Robin Sloan Penumbra úr nonstop könyvesboltja

Lassan egy hónapja olvastam a könyvet, de feltétlenül  írni akartam nektek róla. 
Majdnem hogy csak az érzésekre emlékszem a könyvvel kapcsolatban, nevekre, főbb eseményekre nem.
A hangulatra. És a borítóra, amit örökre a szívembe zártam.
Megpróbálok ennek ellenére összehozni nektek egy értelmes postot, mert ezt a könyvet el kell olvasnotok!
Aki szereti a könyveket, a könyves boltokat, a rejtélyeket, a modern kütyüket, annak kötelező!

Az elején nem fogott meg, úgy gondoltam akkor, hogy félbe  hagyom. De nem hagyott nyugodni, és végül folytattam.
Talán a könyvek és a könyves bolt miatt rágtam tovább magam rajta.
Nem a stílussal volt bajom, mert  igazán jól meg van írva.

A hangulata olyan, mint mikor megtalálsz egy rég elfeledett poros könyvet, ami a kedvenced volt. Ismerős, ám oly távoli már. Olvasd, ne olvasd. Tetszik, ismerősen üdvözölsz sorokat és élvezed, de néhol már unalmas és lehangoló...

A nyelvezete minősége is megfelelő szinten van, nem kétszavas mondatok tarkítják, hanem szépen összefűzött gondolatok.
Ezek ellenére valahogy érdektelen volt maga a történet és a szereplők is hidegen hagytak.
Majd valahol a könyv fele táján, befészkelte magát a bőröm alá. Érdekelni kezdett, hogy mi lesz a vége.

Érdekes volt a múlt ködét, a régi, poros könyveket, a sötét könyvesboltot  és a jövőt, az internetet és a Google struktúráját is egy könyvben olvasni. Hát még mindezt összevonni, versenyeztetni.

A csattanója várható volt és kicsit csalódást okozott. A lezárás túl gyors és rózsaszín volt, de feledtette minden más...

Stílusát tekintve fantasy, nyomozós, jövőkép és múltidéző is egyben. kicsit kotyvalék.

A karakterek. Hogy is mondjam... semmi különös nem volt bennük.
Clay alkalmazott lett egy könyvesboltban, ahol talált némi megfejtendő rejtélyt. Szerelmes lesz, barátkozik. Kedves, aranyos, de semmi különös.
Penumbra úr egy bogaras, vén szivar. Talán miatta érdemes volt megírni a könyvet. Szerethető és egy olyan szereplő, aki végig kicsit takarásban van.
Kat túl modern, túl önző. Nem tudtam egy percig sem szeretni, pedig kellett volna.
A mellékszereplők  érdektelenre sikerültek. Túl kevés az információ róluk.

A történet szálában van pár mellékvágány, ami igen érdekfeszítőre sikerült. 
Egyik kedvencem az elfeledett dolgok ("temetője" )tárolója.
Vagy a Google székhelyének struktúrája, kinézete, az emberi viszonyok azon belül, a működése.
A rejtély és a nyomozás nem túl erős. Nem is ez a lényege talán a könyvnek.
Hanem a társas kapcsolatok. 
A kapcsolatok normális, szellemi, beszélgetős szintje, és a könyvek. Nem pedig a modern kütyük, amik mindent kiszorítanak, többek között utóbbit is. 
De a könyvek élvezeti értékét, az illatát, a tapintását is.



Az örök harc a modern dolgok, mint a tablet , az e-book olvasó és a könyvek között.
A modern (Google) és a régi között( könyvesboltok).

Hát az irományom minden, de nem összeszedett. Tényleg inkább az érzéseim vannak csak benne.
De remélem így is kedvet kapnak a könyvhöz sokan.

Fülszöveg:

A Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást.
De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv?
Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek.

Idézet: 

Végül azt mondtam, hogy igazából azért szeretem őket, mert a könyvek a legjobb barátaim.

Gabo kiadó

Fordította: Bori Erzsébet

360 oldal

könyvtári