Nagyon szeretek sütni, főzni.
Saját kenyeret pedig már többször is próbáltam, amiben segítségemre volt Limara blogja, majd a megjelenő könyve is.
Most őt faggatom kicsit, mi újság vele a nagyvilágban!
- Mit tudhatunk
rólad, mint magánszemély?
Igazából nem nagyon szeretek magamról beszélni. Amit szerintem már az
összes pékség olvasó tud, az az, hogy Szegeden születtem és éltem egészen
addig, amíg férjhez nem mentem. Azóta, már több mint 20 éve, Makón élek, ma már
egyaránt szegedinek és makóinak is vallom magam. 2 gyönyörű nagyfiam van,
körülöttük forog a világom.
- Híres blogot vezetsz, amin
mindenféle étel recepteket osztasz meg a nagyközönséggel. Mikor kezdted és
miért vágtál bele végül?
A blog elsősorban kenyerekről és kelttésztákról szól, de a kedvenc étel
vagy sütemény receptjeim is felkerülnek rá. 2008 novemberében kezdtem írni
(mindjárt szülinapot ünneplünk), előtte 3-4 évig egy közösségi oldalon osztottam
meg a receptjeimet. Egy idő után bennem és másokban is felmerült, hogy legyen
egy hely, ahol csak a sajátjaim vannak. Így született meg a Limara Péksége
blog. Nem volt különösebb célom vele, tényleg csak egy saját
receptgyűjteménynek indult. Őszintén meglepett, hogy rövid idő alatt milyen
látogatott lett, hogy mennyi embert vonz a házi kenyérsütés és mennyien
szeretik a kelttésztákat.
- Kitől jött az ötlet,
hogy mindez végül könyvben is megjelenjen?Nem féltél ekkora fába vágni a
fejszéd?
A blog olvasóitól jött először a könyv ötlete, de én nagyon sokáig úgy
éreztem, hogy nincs még itt az ideje. Aztán két évvel ezelőtt majdnem egyszerre
négy kiadó keresett meg, hogy lenne-e kedvem a könyv írásához. A Csipet Kiadó
volt az, akinek az elképzelései nagyon hasonlóak voltak az enyémhez,
gyakorlatilag szinte azonnal igent mondtam nekik. Persze, volt bennem félelem,
nem is kicsi, de ők nagyon tudták, hogyan erősítsenek és növeljék a hitemet,
hogy meg tudom csinálni.
- Van kedvenc blogod
vagy recept könyved, amit rendszeresen forgatsz? Vagy esetleg egy olyan főző
személyiség, akitől tanultál, felnézel rá, szívesen találkoznál vele?
Rengeteg szakácskönyvem van, gyűjtöttem őket, de ma már csak ritkán
vásárolok. Amikor elkezdtem a blogírást nagyon sok gasztroblogot kísértem
figyelemmel, olvastam rendszeresen, de mostanában sajnos nem nagyon van időm
rá. Ugyanígy vagyok a főzős műsorokkal, régebben állandóan néztem őket, ma már
csak ritkábban, leginkább vasalás közben jut rá időm. Mondjuk ahogy Jamie Oliver
főz, az mindig lenyűgöz.
- Mennyivel másabb egy
receptes könyvet kiadni, mint egy regényt mondjuk?
Nem tudom, soha nem adtam még ki regényt! De a viccet félretéve, itt a
receptek pontos, precíz leírását rengeteg próbasütés előzi meg, aztán nagyon fontos
a fotózás, hiszen a szemével eszik először az ember. Összetett csapatmunka kell
egy receptes könyvhöz.
- Mennyi munkád
fekszik a könyvben szereplő receptek kikísérletezésével, az ételek
elkészítésével, a képek fotózásával, a könyv összerakásával, a reklámmal...?
Rengeteg! A Limara Péksége alapkönyvben gyakorlatilag azok a kőttesek
vannak, amiket gyerekkoromban kezdtem megismerni, megtanulni. A kenyerek meg az
elmúlt 10 év kísérletezésének, megtapasztalásának, megfigyelésének eredménye.
