2017. április 11., kedd

John Corey Whaley Kobak





Te mit tennél, ha kiderülne hogy nagyon beteg vagy? Halállal végződő betegséged van, de egy kísérleti lehetőség miatt lefagyasztanának, aztán valamikor kiolvasztanak és a fejed más testhez varrják? Megtennéd?

Ez a könyv pontosan erről szól. Travis hátra hagyja barátait, szüleit, az életét, a betegségét és elalszik. Úgy gondolja, mire új testet kap, addigra minden szerette eltűnik már az életből. Ám hamarabb kap új lehetőséget az élettől, mint várta volna.
Ami neki egy perc, a többieknek több változásokkal teli megélt idő.
Így persze hiába csöppen bele Travis újra a nagyvilágba, meg kell keresnie önmagát újra, új célokat kell kitűznie, elengedni a múltat.
Nem könnyű dolog. De egy új esély, amivel élni kell. Mindezt nagy górcső alatt végzi, mert mindenki kíváncsi a csodafiúra, amitől még nehezebb.

Végig azon gondolkodtam, hogy melyik jobb, elaludni pár évre, aztán egy teljesen új testtel, egy új életbe visszajönni vagy az ismerőstől, a megszokottól elköszönni végleg?
Új lehetőséget kapsz egy más életre, egy olyan elköszönésre, ami még tűrhető vagy a régit befejezed cseppet sem méltósággal, de a hátad mögött a megélt élettel, semmi riasztó jövőképpel?
Miután végig olvastam a könyvet, sem tudom, hogy cselekednék.

A történet tele van emlékekkel, fájdalommal, rettegéssel.
Párhuzamosan írja a friss élet történéseit és kalandozik vissza a múlta, majd összeér a kettő.
Érzések kavalkádja. Aki nem akar érzésekről olvasni, az bizony ne ezt a könyvet olvassa!
Ezt a hátborzongató témát mégis megfelelő empátiával és kellően könnyeden, viccesen tálalja az író. Tele van etikai, morális kérdésekkel, mégis könnyed olvasmány.
Vicces jelenetek, szép, érzelmes részek, jó beszélgetések vannak benne barátságról, szerelemről. A történések is kínosak, viccesek, ám megindítóak, sírásra buzdítóak néhol.
Travis élete sehogy sem egyszerű, ám azon kapom magam, hogy irigylem kicsinykét. Kap egy jó hátteret, amiért érdemes visszajönnie, küzdenie. Igaz barátokat, szerelmet, szerető családot. 

Travis jelleme szépen ki van bontva. Kedvelhető és könnyű azonosulni vele. Nincs túl lihegve. Nem tökéletes. Hibázik is olykor, de még mekkorákat. De ettől emberibb csak. Jellemfejlődése szépen felívelt.
A mellékszereplők is szerethetők. Itt is szép megoldásokkal dolgozott az író. Nem szabvány karakterek instant tulajdonságokkal(a cilinderből bármikor előránthatóak). Hanem mindenki szépen megformált, sebezhető, szerethető, gyűlölhető, hibázó egyén.

Nincs tele orvosi utalásokkal, magyarázatokkal, kórházi jelenetekkel. A "hogyant" nem tudjuk meg. Csak a következményeket.
Bevallom én szívesen olvastam volna az orvosi hátteret is. Hiába, a Vészhelyzeten és Grace klinikán nőttem fel.
De akkor elvesztette volna éteri könnyedségét maga a történet. Inkább a megélt dolgokról, a lelki háttérről olvashatunk jobban.

Az író szépen szövi gondolatait. Megfelelő arányban keveri a lazaságot, a vidámsággal és drámával, feldobva megfelelő számú viccel, párbeszédekkel és visszaemlékezésekkel, kitekintésekkel. 
Tetszik, ahogy ír. A szóhasználata, a megfogalmazásai, a metaforái, a párbeszédei mind valósak, követhetőek, szépek, finomak, szórakoztatóak.

A könyv borítója kellően tükrözi a tartalmát. Bár bevallom nekem a kis perforáció és olló jele mindig arra késztet, hogy ott kivágjam:)

És azt tudtátok, hogy Travis élete hamarosan megismételhető lesz?
Na a fagyasztás és abból való felébresztés még utópia, de hamarosan elkezdik az első fejátültetést:
http://www.origo.hu/egeszseg/20150913-emberi-fejatultetes-transzplantacio-sergio-canavero-valerij-szpiridonov.html

Kíváncsi lennék milyen lehet ugyan azzal a megszokott fejjel, gondolkodással, de egy teljesen új, idegen testben ébredni...

Nos, ez egy igen tanulságos könyv volt, megfelelően fűszerezve, ám mégis könnyed kivitelezéssel, ám nem elbagatellizálva a témát.

A könyvet köszönöm az ÉTK- Merit kiadónak!

Fülszöveg:
„Képzeld ​csak el, Travis, hogy szépen elalszol ebben az életben, és egy nap felébredsz egy újban.” 
Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét. 
A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe. 
Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét. 
A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal.


Idézet:
Visszatértél, és elvárod, hogy mindenki pontosan olyan legyen, mint amikor elmentél. De ez nem olyan egyszerű, érted? Kényszerrel nem vehetsz rá minket arra, hogy olyanok legyünk, mint amilyennek szerettél minket.

ÉTK- Merit kiadó
256 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék