Kutya csontja

Egy olyan témát vetnék fel, ami lehet hogy hasonlít már az a bizonyos kutya csontjára, ami ezerszer le van rágva.
De egy másik blogger postja után feltettem a kérdést magamban, milyen egy jó recenzió és milyen mennyiségű recenziós könyvet vállaljunk be, hogy ne legyenek irigyeink vagy olyan emberek akik lesajnálnak, vagy csak nem értik miért kötjük gúzsba magunkat így.

Csak szép sorjában. Foglalkozzunk az első kérdéssel.
Milyen egy jó recenzió?
Lehet, hogy itt éppen a kiadókat lenne érdemes megszólítani. Mik az elvárásaik? Mitől jó egy recenzió szerintük?
Átnézik, megnézik az elkészült műveket vagy sem?
Vagy éppen mitől bűn rossz egy post?
Lehet még tollvégre kapok egy kiadót ez ügyben, nem lenne hülyeség. Remélem nem nyúlják le az ötletemet!
(FOLYAMATBAN)

De nézzük akkor saját szemszögből.
Az igazat megvallva nem nagyon olvasok más bloggereket. Leszoktam róla. Hogy miért?
Két kicsi gyerekkel, kerttel, háztartással, örülök, ha saját blogom és kulturális életem belefér még az időmbe, nagyon kevés alvással. Ha még másokat is olvasnék, mikor aludnék?
Ráadásul így nem mondhatják, hogy "lopok" valahonnan, ami most nagy divat.
Nem húzom fel magam butaságokon, mint az említett lopások, helyesírási hibák, kiakasztó témák...
Nem irigykedem másokra, mikor ők hamarabb olvasnak el nálam egy régóta várt könyvet. Bevallom irigy vagyok. Mit csináljak? Imádok olvasni...
Nem futok bele spoilerekbe.
Nem befolyásolnak egyes könyvek az értékelésében.
Néha azért beugrok másokhoz is. Még ha ritkán is.

Na de nagyon elkanyarodtam.
Milyen az a recenziós post, ami nekem nem tetszik?
Bevallom nem szeretem a húszezer oldalas irományokat. Mikor az első betűtől az utolsóig elmeséli a könyvet. Akkor én minek olvassam el ezután?
Ha jó a blogger stílusa szívesen elolvasok egy hosszút is, de ahhoz egyedinek, viccesnek kell lennie és nem tartalmat írjon le saját szavakkal. De inkább megrémítenek.
(A tartalmat leírásról jut eszembe. Kezdő bloggerként én sem csináltam mást, csak leírtam a könyvet saját szavaimmal. De akkor még magamnak írtam a blogot. Remélem azóta fejlődtem kicsinykét).

Nem szeretem a spoilereket és a könyv poénjának előre lelövését. Ki kezd egy krimit úgy, hogy megtudja ki a gyilkos? Szerintem nem szeretik sokan ezt. Én sem!

Lilapulcsis felvetésére reagálva. Ne lopj!!!!!!!!!!!!!!! Ha nincs saját ötleted, akkor ne írj! Vagy könyörgöm, legalább írd alá, hogy kié az ötlet/szöveg/kép.
Te sem örülnél, ha a féltve őrzött saját ötleted elvinnék szó nélkül!

Nem szeretem az agyonpakolt képes postokat, főleg ha sok képnek nincs köze a könyvhöz, témához.

Nem szeretem, mikor a post leírja, hogy hogyan kéne éreznem magam olvasás közben, mely szereplőket szeressem és melyeket nem. Megint minek vegyem a kezembe ezek után a történetet?

Nem szeretem a barokkos körmondatokat, miknek se vége, se hossza. De a "jó volt" és "szerettem" pár mondatos postokat sem. Miért szerette? Milyen érzések kavarognak benne az olvasáskor? Kinek ajánlja?Ezek hiányoznak, akkor nem is az ő véleménye jelent meg a könyvről. Csak egy általánosság.

Nem szeretem a valótlant állító recenziókat sem. Mikor a könyv borítója bűn ronda és olvashatatlan a belső tartalom, akkor ne istenítsük már. Főleg ha nem is tetszett. Maximum ajánljuk a megfelelő korosztálynak vagy akinek olvasnia kellene. De ne zengjünk dicshimnuszokat, ha nem jó. Merjük bevállalni azt is, ha nem tetszik nekünk. Attól még ezer másik bloggernek tetszhet és olvasónak.
(Még egy kis önvallomás. Régebben ezzel volt némi bajom. Úgy gondoltam, ha kapok egy könyvet, akkor arról csak jót írhatok. Néha keserves kínok között ültem az irományom fölött. Ma már tudom, hogy ez becsapás. Önmagam és az olvasóimat is becsapom. Minden könyvben meg kell találni azt, amiről jót is írhatok. Minden könyvben van jó. De nem feltétlenül kell nekem szeretni. Ha meg tudom indokolni miért nem tetszett, akkor az elfogadható. Ha egy kiadó azért nem küld több könyvet-volt ilyen-, akkor üsse kavics. Ez van! De ha a fene fenét is eszik, leírom ma már az igazi véleményem. Egy negatív reklám is reklám. Sőt! Egy építő jellegű kritika sokszor jól jön az írónak is. Ha nem pocskondiázó, személyeskedő...).

Helyesírás. Sokan ugranak rá. Én sem szeretem az általános hibáktól hemzsegő dolgokat.(Bár könyvekben is előfordul gyakran). Van helyesírás javító szótár, program és miegymás. De ha egy-két hiba van csak, nekem az fel sem tűnik. Ne kövezzünk meg egy postolót két hiba miatt. Esetleg véletlen elírás is lehet. Szóljunk neki privátban és javítja is. Gondolom.
(Nem szépítem, én sem vagyok helyesírás szakértő. De írni szeretek és minél többet írok, annál hamarabb észreveszem a hibáim. Remélem nem cáfoltok meg).

Stílus. A blogod stílusa te magad vagy! Ne káromkodj(én itthon sem teszem), ha nem muszáj! Engem nagyon zavarnak az alpári megnyilvánulások. Igaz ebben egyre szabadelvűbb, elfogadóbb vagyok már.

Figyelj a szóismétlésekre. Van szinonima szótár! Vagy fogalmazd át.
Mindenkinek megvannak a saját kifejezései, megszokott szófordulatai. Ez természetes.
De ne minden mondatod, postod legyen ugyan olyan.

Olvasható legyen. A hangya betűk és a szemfájdító színű hátterektől azonnal elmegy a kedvem. Igaz a ló méretűektől is.

Biztos van még olyan dolog, amitől kifutnék a világból, de most hirtelen ennyi jutott eszembe.

(Már meg is szegtem az egyes pontomat)
Kivétel erősíti a szabályt úgy látszik.

Második téma. Írjunk recenziót és ha igen, mennyit?
Szerintem mindenki döntse el, mennyit vállal be.
Engem nem zavar, ha csak reciblogg. Az enyém is annak tűnhet, mert nem írok a havi 12 olvasott könyvről mindig. Besokallnátok tőlem. És nem is mindegyikről van mondanivalóm...Inkább csak a kötelező recenziókról írok vagy amik mély benyomást tettek rám.
Mert olvasok kölcsön, utazó, könyvtári és saját példányt is.
Nem kötnek a recenziók gúzsba, mert eleve csak azt vállalom be, amit amúgy is elolvasnék. Maximum mindig sietek, mert lemaradásban vagyok.:)

Nektek mi a véleményetek a témáról?