Minden nap tanultam és minden nap tanulok, tapasztalok ma is újat, ezt szeretem
talán a legjobban. A fotózás nekem nagy mumus, bár hozzáértők mondják, hogy
sokat fejlődtem az utóbbi időben. De be kell vallanom, nagyon sok recept azért
nem került fel a blogra, mert vagy rettentő rossz fotót sikerült készítenem
vagy eleve nem is volt hangulatom a fotózáshoz. Egy szép fotó pedig nagyon
fontos, rögtön kedvet csinál, arra készteti az olvasót, hogy azonnal induljon a
konyhába sütni vagy főzni. Éppen ezért a könyvekhez profi fotósokat kért fel a
kiadó. A könyv végső formája is abszolút a kiadót dicséri. Beke Csilla
szerkeszti, hihetetlenül precíz, aprólékos, mindenre kiterjedő figyelemmel,
felügyeli a tördelést, stb. A reklám meg szintén a Csipet Kiadó munkája, Kereki
Noémi nagyon kreatív, sok fantasztikus ötlete van. Persze, ahol csak lehet a
reklámozásból én is kiveszem a részemet.
- Mióta sütsz/főzöl
rendszeresen és kitől, vagy honnan tanultad az alapokat?
8 éves voltam, amikor először főztem, méghozzá édesapámmal. Édesanyám
hosszú időre korházba került, apukám két kislánnyal maradt egyedül, így
kénytelen volt főzni. Én pedig beálltam mellé és örömmel segítettem. Azt
hiszem, itt fertőződtem meg. Persze később sokat tanultam anyukámtól, aki
nagyon jól főzött.
- Kedvenc ételed és
amit végképp nem eszel meg?
Kedvenc ételem sok van, hangulatomtól függ, de az biztos, hogy egy friss,
jól elkészített rántott hús bármikor jöhet. Belsőségeket, tengeri herkentyűket
viszont soha!
- Minden háziasszony
rémálma egy odakozmált étel, egy fontos alapanyagot kihagyott sütemény. Neked
is vannak vagy voltak hasonló melléfogásaid?
Ó, persze, kinek nincsenek. Ma a rizst égettem oda, pár napja a sót hagytam
ki a kenyérből. Apró bosszúságok, ami bárkivel előfordulhatnak.
- Mely étel a
büszkeséged, amivel mindenkit leveszel a lábáról?
A férjem és a fiaim a húsleveseimet szeretik nagyon, a család meg a töltött
káposztámért van odáig.
- Mennyire vagy
rettegett a konyhában?Vannak külön kívánságaid, apró furcsaságaid vagy könnyű
együtt főzni veled egy konyhában?
Csupán annyi, hogy ne lábatlankodjon senki a konyhában, amikor főzök.
Egészen kicsi konyhám van, megőrjít, ha minden mozdulatnál belebotlok valakibe.
Egyébként nincsenek rigolyáim, örömmel főzök együtt másokkal, úgy gondolom nem
vagyok nehéz eset.
- Két kisfiad van.
Mennyire tartod fontosnak a férfiak főzni tudását?
Szerintem legalább az alapokat tudniuk kell. A férjem abszolút eltéved a
konyhában, viccesen azt szoktam mondani, hogy a villanykapcsolót sem találja
meg egyedül, de tényleg semmit sem tud főzni. Épp ezért fontos volt, hogy a
fiúk ne legyenek ilyen elveszettek. A kisebb fiamat érdekli is a főzés, nagyon
ügyes, szívesen segít vagy készít valamit.
Mikor kezdjük el a
gyermekek bevonását a konyhai teendőkbe?
Minél hamarabb! Eleinte velünk ülnek a konyhában, az etetőszékben, adunk a
kezükbe egy kis edényt és egy fakanalat, nagyon boldogan utánoznak. Később
aztán tényleg segíteni akarnak, na ilyenkor nagyon fontos, hogy legyen elég
türelmünk apró feladatokat rájuk bízni akkor is, ha sietünk és legszívesebben
leültetnénk őket egy mesefilm elé.
- Van olyan féltve
őrzött családi recepted, egyedileg kikísérletezett ételed, amit nem osztasz meg
a nagyközönséggel?
Sajnos a mi családunkban nincsenek megsárgult papíron, féltve őrzött régi
családi receptek, nem maradt ránk dédanyáink gondos kézírásával egyetlen
receptes füzet sem. Bennem meg fel sem merül, hogy egy receptet féltve
őrizgessek magamnak.
- Mesélj nekünk a most
készülő könyvedről. Kiknek készül?Főként milyen ételcsoportot célzol meg?
A hamarosan megjelenő könyv is kenyerekről, kelttésztákról szól. Egy
képzeletbeli utazást tettünk a Föld körül és különböző nemzetek kenyereit,
péksüteményeit hoztuk el a tisztelt olvasóknak. Vannak benne egészen egyszerű,
kezdőknek ajánlott receptek és vannak olyanok, amik már igényelnek némi rutint
és tudást. Szerintem mind nagyon izgalmas recept, bízom benne, hogy szeretni
fogják.
