2013. szeptember 17., kedd

Benyák Zoltán Ars Fatalis






Benyák Zoltán könyvénél nem tudtam mit is várhatok. Köztudott, hogy nem vagyok oda a kortárs magyar írók könyveiért. 
10 könyvből 7 nem tetszik általában. Nem tudom miért alakult így.
A férfi kortárs írók könyveire még érzékenyebb vagyok ráadásul, ott a 10 könyvből 9 nem az én könyvem.
De most kellemesen csalódtam.
A hangulat sötét, a nyelvezete körülírós, a fejtegetései hosszan tartók, és mégis bejött a könyv stílusa. Pedig ezek alapján nekem nagyon utálnom kellett volna. És mégsem!

A borítója igazán különlegesre sikeredett, ami hűen tükrözi a bel tartalmat is.
Már itt nyert ügye volt nálam a könyvnek.
Az elején nehezen szoktam hozzá a stílushoz,  nyelvezethez, a szóhasználathoz. De ez az apróság nem tartott hosszan. 
A mondanivalója izgalmas és igazán egyedülállóra sikerült. Álljunk meg egy kicsit és gondolkozzunk el, mi a fontos nekünk a világban. Mi az, aminek hiánya szürkeséget okozna, ha eltűnne?
Te hiszel a sorsban, a végzetben, a jobb és a balszerencsében, a csodákban, a halál és a szerelem angyalában, az emlékek őrizőiben, az ihletben, a hősiességben, a múzsákban...és hasonló különös dolgokban? Vagy szerinted mindenki a saját sorsának kovácsa?
Nos, én hiszem, hogy valaki, vagy valami van, ami irányítja az életünk. Bár van beleszólásunk is.
Nehezebb lenne az életünk nélkülük és sötétebb, kevésbé színes.
Ami igazán egyedivé teszi a könyvet az az, hogy hús-vér emberek kapták ezeket a nehéz, ám olykor szép munkákat jelen esetben.

A könyvünk főszereplője Anton Pal nem kisebb dologra született, minthogy megtalálja és megvédelmezze, vagy csak megismerje őket személyesen, közben bejárja a világot… 
Zoltán szereplői mind mulatságos, érdekes figurák. 
Szívesen megismertem volna külön-külön is őket, egy hosszabb fejezet erejéig. Bár akkor elvesztették volna  a varázsuk, a titokzatosságuk. Hiányoltam az érzelmeik, a kinézetük, nem csak a mesés adományuk érdekelt volna és hogy hogyan jutottak el oda, ahol most tartanak.
Legjobban a halált bírtam a kalapjával, ami fura.
Anton Pal és Merin viszont maradt a titokzatosság szintjén. Ők keveset kaptak a könyvtől, pedig ők a fő mozgatórugói a történetnek. Az ő fejezetük hová lett? Rettenetesen hiányoltam.


A filozófiai értekezéseket is színesen adja elő az író, nem szájbarágós, tukmálós. Kellettek a könyvbe, alátámasztják megfelelő helyeken a szituációt. Nem mellesleg viszik a történetet előre, izgalmas gondolkodni valót adnak az olvasónak a történet mellé.

A szerkezeti felépítése sem  az unalomig ismételt. Kapunk egy kis szeletet a tortából, egy szereplőről piciny részletet,  majd az egészről kapunk némi képet, ami mutatja a történteket egészében. Utána ismét egy új szeletkéjét, egy új szereplő sorsát olvashatjuk. 

Nem találhatunk viszont igazi lezárást. Mindenki döntse el maga, melyik térfélén áll, ki győzzön szíve szerint. Ezt furcsának tartottam. Azt hittem olyan igazi lezárás lesz, ami visszavonhatatlan, megmásíthatatlan.

A könyv elolvasásának lehetőségét köszönöm az írónak!





Fülszöveg: 
Anton Pal sosem kutatta az élet nagy titkait, annak mozgatórugóját, a sorsot, a szerencsét, a végzetet. Most mégis olyan kalandba keveredik, ami fenekestől fordítja fel a világképét. 
Egy üveggolyó Isztambul piacáról, egy pár dobókocka egy budapesti bolondokháza mélyéről, egy lány Párizs metrójából, egy férfi fekete kalapban, egy holló tolla. 
Benyák Zoltán nemcsak érdekfeszítő történetet kínál az Ars Fatalis lapjain. Sorai észrevétlenül telepednek az olvasóra, és ott maradnak a könyv olvasása után is.


Idézet:
Az embert nem a bőre, szeme vagy haja színe jellemzi, hanem a létezés folyamán elszenvedett sebesülései.


Kinek ajánlanám? 
Annak, aki szeretne hinni a csodákban, aki egy mesés utazás részese akar lenni

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne:
 Az emberi/isteni sorsok alakulása

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből:
Hiányoltam a szereplők érzéseit, gondolatait.


Grafoman kiadó
recenzió
268 oldal


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék