtokosa is lesz. A vadon rejtekében már hosszú idő óta háborítatlanul éltek a tündérek, manók, koboldok. Békés világukat feldúlja Csanád lovag, a vidék új ura: itt építteti fel várát. Az erdő védelmezője, a csodálatos erdőtündér bosszút esküszik. Az erdőt egy szörny keríti hatalmába, nyomtalanul eltűnik a várúrnő, s a vár elátkozottá válik. Az itt nevelkedő két apród, Márton és Detre, a vár és az erdő közti harcok középpontjába kerül. Izgalmas kalandok és veszélyes harcok árán érnek férfivá, sőt lovaggá. És egy valódi lovag életéből a szerelem sem hiányozhat.

Idézet:

A manó onnan kapta a nevét, hogy a természet nagy, közös törvényeinek dallamát ő ismerte, ő dúdolta el, tőle tanulták meg a növények, állatok, még a tündérek is észrevétlenül.
– Az emberek elvesztették a hallásukat, s már régen nem értik dúdolásomat – mondta borúsan a manó. – Ezért van a legtöbb baj a világban.

432 oldal

Álomgyár kiadó

recenzió