Pusztai Andrea A sárkányölő

Imádom a történelmi könyveket és ezer éve nem olvastam már egy jót sem. Pont ideje volt Andrea könyvét a kezembe venni, egy ajánlás nyomán.
Na már most, ez egy történelmi könyv romantikus szállal vagy romantikus könyv némi történelmi háttérrel?Érdekel titeket?

Nem is tudom hol kezdjem...
A könyv összeszedett, nagy volumenű, alapos. 
A fikciók hihetőek. Az igaz dolgok pedig kitalációnak is elmennének. Szóval nem éreztem azt, hogy ne lenne igaz történet az elejétől a végéig. Korhű. Nagyon aprólékosan odafigyel a ruházatra, épületekre, szokásokra és minden kis dologra. Néha élveztem ezt benne és jó volt olvasni, néhol viszont kicsit a cselekmény rovására ment, mert izgultam, mi fog történni és erre egy ruha leírása megakasztja a tetőpontot. Ez nem hiba, és gondolom szándékosan nyújtja az írónő a cselekményt, hogy még jobban felspannoljon bennünket, olvasókat. Csak frusztrált, főként ha nem engedték a csemetéim vagy más dolog tovább olvasni.
Az alaposság, a sok kutatás, ami kiérződik a könyvön, azt sejteti, hogy inkább történelmi könyvnek indult, csak hogy érdekesebb legyen, van benne némi romantika. Így férfi olvasóknak is ajánlanám.

A szereplők izgalmasak, bár az én ízlésemnek elfért volna még némi mélyítés, árnyalás. Túl sok megjegyzendő karakter van, és ez nehezíti a körülményeket talán. 
Nehezítette számomra, hogy megszeressek valakit igazán. Nem mondom, hogy nem szurkoltam valakinek, másnak meg kevésbé, de nem elég erőteljesek számomra.
Az érzelmek, ha már jelen vannak, szintén kaphatnának még nagyobb mélységeket. Nem rózsaszín cukormázig szenvelgősen, de erőteljesebben.
A cselszövések, ármánykodások viszont annyira vitték a történetet, hogy nem sokat sikerült aludnom, míg kiolvastam. Egy igazi kígyóverem, ahogy az írónő is fogalmaz a könyvében. Ettől életszerű. És ezt szerettem benne a legjobban!

Andrea írásmódja, stílusa is átütő. Szerettem olvasni. 
Nem a túlírt, agyoncicomázott gondolatok híve, de az egyszavas tőmondatokat sem választja előszeretettel. Nem nézi butának az olvasóit sem a nyelvezetben, sem agyon magyarázással.

Amit még kifejezetten szerettem a könyvben, ahogy az írónő a hunok múltjához nyúl vissza némi körítéssel, egy kis plusz adalékkal, kevés spekulációval, ami akár igaz is lehetne. 
Érdeklődve várom, mi lesz a folytatása a történetnek és és szerelmi szög is hogy zárul vajon, mert a vége nagyon ütősre sikeredett.
Nyitó kötetnek nagyon jó volt!
A borító pedig megfogott mind a színével, mind a letisztult, izgalmas voltával.

Köszönöm Andreának az élményt és a lehetőséget, hogy elolvashattam!


Fülszöveg:

Kr. u. 958. A fénykorát élő Bizánci Birodalom kora katonai nagyhatalma, flottája és híres nehézlovassága révén vasmarokkal tartja kézben a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjét. A Nagy Konstantin által alapított főváros és a császári udvar azonban a kül- és belpolitikai, párt- és családi viszályok, intrikák melegágya: igazi kígyóverem.

Kagan, a Tarján törzs vezére a magyarok törzsszövetségének követe a császári udvarban. Feladata kettős: egyrészt igyekeznie kell a kalandozó törzsek augsburgi gyászos veresége után új határvédelmi szerződést kötni Bizánccal, másrészt szemmel kell tartania az udvarban nevelkedő Gyevel herceget, Taksony fejedelem fiát.

Kratérosz sztratégosz, az egyik legelismertebb bizánci hadvezér egyetlen, féltett lánya, Anasztázia egy nap elszökik erőszakos udvarlója elől otthonából, azzal a feltett szándékkal, hogy apja akarata ellenére benevez a versenyre, melynek résztvevői közül Rómanosz herceg, VII. Kónsztantinosz császár fia, a trónörökös feleséget választ magának. A keresésére indulók elöli menekülés közben azonban megsebesül, és ájultan esik össze egy előkelő hun házának kapuja előtt…

Niképhorosz Phókasz apjával és fivérével a syrakuzai kalózok ellen vezetett hadjáratból igyekszik haza, hogy régi szövetségesükkel, Kratérosszal karöltve felülkerekedjenek politikai ellenlábasaik, a Dukaszok és Komnénoszok fölött.

Pusztai Andrea regénytrilógiájának első kötete kiterjedt kutatásokra alapozva fest sokszínű és élettel teli képet a X. századi bizánci udvar intrikáiról és politikai csatározásairól, kiemelt hangsúlyt fektetve a császárság és a magyar kapcsolatok alakulására.

Fülszöveg:

Egy pillanatra elvesztek egymás tekintetében, aztán Kagan látta, az idegen lányban fellángolt az a szokásos félelem, ami az udvari dámákra olyan jellemző. Hisz ők egymástól oly távoli emberek. A szakadék pedig áthidalhatatlan, nincs út egymáshoz, bármennyire nyílik meg a szív abban a pillanatban, amikor felismeri, hogy valójában őrülten sóvárog a másik ember után. Túl nagy a távolság, mint maga a világ, vagy mint a tátongó feneketlen szakadék, melynek két sziklaszirtjén ott állnak egymással szemben, idegenként, árván, önmagukban, és amit mégis betölt ez a könnyed és elragadó szomszédság.

378 oldal
Gold Book kiadó