- Mit tanácsolnál a
kezdő háziasszonyoknak?
Szerintem ma egy kezdő háziasszonynak sokkal könnyebb dolga van a főzés
terén, mint akár csak az én korosztályomnak. Annak idején, ha valaki nem tanult
meg főzni mielőtt elköltözött otthonról, nem állt rendelkezésére az internet,
ahonnan gyakorlatilag bármilyen recept, legtöbbször videóval együtt is
letölthető, de nem voltak ilyen gyönyörű, részletesen megírt szakácskönyvek,
vagy gasztro magazinok sem. Úgyhogy a receptek rendelkezésre állnak, az a
plusz, ami különösen ízessé tesz egy-egy ételt, az meg a szeretet, mert jól
főzni csak szeretettel lehet.
- Mesélj a jövőbeli
terveidről. Kapunk tőled új recept könyvet hamarosan? Min dolgozol jelenleg?
Pár nap és megjelenik az új könyv, egyelőre ennek örülünk és
kíváncsian várjuk a kiadóval, milyen lesz a fogadtatása. Ezután egy kicsit több
időt szeretnék a blogra fordítani, az utóbbi időben a könyvek miatt kissé
háttérbe került.
Limara kedvenc receptje:
Fehérkenyér kacsasütő jénaiban
· 50 dkg kenyérliszt
· 1,5 tk. só
· 2 ek. olaj
· 20 dkg öregtészta
· 1 dkg friss élesztő
· 3 dl víz
A lisztet tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval és a közepébe mélyedést készítünk. Ide tesszük az öregtésztát, az olajat és a tetejére morzsoljuk az élesztőt. Hozzáöntjük a vizet, de kb. 2 evőkanálnyit visszatartunk, azt csak szükség esetén adagoljuk a tésztához.
Elkezdjük gyúrni a hozzávalókat, amikor összeáll egy gombóccá, kitesszük a munkalapra és ott folytatjuk. Kb. 10-15 percig gyúrjuk, dagasztjuk erőteljesen.
A tésztánk akkor jó, ha a felülete sima, fényes, selymes tapintású. Sem a munkalaphoz, sem a kezünkhöz nem ragad.
Kelesztőtálba tesszük és 30 percig kelesztjük, szobahőmérsékleten. A szobahő fontos, télen se tegyük meleg radiátor, sütő közelébe, 22 fok az ideális!
30 perc után óvatosan lisztezett felületre borítjuk és visszagyúrjuk egy masszív gombóccá. Letakarjuk és további 15 percig hagyjuk pihenni.
Ezután veknit formázunk belőle és a sütőpapírral kibélelt jénaiba tesszük. Az edény tetejébe kevés vizet permetezünk, és a tésztára borítjuk.
Kb. 1 órán át kelesztjük (nyáron ez lehet 10-15 perccel rövidebb, télen meg ugyanennyivel hosszabb idő), ezalatt a sütőt előmelegítjük 230 fokra.
A megkelt tésztát pengével vagy éles késsel három helyen bemetsszük, alaposan lepermetezzük vízzel, megint ráborítjuk az edény tetejét és a forró sütőbe toljuk.
50-55 percig sütjük, míg eléri a megfelelő színt.
Ha kész a kenyér, az edény tetejét óvatosan levesszük, a kenyeret visszatoljuk a kikapcsolt sütőbe és résnyire nyitva hagyott ajtó mellett még 5 percig bent hagyjuk.
Végül rácsra tesszük hűlni és azonnal lepermetezzük kevés hideg vízzel.
Ha jól dolgoztunk a kenyerünk „beszélgetni” kezd és szépen kicserepesedik.
Öregtészta
· 50 dkg kenyérliszt
· 3 dl víz
· 1 dkg friss élesztő
A vízben feloldjuk az élesztőt és a liszthez öntjük. Alaposan összegyúrjuk, majd letakarjuk és éjszakára a konyhapulton hagyjuk.
Kb. 12 óra után a tésztát egy fedeles dobozba tesszük és tovább a hűtőben tároljuk.
Kenyérsütéskor ebből vesszük ki a megfelelő mennyiséget.
Az öregtészta 7-10 napig áll el a hűtőben. Ha ennyi idő alatt nem használjuk el, akkor adagokban le is fagyasztható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése