2015. november 30., hétfő

T. S. Thomas Londinium hercege (Eaten-trilógia 1.)


Kifejezetten húsevőknek!






Ez egy igazi SOHA könyv.
Hogy mit takar ez a kifejezés? 
Ahogy megláttam a borítót, elolvastam a fülszöveget, teljesen világossá vált, hogy SOHA nem fogom elolvasni. Taszított minden egyes sorával, a borító is kihozott a sodromból. Húsevés? Na ne! Mi ez kannibálholokauszt?Zombis könyv vagy mifene?
Akkor miért is írok róla?
Mert ez a soha, nem tartott túl sokáig.
Az első recenzió megszületése után kíváncsi lettem. 
De igazán egy nagyon ellenséges fél csillagos értékelés keltette fel a figyelmem a könyv irányában.
Szerencsére az Athenaeum kiadó az erősen fanyalgóknak is biztosít lehetőséget. 
Ezúton is köszönöm a kiadónak a kötetet, az írónak az interjút és Chrissienek az első recit. 

Elolvastam, kiolvastam és emésztettem. Forgattam magamban a könyv tartalmát, a mondanivalómat, mint egy finom, ám porhanyósnak nem nevezhető húst.
És íme:

Szeretsz bekuckózva, csokit majszolva és teát iszogatva olvasni egy könnyed könyvet? 
Na, akkor bizony ne ezt a kötetet vedd kézbe.:) 
Súlyos olvasmány a szó minden értelmében. 

Vastag könyv és az erőszak is vastagon burjánzik benne.
Enni, inni olvasás közben?Erősen felejtsd el, ha kicsit is labilisabb a gyomrod. Vagy ha nem émelyegni fogsz, akkor a hatalmas beszólástól, ironikus poénoktól fogod kiköpni az eddig nyugodtan kortyolgatott teád.

Látom a hibáit, de eltakarja a könyv mondanivalója, a  karakterek, a humor, a világfelépítés, a száguldozó történetvezetés. 
Mert vannak a megálmodott világnak buktatói, ellentmondásai, hihetetlen, érthetetlen dolgai. 
Ezt nem is vitatom. De azért arányaiban, ha szemet hunyunk az apróságokon, és nem ezen kattogunk, akkor igazán ütős, szórakoztató könyv.

Legnagyobb hibája a könyvnek?
A sugárzó földeken nem hiszem, hogy lehet zöldséget termeszteni, vagy ha igen, akkor megenni úgy, hogy ne vinnénk be a szervezetünkbe. Továbbá az állatok is majd mind elhullottak. Azok igencsak kellenének az ökoszisztémába. A víz is sugárszennyezett lehet továbbá...
De felülemelkedtem rajta és nem foglalkoztatott hosszú ideig.

De akkor lássuk az erősségeit.
A könyv gyorsan vezet előre, a cselekmény rögtön életre kel és nem szalad, hanem egyenesen száguld.
A bevezető már kapásból egekig emeli a vérnyomásod. Rögtön gyors vágtába kezdünk, lopunk, betörünk...
Ám a főszereplőnk, Demetrius alapvetően jó ember.
Aztán ismét ámulatba ejt az író a következő lehajtóval. 
Demetrius a "nagy városba megy", de miért?!Jaj!
Ám az odajutás sem túl egyszerű. 
Snitt vége. Lassul a téma. Megismerjük a Rómeó és Júlia női főszereplőjét, Abigailt.
Következő meglepetést ő okozta nekem, nem kis derültséget keltve fennhéjázó modorával, iróniájával, eget verő problémáival.





Kedvenc soraim Abigailtől:
"Gunhilda bejelentette, miszerint ma Reginald társaságát élvezhetjük vacsoránál. Atyám rendszerint ezután tíz perc egyedüllétet engedélyez leendő férjemmel. Ilyenkor igyekszünk romantikusan kihasználni a privát környezetet, időjárásról és lakberendezésről csevegünk. Ez talán legékesebb bizonyítéka annak, hogy életem egy merő kaland. Hogy tisztes otthonunkban betiltott, középosztálybeli dialektusban fejezzem ki magam: Mi a büdös francnak vezetek egyáltalán naplót?"

Hát lehet őt nem szeretni, ilyen sorok után? Pedig szentül meg voltam győződve róla, hogy nagyon fogom utálni. Hiszen ő a gonosz lánya. A sznob. A húsevő. Az elferdült világ főnemese. És még szép is.
De mégis szerettem.




Demetriust nem kevésbé. Bírtam a beszólásait, csetlését-botlását, világnézeteit, fura szokásait, néhai eltévelyedéseit...

És ők együtt? Na erre befizetek!

Egyszóval adva van két érdekes főkarakter. Mellé egy sor mellékszereplő, kik szintén megérnek egy misét.
Adva van egy rettentően száguldó történés.
Egy érdekes, húsevő dinasztia, ami egyfajta korrajz, szatíra is egyben a mai társadalomra.
A világfelépítéssel lehetett volna még szépítgetni, alakítgatni, de engem megvett így is.
Remek szóhasználat, egy érdekes, kettős nyelvezet, mely iróniától, poénoktól sem mentes.
És a csattanó.

Meglepetést rejtett erősen a könyv befejezése.
Őszintén mondhatom, sok mindenre gondoltam, de ilyen csavarokra nem. Kapkodtam és kapkodtam a fejem. Az eddig is erősen száguldozó vonat már repülővé avanzsált, ami kilőtt az űrbe és csak szájtátva tudtam fogadni a fejleményeket.
Hogy mi? Most tényleg?
Ezek után gyanítom a kezdeti viszolygásotok megszűntével, ti is kézbe veszitek a könyvet.
Nem a húsevés a fő szál. Nem csak evő, megevős részeket kapunk, hanem többet ezzel a könyvvel. Humort, egy új világot, érdekes nyelvezetet, remek szereplőket és nagy adag kíváncsiságot. 
Amitől legjobban féltem, hogy nem fogja bírni a gyomrom a húsevős részeket, magát a körülírt eseményt sem vagy bármi hasonlót. De nem volt gondom vele. Egy erős thriller vagy horror erősebben adagolja. Nem mondom, hogy néhol nem kellett megállnom vagy nem alakult meg bennem a gondolat, hogy soha többet húst, bármilyen is legyen az. De tudjátok, soha ne mond, hogy soha!




Most már nagyjából tudom, mit érezhetnének a levágásra szánt állatok, ha tudnák mi vár rájuk...

Viszont még mindig nem tudom, hogy mi lesz a vége...
Enni vagy nem enni? Menni vagy nem menni?



A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!
Fülszöveg:

Nagy Britannia kietlen romjain áll Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját – elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…

Idézet:
A szerelem illatozó rózsa, de színét sokszor a vértől kapja. Édes álomként kezdődik, de a túl nagy szenvedélyből hatalmas máglya rakható, és bizony néha-néha harapnak azok a lángok, nem csak nyaldosnak.

Athenaeum kiadó : http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum//
568 oldal
recenzió, saját

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék